J osztály konverziók (fehér), Védők versenyéig jutottak, vagy nem vettek részt (zöld), Kihívók (piros), Védők (Szürke), Replikák (fehér)

Építve	Név	Vitorla szám			Tervező	Az első tulajdonos és Yacht Klub	Rövid történet
1893	Britannia	1	K1		SCO George Lennox Watson	Albert Edward herceg, RYS	YRA az első hajó, ami át lett J-vé építve (1931). elsüllyesztve (1936)
1907	White Heather II	B1	7	K7	SCO William Fife III	Myles Burton Kennedy, Royal Albert YC	23mR átépítve J hajóvá (1930). kiselejtezve, az anyagát a Velsheda-hoz használták (1932)
1914	Resolute	J1			US Nathanael Greene Herreshoff	Henry Walters syndicate, NYYC	Universal rule 75-footer védő (AC1920). átépítve J hajóvá (1931). selejtezve (1939)
1914	Vanitie	I1			US William Gardner	Alexander Smith Cochran, NYYC	Universal rule 75-footer védők versenye (AC1920). átépítve J hajóvá (1931) selejtezve (1939)
1928	Astra	K2	JK2		ENG Charles Ernest Nicholson	Sir Adam Mortimer Singer, RYS	23mR átépítve J hajóvá (1931). újraszerelvényez (1987)
1928	Cambria	K4			SCO William Fife III	Sir William Berry, RYS	23mR refitted (1995, 2001).átépítve J hajóvá (2003)
1929	Candida	K8			ENG Charles Ernest Nicholson	Hermann Anton Andreae, RSYC	23mR átépítve J hajóvá (1931). felújítva (1989)
1930	Shamrock V	JK3			ENG Charles Ernest Nicholson	Sir Thomas Lipton, RUYC	Sikertelen kihívó (AC1930). felújítva a Pendennis shipyard által (2001).
1930	Weetamoe	1			US Clinton Hoadley Crane	George Nichols syndicate, NYYC	Védők versenye (AC1930, AC1934). kiselejtezve (1938)
1930	Yankee	2	JUS2		US Frank Cabot Paine	John Silsbee Lawrence syndicate, NYYC	Védők versenye (AC1930, AC1934, AC1937). kiselejtezve (1941)
1930	Whirlwind	3			US Lewis Francis Herreshoff	Landon Ketchum Thorne syndicate, NYYC	Védők versenye (AC1930).kiselejtezve (1935)
1930	Enterprise	4			US Starling Burgess	Harold Vanderbilt syndicate, NYYC	Sikeres védő 4:0 (AC1930). kiselejtezve (1935)
1933	Velsheda	JK7			ENG Charles Ernest Nicholson	William Lawrence Stephenson, RYS	restaurálva a Southampton Yacht Services (1997) által
1934	Endeavour	JK4			ENG Charles Ernest Nicholson	Sir Thomas Sopwith, RYS	Sikertelen kihívó 2:4 (AC1934). restaurálva a Royal Huisman (1989) által
1934	Rainbow	J5	J4		US Starling Burgess	Harold Vanderbilt syndicate, NYYC	Sikeres védő 4:2 (AC1934). védők versenye (AC1937). kiselejtezve (1940)
1936	Endeavour II	JK6			ENG Charles Ernest Nicholson	Sir Thomas Sopwith, RYS	Sikertelen kihívó 0:4 (AC1937). kiselejtezve (1968)
1937	„77C”-Ranger	J5			US Starling Burgess & Olin Stephens	Harold Vanderbilt, NYYC	Sikeres védő 4:0 (AC1937).kiselejtezve (1941)
2004	„77C”-Ranger	J5			USA Starling Burgess & Olin Stephens	John A. Williams, NYYC	„77C”-Ranger (1937) replikája, a Royal Denship által építve
2009	Hanuman	JK6			ENG Charles Ernest Nicholson	James H. Clark, NYYC	Endeavour II (1936) replikája, a Royal Huisman által építve
2010	„77F”-Lionheart	JH1			US Starling Burgess & Olin Stephens	Harold Goddijn	Eredeti design (model „77F”, 1937) építette Claasen Jachtbouw
2012	Rainbow	JH2			US Starling Burgess	Chris Gongriep, ZZV	Rainbow (1934)  replika építette Holland Jachtbouw
2015	Topaz	J8			US Frank Cabot Paine		Eredeti design (proposal „A”, 1935) építette: Holland Jachtbouw
2017	Svea	JS1			SWE Tore Holm	Thomas Siebel, StFYC	Eredeti design (1937) építette: Vitters Shipyard

Holm-projekt néven volt ismert ez a svéd hajó, egy innovatív design. A projektet 1939-ben a háború kitörése előtt leállították és 60 évre elfelejtették. Az Endeavour és az Endeavour II (K6) leponyvázva várta jobb sorsát a Camper & Nicholson udvarán.

