2200km, 36 óra, 8 terminálozás, egy balatonon felejtett spizsák. Ezek a kulcsszavai az elmúlt két napunknak. A végére minden rendeződött, kezdődhet az utolsó GP, az angol menet!
Calshot, Southampton csücskén a pálya.
Első napra (péntek) túlélő szelet mondanak!! Drukkoljatok!!
Az első napon, pénteken, túl sokat kaptunk a jóból.
25-30 csomó már túl van a határon, így sajnos a parton töltöttük a napot.
Volt mit csinálni, új #2 rigg vitorlákat adaptáltuk a hajóra. Szép lett a végére, reméljük gyors is lesz!
Miután végeztünk, bejártuk a vidéket, majd egy közös barbecue partyval búcsúztattuk a napot.
Második versenynap. Nincs mit szépíteni, pocsék napunk volt. 20-25 csomós szél és óriási hullámok vártak a pályán. Első leejtésünk egyből egy óriási orra bukással végződött. A három futamból az elsőt sikerült befejezni, igaz ott is borultunk. A másodikban is, majd a hajó elkezdett szétesni. Mi is, így kimentünk, bár közben még borultunk párat. ?
Este karbonozás volt a feladat, rendbe raktuk az amortizációt.
Teljesen normális életkép a 18 lábas skiff versenyeken
Megvan amiért jöttünk!! Igaz csak részben ?.
Harmadik – utolsó nap, reggelére megkaptuk az igazi angol időjárást, a szemerkélő esőt!! Fura is volt hogy eddig végig sütött a nap. Na ennek vége, változott az idő.
Örömmel nyugtáztuk hogy az előző esti javításai jól sikerültek, a hajó újra versenyre kész.
Az előrejelzés erősödő szelet ígéret, közben vészjósló esőfelhők rohangásztak, de szél nem volt sok, így mindenki átszerelt nagy riggre, mi is.
Három futam került megrendezésre, egyre erősödő szélben, szokásos komoly áramlásban, szerencsénkre sima vízen. Hajónk magára talált, mi is megtaláltuk a ritmust, komoly előnnyel nyertük még mind három futamot! Az végelszámolásnál azonban így is csak a negyedik helyen végeztünk, sok volt a két kieső.
Azonban ez is elég volt hogy az éves GP összetett ELSŐ helyét megcsípjük!!! Ismét nálunk telel a kupa!!
Köszönjük Steward Mears-nek hogy beugrott Zsabó helyett erre az igén nehéz megmérettetésre!! Sztyunak (Stew) már intézzük a tiszteletbeli állampolgárságot, bármikor szívesen megyünk vele!!
Köszönjük az egész éves figyelmet, hajónk téli álomra készül, tavasszal újra jelentkezünk!!!
]]>
A 18 lábas skiff versenyzés születését 1892. január 26-ához köti a fáma. Ekkor rendezték az első versenyt a Sydney-i Öbölben. A flotta atyja Mark Foy (1865-1950) volt. Helyi üzletemberként szomorúan látta, hogy a vitorlázás mennyire nem közönségbarát sport. Egyrészt a hosszú pályákon a közönség szeme elől eltűntek a hajók és követhetetlenné vált az esemény, plusz a bonyolult handicap rendszer miatt csak később derült ki a győztes személye. Néhány barátjával egyeztetve egy olyan tervet alakítottak ki, amelynek három sarokpontja volt:
- A versenyeknek izgalmasabbnak és gyorsabbnak kell lenniük.
- A hajóknak színesnek és könnyebben azonosíthatónak kell lennie, mint a vitorlaszám.
- A verseny győztesének azonnal ki kell derülnie.
Az elő problémát a 18 lábas hajóval orvosolták. Ezek nagyon könnyű testek voltak 14 főnyi személyzettel, szemben a korábbi 25 fős hajókkal. Hatalmas vitorlafelületeik voltak és elképesztő sebességet tudtak produkálni.
A könnyű azonosítás végett a hajók színes emblémáját varrták a vitorlára. Ez a szokás ma is él, bár szinte kizárólag vállalati szponzorok logójaként.
Amikor Foy 1892-ben be akart ezekkel a hajókkal nevezni a versenyre, elutasították, mondván, hogy méltóságon aluliak a színes címerek a déli félteke regattáihoz. Foy bepöccent és kihirdette a saját versenyét. „Fizetni fogunk és megmutatjuk mit is akarunk” A Sydney Flying Squadronnak volt egy kis pénze, Foynak pedig ideje és tehetsége. Elhatározta hát, hogy mindenki élvezni fogja a skiff vitorlázást, pénztől és társadalmi rangtól függetlenül. Szervezte, hirdette az eseményt, parádét rendezett és finanszírozta a pénzdíjat.
