Kis hazánkban egészen tavalyig összesen két, csapatban űzhető éjszakai verseny létezett. (Az egykezes és a négykezes versenyeket nem említve) A Kékszalag – minden versenyek versenye, valamint a Csillagtúra, ami önmagában egy formabontó verseny..

Mondom, egészen tavalyig. Tavaly azután a Spari kitalálta az Ezüst Szalagot. A pálya nem bonyolult. Földvár-Györök oda-vissza, de mindezt éjszaka. Rajt este hatkor. Limitidő másnap kora délután. Mégsem egy akkora táv mint a Kékszalag. Kicsit több mint a fele. Légvonalban 81 km.

A dolog úgy kezdődik, hogy a versenyszervezők egy pazar, mégis könnyű svédasztalos vacsorával vendégelik meg a versenyzőket a rajt előtt. Végre nem az a hagyományos egytálétel, amihez átaljában szokva vagyunk! Mondjuk a Spari minden versenyén kitesz magáért ebből a szempontból.

No, hatkor elrajtoltunk. A tavalyi évvel ellentétben nem dübörgőben, hanem egy épphogy csak fuvallatban. És a kilátások sem voltak túl bíztatóak. A naplementében olaj vízen Szemes előtt már fel is merült bennem, hogy mi a Magasságos Mákosbuktát keresek én itt. Szerintem a mólófejen horgászók is ezt gondolták. Becsületükre legyen mondva, ennek nem adtak hangot sem irodalmi nyelven, sem máshogy.

De ezután a parti szél szép lassan elkezdett szivárogni. Először csak időnként belefújt egyet-egyet a tükörsima felületen veszteglő hajókba, majd egyre markánsabban nekiállt továbbrugdosni a népet.

Már csak arra kellett figyelni, hogy nehogy elfogyjon alattunk a víz. Mélységmérőnk nem lévén a horgászoktól érdeklődtünk, hogy mennyi az annyi. A 3,2 megnyugtató válasz volt.

És így surrantunk a déli part mentén egészen Boglárig, ahol egy kissé elállt a parti szél és kialakult egy keleti.

Nosza, spinnaker fel, halzolás, csobogás, halzolás, szemgúvasztás, itt is egy, ott is egy, erre csobog az Oberon, amarra meg a Mix. És ez így zajlott a Szigligeti-öbölig, ahol kezdett az ígért északias szélerősödés kialakulni.

Bója kerül hajnali háromnegyed négykor. Huh, de jó, innen már csak haza kell menni! Persze a Szigligeti-öböl ismét rámutatott arra a tényre, hogy ha valahol fúj, akkor ott biztosan. Szerencsére nem volt vészes, némi laffogtatás árán ugyan, de átsurrantunk rajta. Ezután még egy ideig megmaradt az északi, de erőre kapott a keleti és hosszas kreuzolgatás árán sikerült abszolválni az Ezüst Szalagot.

Nem volt rossz, és ahogy telnek-múlnak a napok egyre szebb. Nem rossz dolog, ha az embert kirakják a komfortzónájából egy picikét.

Egy dolgot viszont észrevételeznék.
Az éjszakai pozíciófények helyes használatát még mindig az ismeretlenség sűrű homálya fedi sok hajónál. Persze abban is van valami, hogy ha nem tudom mi a helyes fény, akkor ha valaki szembejön olyan fényekkel, mintha egyszerre horgonyozna, motorozna és még megy is, akkor az nem fog összezavarni, mert nem ismerem fel. No de, na. Azért mégis.

A versenyre visszatérve, remek ötlet, pazar kivitelezés – az éjszakai Balaton pedig önmagáért beszél. Na és persze nem olyan hosszú mint a Kékszalag.

Végeredmény

A Pünkösdi Regatta létszámát tekintve a második legnagyobb túraverseny a Balatonon és a legnagyobb, aminek nem egy és ugyanaz az induló és érkező kikötője.

Ebből következik az első baj, mert nincs olyan kikötő a Balatonon, ami ezért az egy versenyért felfejlesztené az infrastruktúráját, nem hogy 200 fölötti, de még 100 plussz kikötőhelyig sem. Ez korlátozza a verseny növekedésének lehetőségeit – sőt, talán ellene is hat. Tény, hogy amikor a Libásba 30 szabad helyre beérkezik közel 200 hajó, az okoz némi zűrzavart. Békés időben nem jelent ez a része nagyon nagy problémát, de ha beleszaladunk egy bitang nagy viharba, akkor a kikötés is necces és az ott tartózkodás is macerás. És akkor nem beszéltünk még a kikötői infrastruktúráról: Wc-ről, fürdési lehetőségekről. Idén nehezítve volt a helyzet még azzal is, hogy a strandon létesített újabb tisztasági blokk zárva volt.

Apropó strand! A területén található jó néhány büfé, de egyet mindenképpen szeretnék kiemelni, mert a tulajdonosok vették a fáradságot (évek óta így van) és reggel hatkor – sőt néha előbb is – kinyitották a kapuikat, hogy a versenyen részt vevő vitorlázók nyugodtan meg tudjanak reggelizni. Tényleg klassz dolog volt, hogy az ember kora reggel kibotorkált valami reggeli után nézni és talált is Mindenképpen méltatásra érdemes, mert nem a szokásos „leszarom mit akar a vendég” hozzáállás zajlott, hanem felismerték azt, hogy ez nekik is jó és a vendégeknek is. Ritka kincs.

