Tavaly rendeztük meg először a Go West! Kupát, amelynek az ötlete eredetileg a Keszthely-Kenese Szóló versenyzőitől származik. A Szóló rajtjához ugyanis sokkal érdekesebb és izgalmasabb egy szervezett verseny keretein belül levitorlázni, mint magányosan „leszállítani” a hajót. A rajt ennek megfelelően a Tihany Rév vonalától keletre (a THE vitorláskikötő előtt), a befutó pedig a keszthelyi Phoenix Marina előtti vízterületen lesz.

A Go West! Kupa négykezes verseny, tehát kétfős egységek indulhatnak. Így garantáltan marad még erejük a szólóvitorlázóknak a másnapi igen emberpróbáló menetre. Szintén a másnapi megmérettetés miatt a Go West! rajtja a szokásosnál korábban lesz, reggel 8.00-kor. Így biztosítható, hogy még gyenge szél esetén is időben leérnek a hajók, és a skippereknek lesz elég idejük pihenni, felkészülni.

A versenyzők biztonsága érdekében a szervezők előírják minden nevezett egység számára a verseny időpontjában érvényes Balatonhelp előfizetést (

www.balatonhelp.hu

), amely az elmúlt években a szóló versenyzés kötelező kelléke volt. A verseny élő közvetítését a Snewisport LIVE tracking biztosítja.

A verseny rangját emeli, hogy ez lesz az idén debütáló 8M Open Grand Prix második futama. A verseny két kategória számára nyitott – ezek megegyeznek a Keszthely-Kenese Szóló kategóriáival, azaz 8 méteres és 10 méteres nyitott kategóriában lehet indulni.

A 8M Open GP kategória első versenye a Tolnay Kálmán emlékverseny volt, amit a Varga Lajos-Scharf Máté kettős a Nelson Flottalízing nevű Flaar 26RR hajóval nyert meg Hajdú Balázs és Hajdú Gergő előtt, akik a Narvál nevű P26-ossal versenyeztek. A harmadik helyre Fazekas László és Benedict András ért be a Kolibri nevű Flaar 26-ossal. A versenysorozat következő – a Go West! Kupát követő állomásai az alábbiak: Keszthely-Kenese Szóló, Kékszalag, Novofer-Kereked Négykezes Kupa, egy éjszakai Keleti-medence kör, és a TBS Nagydíj. A 8M Open GP értékelésében a TBS Nagydíj a legnagyobb súlyú, amit a Keszthely-Kenese Szóló követ 0,6-os szorzóval. Az összes többi verseny, illetve az éjszakai edzés 0,4-es szorzót kapott. Befutási sorrendben 20-tól egyesével csökkenő pontot kapnak a befutók, amely pontszámok alapján az év végére alakul ki az éves ranglista.

A Go West! Kupa versenyrendezője Varga Bálint, szervezője a Flaar Kft., akiknek a munkáját és a versenyt a Magyar Suzuki Zrt. támogatja. A verseny kiírása a


http://flaar.eu/index.php/magyar/esemenyek/go-west-kupa-2016.06.10./

o

ldalon érhető el, az előnevezéseket pedig a weboldalunkon, vagy a

balint.varga@flaar.eu

e-mail címen várjuk!

8 éve utoljára, azaz 2004-ben indultam először ezen a versenyen. Más volt akkoriban, a jogsit is azért csináltam meg, hogy benevezhessek a versenyre. Aztán a verseny nem úgy sikerült ahogy gondoltam, így a következő években elmaradt az indulás. Idén nyáron, az Asso99 Ob-n beszélgettem Szutival ( Szutrély Gergő), hogy lesz 8mod osztály a versenyen. De jó, gondoltam, így nemkell kéregetni, feleslegesen sokat szerelni a versenyért, és nem lesz átláthatatlan káosz a hajóban.

A 8mod weboldal forumán kerestem hajót, és Dalos Attila, aki az idei Musto kupár is kölcsöadta a nyolcasát, hívott egy nap múlva, hogy vihetem a paripát. Örültem, mert a Pannonvoyage jó hajó. A versenyen Magic Marine néven futott, ki tudja miért…

A hajót a THE-ben hagyták nekem a Szüreti Regatta után, így kedden ki is tudtam vele menni kanyarodni egyet. Kellemes 3-4-es délnyugati fújt, a manőverek nehezen indultak, de meglettek a mozdulatok a végére. Csütörtökön támadtam újra Tihanyban. Hajómosás, ami nagyon fontosnak bizonyult, mivel a bulbán pár horgász kellék is lakozott az algák mellett. A hajóból nem pakoltam ki semmit sem, úgy gondoltam, hogy nem ezen fog múlni a verseny, elsősorban magamnak akartam bizonyítani. Hajó készen, irány Füred, rövid edzés. nagygolyóval 12 csomó, majd lefektetem a hajót, hogy megnézzem, hogy állok vissza vele. Minden működik, így megnéztem a most 420-ba felült „gyerekeim” edzését, majd irány a BYC. Kikötés segítséggel megoldva, elég kicsi a víz. A Balatonhelp megkötése következett, köszi a laptopért Bigi, majd nevezés. Minden Ok, matricázás, utolsó simítások, majd hajó bezár. Vacsora a sekliben, bevásárlás, majd vissza Tihanyba. Megcsináltam a másnapi étkeket. A fő fogás tonhalas-kukoricás penne, mellette csoki, alma, banán és izotóniás ital volt a kiegészítő. 1 db szendvicset vittem csupán.