Foy nagy publicitása a regatta napján jól fizetett. Precedens nélküli érdeklődő tömeg látogatott el a regatta megtekintésére, bár a legtöbb nézőnek halvány fogalma sem volt a vitorlázásról.
A három mérföldes háromszög alakú pályán először a lassabb hajókat indították. Olyan jól sikerült, hogy a látványos bőszeles befutónál tucatnyi hajó versenyzett az elsőbbségért. A nyilvánosság meghozta a várva várt sikert, a színes emblémák is nagy sikert arattak, bebizonyítva, hogy a Sydney leghíresebb sportja a 18 lábas vitorlázás.
A nézők számára ezek a hajók nem különböztek sokban a nagyobb hajóktól, de kevésbé költséges volt a fenntartásuk és karbantartásuk.
„A Liga az azért Liga, mert az 1900-as évek elején az Ausztrál Football Liga meg a Vitorlás Liga az egy volt. Nyáron nincs foci, akkor vitorláztak, akkor ezekkel a fa hajókkal mentek, amikhez 10 vagy 11 ember kellett. Azóta a futballisták már nincsenek a sportban, de megmaradt a 18 lábas Liga.”-mesélt a kezdetekről Tyutyu.
James Joseph Giltinan (1866-1950) meglehetősen érdekes ember volt. Az ausztrál sport kiemelkedő alakja és nem a sportsikerei miatt, hanem inkább lázadó újító szelleme miatt. 1907-ben alapító atyja volt az Ausztrál Football Ligának és egy évvel később az első ausztrál football csapat angliai turnéjának vezetője.
1935-ben megépítették az Aberdare nevezetű hajót, amellyel sorozatban nyerték a 18 lábas hajóknak kiírt versenyeket, de az újításai miatt az akkori 18 lábas hajókat és versenyeiket szervező klub, a Sydney Flying Squadron ki akarta zárni a versenyzésre gyakorolt hatásira hivatkozva. JJ Giltinan erre kilépett a klub keretei közül és létrehozta a 18 lábas Ligát, a fejlődésnek szabad teret adva. 1938-ban pedig megalapította a JJ Giltinan Trophy-t, az új osztály világbajnokságát.
Ma három 18 lábas osztálynak rendeznek versenyeket. Az egyik a historikusnak számító 18 lábas, ami jó pár embert igényel, de még fahajók. A másik két osztály nagyon hasonló. Mindkettőre 3-3 főre van szükség trapézon. Egyik közülük az ismert 18 lábas Liga hajója, amiről a JJ Giltinan Trophy is szól.
Az általunk tárgyalt osztály nem One Design, de a test az fix, továbbá a rudazat hossza és a bugspriet hossza is adott. A vitorlafelület viszont bármekkora lehet, mert a boom hossza és a forstag bekötés szabadon választott. „Elvileg a világon összesen két sablon van, az egyik Ausztráliában, a másik Európában. De most már nagyon úgy tűnik, hogy van egy sablon Új-Zélandon is, mert a győztes Új-zélandi csapat egy brand new hajóval jelent meg, ami sem itt, sem ott nem épült, tehát valószínűleg Új-Zélandon gyártották a sablont rá, de ez csak feltételezés.” – említette meg Tyutyu.
A hajó:
Legénység 3 (mindhárom trapézon)
Hajótest
Súly 155 kg
LOA 8.9 m
LWL 5.49 m
Szélesség 2.0 m
Vitorlák
Orrvitorla 9.28 nm
Spinnaker bármekkora, tipikusan 61–73 nm
Széllel szemben használatos vitorlafelület bármekkora, tipikusan 26–32 nm
Az évek során számtalan fejlesztés készült és halt el, melyek mind azt szolgálták, hogy a hajók egyre gyorsabbak legyenek. „A nyolcvanas években például négy rig volt és hidraulikus streck, és annyira elnehezedett a hajó, hogy nem bírták a testek – így végül annyira drága lett, hogy akkor mondák, hogy állj, vissza, 2 rig és nincs hidraulika.” – hozta fel példaként Tyutyu.
