Tavaly még csak négy hajóval üzemelt a cég, de az idei szezont már 11 hajóval kezdik Balatonfüreden és környékén. A vitorlás bérbe adáson kívül jelentősen bővült szolgáltatásak sora.

Jó néhány évvel ezelőtt megerősödött bennem a vitorlázás, vitorláshajók iránti vonzódás. Kormányosként kezdtem el dolgozni, hogy közelebb kerüljek a hajókhoz. Eközben bele láttam egy akkoriban magas színvonalúnak számító charter flotta működésébe is. Nagyon megtetszett az ügyfelekkel való kommunikáció, törődés és a hajózás kapcsolata.

Később már tudatosan ebbe az irányba haladtam, és aktívan kezdtem részt venni a balatoni charterélet működésében. Szoros kapcsolat alakult ki az ügyfeleimmel és egyre jobban megismertem igényeiket és a hajók biztonságos működtetésének elemeit.

Nem olyan rég megfogalmazódott bennem a saját flotta kialakításának gondolata. Ahhoz, hogy idáig eljutottam, rengeteget kellett tanulnom. Ebben sokan segítségemre voltak. Jelenleg úgy érzem, hogy versenyképes és minőségi szolgáltatóként vagyunk jelen a magyar charter piacon. Tavalyi évben nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett az ügyfeleinktől, és ezért döntöttünk úgy, hogy az idén még nagyobb létszámú flottával állunk vendégeink rendelkezésére.

A tevékenységünknek a vitorlás bérlésen kívül további három ága van: érdekes hajós programok szervezése, szárazföldi szállások és hajótulajdonosoknak szánt szolgáltatások.

Termékeink kialakításánál az volt a vezérelv, hogy a vitorlázás után érdeklődő, és már aktívan vitorlázó ügyfeleinknek is komplex szolgáltatás csomagokkal tudjunk segítséget nyújtani.

Jeanneau 36 és Enter 385

Elsődleges fontosságúnak tartjuk ügyfeleink elégedettségét. A honlapunk kialakításának fő szempontja is az volt, hogy jól átlátható felületen vendégeink teljes körű szolgáltatás kapjanak.

Bavaria 44

Valljuk, hogy a nyaralás csakis akkor pihentető, ha minden terv szerint, tökéletesen sikerül. A balatoni nyárban szerzett sokéves tapasztalat, valamint gyakorlott kapitányaink garantálják, hogy vendégeink minden szempontból teljes értékű élménnyel gazdagodjanak.

Sirocco

11 hajóból álló flottánkban a 32 lábtól a 60 lábig találhatók hajók. Béreljen tőlünk légkondicionált vitorlást, katamaránt, a Siroccot vagy a legnagyobb kapitány nélkül is bérelhető vitorlást a Balatonon.

Lagoon 380

HAJOSPROGRAMOK.HU

hajosprogramok.hu Facebook oldala

Összességében kb. egy Kékszalag táv jött össze a leglassabb, a Dufour 385-ös osztály számára.( Önző módon persze erről beszélek, mert itt  szerencséltettem részt venni.) És kb. 30-40 mérfölddel több a nagyabbaknak.  Ez végül is alig több mint. 24 órát vett igénybe. De kezdjük a legelején.

Szóval lészen a rajt, úgy ahogy szokott. Ha rajtlövés dörren, mehetsz jobbra és balra is. Persze vigyázni kell, mert ha jobbra mész és jön közben valaki balra engedned kell. Itt a beltengerek egyik legszebbikén, meg úgy általában a tengereken a szél egyenletessége igen kívánja, hogy elsőre jó irányba menj, mert később az aprócska változások nehezen teszik emészthetővé a távolságokat.

Így teszünk mi is, és a Zára városa felé induló mezőny nagy részével ellentétben inkább a sziget felé irányítjuk szekerünk rúdját. Vigyázva, hogy balra igyekvő ellenfelünk ne legyen már a mi jobb oldalunkon.  És átérve a szigethez látszani látszik, hogy ez jó. Közben a szél felkúszik 26 csomó köré, mi mégis szekerünk egyensúlyának megtalálása végett növeljük a szett méretét. És látjuk, hogy ez jó… Amúgy sem szeretem, ha egy szekér első hajtóereje csökkentésre van ítélve. Valahogy az természetellenes. Nekem.

Fel is érénk ahhoz a bizonyos útvonal ponthoz, mely egy kis sekély vízzel körülvett szigetecske a nagy sziget mellett. Kerülvén azt gondolván , hogy szelünk azzal a sok csomóval több mint kéne, nem huzánk fel nagy színes fegyverünket, melyet mifelénk gennakernek hívnak. Ezt azért gyorsan meggondolánk, mert a szél gyengül és az ellenfelek ébredeznek.

