Florence Arthaud, az „Atlanti-óceán kis jegyese”, francia vitorlázónő. Született: Boulogne-Billancourt-ban 1957. október 28-án, elhunyt Argentínában, 2015. március 9-én helikopter balesetben, a Dropped című tévéműsor forgatása közben.

Fiatalkora


A vitorlázónő édesapja Jacques Arthaud, aki a grenoble-i Arthaud kiadó igazgatója volt a hetvenes években, arről vált ismertté, hogy ő adta ki Bernard Moitessier és Éric Tabarly történeteit. Florence gyerekként kezdett vitorlázni fivérével, Jean-Marie-val és az édesapjukkal az antibes-i vitorlásklubban. 1974-ben, 17 éves korában Florence autóbaleset áldozata lett, kómába esett és lebénult. Hat hónapot töltött kórházban, és két évig tartott a teljes rehabilitációja.

Az első atlanti átkelését 18 éves korában teljesítette Jean-Claude Parisis-val.

Sportkarrierje

Florence Arthaud részt vett a Route du Rhum (Rum útja) első versenyén 1978-ban, és a 11. helyen végzett. 1986-ban nem tudott Luc Caradec-kel elindulni. Hogy visszatérjen, csatlakozott a Royale katamarán legénységéhez, majd az ingatlanfejlesztő Christian Garreé finanszírozta a Pierre 1er de Serbie trimaránjának megépítését.

1990 augusztusában megdöntötte az atlanti átkelés rekordját, amit addig Bruno Peyron tartott. 9 nap 21 óra 42 perc alatt majd’ két nappal javította meg a korábbi eredményt. Ugyanannak az évnek novemberében megnyerte a Route de Rhum-ot, 14 nap 10 óra és 10 perc alatt érve Pointe-á-Pitre-be (a célba). Az ingatlanpiaci válság miatt a támogatója nem tudta az újabb trimarán megépítését finanszírozni.

1997-ben Bruno Peyronnal megnyerte a Transpacifique-ot, és elindult a Figaro egykezesen. 2002-ben meg akarta dönteni az egykezes földkerülés rekordját is, és támogatókat gyűjtött a Sport-Elec trimarán megvásárlásához, amelyen Olivier de Kersauson versenyzett. Részt vett 2004-ben a transat négykezesen Lionel Péan-nal. Versenyzett Luc Poupon-nal, Philippe Poupon testvérével, 2006-ban pedig a Cannes-Isztambul versenyen az egytestű Bénéteau Figaro II-val. A következő évben versenyeztek a Jacques-Vabre transaton egy Class40-es hajón.

2010-ben, a győzelme 20. évfordulóján nem talált szponzort : «Kicsit fel vagyok háborodva. Újra a nagy vitorlázók versenye lett :

a győzelmem 20 éves évfordulója volt, és szerettem volna részt venni egy hatalmas trimaránon, a 30 méteres Oman-on. De nem sikerült megszereznem a hajót, helyettem egy férfinak adták, Sidney Gavignet-nak, aki maradandó kárt is okozott benne.Ez kiborított, és azt mondtam magamnak: abbahagyom

! »

Magánélete


1993-ban hozta világra Marie-t, aki a Loic Lingois profi vitorlázóval való viszonyából született. 2005-ben hozzáment Eric Charpentier-hez, de nem tartott sokáig a házasságuk. A 2009-ben kiadott önéletrajzában nem rejti véka alá nehéz napjait, az alkohol problámáit (4 liter bor naponta), amelynek következményeként bevonták a vezetői engedélyét és a szponzorok is elpártoltak mellőle.

2011. október 29-én leesett a hajójáról az éjszaka közepén a Cap Corse-nál (Korzika északi része). A hajó orrfényének és a vízhatlan telefonjának hála sikerült felhívnia az anyját, aki értesítette a bátyját. A mentőcsapat (Cross-med) két órával a riasztás után érkezett, a telefon lokalizációjának segítségével találtak rá. Magánál volt, de erősen kihűlt, helikopterrel szállították a bastiai kórházba, ahonnan másnap távozott.

Florence Arthaud 2015. március 9-én helikopter balesetben hunyt el, miközben Argentínában forgatta a Dropped című televízió műsorát.

Egyéb közreműködései


1989-ben közreműködött Pierre Bachelet Quelque part… c’est toujours ailleurs (Valahol… mindig máshol) című lemezén, három önéletrajzi ihletettségű dalt énekeltek duettben.

Önéletrajza (Un vent de liberté, A szabadság szele), melyhez Olivier de Kersauson írt előszót, 2009-ben jelent meg. A halála előtt egy nőknek rendezett versenyen dolgozott, melyek közül az első a Földközi tengeren lesz 2015 nyarán.

