Goszleth Marcell edző beszámolója:

„A versenyt megelőzően három napon át készültünk a helyszínen. Meglepően jó idő fogadott bennünket. Még a reggeli északi szél sem volt olyan hideg, mint amire október végén számítottunk, míg a víz egyenesen meleg volt, így remek edzésekkel a hátunk mögött vártuk a folytatást. A verseny előtt részint külön, részben pedig olasz és amerikai edzőpartnerekkel gyakoroltunk. A verseny előtti napon a hajók felkészítése mellett pihenőre is jutott időnk, amit délután a gyönyörű massonei sziklák vertikális világában kalandozva töltöttünk.

A verseny első két napján szokatlanul gyenge szélben összesen 3 futamot tudtak csak megrendezni. Az első futam rajtját délután 13h-ra írták ki, bízva a jó termikben. Ez azonban elég haloványan fújdogált csak és azt sem sokáig. Egyöntetűen jól kezdett a csapat, mindenki a mezőny első felében várta a folytatást. A második napon megrendezett két futam már nem sikerült mindenkinek ilyen jól. Lászlófy Ábelék és Ralovich Dávidék két-két gyenge futamot produkáltak a reggeli északiban, ami ugyancsak bizonytalanul fújt. A harmadik futamban a szél leállása teljesen felkavarta az állást, lévén a második (kék) selejtezőcsoport hajói közül rengetegen nem tudtak időn belül befutni.

A kvalifikációs futamok a tervezettel ellentétben így a harmadik napon is folytatódtak, ugyanis legkevesebb 4 futamra lett volna szükség ennek lezárásához. Végre magára talált a reggeli északi, melyben 4 futamot rendeztek. Ezekben a Jeney – DeJonghe és a Kocsis Bálint – Pavlik Attila páros végig kiegyensúlyozottan szerepelt, számukra egy pillanatig nem volt kérdés az arany csoportba jutás. Lászlófy Levi és Arányi Barni szintén nagyon jól versenyzett, de az 5. és 6. futamban is mindkétszer top 10-es helyről felborultak és alaposan visszaestek. A 7. futamban aztán nagyobb hiba nélkül vitorláztak és egy 6. hellyel ők is biztosították helyüket a legjobbak között. Sajnos Lászlófy Ábel és Petrányi Boti, valamint Ralovich Dávid és Borbás Barna továbbra is sok hibát vétett, így nem kerültek az arany csoportba. Előbbi csapat elsősorban a technikai részletek kifinomulatlansága miatt, utóbbiak elsősorban gyenge rajtjaik miatt szorultak a mezőny második felébe.

Az egy naposra zsugorodott vasárnapi döntőben további két futam került megrendezésre az elég lyukassá váló, így nehéz körülményeket teremtő reggeli északiban. Sokan a menők közül is betliztek, mert egy rossz oldalválasztással pillanatok alatt nagy hátrányt lehetett összeszedni. Ebben a szélben a konzervatívabb stratégia sem volt kifizetődő, mert néha a pálya két oldalán volt szél és középen semmi. Szerencsére Jeney Mátéék és Kocsis Bálinték csak egy-egy gyengébb futamot produkáltak, így megtartották helyüket az összetettben. Az ezüst csoportban már jobban ment a Lászlófy-Petrányi és Ralovich – Borbás párosoknak is. Sikerült kijavítani a selejtezők alatt nagy hátrányt jelentő technikai hibákat, így sokkal eredményesebben vitorláztak és előrébb léptek az összetettben.

Összességében nagyon sikeres versenyen, és egy jó éven vagyunk túl. Egy hazánkban új hajóosztály legjobbjai jó tavaszi bemutatkozás óta is szintet léptek a nemzetközi mezőnyben, sokkal egyenletesebb teljesítményre képesek és szemmel látható a technikai fejlődésük.

Nagy eredmény, hogy itthon is rohamléptekben fejlődik a 29er, amiben komoly segítség, hogy az MVSz emberemlékezet óta először képes volt egy szakmai kérdésben elköteleznie magát és eszközök beszerzésével is segíti egy utánpótlás hajóosztály hazai fejlődését. Sokat jelent továbbá, hogy olyan szponzorok is fantáziát látnak a hajótípusban, mint a T-Systems Magyarország, amely két éves szerződés keretében célzottan támogatja a Magyar 29er Osztályszövetséget. „

A program nem áll meg, Jeneyék jelenleg is az olaszok és oroszok legjobbjaival edzenek a Garda-tavon.
November végén ismét Barcelonába költözik a Sparis 29er csapat.
A válogatók alapján győztes Kocsis Bálint – Pavlik András páros is itt készül a decemberi WS Youth Worlds versenyre, amelyet Kínában, Sanya-ban rendeznek majd.

A 2019-e 29er EuroCup végeredménye pedig ITT tekinthető meg.
Ebben az évadban a 29er EuroCup-sorozatot a francia Theo Revil – Gautier Guever páros nyerte, a szlovén Rok Verderber – Klemen Semelbauer páros előtt. Bronzérmes lett a Elias Odrischinsky – Olivier Silen egység Finnországból.

A magyar egységek közül 34. lett a Kocsis Bálint – Pavlik András, 41. a Lászlófy Levente – Arányi Barna, 67. a Lászlófy Ábel – Petrányi Botond, 84. a Ralovich Dávid- Borbás Barna duó.
De Jonghe Arthur társat cserélt év közben, így az ő teljesítményük nem reálisan mérhető ebben a sorozatban.

A 2017-es 29er EuroCup-sorozat tíz versenyből állt, amelyből a legjobb öt eredményét számítják be a végső sorrend kialakításakor. Persze az a legjobb, ha a versenyzők mind a tíz versenyen elindulnak, de ezt csak kevesen engedhetik meg maguknak mind anyagi, mind időgazdálkodási okok miatt.
A magyar 29er egységek Cavalaire-Sur-Mer-ben estek át a nemzetközi 29er-élet tűzkeresztségén és a tízből három regattán vettek részt.

A magyar 29er-vitorlázás nagy lendületet kap, hiszen a napokban érkeznek meg a pályázati hajók, amelyből a nagy klubok mind részesülnek. Jövőre már 20 körüli 29er-flottával számolhatunk idehaza.

A Magyar 29er Osztályszövetség közgyűlése 2017. december 3-án lesz Budapesten. A jövő évi válogatott keret kihirdetésére is sor kerül ekkor.

Az osztályszövetség pályázatot írt ki a Magyar 29er Válogatott vezető edzői posztjára. A pályázati kiírás rövid, tömör és velős, ezért itt is idézzük:

„A Magyar 29er Osztályszövetség pályázatot hirdet 29er válogatott edzői posztra a 2017. december és 2018. november közti időszakra. A pályázatnak tartalmaznia kell a hivatkozott időszak programtervezetét és rövid (maximum fél A4-es oldal) célkitűzést és koncepciót. A pályázat benyújtásának feltétele, hogy a pályázó legalább 2 éves, igazolható edzői múlttal rendelkezzen valamely utánpótlás/ifjúsági hajóosztályban. A pályázatokat a president@29erclass.hu e-mail-címre kérjük leadni. A beérkezési határidő 2017. november 15.

A pályázatokat a Magyar 29er Osztályszövetség 2017. november 20.-ig kiértékeli, az érintetteket tájékoztatja.

Az értékelés szempontjai a programtervezet és a koncepció szakmai tartalma, illetve a pályázó szakmai múltja.

A válogatott edzőjének és a válogatott keret névsorának hivatalos ismertetésére a 2017 decemberében rendezendő, Magyar 29er Osztályszövetség Közgyűlésén kerül sor.”

Engedjétek meg, hogy picit korábbról kezdjem a beszámolót. 2010-ben Malcesine-ben a legjobb európaiként nyertünk – a mindig nyílt – EB-n. Éreztük, hogy minden nagyon összejött. A régi hajónkból és magunkból is 120%-ot hoztunk ki. 2011-ben aztán Majthényi Matyi kiszállásával szétesett a csapat. Szépfy Zsombi és jómagam nem akartuk abbahagyni, túlságosan megszerettük ezt az osztályt. Nem volt könnyű a feladat, betölteni az űrt a hajón, és a felszerelésen is újítani kellett. Két év telt el és két próbálkozás kellett mire aztán egy pünkösdi regattán feltettük kérdést Német Botinak, hogy nincs-e kedve csatlakozni. Szerencsére volt. 2014-ben egy sérülés miatt sajnos sokat kihagytunk, de 2015-ben teljes erővel estünk neki a szezonnak. Az EB-n semmi nem jött össze, de nem csüggedtünk. Felcsillant egy lehetőség, hogy a hajótestet egy újabbra cseréljük, le is csaptunk rá. A szezon utolsó versenyén már újra nyertünk futamokat és a dobogón végeztünk.

2016-os szezonra új névadó támogatóra találtunk a be light! Kft. személyében. Az új szerzeményünket felújítottuk, illetve inkább újraépítettük Lovas Peti segítségével. Gyönyörű lett!! Az elmúlt két év alatt összevásárolt dolgokkal újra ütőképes felállásban néztünk a szezon elé.

Az első Grand Prix Müchen mellett Ammersee-n került megrendezésre. Itt is második helyen végeztünk pár ponttal lemaradva, de boldogan jöttünk haza. Éppen csak elkészült a hajó, edzeni, állítani nem tudtunk a verseny előtt, így ezeket élesben tettük meg, sikerrel.

A második GP a Garda tavon – Campione-ban volt. Itt megint második helyen végeztünk, az utolsó futamon ment el a győzelem. Aznap hármat kellett nyernünk, hogy utolérjük az élen a németeket. Első két futamot simán hoztuk (Időközben meglett az állítás), a harmadik futamot is végigvezettük egészen az utolsó bolyáig, ahol egy csomó került a spishottra ami elég is volt a nyakunkban loholó németeknek hogy megelőzzenek és megnyerjék a versenyt. A jó hír hogy grand prix összetettben viszont az élre álltuk.