Reggel 8-ra átmentem a BYC-be, a kormányos értekezlet késik, de addig reggelizünk. Alig tudok enni vmit, izgulok. GPS koordinátákat adnak, de nekem nincs ilyenem, de nem izgatom magamat miatta. Jó beszélgetések ismerős arcokkal, telefonos búcsú a családtól, majd 11 előtt irány a víz!

A csőből fúj a szél, hajó bevitorlázva. A rajt jól sikerült, rajt után rögtön balcsapásra fordultam, és irány a cső! Felettem Hajdu Balázs és Oroszlán Peti, alattam Farky a Code8-al. Ez egy kis baj, mert a 2 Code8 gyorsabb, megesznek, fordulnom kell. Amit jobb csapáson megyek, mind negatív. Jön Kiscigi, de a régi barátságra való tekintettel nem fordulok az arcába. Bárcsak megtettem volna. Így megkaptam Oroszlán Petit is az arcomba, megint kifordulás, és még nagyobb bukta.



Az járt jól, aki egész közel ment a félszigethez, ahol felcsavart a szél. Aki keletre volt, mind veszített. Én a Vízes8-al küzdöttem a THE utánig, utána ő topgenuával elvágtatott alattam. Ekkor még mögöttem volt a Nelson, Hajdu Balázs és a Fahajó is! Jó spi húzással elmentem a Dinginek, és felzárküztam a Zerge mögé. A szél állt le, és szépen lehetett csúszni északabbra. Csalóka volt, már egészen jó pozícióba kerültem, amikor még északabbra nyitottam. Ezt nem kellett volna. Később a szél elállt, és nyugati terjedt le, de délről felfelé. Akik délen voltak, mint elmentek! Első komoly hiba!



Juhász Gyurival kezdtünk cirkálni a frissülő 3-4-es szélben, picit mintha gyorsabb lettem volna. A többiek messze távolodtak, egyedül a Dingi volt kivehető számomra. Ekkor szakítottam egy kis időt evésre, jól esett a tészta. Cirkáltunk, én főleg a déli partot húztam ezután, ami be is jött. Gyuri és Matyasovszky Géza is lemaradtak az északra nyitással, pedig mindketten 50m-en belül voltak. Boglár után is maradtam a déli parton, mivel déliesedést vártam, és be is jött. Egy szélváltóval közelebb kerültem az elsőkhöz, ekkor a 14-15. helyen hajóztam. Sötédedésre értük el a Györöki jelet, majd spit húzva irány vissza. Éppen kiállt a spi, amikor hangos pattanás, és a spi fordító csigát tartó korlát eltörött. Gyors agyalás, majd kikötöttem a fordítót, így direktbe húztam a spischotttot. Még szerencse, hogy felvettem a kesztyűmet, pedig ekkor még nem tudtam, hogy Almádi után fogom csak lehúzni a golyót. 6-8 csomós folymatos haladás Boglárig, majd pár befelé halzolással ismét friss szélben haladtam. Az éjszakában két hajót értem utól, a Márta-Máriát és Kiscigit az Xtreme 25-el. A csőbe érve a szél elfogyott, és kétségbeesett szélkeresés folyt. Átvergődtem a csövön, majd elindultam a déli part felé, ott reméltem frissebb szelet. Valószínűleg az északin volt is szél, így rám jöttek a megelőzött hajók.



Almádi előtt végképp gyengült a légmozgás, szenvedve értünk le hárman a jelhez. Levettem a spit, de a szél elfordult, a jel után vissza is húztam, irány Aliga. A kenesei kikötő magasságában élesedett a szél, spi le, marad a genua. Ekkor pattanás, és a nagyvitorla racsnis csigája szabadult el. Fejlámpa keresés, majd megoldottam a feladatot. Bizots az égiek akarták, hogy ne unatkozzam. Alattam az Extreme 25-ös sokkal élesebb, fölém jön, majd simán megesz Aligáig. Ekkor halucináltam szép yachtokat, nagy partyval a fedélzetükön, majd kivilágosodott, és rájöttem hogy csak képzelődtem. A szél gyengült. és elkezdett az aligai jel felől fújni. Remek. Láttam, ahogy a Hód és Farkas Bence nagy előnnyel mennek előttünk már Füred felé.

A jel után spi húzás, de elég éles volt, csak Alsóörsre tudtam menni. Közben Kiscigi a gennakerrel szépen délre húzott, jóval élesebben, ami folyamatos távolodást jelentett. Ekkor úgy döntöttem, hogy sehol senki, spi le, kocogás a cél felé, de lefekszem aludni 10 percre. Hans, az autopilot szépen tette a dolgát, ébredtem is a csörgésre amit beállítottam magamnak. És a szél rohamosan fogyott, Bence is megállt Csopak magasságában.



És ekkor nullára csökkent a szél, ami eddig DNY-i volt, majd átváltott Ény-ra! Az idilli állapot nem sokáig tartott, de a több km-re levő Melges közeledett szépen. Ekkor arra gondoltam, hogy jövőre utasítsák el a navezésem, és ekkor jött még egy kis eső, ami végképp feldobott. Állt mindenki, csak a Melges jött rendületlenül. 0.5-1 csomós sebességgel vánszorogtam, de Kiscigi és Bence is álltak előttem. Kis csíkok jöttek a csőből, szinte csak nekem. Spi fel, le, megállás, elindulás. Ez ment, lassan megőrültem már.

