Tavasszal az első edzésen sikerült megroppantanunk a hajótestet, ennek a következménye pedig több hetes kényszerpihenő lett, sajnos a Bankárkupát is ki kellett hagyni emiatt. A Fehérszalag, a Horváth Boldizsár és másfél gyengeszeles edzés volt a felkészülésünk, ráadásul a Szalag hetén még mindenki javában dolgozott.

Mielőtt jobban belemennénk, nézzük csak meg a katamaránt! Ez a hajó egy kb. 12 éve épült 25 lábas katamarán, ami gyakorlatilag keresztben elférne a győztes Fifty-Fifty testei között. Az M2-es hajóosztályban ennek van a legkisebb árboca.

Mindezt jól tudtuk, így vágtunk neki a tókerülő versenynek. Nem voltak hiú reményeink vagy túl nagy álmaink, a fő stratégiánk az volt, hogy nagy taktikai bakit ne vétsünk, illetve érezzük jól magunkat.

A keleti medence

Jobb csapáson rajtoltunk, és mentünk fel északra, az egytestű mezőnyt szépen kereszteztük. Különös volt, ahogy többen kiakadtak ránk, hogy miért kell leejteniük, vagy épp kifordulniuk miattunk. Ahogy tiszta szelet kaptunk, code0-ra cseréltük a fockot, ami jelentős plusz sebességet is adott nekünk. Almádi elé elég jó helyen értünk fel, ahol cserélhettünk gennakerre, és azzal mentünk a kenesei bójára. Kenesét a 8. helyen vettük 11:22-kor.

Siófok előtt a jóval nagyobb One d’or elment nekünk. Siófok és Tihany között viszont jött az eszeveszett száguldás, code0, mindenki a kereten, egy testen, sottolás, a Speedy-t mintha visszarántották volna, a csőhöz érve nem is láttuk már, sőt a One d’or is újra mögénk került.

A nyugati medence

Tihany után kezdődött a nagy matek, hogy merre. A One d’or megelőzött. A déli part mellett döntöttünk, ami jó választás volt, sikerült két mini zivatart is megfognunk, ahol pár csomóval erősebb volt a szél, és kaptunk frissítő esőt is. Badacsony után beültünk egy szélváltóba, ahol a Twingo nagyon meglépett a frissülő széllel, viszont ismét a One d’or elé kerültünk. Vitorla csere, és elég jó tempóban vágtáztunk a keszthelyi bója felé, és ebből a frissülésből maradt kifelé is. Ekkor Twingo már Szigligetnél járt, ahol végül egy időre be is ragadt. Utolért minket a Ventilo 28, de ahogy gyengült a szél, és ők tompultak, úgy mentünk el nekik megint.

Nagy dilemma volt, hogy code0 vagy gennaker, de ahogy cseréltek a 28-ason, cserélni kellett nekünk is. A keszthelyi bóját 8. helyen vettük este negyed hatkor.

Badacsonytól Tihany felé már láttuk, hogy a szembejövők északias szélben jönnek, ezt a szélváltót is sikerült jól elcsípnünk. Erősödött a szél, emiatt kellett húznunk egy egyes reffet, ami nem volt gyerekjáték, de utána legalább stabil volt a hajó. Így azonban voltunk megfelelően élesek, és gyorsak sem, mert pont az a szél volt, hogy a teli takli már sok, de 1 reff még kevés. Maradtunk délen, hogy a csőből jövő erősebb szélben tudjunk vitorlázni, aminek az lett a következménye, hogy a Ventilo és a Raffica megelőzött minket.

A cső előtt gyengült a szél, kireffeltünk, sőt egy kicsit még code0-val is mentünk. A csövön átérve hatalmas hullámok és komoly fújások vártak minket, itt nagyon kellett volna a reffelés, de azzal sokat vesztettünk volna, sajnos a 18as skiff így is elment nekünk.

Befutó

A 9. helyen futottunk be, ami mind a kívülállók, mind a csapat szerint nagyon jó eredmény. Utólag, sokszor visszagondolva, a 7. hely is reális lehetett volna, ha bizonyos taktikai hibákat nem követünk el. De mint tudjuk, a vitorlázásban nincsen „ha”, és utólag könnyen okos az ember.

Hatalmas élmény volt a Kékszalag ezzel a hajóval, ezzel a csapattal. Össze tudunk dolgozni, és jó hangulat volt, bár Gabesz (Jankovics Gábor) nagyon hiányzott a hajóról.

Egy kis kritika a végére: megkeserítette az életünket – és ezt már más versenyen is tapasztaltuk – hogy a kísérő motorosok össze-vissza rohangálnak a tavon, ész nélkül tolja mindegyik. Nem túl jó érzés, mikor kikeveredünk az egyik szélváltóból, és a motoros hulláma visszatolja a hajót. Sajnos ennek sincs meg a kultúrája nálunk.