„A hajókat kézben visszük ki a vízre és vissza a partra, és ez a nap végén nagyon durva. Sydneyben külön érdekesség volt, hogy volt 2 sólya és 26 hajó és sorsolt helyek voltak a parton. Nekünk egész jó helyet sorsoltak, de aki a legvégén volt, annak elég hosszú sétákat kellett tolni a hajóval a vállon a sólyáig meg vissza. A sólya nem volt széles, viszont jó meredek volt – ha rossz irányból fújt a szél, akkor elég érdekes kihívás volt bevinni meg kihozni a hajót. A hajó 160 kiló mindennel együtt. A vitorlafelület nagyon nagy, szóval elég, ha picit oldalra megnyom egy pöff…” – idézte fel Tyutyu.
A a Sydney-i Öböl egyik legdrágább körzetében található a Liga tulajdonában lévő 18 Footers Sailing Club, egy zártkörű, kizárólag klubtagok számára fenntartott luxusétteremmel, melynek bevétele a Liga működését segíti. Ezen kívül a nézőhajók bevétele és különböző a versenyre történő fogadások bevétele is a Ligáé. Minden ausztrál hajó a Liga tulajdona, ezeket éves szerződéssel adják oda a csapatoknak – szponzorral, mindennel -, az az egyetlen feltétel, hogy minden versenyen el kell indulniuk. Így ezeknek a hajóknak tulajdonképpen nincs gazdájuk. Az öregebb hajók egyre gyengébb csapatokhoz kerülnek, azok meg amortizálják őket még jobban, amíg romhalmazzá nem válnak.
Külön érdekesség, hogy a világ első nomex carbon hajója egy 18 lábas skiff volt, amelynek a technológiáját a NASA adta el a legendás vitorlázónak, Iain Murray-nek. „A hatvanas-hetvenes években úgy nyomták a skiffesek, hogy a csapat kapott egy unlimited csekkönyvet a szponzortól. Iain Murray tele lóvéval odament a NASA-hoz, megvette a technológiát és épített egy nomex carbon hajót. Az első carbon hajó egy skiff volt, és abban az időben, a hetvenes években az volt a létező legnagyobb carbonból épült szerkezet. „- mesélte a történetet Tyutyu.
folyt.köv.
]]>1937-ben Mr. James J. Giltinan, az Ausztrál 18 lábas Skiff Liga titkára gondolt egy nagyot és kitalált egy világbajnokságot a 18 lábas hajóknak.
A Liga pedig, az esemény fényét emelendő, beszállt a „buliba” a díjjal, közismert nevén a JJ Giltinan Trophy-val.
A JJ Giltinan az első, 1938-as verseny óta a 18 lábas skiffek legrangosabb versenye, gyakorlatilag az osztály nem hivatalos világbajnoksága. Minden évben a Sydney-i Öbölben zajlik. Idén március 2. és március 11. között került megrendezésre, 1 próbafutammal és 7 versenyfutammal.
Ide kattintva elolvashatja az előző részt.
A BE LIGHT! csapat és másik három európai „sorstársuk” számára már rajthoz állni sem volt egyszerű mutatvány. A hajóikat szállító konténer karanténba került, így az ausztráloktól kapott kölcsönhajókkal tudtak csak nekivágni a versenynek. A négy kölcsönhajó közül egy nagyon jó volt, egy egész jó volt, a másik kettő viszont nem kifejezetten volt alkalmas a versenyzésre – az egyikről nem is volt egyértelmű, hogy össze lehet-e rakni egyáltalán. Ezt a négy hajót kellett valahogy elosztani a négy csapat között. „Végül sorsot húztunk és megkaptuk a második legrosszabbat. Másnap, amíg ment a próbafutam, összeraktuk. És a következő nap elkezdődött a verseny.” – kezdett bele a sztoriba Tyutyu.
A fiúk szombaton szálltak először vízre. Klasszikus 20-25 csomós északkeleti szél, göröngyös pálya (áramlás a széllel szemben) és a Sydney-i Öböl szombati forgalma várta őket az első éles futamon – nulla edzéssel a hátuk mögött és egy nem túl acélos hajóval, amin ráadásul semmi nem volt a helyén. Nem egy nyerő kombináció, és ez be is bizonyosodott: az első hátszélben még csak kicsit szakadt el a gennakerük, de a másodikban aztán egy teljes sebességes „nosedive” akció során totál nullára amortizálódott, így az első versenynap ezzel véget is ért a csapat számára. „Már a verseny előtt azon gondolkodtunk, hogy lehet, hogy inkább nyaralással kéne töltenünk az időt, mert nagyjából láttuk, hogy nulla edzéssel, idegen hajóval nem biztos, hogy van értelme.” – vallotta be Tyutyu. „De az meg egy kicsit fura lett volna, így aztán csak nekifutottunk a versenynek.” – tette hozzá Boti.