• 2007 : 11. a Transat Jacques-Vabre-n,, hajó Deep Blue (Class40) Luc Poupon társaként

• 2007 : 2. z Egyenlítő útja hajó Deep Blue Luc Pouponés Alexia Barrier társaként

• 2004 : 27. a Transat AG2R-n hajó, L’esprit d’équipe Lionel Péan társaként

• 2000 : 12. a Transat AG2R-n hajó, Fleury Michon Philippe Poupon társaként

• 1998 : 6. a Transat AG2R-n hajó, Guy Cotten – Chattawak Jean Le Cam társaként

• 1996 : 2. a Transat AG2R-n hajó, Guy Cotten – Chattawak Jean Le Cam társaként

• 1990 : 1. a Route du Rhum-on hajó, Pierre 1er

• 1990 : 3. a Twostar-on, hajó Pierre 1er Patrick Maurel társaként

• 1988 : 7. az Angol Transat-on hajó Groupe Pierre 1er

• 1986 : 11. a Route du Rhum-on, hajó Energie et Communication

• 1982 : 20. a Route du Rhum-on, hajó Biotherm II

• 1981 : 6. a Twostar-on sur Monsieur Meuble François Boucher társaként

• 1978 : 11. a Route du Rhum-on hajó X.Périmental

Három könyvet írt:

• Fiancée de l’Atlantique, Éditions du Pen-Duick, 1982

• L’Océane, Flammarion/ Arthaud, 2008

• Un vent de liberté, Flammarion/ Arthaud, 2009

Fotó: Darmigny Francois



Forrás: http://fr.wikipedia.org/wiki/Florence_Arthaud

Sajnos megtörtént, amire nem volt példa az utóbbi években itt a Balatonnál: Örvényesnél meghalt egy 62 éves nyugdíjas, aki feltételezhetően jégszörfözött és egyébként a strandon kölcsönzéssel, illetve szörfoktatással is foglalkozott. Ehhez képest különösen meglepő, milyen felelőtlenségre utalnak a rendelkezésre álló információk: egyrészt minden ebben illetékes fórum felhívta a figyelmet, hogy a balatoni jég nem vált alkalmassá a sportolásra, ráadásul vasárnap már erős olvadásban volt, amikor különösen veszélyes jégre menni, amit ilyenkor jogszabály is tilt, mert olvadásban, éjszaka, járművel mindig tilos.

Egyébként a sajtóban megjelenő adat, miszerint a tíz centi vastag jég lenne biztonságos leegyszerűsítése a valós helyzetnek, mert szivacsos szerkezetű, olvadó, illetve „gyertyás” jég esetében az is veszélyes lehet, míg pl. 5-6 centimétertől is lehet biztonságos a jég, ha homogén szerkezetű, tömör, üvegszerű jégpáncélt alkot. Bármilyen jégen, a 30 centi vastagon is szinte bárhol lehet, illetve létrejöhet rianás, a Balatonon több helyen vannak víz alatti források, melyek felett jóval vékonyabb lehet a jég, illetve a madarak is „kifürödhetik” itt-ott a jeges vizet. Emiatt a jégen sportolást mindig extrém sportként kell kezelnünk, sőt: a mostani veszélyes jég esetében valóságos expedícióként lehetett volna csak a jégre merészkedni.

Az általam szerzett háttérinformációk alapján emberünk még neoprént se húzott fel (a szárazruha sem mindig megoldás, mert a beszakadásnál a jég kilukaszthatná, akkor pedig semmit se ér!) nagyjából őszi vitorlázásra alkalmas ruházatban találták meg, egyedül a bakancsán volt valamilyen szöges talp, mint speciális felszerelés (még az sem biztos, hogy jégszörfözött, erre csak abból következtettek, hogy nyitva találták a kölcsönzőt, ahol tarthatta). Önmentésre alkalmas jégszög sem volt nála, de ilyen rossz jég esetében amúgy is öngyilkosság egyedül nekivágni, pláne idős embernek, akinek a szíve leállhatott akár már a beszakadás pillanatában, a jeges vízbe zuhanás általi sokktól is… főleg, mert nem volt rajta megfelelő ruházat, amiben bármi esélye lett volna a túlélésre.

Az eset önmagában is szomorú és tanulságos, de félő, hogy az ilyenkor elszabaduló médiahisztériában véletlenül sem a helyes vagy reális konzekvenciákat fogják levonni belőle és nem arra kerül majd a hangsúly, hogy mi lehetett a baleset valós oka, illetve hogyan kerülhetjük el az ilyen baleseteket, hanem megint jön majd az önjelölt okoskodás, hogy szigorítani kell és egyébként teljesen betarthatatlan, ellenőrizhetetlen új rendeleteket hozni, hogy így tilos, meg úgy tilos, amit pont azok fognak legkevésbé betartani, akik eddig se törődtek semmivel, az életüket közvetlenül fenyegető veszélyekkel sem. Őket mennyiben befolyásolná egy pár ezer forintos bírság veszélye? Adott esetben részegen… Viszont azokat folyamatosan zaklatnák egy szigorúbb szabályozással, akik eddig is kellő óvatossággal sportoltak a jégen és akiknek köszönhető, hogy az utóbbi években, sőt évtizedekben egy ilyen fatális jégbaleset sem történt. Többek közt azért, mert egymásra is tudtak vigyázni a jégsportolók, egymást is mentették, ha épp szükség volt rá. Egyedül meg csak megfelelő minőségű jégen mentek ki és akkor is csak kellő felszereléssel, önmentésre alkalmas eszközökkel és ruházattal.