Közben lőtávolba kerültek a srácok, a spibumm fent volt, de a szél éles. Csorogtunk a cél felé, de csak akkor van esélyem, ha kockáztatok. Győzelem, vagy halál, hangzott el a jelszó, és már ment is fel s spinnaker. Kiállt a 93nm, és irány a cél. Bence kicsit elkésett a felhúzással, Kiscigi répát húzott, ez mind jó volt nekem. El tudtam menni Bence fölött, ami azért volt fontos, mert osztálytárs volt, és csorogtam a cél felé. Cigi igyekezett lefelé a gennakerrel, de nem tudott becsúszni fölém. A cél előtt 10m-re lepörgött a szél, de e lendület már bevitt. 10 méterrel az Xtreme25 előtt, és 20 méterrel Bence előtt az abszolút 11. helyen, kategória negyedik. A cél után rögtön motor, és irány Tihany, hiszen edzésnap van a klubban. Hans bekapcsolva, zene ( Subscribe ) bekapcsolva, és egy kis reggelizés, elpakolás. Öröm, bódottág. A dolgok megváltoztak, már elindulnék jövőre is.

Sajnos a díjkiosztón nem tudtam részt venni, mivel a lurkóknak edzés volt vasárnap is a klubban.

Szeretnék köszönetet mondani Dalos Attilának a hajóért, a THE-nek hogy elengedtek a versenyre, Major Gábornak a hajómosásért és a transzpotért.

Fotó: szolovitorlazas.hu, Cserta Gábor



Forrás: facebook

Az biztos, hogy idén egy rég nem látott ellenfele is lesz a szólóvitorlázóknak. Méghozzá a vízmélység. Nem is lesz olyan hosszú a pálya, tekintve, hogy a balatoni vízhiány legnagyobb áldozata mindig a keszthelyi öböl.

Ahogy elnézem, még indulási rekord is várható. A verseny oldalán 32 versenyző adta le a nevezését a versenyre. Ez köszönhető többek között annak, hogy Fináczy György felajánlott egy különdíjat ajánlott a legjobb osztályelőírásoknak megfelelően versenyző 8m OD-nak. 9 nevező is él a helyzettel és kizárólag alapfelszereléssel áll neki a versenynek.

Álljon itt egy riport a

szolovitorlazas.hu

oldalról nem is olyan régről a verseny szervezőjétől Fa Nándortól:

MixPress:

TBS Nagydíj 2012 – 2011 óta igen komoly fejlődésen ment keresztül ez a verseny. Sokkal többen nem neveznek, mint korábban, de úgy tűnik, hogy ez az év megint csak az innováció előremenetelét mutatja. Milyennek látod az idei mezőnyt?

Fa Nándor:

Úgy látom, hogy ahogy mondod – a verseny valahol fejlődött, de én sokkal inkább látok fejlődést a versenyzőkben és a verseny hajókban. Egyrészt születnek az új versenyhajók, most is kettő új, erre tervezett és épített hajó száll ringbe. Ugyanakkor azt látom az elmúlt tíz évben, hogy nagyon precízen megtanulták a srácok vezetni azokat a hajókat, amik rendelkezésre állnak. Nagyon megtanultak szólóvitorlázni. A Balaton pedig egy elég trükkös víz, úgy hogy ez itt nem egyszerű feladat. A számokat illetően – soha nem is álmodtam róla hogy a Balatonon ennél több szólóvitorlázó jelentkező legyen. Ha arányában nézzük, a világban körülbelül ugyanennyi szólóvitorlázó van, vagy szerényebb. Az, hogy a mai aktív magyar versenyvitorlázók közül húsz igen ambíciózus vitorlázó megjelenik itt ezeken a versenyeken és egyre inkább tudja a dolgát, ezt én kifejezetten jónak gondolom.

MixPr.:

Az is nagy dolog, hogy az innovatív hajók közül megint megjelent újabb két hajó az idén. Van egy változás, ami a 8M OD-nak is több esélyt ad, mint korábban. Ez az a bizonyos Fináczy György által felkínált vándordíj.

F.N.:

Ezt ő a 8M OD-nak kínálta föl, amennyiben azok osztályelőírások szerint versenyeznek. Tehát egy 8M OD-val induló versenyzőnek lehetősége van eldönteni, hogy nyitott kategóriában jön és akkor turbóz, vagy a kategóriáján belül jön és a klasszikus módon egy spinakkerrel megvitorlázva, richer és egyéb minden nélkül. Így kevesebb beavatkozás, kevesebb költség. Így is lehet egy szép versenyt vívni, ugyanakkor ezek a teljesítmények, amelyeket osztályhajóként futnak, beleszámítanak az abszolutba – tehát lehet olyan időjárási szituáció, amikor az élmezőnybe is beleszólnak. Nekik ez egy kettős lehetőség – osztályban is és nyitott kategóriában is. Rengeteg olyan 8M OD van, akik nem szeretnének külön költségekbe esni emiatt az egy verseny miatt. Ők el tudnak jönni a klasszikus módon.