A második napon borongós idő fogadta a mezőnyt, a szél befordult délire és tovább erősödött: 25 csomó 30-as löketekkel („southernly bastard”, ahogy a helyiek becézik), igazi túlélő nap. A BE LIGHT! „sikerszériája” folytatódott: a bugspriet három darabba tört az első hátszél felénél. „Nem történt semmi extra, kaptunk egy izmos pöfföt, a hajó csúcssebességre gyorsult, pattogtunk a vízen, recsegett-ropogott a hajó, majd a bugspriet megadta magát. Mi összeszedtük a darabokat és ismét kimentünk a partra.” – idézte fel a történteket Tyutyu.
A harmadik nap pihenőnap volt és a srácok végre megkapták a saját hajójukat. „Nagyon örültünk! Pont egy gyenge szeles nap volt, kimentünk edzeni, hogy a saját hajónkon újra szocializálódjunk.” – kezdte Tyutyu. „És újra megszeressük a vitorlázást.” – egészítette ki nevetve Zsombi.
A következő napra megint visszatért az igen erős déli szél. A fiúk, attól tartva, hogy a régi bugsprietük nem fogja bírni, egy újat tettek be, amit még itthon vettek, de addig még soha nem próbáltak ki. A futam előtt az alsó feszítő drótot megnyomták. Azon a futamon ugyan végigmentek, de a bugspriet megbosszulta magát: „Egy full veretésnél elszállt az alsó drót. A bugspriet nem tört el, viszont a hajó orrát egy kicsit megtörte.” – mesélte Tyutyu. „Végül is az nem fontos pont a hajóban, mert ott van a forstag bekötési pont.” – jegyezte meg vigyorogva Zsombi. Így aztán nem kellett azon gondolkodniuk, hogy mivel üssék el az időt a másnapi pihenőnapon…
A következő 2 versenynap gyenge szeles volt. Szerdán délkeleti fújt, majd csütörtökre befordult keletire („shitty easterly”). Ami teljesen új volt az up-down pályákhoz szokott magyar csapat számára, hogy a Ligának minden szélre megvannak a pályái. A szélviszonyoktól függően máshol is rajtol a mezőny. Gyakorlatilag túrafutamok vannak, sok félszéllel meg hosszú, egy takkos szakaszokkal.
A fiúk számára így az is kihívást jelentett, hogy megtanulják az aktuális pályát. És további nehezítő körülménynek bizonyult a gennakerük. „Az nagy különbség volt, hogy a mi gennakerünk eléggé hátszeles, mert up-down pályán megyünk mindig. Nekik meg nagyon élesre szabott gennakerük van. Általában az volt, hogy felhúztuk, és szépen ment el mellettünk a mezőny. Aztán kaptunk egy gennakert, és hipp-hopp elindultunk.” – magyarázta el Boti.
A verseny két up-down pályafutamos nappal zárult. A 6. napon két középmezőnybeli eredményt ért el a csapat. Az utolsó napra aztán végre minden összeállt a fiúknak: megtalálták a megfelelő beállításokat, ők is visszanyerték a rutinjukat, működött az egész rendszer és elindult a hajó. A 20-25 csomós északkeleti szélben nagy riggel szépen küzdötték fel magukat a mezőnyben.
„Egészen addig, amíg az utolsó kreuzban egyszer csak kettétört a bumm. Semmilyen előjele nem volt, még sima vízen is mentünk. Onnantól fogva megint az volt, hogy akkor mentsük a szettet. Abban már rutinosak vagyunk, de egy-két latni sajnos eltört. Jó volt, mert ráadásul közel voltunk a parthoz, úgy nézett ki, hogy mindjárt rátol minket az áramlás a sziklákra, de aztán szerencsére nem így lett. A mentőhajó nem vett észre, nem jött oda senki. Le kellett szednünk a nagyvitorlát, amit csak felfelé lehet kihúzni az árbócból, azt meg motoros nélkül nem lehet megcsinálni. Vártunk, vártunk, és jött egy kis háromméteres motorcsónakkal két félrészeg horgász gyerek, de üzembe helyezték magukat, én átszálltam hozzájuk, leszedtük a grószt, a srácok meg elindultak egy szál fockkal, és a motoros alig bírta őket utolérni. Aztán odaértünk a hajóhoz, átdobtam a vitorlát, átugrottam én is, és elbúcsúztunk. És véget ért a verseny.” – mesélte az aznapi kalandjukat Tyutyu.
