Az America Kupa eddig is elképesztő hatással volt a vitorlázás fejlődésére. Az utóbbi idők sebesség hajszolása meghozta első áldozatát.

Csütörtökön délután helyi idő szerint egy óra elött felborult a svéd America Kupa kihívó Artemis csapat 72 lábas katamaránja. Ez önmagában még nem lenne különlegesség, hiszen tavaly összel az Oracle járt így, de most a baj sokkal nagyobb, hisz a borulás következményeként életét vesztette Andrew „Bart” Simpson kétszeres olimpiai érmes vitorlázó. A borulás után a hajó alá szorult, de ellentétben a TNZ-vel itt nincs oxigénpalack és csak 10 perc után tudták kimenteni. Sajnos nem sikerült újraéleszteni.

A mindössze 36 éves Andrew Simpson aranyérmet nyert Star-ban Pekingben és ezüstöt Londonban Ian Percy-vel. Négy érme van Star és Finn Világbajnokságokról és három Európabajnokságról.

Nyugodj békében!

Frissítés:


A csapat még egy tagja – Craig Monk, szintén olimpiai érmes vitorlázó – könnyebben sérült, a többiek megúszták. A wired.com szerint nem borult az Artemis AC72-ese, hanem valószínűleg a maximumot próbálták kihozni a hajóból a srácok és túlvitorlázták a hajót. A magazin így a problémát magára a hajóra vezeti vissza, hibás tervezésre vagy hibás építésre utalva. Az első elbeszélések alapján a hajó menetben, terhelés alatt egyszerűen szétesett, összecsuklott és átfordult. Az Artemisnek eddig is meggyűlt a baja saját hajójával, ahogy szárnyvitorlájával is. A keresztmerevítők már a hajó vízretétele után rendellenességet mutattak már akkor, mikor még csak vontatási tesztnek vettették alá a hajót. Most valószínűleg az első keresztmerevítő adta fel a szolgálatot. Miután a két test elöl már nem kapcsolódott egymáshoz, különböző irányba kezdtek el haladni, amely ahhoz vezetett, hogy az egyik test a hátsó keresztmerevítő elé-alá csapódhatott (majd később leszakadt). Ezzel egyidejűleg az árboc és a szárny ledőlt, a hajót pedig pedig átfordította, Simpson pedig a hajó alá keveredett és levegő nélkül maradt. Az orvosok a parton még próbálták újjáéleszteni, de túl sokáig maradt oxigén nélkül.

Természetesen nem tudni, hogy milyen hatással lesz az Artemis fatális balesete a csapat sorsára és magára a Kupára. A csapat második hajójáról pont tegnap kerültek nyilvánosságra az első képek. A balesetet szenvedett hajót persze újjá is építhetnék, de a tragédia árnyékában nem biztos, hogy erre sor kerül. A wired.com szerint akár az indulását is felfüggesztheti a svéd csapat, főleg a múltbéli számos konstrukciós probléma viheti a csapatot ebbe az irányba.

Az Oracle borulása tavaly ősszel jóval erősebb szélben és hullámzásban történt. Akkor a csapatok erősen újragondolták a biztonsági intézkedéseket, gyaníthatóan most ezt újra megteszik.

A wired.com cikke

http://www.wired.com/autopia/2013/05/americas-cup-crash/

A tavalyi év összefoglalójával kezdeném: Amerika cumira rakta magát.

De ugorjunk vissza a jelenbe és a közelmúltba: A csapatok az elmúlt hónapokban is szorgosan dolgoztak programjukon. Az ETNZ a nyárban vitorlázott és azon volt, hogy erről mindenki tudjon. Optimizmusuk megalapozott. A Luna Rossa szintén sokat vitorlázott, 17 napot tudhat maga mögött és a napokban újra előkerül a 72es, bár valószínűleg nem használják ki teljesen ők sem a rendelkezésre álló 30 napot februárig. Az Artemis sokat szenvedett az időjárással, és azt kommunikálják, hogy elégedettek a félreértelmezett szabályok alapján épített hajójukkal. Az ORACLE pedig hát hajót épít (mert ugye a borulás erősen éket ütött a felkészülésükbe). Az első szárny kuka, a második a napokban érkezett meg Új-Zélandról San Franciscóba. Az ígéretek szerint hamarosan láthatjuk a csapatot a vízen.