MixPr.:

A Balaton kerülőnek az útvonalát is befolyásolja nyilván a vízmélység, illetve bizonyos hajóknak a merülésénél konkrét probléma és rizikó is lehet a mai vízállás. Látható már nagyjából, hogy az ideit hogy kell korlátok közé szorítani?

F.N.:

Igen, ez elég egyértelműen látszik. A tihanyi cső egy nagy kérdőjel mindnyájunk számára, mivel az utolsó hírek szerint – én ugyan nem jártam arra, de szavahihető vitorlázók állítják, hogy a hajózási út bójasorán belül is fel lehet ülni. Ugyanakkor nálunk két méter a merülési limit, az új hajók szinte mindegyik kihasználja ezt, nekik nagyon kell figyelni arra, hogy hova mennek. A bójafordulóknál is szükségszerűen közel megyünk a parthoz. A keszthelyi bóját szinte teljesen biztosan kihozzuk egészen a györöki sarokig mert annyira megbízhatatlan Keszthely előtt a vízmélység, hogy nem kockáztatunk. Majd még ezzel kapcsolatban megnézzük a lehetőségeket. Almádinál és Aligánál is legalább egy olyan 200 méterrel beljebb visszük majd a bójákat a nyílt víz felé, ahol már megbízhatóan 2 és fél méteres vízmélység van bójától még olyan 50 méterre is.

Ezek a változások lesznek. Ez egy picit lerövidíti a pályát, de nem jelentősen.

Forrás: szolovitorlazas.hu

2012. februárjában megvettem Felicity II. nevű Mini 650-es vitorlásomat (2005-ben gyártott Tip Top típusú, serie kategóriájú).

Április első két hetében történt a hajó felkészítése. Az alját lefújtuk algagátlóval, kisebb javítások, kormánylapát felszerelés, árbocbeállítás és a kötelező felszerelések kiegészítése. Április második felében már elkezdtem a kipróbálását, tesztelését és gyakorlást a hajón. Eleinte más vitorlázókkal (magyarokkal is, és természetesen franciákkal, amerikaival, új-zélandival, angollal, belgával, ..), majd egyedül is.

Május elején volt az első versenyem, La Trinité – Plymouth, kétszemélyes, 280 tengeri mérföld távolságú C kategóriás vitorlásverseny. Ez volt az első verseny, az első komoly próba. A co-skipperem az új-zélandi Piers Tyler volt, egy fiatal, tapasztalt és tehetséges vitorlázó, de a Mini 650-es vitorlásosztályban neki is ez volt az első versenye. 15. helyen végeztünk 20 hajó közül. Az angol csatornában eltört az egyik kormánylapátom (félbe), emiatt le kellett vennünk a nagy spinakkert, hogy lassítsuk a hajót és kezelhetővé váljon, ez volt a legnagyobb műszaki problémánk. Előtte 25 csomós valódi szélben vitorláztunk hátszéllel, teljes nagyvitorlával és a nagy spinnakerrel…

Lehetséges, hogy ez is sok volt neki, ám azt feltételezem, hogy valami úszó tárggyal ütközhettünk, ami a kormánytörést okozta.

Nagyon sok tapasztalatot szereztem ezen a versenyen, például ekkor keltem át az Angol csatornán először. Plymouthban a Western Royal Yacht Clubban láttak minket vendégül, ahol szerencsémre garanciálisan kaptam egy új kormánylapátot, mivel ennek a kormánylapátnak ez volt az első útja. A Western Royal Yacht Club egy legendás vitorlás klub, ők szervezik a Fasnet Race-t (1925 óta) és az OSTAR-t is (egyszemélyes Atlanti átkelő verseny, amit 1960 óta rendeznek!).

Innen indult a következő versenyem, a UK Fastnet 650, ami közel 600 tengeri mérföld távolságú, kétszemélyes, B kategóriás verseny volt, itt a co-skipperem, Brian Caldwell volt. Ezen a versenyen 6. lettünk a 20 hajóból és 5 és fél nap alatt teljesítettük a távot. Érdekes volt, hogy 5 és fél nap vitorlázás után 10-20 perceken múlt, hogy előrébb végezzek, szoros volt a mezőny. A hideg, esős ír tengeren az első két nap viharos szelünk volt, 25-30 csomó és szemből. Nagyon fárasztó és nehéz vitorlázás volt, amit tovább nehezített a nagy hullám és a rossz láthatóság. Többen feladták a versenyt, de mi kitartottunk…

Két nap eső után jött a jó idő, gyengült a szél, kisütött a nap. Ezen a versenyen is követhetőek voltak a vitorláshajók az interneten, és érdekes volt visszanézni, hol döntöttünk rosszul taktikában, és hol jól. Utólag ebből is sokat lehet tanulni. Ezen a versenyen csak kisebb műszaki problémák voltak, ezért is végeztünk jól. A Tip Top típusú hajó a negyedszeles vitorlázásban jó, de félszél, háromnegyedszélben kicsit lassabb a többi hajónál. Másik hátránya, hogy kicsit nehezebb is és gyenge szélben szintén kicsit lassabbak vagyunk. A verseny után még két napot maradtam Plymouthben, megszáradni és kipihenni ezt a nehéz versenyt.

