Valamikor a 90-es évek elején a MAFC versenyzői szinte egyeduralkodók voltak a  Kalóz osztály versenyein. Ez a fénykor sajnos hamar elmúlt és a MAFC vitorlás Szakosztálya elveszni látszott az átalakulások viharában. Most mintha újult erőre kapna az egyesület, vagy legalább is a klasszikus versenyüket a MAFC Kupát idén újra megrendezték.

Természetesen klasszikusan a kalóz osztály szerepelt a kiírásba, de mellette az új idők szeleként az M3 és az F18 katamarán osztály is szerepet kapott. A rendezők a 470-es osztályt is meghívták, de a verseny reggelén mindössze egy azaz egy hajó jelent meg a nevezésnél. Bár ígéretek voltak rá. Engem egy kicsit elgondolkoztatott, hogy odáig sem jutnak el egy osztály versenyzői, hogy jelezzék időben, hogy mégsem vesznek részt egy versenyen. És úgy, hogy tudomásom szerint túl sok versenyük nincs. Lehet, nem véletlen…..

Egy szó mint száz, idén ismét volt MAFC Kupa. Ebben az évben az idén elhunyt Béresi Zsolt– akinek edzőként nem kis része volt a 90-es évek sikereiben- és Dr. Sarkadi Ádám –a Hannibál nevű klasszikus szépségű 22-es korábbi tulajdonosának – emlékének tisztelegve lett a verseny kiírva.

Sajnos az égiek, nem küldtek sok szelet egész hétvégére és alig két futamot sikerült összehozni, azt is csak szombaton.

Este gulyásleves és rétes színesítette a  programot, ha már szél nem volt és vasárnap délutánig várakozva sem sikerült futamot rendezni, így fél háromkor Kutassy Laci által tervezett pompás díjjak átadása mellett lett megtartva a díjkiosztó a MAFC telepén.

A futamokon M3 osztályban,- ahol az értékelés egy előnyszámadás szerint történik- Róka Sándor egyedül indult egy F18-as fedélzetén. Ezzel némi feszültséget okozva az osztályban, hisz a gyenge szél segítségére volt ebben. Legyőzte az osztály egyedulakodóját a Nacra karbon 20-as katamaránt, amelyet most Virág Flóra és Székely András vitt. A hajó már megmutatta a nagyok között is oroszlánkörmeit. Az Equilor-Alkotmány Kupán – igaz nagyszélben- porrá alázták a nagy katamaránokat. Harmadik lett Hegedűs Léna és Honti Norbert.

Kalóz osztályban Fluck Benedek Solymos Dórával kiegészülve szemernyi kételyt sem hagyott maga után, hogy a bajnokság csak kis hiba volt és mindkét futamot simán hozta. Második Németh Ferenc és Németh Adrián lett, míg a harmadik Nyeste Gábor és Berki Győző.

F18-ban Diószegi Zoltán és Jankovics Gábor fair módon vissza lépett az első futamról, amikor tudatosult bennük, hogy hibásan teljesítették a pályát. Így a győzelem Váradi Szabó Jánosé és Pethő  Tamásé lett. Második Hunfalvy Csaba és Antal Gábor, míg a harmadik Téglás Csaba és Krénusz Gábor.

Mint a verseny rendezője, szeretném megköszönni minden segítséget, amit kaptunk, akár kétkezi munkával, akár anyagilag is, hogy ismét legyen MAFC Kupa. És természetesen a versenyzőknek is, akik megtiszteltek bennünket azzal, hogy eljöttek versenyezni.

VÉGEREDMÉNY

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: Lázár Antónia, Giber Vali

Amikor a katamaránokról beszélnek olyan kifejezések jutnak a vitorlázók eszébe mint gyors, látványos, akrobatikus. Aki látta az idei OB-t, vagy a fotósok által készített képeket  az az összes jelző mellé tehet egy pipát.

Az előzetes jelzéseknek megfelelően 10 F18-as és 8 M3-as egység nevezett a csütörtök reggeli határidőig.  Ez az F18 osztály esetében csökkenés a tavalyi 14 hajós létszámhoz képest, az M3-asoknál viszont apró lépésekkel, de növekszik a létszám. Itt az elmúlt két évben 6-6 hajó állt rajthoz. A 12 futamosra kiírt OB-n vasárnapig kellett minimum 4 érvényes futamot rendezni ahhoz, hogy érvényes lehessen a verseny. A különböző időjárás jósló oldalakat böngészve a hét közepén már látszott, hogy csütörtökön gyengébb, pénteken és szombaton kapaszkodósabb míg vasárnap ismét enyhe széllel számolhatunk. Ennek megfelelően Hegedűs Tibor főrendező az első versenynapon halasztással kezdett de ez nem tartott sokáig, mert a megélénkülő szélben kirendelte a hajókat a vízre. Így csütörtök délután gyenge, forgolódós, kifejezetten technikás szélben három futamot sikerült megrendezni. Másnap a kiírásnak megfelelően 10:00-kor dudált az első rajt és a lehetőségeket kihasználva öt futammal lettünk gazdagabbak. A nap folyamán a  szél erős volt, sőt délutánra még egy kicsit tovább fokozódott. Erre a napra sikerült bejeletkezni Turcsi Gábornak és Cserta Gábornak fotózásra, akiknek remek “témanapot” biztosítottunk. Elképesztő gyors cirkáló és raum szakaszokat lehetett menni, ezeket tarkítottuk látványos borulásokkal és borulás-mentésekkel. Voltak akik ezt a napot nem vállalták és olyanok is akik technikai gondok vagy fáradtság miatt korábban befejezték a versenyt.  Erre az estére időzítettük a közös grillezést, amihez bőven kínáltunk sört és csopaki borokat. Mindenkinek volt mit mesélnie. Szombat reggel lassan indult a szél, de a 10:00-ás rajtnál már ismét erős, két trapézos fújt, ami itt-ott gyengült de a befejezéshez szükséges négy futam végéig bőven kitartott.