Hosszú a parttal párhuzamos hátszelezés következék, amelynek végén elvállnak útjaink nagyobb szekerekétől, hisz azok sokkal hosszabb útra menének tovább a messzeségbe. Mi laza gennaker leszereléssel bevetjük magunkat a szigetek közé, ahol cirkálva fordulá vissza délnek.

Lassan itt ér minket a naplemente és megnyugodván utolsó pillantást vetve ellenfeleink távolsága lévén igen kedvező. Persze ahogy lenni szokott az éjszaka hozá meglepetéseket.

Úgy, hogy leálla az eddig délről fújó szél – ezt eddig gondoltuk- majd északról ,északkeletről ébredezés. Az utolsó előtti útvonalpont előtt egy haltelep választotta ketté a pályát. Egyik ellenfél szekerünk  hatalmas munkával ledolgozta hátrányát és jókor fordulának  nyugati oldalára a telepnek igen szép előnyt építenének. Mi elnavigálva magunkat teljesen felesleges, de gyönyörű túrát tettünk egy másik haltelep közepére és onnan ki. Itt értek utól minket a nagyobb, gyorsabb szekerek is.

Szerencsére a nap felkeltével ismét magunkra találánk és jó sebeséggel, ismét átvevénk  a vezetést. Harci szekerünk a szél épülésével egyre jobban magára talál és a biográdi csatornában elhelyezett befutót  -mert a szél növekedésével további versengés nem lehetséges – hasonló méretű szekereink közül először szelénk át, kisebb nagyobb sikerrel. Mindez szinte pontosan a Föld körbefordulásának egyszeri megléte alatt…

Nem is volt baj, mert hamarosan nagy csimbumcirkusszal vihar érkezék és még egy kicsit nehezebbé teszé a még vízen lévők helyzetén.

Fél négyre befutott kisebb, nagyobb  is és mindenki elégedetten vagy kevésbé elégedetten készülhetett az esti fogadásra és díjkiosztóra.

Az utolsó napra halasztott éjszakai futam nyílván nem tett jót az esti fogadásnak,  de azért jó hangulat nem maradt el és mindeni megünnepelt mindenkit és azt aki megérdemelte.  Azt az egy elmaradt futamot kellően sajnáltam, de indokolt volt.

Be kell vallanom, hogy rég voltam Arany Sekli Kupán, de látszólag sokat javult a helyzet a rendezés részéről  az értelmetlen kockázatvállalás terén. Jól kivártuk mindig a kevésbé kockázatos vagy egyáltalán nem kockázatos helyzeteket és nem rohantunk bele felesleges csihipuhiba. Egyszóval nem volt rossz ez az első verseny az Adrián, ami a hideg miatt így is kellően extrém bírt lenni, de mindenképpen komoly kihívás az éjszakai futamával.. És szép emléket állított Juba Ferenc tengerészkapitánynak.

Nyomkövetés archívuma

A verseny hivatalos oldala

Fotó: Antal István, Beliczay Péter

Azért az öröm nem volt ilyen egyértelmű. Jugó úgy 20 csomó környékén és persze az elmaradhatatlan eső rogyásig….

A pályát nem kísérlem leírni, mert a pályarajz szépen szétázott, a nap folyamán, mint egyébként minden, ami a hajó fölött, hajó alatt, hajóban volt. Az eső csak esett, csak esett, csak esett… Estig talán.

A futam 19,5 mérföld volt, de a sok kreuz miatt ez kb. 26 lett bruttó megtett útban.  Mentünk ide, mentünk oda, kreuzban, hátszélben, félszélben, de mindenhol esett. A rajt Vodice előtt volt, míg a cél Zlarin kissé alul komfortos kikötőjébe érkeztünk.. Mire a huszonpár hajó kikötött, még az áram is sikeresen elment. De legalább a kocsma üzemelt..

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

Na persze reggel sem lett jobb. Kiderült, hogy a kocsma csak nyolckor nyit. Kora reggel céltalanul ténfergő vitorlázókat láttunk egész Zlarinban. Viszont kiderült és a szél elállt. Előre vetítette a nap stílusát.

Szinte flaute rajt. Majd gennakerek a hajókon jó hosszú ideig. Néha szél is fújt. De alapvetően a mezőny az egyik korai ellenőrző ponton be lett futtatva és motorral vágattunk Sali kikötőjébe.

Be kell vallanom, hogy éles kritikával illetném a kikötőt, illetve annak vizesblokk kezelését. Egyrészt bezárták éjszakára, de nem túl kíméletes módon kizavarva azokat, akik éppen félig végeztek a zuhanyozással és ilyen késői órán mertek ott tartózkodni. Reggel bár fél hét körül kinyitották egy idő után ismét felszámolták a lehetőséget.

Az idő elég dúvaddá feszül, ezért elmarad az éjszakai futam, mert helyenként 65 csomós szelet is mondanak. Ma Zadarig jutunk. Nap közben, talán békésen. Holnap meg majd meglátjuk….