RIP – Nyugodjék Békében

A 45-ösökkel vívott ACWS kifulladni látszik. A csapatok ezt a lovat addig lovagolták, amíg muszáj volt. A legtöbb csapat ezzel tanulta meg a szárny és a katamarán használatát, kezelését. Pedig idénre 3 regatta volt betervezve, az ETNZ elhintette, hogy csak egy fiatalokból álló csapatot küldene ezekre és az összes csapat érdeklődése lelohadt. A szervezők az érdeklődés hiányára való tekintettel, pénzszűkére és a rájuk háruló feladatokra hivatkozva lemondták ezeket a versenyeket, ők már bizony a LOUIS VUITTON Kupára koncentrálnak. Nem is értem, hogy gondolták, hogy a Kupa évében mással foglalkoznának a csapatok, minthogy a meglehetősen ismeretlen 72-est tanulják és fejlesszék. Hírmondóként áprilisban egy fordulót még tartanak Nápolyban. A hanyagolásban az ETNZ jár az élen, a csapat már az első 72-est is csak tartalékolja és bíznak benne, hogy azzal soha többé nem kell már vitorlázniuk. RIP – Egy sokmillió dollárs hajó a technikai fejlesztés oltárán – élt 30 napot (esetleg leküldhetnék nekünk a Balatonra szeptemberben). OK, persze lehetséges, hogy újra kell még éleszteniük, ha a múlt héten leszállított második hajóval történik valami.

Óvás

November 19-én a Luna Rossa benyújtott egy óvást az ORACLE ellen kémkedés miatt. A lényeg tömören annyi, hogy az amerikai fotós 200méteren belülre merészkedett és ezt a szabályok határozottan tiltják. Az óvás eléggé alaposan el volt készítve (

érdemes elolvasni

) és a zsűri helyben is hagyta. A zsűri a büntetés kapcsán bekérte az érintett csapatok véleményét, mivel szándékos szabálysértés történt. Elég extrém javaslatok is elhangzottak, mint például az, hogy vonjanak le pontot az America’s Cupon az amerikaiaktól vagy csökkentség az általuk használható szárnymennyiséget (ugye most is már csak kettőt lehet nekik) és a svertek sszámát. Végül elég baráti megoldást válaszott a zsűri és csak 5 nappal csökkentette a címvédő májusig vizen tölthető napjainak számát.

Edzésben

Februártól valószínűleg végre mindeki gőzerővel veret majd a vízen. A kiwik már a második hajóval, a többiek inkább még csak az elsővel. Amerika rajongóknak sem kell aggódniuk, az ORACLE ügyes a padlóról felállásban, az ORACLE-t favorizálók most is úgy látják, hogy 60% az esélye a címvédésnek, míg az esés előtt ezt sokan 90%-ra voksolták. Az Artemisnél azt hiszem túlságosan beleborultak a szárny(vitorla) tökéletesítésébe, szóval tőlük mindeképpen valami ütős újítást várunk, mert amit eddig mutatott az nem meggyőző. Talán a tavasszal kiderül, hogy tényleg abban bíznak-e még mindig, hogy a repülést elsőegítő L svertek annyira lassítják majd a versenytársakat szélfele, hogy leverik őket?! Mindenesetre ma előrukkoltak egy új szárnnyal, ami brutálisabbnak tűnik az elsőnél (a belépő szekcióból jócskán visszavettek, nincs középső rész, így a hátsó szekció egységesebb arculatot kapott).

Erik Simonson © www.pressure-drop.us

A Luna Rossa továbbra is az ETNZ gyenge árnyékaként mozog, tőlük inkább csak apró változtatásokra számíthatunk.

Viszont amiben elég sokan egyetértenek az az, hogy lesz még itt borulás, már csak az a kérdés, hogy ki és a felkészülés mely fázisában mér akaratán kívül csapást önmagára.