Ezek után elérkezett az EB ideje. A tavalyi évhez hasonlóan idén is Torboléban került megrendezésre, csak most nem érkezett konténer tengerentúlról. (Az ozzi és kiwi egységek inkább Fiji szigetén versengenek épp a napokban) Így felcsillant a lehetőség hogy az abszolút győzelemért járó kupát is elnyerjük. A tízhajós mezőnyben ellenfelek a tengerentúliak nélkül is akadtak szép számmal: két erős Német egység – Eurolink és Magic Marine akik a két korábbi GP nyerték, a mindig erős Dánok – Original Chia, és a kétszeres EB győztes Angol csapat – Haier-Black Dog.

Első napon klasszikus Torbole időjárás, tűző nap és 18-22 csomós termik. Egyértelműen kis rigg, na ezzel még nem vitorláztunk idén. Három futam volt, 2-6-2 helyeket futottunk. A második futam utolsó hátszelében valahogy kiugrott a felső vantni a szálingból, nem kis riadalmat okozva, csoda hogy nem tört el az árboc a bliszter alatt. Gyorsan le is kaptuk a golyót és anélkül vánszorogtunk be a célba. A másik két futamban második helyeket futottunk nagyon szoros befutókkal. Német barátaink – Eurolink viszont erősen bekezdtek egy 1-2-1-el. Nagyon nem stimmelt az állítás, másnapra új forestagot is csináltunk.

Második nap, nulla szél. Ez még gyorsan eltelt, mindig van mit szerelni, fejleszteni egy skiffen.

Harmadik napon sem volt szerencsénk a széllel, így továbbra is azonos ponttal a harmadik helyen várakoztunk egyre türelmetlenebbül.

Negyedik napon korai kelés várt ránk. Kellett a futam, így a reggeli szelet nem hagyhattuk ki. Három futamot csináltunk végig nagy riggel, annak is a felső határán. Szeretjük az ilyen kondíciókat, gyorsak vagyunk benne. 3-1-3 helyeken futottunk. A harmadik futamban sikerült vezető helyről felborulnunk, ami bosszantó volt. Dánok mentek nagyot, elénk is ugrottak. Maradtunk a harmadik helyen, de az első csak három pontra volt. Számolgattunk, ettünk egy szendvicset és kezdtük a tavat a hegyeket és a felhőket fürkészni, hiszen megjött a délutáni termik és még két futam várt ránk. Sütött a nap egyre erősödött a termik, de északra és nyugatra felhős volt az ég. Amikor beúszott egy felhő a tó fölé azonnal gyengült a szél. Pont határon volt a két rigg között. (18as skiffnek két komplett riggje – árboc és vitorlázat – van, egy erős, egy gyenge szélre) Elkezdődött a szokásos varia. Mi kivártunk amíg szép lassan az egész mezőny átszerelt kis riggre. Visszaöltöztünk és közben egyre biztosabbak voltunk abban, hogy maradunk a nagy riggel, jó nehezek vagyunk és különben is kockáztatni kell a győzelemért. Végül a Magic Marine vállalta be rajtunk kívül a nagy rigget. Két kemény futam következett, kreutzban jobb volt a kis rigg de bőszélben fizetett a nagy. Az első futamot végigvezettük, behúztuk. A második futam utolsó körére érkeztek meg a felhők, addig küzdöttünk rendesen, de azt is megnyertük! Eurolinknek az első futamban összecsuklott az árboca – ők sajnos kiestek mindkét futamból és az EB címért folyó küzdelemből – nagyon sajnáltuk őket. A nap végére első helyen álltunk 4 ponttal a második dánok előtt és 14-el a harmadik előtt, de még nem volt vége.

Ötödik – utolsó nap – megint korán kezdődött, nem volt jó az előrejelzés. A reggeli szélben bizakodott a rendező, de nem érkezett meg. Kilenctől hosszú várakozásba kezdtünk, végül az utolsó lehetséges kimenetel előtt negyed órával, kettőkor vízre szólítottak. Két gyengeszeles futam várt ránk, ami nem az erősségünk. Dánok erősen kezdtek második helyen futottak be, mi negyediknek.

Utolsó futamra egyértelmű volt a taktika: elvinni a dánokat Kenyába. Rajtnál el is kezdődött a kakaskodás, amiből mi jöttünk ki jól, ők visszamentek korai rajt miatt. Innen már nem tudtak felkapaszkodni, mi pedig a harmadik helyen futottunk be. Ezzel megnyertük a EB-t!!!! Második helyen a Dánok – Original Chia végzett. Harmadik helyért három hajó versengett az utolsó napon, közülük a német Magic Marine lett a legjobb.

Nagyon boldogok vagyunk, ezzel az eredménnyel újra feltankoltuk magunkat pár nehéz évre.  Következő verseny összel – az utolsó Európai GP Angliában Poole-ban kerül megrendezésre. Reméljük onnan a GP összetett győzelemmel térünk haza!

Köszönttel a támogatóinknak: be light! O’neill

Az Ujhelyi-Gáspár Miklós, Németh Botond, Szépfy Zsombor egység (Belight Team, Spartacus Vitorlás Egylet) 10 futam alapján szerezte meg a kontinensbajnoki címet a dán és a német csapat előtt.

A versenysorozaton három futamot nyertek, és a többi bennmaradó futamukban is dobogós helyeken végeztek. (A tíz megrendezett futamból minden egység kiejthette a két legrosszabb helyezését.)

Az Európa-bajnokságon négy nemzet tíz hajója vett részt.

A Safram és a Team Black Jack barátsága, most már bátran kijelenthető, hogy nem ismer határokat. A svájci Ventilo 35 katamarán legénysége több mint, jóban van a hazai SL-33 csapattal. Az éve eleji kölcsönös segítséget a nyári Kékszalag együttműködés követte, ahol nem csak logisztikát, de Pénzes Attila személyében kabalának is kiváló segítséget adtunk barátainknak. Ennek is köszönhetően megszerezték a Kékszalag összetett győzelmet. Ezt követően már nem is volt meglepetés, hogy a két hajó együtt tervezte a Garda-tavi felkészülést, három versenyre és a köztük lévő edzésre koncentrálva. Ám mivel a Team Black Jack egyéb okok miatt nem tudott idén az SL-33 hajóval részt venni a programokon, így csak legénységgel volt jelen a regattákon.

Az első lépéseket még Svájcban tették meg a felek, ahol Boti a Kwindoo rendszer révén informatikai támogatást is adott az egységnek, éppen úgy, mint a helyi tókerülő szervezőinek. Ezt követően Olaszországba utaztak a lelkes vitorlázók, ahol a Ventilo 35-ös hajót össze kellett szerelni, majd vízre tenni. És bár erre van a Safram legényeknek szakavatott szerelő brigádja, kiderült, hogy Boti SL33 „boat captain” tapasztalatai a Ventilonál is jól jönnek. Amint elkészült a gyenge szeles lopakodó, jöhetett az edzés és az augusztus 29-re meghirdetett Super G néven szereplő verseny. Ám a Safram hibázott, elszakította a Code 0 vitorláját, így parti tüsténtkedés lett a program verseny helyett. Az olaszokra jellemző módon három segítőkész vitorlavarró műhely is jelentkezett grátisz orvosolni a hibát annak érdekében, hogy a Gorla rajtvonalon már ott lehessen a bárka.

Mi sem természetesebb, augusztus 30-án reggel 9.00-kor a Safram ott állt a rajtvonalon ellenfelei társaságában. Mint korábban már említettem, a Black Jack nem volt közöttük, de más ismerősök igen. Az Kékszalagot is megjárt Eagle 20 foiler változata és a Marsrtöm 32 (ebből kettő) is ott hegyezte magát a friss szélben, a liberákról nem is beszélve. Igen, nem elírás, a szél friss volt, olykor 25+ csomó, ami ugye nem a Safram igazi lételeme. A fiúk egész héten gyenge szelet tapasztaltak, így erre is készültek, de nem volt mit tenni, a verseny az verseny.

Boti telefonos beszámolója szerint majd két méter magas hullámokban, reffelt nagyvitorlával és reffelt orrvitorlával küzdöttek a pozícióért. A Marström 32 csak nagyvitorlával sanyargatta őket a „ki ér előbb a sziklához” versenyben, de alul maradt. Ám Botiék sem unatkoztak, ahogy az Eagle 20, és más katamarán ellenfeleik, ők is bukdácsoltak a hosszú és nagy hullámok között, hiszen a hajó rövid volt ahhoz, hogy többet átérve felettük száguldjon. Így – ahogy a fényképek is beszámoltak róla – olykor az egész hajót sikerült átmosni, ami persze a sebességnek sem tett igazán jót. A verseny a BOGLIACO – CAMPIONE – TORBOLE – ACQUAFRESCA – BOGLIACO útvonalon zajlott, némi hazai hasonlattal élve, ez a helyi Fehér szalagnak tekinthető felvezető verseny az igazi tókerülőre. A Safram fiúk megdolgoztak a győzelemért, ami rekordidő, 2 óra 17 perc alatt történt, de ennek a hajó is megszenvedte az árát. A több mint 25 csomós szélben való genakkerezés – és a hozzá kapcsolódó vágtatás – révén meglazult keresztmerevítő bekötés, latnizsák szakadás, és apróbb kezelhető, ám menet közben roppant bosszantó sérülés kísérte a versenyt.

Az élmény azonban megfizethetetlen, ahogy a tapasztalat is. Amint Boti elmesélte, a csapat remekül dolgozik a fedélzeten, és bár francia a munkanyelv, azonnal elfogadták és sikerrel beilleszkedett. Ennek talán egyik ékes bizonyítéka, hogy a Black Jack szerepéhez hasonlatosan itt is övé volt a genakker kezelése, ami bizony felelősség teljes poszt.