Egyébként értelmesebben reagálnánk az esetre, ha végre valaki gyártana kezdene olyan eszközt (akár jégvitorlást, akár jégszörföt), mely beszakadáskor is fennmarad a vízen, mert azzal lehetne legbiztosabban elkerülni az ilyen tragédiákat. Kíváncsian várom, milyen valóságtól elrugaszkodott vélemények fognak most megjelenni mindenütt a sajtóban… Túl sok jóra ezen a téren aligha számíthatunk, mert arra, hogy egy ilyen balesetből a kellő konzekvenciákat vonja le a média és a társadalom ma talán még annál is kisebb az esély mint ennek a szegény idős örvényesi embernek lehetett az esélye a túlélésre, annak alapján, ahogy nekivágott a jégnek.

A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata a tőlük megszokott gyorsasággal és profizmussal érkezett a helyszínre és húsz percen belül megtalálták, így ha ez a jóember bárkinek szólt volna, hogy a jégre megy (ami ilyenkor szintén alap dolog!) és a partról azonnal segítséget kértek volna, talán még ő is élne… Ez sem tanulság nélküli körülmény.

Az első sajtóbeszámoló:

http://veol.hu/hirek/tapasztalt-oktato-volt-a-vasarnap-meghalt-jegszorfos-1670202

Fotó: greenfo.hu

Germantown-ban a házának az erkélye szakadt le alatta és közel 10 métert zuhant. Súlyos fej és váll sérüléseket szenvedett. A fejsérülése, szerencsére neurológiai problémák nélküli. Hosszú műtétek után altatásban tartják és az orvosok bizakodóak.

Az 51 éves Favini részt vett a 2003-as és 2007-es America Kupán és ő az aktuális védője a Melges 24 világbajnoki címnek.

Flavio Favini Facebook oldala

A Magyar Szörf Szövetség szeretné kifejezni részvétét a napokban elhunyt szörfös családjának, hozzátartozóinak, barátainak.

A tragédia megtörte a teljes magyar szörfözni szerető közösséget. Szeretnénk ha ilyen tragikus esemény többet nem történne. Ehhez szövetségünk felajánlja segítségét az illetékes hatóságoknak, döntéshozóknak, a jogalkotónak, a vízirendészetnek és a vízimentőknek, hogy szörfös társunk halála ne legyen értelmetlen. Szeretnénk hogy ha a szörfös társadalom egésze okulna ebből a tragédiából.

A Vendée Globe mezőnyében az egyik legveszélyesebb szakasz az Atlani óceán visszafelé. Nem a durva időjárás miatt, hanem, mert ilyenkor akarva akaratlanul már elfáradnak a szerkezetek és könnyen történnek töréses balesetek. A legutóbbi regattán például Mike Golding futott be tőkesúly nélkül.

A Virbac Paprec fedélzetén Jean Pierre Dick valószínűleg rosszabbul járt most, hiszen tegnap elvesztette a tőkesúlyát. 500 mérföldre járt a Zöldfoki szigetektől északnyugatra harmadik helyen hajózva. Szerencséjére éppen a fedélzeten tartózkodott és időben el tudta engedni a vitorlákat és stabilizálta a helyzetet.

Most 8 csomóval feltöltött ballaszttartályokkal halad az Azori-szigetek felé és az álma, hogy dobogón fejezze be a Vendée Globe-ot, szertefoszlott.

Bizton számíthatunk a mezőnybe fáradásos balesetekre, itt a hajrában.

Az utolsó futamban Tess Lloyd és Lewis Duncan vezette 29er és egy Techno293-as szörfös összeütközott. Az ütközés következtében Tess Lloyd beverte a fejét és a 29er felborult.

Lewis Duncan azonnal megpróbált segíteni a versenyzőnek és a szörfös eközben elszáguldott a célvonalon gyülekező segítő motorosokhoz, hogy segítséget szerezzen. Az első odaérkező motoros azonnal a partra vitte a lányt és az időközben értesített mentők a korházba szállították. Mesterséges kómába helyezték és megműtötték.

Ez volt az eset röviden. A sajtó az eset kapcsán jól működő és szervezett mentést dicsérte, ami pozitív hatással lehet és fejlesztheti az amúgy is jó szinben mutatkozó mentési rendszert.

Azóta eltelt több mint egy hét. A jelentések szerint Tess-t ugyan mestersééges kómában tartják, de sikerült a győgyszeradagot csökkenteni, mert a szervezete jól reagált erre.Már különösebb gond nélkül mozgatható is.

Reméljük a legjobbakat.

Fotó: sail-world



Forrás: yachting australia