Kiwi

Kész az új-zélandi csapat második hajója. A tervek nem egy új megközelítésen nyugszanak, hanem sokkal inkább az első hajó elépzeléseinek módosításán. Az új hajót már inkább optimalizálták a cirkálásra, mint az elsőt, ahol a repülésre fókuszáltak inkább. Csodálatos változtatásokra a tervezés során csak kis mértékben volt lehetőség, ugyanis a feszített ütemezés miatt már négy-öt napi vitorlázás után szállítani kellett a terveket a második hajó építéséhez, ami egy vadonatúj hajóosztály esetében elég kevés tapasztalattal szolgálhatott. Sokan aggódnak amiatt, hogy a kreuz rovására megy a rohanós bőszél. Nos a hangsúly a második hajónál már inkább az otimalizálásra, a kezelhetőségre, a svertekre és a szárnyra helyeződött. A svertek ideális belépő szögén, méretén agyalnak sokat a mérnökök. A második szárny még nincs kész, de ütősebbre ígérik, amely a San Francisóban tapasztalható szél intervallumra lesz optimalizálva, míg az elsőt profilban ehhez igazítjá, így készül a teljesen azonos tartalék. A kiwik csak két szárnnyal operálnak, míg ellenfeleik (OTUSA és Artemis) a maximális hárommal kalkulálnak a felkészülés során, miután az elsőt lezúzták. És egy kis matek a végére: Csak a szárny tervezése egy embernek 15-18 évébe kerülne, persze erre jutott 3 aerodinamikus szaki és 5 mérnök, aki a mechanikán okoskodott és rajzolt, majd futtatta le a számítógépeken a modelleket. Ehhez jön még úgy 20.000 munkaóra, amit a ‘vitorla’ megépítése igényel (az előző IACC osztályhajót pont ennyi ideig építették). Dehát most csak egy szárnyról beszéltünk.

A régi és az új hajót számítógépen már megversenyeztették és ott a második erősen nyert (gyorsabb és erősebb látszólagos szelet gerjeszt), de azt természetesen nem árulják el mennyivel. Hogy a második hajó szélfele tud-e repülni (tud!) és hatékony-e, arra szintén nem adott egyértelmű választ Nick Holroyd, az ETNZ technikai igazgatója. Várható vízretétel február 4-e.

A menetrend szerint az AC-re válogató Louis Vuitton Cup július 4. és augusztus 30. közötti időszakra van belőve, míg maga az America’s Cup szeptember 7 és 21 közöttre.

Fotó: copyright Guilain Grenier / Oracle Team USA



Forrás: americascup.com, sail-world.com

A kiwik 16 vitorlázott nap után szert tettek némi magabiztosságra és hajójukat rövid időre hangárba tolták, hogy tovább tuningolják azt: csökkentsék az ellenállást, javítsák a repülést segítő elemeket a keresztmerevítők mögött (értsd: spoilert szereltek a hajóra). Komfortérzetüket csak növelheti, hogy rajtuk kívül szinte alig vitorlázott valaki 72-essel. Az olaszok pár napot voltak csak vízen, valószínűleg bevárták a kiwiket, hogy végre fej-fej mellett lehessen látni a tervezés gyümölcsét. Okos döntésnek bizonyult az olaszokkal történő közösködés a terveken, mert így a szabályok korlátozása ellenére február előtt is lehet tolni a kéthajós edzést. Állítólag annak ellenére, hogy a kiwiknek két hajója lesz, úgy fest, csak egy lesz vízen egy időben, mivel csak másfél hajónyi legénységet futtatnak, december 15 és január 30 között pedig ők sem terveztek vitorlázást. Patrizio Bertelli a Luna Rossa főnöke elégedett azzal is, hogy egy hajóra futotta. A Vsail-nek adott interjújából kiderül, hogy költséges lett volna két legénységet tartani egyszerre (így is 45 milliós a költségvetésük), a fejlesztés lehetősége pedig nyitott, mivel a hajó 50%-a módosítható, ráadásul az ő koncepciójuk egyelőre működőképesebb, mint a címvédőé.