Azt hiszem a Safram kabalája lassan egy „Pénzes vitorlázó” lesz, hiszen Pénzes Attila volt a fedélzetén a balatoni a Kékszalag győzelemkor, és most pedig Pénzes Botond utazott velük, a Gorla meghódítása kapcsán. Nem lennék meglepődve, ha a Centomiglia is a Boti-Safram koprodukcióban valósulna meg. Én minden esetre nagyon büszke vagyok a fiúk teljesítményére

Előbb a lengyelországi Dziwnówban, majd a Garda tónál, Torbolében szerepeltek a gyerekek. A lengyel helyszín az augusztus végén kezdődő világbajnokság miatt volt érdekes, míg a gardai verseny állandó része a felkészülésnek.

A VB helyszín nem csak minket vonzott, tizennégy országból közel kettőszáz versenyző küzdött egymással. A jelenlévő nemzeti csapatok természetesen a legjobbjaikat delegálták a versenyre. Ennek köszönhetően, tavi körülmények között, kilenc futam teljesítésével remek küzdelem részesei lehettünk. A világbajnokságra utazó öt fiú – De Jonghe Arthur, Jeney Máté, a Lászlófy testvérek és Pavlik András – mindegyike a Final Race aranycsoportjában végzett. Szép eredményt ért el Máté és Arthur, akik a nyolcadik illetve tízedik helyet szerezték meg.

+ Energa Cup eredmények (Dziwnow)

Lengyelországból a Garda tóra utaztunk, ahol a D’Argento Cup előtt edzettünk egy kicsit, majd két csapattárssal kiegészülve – Kocsis Bálint, Bányai Attila – álltunk rajthoz. A közepes erősségű, nyári gardai szélben szintén kilenc futam teljesült a három versenynapon. Jól szerepeltek a fiúk, Arthur az utolsó napon mindhárom futamot megnyerte, s így a verseny győztese lett. Máté az ötödik, Levi tízedik helyen végzett. Attila a serdülők között negyedik lett. A többiek is jól vitorláztak, ennek köszönhetően a legjobb csapat díját is elnyertük! Nagy volt az öröm! Az ellenfelek mellett valami Robert Scheidt nevű brazil fickó is elismerően gratulált a sikerhez. Nem semmi…

+ D’Argento Cup eredmények (Torbole)

A szerencsés hazaérkezést követően izgalommal várjuk a Csoki Kupát!

Forrás: spartacus.hu

Több szempontból is különleges verseny alakult ki, egyrészt rekord magyar résztvevő számmal elsősorban a Code 8 csapatoknak köszönhetően, másrészt a jelentős szabályváltozásoknak köszönhetően. Jó hír, hogy az első 10 abszolút befutóból 4 magyar hajó: a Raffica és a Code 8 csapatok.

Az idei évben a liberák az „Open” kategóriában indulhattak, amiben egy órával később rajtoltak, valamint pályahosszabbítást is kaptak az előző évekhez képest. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a „Gruppo 1” hajóit együtt értékelték az „Open” kategóriában induló hajókkal, így aztán tényleg képben kellett lenni, hogy kik is a valódi ellenfeleink a tavon.

Ez már a Gorlán is így volt, ennek megfelelően felmerült a kérdés, hogy milyen felállásban, milyen csoportban indulnak a Raffica elsődleges versenytársai, mint a Clandesteam és a Grifo, aki trapéz nélkül fél órával a Clandesteam előtt megnyerte a Gorlát.

A sok variálás után a Raffica csapat úgy döntött, hogy trapézzal és sverttel indul, de azért elgondolkodtunk a Pricipessa által pár éve a Kékszalagon alkalmazott „ülünk a létrán trapéz nélkül” megoldáson. Ezen a tavon Torbole felé ez túl kockázatos lett volna a néha 20 csomó feletti szélben, így ezt elvetettük.

Voltak hajók, mint a Stravaganza ( nem értett egyet a versenyszabályzat módosítással…) vagy a Wild Lady (RundUm-nál nagy károkat szenvedett), akik idén nem indultak. A Clandesteam trapézzal indult, a Grifot pedig a versenyrendezőség végül is arra kényszerítette, hogy a Gorla után szerelje vissza a létrát és szintén trapézos hajóként induljon a Centomiglián.

Ebben a megkavart szabályrendszerben és csoportosításban nem maradt más hátra, mint maximális sebességgel végigzúzni a Centot és megpróbálni a gyengülő szélben mindenkit beérni a cél előtt.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

De menjünk egy kicsit vissza a felkészüléshez. A Raffica csapat már egy héttel a verseny előtt megérkezett Bogliaco-ba. Szállás a szokásos kempingben, hajó összeszerelés és edzés vezetett a verseny napjáig, szombatig. Az események folyamatosan a Facebook-on kommentelve.

A verseny reggelén a csapat kényelmesen készülődött, hiszen időmilliomosok lettünk a későbbi rajttal. Mindennek meg van az előnyös oldala… A Raffica 8.45-kor került vízre. Idén is Roberto Benemati taktikussal és „fedélzetmesterrel” vágtunk neki a versenynek.

A rajt backboard-on lee bójánál, majd gyors takváltás a Clandesteam-et követve, Grifo harmadik, katamaránok között kreutz-olunk 100-as fockal és egyes reffen. A rajt után 2-3 perccel a 100-as fock kiszalad a taflaf-ból, gyors vitorla leengedés, majd vissza és zúzunk tovább, irány Campiogne-i betétbója, majd fel Torbole. Nehéz, nagyszeles fordulók, billegés, óvatos manőverek és a hosszabb takkokon jövünk fel a Clan-ra. Pöffös szél, 16-20 csomó közötti, Malchesine alatt „dirty wind” ahogy Roberto hívja. Hol fúj, hol nem, de ide ki kell jönni megmutatni magunkat és a Best Wind feliratot a gross-on!

A Torbole-i bójánál a Clandes az első, a Raffica a második, a Grifo a harmadik. A Sonnenköniget nem látjuk, mert ő „Gruppo 1”-ben egy órával előttünk rajtolt és már blisterrel veret vissza Bogliaco-ba. Bogliaco felé gyengülő szélben 13-15 csomó között genakkerezünk, látjuk, hogy a Clandesteamnek fogy a szél és szépen vár ránk, hogy még Bogliaco előtt top reacher-re váltva utolérjük. A Bogliaco-i kaput a Clandes-hez képest előnyösebb oldalon vesszük, ezzel megelőzzük és indulunk vissza Prato della Frame előtti bójához, hogy abszolváljuk a plusz távot, amit „Open”-ben meg kell futnunk. Ekkor már maxi vitorlázat, code 0 és billegtetés, mert leállt a szél. Clandes detto így tesz, így semmi gond, nyomjuk, ahogy bírjuk.

Prato della Frame után irány Desenzano, brise vadászat, kezd m-elegünk lenni. A Clandes előránt egy akkora code 0-t, amivel megmutatja nekünk miért is kell sok szponzor a versenyvitorlázáshoz, ha az ember nyerni szeretne…, elhúz vele. Megyünk utána, keressünk a szelet. Roberto próbál minket a keleti oldalra navigálni, mert ott ilyenkor 1-2 csomóval több szél lehetséges, de hosszú az út Desenzano-ig.

Ahogy beérünk a tó délnyugati részére, látjuk, hogy a Sonnenkönig már vette a bóját és Bogliaco-i befutó felé tart. Előzetesen több kisebb vitorlás is jön már velünk szembe, de ez érthető a rövidebb pályák miatti különbségek okán, mindenesetre nem szokásos látvány számunkra.

Desenzano-Bogliaco között top reacher-rel vitorlázunk, aminek egy erősödésben leszakad a bepörgetője a hajó orráról, így 160-as genoára kell váltanunk. Ekkor már a Clandes és a Sonnenkönig nem látszik, leszáll a köd és megint gyengül a szél. Nem annyira tudjuk, hogy ebből mi sülhet még ki, mert egy rövid ideig a tó közepén a Clandes megáll a nulla szélben. Tudjuk viszont, hogy egy libera nem szokott sokáig állni egy helyben, kis pumpa és máris ott az 5 csomós tempó.

Hát ezzel ki is alakult számunkra a végeredmény. Harmadik hely abszolútban. A Clandesteam végül is 3 perccel előbb be tudott futni a Sonnenkönig előtt, így 2014-ben is ő lett a Centomiglia győztese. Nem sokkal később érkezett a Grifo és szépen befutottak a magyar Code 8-as csapatok is.

Fáradtan és elcsigázva ünnepeltünk, előkerültek a whisky-s üvegek is valahonnan, úgyhogy az este hátralévő része már gondtalanul, vidámságban telt.

Összetettben végeredmény:

1. Clandesteam    befutási ideje  18:51
2. Sonnenkönig    befutási ideje  18.54
3. Raffica               befutási ideje  19.34

Csapattagok:

1. Király Zsolt  kormányos
2. Roberto Benemati   taktikus
3. Borsos M. Nikos
4. Cser László  – Csibe
5. Horváth Balázs
6. Karácsony János
7. Kurucz Róbert
8. Pesti Gábor
9. Puskás Tomi
10. Sárközi András –  Mauglee
11. Sármai Bálint
12. Tar László  – Köszi
13. Török László
14. Várkonyi Csaba

Motoros:  Jankovits András  Popeye

www.raffica.hu

www.facebook.com/Raffica.hu

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: Németh Erika

Mindössze 126 hajó nevezett az idei Centomigliára, és még 12 katamarán a Multicentóra. Sztereotíp gondolkodással az ember azt mondaná, hogy a garda-tavi tókerülő elsorvadt, a végét járja. De talán csak túlságosan is a nagy számok bűvöletében élünk.

Nem jártam itt, amikor még négyszázas mezőnyök rajtoltak, de el tudom képzelni a nyüzsgést. Azt viszont nehezen, hogy miként fértek el a parányi bogliacói kikötőben.

Nem tudom milyen lehetett a nagy, népes Centók hangulata, világa. De az biztos, hogy a mostani lehet a helyhez méretezett. Béke, nyugalom, sehol egy ideges ember, egy kapkodó rendező, feszült versenyző.

