Belátom, nagy botorság azt kérni a széltől, hogy mindig minket segítsen a verseny során – úgy, hogy mi futhassunk be legelöl. Botorság, mert amikor már kezded elhinni, hogy ebből lesz valami, akkor a támogatása is elmarad rövid időn belül. Ez történt az idei Dér Kupán velünk.

Hogy miként lehet egy Sudár Regattával egy Yardstick verseny élmezőnyébe kerülni, azt már tudom. Azt, hogy hogyan lehet jól menni, azt viszont nem, mert a kettő nem feltétlenül következik egymásból. Illetve akár következhetne is. Íme, a hozzávaló történet.

Röviden, egy Sudár Regattával arra vetemedtünk, hogy jobban mentünk, mint indokolt lett volna, de ennek az volt a következménye, hogy a döntő frissülés pont az ellenkező oldalon talált minket, mint ahogy azt vártuk. És a befutónál már csak x+n lett a helyezésünkhöz írva.

A túraversenyeket kevésbé kedvelem, mert a tudás és a szerencse faktor viszonya sokkal inkább a szerencse oldalára tolódik, mint a pályaversenyeken. Az idei Dér Kupánál a szerencse faktor odáig nőtt, hogy a pálya ¾ részén már-már vezettünk… Persze kellett ehhez összevissza fújó, leálló szél, jó időben, jó helyen lévő hajó, és csak utána a tudás, hogy mindezt a szerencsét úgy tudd meglovagolni, hogy az kellőképpen előre is vigyen. Nohát, az utóbbival nem volt baj, talán csak az, hogy az ember vérszemet kap, és már nyerni akar azok között is, akiket normál esetben nem is látna, annyira lemaradna tőlük. Ez kissé könnyelművé és felelőtlenné teszi, úgy, hogy rögtön esélyt is ad szerencsének, hogy elpártoljon tőle. Velünk is így volt, mert inkább a külön utakat választottuk ahelyett, hogy a valódi ellenfeleinkre figyeljünk. Hiába, no! A vérszem az vérszem.

Honnan is vettük a bátorságot magunknak, hogy azt gondoljuk, meg fogjuk tudni verni a Nautic 370-eseket vagy a Narvált, hogy csak a leggyorsabbakat említsem?

Eltelt három nap, és talán kezdem végre reálisan látni. Közvetlenül a történtek után azt gondoltam magamban, hogy nem volt a versenynek olyan pontja, ahol lehetőségünk lett volna a felépített helyezésünket megtartani, és nem is tévedtem sokat, ha az abszolút győzelemről beszélünk. DE és nagy de, mert itt van a vérszem probléma, nem az abszolút versenyt kellett volna megnyerni, hanem az osztályunkat. Itt viszont sikerült a szerencsének ajtót mutatnunk, az pedig természetesen haladéktalanul távozott is rajta. Persze ha tétverseny lett volna, valószínűleg nem tárjuk olyan szélesre az ajtót.

81 hajó és 21 modellvitorlás rajtolt szinte egyszerre november 2-án 11 órakor a Balatonfői Yacht Club előtti vízterületen. Tulajdonképpen 102 hajós mezőny novemberben, szinte csoda!

Viszonylag kis területen berendezett pálya várta a résztvevőket Aliga és Kenese között. A BFYC előtt telepített rajt és célvonal valamint szintén ezen a területen kitűzött kapu, egy aligai és egy kenesei bójával egészült ki. A kiírás szerint rajt-Aliga-kapu-Kenese-kapu-Aliga-cél távot kellett teljesíteni a versenyzőknek. A feladatot Soponyai Géza és csapata a Sleepwalker 2.0 fedélzetén abszolválta a leggyorsabban, ráadásként a yardstick I osztályt is megnyerve. A versenyben 1., 2., 4., és 7. helyeken Nautic hajó végzett és ezzel persze tovább nőtt a győztes kormányos és sikeres hajóépítő dicsősége.