„Véget ért a verseny, és akkor jött az iszonyatos szerelés, mert mire kiértünk a partra a mentőakció után, addigra már eléggé elment az idő, az összes hajó a parton volt, és láttuk, hogy hozzák a konténert, amibe be kéne pakolnunk, plusz az angolok, akikkel együtt laktunk, ott hagyták az ő hajójukat, ugyan szétszedve, de azt is nekünk kellett bepakolnunk, mert ment a gépük. És ott álltak a sofőrök, hogy pakoljunk már be végre, mert ők már igazából mennének haza vacsorázni.” – folytatta nevetve Boti. „És közben még vennünk kellett egy bummot, mert Sydneyből egyenesen Angliába megy vissza a hajónk.” – fejezte be Tyutyu.
BE LIGHT!
„Benne volt a pakliban, hogy a JJ után abbahagyjuk a skiffezést, amiben nem mi lettünk volna az elsők. De most nagyon várjuk, hogy a hajó megérkezzen Angliába, mert az ottani GP forduló lesz májusban a következő versenyünk” – zárta a versenyről szóló élménybeszámolót Tyutyu.
folyt. köv.
Be light
„-2. nap
Kezdődjék hát az élménybeszámoló.
Szombat reggel landoltunk Sydney-ben. Azóta főleg turistáskodunk.
A hajónkhoz nem tudunk hozzájutni, mivel az európai konténer fennakadt az ellenőrzésen és karanténba került, egy póknak köszönhetően. Na talán majd ma megkapjuk.
Hideg nincs, bár egyik nap esett, de azért nem nagyon panaszkodunk, csak már mennénk vízre nagyon.
-1. nap
Álomból rémálom Sydneyben.
Tegnap is hiába mentünk ki konténerhez, nem történt semmi. Ma reggelre kaptunk időpontot az inspekcióra. Bizakodva mentünk ki, hisz időközben kiderült a pók amit korábban találtak, nem veszélyes semmire.
Ennek ellenére a teljes kipakolás követő ellenőrzésén nem ment át a konténer.
Mosást rendeltek el, amire már valószínűleg nincs idő.
B terv, hogy a liga nem használt hajóit kiosztjuk vhogy, összeszereljük és reménykedünk, hogy jó lesz és időben meg lesz. Holnap próbafutam.
Drukkoljatok!!!
0. nap
Folyatódik a vesszőfutásunk, ma reggel is a konténervárosban kezdtünk. Tegnap megmozdultak a dolgok, égtek a vonalak. Reggel el is vitték mosásra a konténert, de a pókok nem hagyták magukat. Nyitották az ajtót a felügyelők és két pók nézett velük farkasszemet….az egyik az itteni gyilkos pókokra is veszélyes..állítólag. Röpke 5 órás várakozás után megszületett a döntés, irtás és zárvatartás után, hétfő délután talán megkapjuk a hajókat. Közben párhuzamosan az ausztrálok is aktivizálták magukat, kihantolták az öreg hajóikat, ezeket sikerült is ma estére összekalapálni valamennyire. Holnap rajt, a próbafutamot buktuk.
Ja és Thurlow Compensation Layers logo alatt fogunk vitorlázni, legalábbis holnapra ez lett kisorsolva.
Be light
1. nap
Eljött az első versenynap, megvolt az első vízre szállás, kis rigg, veretős szél, áramlás szemben a széllel, brutál forgalom. A kölcsönhajó nem túl acélos.
Két kört mentünk, pár hajót vertünk, amíg második hátszélben orraestünk és nullába szakadt az amúgyis szakadt spi. Ezután kijöttünk.
Eddig nem egy méznyalás a sztori.
Ha minden igaz hétfőn meg lesz a hajónk.
Addig még egy nap a kölcsön hajóval.
Holnapra durvább szelet jósolnak….
2. nap
Brutál túlélő nap. Sok volt a szél nekünk, főleg a kölcsönhajón.
Nem is bírta sokáig, az első hátszélben eltört a bugspicc, így mehettünk ki…..
3. nap
És megérkezett a hajónk a parkba!!
Ma pihenőnap volt. Reggel a kétnapos vegyszeres kezelés és mosás után végre elhozhattuk a hajónkat!
Gyorsan össze is raktuk és kimentünk egy körre.
Nagyon jó volt!!!