Az F18 osztály versenyét ismét a Várady Szabó János – Petheő Tamás duó nyerte meggyőző fölénnyel.  Második lett a Kasuba István – Jafcsák Szabolcs páros, akik végig egyenletesen jó teljesítményt nyújtottak. A bronzérmet Kelemen Tamás és Majthényi Mátyás szerezte meg. Jó volt látni, hogy a fiatalabbakat is érdekli a kéttestű száguldás. Gyapjas Balázs Hamrák Péterrel versenyzett, míg Barlay Kristóf Róka Sándornak mancsaftolt.

Az M3 osztályban az erre a versenyre összeült Diószegi Zoltán – Forgács Zoltán kettős nyerte a versenyt  akik a második és harmadik versenynapon az összes befejezett futamukat megnyerték, de spibaum törés miatt pénteken kiállni kényszerültek. Ezüstérmes lett a Hegedűs Léna – Honti Norbert egység. Lénáék nagyon szépen, taktikusan versenyeztek és a 10. futamon elszakadt gennakerüket lecserélve még visszajöttek a 12. futamra is. Ebben az osztályban a bronzot Jankovics Gábor és Székely András szerezte meg.

A gyors befejezésnek köszönhetően a díjátadót még szombaton kora délután meg tudtuk tartani.  Alsóörs vezetése  és a Katamarán SE között sok éve  nagyon jó a kapcsolat, éppen ezért természetes volt,  hogy az F18 osztály érmeit Hebling Zsolt, Alsóörs polgármestere adta át egy-egy alsóörsi képeket tartalmazó fotóalbum kíséretében.  Külön megtiszteltetés volt számunkra, hogy az M3 osztály dobogósainak díjait – a katamaránok magyarországi versenyzét folyamatosan segítő – Kőváry István  adta át szintén egy-egy alsóörsi albummal együtt.

Köszönjük a versenyzőknek a rendezőknek, a támogatóknak és a segítőknek hogy ilyen Országos Bajnokságunk lehetett!

VÉGEREDMÉNY

Nincs könnyű helyzetben a versenyrendező, ha a szél nem úgy fúj, ahogy kellene. A Klubok Bajnokságára ez különösen igaz. Nyáron a verseny első napján túl erős volt a szél, a második napra pedig teljesen leállt. Bajnokot márpedig avatni kell, három év már valódi hagyomány, az értékes nyeremények a győztes egyesület utánpótlására várnak! A versenynaptár viszont sűrű, minden nevező idejét egyeztetni lehetetlen, így esett végül a választás októberre.

A meteorológia napos, szeles időt ígért, ami részben igaznak is bizonyult, így a két nap alatt megrendezhető volt a match race összes futama. Szombaton parti halasztás, aztán megérkezett az ígért erősödés, de nem maradt sokáig, így csak egy futamot lehetett rendezni. Vasárnap viszont minden adott volt, és megszületett a végeredmény.

A mezőnyben több gyakorlott katamarános csapat is volt, és bár elsőre azt hinnénk, hogy ők előnyben vannak a többiekkel szemben, a match race forma azért nekik is kihívást jelentett, így végül kiegyensúlyozott mezőnyben kemény meccseket vívtak a résztvevők.

Idén a Balatonfüredi Yacht Club lett a Klubok Bajnoka, a megtisztelő címet és a Musto által felajánlott 1000 eurós vásárlási utalványt Váradi-Szabó János és Petheő Tamás szerezte meg számukra. A második helyezést és 600 eurós Musto utalványt a D-One SE szerezte meg Litkey Árpád és Héjj Eszter közreműködésével, bronz érmes pedig a Katamarán SE színeiben induló Diószegi Zoltán és Jankovics Gábor lett, ők 400 eurós utalványt kaptak. Minden dobogós csapat kapott egy vízálló telefont az Evolveo felajánlásából, így nem csupán a dicsőségből jutott nekik. A dobogóról csupán egy hellyel maradt le a korábbi győztes, Czégai Péter, aki a Procelero SE ifjú laseresével, Gecse Balázzsal vett részt a versenyen.

A rendezők a hagyományt megtartva, és az idei újításokat megerősítve jövőre is megrendezik a Klubok Bajnokságát. 2014-ben ismét látványos keretek között Balatonföldváron, ismét F18-as katamaránok fedélzetén várják az egyesületek legjobbjait, hogy a Musto Match Race során eldöntsék, ki lesz jövőre a klubok bajnoka.

Fotó: Durbák Zsolt

A 2013. évi katamarán országos bajnokság résztvevői átvitorlázhattak a nyár végéből a télbe – már ami az időjárást illeti. Az első napon ragyogó napsütésben, kellemes közepes szélben négy futamot rendeztek. Ezután két kisszeles nap következett, egy nap a szélcsend miatt parti halasztással telt, az utolsó két versenynapon pedig öltözködési réteg rekordot döntve is szinte odafagytak a versenyzők a trapézra a jegesnek tűnő esőt hozó pöffös szélben.

Formula 18 osztályban tizennégy egység nevezett, és kimondhatjuk, hogy évről évre egyre erősebb mezőny jön össze. Ott volt két Litkey (Csaba és Árpád, mindketten kormányosként), a Wild Joe-ról és a Fifty-fiftyről ismert Kelemen Tamás, a nyolcszoros bajnok Váradi-Szabó János és Petheő Tamás, az olimpiára készülő vegyespáros, Diószegi Zoltán és Michaletzky Luca, valamint egy osztrák vegyespáros is, akikről senki sem tudta, hogy mire képesek.

