A Levanter keletkezésének három módja van:

1 Nyugat-Európa felett magas nyomás uralkodik, míg Gibraltártól délnyugatra az Atlanti-óceánon alacsony nyomású terület helyezkedik el,

2 a Baleári-szigetek felett kisebb magas nyomású terület alakul ki, és

3 az Atlanti-óceánon nyugat felől hidegfront közeledik.

A Levanter helyi felhősödést, párát, nedves, fülledt meleget hoz, néha esőt is.

A Levanter gyakran követi a Lion-öbölben fújó a Misztrált követi, ezt Gibraltárban a légnyomás enyhe csökkenése és a léghőmérséklet emelkedése előzi meg. A Levantert gyakran egy nappal megelőzi a késő reggeltől délutánig fújó tengeri szél is.

Az év bármely szakában előfordulhat, de leggyakrabban júliustól októberig és tavasszal, márciusban, amikor viharos erővel fújhat. Amikor fúj, a meleg, nedves levegő a Földközi felől a Szoros felé halad, és a szikla felett magasra emelkedik. A nedvesség kondenzálódik a szikla fölött, és hosszú, fehér „zászlófelhőt” képez, amely nyugati irányban látványosan elnyúlik a szikla felett.

A Levanter felhő azonban csak akkor képződik, ha a szélsebesség 20 csomó alatt van. Ilyenkor a Szikla turbulens légörvényeket hoz létre, amelyek hirtelen és heves széllökések formájában jelentkeznek. Ezek a pöffök szinte bármilyen irányból, s gyakran lényegesen nagyobb erővel érkezhetnek, mint az egyébként uralkodó szél. Ha a Levanter meghaladja a 25 csomót, akkor a zászlófelhő leválik a Szikláról, és feloszlik.

Az alábbi videón jól megfigyelhető a jelenség:

A Levanterről és más mediterrán szélről is szó esik majd a Jachtnavigátor – remélhetőleg jövőre megjelenő – harmadik kötetében, a Meteorológia fejezet „A Földközi-tenger jellegzetes helyi szelei” című részében,…

25 csomós szélben rajtolt a flotta és először hagyományosan pályaversenyt vitorláztak, azután nekivágtak az Ausztráliába tartó útjuknak, az egész verseny talán legkellemetlenebb és legszélsőségesebb körülményei közt.

A rajt a Cape Town Race Village előtt volt. Az erős szélnek köszönhetően kivételesen csak egy kört kellett megtenniük a pályán, egy cirkáló és egy bőszeles szakasszal, így a flotta 30 perc múlva már a Déli-óceánra tartott.

A baszk Xabi Fernandez által vezetett MAPFRE csapat rendkívül fontosnak tartotta, hogy az első pillanattól kezdve az élbolyban haladjanak. Elképesztő sebességpotenciált mutatva mind az első mind a második bóját másodiknak vették, és a Déli-óceán felé már első helyen hajóztak.

Bár már elhagyták Fokvárost, a flotta várja az első tipikus déli-óceáni frontot. Ha a jóslatok helyesek, szerdán fog megérkezni az első alacsony nyomású rendszer 40-45 csomós széllel és 8 méteres hullámokkal. A szakasz egyik legfontosabb döntése, hogy megkerülik-e a frontot vagy keresztezik.

Joan Villa, a MAPFRE navigátora elmondta: „A front megkerülése néha nagyon sok plusz mérföldet jelent. Valójában annyit,  amennyi ahhoz szükséges, hogy az erős szél határán maradjunk és ne menjünk bele. Néha érdemes persze belelépni és kicsit visszavenni a tempót, de ha nem kell túl hosszú utat csinálni, akkor elkerüljük inkább.”

A szakasz valószínűleg elég intenzív lesz. A flotta kb. két hetet tölt majd az óceánon. A verseny mindenki által leginkább várt szakasza ez.

Hét nap és 3000 mérföld megtétele után az AkzoNobel az Egyenlítő közelében hajózik az ötödik helyen, 13 mérfölddel lemaradva a vezető Donfeng Race Team mögött.  A Team AkzoNobel – ami egy nemzetközi, hét férfiból és két nőből álló csapat – a hét hajós flottában a vezető hajókkal párhuzamosan küzd a Fokvárosig tartó, 7000 mérföldes szakasz második felében is.

A lisszaboni – nem kifejezetten lassú – indulás után az első éjszaka piszok kemény küzdelmet hozott 35 csomós széllel és hullámos tengerrel, miközben nyugatra haladtak Madeira felé. A féktelen tempóra mi sem jellemzőbb, mint hogy a hajósok állandóan áztak a hajón átcsapó víz miatt. „Arra törekszünk, hogy az átlagsebességünket magasan tartsuk” mondta Nick Molloy (AUS) „Ha egy óra alatt fél csomóval gyorsabban tudunk haladni, mint mások, az jelentős különbség lesz, tehát igyekszünk kikerülni a nagy lefúrásokat amik lassítanak minket, de viszonylag sokszor előfordul még így is.”