A Rainbow-t leselejtezték. 41 végén az összes amerikai hajót, ami el volt mentve jobb időkre, a hadigazdaság szolgálatába állították a bennük lévő fém miatt. A Yankee és a Ranger is erre a sorsra jutott. A Yankee tulajdonosa, Gerard Lambert állítólag  Mária királynénak adományozta a hajó kisajátításáért kapott pénzt, hogy fordítsa azt saját belátása szerint a Londoni Kórházra – György Király és az Anyakirályné Yankee iránti tiszteletének viszonzásaként.

1947-ben az Endeavour II-t bontásra eladta a Charles Kerridge Limited, de a test a 60-as évek végéig megmaradt. Az Endeavour és a Velsheda lakóhajóként funkcionált a Hamble folyó iszapos horgonyzóhelyén. Több mint 30 évig maradtak az iszap által védve azon a helyen, ahol felültek. Csak a Schamrock V. vitorlázott ebben az időben.

1968-ban az Endeavour II. összetört és leselejtezték Southamptonban. A Quadrifoglio (Schamrock V) a háborús években egy istállóban volt elrejtve Olaszországban, és a tulaj Crespi 1962-ben bekövetkező halála után Piero Scanu-nak adták el. Aki az utolsó pillanatban, mindössze két héttel az előtt mentette meg,  hogy Genovában szétkapták volna.

A 70-es években az Endeavour-t mindössze 10 fontért eladták,  és megkezdődött  a helyreállítás.

A Quadrofoglio (Schamrock V) az USA-ba érkezett és a Camper & Nicholsons műhelyében –  ahol született – új életre kelt, a tulajdonos fia, Paolo Scanu vezetésével.

Az Endeavour testén betömték a legnagyobb lyukakat, és átvontatták a hajót egy öreg hidroplán bázisra a Calshot Spit-ben a Solent-en, ahol elkezdték a felújítását.

A 80-as években Terry Brabant megmentette a Velshedát az iszapágyból és rendbe hozta annyira, hogy chartereztetni tudjon vele és újra versenyezzen a Round the Island Race-n. Annak ellenére, hogy elég rozzant állapotban volt, jól ment és távolról csodálatosnak nézett ki. A teljes felújításához készült svájci tervek azonban semmissé lettek, és végül Gosportban lett a vízen eltárolva. Elisabeth Meyer tovább újította az Endeavourt Calshotban.

1986-ban a Quadrofoglio-t (Schamrock V) megvette a Thomas Lipton Company, és az eredeti nevét is visszakapta, amikor a Newport Museum of Yachting tulajdonába került. Az Endeavour elhagyta Calshot-ot és Cowes-be került felrigelésre és veretezésre. Ezt követően Hollandiába, a Royal Huisman hajóépítő üzembe utazott egy bárkán, hogy befejezzék a felújítását.

1989-ben az Endeavour vízre került Hollandiában. Az Endeavour és a Shamrock V. augusztusban rajthoz állt egy match race-en Newportban, egy régi America’s Cup pályán.

97-ben a Velshedát a csődbe ment Camper & Nicholsons műhelyből megvásárolta a Southampton Yacht Services, és elkezdte újjáépíteni. 98-ban került vízre és vele együtt már 3 J yacht szelte a vizeket az Antigua Classic Week-en: a Velsheda, a Shamrock és az Endeavour.

Kicsin múlt, hogy a J osztály nem szűnt meg létezni 1937 után. Bár történetünk végén már csillog a fény az alagút végén. Szerencsére sok őrült van a világban, aki értékeli a szépséget. És kevés vita van arról, hogy ne a J lenne a legszebb hajó.

1933-ra hat J osztályú hajó készült el. A második, ami brit földön épült, a Velsheda – az egyetlen J, aminek nem volt köze az AC-hoz. A kivitelező a Camper & Nicholson volt. Végül mégis sikeres hajó lett. 1935-ben jelentős változtatásokat eszközöltek rajta. A következő szezonban megnyerte a King’s Cup-ot a Cowes Week-en.

1934-ben Sopwith kihívója lett az AC-nek. A hajója az Endeavour volt. Ez volt Charles Nicolson harmadik J terve. „Egy normál hajótest forma lesz, mert helyesebbnek tartom, mint hogy kipróbáljam az engem leginkább érdeklő kísérleti formát. Azt meghagyom az amerikai tervezőknek.” Ennek ellenére a legszebb J hajót tervezte, és a rig nagyon innovatív lett.

Sopwith új backstag megoldásokkal próbálkozott, amivel az árbóc trimmjét javíthatta, és elektronikus szélsebesség és -iránymérőkkel is kísérletezett. Azt tartják, hogy az AC kudarc egyik oka a fedélzeten lévő mindenféle kütyünek volt köszönhető. A hajó 83 láb 3 inch volt, míg a Rainbow 82 láb a vízvonalon. Annak ellenére, hogy a legjobb kihívó hajónak számított, amit Nagy Britannia valaha épített, nem nyerte meg a Kupát. A Rainbow 4:2-re győzedelmeskedett. A Rainbow-t Starling Burgess tervezte és 1934 került vízre. Mindössze 100 nap alatt építették meg.