Ezután egyedül vitorláztam le Douarnenezba, ahol az első szóló Mini 650-es vitorlásversenyem indult. Plymouth – Douarnenez volt az első egyedüli hosszabb vitorlázásom (150 tengeri mérföld). Gyenge szeles menet volt (max 20 csomós szél). Sajnos az autopilotom nem működött (a kettő közül egyik sem), így kicsit nehezebb volt. Később kiderült, hogy a Raymarine autopilot digitális kompasza beázott és ezt ki kellett cserélnem. Az ünnepek miatt a rendelés és a szállítás lassabban történt. Én szereltem be a verseny előtt csupán egy órával. Sajnos a kalibrációról és a ’autolearn’-ről elfeledkeztem, így a verseny alatt közepes és erősebb szélben már nem működött jól az autopilot, sok kormányzás és kevés pihenés.

A harmadik és egyben első szóló vitorlásversenyem a 220 tengeri mérföld össztávolságú ’MAP’ volt.  Ezen a versenyen 44. lettem 55 hajóból, aminek egyik fő oka az volt, hogy a Code 0 betekerhető hátszélvitorlát nem tudtam levenni az utolsó 20 órában. A felhúzókötele szétnyílt és blokkolta a felső csigát. Mivel nem vittem magammal ’boatswain’ széket (ez nagy hiba volt), nem tudtam felmenni az árbocra leszedni a vitorlát. A betekert hátszélvitorla, az árboc felső részén szétnyílt, és komolyan lassította a negyedszeles vitorlázásomat. Ez nagy hátrány volt, sajnos nagyon sok hajó megelőzött. Mivel ez volt az első szóló Mini 650-es versenyem, ezen kívül is nagyon sok hibát követtem el, főleg taktikai hibákat… és például elaludtam éjszaka, az ébresztő órám valamiért nem ébresztett és emiatt nem ideális irányban, ideális vitorla beállítással vitorláztam két órán át.

Ez a három verseny főleg a kvalifikáció miatt volt fontos, hogy az A kategóriájú versenyeken tudjak vitorlázni (Les Sables – Azore – Les Sables 2012. és Mini Transat 2013.).

A Volvo Ocean Race földkerülő vitorlásverseny Lorientba érkezett, mikor én is itt voltam, Open 70 lábas , egytestű vitorlásokkal. Nagyon izgalmas volt nézni a befutásukat és később a hajóikat.

Ezután elindultam az 1000 tengeri mérföldes kvalifikációs vitorlásutamra, ami 8 nap és 7 órán át tartott. A megadott útvonal ez volt: Conninbeg Light Vessel or Buoy: 52°02,4′ N – 6°39,5′ W / Rochebonne: NW buoy: 46° 12.9′ N – 2° 31.9′ W – SW buoy: 46° 10.1′ N – 2° 27.0′ W – SE buoy: 46° 09.2′ N – 2° 21.2′ W / Ré Island.

Ennek a kikötés nélküli, egyszemélyes, 1000 tengeri mérföld távolságú kvalifikációnak a teljesítése szintén az A kategóriájú versenyek előírása. Az 1000 mérföld alatt többször volt szélcsendem is, és volt viharos szelem is. Az utolsó 100 mérföldet egy kormánylapáttal vitorláztam le, emiatt csökkentenem kellett a vitorla felületét és lassabb lettem. 22-26 csomós szélben negyedeztem reffelt vitorlával (6 csomó volt a sebességem) és épp a kabinban voltam, amikor éreztem, hogy nem megyünk valami jól… kimentem a cockpitba és láttam, hogy a tartó saválló veret eltört és utána nem sokkal a kormánylapát is.

A Tip Top típusú serie Mini 650-es hajókon gyakran törnek a kormányok, emiatt két új kormánylapátot rendeltem meg egy helyi hajóépítőtől. Mivel jelenleg nincs komoly szponzorom, csak a legfontosabb karbantartási munkákat végzem el a hajón, nincs fejlesztés, nincs új vitorla. Általában a hajóban alszom, és az AOS bázis konyhájában főzök, amikor Lorientban vagyok.

A következő versenyem Les Sables – Azore – Les Sables, július 29-én indul, várhatón augusztus 21-én ér véget. Ez a verseny szóló, kb. 5000 km távú, nyílt óceáni verseny lesz egy megállóval, az Azore szigeteken. Ezen a versenyen nagyon fontos lesz a ’METEO’ taktika, amiben szintén nagyon sokat kell fejlődnöm még. Ezeken a versenyeken nem használható műholdas telefon, semmiféle kommunikáció a parttal, továbbá nem használható laptop és olyan GPS sem, amin van digitális térkép is. Hagyományos papírtéképek, egyszerű GPS navigáció, emellett VHF rádió és egy ’HF receiver’ (BLU) lehet csak a hajón. Ez a verseny is követhető lesz a neten, a verseny weboldalán, továbbá a

meder.hu

oldalon, illetve a Méder Áron Facebook oldalamon is. (Ha lájkoljátok, minden friss hírről kaptok értesítést.)

Augusztus végén és szeptemberben még itt leszek és vitorlázok az Atlanti-óceánon, a Biscaya-öbölben, szeretettel várom a vállalkozó kedvű vitorlázókat (akár kezdőket is), ha ki szeretnék próbálni a Mini 650-es vitorlázást (akár hosszabb túrák is lehetségesek).