Két futamon tehát megvagyunk, Kicsit fújt, kicsit nem, kicsit esett, kicsit nem. A folytatás hasonlónak tűnik.

Fotó: Beliczay Péter

Honlapunkon a bemutatkozás az alábbi mondattal kezdődik:” A BBCharter vitorlás klubot a Balaton és a vitorlázás szeretete, a magyar hajós hagyományok tisztelete, az épített örökség és a természet csodálata hívta életre.” Ebben, úgy gondoljuk, minden benne van, amit ars poetica-ként meg szerettünk volna jeleníteni vendégeink felé. Nem az a célunk, hogy minél nagyobb tömegeket vonzzunk Balatonboglári báziskikötőnkbe, sokkal inkább az élmény, az utazás minősége motivál minket. Szeretnénk minél teljesebb térképet adni azokhoz a sokszor rejtőzködő kincsekhez, amelyek itt találhatóak. Ebbe nem csak a hajóinkról megfigyelhető természeti szépségek és a Balaton változatos arcai tartoznak bele: a balatoni emberek szívélyessége, a borvidékek finom harsánysága, a lángos-hekk-főtt kukorica vonalon túlmutató helyi specialitások fondorlatossága, az épített emlékek üzeneteinek meghallgatása is hozzá tartozik az élmény komplexitásához. A tájak és a napszakok változásának meghökkentő szépségei persze önmagukban is lenyűgözőek még a tapasztalt hajós ember számára is, de törekszünk arra is, hogy valóban felejthetetlen hangulatú utazással gazdagodjon mindenki, aki megtisztel minket a bizalmával.

Felismerve a jelenlegi gazdasági viszonyokat, a hagyományokkal szakítva

újragondoltuk a balatoni hajóbérlés rendszerét

. Kialakítottunk egy olyan

egyedi konstrukciót

, amely nagyobb figyelmet szentel azoknak, akik szeretnének

fapados árakon, prémium kategóriás

hajós élményeket szerezni. Oly’ módon szeretnénk hajóinkat bérbe adni, hogy közben közösséget is építünk, megosztva a terheket klubtagjaink között. Ez egy olyan kívülről viszonylag zárt, belülről teljesen rugalmas rendszer, amelynek segítségével a tagok lényegében egy tulajdonosi kört alkotnak. Ebben a konstrukcióban mindenki egy előre egyeztetett időintervallumban rendelkezik a hajó felett, mentesülve a ki- és beemelés, a víztelenítés, a tárolás, az esetleges meghibásodások és az egyéb költségek alól. Ezeken túlmenően mindössze egy kikötőhely éves bérleti díjának ellenében ingyenesen használhatják Balatonboglári báziskikötőnk mellett további 14 kikötő szolgáltatásait is, valamint társaságunk biztosítja a szükséges felszereléseket, gondoskodunk azok karbantartásáról, pótlásáról, valamint a kiegészítő ruházatról is. A klubtagok részére további térítési díj nélkül nyújtott szolgáltatások tehát a következők:

– Hajóbérlési lehetőség 3 hétre (ez tapasztalataink szerint annyi idő, amennyit egy átlagos hajótulajdonos a vízen tud tölteni egy szezonban).

– A 3. hét után további hajóbérlésre 50%-os kedvezmény az elő- és utószezonban a szabad időpontok függvényében

– Túraajánlatok, gasztro-, bor- és kulturális körutak bemutatásával, kiváló horgászhelyek ajánlásával segítjük a programok összeállítását,

– Egyedi tervezésű, prémium kategóriás hajóink – amelyek kiváló magyar mesteremberek munkáját dicsérik – minden extra felszereléssel rendelkeznek, melyek teljes körű, szakszerű karbantartásáról mi gondoskodunk.

– A felszerelései része 6 személy részére vízálló vitorlásruházat.

– Kedvezményes jégvitorlás bérlési lehetőség a téli időszakban.

– 2 napos ingyenes manővertréning.

Természetesen a vitorlás sport alapjainak megismertetése is missziónk részét képezi, de várjuk a tapasztaltabb, már hajóvezetői vizsgával rendelkező vendégeket is, a kezdőtől egészen a profi szintig tartunk tanfolyamokat, továbbképzéseket. Itt az alapvető elméleti és gyakorlati tudás megszerzésén túl speciális manőver tréningeket is tartunk azoknak, akik szeretnék jobban megérteni a hajó mozgását, a szél folyamatosan változó irányát, és szeretnék biztosabb kézzel kormányozni hajójukat, megszerezni azt a rutint, amit segítségül lehet hívni, ha baj van. A rutinosabb, felkészültebb hajósok számára vihar tréningeket szervezünk olyan szituációk gyakorlásával, mint pl. motor nélküli és motorral történő kikötés erős szélben, viharban, vitorlázás reffelt vitorlákkal, horgonyzás, vészkormányzás, mentés és annak megszervezése, segélykérés, stb. Fontos az elméleti felkészítés is, mint a havaria helyzetek felismerése, az adott helyzetnek megfelelő döntések meghozatala és végrehajtása.