Holnap kezdődik a verseny nekünk.
4. nap
3.futam.Maradt a délies szél 20+ csomós alap 27+ pöffökkel.
Jól kezdtünk, majd az első hátszél végen elszakadt a hosszú drót a bugspicc alatt. A futamot nem adtuk fel, de innen bliszer nélkül mentünk körbe.
Elől óriási csaták vannak, kiwi csapatok nagyon erősek.
Érdemes megnézni a napi közvetítést!
Boti 13p körül mikrofonvégen ?!
https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=1601611799892124&id=466615186725130
5. nap
4-5. futam.Végre újra megjött a jó idő, süt a nap és csendesedett a szél. Két pályafutam (kreutz hátszél) volt a menü mára, jó pörgőldős szélben. Nagy riggel egész jól muzsikáltunk, ott küzdöttünk a mezőnyben, két 19
helyet hoztunk össze. A 4. futamban pedig handicap rendszerben állítólag nyertünk…
Elkezdtünk kapaszkodni az eredmény listán, van még hová emelkedni, van még bennünk ennél több is.
6. nap
6-7. futam.Hasonló idő volt, mint tegnap, csak a pálya volt máshol, berakták az operaház elé. Két katasztrófa futamunk volt, az elsőben egy közepes rajt után próbáltuk kitisztázni magunkat, ami egy borulásához vezetett ?.
Ezután csak loholtunk a mezőny után, pár hajót utolértünk, de nem volt egy fáklyásmenet. A hullámzás katasztrofális volt, olyan amiben csak küzdöttünk a hajóval, hogy haladjunk. A második futamban közepes rajt után a második körre egész jól felérkeztünk a kreutz bójához, ahol a spihúzásnál felborultunk ismét…..
Eddigre totál elfáradtunk és kimentünk a partra.
Sydney öböl megrágott és kiköpött minket.
Ma pihenőnap szerencsére, van mit szerelni és állítani.
7.-8. nap
A pihenőnapot alaposan kihasználtuk, lamináltunk egy picit, majd felfedező útra indultunk.
A nyolcadik napon a 8. futam került megrendezésre.
Keleti szél volt 10-12 csomó, ezt itt egyszerűen shitty easterly-nek hívják, jogosan. Szombathoz megfelelő forgalom, laser, yingling és még két másik hajóosztály pályaversenyez + túrafutamok. Őrület.
A rajt harmadikra ment el, picit beragadtunk, de legalább terv szerint elsőknek borítottunk ki jobbra. Egy ideig tudtuk tartani az ozzikiwi tempót, de idővel az európai mezőny magára maradt, ott küzdöttük végig a futamot.
Az élen komoly a kiwi dominancia, a mai futam után eldőlt, hogy 1974 óta újra kiwi hajó fog az élen végezni. Sőt az első két helyen!
Be light
9. nap
Elérkeztünk az utolsó naphoz, a rend kedvéért a kilencedik nap 9. futamához.
Visszafordult a szél az első nap irányába, ÉK-i, ez a klasszikus irány. Lassan épült fel 15-17 csomóra, ami pont a két rigg közötti terület. A mezőny nagy többsége nagy rigget választott, mi is így tettünk.
A verseny végére végre megéreztük, hogyan tudjuk tartani a lépést az ellenfelekkel, a második körre elkezdtük enni a mezőnyt. De Sydney-öböl – az új mumusunk – nem lazított. A harmadik kör elején a fock shottunk adta meg magát, felborítottuk a hajót és visszakötöttük, a kreutz végen viszont a bummunk tört derékba. Innentől a cucc mentése volt a feladatunk, ezt rutinosan megoldottuk.
Méltó befejezése volt ez ennek a versenynek. Az eredménylistán nem túl előkelő helyen végeztünk, ezen nincs mit szépíteni. Jobbat szerettünk volna, úgy érezzük ennél jóval többet is tudunk, de most nem ezt adta a sors.
Azért nem csüggedünk, óriási élmény volt az öbölben való skiffezés, folytatjuk!!
Ezer köszönet a Ligának, mindenki segített, vigasztalt és bátorított minket, ami nagyon jólesett, otthon éreztük magunkat közöttük.
Gratulálunk a kiwiknek, a Honda megérdemelten nyert!
Köszönjük a figyelmet, lassan indulunk haza!”
Be light
A verseny, mint olvashattuk történelmi volt a skiffesek részéről is és a magyar skiffesek részéről is. Ha nem is volt túl sikeres számukra, biztosan szagot vettek abból, hogy hogyan is megy ez a skiffezés őshazájában. És mindentől függetlenül: Szép volt, Fiúk!