Az erős mezőny tekintetében az első napok nagy kérdése volt, hogy avathatnak-e új F18-as bajnokot. A gyenge szeles futamok Diószegiéknek kedveztek, így két napig ők álltak az élen. Az erősebb szél viszont már a korábbi bajnoknak fújt, Váradi-Szabó János és Petheő Tamás a tőlük megszokott rajtokkal messze elhúzott a mezőny előtt, és begyűjtötték a kilencedik bajnoki címüket is. Az élen állókat rendszeresen szorongatta Litkey Árpád és Héjj Eszter, de Kelemen Tamás és Majthényi Mátyás, valamint Litkey Csaba és Szilassy László is folyton ott volt szorosan a dobogó közelében.

F18 végeredmény:

1. Váradi-Szabó János – Petheő Tamás

2. Diószegi Zoltán -Michaletzky Luca

3. Litkey Árpád – Héjj Eszter

4. Kelemen Tamás – Majthényi Mátyás

5. Litkey Csaba – Szilassy László

6. Kun Dávid – Szőke Márton

M3 nyílt osztályban mindössze 6 hajó nevezett, ezért országos bajnokot idén sem, csupán flottabajnok hirdettek. A mezőnyben két szélsőségként jelen volt két 20 lábas carbon katamarán és egy egyszemélyes A-cat, és bár a vízen a különböző típusú, korú és gyorsaságú hajók csak az idővel küzdenek, a nyílt osztály és a texel rate előnyszámítási rendszer mégis lehetővé teszi, hogy ezek a katamaránok egymás ellen versenyezzenek. Izgalmasabb lenne több résztvevővel, de a versenyzők száma sajnos a tavalyi évhez képest is csökkent. A nyolc megrendezett futamból hetet a Jankovics Gábor és Székely András nyert, a kormányos idén egy F20-as fedélzetén 2 óra 32 perccel megdöntötte a Keszthely-Kenese rekordot, amit két órával később a Fifty-Fifty felülírt. A második helyen a tavalyi bajnok, Bakonyi József és a rekorder csapat másik tagja, Forgács Zoltán végzett, a harmadik helyet pedig a nyílt osztály egyetlen vegyespárosa, Hegedűs Léna és Honti Norbert szerezte meg.

M3 végeredmény:

1. Jankovics Gábor – Székely András
2. Bakonyi József – Forgách Zoltán
3. Hegedűs Léna – Honti Norbert

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: Öveges Dávid

A beavatkozás elkerülhetetlen volt, a sportoló rövid lábadozást követően újra versenyezhet majd.



„Most pár hét pihenő, óvatosan járhatok mankóval, de hamarosan sportolhatok. A következő versenyt biztosan ki kell hagynom.” – mondta Petheő Tamás.

A katamarános versenynaptár következő versenyén, az augusztus 24-25. közötti Ponton kupán tehát Váradi-Szabó János és Petheő Tamás nem indul, de ha a mancsaft lábadozása a megfelelő ütemben zajlik majd, akkor az őszi bajnokságon már rajthoz állhatnak.

Bár korábban 8mod hajók fedélzetén zajlott a verseny, idén a rendezők és a versenyt támogató Nacra Magyarország haladva a korral két főnyi legénységet igénylő Formula 18-as Nacra Infusion típusú katamaránokat biztosított a résztvevőknek. A partközeli futamok és a sportegyesületek által benevezett neves vitorlázók küzdelme nagy látványosságnak ígérkezett.

Az időjárás nem volt kegyes: a gyenge szeles pénteki edzésnap után a szombaton megérkező hidegfront olyan erősségű szelet hozott, amely még a tapasztalat katamaránosoknak is kihívást jelentett volna. A rendezőség a versenyzők testi épségének megóvása érdekében, és egyben a vízirendőrség kifejezett kérésére egész napos parti halasztást rendelt el.

Jól jött volna, ha a szelet befőttes üvegbe lehetne zárni, mert eltehettünk volna belőle valamit vasárnapra: délelőtt ugyan elrajtolt egy futam, de a teljesen leálló szélben nem sikerült befejezni. Annyi viszont kiderült, hogy a Magyar Vitorlás Szövetség szövetségi kapitánya, Litkey Árpád nem tagadhatja le múltját a Tornado hajóosztályban, amely az olimpiai katamarán volt korábban, hiszen a laseres Érdi Máriával együtt remekül vitorlázott az élen.

Délután 2-kor szél hiányában a rendezőség lefújta a versenyt, de a pár perccel később frissülő szél lehetővé tette, hogy a parton megjelent nézősereg, és a pálya körül lehorgonyzott nagyhajók kedvéért látványfutamokat rendezzenek.

A verseny helyett kialakult örömvitorlázás 3-4 futam alatt kisebb katamaránünneppé nőtt. A laser hajóosztályban európa- és világbajnok Vadnai testvérek, Benjamin és Jonatán együttműködése kiválónak bizonyult, szinte mindig elől vitorláztak. Hasonlóképpen működött Virág Flóra és Gecse Balázs kettőse, az utánpótlásnak tehát remek alkalom volt ez arra, hogy megismerkedjen az F18-as katamaránokkal.

Mivel a Klubok Bajnoksága ezúttal eredmény nélkül zárult, így a támogatók által felajánlott értékes nyeremények sem találhattak gazdára. A rendező Katamarán SE vezetése úgy döntött, hogy ismét megrendezi a versenyt. Az ismétlésre időpontot találni az őszi bajnokságok miatt nem könnyű, talán október második hétvégéje megfelelőnek ígérkezik.