Báziskikötőnk az M7-es autópályáról könnyen és gyorsan megközelíthető, a klubtagok részére zárt parkolót tudunk biztosítani.

A BB Charter flottájából jelenleg 2 db Dolphin 28-as és 2 db 26-os hajó bérlésére van lehetőség. A hazai vállalkozásokkal való együttműködés fontosságának jegyében a BB Charter hajói Magyarországon tervezett és gyártott vitorlások. A kifejezetten a belföldi vitorlázás igényeinek figyelembe vételével fejlesztett hajók ötvözik a gyors verseny és a komfortos túravitorlás előnyeit. A hajók kategóriájuk legkorszerűbb követelményeinek megfelelő felszereltséggel rendelkeznek, amelyek messzemenően megfelelnek a biztonsági előírásoknak, ugyanakkor formaviláguk mindenfajta kényelemi és esztétikai igényt is maximálisan kielégít (mahagóni bútorzat, csíkozott padló, teakfaborítású cockpit, stb.). A hajók menettulajdonságát a nagyfokú stabilitás és a könnyű kezelhetőség jellemzi. Összességében elmondható, hogy a kezelhetőség és a felszereltség tekintetében a Dolphin 28-as ideális balatoni hajó, előnyös tulajdonságaiknak köszönhetően, kitűnően alkalmasak néhány napos, de akár több hetes balatoni túravitorlázásra is, „kortól”, nemtől és vitorlásvezetői gyakorlattól függetlenül.

A jelenleg két típusból álló hajópark alkalmas úgynevezett flotta-vitorlázásra is, amelynek keretében egy nagyobb baráti társaság vagy akár munkahelyi közösség több hajóval, egyszerre indul útnak és látogatja sorra a Balaton szebbnél szebb kikötőit.

További információ:


www.bbcharter.hu

Nagykovácsy Tibor

06-209-845-844

Fotó: bcharter.hu

Ülhettünk a hajón, nem kellett a fenékvizet mericskélni, csak élvezni az ottlétet. Úgy éreztük, kiváltságos helyzetből nézhetjük a mólón korzózókat. Az emberek meg minket néztek, mint látványosság, mert több hajó nem volt kikötve. Alsóörsön több SZOT üdülő volt, és ebben az időben mindegyik zsúfolásig tele. Olyan sok látnivaló nincs egy ilyen kis faluban, ezért az itt nyaralók szinte minden nap végigsétáltak a kikötő mólóján. Fiatalok, öregek, városiak, falusiak, jöttek mentek. Mi csak ültünk a hajó farában és néztük a színes felvonulást, mintha a színházban lennénk. Egyszer csak feltűnt két fiatal, korunkbeli lány. Az egyik vékony, a másik dundi kerek arcú. Ott sétáltak nevetgélve a móló felénk eső részén. Tibi szemléletében leginkább a csípő és térd közti rész jelentette a lányokat. Semmit sem akart kihagyni, örökké próbálkozott.Dagi! Nem akartok vitorlázni?” – szólt be szokásos közvetlen stílusában. A lányok megdöbbentek, megálltak, majd a kövérkés csodálkozva megszólalt:„Honnan tudod a nevemet?”Én sem értettem, hogyan tudott így ráhibázni. De ha már szóba elegyedtek velünk, folytattuk a beszélgetést. Tibi visszafogta magát és egészen emberi módon társalgott velük. A név titkára akkor derült fény, mikor a vékonyabb lány kövér barátnőjéhez szólt:„Babi, Most már mennünk kell” – Tisztán hallottam. Nem dagit, Babit mondott. Úgy látszik nem az a lényeg kinek mit mondanak, hanem az, hogy mit akar  hallani. Gyorsan eltelt néhány nap. A hajót vissza kellett vinni Boglárra.

A nagy vízi túrából ennyi lett. Nem mentünk el máshová. Nem akartuk, hogy idő előtt tönkremenjen a „gondos”javítás. Nagy kő esett le szívünkről, amikor a kölcsönzőben hiba nélkül átvették tőlünk a hajót. Azóta is furdal a lelkiismeret, hogy nem tájékoztattam erről a kölcsönzőst. Remélem, senkinek nem okoztam kellemetlenséget.