Megérkezünk. Dél van, és Luca a darus mindent előkészítve természetesen elmegy ebédelni. Vannak még vízreszállást váró hajók, de senki nem idegeskedik.

Addig is benevezünk. A nevezési iroda negyven-ötven négyzetméter, de lézengünk benne. A fizetés kivételével minden megtörtént előre interneten. Igaz, olaszos lazasággal nem jeleztek vissza, hogy kaptak tőlünk papírokat, de most kiderül, hogy megérkezett, aminek kellett. A hajó besorolásával nem sokat pepecselnek. Örülnek az ORC papírnak, segíti őket, de nem zavarja őket, hogy nincs meg mindhárom hajóé. Hiszen egyformák nem? – mondják mosolyogva. A biztosításaink rendben, mehetünk a versenypólókért a boltba, ahol többen még költenek más cuccokra is.

Az nem nagyon érdekli őket, hogy kikből áll a legénység, és hányan vannak. A nevezési díj hajóra szól, nem egyénekre. A létszámot maximum azért kérdik, hogy hány kupont adjanak a versenypólókhoz. Sajtó nincs, fogadás, buli, büfé nincs.  Szponzorokat sem látni, sehol egy zászló, csak a hajókra kerül egy nagy matrica, valami helyi szálláshelyet reklámozva.

Nincs izgalom. A centomiglia.it honlapon semmi sincs, de az is csak olaszul. Az eredményeket folyamatosan számolják, de a közlésre csak másnap kerül, és ember legyen a talpán, aki pár percen belül megtalálja. Szerintem egyetlen felháborodott e-mailt sem kapnak ezért… Mindenki kedves, senki sem túlhajszolt. Zajlik az élet, csak éppen most verseny van. Ennyi.

Biztos, hogy olyan nagy eredmény, ha sokszázan vannak a tókerülőn?

Ja, és ez a 126 hajó, ez versenyző! Nincs bóklászó bödön, muslicafelhővel kísért bulicsapat, és nincs egy fia kezdő, botorkálva vitorlázó sem. Aki ide jön, tudja mire vállalkozott, és a verseny a lényeg, nem a buli. Tizenhét hajó kivételével mindenki befut a célba.

A rajt hivatalosan kapurajt, de a rendezőhajó, amely mögött el kell vitorlázni, magasan a vonal fölött olyan tempóban száguld el, hogy figyelni sem érdemes, esélye sincs senkinek a közelébe kerülni. A vonalon normálisan kell rajtolni, a hajó csak kvázi nyitja a pályát.

Csapatok, mezőny

8 óra 30 perckor volt a rajt, az előző heti Gorlán megszokottaknak megfelelően sebességi kategóriák szerint három részre osztott rajtvonalon. Egy órával később indulhattak a többtestűek és a nyílt osztályba sorolt három Libera: a ClanCrok (Clan Des Team) , a Grifo és a mi Rafficánk. Király Zsolték hajóján a magyar legénység  idén meglehetősen átalakult, de a 2011. évi győztes menetükhöz hasonlóan ismét Roberto Benamati volt a navigátor. Roberto malcesinei lakos, a Garda-tó egyik lenevesebb vitorlázója, többszörös Cento győztes, egykori kiváló finnes, majd Starban volt világbajnok is.

A CODE8 hajókkal nagyon különböző csapatok vitorláztak. Az Innov8! fedélzetén Fazekas Gáborék már jól ismerik egymást, aránylag sokat vitorláztak együtt. Plusz itt voltak a Gorlán, és az azóta eltelt pár napon is edzettek a tavon.

A másik két hajón „újoncok” ültek. A Code8 kormányát jórészt a hajótípus svájci forgalmazója Jan Loens fogta. Társai, Serge Vittet, Luigi Bozzato és Aleksandar Bacic jövendő tulajdonosok (egyikük hajója rövidesen elkészül) és érdeklődők. Őket segítette Daniela Puntel, aki hosszú évekig dolgozott a Clan Des Team Libera csapat mellett és jól ismeri a tavat. Sajnos – nekem sajnos – az előzetesen ígértekhez képest túl sokan jöttek, így én Simon Tamással és a Trofeo Gorlán mancsaftoló Tóth Mónival motorosba szorultunk, és kívülről szemléltük a versenyt.

Az utolsó pillanatban kihozott Granini kormányosa Gömbös Lóránd lett, aki az aktuális Dragon és ORC bajnok. Az ő társai, Németh Ákos és Rédling Balázs is érdeklődők, a hajótípusra, és persze a Centomigliára kiváncsi, a Balatonon más hajókkal vitorlázók. Kovács Éva , vagyis Vica pedig a hajóhoz értő mancsaftként volt jelen. Feltehetően betegre is dolgozta magát a versenyen, hiszen egy tökéletességre törekvő, elkötelezett versenyző. Szükség is volt a tudására, már csak azért is, mert a hajót Sárközi András, alias Maugli már rendesen átszerelte a TBS Nagydíyj egykezes balatoni tókerülőn való részvételhez. Vagyis még egy-két szokatlan megoldás is színezte az életüket, a hajó kezelését.

A CODE8 hajókat a rendezők az ORC Minialtura osztályba sorolták. Ez alkotta a mezőny nagy részét, hiszen 49 egység tartozott ide.

A verseny

A rajtnál 10-15 csomós, vagyis Beaufort hármas-négyes északi szél fújt. Sajnos a három Code8 csapat mindegyike rosszul választott az első pár kilométeren.

Fazekas Gáborék tisztán rajtoltak, és röviddel ezután lehetőségük lett volna balcsapásra fordulva keletre igazítani, de a pillanatot elszalasztva tovább húztak a nyugati partok felé. Lassan el is nyelte őket a part felőli oldalról induló gyorsabb hajók tömege, majd azok is elléptek tőlük, akik keletre nyitva frissebb szélbe jutottak.

A másik két Code8 fedélzetén vitorlázó csapat első perceit töltötte a hajóban, és ez meg is látszott rajtuk, az ekkoriban 12-15 csomós északi szélben. A svájciak még nem találták meg az erre a szélre alkalmas vitorláaállításokat, és túlzottan dőlve messze voltak még az elérhető ideális sebességtől. Gömbös Lórándék a Granini fedélzetén pedig még rosszabbul álltak. Reffelniük kellett volna, de a közelgő balatoni egykezes szólóvitorlás versenyre átszerelt hajón sokáig nem tudtak ezt végrehajtanii, és rövidesen a mezőny hátsó traktusába csúszva vergődtek

Az Innov8! első reffre húzott grósszal jól haladt, csak a kezdeti taktikai hiba nyűgét cipelték a pálya kedvezőtlenebbek bizonyuló oldalán  A svájciak fokozatosan magukra találva reffelés nélkül is felzárkóztak melléjük, és a két CODE8-as a mezőny közepén kergette egymást Navene, az első bója felé.

A Centomiglián a kisebb hajók, az ORC Minialtura 49 hajós mezőnye, valamint a Protagonist, az UFO 22 és a Dolphin 81 osztályok első szakasza csak Navenéig tartott. Ott, a keleti parti Malcesinétől kicsit északabbra kellett dél felé fordulniuk, míg a nagyobbak tíz kilométerrel tovább, egészen Torboléig cirkáltak. A rövidebb pálya összesen 84 hajót érintett, vagyis a mezőny kétharmadát.

Navenénél az  Innov8! harmincadikként vette a bóját, a svájciak száz méterrel mögöttük, míg a Granini hozzájuk képest is jelentős hátránnyal ért ide. Mi tagadás, előzetesen előrébb vártuk mindannyiukat! Saját osztályukban az ORC Minialturában is csak 13., 15. és 20. helyen álltak ekkor.

Eddig tehát rosszul alakultak a dolgaink, ám ezután, a következő nyolcvan kilométeren már mindhármuknak jól ment a versenyzés!

A CODE8 bőszélben megmutathatta, hogy mit tud. Idáig a Garda-tavi cirkálásra optimálisabb típusok uralták a pályát, de most jött el a mi időnk!

Az Innov8! ekkor Keller Andris kormányzásával ideális szögeken raumolva lehengerlően rontott előre. Bár a svájciak által vitorlázott CODE8 is jött előre a mezőnyben, de ekkor maradt le tőlük jelentősen, mert nem érezték még meg, hogy mennyire kell élesedniük az ideális sebesség eléréséhez. Gömbösék pedig messzi hátulról megkezdték a felzárkózást.

A magyar hajók ekkor 8-10 csomós sebességgel előzgették ellenfeleiket. Nagyszerű látvány volt, ahogy az Innov8! felkiáltójeles, a Code8 élénk türkiz színű, és a Granini piros feliratos gennakere és piros grósza egyre előrébb látszott a mezőnyben!

Bogliaco felé kezdett komolyan elfogyni az északi szél. De nem a szokásos garda-tavi módon, nem az érkező déli szél szorította ki, hanem egy szépen hízó csaknem szélcsendes lavór várta a mezőnyt a bójánál.

Délután negyed kettőkor Bogliaconál az Innov8! osztályában már 6. helyen, abszolút tizenegyedikként vitorlázott, és a másik két hajó is felzárkózott.

Az egy órával később rajtolt Liberák még nem értek ide, de a Raffica sajnos nem sokáig bírta a tempót a fiatalabb ClanCrokkal. Csak a nagyobb katamaránok haladtak el a rövidebb pályán vitorlázók mellett, a Liberák még messze jártak. Őket itt – éppen a szélcsendes részen – még egy extra betétkör is várta. A Torboléban is járt gyors nagyhajók közül csak az ORC Regatta osztály menője a svájci Sonnenkönig, egy 11 méteres Bruce Farr tervezésű darab érte utol eddigre az Innov8!-et.