„Szélcsendben még a katamarán sem megy, és a Balatonon nagy melegben gyakran előfordulnak szélcsendes napok. Ősszel több szerencsénk lehet, de sajnos akkor már kevesebb nézőre számíthatunk.” – nyilatkozta Székely András, a Katamarán SE alelnöke.

Fotó: Durbák Zsolt

A néhány héttel ezelőtt szinte még jégtáblákkal borított Balaton, és a késve érkező tavasz miatt az évadnyitót a Szövetség erre a hétvégére halasztotta. A windguru előrejelzése nem sajnálta a vörös és lila árnyalatokat, ezért az egyre népesebbé váló F18-as mezőny mindössze kilenc nevező egységgel vágott neki idei első versenyének.

A szombati négy futamos versenynap gyenge, néha szinte teljesen leálló széllel hozta a nyár közepi hangulatot, így a mezőny halasztással kezdte a napot. Az első futamra nem ért oda minden egység a rajtvonalhoz, de a későbbiek során folyamatosan erősödő szélben a papírformának megfelelően lassan örökös bajnokká váló Váradi-Petheő páros dominált. A lekésett rajt az első futamban szokatlan befutási sorrendet eredményezett, amely a végeredményre nézve jelentősen átrendezhette volna az erőviszonyokat.

Az időjárás azonban közbeszólt. Az első napon kiemelkedőt teljesítő Vándor Róbert és Kalocsai Zsolt vasárnap borulás miatt feladni kényszerült, így aznap a 6-8 Beaufort erősségű szélben hatalmas hullámok között mindössze két csapat várakozott a rajt előtt. A két hajó párharca helyett a futamon végül egyetlen hajó indult, mert a rajteljárás előtt a Váradi-Szabó János és Petheő Tamás alkotta egység a rendezőktől kapott téves információk alapján a part felé vette az irányt.

A tavaly még Michaletzky Lucával az olimpiai vegyes csapat ízét kóstolgató Diószegi Zoltán korábbi megszokott mancsaftjával, Jankovics Gáborral állhatott a dobogó legfelsőbb fokára. A hosszú évek közös rutinja kifizetődőnek bizonyult: „Sajnos nem tudtunk eleget vitorlázni, a hajót sem volt időnk rendesen összerakni. Rengeteg technikai probléma adódott, és a rajtok sem sikerültek túl jól.” – nyilatkozott Diószegi szerényen. „Szerencsénk volt, a vasárnapi magányosan teljesített futamban pedig kizárólag a biztonságot tartottuk szem előtt.”

A tavalyi őszi bajnokság 35 csomós széllökései még erősen élnek a vitorlázók emlékezetében, a legtapasztaltabb egységek is felelősségteljesen, és valószínűleg jól döntöttek a résztvételről. Az idei évadnyitó meghozta a lendületet, ráadásul számos új hajót köszönthet köreiben az osztály, tehát mindenképpen izgalmas katamarános szezon elé nézünk. Júliusban Olaszországban világbajnokság lesz, ahol ha minden jól megy, nyolc magyar egység is megmérettetheti magát.

Eredmények:

1. Diószegi Zoltán – Jankovics Gábor
2. Váradi-Szabó János – Petheő Tamás
3. Vándor Róbert – Kalocsai Zsolt

Fotó: Tumbász Hédi

A katamaránosok nem szokványos tagjai a vitorlás társadalomnak. Olyan kishajóról van szó, amibe egykori nagyhajósok és korábbi szörfösök egyaránt beülnek, gyors, és valódi felkészültséget kíván. 2016-ban Rióban ismét olimpiai szám lesz, ezért a katamarán nemzetközileg és hazánkban is egyre népszerűbb. A hazai legnépesebb kéttestű osztály, a Formula 18 négyszeres magyar bajnokaival beszélgettük.

Hogyan lesz a vitorlázóból katamarános?

Váradi-Szabó János:

Hét évesen kezdtem, végigmentem a lépcsőfokokon: optimist, kadett, 420, 470. Húsz éves koromban hagytam abba, munka, pénz, tanulmányok miatt. Mindketten elkezdtük, aztán abbahagytuk, majd 2004-ben kezdtük újra, az már versenyzés volt F18-cal. Nem a versenyzés motivált, hanem hogy ez nem nagyhajó, hanem sportos, és lehet vele száguldani.

Petheő Tamás:

Régen szörföztem, aztán 1999-től 3-4 éven át assóztam, majd vettünk egy régi Dart 18-ast, és onnantól kéttestűvel vitorláztunk. 2002-ben vettük Gardáról az első F18-ast, egy Mattiát, majd 2003-ban a Cirrust, a következő évben pedig a Tigert. Janinak korábban volt egy A-catje is, amit 2000 körül vett, az is olasz hajó volt. Az ember kipróbálja, és úgy marad!

Már négyszeres országos bajnokok vagytok, tavaly egy kivételével az összes futamot megnyertétek. Mi az oka, hogy mindig gyorsabbak vagytok a többieknél?

PT:

Szerintem az sokat számít, hogy régóta, 2004 óta együtt megyünk. 2005-ben volt az első komoly versenyünk, egy világbajnokság Hollandiában, még a Tigerrel, akkor kezdtünk el fejlődni. Kint volt Litkey Csabi is, aki sokat segített, előtte amatőrként futkároztunk fel-alá a Balatonon.

A youtube-on van egy régi videó rólatok, amikor nagyon szépen verettek a Balatonon a Tigerrel, ott azért már látszik, hogy nem ismeretlen a hajó.

