Nos, Peter és Olaf Harken alapította a Harken Inc.-t, mely a mai napig az egyik legszínvonalasabb deck hardver gyártó a világon. Egy biztos. A közepes Harken klemnél még nem találkoztam jobbal.

Olaf a második világháború elején Indonéziában született holland és svéd szülőktől. 1941-ben a japánok megtámadták Indonéziát. A harcok és az éjszakai bombázások során Péternek, Olafnak és svéd anyjuknak sikerült elmenekülni Borneóba. Apjuk, Joe, csatlakozott a nagyon kicsi holland hadsereghez, és elfogásáig harcolt a japánok ellen.

Hosszas hányódás után San Franciscoban talált egymásra újra a család 1946-ban. Olaf az egyetem elvégzése után New Yorkban kapott mérnöki munkát. 1967-ben visszatért Wisconsinba, hogy a testvérének segítsen hajót építeni a főiskolai piacra.

Abban az időben az irodájukból rá lehetett látni a lovakra és egy műanyag fal választotta el a műanyagozó és összeszerelő műhelytől. A marketing abban az időben abban állt, hogy hosszú éjszakákon át Peter vezetett, míg Olaf brosúrákat gépelt egy öreg Chevy hátsó ülésén. Az első évben 3800 USD-t kerestek.

A többi már úgymond történelem. Olaf Harken békésen hunyt el 80 évesen október 21-én.

„Sok évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy amikor meghalok, nagyszerű partyt kell adnia az SSA-nak az emlékemre” – írta Walker. „A közelmúltban azonban, amikor arról tájékoztattak, hogy a gyomrom tele van rákkal, úgy döntöttem, hogy sokkal élvezetesebb lesz, ha megtartom a partyt a halálom előtt.”

Idén augusztusban a partyt meg is tartották. Walker levélben tájékoztatta az SSA tagságát, a családot és a barátokat, hogy mi a party célja.

„Dr. Walker kiemelkedő ember volt és kiemelkedő dolgokat vitt véghez mind a gyermekgyógyászatban, mint elsődleges érdeklődési körében, a kishajós vitorlázásban” mondta Jonathan Phillips, az SSA jelenlegi vezetője.

Stuart Walker a Soling osztály nagy öregje. 1923-ban Brooklynban született. Az 1968-as mexikóvárosi olimpián 5.5 hajóosztályban indult mancsaftként. Civilben gyermekorvos volt.

1991-1994 között a Nemzetközi Soling osztály elnöki tisztségét töltötte be. Ebben a szerepében olyannyira sikeresen kampányolt, hogy a Soling még résztvevője volt az 1996-os olimpiai játékoknak.

2016-ban az utolsó Európa Bajnokságán az utolsó futamban vezetett a leebójánál. Utána bejelentette, hogy szemproblémák miatt a visszavonul a nemzetközi versenyzéstől. 47 évet töltött a Soling osztályban, de a visszavonulása után még részt vett helyi versenyeken. Idén még elindult az amerikai Soling Bajnokságon.

1982-ben a vitorlázók Hall of Fame tagja lett. 2013-ban az USA nemzeti vitorlázó Hall of Fame tagja lett.

11 könyvet írt a vitorlázásról, amit úgy hiszem érdemes lapozgatni:

– The Techniques of Small Boat Racing OCLC 8003492
– The Tactics of Small Boat Racing ISBN 9780393308013
– Performance Advantages in Small Boat Racing OCLC 10881
– Wind and Strategy ISBN 9780393031362
– Advanced Racing Tactics ISBN 9780393031843
– Winning: The Psychology of Competition ISBN 9780393032550
– A Manual of Sailtrim ISBN 0393032965
– Positioning: The Logic of Sailboat Racing ISBN 0393033392
– The Sailors’s Wind ISBN 9780393338409
– The Code of Competition ISBN 9780970357113
– Travels with Thermopylae ISBN 9780970357120

95 éves korában érte a halál.

Vitorlázó múltja az 1960-as évek végén kezdődött, amikor vásárolt egy rossz állapotú 15-ös jollét, amit nagyon szépen rendbe hozott, ÁMOR névre keresztelte.

Majd néhány év múlva társaival megvásárolta a FERGETEG nevű 50-es cirkálót, amit közösen felújítottak. 1979. évi bajnokságon már indultak a hajóval, de később eladták.