Fotó: FORTEPAN©2010

Tibinek már volt némi vitorlázó gyakorlata, neki szántam a szakmai részt.„Tibi! Amikor szólok, ereszd le a vásznakat.”Gyurinak egyszerű feladatot adtam. „Menj az elejére! Mielőtt a hajó orra hozzáérne a parthoz, csak lépj ki a mólóra, aztán fogd meg a hajó elejét.!” „Azt mondtátok, nekem nem kell semmit sem csinálnom!” –méltatlankodott.„Ha nem akarsz a hajón megöregedni, egyszer úgy is ki kell lépned a partra. Most te mehetsz elsőként.” Érvelésem meggyőzte, előre ment.

Én terveztem, de a sors másként döntött. A kellő pillanatban Tibi nem tudta lehúzni a vásznat, a szél továbbra is lendületesen vitt minket a móló felé. A hátul bedobott horgony csak fékezte, de nem fogta meg a hajót. A nagy sebesség miatt Gyuri nem mert kiugrani a partra. A hajó jelentős sebességgel futott neki a beton mólónak. Ki is tört a betonból egy darab. Még szerencse, hogy ennek a típusnak ilyen kemény az eleje. A hajón némi karcoláson kívül nem látszott más sérülés.

Gyomrunk sürgető jelzésére hamar túltettük magunkat dicstelen kikötésünkön. Még útközben eldöntöttük, hogy az apátság melletti étteremben feledjük az  első nap izgalmait. Tibi, Gyuri gyorsan húzkodta kimenős ruháját. „Várjatok! Csináljuk meg a fekvőhelyeket mielőtt elmegyünk. Este sötétben nem jó ezzel szórakozni.” Kelletlenül, de igazat adtak nekem. Gyorsan felfújtuk Gyuri matracát betettük a kabinba a két szélső fekhely közé, pokrócokat rá, aztán mehetünk.Az étteremben kitört belőlünk az egész nap visszafojtott izgalma. Ettünk, ittunk, lazítottunk. Felelevenítettük a nap történéseit, Tibi nagy kalandját. Ugyancsak besötétedett mire visszaértünk a kikötőbe. De jó, hogy megágyaztunk! Csak eldőlünk és alszunk reggelig. Mindenki fáradt, mindenki álmos. Kiszívta belőlünk az erőt a túra első napja. Bemásztunk a kabinba. Gyuri eldobja magét a matracán, majd felkiált.„Itt minden csupa víz!”Valóban. A hajó aljában 15-20 cm magasan állt a víz. Gyuri matrac ágya békésen lebegett az egyre emelkedő fenékvízen. Ezek szerint az ütközésnek nem csak az a néhány karcolás lett a következménye. Nagyobb volt a baj. Gyuri egy darabig elkeseredetten nézete az elõre hátra úszkáló gumimatracát, aztán megkeményedtek arcvonásai és csak ennyit mondott.„Nekem ebből elég volt. Hazamegyek” Hiába kértük, hiába marasztaltuk, semmi nem győzte meg. Összecsomagolt és tényleg elment. Máig rejtély előttem, hogyan tudott éjszaka a tihanyi kikötőből Budapestre eljutni.

Ketten maradtunk Tibivel. Mozgalmasan telt az éjszaka. Felváltva meregettük a vizet a hajó aljából. Reggel felé a víz már félóránként elérte a kritikus szintet. Beláttuk, így túrázni nem lehet. Meg kell javítani a hajót. Másnap már kora hajnalban elindultunk Alsóörs felé. Ott volt helyismeretünk. Csak jussunk el oda, majd aztán majd kitalálunk valamit.

Elindultunk. Szél alig, motor nincs, csak a tartozékként kapott pádli. (evező). Szélcsendben eveztünk, az időnkénti fuvallattal vitorláztunk, de főként meregettük az egyre jobban szivárgó vizet. Alsóörsön a Csatornázási Művek Üdülője előtt van egy sólya. Itt tették vízre és emelték ki a CSMSK vitorlásklub hajóit. Az üdülő gondnoka vigyázott a rendre és az ottani hajókra. Oda tartottunk. Arra gondoltunk, az ott lévő hajódaruval kiemeljük a vitorlást a vízből és meglátjuk mi a baj. A gondnok látta, hogy idegenek vagyunk, rögtön odajött.„Fiuk, ne itt kössetek ki. Odébb, a hajómóló oldalán van hely, oda menjetek! – akart átirányítani az üdülő területén kívülre. A gondok két méter magas, legalább százhúsz kilós, csupa izom, ember volt. Nem nagyon akartunk vitatkozni vele. Elindultunk a hajónk felé, de azért elmeséltük kis balesetünket a tihanyi kikötésnél. Jót nevetett rajta.„Akkor ne menjetek sehová. Hozzátok ide a hajót a sólyához. Nézzük meg, mit lehet tenni.” Odaúsztattuk a hajót a sólya széléhez, kiléptünk belőle és mielőtt megmukkanhattunk volna a gondnok kirántotta a hajót a vízből. Elkapta az elején a kikötőkötelet, megszívta magát levegővel és felhúzta a ferde betonra a több száz kilót.„Na… Tibi! Itt szólj be valamit, ha mersz” gondoltam magamban. De Tibinek is megvolt a magához való esze. Nagyon illemtudóan viselkedett.Miután oldalra fordítottuk, láthatóvá vált a hajó sérülése. Úgy tíz centi repedés keletkezett a svert szekrény és a fenéklemez találkozásában. Igen ám, de ez a hajó alumíniumból volt.