VSzJ:

Igen, az 2006-ban volt! Amit ott látsz, hogy szép és jó, az más dolog. Ahhoz, hogy sebességed legyen, összeszokott csapat kell, tökéletes fordulók, indulás, manőverek. A katamaránon a vitorlakezelés nagyon fontos, mert pár manővertől eltekintve mindig a mancsaft kezeli a vitorlát, az összeszokottság pont ezen múlik. A másik a hajóvezetés, és ezek után jön a szélre vitorlázás, hogy valaki jól tudjon friss szélben haladni, jó irányba menni.

Ha ellátogatunk egy katamarános sporttelepre, azt látjuk, hogy mindenki folyamatosan szereli a hajóját, még versenyek előtt is. Ti miért nem?

PT:

Egyszer összerakjuk a hajót, verseny előtt sosem nyúlunk hozzá. Nem változtatunk dolgokon. Ha ki is cserélünk egy kötelet, akkor azt is verseny előtt két nappal, hogy ki tudjuk próbálni.

VSzJ:

Egyszer összerakod, nem kell folyamatosan szerelni. Ez a hajó egy végtelenül egyszerű, technikailag jól megoldott, átgondolt konstrukció. Ez egy olyan katamarán, aminek bírnia kell azt is, ha ki-be rángatják a homokon, vagy ha kint áll az árboccal a télben. Amikor túlságosan sokat tuningolják, szerelik, akkor azt hiszik az emberek, hogy ettől megy, pedig szerelés helyett inkább vitorlázni kellene. Aki egy idősebb hajót vesz, annak persze karban kell tartani, de arra itt a tél. Szezonban elképzelhetetlen, hogy crossbeamet vagy egy testet szétszedjünk azért, hogy valamit szereljünk rajta.

Ezek szerint a napi rutinotokban sincs a kishajósoknál olyan jellemző szerelés?

VSzJ:

Nálunk munkamegosztás van, mindenki azt csinálja, ami a saját dolga. Amikor mi kimegyünk, akkor tudom, hogy tökéletes árbocállítással megyünk ki, mert azt nekem kell fejben tudnom, ezért csinálom én. Én beállítom a diamondot és az árbocot, és tudom – vagy legalábbis abban a hitben vagyok – hogy az úgy jó, és ez magabiztosságot ad. Ugyanúgy, ahogy a futam előtt felhúzzuk a swertet, vagy tolatunk egyet, hogy a vélt vagy a valós hínár lejöjjön a kormányról és a swertről, ezért tudom, hogy nincs rajta semmi, és nyugodt vagyok.

PT:

Ha érzi az ember a hajót, akkor nem arra figyel, hogy mit hogy állít, hanem a szélfordulókra és a taktikára.

Megérkezett az új hajótok, már a harmadik ugyanabból a típusból. Kapott valami extrát a korábbiakhoz képest?

PT:

Nincs tuning. Egy blistert évente illik venni, a grósz és a fock az jó sokáig bírja.

VSzJ:

Azok, akik sűrűn cserélgetik a hajókat, borzasztó energiát és pénzt vesztenek el azzal, hogy nem jutnak el arra a szintre, hogy megismerjék a hajót. Akik hajókat cserélgetnek, azoknak abból állnak a hétköznapjaik, a versenyidőszakaik, hogy próbálják javítgatni azokat a hibákat, amiket elkövetnek amiatt, mert állandóan a hajót figyelgetik.

Mi volt a legnagyobb pofon amit kaptatok eddig a katamaránozás során?

VSzJ:

A legnagyobb pofon pont az volt, hogy a hajók nagyon egyformák, ugyanolyan minőségűek, nem is tennék különbséget hajó és hajó között. A hajót nagyon ki kell ismerni, és nem lehet úgy összehasonlítani, hogy cserélgeted a kormányosokat, a mancsaftokat hajóról hajóra, mert ha ismered a saját hajódat, abban jobban muzsikálsz, mintha beraknak egy másikba. Nekem az volt az egyik nagy megdöbbenés, hogy amikor hajót váltottunk a Tigerről a Nacrára, akkor majdnem egy évbe került megtalálni, hogy hogyan kell vinni azt a hajót, nagyon nehéz volt. Amíg azt tanulod, hogy megfelelő sebesség legyen, addig nem tudsz jól vitorlázni, mert arra figyelsz, hogy mit hogyan kell állítani – ahogy Tomi is mondta – és nem arra, hogy merre kell menni. Mindenkinek megvan a hajóvezetési stílusa, a vitorlázási stílusa, azon belül lehet mozgolódni, de azért nem mindegy, hogy ki, milyen hajóval megy.

PT:

Emlékszem, pont a bajnokság előtt kaptuk meg az előző Nacrát, iszonyú hátradőlt árboccal próbáltunk meg vitorlázni, de ennek teljesen máshogy volt az állítása. Egyébként a legnagyobb pofont Jani tőlem kapta: amikor egyszer húztam fel a spit, úgy orrba vágtam, hogy véres arccal futottunk be. (nevet)

Az erős vagy a gyenge szelet szeretitek?

PT:

Az erős szelet élvezzük a legjobban, na nem a túlélőset, hanem a kifújt 5-ös szelet. Nemzetközi viszonylatban viszont a gyenge, trükkös szélben vagyunk jók.

VSzJ:

A vitorlázás részében a sebesség a jó, de a versenyzés részében mindkettőben van öröm. A 2-3-as szeles tavi versenyzést szeretjük, azt tudjuk, azt ismerjük, azt gyakoroljuk. Nem biztos, hogy nem vagyunk jók tengeren, de azt nem tudjuk annyit gyakorolni, nem tudunk sokat ott vitorlázni, nem is vitorláztunk annyit, mint mások. Tavon, ott jobbak vagyunk.

