Jó magyar szokás szerint az elfogadható eredmény csak az arany. Bárki bármit mond, azért a szívünkbe Mári bonzérme egy kicsit talán csalódás. Mégis ne felejtsük ebben az osztályban nem ez a cél. A cél az Olimpia.  És azért én szeretnék egy ilyen peches világbajnoki bronzot magaménak tudni. Megkérdeztük Eszes Tamást, Érdi Mári edzőjét, hogy milyen volt ez VB. Meg persze magát Márit is.

Eszes Tamás:

Számunkra hosszú, nehéz 5 nap volt. Legfőbb célunk a világbajnokságon az volt hogy megnézzük Mári sebességét és tudását az ifjúsági Olimpia előtt abban a mezőnyben amelyben Kínában kell majd helytállnia.

Sajnos a világbajnokság első napjától kezdve Márinak balszerencséje volt mindennel. Kezdődött azzal hogy verseny előtt egy órával még az árbocán fúrni faragni kellett, mert a vitorla  felhúzó kötél 30 perc vitorlázás után állandóan elszakadt.

A vízen folytatódott azzal hogy Márit első helyről sárgalappal büntették túlzott testmozgásért, így visszaesett a 4. helyre.

Másnap gyönyörű 15-16 csomós déli szél fújt. Mári jó formában vidáman kezdte a napot, ám a második futamban újra sárga lappal büntették.

Majd a soron következő futamban ismét sárga lapot kapott …..

és a 4. futamban szintén…

Gyakorlatilag teljesen ellehetetlenítették, és lelkileg megtörték. Érdekessége a történetnek csak az, hogy a 13 futamból álló versenyen csak az első 4 futamban büntették sárga lappal.

A harmadik napon Márinak egyetlen esélye maradt hogy meg tudja védeni világbajnoki címét, hogy a soron következő futamokban első helyen kell végeznie. Ahogy eltervezte, véghez is vitte. A 6. futamot nagy fölénnyel nyerte, ám a befutóban kiderült hogy kizárták korai rajtolásért….

Itt elúszott a világbajnoki címvédés lehetősége. Mári 4. helyen zárta összesítettben az utolsó előtti napot, amikor már csak két futam volt hátra a versenyből.

Másnapra feldolgoztuk a történteket és próbáltunk arra összpontosítani hogy a dobogó még nyitott. Korán reggel indították a futamot északi erős szélben mely Márinak nagyon kedvezett. Gyönyörűen elsőnek rajtolt és az első kör után már több mint 100 méter előnye volt a 2. hajóval szemben. Ekkor jött a következő balszerencse és leszakadt Mári vitorlája…

Az utolsó futamra így már csak a bronz érem megszerzésének lehetősége maradt nyitva Mári előtt. Ennyi rossz dolog után már el sem tudtam képzelni mi jöhet még….

Semmi! Mári összeszedte magát és csak arra koncentrált hogy az olasz versenyzőt a futam alatt végig maga mögött tartsa. Így az utolsó futamban sikerült megszerezni a bronz érmet.

A verseny tanulságos volt számunkra, tudjuk Mári mire képes és folytatjuk a felkészülést az Olimpiára.

Érdi Márit

arról is faggattuk, hogy mennyire volt nyomasztó az esélyesség terhe:

Az esélyesség terhe egyáltalán nem nyomasztott. Egyáltalán nem aggódtam amiatt, hogy meg fognak verni, vagy nem. Az első három futamban három sárgalapot kaptam, amiknek nem nagyon értette senki sem az okát. Többször fordult elő velem ezek miatt, hogy vezető pozícióból kerültem vissza 4.-5. helyre. Például a harmadik futamban gyönyörű rajtom volt, 100 méterrel utána mar tisztán vezettem, de megint megfütyültek. Akkor azon is elgondolkoztunk, hogy nem folytatom a versenyt. Ezek után szerintem mindenkinek nehéz lett volna folytatni.

Én egyáltalán nem fogom fel kudarcnak ezt a harmadik helyet, nagyon megerősített ez a verseny mentálisan. Az utolsó nap meg nyitva állt a második hely is, de aznap az első futamban, amit fel hátszéllel vezettem, elszakadt a felhúzom, lecsúszott az egész vitorlám. Nem tudtam befejezni azt a futamot, bár megpróbáltam. Így mar csak a harmadik helyért kellett küzdenem, sikerült. Összegzés képen, azt mondhatom, hogy a sebességem mindig megvolt, nagyon várom Kínát!


Tomi nagyon sokat segített, midig támogatott es ő sem adta fel soha.