Az ETNZ tehát rövid szünetet követően vissza is tért a vízre. Szerencsésnek mondhatja magát Richard Gladwell, a sail-world AC szakértője, aki fel is ülhetett a kiwik hajójára, majd

egy lírai beütésű cikkben magasztalta

a repülő utazást. A szél 20-25 csomós volt a 18. edzésnapon és a körülmények erősen hasonlítottak a San Fransicoban szokásos időjáráshoz. Lefele menet házirekord döntögető formában 43,6 csomóval süvített a 72-es, míg cirkálás közben és 28-30 csomós pöffben közel 60 csomós látszólagos széllel kellett megküzdenie a fekete vörös testnek, ezek a körülmények pedig már a

kommunikációt is megnehezítik

. Az edzés legjelentősebb momentuma az volt, amikor cirkálás közben elkezdett kiemelkedni a lee test. Ez erősen meglepte a kormányost, aki erre le is állt a hajóval. Hogy ez hogyan hatott a kreuzolásra, azt nem tudni pontosan, de később eltávolították a spoilert az első keresztmerevítő mögül.

Lassította az Artemis 72-esének bemutatását a tavaszi szárnytörésük, melynek okát máig egészen jól sikerült titkolniuk, viszont rendkívüli módon visszavetette a felkészülésüket. A szárny építése azért is tarthatott ilyen sokáig, mert valószínűleg ők alkalmazzák a legbrutálisabb gépészetet a szárnyon belül, ami egyes információk szerint 38 hidraulikus hengert jelent. A szűz hajó végül 5-8 csomós szélben élte át első vitorlázását. Nagyon tehát nem rongyolt, de érdekes, hogy az angolul viccesen dolphin strikernek nevezett  vakárbocot több képen is húzta a vízben. Persze lehet, hogy csak többen voltak a fedélzeten, vagy vontatták, majd kiderül. Amúgy a svédek svertje más mint amiket eddig láttunk, nem „L” végződésű, szóval így repülni sem fog. A repülés által teremtetett állapotot nem látták megérősnek. Ezt pedig a

korábbi cikkünkben említett svert körüli szabályértelmezés befolyásolta

. A zsűri akkori állásfoglalásában leírta, hogy a svert felhúzott állapotban is lehet, amikor mérik a hajó vízkiszorítást. A testek vízkiszorítása pedig alapjaiban meghatározta a tervezést, a kihívó Artemis és a címvédő Oracle egyféleképpen értelmezte a szabályt, a Luna Rossa és az ETNZ pedig másképpen. Az Artemis konkrétan emiatt döntött amellett, hogy nem emelik ki a testet a vízből, az Oracle pedig a rossz értelmezés miatt egy kissé „lélekvesztő” konstrukcióval jelentkezett, ami egyelőre el is vérzett. Az Artemis, némi Oracle támogatással fűszerezve megfellebbezte a döntést, betámadta a döntést hozó zsűrit, hogy az túllépett a hatáskörén és megváltoztatott egy osztályszabályt. A zsűritámadás pedig nem szokott nyerő lenni. Így a zsűri lendületből el is utasította a beadványt, mivel a Protokoll szerint megvan a joguk a pontos meghatározásokra és ők csak annyit tettek, hogy a eltávolították a Felmérő Bizottság által hozzáadott felmérési kötelezettségeket, miszerint a vízkiszorítást teljesen leengedett sverttel kellene mérni. Lényegében eddig nem nagyon volt AC zsűri, aki ne a címvédőt támogatta volna döntéseiben, most viszont ez történik.

Amit korábban nem említettünk az Oracle hajója kapcsán, hogy valószínűleg trimmelik a svertet, feltehetőleg hidraulikán keresztül manuálisan.




Íme a bizonyíték, hogy lehet előre-hátra billenteni a svertet.

Ugyebár a víz alatt tilos a szárnyat állítani, viszont nem tiltott a svert előre-hátra billentése! Viszont ebben az esetben a nem helyes trim is közrejátszhatott az USA17 bukásában.