Tavalyelőtt a balatonfüredi világbajnokságon legjobb magyarként az aranycsoportban végeztetek. Tavaly a kaliforniai Long Beachre nem mentetek el. Idén Olaszországban, Grossetoban rendezik a vb-t, mire számítotok?

PT:

Szerintünk erős lesz a mezőny. Ha az arany csoport első harmadába be tudunk jutni, az már egy nagyon jó eredménynek számít.

VSzJ:

Most már minden világversenyen bekerülünk az aranycsoportba. Borzasztó erős lesz a mezőny, erősebb, mint valaha, mert mindenki itt akarja kipróbálni magát. Azok is, akik az olimpiára készülnek, és nem csak a vegyes párosokra gondolok, hanem a férfiakra is, akik majd az olimpia előtt fogják kiválasztani a megfelelő alanyt. Hatalmas mezőny lesz, ezért nem tudok számot mondani, de ez nagyon függ attól, hogy a helyszínen mennyit tudunk vitorlázni addig.

Hogyan készültök fel ezekre a versenyekre? Szárazföldi edzés, vízi edzés?

VSzJ:

Nagyon fontos a súly! A világversenyeken nem lehetsz az optimális 150 kg fölött 3 kilónál többel. Le kell fogyni arra a súlyra. A mancsaftnak olyan fizikai megterhelésben van része, hogy Tomit kell elküldenünk edzeni kettlebellre és trx-re! (nevet) Én is szoktam futni, odafigyelni a súlyomra, de leginkább úszni szoktam.

folyt.köv.

Fotó: One d’Or Catamaran Sailing Team

Az talán kevésbé radikális és mindenki számára pozitív, hogy marad az 1.000 Euros Musto utalvány fődíj, amit a klub nyer és az utánpótlásra költhet. De idéntől a második és harmadik helyezett csapat klubja is részesül 600 és 400 Euro díjazásban.

Viszont ezért meg kell küzdeni. Sokak számára ismeretlen terepen. Ahogy a világ szép lassan a többtestű vitorlások felé halad itt is változik a hajóosztály. A 8m OD-t a Formula 18-as katamaránok váltják le.

Ahogy hallom nagy nevekből sem lesz hiány, bár a katamarán, match race kombináció még nekik sem egyszerű. Izgalmasnak tűnik.

Mindez megtekinthető augusztus 10-11-én Balatonföldváron a kikötő elötti vízterületen, hogy a bárki a partról láthassa. Persze hogy érteni is lehessen mi történik folyamatos közvetítés is lesz a helyszínen.

Úgy látszik lassan hazánkban is teret nyer a versenyzés ezen formája amit az Extreme 40-esekkel kezdtek és az America Kupa is átvett.

Remélhetőleg további információval is tudunk hamarosan szolgálni a rendezők segítségével.

Ami a meteorológiát illeti, az idei katamarán országos bajnokság valódi szélsőségeket tartogatott a résztvevők számára. Szerdán és csütörtökön a 30-34 csomós szélben mindössze egy-egy futamot rendeztek, az erősödés miatt a csütörtöki második futamot lefújta a versenyrendezőség. Az időjárás által diktált kihívást nem minden vitorlázó és hajó úszta meg sértetlenül, rengeteg – néha szerencsétlenül végződött – borulás tette izgalmassá a versenyt. Pénteken és szombaton befutott a versenykiírás szerint maximálisan rendezhető négy-négy futam, vasárnap viszont nem fújt a szél, így az egész napos halasztás miatt a végeredmény már korábban eldőlt.

Az M3 nyílt osztályban tavaly a résztvevők alacsony létszáma miatt nem indítottak bajnokságot, idén hat hajó nevezett. A flottabajnokságot nyolc futamgyőzelemmel a 20 lábas carbon katamarán nyerte, Bakonyi József kormányossal és Forgács Zoltán mancsafttal a fedélzeten. A második helyen minden futamban kiszámíthatóan egyenletes teljesítménnyel Marton Balázs és Székely András párosa futott be, a harmadik helyen pedig Ádám Gábor és dr. László Dániel végeztek.

A tavaly Balatonfüreden rendezett F18 katamarán világbajnokság főszervezője, Székely András az M3 osztály újraélesztésén dolgozik.

„Aki ma Magyarországon komolyan akar katamaránozni, és ehhez megfelelő súllyal rendelkezik, az most F18-asban ül. Az M3 osztályt azoknak találtuk ki, akik ezeknek a feltételeknek nem tudnak, vagy nem akarnak megfelelni. A 2011-es év az M3-ból is csoportosított át egységeket az F18-ba, hiszen ritka lehetőség egy VB-n itthon elindulni. Többekkel azon dolgozunk, hogy az M3 népesedjen, és az ezeken a hajókon katamaránozók eljöjjenek a versenyekre, különös tekintettel az OB-ra. Éppen ezért fontos volt idén is, hogy a tavalyi mélypont után idén legalább flottabajnokságunk lehessen. Köszönöm minden egységnek, hogy részt vett a versenyen!” – mondta Székely, aki maga is dobogóra állhatott.

Róka Sándor, a Magyar Formula 18 Osztályszövetség elnöke tartott attól, hogy a tavalyi lelkesedés erre az évre alább hagy.