2013. tavaszától ismét itt leszek Lorientban, az Atlani-óceán partján, és készülök a versenyekre. A legnagyobb versenyem a 2013-as Mini Transat lesz, ami ősszel indul Franciaorszából, a Biscaya-öbölből a Kanári Szigetek felé, ahol egy rövid megálló után a a Karib-tengeren Guadeloupe szigetére vitorlázunk. Nagyon erős a mezőny, nagyon sok a jó vitorlázó, nagyon jó hajókkal, nagyon jó felszerelésekkel, és nagyon jó anyagi háttérrel, de tudjátok, szerintem nincs lehetetlen…

Képek/Térképek:

https://picasaweb.google.com/mederaron

Videók:

http://www.youtube.com/user/aronmeder

Békét és Szelet!

Felicity és Áron, Les Sables d’Olonne

A versenyt még a kilencvenes években a Marina tulajdonosa, Kövendi Dénes  alapította Litkey Farkas ötletei alapján.

Alapszabály, hogy az egyébként nagy (3-10 fős) legénységgel induló hajókon maximum egy illetve két személy lehet.

A versenyen a hajók egy előre maghatározott, kb. 50 km-es pályát kell teljesíteniük. A nevezett hajókat a sebességükre jellemző mérőszám (YS-szám) alapján nyolc kategóriába soroljuk. Annak érdekében, hogy a lassabb hajóknak is legyen esélyük a verseny megnyerésére, a gyorsabb kategóriákba sorolt hajóknak különböző számú kiegyenlítő szakaszokat kell teljesíteniük.  Így lehetőség nyílik arra, hogy gyakorlatilag bármilyen hajóval van esély az abszolút győzelemre.

A versenyen értékelik az abszolút befutási sorrendet, valamint a nyolc kategória legjobbjait, természetesen külön az szólvitorlázók és külön a négykezes versenyzők között.A Motorola jóvoltából mind az abszolút győztes, mind a kategóriagyőztesek az érem és kupadíjazáson felül értékes tárgynyereményekben részesül. A versenyzők vendéglátásáról (verseny előtt és után illetve a díjkiosztón) a Kereked házias ételeket kínáló konyhája gondoskodik.

Kiírás:

http://www.kereked.hu/kiiras.doc

Versenyutasítás:

versenyutasitas20121.doc

VHF tájékoztatás:

vhftajekoztatasmotorla-kupa20120623.doc

TBS Nagydíj – a versenyek versenye. Számomra. Valószínű azok nagy részének is, akik belekóstoltak itthon az szólóvitorlázás világába. Azt nem lehet elmondani milyen az, amikor egymagadba hajózól egy versenyen. Látod a naplementét, látod a napfelkeltét. Olyan szépségeket élsz meg, amit csak egyedül lehet. És nem mellesleg óriási kihívás akár csak körbeérni is.

Naplemente Keszthelynél

Napfelkelte Csopaknál

Erről a remek versenyről most megjelent a Hajó Magazin kiadványa, ami a „TBS Nagydíj – 11 év” címet viseli. Elérhető digitálisan 110 oldalon:


http://www.dimag.hu/magazin/

TBS_Nagydij_11_ev/2011

Kedvcsinálóként álljon itt Fa Nándor a kiadványhoz írt előszava:

Balaton-kerülő szóló vitorlásverseny TBS Nagydíj – 10 év

Előszó

Kalandos vitorlázó pályafutásom alatt nekem annyi örömet, embert próbáló és formáló élményt adott a szólóvitorlázás, hogy amikor világossá tették számomra, miszerint a hazai vitorlázás világában is csak az egyszemélyes teljesítmények terén maradt tér a magamfajtának, elhatároztam megosztom veletek ezt az élményt annak minden keservével, szépségével. Így született a Balatonkerülô egyszemélyes verseny ötlete, amibôl a TBS Nagydíj lett.

Immáron eltelt 11 esztendô, 11 verseny.Eleinte csak rendeztem ezeket a versenyeket. Mentem a mezőny mellett motorossal egyrészről a biztonság, másrészről a tiszta verseny érdekében és egyre erősebb lett bennem a belső kényszer, hogy ott legyek köztük.Megszületett a hajóm a Fahajó, amelyben igyekeztem szakmai ismereteimet, ízlésemet megvalósítani. Kicsit tengeriesre sikerült, amit évek alatt lépésrôl lépésre igazi balatoni hajóvá csiszoltam.Viszont úgy nézett ki, hogy a vitorlázókban nehezebben sikerül a sok évtizedes beidegződéseket a nemzetközi irány és színvonal felé terelni, kizökkenteni ôket a »mi kicsik vagyunk ehhez« felfogásból.

Igen zavart és zavar ma is, hogy az amúgy igen magas szintû szakmai tudás központi osztálypolitika hiányában belterjes hajóosztályokban kopik és vész el.Mára, ha kicsit lassan is de beindult az a fajta gondolkodás, fejlesztés, kitekintés a nemzetközi porondra, amit mindig is szerettem volna gerjeszteni.Látok már személyeket, akiknek van esélye fölkapaszkodni arra a TJV-re, amin a nemzetközi vitorlázó világ robog és így a 12. versenyre optimistábban készülünk, mint korábban tettük.Ez az összeállítás a 11 esztendônyi utat mutatja be képekben, tényekben.