Tény, hogy ezeken a hajókon a bimini tényleg indokolt lenne

Annak ellenére, hogy nagy rohanás volt, nem volt egyszerű a menet, mert a szélirány miatt sok halzolással tudtak csak az optimális irányba haladni. A négy órás váltásokban dolgozó legénység számára a nagy sebességű és taktikus rohanás kimerítő élmény, de élvezetes is. Bármilyen manőver, akár a halzolás, akár egy orrvitorla csere elég rossz hír a készenléti legénység számára, mert ki kell az ágyukból bújniuk, és a manőver alatt részt kell venniük a fedélzeti munkában, a rettenetesen vizes fedélzeten.

A hajó rohanása közben, november 6-án a legénység mégiscsak időt tudott szakítani Nicolai Sehested 27. születésnapjának megünneplésére, ami abból állt, hogy minden ceremónia nélkül a képébe vágtak egy krémes tortát.

November 6-án este a hét hajós flotta egymáshoz igen közel haladt. Az AkzoNobel a harmadik helyen vitorlázott, miközben arra készültek, hogy a következő szigetcsoport mellett elhaladjanak. Ez volt a Kanári szigetek. „Mindenki (a flottában) nagyon óvatos most, olyanok vagyunk mint a labdát kergető gyerekek” – magyarázta az őrség parancsnok Chris Nicholson (AUS).

November 9-én a szél elkezdett gyengülni, és a Lisszabon óta tartó őrült vágtatás megszűnésével a csapat tagjai végre lehetőséget kaptak, hogy egy kicsit pihenjenek és szárítkozzanak. A gyenge szelet kihasználva a legénység megjavította az eddigi károkat a hajón, többek között a hatalmas J1 orrvitorla szakadását és az egyik svertet a kettőből.

Miközben a javítások gőzerővel folytak, az éppen ügyeletes legénység teljes erőbedobással küzdött a második helyért a Vestas 11th Hour Racing (DEN/USA) ellen, és megpróbáltak közelebb kerülni a vezető Dongfeng Race Team-hez (CHN).

A Doldrumshoz közeledve a szél egyre bizonytalanabbá vált. Gyakran erős felhőszakadások és gyenge szelek váltogatták egymást. Miköben a csapat gyorsan próbálta megoldani a vitorlacserével járó munkákat, néhány költséges hibát is  vétettek. November 10-én a kommunikációs hiba azt eredményezte, hogy túl messze kerültek nyugati irányba a vezető pakkhoz képest, hat mérföld hátrányba kerültek a flottához képest, és a MAPFRE (ESP) meglógott.

A dolog rosszabbodott szombaton, amikor elvesztettek még egy helyet a holland riválissal, a Team Brunel-el szemben. Ekkor már 300 mérföld közelségben jártak az Egyenlítőhöz.

Bár az elmúlt napokban a dolgok nem mentek túl jól, a szakasz második harmadában a csapat még ütéstávolságban van a vezető hajótól. A hajó várhatóan november 13-án az első órákban keresztezi az Egyenlítőt, mielőtt a déli féltekén két hetes versengésbe kezdene.

Általában a flotta száraz kellemes passzát szelek között haladna, mielőtt a déli Atlanti-óceán hidegebb és erősebb szelei közé kerülne, de egy déli viharrendszer olyan bizonytalan légköri viszonyokat teremtett, hogy az időjárási viszonyok kiszámíthatatlanok és az elkövetkező 48 órában okozhatnak meglepetéseket.

Jelenleg a flotta várható érkezése Fokvárosba november 28 vagy 29.

Az Atlanti-óceánt a Földközi-tengerrel összekötő tengerszoros. Szélessége 14 km, mélysége körülbelül 300 m. A szoros északi oldalán Gibraltár és Spanyolország, a déli oldalán pedig Marokkó és Ceuta (Spanyolország Észak-afrikai exklávéja) található.

A szorosban a víz az Atlanti óceánból a Földközi-tengerbe áramlik. A Földközi-tenger vízháztartás egyenlege ugyanis negatív, a beleömlő folyók vízhozama és a tengerre hulló esővíz nem fedezi a tenger párolgása miatti vízveszteséget és a szoros nélkül a beltenger kiszáradna.

A Gibraltári-szoros meglehetősen forgalmas vízterület, hiszen a világ legforgalmasabb nemzetközi hajózási útvonala. A hajózást azonban nem csak a kereskedelmi hajók, hanem a szorosban keresztirányú forgalmat bonyolító komphajók is nehezítik. A komphajók Puerto de Algeciras és az afrikai Ceuta között járnak.
A legnagyobb nehézséget a szorosban az erős áramlások és árapály-áramlások okozzák. Az áramlások sebessége 2–5 csomó között változik és az árapálytól függően hol keleti, hol nyugati irányba tartanak; sőt, az áramlások néha ellenkező irányúak a partok mentén és a szoros közepén.