1937-ben az Atlanti óceán mindkét partján az utolsó J-k épültek. A Ranger és az Endeavour II vízvonala a lehetséges leghosszabb volt. A Rangert a Bath Ironwork építette Mainben. W. Starling Burgess és Olin Stephens közösen tervezték. Az eredmény a flotta legnagyobb J yachtja lett – a „Szuper J”, ahogy később ismertté vált.

A Ranger sikere vitathatatlan volt. 37 versenyből 35-öt nyert. A tulajdonosa Harold Vanderbilt azt írta róla: ” Lassabban fordul és gyorsul, de sokkal tovább marad lendületben és tökéletesen kiegyensúlyozott”.

A kihívó Endeavour II-t Nicholson tervezte újra és a C& N udvaron épült, szintén acélból. De bármennyire készültek is az angolok, a Ranger könnyedén, 4:0-ra nyert.

A Ranger eredeti tervrajzának része

1937 volt a Nagy Yachtok korszakának vége. Összesen 10 hajó épült a J osztályban abban az időben, 6 az USA-ban és 4 a Angliában. A legtöbb közülük az AC-ban vagy az AC-hoz vezető úton versenyzett.

Vanderbilt azon tűnődött a Ranger győzelme után, hogy annyival gyorsabb, hogy megöli az osztályt. Szerencsére ez nem így lett.

Mielőtt a J osztály létrejött volna, úgy tervezték a hajókat, hogy mind nagyobbak és nagyobbak legyenek. A Lulworth vagy a Britannia toronymagas rigjei törpévé varázsoltak minden mást. A késői húszas években alkották meg a Universeal Rule-t. Ez a formula szabályozta az új hajók méreteit és vízkiszorítását, hogy a lehető legkiegyensúlyozottabban versenyezzenek egymás ellen.
A szabály Nat Herreshoff ötletén alapult, amely lehetővé tette a vízvonal hosszának növelését a vitorlafelület csökkentése nélkül. Ezt kompenzálta egy nagyobb vízkiszorítás és egy 15 lábra korlátozott merülés.

Lulworth & Britannia 1925 © Beken of Cowes

A Universal Rules 1930-ban lépett hatályba. A jacht besorolását a vízvonal hosszával határozták meg, és ABC sorrendben kategorizálták. A „J” vitorláshajó 75 és 87 láb közötti vízvonalhosszat jelentett. Az új Bermuda árboc felépítése lehetővé tette a jachtok számára, hogy hatalmas vitorlafelületet alakítsanak ki.

A 30-as évek Amerikája jelentős anyagi előnyt élvezett, míg az angolok egy hajót, addig ők négyet tudtak kiállítani. A Nicolson tervezte, 1930-ban épült Shamrock V mégis veszélyes ellenfélnek számított. És mielőtt áthajózott az Atlanti Óceánon, hogy elhozza a Kupát, már túl volt 700 mérföldnyi tesztelésen és 22 versenyből 15-öt megnyert. Csiszolták, tuningolták, tesztelték.

Lipton 1929-es kihívására válaszul négy J hajót terveztek. Az Enterprise, Whirlwind, Yankee és Weetamoe egy hónapon belül épülni kezdett. Az Enterprise és a Weetamoe Herreshoff műhelyéből, míg a Yankee és a Whirlwind a Lawley&Son bristoli műhelyéből.

A Whirlwind volt a legforradalmibb a négy közül. Herreshoff olyan hajót tervezett, mely maximálisan kihasználta a Universal Rule adta lehetőségeket. Számos új ötletet ötvözött. Kísérletezett a hajótest formájával, berendezésével. A leghosszabb J volt és maradt is egészen a Ranger és az Endeavour II 1937-es megépüléséig.
De végül számtalan késleltető ok miatt, és mert éles menetben nehéz volt irányítani, végül lemaradt a védőként való kiválasztásáról.

A harmadik hajó, a Yankee volt a legjobb allround hajó. Hossza 125 láb, vízvonala 84 láb volt. Frank Paine tervezte. Nem volt elég hatékonyan beállítva, ezért lemaradt a a Védő címről, de részt vett az 1934 AC kísérleteiben.

A negyedik hajó, a Weetamoe, Clinton Crane tervezése volt. Annak ellenére, hogy a Yankee volt a legjobb allround hajó, a Weetamoe volt az Enterprise legnagyobb riválisa a Kupa védőjének kiválasztása során.

Shamrock V 1934 ©Beken of Cowes

Amikor a Shamrock V és az Enterprise végül találkozott Rhode Island szigetén, a rigjük óriási különbsége mellett a hajótestek formája nagyon hasonló volt. Az Enterprise kötélzete könnyebb volt, hatékonyabb boomot használt és a fedélzetén volt néhány csörlő. Ellenben a Shamrock V-ön nehéz volt a vitorlák kezelése. Azóta azonban sikeresnek bizonyult és még ma is vitorlázik.