„Az idei szezont kis szorongással kezdtük: vajon megtörik-e a lendület, ha eltűnik a VB felhajtóereje? Szerencsére nem így történt, jönnek az új csapatok, illetve a régi motorosok is egyre elszántabbak, felkészültebbek. A 17 egység úgy állt össze a bajnokságra, hogy a szeptemberi időpont miatt sajnos jó néhány csapat nem tudott elindulni. A bajnok csapat megkérdőjelezhetetlen teljesítményén túl külön kiemelném a jól szereplő vegyespárosokat, akik az első napok 30 csomó fölötti pöffjeiben is állták a sarat. Közülük néhányan talán jövőre átülnek majd az új olimpiai 17-esbe, és ha valakinek ilyen tervei vannak, tényleg F18–ban érdemes ismerkednie a többtestű versenyzéssel.” – értékelte az elnök a bajnokságot.

Az F18 osztályban Váradi-Szabó János és Petheő Tamás sikerei töretlenek, az immáron négyszeres magyar bajnok párost senki sem tudta komolyan megszorongatni.

„

A nagy szélben a pöffök erőssége és part menti irányváltása jelentette a kihívást. A csütörtöki első futamban még jól lehetett a szélfordulókra vitorlázni, de a második, lelőtt futamban már csak talpon maradással lehetett jó helyen menni. A további futamok során figyelni kellett a többfelé nyitott mezőnyt, ami izgalmassá tette a versenyt. A pályán voltak szoros helyzetek, és ezek a jövőben még szorosabbá válhatnak, ami jó versenyeket ígér

.

” –

fogalmazott a bajnok hajó mancsaftja, Petheő Tamás.

„A szezon elején történt karsérülésem miatt az erős szélben volt mit kockáztatnunk, de a verseny közben nem éreztem, hogy bárki komolyan veszélyeztetné az első helyünket. A pénteki és szombati futamok során a széltaktikának nagy szerepe volt.”

– tette hozzá a kormányos, Váradi-Szabó János.

A második helyen Kelemen Tamás és Majthényi Mátyás, a harmadik helyen pedig Kasuba István és Jafcsák Szabolcs végeztek. Az osztály népszerűségéről tanúskodik, hogy a mezőnyben feltűntek új egységek, és – talán már a riói olimpia hívószava miatt – négy vegyespáros is indult.

Dió, idén más mancsafttal versenyzel, mint tavaly. Ennek kifejezetten az olimpiai felkészülés az oka?

Dió:

Eddigi társam, Jankovics Gábor külföldre ment dolgozni, igy mindenképp váltani kényszerültem. Ezzel egyidőben “beszavazták” a vegyespáros katamaránt az olimpiára, és ezek után már nem volt kérdés, hogy a másik nemből válasszak-e mancsaftot. Sokan kérdezik, hogy komolyan gondolom-e, és van-e reális esély a kijutásra. Esély az mindig van, de a realitás az, hogy csak nagyon kevés.

Luca, honnan jött az ötlet, hogy katamaránozz, de leginkább, hogy mancsaftolj?

Luca:

Mindig is sokkal jobban vonzottak a kishajók, mint a nagyok, így amikor megtudtam, hogy Dió mancsaftot keres, nem érdekelt, hány testű a hajó, csak hogy kicsi és gyors. Dió a kormányos, és ha versenyezni akarunk, akkor ez a felállás – legalábbis egy jó ideig – így is marad.

Ez főleg férfiak által vitorlázott hajóosztály, nagy erőkkel szembesülsz a katamaránon. Hogy bírod a terhelést?

Luca:

Egy ideig liberán vitorláztam, aminek nem túl emberiek az arányai, főleg nem az én méretemre vannak szabva. Most nagyon élvezem, hogy ezt a katamaránt én is a puszta kezemmel tudom kezelni, hogy komoly szerepem van a hajón. A terhelés nem könnyű, folyamatosan a csúcson kell lennem fizikailag és mentálisan is. Kis szélben bírom erővel, nagy szélben viszont hamar kimerülök, lelassulok. Minden nap végére nagyon elfáradok, de a száguldás kárpótol ezért.

Csináltatok valamilyen módosítást a hajón, hogy a női mancsaft könnyebben tudja kezelni azt?

Luca:

Igen, többet is. A spinakker sottot egy csigával elfeleztük, hogy bírjam, hogy folyamatosan játszani kell vele, és a grósz sottba is tettünk még egy csigát, így most azt is könnyebb behúzni..

Az eddigi eredményeitek hogyan értékelitek?

Dió:

Az idei évet az új mancsaft betanitására szántam, és nem az eredmények érdekelnek. Meglepett a fejlődésünk, mert már most felvesszük a versenyt a magyar élvonallal. Sőt kis szélben talán gyorsabbak is vagyunk, annak ellenére, hogy a szezon elején a Kékszalagra való készülés miatt az F18 a háttérbe szorult.

Luca:

A hajókezelést és az alapokat elég gyorsan sikerült megtanulnom, a továbbiakban két fontos dolgot kell fejlesztenünk: az erőnlétet és az összecsiszolódást. Az állóképességre főleg nekem van szükségem, hogy a nap utolsó futamáig bírjam a vitorlakezelést, és a manőverek is ugyanolyan gyorsan menjenek, mint az első futamon. Az összecsiszolódás pedig csak idő kérdése, minél többet kell együtt vitorláznunk, hogy egészen összehangolódjon a kormányzás és a vitorlakezelés, hogy ki tudjuk hozni a maximális sebességet a hajóból.

Eddig ebben az évben nem az F18-as osztályban indultatok, hanem az M3-as, nyílt osztályban. Ez is a része az edzéstervnek, hogy nagyobb, gyorsabb hajók ellen tudjatok versenyezni?

Dió:

Könnyű súlyunk miatt nem feleltünk meg az F18 osztály előírásának, és ezért kényszerülünk a nyílt osztályban indulni. Amíg együtt rajtol a két osztály, addig mindegy, hol nevezünk, mert a lényeg az, hogy legyen valódi mezőny. Mostanra elérük a szükséges minimális súlyt, így valóban az F18-asok ellen versenyezhetünk majd.

