a.) sikló hajó,

b.) úszó hajó.

a.) Először nézzük a sikló hajó menettulajdonságait! Ez a felosztás egyben a hajók méretére is utal, bár találkozunk átfedéssel is.

A sikló állapotra jellemző, hogy a hajó súlya nem nagy, a test \”feneke\” közelít a síkhoz, ezért kezelhető forma-ellenállással kell számolni. A hajó fenekén a haladáskor felfelé mutató erő keletkezik, ami emeli a hajót. A sebesség növekedésével ez az erő is növekszik, egyre jobban kiemeli a hajót a vízből. Ezáltal a súrlódó felület is csökken, tehát a felület csökkenésével a fékező erő is csökken. A hajó stabilitása is növekszik a haladás sebességével, a hajó fenekének szél felőli és szél alatti oldalán keletkező erők közti különbség közelít egymás felé.

A vitorlás hajóknál (jolle) azt tapasztaljuk, hogy a legénység a hajó sebességének növekedésekor kisebb erővel üli ki a hajót, trapézon \”beljebb jön\”, illetve a hajó kisebb mértékben dől.

Vitorlás hajó esetén a \”döntő\” erőt bele kell kalkulálni, ami kicsit nehezen emészthetővé teheti a fentieket. Talán szemléletesebbé tudom tenni, ha egy motorcsónakot vizsgálunk meg. Egy termetes embert képzeljünk el, aki beül egy kis méretű motorosba, amelynek az ülése nem középen van. Álló helyzetben a motoros oldalra billen. Amint egyre nagyobb sebességgel halad, azt látjuk, hogy a motoros oldalra dőlése megszűnik, a hajó orr része kiemelkedik, a súrlódó felület mérete csökken, siklásba jön. A hajó sebessége túllépi az \”elméleti sebességét\”.

A vitorlás hajó és a kisgéphajó (motorcsónak) közötti különbség ebben a vonatkozásban az, hogy a motorosnál nem jelentkezik a döntő erő, az oldalszél ereje, hanem csak a motor hajócsavarjának előre mutató ereje.

b.) Úszó hajóról akkor beszélünk, ha a hajótest haladáskor nem képes siklásba jönni, mert a test tömege nagyobb annál, hogy a felfelé mutató erő (felhajtóerő) ezt lehetővé tegye, a hajó feneke nem közelít a síkhoz.

A fából készült, klasszikus építésű hajókra jellemző volt az ívelt bordametszet, a mélyen leépített tőkesúly. Az ilyen hajók úszósebességét törekedtek esetleg növelni a vízvonalhossz növelésével és a bordametszet 45 fokhoz való közelítésével.

Nagy tömegű hajókkal is el lehetett érni, hogy az úszósebesség határán belül nagy sebességre legyenek képesek.

Az elméleti sebesség kiszámítható. Meghatározza a hajó vízvonalának hossza:

Kilométer/órában a képlet: vízvonalhossz (méter) négyzetgyöke szorozva 4,5

Csomóban (tengeri mérföld/óra): vízvonalhossz (méter) négyzetgyöke szorozva 2,43.

Az úszó sebesség (merüléses hajó) mindig legfeljebb megközelíti az elméleti sebességet, el nem éri! Az ilyen hajó mindig \”foglya\” marad a saját hullámának, meg nem előzi azt.

Paul Larsen 10 napja számolt be először Vestas Sailrocket 2 program alakulásáról. Eszerint nagyon jó úton járnak egy új rövidtávú sebességi rekord felállítása felé. Az első napon még csak éppen túljutottak az 50 csomón, de Larsen szerint egyelőre meg sem közelítették a Sailrocket 2-ben rejlő lehetőségek határait. Hidrodinamikailag az 50 csomó már egy kalap alá esik a 60 és 70 csomós sebességgel, így már csak a szerkezet az egyetlen korlátozó tényező. Mivel már az első napon elfogyott az „50 csomós” pezsgő, később már nagy adag rum-kólával ünnepelt a csapat.

Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megjelenítéshez!

A VSR első verziójához képest már nem kerül annyi víz a fedélzetre, annak ellenére, hogy brutálisan gyorsul a cucc. Viszont komoly a zaj, a hang leginkább egy induló gázturbinához hasonlít.

A szél jellemezően 20-30 csomó körül alakult a Namíbiai tesztelések során, a szélirány, azaz a TWA (valós szélszög) a pályán 105-120 fokról fújt. Az 50 csomó körüli próbák már egészen jól mentek a csapatnak, csupán néhányszor álltak lesz számolgatni, kísérletezgetni a szárazon. A teszt közben figyelik a hajó gyengeségeit, hogy még az előtt felfedezzék és – például megerősítéssel –elhárítsák ezeket, mielőtt elszállnának, ami az óvintézkedések ellenére később meg is történt.

Végül sikerült megközelíteni a 100 km/órát is, ami vitorlázónyelvre lefordítva 54 csomót jelent. És Larsen szerint még mindig nem volt optimálisan trimmelve a cucc.

Bár a hivatalos rekord még sincs meg, de már azon agyal a csapat, hogy utast passzírozzon a cockpitbe. Adam a Wired magazintól jött és meglehetősen élvezte a 48–50 csomós veretést a sekély vízben. Volt ugyan egy kis zátonyra futás, Adam mégis le volt nyűgözve attól, ahogy 500 méteren 50 csomós átlagot produkáltak, alkalmanként elérve az 54 csomós csúcssebességget is. Nem gondolta volna, hogy Paul, a pilóta utassal is ilyen sebességre kapcsolna. De hát jött a pöff, nem volt hova menekülni, csak előre…

Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megjelenítéshez!

A hivatalos csúcskísérletig azért még várnunk kell. A Vitorlás Sebességi Tanács (

World Sailing Speed Record Council

) már megkapta a jelzést és valószínűleg novemberben kerül sor az igazi kísérletre, miután a kájtosok is próbálkoznak Luderitzben. A kivárás még jól jöhet, ha tévednének.

Persze nekünk az se baj, ha több rekord is születik az ősszel. Legyen így!

Fotó: Vestas Sailrocket 2 – copyright