Viszonylagos kívülállóként is évek óta éreztem ennek a cikknek a szükségességét, mégsem írtam meg. Most – miután a mezőny 2/3-a ismét nem tudott befutni a Fehér Szalagon – aktuális lett. Ráadásul majdnem a saját bőrömön is megtapasztaltam.

Abban az időben, amikor a Kékszalag két évente volt, az ellenkező években Fehér Szalagot tartottak. A hajók gyorsulása miatt az ezredfordulón igény jelentkezett a Fehér Szalag átalakítására. Így a Kékszalaggal megegyező pályán, de fordított menetiránnyal rendezték meg pár alkalommal. Idővel a Kékszalag már minden évben megrendezésre került, így nem volt értelme a Fehér Szalagnak az  akkori formájában, így a verseny visszatért a hagyományos pályára. Viszont rövidebb limitidővel, úgy, hogy a mezőny nagy része nem lett gyorsabb. Jogosan merül fel tehát a kérdés, hogy szerencsés dolog-e pár nappal a Kékszalag előtt rendezni ezt a versenyt – tekintettel arra, hogy ha nincs szél, a hajók jelentős része nem tud befutni; ha meg nagy szél van, sokan a Kékszalag miatt nem indulnak el rajta. Röviden ennyit a verseny történetéről.

Az elmúlt évek során harmadszor fordult elő, hogy a Fehér Szalag mezőnyének nagy része nem tudott befutni limitidőn belül. Ez mit is jelent más nézőpontból? Talán azt, hogy ennek a versenynek rövid a menetideje. Ha jól számolom, a pálya megtételéhez 3 csomó fölötti sebesség szükséges. Légvonalban mérve. És bár az évek alatt a limitidő szép lassan két és fél órával megnőtt, még ez sem tűnik elégnek. Sőt, úgy vélem, a lassabb hajók nem fogják ezt a versenyt igényelni, hiszen általában nincs lehetőségük teljesíteni a távot.

Figyelembe véve, hogy ez már ilyen gyakran előfordul, talán érdemes lenne megfontolni, hogy nincs-e szükség változtatásra.

Egyik lehetőség a rövidítés. Ettől az MVSZ elzárkózik, pedig nem feltétlenül kellene minden osztálynak rövidíteni, ha előre tudjuk, mely osztályok lesznek azok, melyek biztosan befutnak. Teszem azt a versenyutasításban lehet közölni előre, hogy ha az egyik bójánál rövidítünk, milyen lobogóval jelezzük, hogy melyik osztályra nem vonatkozik.
Persze, lehet a tradíciókra is hivatkozni, de azért jelzem, hogy valamikor a Fehér Szalag 24 órás verseny volt most meg nem az. Egyes tradíciók fontosak, mások nem?

A hosszabb limitidő is egy lehetséges megoldás, azonban a másnap rendezett Horváth Boldizsár Emlékverseny miatt jelenleg ez sem megoldható. Abban viszont szinte teljesen biztos vagyok, hogy a szponzoroknak sem jó, ha nincs befutó mezőny, annak ellenére, hogy stabil hivatkozási alap, hogy a szponzorok miatt nem lehetséges a limitidő hosszabbítás.

Röviden summázva az egyetlen működőképes megoldásnak tűnik a rövidítés a lassabb hajóosztályoknak. Hogy ez miért nem történik meg, azt a fene sem tudja. De beszélnünk kell róla, mert elég nyilvánvalóan ott a megoldás kulcsa a Magyar Vitorlás Szövetségnél, és nagyon szomorú végkifejlet lenne, ha a Fehér Szalagot az érdeklődés hiánya miatt törölni kellene a jövőben a versenynaptárból.

A Kékszalag előtti, „bemelegítő” versenynek is tartott Fehér Szalag GeneralCom Nagydíj vitorlásversenyt a tizenegyszeres Kékszalag-győztes Litkey Farkas nyerte új DC35 katamaránjával. Második helyen végzett, mintegy hat perc lemaradással a Kékszalag-csúcstartó Fifty-fifty, Józsa Márton kormányzásával. A szoros eredmény komoly harcot sej
tet a csütörtöki Kékszalagra, ám főleg Litkeyék számára biztató, hiszen Decision 35-ös katamaránjukat csak nemrégiben vették birtokba, így bevitorlázására eddig nem sok idejük volt.

A verseny gyenge nyugati szélben indult Balatonfüred elől, amely később leállt, majd északira fordult és 10-12 csomóra erősödött. A vezető Fifty-Fiftyt Litkeyék Kenesénél érték utol, majd jó taktikázással, egy szélsávot kihasználva elég komoly előnyre tettek szert, amelyet sikerült később is megtartaniuk.