Az alumíniumot nem lehet a hagyományos módon hegeszteni. Ehhez külön szakember, meg felszerelés szükséges. Az meg nem volt. Vakartuk a fejünket, most mi legyen.„Ne izguljatok fiúk. Van egy ötletem” – mondta a gondnok és elviharzott. Mi csak álltunk ott tanácstalanul és vártuk a fejleményeket. Nem tellett el sok idõ, széles mosollyal a száján tért vissza. „Az üdülőben dolgoznak üvegesek. Kértem tőlük egy kis gittet” – azzal fogta és jól betapasztotta a repedést kívül, belül. Visszatoltuk a vízre a hajót és csodák csodája: megszűnt a szivárgás. Nem hittünk a szemünknek. Ilyet még nem láttunk. Már csak abban kellett bízni, ez a javítás kitart a hajó leadásáig.Egy üveg borral és nagy hálálkodással köszöntük meg a segítségét. Aztán átkötöttünk a gondok által mutatott helyre, a hajómóló oldalába.

folyt.köv.

Fotó: FORTEPAN©2010

Az előző nyári vitorlás élmények nagy hatással voltak rám, ezért, régi barátommal, Tibivel, elhatároztuk, hogy kibérelünk egy vitorlást a Balatonon. Ez nem is annyira közös ötlet, inkább az én vágyam kinyilvánítása volt. Már megszereztem a vízijártassági igazolványt, használni is akartam. Tibi harapott az ötletre, minden buliban benne volt. Igen ám, de a bérleti díj már akkor is magas volt, mi pedig tanulók voltunk, kevés pénzzel. Nem kellett sokat gondolkodnunk a megoldáson. Rájöttünk, jobban járunk, ha hívunk még valakit. Más megközelítésből úgy gondoltuk, minél többen vagyunk, annál élménydúsabb lesz a túra.

Ungár Gyurit, barátunkat és osztálytársunkat, kitűnő választásnak tartottuk. Már volt vele egy-két közös „buli”. Jól megvoltunk egymással. Ungár idegenkedve fogadta az ötletet. Tibivel ellentétben még sohasem ült vitorláson és úgy tűnt, nem is nagyon vágyik rá. Közös erővel győzködtük Gyurit. Bizonygattuk, neki nem kell semmit sem csinálni, mi nélküle is elvezetjük azt a vitorlást. Mi már nagy vitorlázók vagyunk ám. Milyen izgalmas lesz hajóról fürdeni a Balatonban, a strandon a kikötőkben, a lányok előtt mi leszünk a „janik”, minden nap másik kikötőben alszunk és még sok más, számunkra jó bulinak tűnő lehetőséget ecseteltünk. Gyurin nem látszott a lelkesedés csak a száját húzta. Amikor érveink során eljutottunk a kikötők környékén kínált lángosok, palacsinták, hamburgerek ecseteléséhez, megtört a jég. Gyuri szemében felcsillant az érdeklődés: „És tényleg? Tihanyban a kikötőnél is lehet enni, meg a templom mellett is? Na jó, megyek!”

Vonatra szálltunk. A cél: Boglár. Akkor ott működött a Balaton egyetlen hajókölcsönzője. A vonaton zötykölődve, tervezgettük a következő napokat. Mindenki mondta a maga elképzeléseit. Gyuri, a kis büfék választékain elmélkedett, Tibi a kikötőkben sétáló facér lányokról, míg én a „nagyszerű”, általam készített útitervről áradoztam. Elképzeléseinken fellelkesedve elindultunk megkeresni a büfé kocsit. A fülkék előtti keskeny folyosón törtettünk célunk felé. Egyszer csak Tibi szeme felcsillant. Nekünk háttal a lehúzott ablaknál állt egy magas, karcsú derekú, hosszú szőke hajú alak. Frissen mosott haját selymesen lebegtette a szél. Tibi fantáziája belendült és odaszólt neki: De meg…………lak!” ( a kihagyott szótöredék nincs jóban a nyomdafestékkel, ezért nem írtam ide, de mindenki gondoljon, amire akar)A magas szőke megfordult.  Lányos alkatú fiú volt. Megvetően nézett Tibire, aki meglepetésében köpni, nyelni nem tudott. Aztán úgy tett, mintha semmi sem történt volna, visszafordult az ablakhoz és újra elmélyülten nézte a tájat. Tibi legszívesebben láthatatlanná vált volna. Mivel ezt még nem tudta, fülét – farkát behúzva, szemét földre szegezve gyorsan elsomfordált onnan. A büfé kocsiban aztán kitört belőlünk a nevetés. Elképzeltük, mi lett volna, ha a fiú „olyan” és veszi a lapot. Ezen elfantáziáltunk egy darabig, majd egy régi vicc felelevenítésével oldottuk a helyzetet„Tévedni emberi dolog, mondta sündisznó, aztán lemászott a súrolókeféről”

