Kissé aggódva figyeltük az időjárás előrejelzéseket április utolsó napjaiban, az előző két alkalommal ugyanis nem volt igazán szerencsénk az idővel, amikor német és osztrák zugvogeleseket vártunk Agárdra. Az első nemzetközi versenyen, viharos szélben ücsörögtünk az YKA büféjében, és végül két futamot sikerült megtartani, de volt vízből mentés és árboctörés is. Tavaly szinte tél volt még a verseny időpontjában. Az idéán viszont végül mázlink volt, és két nap alatt, hat remek futamot tudtunk megtartani. Az eredméyneket ileltően bejött a papírforma, Alfons és Christian Huber kiütéssel győzött, hatból öt futamot nyertek csont nélkül, a hatodik alatt pedig már csomagoltak.

A magyar osztályszövetség vezetése, vagyis Belley Laci és jómagam eltökélten hiszünk benne, hogy a Velencei-tavon felépíthető egy erős kielzugvogel osztály. Érkeznek is évről évre új hajók, mármint itt újak, de amúgy használtak. A klasszikus építésű, részben, vagy egészben fa hajók voltak eddig meghatározók, köztük néhány igazán jó karban lévő verda, de az idén két full műanyag versenygéppel gyarapodott a mezőny. Visy Gergő a kalózból és a Balatonról ült át itt egy Boszi névre keresztelt zufiba, és Belly Laci is hozott egy újabb Mader-t a tóra.

A németek az első perctől lelkes támogatóink, tanáccsal, olykor egy-egy használt vitorlával és évente egy-egy alkalommal, az osztrák és a német élvonal képviselőinek jelenlétével igyekeznek felhívni a figyelmet, hogy erre a tóra ezek a hajók valók. Fürgék, jollésan vitorlázhatók, de stabilak, mindent tudnak, amit egy klasszikus egytestű versenyvitorlástól elvárhat a hajós ember.

Nemcsak jó időért keleltt szurkolnunk, sponzort is kellett találnunk. Idén, a műegyetem vállalta, hogy névadóként beszáll a klubverseny finanszírozásába, így ebben az évben BME-MBA néven rendeztük az európa kupa futamot. Az időpontot, május 2-3. a németek választották, mert ezen a hosszú hétvégén, nem tudni pontosan mi okból, az alpesi tavakon nem rendeztek versenyt. Utóbb kiderült Németországban egy regattát mégis meghirdettek, de ott nem jött össze csupán nyolc hajó, nekik szárazon kelett hazatérniük. Nálunk viszont tizenegy hajó szerepelt péntek reggel a nevezési listán, négy külföldi és hét magyar.

Úgy tűnt pénteken lesz csak igazán jó idő, ezért az volt a tervünk, hogy amennyi futamot csak tudunk, lezavarunk az első napon. Szikrázó napsütésben, és élénk szélben vitorláztunk ki a szinte üres Nagytisztásra. A keleti szélnek köszönhetően Sipi hosszában tűzhette ki az up-down pályát. Az első futamban végig élénk szelünk volt, a másodikban viszont a mezőny második felének gyakorlatilag szélcsendben kelett becsorognia a célba. De ekkor már erősen borult kelet, sőt nyugat felől is. Velence és Gárdony fölött villámlott is, és ismét megélénkült a szél, ezért Sipi úgy döntött, elindítjuk a harmadik futamot. Jó gondolat volt, tempós két kört mentünk, de látszott, az idő nem enged többet. A nagy esőre azonban szombat hajnalig kelett várnunk. Félő volt, hogy elmossa a második versenynapot, de mire a kikötőbe értünk, elállt és világosodni kezdett.

A prognózis dél körülre ígérte az erős hidegfront érkezését, ezért kilenckor volt az első futam rajtja, hogy legalább két futam beleférjen. Élénk, időnként erős szélben vitorláztunk, a változatlanul majdnem üres tavon. Remek kis csaták alakultak ki a magyar hajók között, a mezőny második felében. Jól megmutatkoztak a németekhez képest a tudásbeli, egymáshoz képest pedig a hajók közötti különbségek. Jól összemérhetőek voltak a verdák, élességben, sebességben. MIndannyian sokat tanultunk főleg a magunk hibáiból, e sorok irója például azt, hogy egy jobban szabott, bár nagyobb vitorla erősebb szélben is jobban működik.

A mindvégig vezető apa-fia páros, Alfoins és Christian Huber, akik amúgy külön hajókban versenyeznek, a hatodik futamot már kihagyta, és kint pakoltak a kikötőben, amikor mi még vitorláztunk. Ez a második nap, igazi jókedvű, örömvitorlázás volt. Az első négy helyet végül a külföldiek szerezték meg, mögöttük a legjobb magyar páros a Belly László, Gombár Zoltán duó lett, Visy Gergővel szorosan a nyomukban. Gergő váltott mancsaftokkal, az első napon Sztankov Attilával, a második napon testvérével, Visy Márkkal hajózott. A harnadik magyar hajó a Rutai Stefi birtokában álló, és egyébként Tihanyban lakó, gyöngyörű full fa zufi lett, Berger MIklós és Nagy András vitte ezen a versenyen. Az agárdi vándormadarak legöregebbjét, a Shantit a negyedik helyre hoztuk Filo Zsófival. Nagy vetélytársunk Szalontai Ábel és Szalontai László sajnos az egyik vantnifeszítő elpattanása miatt az utolsó futamot kényszerűen kihagyta, így az ötödik helyet szerezték meg a magyar mezőnyben. Kollár MIklós és Puskás Bendegúz, a már többek által kormányzott Wackelwurmmal, a második napon egy technikai probléma miatt nem tudtak rajthoz állni, az első napon gyüjtött pontjaik a hatodik helyre voltak elegendők. Sajnos technikai gondjai voltak a legendás svájci építésű, fa hajónak, a Vándor Nirvánának is, Horváth András és Majthényi Gábor így nem tudták végigvitorlázni a hat futamot, a második napon csak egy körben versenyeztek, a baumveret kiszakadása miatt ki keleltt állniuk.

A németektől már vasárnap este érkezett visszajelzés, biztosan jönnek jövőre is. A magyar osztály pedig hétvégi, egy napos versenyeket tervez az YKA-ban szaporodó vándormadaraknak.

Eredmények:

1. Alfons Huber, Christian Huber
2. Diederich Gerd, Diederich Angelika
3. Robert Leitner, Hubert Peka
4. Zeilinger Helmut, Szemenyei Csaba / Edit Peka
5. Belley László, Gombár Zoltán
6. Visy Gergely, Sztankov Attila / Visy Márk
7. Berger Miklós, Nagy András
8. Hlavay Richárd, Filo Zsófia
9. Szalontai Ábel, Szalontai László
10. Kollár MIklós, Puskás Bendegúz
11. Horváth András, Majthényi Gábor

képek, videók a versenyről a

https://www.facebook.com/magyar.k.szovetseg

címen.