De térjünk vissza a Pünkösdi Regattára.

Amikor mi a györöki kaput vettük, két dolog tűnt fel: az egyik, hogy nem áll ott rendezői motoros, a másik pedig, hogy jó néhány hajó nem teszi ezt és a terelő kapu kihagyásával lép be a Keszthelyi-öbölbe, jóval északabbra. Az eredménylistában látszik, hogy néhány hajó vissza is lépett ezért. De van néhány, amelyik biztosan nem.

Uraim, én értem, hogy versenyezni jövünk, de ha már nem olvastuk a versenyutasítást, akkor tartsuk be a szabályokat és legalább utólag lépjünk vissza!
Nem lett volna baj, ha legalább van valaki a kapunál, aki rögzíti az áthaladókat.

Az sem gond, ha nem vagyunk teljesen tisztában a bójakerülés szabályaival, de akkor kerüljük el a sürejét. Vasárnap Szigligeten volt belőle probléma bőven. Forintért megvásárolható útjog nincs, nagyobb hajónk biztosította útjog sem és természetesen Vasboard sincs. És abban nem vagyok biztos, hogy az ilyen módon megszerzett helyezések, érmek pont olyan jól mutatnak a fejünkben, mint ha úriember módjára versenyeznénk és nem akarnánk a mindenáron győzelmet. Van az úgy, hogy az ember nem elismert vagy olimpikon vitorlázó, mégis megpróbálja elegánsan csinálni és képes egy ilyen helyzetből megmajmolni minket.

A helyzet szerintem azért is súlyos, mert gyenge szeles körülmények között még kezelhető egy durvább bójakerülés, de ha teszem azt nagyobb szélben ilyen sűrűségben érkezik meg a mezőny a bójához, vagy a bójavétel elött hirtelen jön egy erősödés, abból akár nagy baj is lehet. Ezt tetézi, hogy a mezőny hígulásával a képzettség sem lesz jobb. Ráadásul elszaporodtak a nem versenyzésre kitalált, több tíz millió forintba kerülő, hatalmas hajók, valamint az ezekkel járó, fentebb említett szellemiség is: a „drágább, nagyobb hajóm van, nekem van útjogom”. Ezek összessége hosszabb távon komolyabb baleset rémképét is előre vetíti.

A versenyrendezés számára egyébként volna egy javaslatom. Nem szemrehányásként, hanem hátha később használható ötlet lesz. A vasárnapi versenyen egész nyugodtan meg lehet azt csinálni, hogy a nagy sebességpotenciállal bíró gépsárkányok nagy pályát mennek, a többiek meg kicsit. Már csak azért is, mert ezek a hajók már összehasonlíthatatlanok az egytestű mezőnnyel, tehát nem is feltétlenül kell egyazon pályát teljesíteniük. Igaz ez hétfőre is, ahol a gyorsabb hajók mehették volna a nagy pályát is.

A verseny klassz volt, igazi Pünkösdi Regatta. Soraimat a bevezetőben leírt okok miatt vetettem papírra, hogy a lehetőségek mentén minél profibb versenyek legyenek mind a versenyzők, mind a rendezők részéről.

Egy kis adalék: Az odafelé vezető úton a györöki kapu, úgy tűnt, hogy nem a megfelelő helyen van, hanem jóval lejjebb, mint ami a kiírásban szerepel. Többen észrevételeztük ezt egymás között. Nos, utólag megnéztem az útvonalunkat, és hogy hol fordultunk Keszthely felé, majd ráraktam a kiírásban szereplő bójakoordinátákat. Az derült ki, hogy a szem mennyire képes megcsalni az embert. A bója ott volt, ahol írva vagyon és az félvízen volt, egyik parthoz sem közelebb.

Eredmények

A verseny időbeosztása is szokatlan: 15-én, szombaton 15 órától elegáns „farewell party” indítja az eseménysort, majd 18 órakor kerül sor a rajtra. 21 óra után kezd csak sötétedni, később a Hold rajzol igazi ezüst szalagot a Balaton vizére. Az abszolút első helyezett nyeri el az Ezüst szalag örökös vándordíját, egy súlyos ezüst tálcát. A többtestű és az egytestű vitorlásokat külön is értékelik és díjazzák. A befutási limitidő vasárnap 14 órakor jár le, ezután díjkiosztó és ünnepi fogadás lesz a Spartacus klubban – nem engednek senkit hazavitorlázni üres gyomorral…

A verseny támogatói – egyben különdíjak felajánlói – a Westport, a Seajet hajófestékek, a Red Bull és a fővárosi Edison utcai Swiss Service. Az utóbbi cég órásai a helyszínen díjmentesen, a legkorszerűbb svájci műszerekkel, nyomáspróbával ellenőrzik a jelen lévők óráinak vízmentességét.

A verseny nyomkövetésének technikai partnere a Kwindoo. Az applikáció használatáról minden induló részletes eligazítást kap. (Talán mondani sem kell, hogy minden hajón legyen erre a célra egy jól feltöltött okostelefon!) A Kwindoo az idén várja a vízről a rövid videókat, fotókat – ezek valós időben, a térkép megfelelő helyére feltöltve még teljesebbé teszik azok számára a versenyt, akik online követik majd a küzdelmet. Minden további részlet a versenykiírásban és a versenyutasításban olvasható, az Ezüst szalag hivatalos weboldala a www.ezustszalag.com. A tavalyi versenyről kedvcsinálónak pedig készült egy rövid videó.