]]>A 2014-es verseny után idén újra lehetőséget kapott a Spartacus Vitorlás Egylet hogy európai Grand Prix fordulót rendezzen. Május 18-21. között (most csütörtöktől vasárnapig) itt lesz az európai mezőny krémje és elkezdődik a csatározás.
Jó felkészülés ez a július elején Garda tavon megrendezésre kerülő Európa bajnokságnak. Tíz hajó várható, ami ebben az osztályban szép számnak mondható. Négy nap, tíz futam. Köztük az osztályban már elterjedt túrafutam, ami nálunk Tihany-kerülés lesz természetesen.
A program röviden:
• Csütörtökön 13h-tól pályafutamok,
• Pénteken 11h-tól túrafutam és pályafutamok majd este DJ-k szórakoztatják a vendégeket.
• Szombaton 11h-tól pályafutamok
• Vasárnap 11h-tól pályafutamok és díjkiosztó.
A Spari és Erdélyi Béla neve biztos háttér a verseny technikai oldalára, az időjárás mindig a szkiffesek oldalán
A Stég bár várja a parton a nézőket és a futamok után a szomjas versenyzőket.
Várunk minden sporttársat és érdeklődőt a vízen és a parton egyaránt!
be light! Sailing Team:
Ujhelyi-Gáspár Miklós, Németh Botond, Szépfy Zsombor
Fotó: Gémesi Jóka
Engedjétek meg, hogy picit korábbról kezdjem a beszámolót. 2010-ben Malcesine-ben a legjobb európaiként nyertünk – a mindig nyílt – EB-n. Éreztük, hogy minden nagyon összejött. A régi hajónkból és magunkból is 120%-ot hoztunk ki. 2011-ben aztán Majthényi Matyi kiszállásával szétesett a csapat. Szépfy Zsombi és jómagam nem akartuk abbahagyni, túlságosan megszerettük ezt az osztályt. Nem volt könnyű a feladat, betölteni az űrt a hajón, és a felszerelésen is újítani kellett. Két év telt el és két próbálkozás kellett mire aztán egy pünkösdi regattán feltettük kérdést Német Botinak, hogy nincs-e kedve csatlakozni. Szerencsére volt. 2014-ben egy sérülés miatt sajnos sokat kihagytunk, de 2015-ben teljes erővel estünk neki a szezonnak. Az EB-n semmi nem jött össze, de nem csüggedtünk. Felcsillant egy lehetőség, hogy a hajótestet egy újabbra cseréljük, le is csaptunk rá. A szezon utolsó versenyén már újra nyertünk futamokat és a dobogón végeztünk.
2016-os szezonra új névadó támogatóra találtunk a be light! Kft. személyében. Az új szerzeményünket felújítottuk, illetve inkább újraépítettük Lovas Peti segítségével. Gyönyörű lett!! Az elmúlt két év alatt összevásárolt dolgokkal újra ütőképes felállásban néztünk a szezon elé.
Az első Grand Prix Müchen mellett Ammersee-n került megrendezésre. Itt is második helyen végeztünk pár ponttal lemaradva, de boldogan jöttünk haza. Éppen csak elkészült a hajó, edzeni, állítani nem tudtunk a verseny előtt, így ezeket élesben tettük meg, sikerrel.
A második GP a Garda tavon – Campione-ban volt. Itt megint második helyen végeztünk, az utolsó futamon ment el a győzelem. Aznap hármat kellett nyernünk, hogy utolérjük az élen a németeket. Első két futamot simán hoztuk (Időközben meglett az állítás), a harmadik futamot is végigvezettük egészen az utolsó bolyáig, ahol egy csomó került a spishottra ami elég is volt a nyakunkban loholó németeknek hogy megelőzzenek és megnyerjék a versenyt. A jó hír hogy grand prix összetettben viszont az élre álltuk.
Ezek után elérkezett az EB ideje. A tavalyi évhez hasonlóan idén is Torboléban került megrendezésre, csak most nem érkezett konténer tengerentúlról. (Az ozzi és kiwi egységek inkább Fiji szigetén versengenek épp a napokban) Így felcsillant a lehetőség hogy az abszolút győzelemért járó kupát is elnyerjük. A tízhajós mezőnyben ellenfelek a tengerentúliak nélkül is akadtak szép számmal: két erős Német egység – Eurolink és Magic Marine akik a két korábbi GP nyerték, a mindig erős Dánok – Original Chia, és a kétszeres EB győztes Angol csapat – Haier-Black Dog.