Yardstick I-ben az ezüstérmek a Team Evolution csapattagok nyakában landoltak, míg a bronz csapat a Mahi Mahi lett. A yardstick II osztályt egy másik hajóépítő uralta, Tönkő Gábor nyert az Orion nevű T-jolléval. A dobogó minden fokára jutott egy Tönkő féle 25-ös, második a Csilige, harmadik a Szélhámos lett. A szerényebb tempójú hajók között Fináczy László nyert a Bolygóval, megelőzve Hepp nevű B31-essel versenyző Tuss Miklóst. Harmadik YS III-as hajó a Bisztray B. György kormányozta Skorpió lett.

A verseny névadójának ösztönzésére rajthoz állt hét Elan 310-es hajó, melyek külön versenyt is vívtak egymással. Közülük Szépfy Zsombor csapata nyert, második helyre Nedbaleg Csaba a Pyxis nevű E310-est kormányozta. Az E310 bronz a Reverto-t irányító Novák Csaba csapatához került.

A versennyel egy időben modellvitorlás verseny is folyt az egyméteres F5-E/IOM osztály hajóinak. A versenyt, Forrai Csaba nyerte egy Pikanto-val. A négyfutamos regatta második helyezettje ifj. Csóka László volt Topiko típusú hajójával. A BritPop-os Horváth Zsolt harmadik helyen végzett a novemberi regattán.

Eredmények:


http://www.yardsticktrophy.hu/eredmenyek.html

Modellverseny eredményei:

http://modellvitorlazas.hu/eredmenyek/

Fotó: Kunvári Sándor

Ez már az ötödik alkalom, hogy a szezon a Dér Kupával végződik. Ezúttal viszont nem a nyugati, hanem a keleti medencében  a kenesei BFYC kikötőben kapott helyet az esemény. A meteorológia egész napra stabil délkeleti szelet jósolt, meleggel. Remek vitorlázó idő igérkezett.

Az előzetes tervek szerint az Kenese-Aliga-Almádi-Kenese pályát, baj esetén Almádiban rövidítettük volna. A legmerészebb álmaiban sem gondoltam, hogy egy aligai befejezéssel már rendkívűl elégedettek lehetünk.

Pedig így volt. Szép mezőny jött össze a kései időpont ellenére. Hatvan fölötti hajószám indult a regattán, illetve indult volna, ha a rajtig teljesen meg nem áll a szél. Innen már a rajtolás is nehezen jött össze. Volt aki a rajtvonalat fél órával a rajtlövés után hagyta el. De ritkán látott tolakodás volt a semmi szélben. Végül azért csak elrajtolt a mezőny és heroikus küzdelmet folytatott a hol északról, hol keletről érkező apró lehelletekkel. Volt olyan aki a rajtlövés után két és fél órával még egy km-et sem tudtt megtenni.

Így maradt a szomorú döntés. Befutó Aligán. Az utolsó pillanatig reménykedtem, hogy a szél valahogy magára talál, de ez csak délután fél háromkor következett be, amikor már mindenki befutott. Igaz, aki utána indult haza a hajójával az kellemeset tudott vitorlázni az élénk délkeleti szélben.

Paprikáskrumpli szinesítette a nap  és a szezon végét. És ahogy már hagyomány, megjelent a Szélképek 2011-es kiadása Leiner András képeivel. Szerintem jól sikerült.

A hatvan körüli indulószám meggyőzte a szervezőket, hogy jövőre is érdemes Dér Kupát rendezni. És ez az ajándék nap pedig talán segít abban, hogy a ködös téli hónapokat átvészelje az ember.

EREDMÉNYEK

Fotó: Beliczay Péter

Az LVE valamint a Balatonfői Yacht Club nevében ezúton szeretnénk minden hajóstársunkat egy utolsó  idei versenyzésre meghívni a hosszú téli szünet előtt, 2011. november 5-én Balatonkenesén, a BFYC kikötőjében megrendezésre kerülő

V. Presenta-Hanse Dér Kupára

amely a Yardstick Trophy Nagyhajós Kupasorozat utolsó idei állomása is egyben. A versenyen résztvevő vitorlázók nevezési ajándéka a november elején megjelenő legújabb Szélképek 2011 című kiadvány lesz.