Bogláron a kölcsönzőben már délelőtt megkaptuk a hajót, egy ALU 15-ös túra jollét. Ez a típus nem volt szép, nem volt gyors, nem volt kényelmes. Egyetlen nagy előnye az volt, hogy volt. A nyári szezonra általában már kora tavasszal lefoglalják a hajókat. Valaki visszamondta ezt a hetet, így jutottunk főszezonban hajóhoz. Ez kisebbfajta csodának számított abban az időben.Átvettük a hajót. Átnéztük a vásznakat, a kötelező tartozékokat. Még azt is megnéztem, mennyi a fenékvíz, Minden rendben, mehetünk. Nem is reméltem, hogy ennyire problémamentes lesz a behajózás. Hamar felszereltünk. Pontosabban hamar felszereltem. Tibi a fürdőruhás lányok vizslatásával volt elfoglalva, Gyuri életében nem látott közelről vitorlást, így hát maradtam én, mint gyakorlati ember. Kötelek, vásznak, csigasor, horgony. Minden a helyén, indulhatunk. Jó széllel futottunk ki első napi célunk, Tihany felé. Sütött a nap, kellemes délnyugati a szél, ideális vitorlázó idő. Nagyon élveztem az utat. Gyuri néha panaszkodott egy kicsit, hogy a hajó hintázik a hullámokon, meg dől, meg nyomja a derekát a háttámla, meg erős a nap és fúj a szél. Különben jól megvolt.

folyt. köv

Fotó: FORTEPAN©2010



Forrás: yachting.hu

Ezen a télen azonban bebizonyosodott, hogy ez nem így van. Az Adria mikroklímája és közelsége lehetővé teszi, hogy akár a téli hónapokban is hódoljunk szenvedélyünknek. A charter cégek mindössze egy egy hónapos téli szünetet tartanak Dalmáciában december 15. és január 15. között. Sőt még ezen időszak alatt is tartanak helyi versenyeket Karácsonykor és Szilveszterkor, melyek 2012-ben a csekély érdeklődés miatt sajnos elmaradtak.

A Genua Yacht Club (Bende Attila György) által szervezett tengeri navigációs regatta kapcsán novemberben Horvátországban jártunk és részt vettünk ezen a versenyen, melyhez nem csak vitorlázó tudásunkra és alapvető térképismeretre volt szükség, hanem haladó szintű navigációs ismeretekre is. A verseny one design osztályban – a 2012-ben vízre került és speciálisan 2 helyett 3 kabinnal épített – Elan 350-es hajókkal került megrendezésre. Újdonságnak számít és némileg könnyíti a tengeri navigációt a hajóhoz alaptartozékként járó – 2013-tól már vízálló tokkal kiegészített – Ipad készülék a Navionics cég „Marine: Europe” applikációjával.

Egy tengerparti konoba-ban, azaz kiskocsmában egy véletlen folytán találkoztunk és együtt ebédeltünk a Biograd Yacht Club vezetőjével, Gordan-val. Beszélgettünk vele a horvátországi regattákról és meghívást kaptunk tőle az általa szervezett Sv. Nikola (Szent Miklós) Regattára december 6-ra.

December 5-én indultunk kis csapatunkkal Budapestről. A magyar – horvát határon pufajkában szolgálatot teljesítő határőr mosolyogva vette tudomásul mikor kérdésére, hogy hová tartunk azt a választ kapta, melyre vélhetően nem számított: vitorlázni az Adriára. Biográd-ban a város már karácsonyi kivilágításban fogadott minket, speciálisan tengeri motívumokkal

Itt jegyezném meg – bár még e beszámoló írása közben is pirulok a szégyentől, hogy erről korábban nem olvastam valószínűleg sok más adriai versenyre járó honfitársammal egyetemben és ezen információt horvát barátainktól kellett megtudnom – hogy Biograd na moru, azaz középkori magyar nevén Tengerfehérvár volt az a város ahol Könyves Kálmánt horvát és dalmát királlyá koronázták.

A regattán 24 hajó vett részt, csoportonként 4-8 hajó részvételével. A résztvevő hajók csoportba sorolása a hajótest teljes hossza (LOA) alapján történt. Annak ellenére, hogy a 24 hajóból egyetlen olyan hajó volt, mely nem horvát legénységgel indult a versenyen, elküldték nekünk már a versenyt megelőzően a versenykiírást angol nyelven és a verseny idején a rádiós utasításokat is elmondták angolul.