Bogliaco után a szélhelyzet az éllovasoknak kedvezően alakult. Míg a nagy és egyre hízó bogliacói lavór megfogta a mezőnyt, addig a tó déli felén, a szélesebb részén olyan keleti szél épült fel, amely sosem terjedt át az északi részre. Vagyis a beleérkező hajók élesen gennakerezve egyenként elrohantak a vergődő tömeg elől.

Szerencsére Fazekas Gáborék eddig még legyűrtek két-három ellenfelet és abszolút nyolcadikként szabadultak a szélcsendes vergődésből. Háromnegyed ötkor fordultak a tó déli végében Desenzanónál. Ekkor már se előttük, se utánuk félórás körzetben nem volt ellenfél. Az elejét elfújta korábban a keleti, és ők is messze távolodtak a riválisoktól. Jó tempóban húztak a cél felé hatalmas CodeZerójukkal, és az alá húzott orrvitorlával.

Gömbi és csapata nagyot alakított Navenetől Desenzanóig. A világ végéről hozták fel a Graninit az abszolút 18. helyre.

A svájciak rosszul jöttek ki a szélcsendes részről, és kicsit savanyúan bólogattak a 20. helyen, ekkor bő félórával  a Granini mögött vitorlázva.

A Raffica Desenzano után előzte meg az Innov8!-et. Náluk is széthúzta a mezőnyt a szél, már csak végig kellett vitorlázniuk a hátralévő kilométereket, osztályukban a második helyen.

Fazekas Gábor és csapata – Keller András, Gyapjas Balázs, Gyapjas Nándor, Major Zoltán – már sötétben, 20 óra 19 perckor, osztályukban a 4. helyen értek a célba.A már parton lévő Raffica-csapat harsány ünneplése kísérte utolsó métereiket. Megérdemelték, nagyszerűen vitorláztak.

Bogliaconál a célvonal egy bója és egy parton álló árboc között huzódik, így a közönség és a már befutottak szinte tribünről nézhetik az érkezőket. Hát a másik két Code8-as adott is némi izgalmat a nézőknek.

Este tíz óra után Gömbösék a Graninivel a tó közepe felől bőszélben érkeztek a célvonalra. A „szél” és az „érkeztek” szó enyhe túlzás, inkább úgy helyes, hogy kelet felől közeledve ráengedett vitorlákkal küszködtek. Eközben a svájciak Jan Loens kormányzásával a nyugati part felől éles menetben érkeztek a reflektorral jól kivilágított célvonalhoz. Nagy hátrányból jöttek, viszont 1,5-2 csomóval vitorláztak. Gömbiék eközben szinte álltak.

Végül talán a Raffica-csapat harsány „pumpáljatok, pumpáljatok” kórusa segített, vagy egy kósza vízáramlat, ahogy Gömbi mesélte, mindenestre a Granini úgy harminc centivel előbb dugta be a célba az orrsudarát, mint a tempósan érkező CODE8.

A végére ők is nagyszerűen feljöttek. Az ORC Minialtura osztályban 5. és 6. helyen végeztek.

A CODE8-asok megmutatták a bennük rejlő potenciált. Így, hogy a mezőnyben aránylag hátul kezdtek, alaposan megmutatták magukat a többieknek. Biztos sokan emlékeznek majd a Garda-tavon furcsa formájú gyors hajókra, ahogy elhúztak mellettük. Ehhez persze kellettek a jó vitorlázók is, akik leküzdötték az ismeretleneket. A hajó újdonságát, a tó és szélviszonyainak trükkjeit, vagy akár azt, hogy egy új hajóban sosem próbált társakkal vitorláztak egy százkilométeres veresenyen.

Én pedig nagyon szeretnék jövőre versenyzőként visszatérni a Centomigliára, akármennyire sorvad is, vagy fogy a mezőny.

Jó eséllyel jövőre megszülethet a négy nagy tókerülő, a Kékszalag, a Cento, a Rund um és a Bol d’Or kupasorozata. Legalábbis Holczhauser András MVSZ főtitkár a verseny idején erről is tárgyalt a helyszínen az olasz vitorlázókkal.

Két magyar CODE8 típusú hajó indult augusztus 31-én a 48. Trofeo Gorla versenyen a Garda-tavon. A 6 nemzet 49 hajóját felvonultató ORC Mini Altura osztályban a Fazekas Gábor hajója az Innov8 a hetedik helyen ért célba, míg a CODE8 Ruják István kormányzásával lett nyolcadik.

Szeptember 6-7-én lesz a 56. Centomiglia, a híres Garda-tavi tókerülő verseny, amelyen több magyar hajó is indul. Ahogy idén már a Fehér Szalag volt a Kékszalag előversenye, úgy a Centomiglia hagyományos felvezetője a Trofeo Riccardo Gorla. Ezen a versenyen a Bogliaco – Campione – Torbole – Aquafresca pályát teljestik a hajók.

Idén két CODE8 hajó nevezett az ORC Mini Altura osztályba, ahová a 9 méternél rövidebb vízvonalú, osztályba nem sorolt hajók kerültek. A teljesítményüket ORC számítás alapján korrigálva hasonlították egymáshoz.

A verseny gyenge, majd 10-12 csomósig erősödő északi szélben zajlott, amely a gardai „menterendnek” megfelelően déltájt legyengült és délután délire fordult. Így a verseny a magyar hajók számára végig cirkálásból állt a légvonalban körülbelül 50-55 kilométer hosszú pályán. A CODE8 számára az ellenfeleket tekintve sebességileg sokkal kedvezőbb lett volna, ha  bőszeles menet is van, de így is sikerült jól szerepelniük a magyar csapatoknak.

A hét és fél órányi versenyzés után hetedik helyen célba futó Innov8 fedélzetén a kormányos Fazekas Gábor társai Keller András, Gyapjas Balázs és Major Zoltán voltak.

Az Innov8 csapata a Gorla előtti napon a Super-G nevű húszmérföldes meneten remekül vitorlázott. Ott magasan győztek volna osztályukban, de sajnos a szél olyan gyenge volt, hogy az lehetetlenné tette a pálya limitidőn belüli teljesítését, ami csak a Clandesteam Liberának és a Grifónak sikerült.

A másnapi Gorlán az Innov8 mögött néhány hajóhosszal nyolcadikként ért célba a CODE8, amelyet Ruják István kormányzott és Simon Tamás, Tóth Mónika, Kollmann András, dr. Dzsinich Gergely vitorlázott.

Ruják István beszámolója:

„Régen, aktívabb versenyző koromban sokszor versenyeztem a Garda-tavon Finnel, Solinggal, persze pályaversenyeken. Mindig szerettem ezt a tavat, ahol szinte menetrend szerint fúj délelőtt az északi, majd délután a déli szél. Vártam, hogy újra itt versenyzhessek.

CODE8-cal már vitorláztam, de még soha nem versenyeztem, így erre is nagyon kiváncsi voltam. A csapatunk alkalmilag verődött össze erre hétvégére Simon Tamás a hajótípus megálmodója, építtetője révén. A CODE8 a Balatonon fokozatosan közelít az osztállyá válás felé, de lehet, hogy ezt a státuszt előbb éri el nemzetközi szinten, hiszen már német és svájci vizeken is megjelent ez a nagyszerű, Andrej Justin tervezésű magyar hajó.

Magamra is kiváncsi voltam, mennyire látok ki a rozsda alól, mert az elmúlt tíz évben – önhibámból – jó ha összesen tízszer versenyeztem. Az utóbbi időben főleg írtam és beszéltem a vitorlázásról, ahelyett, hogy csináltam volna. A Gorla után úgy érzem, változtatnom kéne az arányokon…

Fazekas Gáborék nagyszerűen versenyezve és kezdeti pozicionális pechüket leküzdve jelentős hátrányból fokozatosan törtek előre a meőnyben. Gábor mindenkinek jó példa lehet, aki felnőtt fejjel kezd kormányosként versenyvitorlázásba. Kiválasztott egy magának tökéletesen megfelelő hajót, és komolyan veszi, amit csinál. Jönnek is a sikerélmények, az eredmények.

A CODE8 egy remekül vezethető kis tőkesúlyos hajó, amely a vízen szinte dingiként viselkedve segíti a gyors tanulást. Ha ehhez olyan társakat választ az ember, mint Keller Andris vagy Gyapjas Balázs, akkor minden adott a fejlődéshez, és az élvezetes, sikeres versenyzéshez.

De hagy dícsérjek én is valakit a legénységemből!

Az, hogy Simon Tamás nagy segítség, természetes, hiszen a hajó odafigyelő gazdájaként mindent tud, amire szükség van. Nem is neki akarok hízelegni.

A versenyre beszállt hozzánk a Keller Andrissal eredetileg nyaralni érkezett Tóth Móni. De neki érdekesebb versenyezni, mint a parton turistáskodni, így velünk tartott.

Én mindig tudtam, hogy nőkből kell mancsaftot összeállítani! Nem azért, hogy odavonzzák a tekinteteket. Nem arra gondolok, akit elvisznek a fiúk szendvicset kenni, hanem aki igazi legénység.

Egy nő, ha úgy dönt, hogy komolyan veszi a vitorlás versenyzést, utolérhetetlen. Az első pillanattól az utolsóig koncentrál, csak az érdekli, hogy a lehető legjobban lássa el a dolgát, és ha vadidegenek közé, alig ismert hajóba is csöppen, feltalálja magát. Nem csak azt végzi el, amit mondnak neki, hanem keresi a megoldandókat. Nem kell szólni neki, hogy dől a hajó, jöjjön fel a szél alatti oldalról, nem kell ellenőrizni, hogy amit elkezdett, azt végig is vigye, ráadásul, ha éppen nincs teendő, akkor felszólítás nélkül figyel a kötélrendre, apróságokra. Nem beszél oda nem tartozó baromságokat, nem foglalkozik semmi mással, csak a versennyel. Mert iszonyúan nyerni akar!

Vagyis köszönjük szépen Móni, király voltál! Izé, királynő!