Milyen esélyekkel vágtok neki szeptemberben az idei bajnokságnak?

Luca:

Dió elvárása minden esetben a győzelem, ezzel egyetértek én is, itt nem csak a részvétel számít. Nem tudom, mik a reális esélyek, ez attól is függ, hogy végül milyen osztályban fogunk indulni, a szél mennyire kedvez a mi súlyunknak, mennyi nutellát eszem reggelire. Az biztos, hogy ha képesek leszünk a maximumot kihozni magunkból, akkor én büszke leszek magunkra, aztán meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.

Terveztetek külföldi versenyen való részvételt erre az évre?

Dió:

Ezzel kapcsolatban sokáig bizonytalan voltam, mert amíg nem tudjuk a hajót bizonyos szinten kezelni, addig felesleges külföldre menni. Mostanra készen állunk, és mindenféleképpen szeretnénk külföldi versenyen részt venni, ha tehetjük, mert sokat lendítene a fejlődésünkön.

Edzőpartnert találtatok magatoknak?

Dió:

Sajnos nem. Az év elején nem is nagyon hiányzott, amíg a hajókezelés alapjait vettük át, de most sajnos nem tudunk sokszor rendesen edzeni edzőpartner hiányában. Próbálunk egyeztetni másokkal, de ritkán jön össze, hogy legyen edzőpartner is, jó szél is, és mi is ráérjünk.

Mik a hosszútávú terveitek? Nacra 17? Olimpia?

Dió:

Az Formula 18 a világ legnépszerűbb és legerősebb katamarán osztálya. Emellett megfizethető, sok versenyt rendeznek itthon is, és külföldön is, így ez a legjobb tanulni, és az erőnket felmérni. Ha elértünk egy bizonyos szintet, akkor megpróbáljuk a Nacra 17-et és az olimpiát.

Fotó: Szántó Áron, Csepregi Panka

Coen de Koning kétszeres F18 világbajnok, a Holland  420-as ifjúsági válogatott szövetségi kapitánya és Kovács Benedek vitorlás edző (Berecz Zsombor nevelő edzője) összeszokott párosként oktatja a vitorlázókat a katamarán versenyzésre.  A kurzus során – többek között –  hajó beállítást, jelöléseket, mozgást a hajón, versenytaktikát, széltaktikát tanulhatnak a résztvevők. Minden nap rövid elmélettel kezdődik és zárul közte két vízi edzéssel. A holland tréner nemcsak a motorcsónakból szóban, hanem a katamaránokra átszállva élőben is megmutatja a fogásokat. Csütörtök este közös grillezésen vesz részt a csapat.

A  helyszínt adó alsóörsi Katamarán Bázis a hazai kéttestű vitorlázás húzó motorja. A versenyek zömét innen rendezi meg a Katamarán SE, illetve a sportág népszerűsítését szolgáló többtestű próbanapoknak és találkozóknak is a Bázis ad otthont.

A tréning díja 150 euro/fő, szálláslehetőség az alsóörsi

Rózsa Apartmanban

elérhető

Jelentkezés és bővebb információ:

Székely András

Nacra Magyarország

+36 30 5683391

nacra@katamaran.hu

Fotó: nacra

Talán még emlékeznek a kedves olvasók, hogy a többtestűek 2016-tól ismét ott lesznek az Olimpián, ezúttal vegyespárosban.

http://www.sailing.hu/versenyzes/elsport/megrultek/462301

A hajóosztályt még nem választották ki, azt későbbre tartogatták. Egy válogató esemény szolgál elvben arra, hogy minden szempontból a legjobb győzzön.

A korábbi Olimpiákon bevált kéttestű hajóosztály a Tornádó volt és az egész vitorlástársadalom megrökönyödve fogadta, amikor kigolyózták az Olimpiáról. Most visszatérőben van a soktestű vitorlázás és ez részben köszönhető volt a tornádistáknak. Mert valószínűleg sokat lobbiztak azért, hogy legyen egy olyan osztály az Olimpián, ami hasonlít a vitorlázás etalonjaként tekintett Amerika Kupáján is használt osztályra. Nos, az ISAF most egy olyan ajánlást hozott nyilvánosságra a leendő hajóosztály számára, amely a Tornádót két lábbal gáncsolja el, az ugyanis a kritériumok alapján részt sem vehet nevezett válogató eseményen. A javaslat pdf-ben:

http://www.sailing.org/tools/documents/MultihullRequestforProposal-[11321].pdf

Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megjelenítéshez!

Roland Gaebler (2011-ben Tornádóban Európa-bajnok) sokkot kapott a látottak alapján. A Tornádósok mindenesetre több pontot is vitásnak tartanak a javaslatban. Mint például a 20 lábas konténert (eddig szervezetten, több csapat együtt 40 lábas konténerrel utazott), a két darabból álló árbocot, a 120-140 kilós átlagos legénységsúlyt (ami már most a vékonyabb testalkatúaknak kedvez, akárcsak a 470-esben, 49-esben, szörfben, ráadásul az átlagos 130 kg egy 60 kilós lány esetén csak 70 kilós férfit feltételez).

Gaebler még bízik abban, hogy a józan ész dönt az üzleti érdekek helyett és legalább a válogatón részt vehet az osztály.

Ajánljuk a catsailing.hu remek esélylatolgatását, amely próbálja tisztítani a zavaros képet:

http://catsailing.hu/component/content/article/7-tallozo/510-infusion-kisteso-

A válogatón amúgy a Nacra F20-asa sem vehet részt.