A versenynap egyetlen programja sem volt kőbe vésve percre pontosan, kivéve persze a rajteljárást megelőző 10 percet követően a versenyt. A 75 kunás nevezési díj (kb. 3000 Ft) már a reggeli skipper meeting-en tartalmazott egy büfé jellegű ellátást, majd a biográdi kikötőből az egész flotta átvitorlázott Vrgada szigetre ahol a kikötő mólón megterített asztal várt minket fügével, pogácsával, üdítőkkel, Palinkovac-val…

A további program alapján Vrgada szigeten – mely egyébként mindössze kb. 4 km2 területű és csak kb. 200 lakosa van és a szigeten autó nem jár – a sziget legmagasabb pontján újjáépült plébániatemplomba való látogatással folytatódott, ahonnan a plébános és a regatta menet együtt indult vissza a kikötőbe. A templom előtti fennsíkról – köszönhetően a napos és tiszta időjárásnak – egészen a Velebit hóval borított vonulatáig elláttunk.

A kikötőben a plébános megáldotta a regattán résztvevő hajókat és a résztvevőket illetve koszorút engedett a tengerbe.

Gondoltuk, hogy így délidőben a sok programot követően már a verseny kezdődik, de kedves horvát ismerősünk jelezte, hogy még csak az ebéd következik… így immáron harmadszor kaptunk ellátmányt a 75 kunás nevezési díjból. A mólóra előkészített fehér abrosszal borított asztalokon egytálételt szolgáltak fel a résztvevők számára. Az étkezést követő ejtőzés után már felgyorsultak az események. Az egymásra kötött 8-10 hajó percek alatt kötött el egymástól és indult ki a Vrgada sziget előtti területen kitűzött rajtvonalra. A rádión mindössze annyi információt mondtak be amennyi a rajt elindításához a legszükségesebb volt, majd elindult a verseny. Taktikusunk a hajón

Sipi

(Sípos Péter, Agárd, Alba Regia SC) által javasolt ütemben és helyen hagytuk el a rajtvonalat. A kitűzött pálya: egy kreuz – szigetkerülés, majd félszél – bólyakerülés, majd hátszél szakasz, végül befutó a Biográd előtti vízterületen. Csoportunkban

elsőként

, összesítettben pedig 4. helyen futottunk be Elan 340-es versenyhajónkkal.

Délután 5 órakor a kikötés után máris újabb vendéglátó program következett, a Marina Kornati étteremben vártak minket vacsorával és díjkiosztó ünnepséggel. Kedves, mosolygós és baráti fogadtatásban volt részünk mind a szervezők, mind pedig a résztvevők oldaláról.

A versenyt követő hétvégét – lévén a Regatta csütörtöki napra esett – Biográdban töltöttük, így alkalmunk nyílt néhány olyan érdekességet látni a városból, az emberekről illetve a környékről melyre idő hiányában egy verseny ideje alatt nem lenne lehetőség.

A legérdekesebb programunk egy marhavágás volt a hegyekben kb. 45-50 km-re Biograd-tól. Két helyi étterem tulajdonosa a húsárut nem a hentesnél szerzi be, hanem időszakosan, amikor marhavágásra kerül, sor elmennek a böllér hegyi házához és egy napos program keretében beszerzésre kerül a hús, amely állításuk szerint – és ezt mi is megerősíthetjük – sokkal jobb minőségű, mint a boltban kapható, mivel az állatok a szabad hegyi levegőn táplálkoznak és élnek.

A marhatenyésztő egy egyszerű hegyi házban és szűk körben családjával, úgy hogy a környéken semmilyen település nincs (még a mobilhálózat is megszűnt a háztól néhány kilométerre..) Vidáman fogadott minket és mutogatott a marhaistálló felé, melyet egy sártengeren át lehetett csak megközelíteni. Kértük két horvát barátunkat mondják el nekünk angolul, hogy miről lenne szó. Kiderült, hogy a hegyi ember egész éjszakáját az istállóban töltötte, mert két órával érkezésünk előtt született meg az utánpótlás marha borjú. És mivel látta mélázásunkat a sártenger felett, megragadott egy hosszú pallót – mint Toldi a fát – és leterítette a sártengerre, hogy átjussunk azon az istállóba borjúnézőbe. A nap további része váltakozva, mint az egy sima egy fordított arról szólt, hogy a levágott marhát kisebb részekre boncolta a böllér, de két szeletelés között a kályhával fűtött házban bort iszogattunk és kecskesajtos kenyeret ettünk. Ebédre pedig megkaptuk a felszeletelt marha egy részét vízben főve, csak így egyszerűen kenyérrel és vöröshagymával.

Folytatása hamarosan következik…..