A versenyen jól kezdtünk. Pontosabban jobban is rajtolhattam volna (sokkal jobban), de a sebességi kategóriák szerint három részre osztott rajtvonal adta lehetőséget jól használtuk ki. A keleti oldalon gyorsan kelet felé menekültünk a Bogliaco előtt terjengő, és a gyorsabb hajókat kezdetben megfogó gyenge szeles folttól.

Aztán a már frissülő északi szélben vitorlázva sikerült egész jól megtalálnunk, hogy mikor menjünk be a szikla alá, a partközelbe, vagy mikor húzzunk keresztbe a túlpart felé. Eközben Tamás segítségével fokozatosan javítottunk a cirkálósebességünkön is. Nem csak én voltam új a hajóban, de a vitorlák is, ráadásul más műhelyből érkezett a grósz és a fock is, ami okozott némi nehézséget. Mert amíg az én szememnek tetszőre állítottam a nagyvitorlát, addig csak folyamatos lékocsizással sikerült jól mennünk. Aztán Tamás javaslatára állítottunk a grószon, és a hajó több tized csomónyit gyorsult nyitott felső profillal, és az árboc mentén horpadozó hassal. Meghazudtolva a tételt, hogy ami szép, az a gyors is…

Pontosan nem tudtuk ki az ellenfelünk, de sorra küzdöttük le az olyan hajókat, akiket a kategóriánkba tartozónak gondoltunk. Persze több is akadt, amelyik önálló osztályként versenyzett.

Sajnos volt néhány olyan, akinek a testformája miatt nagyon feküdt a cirkálás, és meglépett előlünk. Aztán a tó északi végén néhánynak az előnyük behozhatatlanná vált. Egyszerűen azért, mert a torbolei bóját még északi széllel elérve ők a nagy szélforduló előtt, bőszélben indultak délnek. Ezzel tettek szert behozhatatlan előnyre, mert nekünk már egy húszperces vergődés jutott a szélcsendben a bója felé küszködve. Ezután pedig már cirkálnunk kellett dél felé.

Bő hétórányi cirkálás elég kimerítő. Mégis sikerült jó döntéseket hozni, akkor menni egészen közel a part közelébe, ki a sziklákhoz, amikor ez fizetett is, illetve jókor húztunk át a másik parthoz, amikor éppen ezt kívánta meg a pálya gyors teljesítése.

Az egész versenyből csak az Aquafresca utáni utolsó szakaszt felejteném szívesen. Még korábban úgy festett, hogy onnan már csak egy hosszú, ám egyszerű futtatott menet lesz a bogliacói célig. Amelyiken aztán el is szúrtam a versenyünk végét..

Valószínűleg elfáradtam, és megörülve ennek az egyszerűnek tűnő utolsó menetnek kikapcsoltam. Nem vettem észre, hogy már nem koncentrálok eléggé, és hibáztam. Az utolsó szakasz ugyanis egyszerű menet helyett változó erejű, de összeségében gyengülő szeles cirkálás lett. Ebben a szélben az orrvitorlát és a topra húzható reachert kellett cserélgetnünk.

Nálunk a reacher egyik betekerésekor adódott egy technikai probléma. Én pedig nem álltam készen a helyzet higgadt megoldására. Sőt! Az összeszokatlan, ebben gyakorlatlan legénységemet még bele is hajtottam a kapkodásba. Talán mindig hajlamos is voltam erre, de most az agyamon lévő vitorlásrozsda és az edzetlenségem lehetett a rossz reagálásom fő oka.

Így kissé lehorzsolt vitorlás öntudattal várom a Centomigliát, ahol ráadásul feltehetően legénységként veszek részt, szintén egy CODE8-on.

Ami biztos: tök mindegy hány éves vagy, van-e vitorlás múltad vagy nincs, vitorlázni, versenyezni kell, hogy végig, a rajttól a célig rendben menjenek a dolgok.

Hiába na, ahogy azt Reinhardt Gyu tanította nekünk anno a Velencei-tavi Vízi Sportiskolában: „Kisfiam ez egy olyan bicikli, amit tekerni kell, különben pofára esel!”

Tehát viszlát újra a vízen Finnben és CODE8-ban vagy bármilyen jó hajóban! Megpróbálom elhagyni az elmúlt évek, évtizedek alatt felvett enter-escape és gáz-kuplung alapú fizikai felkészülési sémámat, és legalább kicsit többet versenyezni. Muszáj lenne valahogy egyenként lepattogtatni azokat a rusnya rozsdafoltokat a bordázatomról…Legalább a javát!”

Szeptember 6-án a Centomiglián három CODE8 típusú hajó áll rajthoz, valamint a Raffica, az egyszer ezen a versenyen már Király Zsolt csapatával is diadalmaskodott, tavaly pedig második helyen végzett magyar Libera.

Két versenyt egy csapásra – ez volt a mottója Optimisteseink augusztusi Garda-tavi turnéjának. A srácok augusztus 10-én vágtak neki az utazásnak. A buszban töltött és átszunyókált transzportot követően 11-én már a torbolei vizeken siklottak a hajók.

A magyar Optimisteseket a Spartacus Vitorlás Egylet színeiben  – Török Péter edző vezetésével  – Argay Bence, De Jonghe Arthur, Erőss Loránd, Héjja Marcell, Jeney Máté, Kocsis Bálint, Kozma Gergő, Lászlófy Ábel, Lászlófy Levente és  Ralovich Dávid képviselte.

Az Ora Cup Ora-ra (a második versenyre) – Majtényi Zsombor edzővel – megérkezett a Yacht Klub Agárd színeiben Bihary Ádám, Hevesi Marcell, Kovács Dominik,  ifj. Majtényi Zsombor és Virág Balázs is.

Augusztus 13-án kezdődött az első verseny, a Trofeo 4 Laghi, amelyen az Optimist mellett az O’pen Bic és a 420-as hajóosztály versenyzői is indultak. A szokásos gardai szelek cserben hagyni látszottak a rendezőket (és persze elsősorban a versenyzőket), de egy kora reggelre hozott rajttal sikerült az ifiknek négy, a serdülőknek három remek futamot lebonyolítani.

Az ifiknél a dobogóra két magyar is felállhatott: De Jonghe Arthur az ezüst, Lászlófy Ábel a bronzérmet hozta haza. A hetvenegy ifi versenyzőből Erőss Loránd a 10., Lászlófy Levente a 16., Ralovich Dávid a 35., Héjja Marcell a 38. helyen végezett. Ezen a versenyen hetvenegy ifjúági korcsoportú vitorlázó indult.

A serdülő mezőnyben Jeney Máté a szintén éremmel jutalmazott 4. helyet szerezte meg. Kozma Gergő a 19., Argay Bence a 28. lett a negyvenkettő serdülőt felvonultató mezőnyben.

Augusztus 15-ére – villámgyors molinó és egyéb installációcserét követően – az arco-i klub az Ora Cup Ora nevű Optimistes verseny színhelyévé változott. A regattán összesen százhatvan ópés állt rajthoz.

Az Ora talán a leghíresebb Garda-tavi szél, amely délről fúj. Általában akkor,vagy kicsivel azután kezdődik, amikor a Pelér (az északi szél) leáll. Erre általában dél és fél kettő között kerül sor. A Garda-tavi szeleknek persze komoly irodalma van, de legjobb ismerői azok a helyi nagyszakállú bácsikák, akikkel itt-ott találkozhatunk a kikötők környékén.

Az ifiknek a három napos versenyen öt futamot követően medal-race; a serdülőknek összesen hat futam került megrendezésre. Ezen a versenyen is szükség volt kora reggelre előrehozott rajtra, hogy a reggeli északiban biztosan lemenjenek a futamok.

A magyar ópésok már egész jól „tudják a Garda-tavat” és ez az eredményeken is meglátszott. Az ifiknél De Jonghe Arthur a dobogó harmadik fokára állhatott fel, míg Lászlófy Ábel a szintén díjazott 5. helyen végzett.

Lászlófy Levente a 11., Héjja Marcell a 14., Erőss Lóri a 20., Kocsis Bálint a 23., Kovács Dominik a 45. lett az arany csoportban.

Az ezüst csoportban Ralovich Dávid a 15., Bihary Ádám a 25., Virág Balázs a 32., Hevesi Marcell a 40. helyen végzett.

A serdülőknél Jeney Máté beadta a mattot: két futamgyőzelmével magabiztosan végzett az első helyen. Argay Bence a 19., Kozma Gergő a 25. lett a hatvannyolc fős serdülő mezőnyben.

A helyzet az, hogy a magyar Optimisteseket immár egészen biztosan jegyzik a nemzetközi vizeken. Szép volt fiúk!

Az Optimistesek következő megmérettetése a Balatonfűzfőn megrendezendő és egy hétig tartó Országos Bajnokság lesz. Az Optimist OB-re a Cadet hajóosztály bajnokságával közösen kerül sor. (A Cadetosok válogatottja jelenleg az angliai Weymouthban a Cadet Világbajnokságon vesz részt.)

Az Optimist és Cadet  Országos Bajnokság hírei folyamatosan frissítve lesznek a Facebook-on:

https://www.facebook.com/optimistandcadetOB2014

Jó magyar szokás szerint az elfogadható eredmény csak az arany. Bárki bármit mond, azért a szívünkbe Mári bonzérme egy kicsit talán csalódás. Mégis ne felejtsük ebben az osztályban nem ez a cél. A cél az Olimpia.  És azért én szeretnék egy ilyen peches világbajnoki bronzot magaménak tudni. Megkérdeztük Eszes Tamást, Érdi Mári edzőjét, hogy milyen volt ez VB. Meg persze magát Márit is.

Eszes Tamás:

Számunkra hosszú, nehéz 5 nap volt. Legfőbb célunk a világbajnokságon az volt hogy megnézzük Mári sebességét és tudását az ifjúsági Olimpia előtt abban a mezőnyben amelyben Kínában kell majd helytállnia.

Sajnos a világbajnokság első napjától kezdve Márinak balszerencséje volt mindennel. Kezdődött azzal hogy verseny előtt egy órával még az árbocán fúrni faragni kellett, mert a vitorla  felhúzó kötél 30 perc vitorlázás után állandóan elszakadt.