Az Oracle csapat tagjai próbálják elviselhetőbbé tenni a múló időt @ the Red Bull Flugtag // photo © Oracle Team USA

A Luna Rossa kapitánya Max Sirena beszélt először arról, hogy t

rimmelik a sverteket

, jelentősen megkönnyítve ezzel a leejtéseket. A fő kihívónak (Artemis Racing) és a címvédőnek (Oracle Racing) valószínűleg elég demoralizáló lehetett azt olvasni az olasz nyilatkozatában, hogy a 72 lábas hajóval némiképp könnyebb vitorlázni, mint a 45 lábas katamaránnal. Persze nem volt problémáktól mentes a Luna Rossa kezdése sem, mivel az első napok egyikén a darun lógó szárny önálló életre kelt egy erős csavart pöffben, a szárny vége pedig letörött, plusz a manőver eltörte az egyik srác lábát. Viszont ahogy a képen is látható, ez nem nagyon akadályozta meg őket, hogy hasonló sebességeket produkáljanak a későbbi edzésnapokon, mint a kiwik.

Hogy a fenti zsűri döntés után mit fog tenni a kihívó és a címvédő, azt nem tudom, de hogy kell nekik a gyorsabb hajó, az tuti. És közel két év agyalását, tervezését, csatornatesztjeit aligha lehet kiválóan megismételni 1-2 hónap alatt.

© Christophe Favreau Photos

Forrás: ez meg az

Az AC72-es katamarán osztálya dobozszabályt kapott születésnapjára, ami annyit tesz, hogy bizonyos paraméterek fixek, ezekhez igazodni kell a tervezés során, például a hajó hossza, szélessége, vízkiszorítása és vitorlafelület összessége. De más paraméterek előre meghatározott értékek között alakíthatóak, ezzel garantálva, hogy a hajók minden körülmények között hasonló teljesítményre legyenek képesek (na ja). A szabályzatot a US SAILING és a Morrelli & Melvin Design & Engineering fektette le és felügyeli. Melvin elmondása szerint a katamaránt preferálták a következő AC-n megvitorlázandó hajóként, mivel azt egyszerűbb szállítani, összerakni és szétszedni is, ráadásul olcsóbb is a trimaránnál.

A szakértők szerint az ETNZ AC72-esének hajószerkezete az

Alinghi 5-ös nagykatamaránjának felépítésére

hajaz.

AC72 közelítő méretek:

LOA – 22.0 méter (72 láb)

Szélesség – 14.0 méter (46 láb)

Vízkiszorítás – 7,000 kilogramm

Szárny vitorlafelülete – 300 négyzetméter

A katamarán ezekkel a paraméterekkel 5-6 csomós szélben is képes lesz egytalpra állni. A megcélzott haladási sebesség 10 csomós szél alatt a valós szélsebesség 1,2-szerese cirkáló szakaszban, míg bőszélben 1,6-szorosa. A szárny magassága úgy 40 méteres lesz (130 láb), ahol az ívhúr 10-11 méter között alakul (az eredeti elképzelés 8,5 méter volt még két éve).

A legénység száma csak 11 fő lesz (plusz fotós) ami hat fővel kevesebb, mint amikor még egytestűn versenyeztek az AC-n.

A csapatoknak mindössze 30 napjuk van tesztelni január végéig vizen, ami nem sok. Ez is egy szabály. Tehát amikor vízen lesznek, akkor valószínűleg reggeltől estig kint lesznek, minél több tapasztalatot, adatot begyűjtve!

Keresztelő:

Az Artemis volt először készen a szárnnyal, melyet AC72-esen használnak majd, de tavasszal egy módosított ORMA 60-as trimaránon tesztelgették. A tavasz végén aztán a szárny kettétörött. Sokat nem tudni az esetről, de 12 napot így is tudtak hasítani a szárnnyal, de így is komoly tapasztalatra tettek szert Paul Cayard elmondása szerint. 72-lábas hajójuk és a szárny most San Franciscoba tart.

Hajójuk elsőként az új-zélandiaknak volt (most július végén szentelték fel), amit furcsa módon tesztelgettek napokig, például szárny nélkül vontatgatták ide-oda, aztán a szárnnyal együtt huzigálta a motoros ide és oda (már megint). Ehhez a művelethez új motorost is vásároltak, amely képes a hajót könnyedén oldalirányba is tolni, hogy a szűk kikötőkbe ki-be járáskor se legyen fennakadás. De térjünk vissza a hajóhoz: Négy grinder (mondjuk csörlősnek) pozíciót és egy kormányos pozíciót alakítottak ki mindkét testen. A Y-alakú alátámasztó szerkezeti megoldás a gennakert támogatja (lásd fenti kép) – az orrsudár egészen az árbocig nyúlik hátra és ez a pont ágazik ketté hátrafelé, így a tartókonzolok egészen a hajó hátuljáig, a hátsó crossbeam két széléig húzódnak Y alakot formálva.