Fa Nándor

Forrás: Hajó Magazin

Idén ismét csak rámjött a görcs, hogy indulni kell. Úgy tűnik minden öt évben szükségét érzem egy ilyen megmérettetésnek. Gondoltam én az elején. De a végére egész más gondolatok jutottak eszembe.

Az előző két alkalomhoz képest most minden könnyedén összeállt. Varga Lajostól kaptam hajót, Szeremley Lacitól és máshonnan bőszeles vitorlákat. Nagyon hamar meglett minden és még időm is volt bevitorlázni a cájgot. Ennek ellenére vagy éppen ezért nem égtem 100%-on. Már egy héttel elötte lent voltam, hogy bevitorlázzam a hajót. Ez csak nyögve, nyelve sikerült és nem csak azért, mert egy hidegfront akadályozott benne. Furcsa érzés volt, hogy nem hevülök mégis menni akarok és csinálni.

Hajó összeállt vitorlák is rendben voltak és jópár bőszeles vitorla közül választhattam. Egész héten figyeltem az időjárás előrejelzéseket és a vége felé már pontosan látszott a helyzet. Legalább is délelött. Inkább abban reménykedtem, hogy gyengesszeles menet lesz, mert így talán tarthatóak az új fejlesztésű versenygépek, A Code8-ról kiderült pár nappal a rajt elött, hogy kizárt….És főleg nem gyenge szélben.No, de az embernek hinnie kell valamiben, én is így tettem.

A nevezéskor azért az kiderült, hogy minden idők legnagyobb mezőnye gyült össze és az innováció is meghaladja bőven  az eddigieket.. Ott volt egyszer a Code8, a Nelson, az újjá épített Fahajó, hogy csak a három legesélyesebb verdát említsem. Jelentős számű 8mOD, ki orsudárral, ki anélkül. Melges 24-ek, Elliott 770-ek, Egy gyönyörű szép  hajócska a Tofinou 8m, egy Delphia 24, egy svéd gyártmányú érdekes kis szerkezet és a Kisnagy Ember hajójával a Flaar 18-al. Összesen 23 résztvevő.

Jó verseny lesz, ez már látszott- És így is lett. Szerintem. De az hogy fejben nem vagyok oks teljesen, azt már az is mutatta, hogy a rajthoz kihajózáskor a puffereket is elfelejtettem beszedni. Az, hogy egy perccel benéztem a rajtot az már nem is volt érdekes. Ilyen hosszú menetben. Nagy gennaker fel és robogás lefelé az ötös környékén stabilizálódó szélben.

Azzal, hogy a rajtvonal lee oldalán sikerült eljönnöm megengedett némi nyugalmat a felfelé törekvő és a túloldalon rajtolokkal szemben. Jól is sült el a dolog, mert viszonylag elől tudtam veretni legalább Öreg-Tihanyig. Viszont késöbb már halzolni kellett volna és neki is készülödtem, amikor is megláttam, hogy a reacher shotja rá van tekeredve a gennaker negativ szárára. No, ha így meghalzolok, akkorát esek, mint Rossi a balkanyarban. Nem is tettem, inkább levettem a vitorlát. Ettől rögtön vert helyzetbe is kerültem, mert ezen akció közben elment az összes elektromosságom és nem tudtam a gennakert felhúzni lévén a csőben komolyabb manőverekre számítottam és nem mertem magára hagyni a hosszabítót.

Így értem ki a csőből, ahol végre felcibálhattam a reachert és középvizet tartva az egyre gyengülő szélben tartotam Keszthely felé. Ismét életre keltett elektromosséggal. Ment is szépen a dolog, úgy Révfülöpig, ahol is úgy tünt megnyugszik a szél és gyenge csobogóssá válik a menet. Még egy kis videót is felraktam a Facebookra, a nyugis menetről. Ott és akkor kitaláltam, hogy időnként kis videóban beszámolok az eddig történtekről. A film el is készült és éppen töltöttem volna fel, amikor is jött egy markáns pöff és lefetrengtem. Szép lassan vissza állt volna a verda, és akkor az orsudár megadta magát és a reacher már spinnakerként döntött le. Újra.

Eldobtam a szárát és a tetejét, majd visszacsempésztem a vízből. Az orsudár maradékát is megmentettem és tovább haladtam a sima fock-al. Ma már kicsit szégyellem, de tegnap álmodtam csak meg, hogyan lehetett volna megmenteni és használhatóvá tenni ismét a rendszert. Ez akkor ott nem jutott eszembe. Szóval tovább az elhúzó mezönnyel jóval lassabban. Igy sok esélyem nem volt, de valahogy nem is zavart. Fontosabbnak tünt körbe érni.

Amikor a nap megy le Keszthelynél

Az öröm az ürömben, az volt, hogy a szerelés közben feljutottam az északi part alá és ott folytattam az utam. Ami azt jelentette, hogy a Szigligeti öbölbe már az első ötben értem be, hiszen aki a déli partot húzta, az nagyon leragadt. És jött az üröm az örömben, amikor  jóval lassabbként lassan, de biztosan koptam lefelé. Az keszthelyi pályajelet már 9. helyen vettem síma vizen jöttünk-mentünk az Öbölben.