„Elsősorban hajónk sebességére ügyeltünk, s biztató jel, hogy ellenfeleinkhez képest tartani tudtuk az előnyt. A középszélben jól ment a hajó, legnagyobb sebességünk mintegy 14 csomó volt” mondta Litkey Farkas a kekszalag.hu-nak.

A füredi befutó előtt kissé leállt a szél, ekkor a két hajó közelebb került egymáshoz, ám a Decision 35-ös végül előbb kapta meg a frissülést, és 13 óra 14 perc 16 másodperckor befutott a célba. A második Fifty-Fifty 13:20:41-kor finiselt, őket 13:51:48-kor a Vándor Róbert vezette RSM DTM katamarán követte a célban. (www.kekszalag.hu)

Június 16-án reggel szinte alig mérhető 3-5 csomós szélben elrajtolt a Speedy és csapata a népes mezőnyével. Az úgy nevezett trapézos hajók, többtestűek, illetve liberák, mint a Speedy is, a Kékszalag rajtjához hasonlóan elkülönítve rajtoltak el a klasszikus hajóktól. Már a rajteljárás során a gyenge szél miatt jól láthatóan elkezdődött a taktikai csata.

A hajó a déli partot húzta (déli part felé vette az irányt), ami nagyon jó döntésnek bizonyult, hisz a Speedy a kenesei bóját az előkelő 5. helyen vette. Az addig szeszélyes pár csomós szél délire fordult és 10 csomósra emelkedett, így nagyobb tempóra kapcsolt a libera. A siófoki kapu felé krajcolva, a nagyvitorla nyitása közben sajnos a baum hirtelen megreccsent és eltört. Mivel a táv fele még hátra volt, így a csapat úgy döntött, hogy egytestű második helyen ugyan, de kiáll a versenyből. Kikötés utáni közös bográcsozás közben kielemezték a versenyt és a beállításokat.

A hajó tulajdonosa a héten hívott fel, hogy eljönnék-e . Naná! Illetve, sok minden más is volna vagyis. De mégis. Naná! És nem csalódtam.

A hétvégi Fehérszalag kellő alkalmat és ideális időt biztosított a hajó kipróbálására és a legjobb tulajdonságainak vizsgálatára. A reggeli időjárásból már látszott, hogy rettenet hosszú versenyre készülhetünk. Be is jött.

Délen rajtoltunk és rögtön dél felé is indítottunk a lengedező keleti szélben, lévén a meteorológia kora délutánra délkeleti szelet igért. De eközben, ahogy közelítettük a déli partot, úgy élesedett a szél. Lassan már észak-nyugati lengedezett. Egy szerencsénk volt, hogy az északi parton szinte semmi nem fújt, miközben nekünk folyamatosan dagadtak a vitorláink. A vízközép néha néha elindult. Sokszor rémületesen, de végül, ha lassan is, de elkezdett terjedni a déli szél. Igaz el kellett menni érte. Végül szinte utolérve a katamaránokat és a liberákat, jutottunk el a kenesei pályajelhez. Onnan egyre erősödő déli-délkeleti szélben cirkáltunk Siófok felé. Út közben azért dolgozott a hosszabb hajók vízvonala és itt került elénk három nagyobb hajó. Minden esetre stabil 7 csomóval cirkáltunk a déli part felé.

Bíztunk a Siófok-Tihany szakaszban, de sajnos a szél gyengülni kezdett és nem nagyon tudtunk siklásra bírni a cájgot. A szakasz vége felé azért sikerült gennakert húzni és néha 10 csomó körül jártunk a még mindig éles menetben. Ezen a szakaszon csak két katamarán bírt elénk kerülni és a szélnek hála az üldöző boly lemaradt.

Az utolsó Tihany-Füred szakaszt már néhány halzolással letudtuk, így abszolút 10. helyen 4 egytestű hajóval elöttünk futottunk be, a hajó hosszának megfelelő helyezésnél jóval előkelöbb helyen.

Ennyit  a versenyről és most néhány szubjektív szó a hajóról. Már tavaly bebizonyosodott, hogy nagyon el van találva.  Teljes legénységgel együtt nagyon komoly teljesítményre képes. A jolle érzés kiváló és remekül kezelhető. Igaz ezen a regattán sok-sok szerencsére is szükség volt, de azért a hajó képességei időről – időre megmutatkoztak.

Nekem kéne!

Abszolút eredmény:


feherszalag2012abszere.pdf

Classic Round eredmény:

feherszalag2012classicere.pdf

Osztályonkénti eredmény:

feherszalag2012ere.pdf

Fotó: snewisport.com