Első napon klasszikus Torbole időjárás, tűző nap és 18-22 csomós termik. Egyértelműen kis rigg, na ezzel még nem vitorláztunk idén. Három futam volt, 2-6-2 helyeket futottunk. A második futam utolsó hátszelében valahogy kiugrott a felső vantni a szálingból, nem kis riadalmat okozva, csoda hogy nem tört el az árboc a bliszter alatt. Gyorsan le is kaptuk a golyót és anélkül vánszorogtunk be a célba. A másik két futamban második helyeket futottunk nagyon szoros befutókkal. Német barátaink – Eurolink viszont erősen bekezdtek egy 1-2-1-el. Nagyon nem stimmelt az állítás, másnapra új forestagot is csináltunk.
Második nap, nulla szél. Ez még gyorsan eltelt, mindig van mit szerelni, fejleszteni egy skiffen.
Harmadik napon sem volt szerencsénk a széllel, így továbbra is azonos ponttal a harmadik helyen várakoztunk egyre türelmetlenebbül.
Negyedik napon korai kelés várt ránk. Kellett a futam, így a reggeli szelet nem hagyhattuk ki. Három futamot csináltunk végig nagy riggel, annak is a felső határán. Szeretjük az ilyen kondíciókat, gyorsak vagyunk benne. 3-1-3 helyeken futottunk. A harmadik futamban sikerült vezető helyről felborulnunk, ami bosszantó volt. Dánok mentek nagyot, elénk is ugrottak. Maradtunk a harmadik helyen, de az első csak három pontra volt. Számolgattunk, ettünk egy szendvicset és kezdtük a tavat a hegyeket és a felhőket fürkészni, hiszen megjött a délutáni termik és még két futam várt ránk. Sütött a nap egyre erősödött a termik, de északra és nyugatra felhős volt az ég. Amikor beúszott egy felhő a tó fölé azonnal gyengült a szél. Pont határon volt a két rigg között. (18as skiffnek két komplett riggje – árboc és vitorlázat – van, egy erős, egy gyenge szélre) Elkezdődött a szokásos varia. Mi kivártunk amíg szép lassan az egész mezőny átszerelt kis riggre. Visszaöltöztünk és közben egyre biztosabbak voltunk abban, hogy maradunk a nagy riggel, jó nehezek vagyunk és különben is kockáztatni kell a győzelemért. Végül a Magic Marine vállalta be rajtunk kívül a nagy rigget. Két kemény futam következett, kreutzban jobb volt a kis rigg de bőszélben fizetett a nagy. Az első futamot végigvezettük, behúztuk. A második futam utolsó körére érkeztek meg a felhők, addig küzdöttünk rendesen, de azt is megnyertük! Eurolinknek az első futamban összecsuklott az árboca – ők sajnos kiestek mindkét futamból és az EB címért folyó küzdelemből – nagyon sajnáltuk őket. A nap végére első helyen álltunk 4 ponttal a második dánok előtt és 14-el a harmadik előtt, de még nem volt vége.
Ötödik – utolsó nap – megint korán kezdődött, nem volt jó az előrejelzés. A reggeli szélben bizakodott a rendező, de nem érkezett meg. Kilenctől hosszú várakozásba kezdtünk, végül az utolsó lehetséges kimenetel előtt negyed órával, kettőkor vízre szólítottak. Két gyengeszeles futam várt ránk, ami nem az erősségünk. Dánok erősen kezdtek második helyen futottak be, mi negyediknek.
Utolsó futamra egyértelmű volt a taktika: elvinni a dánokat Kenyába. Rajtnál el is kezdődött a kakaskodás, amiből mi jöttünk ki jól, ők visszamentek korai rajt miatt. Innen már nem tudtak felkapaszkodni, mi pedig a harmadik helyen futottunk be. Ezzel megnyertük a EB-t!!!! Második helyen a Dánok – Original Chia végzett. Harmadik helyért három hajó versengett az utolsó napon, közülük a német Magic Marine lett a legjobb.
Nagyon boldogok vagyunk, ezzel az eredménnyel újra feltankoltuk magunkat pár nehéz évre. Következő verseny összel – az utolsó Európai GP Angliában Poole-ban kerül megrendezésre. Reméljük onnan a GP összetett győzelemmel térünk haza!
Köszönttel a támogatóinknak: be light! O’neill