A vízen folytatódott azzal hogy Márit első helyről sárgalappal büntették túlzott testmozgásért, így visszaesett a 4. helyre.

Másnap gyönyörű 15-16 csomós déli szél fújt. Mári jó formában vidáman kezdte a napot, ám a második futamban újra sárga lappal büntették.

Majd a soron következő futamban ismét sárga lapot kapott …..

és a 4. futamban szintén…

Gyakorlatilag teljesen ellehetetlenítették, és lelkileg megtörték. Érdekessége a történetnek csak az, hogy a 13 futamból álló versenyen csak az első 4 futamban büntették sárga lappal.

A harmadik napon Márinak egyetlen esélye maradt hogy meg tudja védeni világbajnoki címét, hogy a soron következő futamokban első helyen kell végeznie. Ahogy eltervezte, véghez is vitte. A 6. futamot nagy fölénnyel nyerte, ám a befutóban kiderült hogy kizárták korai rajtolásért….

Itt elúszott a világbajnoki címvédés lehetősége. Mári 4. helyen zárta összesítettben az utolsó előtti napot, amikor már csak két futam volt hátra a versenyből.

Másnapra feldolgoztuk a történteket és próbáltunk arra összpontosítani hogy a dobogó még nyitott. Korán reggel indították a futamot északi erős szélben mely Márinak nagyon kedvezett. Gyönyörűen elsőnek rajtolt és az első kör után már több mint 100 méter előnye volt a 2. hajóval szemben. Ekkor jött a következő balszerencse és leszakadt Mári vitorlája…

Az utolsó futamra így már csak a bronz érem megszerzésének lehetősége maradt nyitva Mári előtt. Ennyi rossz dolog után már el sem tudtam képzelni mi jöhet még….

Semmi! Mári összeszedte magát és csak arra koncentrált hogy az olasz versenyzőt a futam alatt végig maga mögött tartsa. Így az utolsó futamban sikerült megszerezni a bronz érmet.

A verseny tanulságos volt számunkra, tudjuk Mári mire képes és folytatjuk a felkészülést az Olimpiára.

Érdi Márit

arról is faggattuk, hogy mennyire volt nyomasztó az esélyesség terhe:

Az esélyesség terhe egyáltalán nem nyomasztott. Egyáltalán nem aggódtam amiatt, hogy meg fognak verni, vagy nem. Az első három futamban három sárgalapot kaptam, amiknek nem nagyon értette senki sem az okát. Többször fordult elő velem ezek miatt, hogy vezető pozícióból kerültem vissza 4.-5. helyre. Például a harmadik futamban gyönyörű rajtom volt, 100 méterrel utána mar tisztán vezettem, de megint megfütyültek. Akkor azon is elgondolkoztunk, hogy nem folytatom a versenyt. Ezek után szerintem mindenkinek nehéz lett volna folytatni.

Én egyáltalán nem fogom fel kudarcnak ezt a harmadik helyet, nagyon megerősített ez a verseny mentálisan. Az utolsó nap meg nyitva állt a második hely is, de aznap az első futamban, amit fel hátszéllel vezettem, elszakadt a felhúzom, lecsúszott az egész vitorlám. Nem tudtam befejezni azt a futamot, bár megpróbáltam. Így mar csak a harmadik helyért kellett küzdenem, sikerült. Összegzés képen, azt mondhatom, hogy a sebességem mindig megvolt, nagyon várom Kínát!


Tomi nagyon sokat segített, midig támogatott es ő sem adta fel soha.

Kiélezett küzdelemben, 3-as és 6-os szelekben zajlott a kifogástalan rendezésű Olasz Bajnokság, ahol az 1. helyen, az olasz Omboni Zamboni, míg a 3. helyen a Leopold Fricke által kormányzott német egység végzett. Az olaszok az Asso 99 egységek legjobbjait szedték össze a fedélzetre, míg a németek egész éves programjukat folytatva főleg a 470-es hajóosztályból érkezett friss legénységgel álltak ki, ami kiváló erős szeles vitorlázásukon látványosan mutatkozott meg.

A Petrányi – Peecasso csapata, először 2003-ban ért el ugyan itt nemzetközi sikereket az Asso osztályban, amit 2006-ban egy EB arany követett.

Kormányos: Szilvássy Attila, Legénység: Petrányi Zoltán, Szaplonczay Péter, Szutrély Gergely, Kaltenecker Károly, Vigh Tamás

A Ford Petrányi támogatta Asso99 csapat a hajót innen viszi át az októberben 2-6. között zajló Európabajnokságra Chiemsee-re. A német rendezők hihetetlen kedvezményekkel csalogatják a résztvevőket az müncheni sörfesztivál alatt zajló eseményre: 10 euróért szállást és ellátást ajánlanak és a főszervező Luitpold von Bayern herceg saját sörével vendégeli meg a csapatokat minden nap, de a hajók helyszínre szállításába is anyagiakkal szállnak be egyeztetés alapján.

Olasz Bajnokság weboldala:

http://www.centomiglia.it/


Európabajnokság weboldala:

www.asso99.de


Versenykiírás:

http://www.asso99.hu/VERSENYEK/2013/nemet/2013%20Euro%20Asso99%20Announcement%20VSAC%2005%5B1%5D.pdf


Info az Asso99-ről:

http://www.asso99.hu/

A koperi Laser Európa Kupát követően a BYC-es csapat – Érdi Mária, Galgóczy Tamás, Litkey Balmaz, Vadnai Benjamin és Vadnai Jonatán Edelényi-Szabó Viktorral és Korchmáros Kristóffal kiegészülve vágott neki a Laser Európa Kupa következő állomásának, az olaszországi Malcesin-ben, 2013. március 14-17. között, ahol Jonatán győzelme mellett több remek eredményt is begyűjtöttek vitorlázóink.

A 4 napos versenyen az időjárás megmutatta igazán zord arcát is: 6 fokos levegő, 7 fokos víz és 30-35 csomós szél várta versenyzőinket. Az idei laser sorozat második fordulóján népes mezőny gyűlt össze mindhárom hajóosztályban: lány radiálosok 89-en, fiú radiálosok 165-en, a 4.7-esek 122-en, míg a standerdesek 111-en álltak rajthoz.

A BYC-es versenyzők ezen a versenyen is remek eredményeket értek el: Laser 4.7 hajóosztályban Vadnai Jonatán az összetett 2., míg korosztályában az 1. helyet szerezte meg; Edelényi – Szabó Viktor az ezüst csoport 31. helyén végzett, Érdi Mária a lányoknál az összetett 25. helyen, míg U16 korosztályban a 9. helyen ért célba; Laser Radiál osztályban Vadnai Benjamin összetett 13. helyezést ért el 165 hajó közül; Standardeseknél Litkey Balmaz az ezüst csoport 33. helyén ért célba, míg Korchmáros Kristóf ugyan ezen csoportban 46. helyezést ért el.

Gratulálunk Mindenkinek!

VÉGEREDMÉNY

Forrás: www.byc.hu

A hétvégén Opatijában Gyapjas Zsombor győzelmével és Lászlófy Levente bronzérmével befejeződött az Optimist csapat tavaly október óta tartó téli felkészülési versenyprogramja. A tizennégy versenyből és számos edzőtáborból álló küzdelemsorozat szép eredményeket, fejlődést és nem utolsó sorban sok-sok tapasztalatot hozott versenyzőink számára.

Néhány gondolat a fenti időszakról:

A húsvéti  30. Lake Garda Meeting volt az eddigi Optimist versenyek csúcsa, hiszen minden idők legnagyobb mezőnye állhatott rajthoz. A versenyrendezők fantasztikus teljesítménnyel, zökkenőmentesen bonyolították le a futamokat. A közel ezernégyszáz versenyzőből, Gyapjas Zsombor és Tenke Áron az arany csoportban, Ziegler Kristóf, Erőss Loránd, Roznár Katalin és Galgóczy Tamás az ezüst csoportban, Hadnagy Zsombor, Pintér Nikolett és Korchmáros Sára a bronz csoportban, míg Józsa-Kovács Attila és Futó Marcell a borostyán csoportban végeztek. A kicsiknél a Lászlófy ikrek Ábel és Levente nagyon szép vitorlázással az arany csoport elejében, míg Argay Balázs nem sokkal mögöttük végzett.

Gyapjas Zsombor kétségtelenül a legeredményesebb versenyzője a csapatnak. Három versenyt is megnyert (Mali Losinj, Nápoly, Opatija), s a többi küzdelemben is a mezőny elejében végzett. Ő az utolsó „nagy Mohikánja” az aranygenerációnak (Vadnai-, Péch-, Gyapjas testvérek), neki kell továbbadni a stafétát a feltörekvő fiatalok számára. Zsombor nem csak versenyzőként, hanem emberként is példaképe társainak, sokat tanulhatnak tőle a kisebbek.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

Ki is a következő generáció?

Tóth Levente és Wolf Szabolcs vezetésével több fiatal is igen tehetségesnek bizonyul. Az eddigi versenyek alapján a fiúk közül Tenke Áron, Erőss Loránd, Ziegler Kristóf szerepeltek szépen. A nagyokat üldözve egyre feljebb kapaszkodnak a még igen fiatal Lászlófy ikrek és Héjja Marci. Tisztes küzdelemben szépen lépeget előre Hadnagy Zsombor. A nagy küzdők csapata, Józsa-Kovács Attila, Futó Marcell, Argay Balázs, Czeizel Jakab, Oláh Gergő, Bednár Andris, Odonics Csanád is meg-meg villan egyszer –egyszer.

A lányok küzdelmében az élen Roznár Kati áll, őt követi Pintér Nikolett, Veenstra Csenge és Korchmáros Sára. Nagyon hiányzik a csapatból Jósa Adél, aki tehetségével óriási eredményt érhetne el.