És jött az éjszaka. Pont. Elég nehezen tudok beszélni arról a koncepciótlanságról, tökölődésről amit az éjszaka elkövettem, de az eredmény másnap reggel magáért beszélt. Sőt valahol Révfülöp és Tihany között sikerült bealudnom. Hirtelen zörgésre ébredek, hopp, itt a szél! Ráhúzok, megindul a hajó. Végre! Csak egy kis idő múlva lett gyanűs, hogy ez a sötétség nem a Tihanyi szoros, hanem a Zala torkolata. Uppsz! Szép lett volna, ha megint Keszthelyen találom magam.

Az elalvásom körüli kavar a GPS szerint

Na szóval ez volt az éjszaka. Hallottam és láttam a közelemben reacherrel, széllel elrobogókat, de valahogy nekem nem akart jönni a labda. Vagy mindig kikerültem.Na és persze régi barátainkal is össze futottunk, pedig idén már nem gondoltam, hogy árvaszúnyog rajzás lesz.

Na hajnal már a Tihanyi szoroson túl ért, ahol is spinnakerrel, mert ez maradt orsudár nélkül(Bár a Lajos óva intett a használatától)  „rohantam” a feles szélben Füred felé. Azt gondolván, hogy esetleg reggel visszaáll a tegnapi északi. Vissza is állt. Kb. 3 percre.  Majd Almádi elött teljesen elállt. Meg nem tudom mondani, hogy mennyi időt dekkoltunk többed magammal ott, de jó másfél órát biztosan. Rövid szunnyadásokkal tarkított időszak volt, amikor is jött annyi szél, hogy átlökött a bóján. Ott egy kis forgolódás következett, majd egy enyhe keleti után beindult a déli szél. Innentől kezdve síma menet volt Füredig. Szerencsére a vége olyan izgalmas lett, hogy nem volt időm belealudni. Mégsem bírtam a bőszelesedő szélben a Melgessel és az Elliottal.

és napfelkelte már Almádi felé

Így lett a vége 18. mely nem egy nagy eredmény, de mindenképpen léleképítő verseny volt. És azt hiszem, hogy a TBS Nagydíj most került a helyére a fejemben. Az első alkalommal, 2001-ben egy Sudárral mentem és azt gondoltam, hogy ezzel oda lehet érni. Azóta is ez volt  a leghosszabb verseny és 36 óra után darabjaimra hullottam. Ez nagyon nagy kudarcélmény volt akkor és nem is indultam 2006-ig. Ott rendesen felkészültem jött is a labda, jól is mentem. Akkor úgy éreztem, hogy eltünt a motivációm, de most harmadik alkalommal rá kellett ébrednem, hogy az eredmény szinte lényegtelen, mert a körbekerülés önmagában egy TBS vagyis Tuti Biztos Siker, mert megcsináltad egyedül azt, ami másoknak még csapatban is nehezen megy a Kékszalagon.

És már tudom, hogy milyen hajóval kell jövőre indulni. Mert a jó helyezés ugyan másodrangú, de amíg esélyed van rá, addig küzdeni kell érte.

Minden más fontos közhasznú info a

www.szolovitorlazas.hu

oldalon elérhető

Fotó: Cserta Gábor, Beliczay Péter

Itt követheti nyomon a versenyt, ami ma éjjel is tart.

http://www.szolovitorlazas.hu/versenyeink/tbs-nagydij-2011/tbs-nagydij-2011-online-nyomkovetes/

Pénteken kezdődik a Balaton leghosszabb és legkeményebb versenye:

Idén 11. alkalommal állnak rajthoz azok a hajósok, akik nem csak hogy egyedül is szeretnek vitorlázni, de hatalmas kihívásnak tekintik a TBS Nagydíjat az Egyszemélyes Balatonkerülő versenyt. Beérni látszik az alap gondolat és már három kifejezetten erre a versenyre fejlesztett hajó is indul a hagyományosan 8mOD-k uralta versenyen. Bővebben: 2 db 8mPRO, 1 db CODE8, 8 db 8mOD, 4 db Elliott 770, 1 db Tofinou 8m, 1 db Delphia 24, 1 db Flaar 18, 1 db Melges 24 és egy egyedi építésű hajó képviseli a mezőnyt.

Abszolút esélyesnek számít a két 8mPRO Fa Nándorral és Varga Lajossal a kormánynál és a CODE8 Litkey Farkassal. Árnyalatnyi esélye talán még van a 8mOD-nak. Természetesen az eddig megszokott tunningokkal.(reacher, gennaker, orrsudár) Azért a többieket se írjuk le még, hiszen ez egy igen komoly és fárasztó verseny, ahol minden előfordulhat és még annak az ellenkezője is.

Idén elöször Balatonfüredről rajtol a mezőny és a vendéglátó a Balatofüredi Yacht Club.

A pálya:

Balatonfüred-Keszthely-Balatonalmádi-Balatonaliga-Balatonfüred.

Rajt

2011.09.23-án 12:00-kor a balatonfüredi móló elöl.

HIVATALOS SAJTÓANYAG:

tbs2011sajto.pdf

Érdemes a versenyt követni. A

www.szolovitorlazas.hu

oldalon megtalál minden információt. Beszámol a fejleményekről és minden hajón GPS nyomkövető is lesz, aminek a segítségével végig követhető a verseny.

Ez a verseny egyik érdekessége egy egyedi építésű svéd hajó, kormányosa Szeremley László