Az Artemis által bemutatott első szárnyhoz képest jelentős a különbség a kiwi szárnyon, melyen csak 4 darab állítható hátsó panel van az Artemis 6 hátsó állítható paneljához képest és a rések is szűkebbek a panelek között. A belépőél egyenes és a mérnökök némi extra szárnyfelületre is szert tettek azzal, hogy a szárny hátsó paneljének hátsó élét az árboc forgáspontja alá eresztették (ami állítólag nem számít a szabályok szerint).

Eközben a Team Korea is befizette a csekély 200.000 USA dolláros nevezési díjat negyedik (Artemis, ETNZ, Luna Rossa) kihívóként, miközben továbbra is keresi fő szponzorát, aki segíti a hajó megépítésében. A csapat tervező és technikai igazgatója Brett Bakewell-White a Sail-Worldnek adott nyilatkozatában elmondta, hogy augusztus végén jó lenne nekilátni a hajóépítésnek, hogy az időben vízre is kerülhessen. A koreaiak hajóját Busanban építik az AC protokollnak megfelelően.

Az ORACLE 45-öseiről egy hónappal korábban megjelent képek – amelyeken azok a víz felett repültek, – nem véletlenül készültek. Az AC72-esek, ha nem is egyszerűen, de képesek lehetnek teljesen kiemelkedni a vízből. Erre szolgálhatnak a fotókon is látható L alakú svertek. Bakewell-White szerint az AC72-es szabály egészen egyszerűen ordít a hydrofoil-okért, csak éppen az a probléma, hogy tilos állítani ezek állásszögét (mint például a kis repülő molyon) így elég nehéz lesz stabilizálni a repülő állapotot.

A címvédő Oracle Team USA változtatott programján és végül mindkét hajójukat USA-ban rakják vízre, míg az eredeti tervekben az szerepelt, hogy az egyiket Új-Zélandon avatják fel. Mivel az Artemis is San Franciscoban lesz a télen, így a közös készülődésre számítani lehet.

Az Emirates Team NZ programja úgy fest, hogy 2013. áprilisig maradnak Aucklandban a másik kihívóval a Luna Rossával (ITA) karöltve és csak edzenek, meg tesztelnek.

Eközben Ben Ainslie csapata is összeállt a 45 lábas hajóval történő rohangászásra. Az Olimpia után 15 lábas Finnjét 45 lábas katamaránra cserélő brit már ott lesz Friscoban bő két hét múlva, a 2012-13-as szezon első AC45-ös verseny, ahol valószínűleg sok borsot fog törni a menők orra alá (legalábbis reméljük).

Ben csapata:

• Simon Daubney (fock trimmer)

• Kyle Langford (szárny trimmer)

• Matt Mitchell (runner)

• Simeon Tienpont (bow)

Források:

http://www.sail-world.com/

http://riggingnews.blogspot.hu/

http://chevaliertaglang.blogspot.de/

Fotó: © PHOTO GUILAIN GRENIER / ORACLE TEAM USA



Forrás: sail-world.com

Az AC címvédő Spithill csapatának a meglehetősen nyögvenyelősre sikeredett hét után vasárnap azért sikerült megmutatnia, hogy nem kell leírni az ORACLE Racing első számú csapatát.

Vasárnap erős, pöffös szél várt a versenyzőkre Plymouth Sound öblében. A lökések elérték a 30 csomót (~55 km/h), amely még a rutinosabb csapatokat is próbára tette.