1981-85 között a CINKA PANNA 22-es cirkálón vitorlázott, több versenyt nyertek, többek között 1981-ben és 1985-ben bajnoki helyezettek voltak.

Az 1980-as évek végén vásárolt egy Rebell alsó testet, amelyből egy gyönyörű MÁNIA nevű hajót épített. 1990-1991-ben két magyar bajnokságot nyertek.

A kilencvenes évek elején visszahúzott szíve a klasszikusokhoz, mikor Kapuváron családjával közösen MÁGIA néven 30-as cirkálót építetett, mellyel 1995-ben az osztály Kékszalagját is megnyerte.

A közelmúltban saját Dragonján (MENÜETT) vitorlázott, versenyzett. Néhány éve társtulajdonosa volt egy Elán típusú hajónak.

Kupát alapított a Rebell osztály részére, és testvéreivel Dulin-díj névvel örökös vándordíjat, az ifjú tehetségek számára. Több évig volt a Nagyhajós bizottság tanácsadója.

Mint hajótervező sok épülő hajó statikai, állékonysági és víz alatti részek terveit készítette el, tanácsaival segített az építés végleges kialakításában (BOHÓ, MÁGIA, ÁBRÁND, BENJAMIN).

Nem csak vitorlázott vagy hajókat épített, de sok szakcikket írt a Vitorlázás újságba, és a Hajó Magazinba. Társszerzője volt a két kiadást is megélt Vitorlássport című nagy sikerű könyvnek.

Halálával itt hagyta kedvenc tavát, a Balatont is.

2015.08.02 (vasárnap) Tihanyi Yacht Club (TYC) előtti víz területen megemlékezést, és koszorúzást tartunk Dulin László tiszteletére.

Örömmel töltene el minket, ha minél több sporttársával együtt kihajóznánk, és egy percre megemlékeznénk Lászlóról.

Megemlékezés kezdete: 11:00

Gyújtottunk ma este egy gyertyát, hogy ne tűnjön oly sivárnak a fonyódi hegy, Nélküled.

Mert ritka az igaz barát, s most eggyel kevesebb.

Hát még az olyan, aki viharban is a vidám  pöffökre vadászik!

Mint amilyen Te vagy!

Mert most is itt vagy, hisz előttünk mosolyod, fülünkben kacajod, és lelkünkben örök optimizmusod.

Bár tudnánk merre hajózol, könnyebb lenne szívünk, de Te most biztos jót kuncogsz ezen! Nem szép dolog, de megbocsátjuk… amikor újra találkozunk.

Fonyód, 2014. február 1.

Kuba Zoli személyében kedves barátunk és sporttársunk távozott el közülünk, Igazi hajós a szó szoros értelmében. A víz és a hajózás szerelmese. Neki mindegy volt, hogy a víz áll vagy folyik. Otthonosan mozgott a Balatonon, a Velencei-tavon, a Fertő-tavon, Orfűn, a Dunán, a Tiszán és mindenhol, ahol vizi közlekedésre volt mód. Biztos kézzel irányította az edző, a kísérő és verseny motorocsónakokat. A  Dunán motorversenyzőként is helytállt. Övé volt  a Dunaújvárosnál működő kompállomás, ahol sok embert segített át a túlpartra és vissza.

A vitorlázók közt is ismert vol szerte a vízeken. Siófokon a Vízügyi SC-ben edzőként kezdett dolgozni. Részt vett a Külker SC megalapításában. A Ramovill Motorcsónak bolt vezetőjeként sportszerek és csónakmotorok beszerzésével segítette vitorlás társadalmat. Munkáját nagyra becsülték Balatonföldváron a Spartacus VE-ben. Később Füreden a BKV ELŐRE tagsága élvezhette rendkívüli munkabírását. Segítőkészsége messzi földön híres volt. Nem lehetett olyan kérése az embernek, amit  ne tudott volna megoldani. Sokaknak fog nagyon hiányozni!

Reméljük megtalálja az Égi vizeket!

Temetése 2012. február 14-én  9 ra 45 perckor lesz az  Újköztemetőben (Budapest, X., Kozma utca 8-10.)

Forrás: hunsail.hu