A Gibraltári-szoros legszűkebb részén forgalomválasztó zónát jelöltek ki Tarifa és Gibraltár között.

És hogy hogyan élte ezt meg a Dongfeng legénysége:

A hét VOR verseny veteránja Stu Bannatyne, sok mindent látott már és nem véletlenül kapta meg a Déli Óceánok Királya becenevet. Bevallása szerint az első szakasz első éjszakájára kihívást jelent a szoros. „Először besötétedett, ahogy közeledtünk a szoroshoz, majd az előrejelzések 30 csomós frissülést jeleznek az óceánra való kilépéskor” – így reffeltek – „Túl korai szakasza a versenynek, hogy kockáztassunk”

„Kellemes parti tenger állapot, a szél áramlással szemben fúj. Elég sok dolgunk van. A viharruhák jól vizsgázhatnak most.”

„Alapvetően csak túl kell éljük az elkövetkező órákat”

Tipikus hétfői érzelmek, bár a legtöbb munkahely valószínűleg nem ilyen.

2 nap 5 óra 50 perc az új rekord, amit a

Hugo Boss

állított fel tegnap este felé a Barcelona- Gibraltár távon. Az előző rekordot is ez a hajó tartotta, akkor még

Virbac Paprec 3

néven ez az idő 3 nap 7 óra és 55 perc volt. Vagyis a Hugo Boss saját magánál 1 nap 2 óra és 5 perccel jobb időt futott.

Ő értek ki először az Atlanti-óceánra, de itt rögtön kedvüket szegte két ismeretlen tárgy, amivel összeütköztek és egy háló, ami a tőkesúlyukra gabalyodott. Ettől vissza is estek egy rövid időre a negyedik helyre, de már délutánra a második helyen voltak. Némileg a

Cheminées Poujoulat

mögött haladtak.

Visszatérve a Szorosra szinte egymás hegyén hátán érkeztek a hajók. Másodikként a Neutrogena, harmadikként a

Cheminées Poujoulat

, negyedikként a

GAES Centros Auditivos

majd a

Renault Captur,

de ő már több mint 11 órával a vezető hajó mögött. A verseny rendezőség óvással élt a

Renault Captur

ellen, mert nem tartotta be a Szorosban a hajózási utat.

Hatodikként szabadult a

One Planet, One Ocean

és még a Földközi tengeren tartózkodik a

We are water

és a

Spirit of Hungary.

Sajnos a mezőny végének nem lesz könnyű dolga, hisz a magasnyomású övezet a Gibraltári-Szoros Atlanti oldalán fog elhelyezkedni hamarosan és ott is elállnak a szelek. Ez különösen igaz a

Spirit of Hungary

-re, akik már a második nap óta sokkal gyengébb szelekben vitorlázik, mint az előtte haladók és nagyon kell igyekezniük, hogy kiérjenek a gyengülés előtt a Szorosból. Már most látszanak gyengülés nyomai.

Hogy ez miért alakult így, arról Fa Nándor részletesen itt:

Spirit of Hungary – Fa Nándor kormányos naplója BWR 2015. 01. 03.

Fotó: Barcelona World Race – Gilles Martin-Raget

Talán soha nem látott remek szélben keresztezte a hirhedt öblöt a flotta. Közülük mindössze négyen vannak akik most indulnak elöször Vendée Globe-on. Az olasz Alessandro di Benedetto, a lengyel versenyző Zbigniew Gutkowski, a francia Louis Burton és a jelenleg vezető Francois Gabart. Mindenki másnak ez legalább a második nekirugaszkodása. Ebből a szempontból Mike Golding a legrutinosabb, hiszen neki ez már a negyedik.

A nap legnagyobb vesztese Kito de Pavant, aki összeütközött egy halásszal és felszakadt a fedélzete, összetört az orsudara és lépéseket kellett tennie, hogy a rigje egyáltalán megmaradjon. Nem is tudja a versenyt folytatni és Cascaisba kötött ki.

Az első Gabart-ot és az utolsó Bertrand de Broc-ot 550 mérföld választja el egymástól és az elsők elérték a Gibraltári szoros magasságát. A flotta a portugál partokkal párhuzamos rohanás után, most markánsan nyugat felé vette az irányt. Ebből a helyzetből a tegnapi vesztes Vincent Riou lett, aki vesztett 60 mérföldet a vezető hajóval szemben és visszacsúszott az ötödik helyre. Második jelenleg Armel Le Cléac’h, harmadik a svájci Bernard Stamm és negyedik a kétszeres Barcelona World Race győztes Jean-Pierre Dick. A két angol Mike Golding és Alex Thomson egymástól 70 mérföld kelet-nyugati távolságra, de egyébként csak 1 mérföld különbséggel halad a hatodik, hetedik helyen.

Fotó: Vendée Globe