A verseny már a rajt előtt kezdődik – idézhetjük fel az örökérvényűt. Pár perccel a rajtot megelőzően a Team Korea tolatott, amit az Energy Team kicsit későn vett észre és az elkerülő manőver, a hirtelen leejtés borulásba torkollott. Loick Peyron csapata villámgyorsan visszaállította a verdát és kicsit tépázottan, de elrajtolt. Még akkor is a rajt előtt járunk, amikor az Artemis Racing orrára ráakadt az éppen manőverező Green Comm Racing fara és kormánya. A Green Comm emiatt kiállni kényszerült, az Artemis pedig lemaradt a rajtról, majd később ők is megbotlottak.

Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megjelenítéshez!

A rajtból a problémás egységeket elkerülve legjobban a két ORACLE Racing és Emirates Team New Zealand hajója jött el jól, akik végig domináltak a vezető pozíciót váltogatva egymás között. Coutts csapata az egyik bőszélben rossz oldalt választott és cirkáló szakaszban sem volt elég gyors, ami feltűnt nekik is, így szép lassan vissza is estek a harmadik helyre. Spithill ezen a napon nyugodtan, megfontoltan versenyzett és végül magabiztosan nyert.

Az első bójánál a China Team esett és folytatta a versenyt hetedikként befutva 6 másodperccel a limit előtt.

Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megjelenítéshez!

A becslések szerint 115 000 ember látogatott ki erre a partszakaszra, szóval még az is lehet, hogy beválik az új AC recept.

Az AC Világkupa Sorozat San Diegoba vándorol, ahol 54 nap múlva lépnek ismét színpadra a csapatok. Itt jegyezném meg, hogy Coutts lemond kormányosi pozíciójáról és átadja a rudat Darren Bundocknak.

Májusban pedig irány Velence!

Vasárnapi mezőnyfutam eredmények:

1. ORACLE Racing Spithill

2. Emirates Team New Zealand

3. ORACLE Racing Coutts

4. Aleph

5. Team Korea

6. Energy Team

7. China Team

8. Artemis Racing

8. Green Comm Racing

Szombati Párosverseny végeredmény:

1. Emirates Team New Zealand

2. Team Korea

3. Artemis Racing

4. ORACLE Racing Coutts

5. ORACLE Racing Spithill

6. Energy Team

7. Green Comm Racing

8. China Team

9. Aleph

Fotó: Ricardo Pinto és Gilles Martin-Raget/americascup.com

Az erősorrend nem nagyon változott az elmúlt napokban Plymouthban az AC sorozatban. A szerdai-csütörtöki nem túl erős szél lehetővé tette a gyengébb csapatoknak is, hogy egy-egy futamban dobogós helyen végezzenek. A végső kupagyőzelemre is esélyes 3 favorit ORACLE, Artemis és ETNZ 6 futam után is az élen, de érdekes, hogy a címvédő kormányos Spithill csak az ötödik, szóval van baj.

A közvetítés most is kiváló volt, továbbra is csak a rendező operatőr téved el néha a pályán, de azért a gyors ismétlésbe szinte minden lényeges dolog bekerül. A kommentátorok próbálják közérthetően előadni a látottakat, ritkán beleborulva szakmázásba. Sőt, ha szakszavakat használnak, akkor igyekeznek azokat magyarázni is, pl gennaker=spinnaker=’a harmadik vitorla’=’a nagy vitorla a hajó elején’ és hasonló. Szóval melegen ajánljuk mindenkinek, aki pötyög angolul.

A versenyzők meg néha megfeledkeznek önmagukról, azaz inkább arról, hogy be vannak kamerázva és mikrofonozva, mint a villalakók, így olyan örök igazságokat is hallhatunk, amit csak élőben tapasztalunk meg. „It’s not a fuckin Match Race! Where are you going you fuckin idiot?!” – ezt Russell Coutts közölte Chris Draperrel egy felesleges luvolás közben.

Eddig csak mezőnyfutamokra került sor, péntek délutántól párosverseny orrba-szájba. Ez is jó lesz. Mára 12-17 csomót, holnapra már 18-25 csomót jósolnak. Szuper lesz.

Nálunk továbbra is élőben a főoldalon a ’Hét videója’ helyén rendszerint délután 3 órától ’Live videó’ fülre kattintva tekinthető meg az élő közvetítés. Adott napi teljes ismétlés késő estére kerül fel az AC youtube oldalára.

Fotó: americascup.com