A hazai mezőny egyik legszínesebb egyénisége, Galgóczy Tamás a tél folyamán több sportágban is bizonyította tehetségét, az OP mezőnyben is keményen beleszól a küzdelembe. Ő utolsó éves, így szeretne kijutni az Európa Bajnokságra.

Az EB kijutásért folytatott küzdelem május közepén zárul le a hollandiai Workumban rendezendő rangos OP találkozóval. Addig is a hazai vizeken folytatódik a versengés, melynek egyik jeles eseményen, a Majthényi Zsombor Emlékverseny lesz, ahol ismét összemérhetik tudásukat a fiatalok.

Köszönjük a szurkolást!

Jó szelet!

Török Péter

Ui.: Az egész csapat gratulál Benjinek a szuper eredményért! Ő azon ópésok egyike volt, akit nem lehetett túlmotiválni!

Carnival  Cup, Opatija – végeredmény (all boats) –

ITT!

Carnival Cup, Optaija – végeredmény (serdülő) –

ITT!

Fotó: Giovanni De Sandre

3 Hajóosztály 551 versenyzője gyűlt össze a legnépszerűbb Laser versenyre. A koper-i gyenge szeles verseny után a mezőny nagy része ide utazott egy sikeresebb verseny reményében. Magyarországról 18 egység érkezett. A verseny első napján gyenge szélben sikerült 2 futamot rendezni, második nap ugyan jó szélben vitorlázott ki a mezőny a pályára, de az első futam végére a szél elállt, így nem mindenkinek sikerült futamot rendezni. A harmadik nap délelőtt az elmaradt futamokat próbálták bepótolni, majd délután a többit, és végül az utolsó napra sikerült mindenkinek 6 futamot befejezni. Nem egyszerű 3 osztályban 551 hajót koordinálni, a széllel sem volt teljesen szerencsés a rendezőség, ezért is történhetett, hogy csak 6 futamot sikerült befejezni 4 nap alatt.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

Berecz Zsombi a versenyen végig vezetett, a 6 futamból 4-et megnyert a két csoportra osztott, 109 fős mezőnyben, ami ugyan nem vonultatott fel sok versenyzőt a világ élvonalából, de így is elég komoly mezőny volt. Mátyás Viktor az ezüst csoport második helyén, tehát az 57. helyen végzett a regattán.

Radiálban 5 részre volt osztva a mezőny, a fiúk 3, míg a lányok 2 csoportban küzdöttek.

A srácoknál Bathó Péter a 36. helyen végezve lett a legjobb magyar Rosznyay Domonkos az 56. helyen végzett.

A lányoknál csak 2 magyar egység indult, két olimpiai aspiráns. Karé Réka a 26. helyen végzett, míg Héjj Viktória a 74. helyen fejezte be a versenyt a 91 hajós mezőnyben.

Laser 4.7-ben Vadnai Jonatán a 9. helyen végzett, a 109 fős mezőnyben, míg Takács Levente a 20. helyen végzett.

4.7-ben a lányoknál csak 1 csoport volt, itt Virág Flóra érte el a legjobb eredményt, 22. lett, míg Hirschler Ludovika a 23.

A mezőny egy része Luganoba utazik tovább, ahol a következő Laser Európa kupa vár a versenyzőkre, míg a mezőny komolyabbik fele Palmára utazik, ahol az ISAF világkupa első európai versenye fog zajlani.

Eredmények

A már hagyományokkal rendelkező versenyen 2 magyar vett részt Pál Gaszton és Beliczay Márton személyében Litkey Árpád szövetségi kapitány vezetésével.

A versenyen végig gyönyörű idő volt, 20 fok feletti levegő- és kb. 20 fokos vízhőmérséklettel. Az első nap a 11 órai megnyitó után némi halasztással kezdődött, hiszen nem jött meg a déli szél, de 2 óra körül kiküldték a mezőnyt. A megszokottól eltérően most jóval északabbra tették ki a pályát, így nem volt annyira egyértelmű eleinte, hogy melyik lesz a jó oldal. Mire a mezőny kiért a pályára, 7-8 csomós szél fújt, amiben el is próbáltak rajtoltatni, de nem sikerült, hiszen annyira leerajtot raktak ki, hogy nem lehetett kimenni a vonalon, viszont a leebójától már lehetett menni az első pályajelhez. Legalábbis úgy tűnt, hiszen a második rajt már elment, de akik lúvban rögtön kifordultak, azok jártak jól, hiszen a nyugati sziklához közeledve 30 fokot pörgött le a szél és onnan be lehetett érni a mezőny elé a friss szélben. Innentől már nem volt kérdés, hogy mit kell csinálni, lúv rajt, rögtön kifordulás és kopp jobb minél gyorsabban, majd hátszélben ugyanez. A második futamra se változott a helyzet, csak gyengébb volt a szél, így azt a második körben rövidítették, miután el is fordult a szél 30 fokot. Beliczay Márton 8. és 14. míg Pál Gaszton 15. és 17. helyezést ért el. Másnapra reggel 8 órára írták ki a rajtot, hogy ne a bizonytalan déliben kelljen versenyezni.

Második nap még nem érték a nap sugarai a sziklát sem, amikor kimentünk vízre az olykor 20 csomós szélben. A rendezők, hogy némi változatosságot hozzanak a versenybe, oda tették a pályát, ahol még sose volt lementünk egészen Limone alá a nyugati sziklához. A pályára kifelé menet többszáz szörföst és kite-ost láttunk a tavon keresztbe veretni, fiatalabbak, öregebbek egyaránt. A pályára bő negyed órát kellett hátszelezni, így egy kicsi halasztással kezdett a rendezőség. Mire mindenki kiért, már készen volt a pálya és ment is az eljárás. Az első futam nem volt kérdéses, a bal oldalt kellett húzni 1-1 igazítással. A második futamra már kicsit gyengült a szél, de még mindig fújt rendesen, viszont bal oldalról kezdett elfogyni a szél és jobbra is pörgött, így a lúvban rajtolók jártak jól a leerajt ellenére, illetve akik a rajt után jobbra nyitottak. Ebben a futamban már végig a jobb oldal fizetett, 1-1 igazítással. Mindkét futam elég hosszú volt, az elsőben jó 25 percet kreuzoltunk, így 75 perc lett a futam, a másodikra kicsit csökkentették a pályát, de még így is majdnem 70 perces volt a futam. Pál Gaszton 16. és 15. míg Beliczay Márton 18. és 19. helyet ment. A korai rajt előnye volt, hogy délben már parton volt a mezőny és volt idő délután bármire.

Az utolsó napra is 8 órára tűzték ki a rajtot, a szél kicsit gyengébb volt, mint tegnap és a pályát is a már megszokott helyre tették, kicsit északabbra a klubbtól, a nyugati sziklához közel. Mindkét futamban egyszerű volt a menet, leerajt, kopp bal, hátszélben majdnem ugyanez, illetve következő kreuzban is ugyanez. Következő futamra nem gyengült a szél, ugyanazt kellett csinálni. Pál Gaszton 13, 11, Beliczay Márton 14, 14. hellyel zárta a napot, így Beliczay Márton a 15, míg Pál Gaszton a 17. helyen végzett a versenyen. 10 órára már a parton volt a mezőny, délben meg már mindenki fel volt pakolva az utánfutóra és meg is volt tartva az eredményhírdetés. A versenyt Gasper Vincec nyerte Pieter-Jan Postma és Michael Maier előtt, a legjobb olasz Filippo Baldassari lett, így ő nyerte az Andrea Menoni trófeát. Idén európában már csak pár nemzeti bajnokság lesz a finneseknek, így gyakorlatilag véget ért a szezon, akiknek sikerült a kvalifikáció a VB-re, ausztráliában folytatják novemberben.

Eredmények:

2011-finn-cup-results.HTM

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: Fabrizio Prandini

A verseny 61 éves történetében először nyert magyar csapat, a Raffica Sailing Team a nemzetközileg is méltán elismert olaszországi Centomiglia tókerülő viadalon.

Király Zsolt (többszörös magyar bajnok; nyolcszoros Kékszalag ezüstérmes) vezényletével rajt cél győzelmet aratott a Raffica Sailing Team a 61. Centomiglia-n, így Olaszországban a magyar himnuszt hallgatta a világ minden tájáról odalátogató közönség.

A győzelem nem csak a csapat számára fontos, de a magyar vitorlás sport megítélésben is mérföldkő lehet. A Centomiglia ugyanis egy nemzetközileg is magasan rangsorolt verseny, melyen olimpiai – és világbajnok vitorlázók vesznek részt, valamint a nemzetközi sajtóban is kiemelt figyelmet kap. Gyakorlatilag a magyar „Kékszalag” olasz változata, azzal az eltéréssel – a távolságon és a szélviszonyokon túl -, hogy kimondottan erős, nemzetközi csapatok állnak rajthoz.

Bíztató eredmény a jövőre nézve A Raffica Sailing Team 8.55 óra alatt teljesítette a 100 kilométeres távot – innen a név –  a szakmailag is jelentős túraversenyen.„Magyarként először nyertük a meg a Centomigliát, ami igen felemelő érzés. A sok együtt vitorlázott idő, a csapat összeszokottsága megmutatkozott a hajó vezetésében, az egész verseny során nem alakult ki egyetlen kritikus szituáció sem. A hajó és csapat kiválóan teljesítette a 100%-on vitorlázást. Nagyon büszke vagyok a csapatomra!„– nyilatkozta Király Zsolt, kormányos. A továbbiakban újabb nemzetközi megmérettetések várnak a fiúkra, újabb remény magyar sikerekre külföldi vizeken.

A győztes csapat: Király Zsolt (kormányos), Roberto Benemati (taktikus), Bíró Tamás, Czibor András, Csiszár Zsolt, Karácsony János, Horváth Balázs, Mahl Krisztián, Nagy Gábor, Mesterházi Nagy Ákos, Puskás Tamás, Óvári István, Pritzel Vilmos, Várkonyi Csaba

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: Németh Erika