Kopár István 2019. március 21-én, 263 nap vitorlázás után ért célba a Golden Globe Race-en, amelynek során számos nehézséget és kritikus pillanatot élt át, azonban 4. helyen beérkezve sikeresen teljesítette a versenyt. Elmondása szerint egy ilyen kihívás esetében az eredmény nagyrészt a vitorlázó tapasztalatától és képességeitől függ,
azonban a hajó is meghatározó elem. Fontos kiemelni, hogy a Golden Globe Race-en nem egyetlen hajóosztályban, hanem különböző hajókon versengtek egymással az indulók. Az 50 éves jubileumi verseny során a vitorlázóknak 50
évvel „vissza kellett menniük az időben”, tehát csakis fél évszázaddal ezelőtt használatos hajóval és felszerelési tárgyakkal indulhattak útnak. Mivel a régebbi gyártású hajók esetében meghatározó a vízvonal hossza, ilyen értelemben az István előtt beérkezett versenyzők Rustler 36 típusú hajójukkal jelentős előnyben voltak.
A magyar származású szólóvitorlázó szerint – főként anyagi hátteréből adódóan – kezdettől fogva a 3.helyre lett volna esélye. Nehézségei leginkább abból fakadtak, hogy a megfelelő szélkormány megvételére nem volt lehetősége, és az alternatíva, amelyet felajánlottak neki, már az első hónapban nem működött megfelelően. Emiatt a verseny elején visszacsúszott a 13. helyre, amelyet nagyon nehezen élt meg pszichésen, hiszen több mint fél évszázados vitorlás múlttal rendelkezik. A meghibásodott szélkormány miatt rengeteget kormányozott kézzel, ez pedig egyfajta folyamatos, non-stop készenlétet igényelt, néha akár 2-3 napig nem aludt. Számára az első 4-5 hónap volt
kritikus, utána átállt egy teljesen más életmódra.

Válságos helyzetet eredményezett a borulás is, amikor egy szabálytalan hullám lenyomta a hajót és jobb oldalát teljesen elárasztotta vízzel. Emiatt a hajó nagyrésze penészes lett, amely István egészségére is rossz hatással volt, továbbá minden elektromos kiegészítője, köztük rádió adó-vevője is elromlott. „Egyre inkább úgy érzem, hogy ezen a versenyen én voltam az egyetlen hagyományos értelemben vett szólóvitorlázó” – nyilatkozta István. A többiek ugyanis mind tudtak kommunikálni a szárazfölddel, ezáltal nagyrészt ki tudták kerülni mind a viharokat, mind pedig a szélcsendet. István elmondása szerint az igazi kihívás nem is a fizikai igénybevétel, hanem a mentális terhelés volt.
Különösen a második szakaszban, a Horn-fokot követően érezte azt, hogy már semmi sem jó, elveszíti a türelmét és lázad saját maga ellen.

Arra a kérdésre, miszerint mi az a három tényező, amely hozzásegítette célja eléréséhez, István a hajót, a ruházatot és az étkezést említette. Tradewind 35 típusú, Puffin névre keresztelt hajóját a verseny kezdete előtt a lehető legjobban megerősítette, így elmondása szerint neki volt a leginkább stramm hajója a mezőnyben. A megfelelő étkezés, ahogy a szárazföldön, úgy a vízen is nagyon fontos, ebben pedig nem szenvedett hiányt, tartalékai elegendőek voltak hosszú hónapokra is. A megfelelő ruházat nélkülözhetetlen a nyílt vízi vitorlázás esetében is, hiszen az nem csupán a szabad
mozgást teszi lehetővé, hanem egyben meg is óvja viselőjét. Ennek jelentősége a folyamatos készenlét és navigáció szükségessége miatt pedig még inkább felértékelődött, ugyanis minden elképzelhető időjárási körülménynek – szélnek, víznek, napsütésnek – fokozottan ki volt téve, közel 9 hónapon keresztül. „Minden pillanatban ugrásra készen kellett lennem, nem számított, hogy hány fok volt vagy éppen mennyi víz volt a fedélzeten, nekem ki kellett mennem, hogy tartani tudjam az irányt”– mondta István. Ráadásul a csapatban vitorlázással ellentétben a szóló földkerülés során gyakran nincs lehetőség ruhacserére és az egyes felszerelések szárítására, így a vízálló, légáteresztő és tartós Helly Hansen öltözet kulcsfontosságú volt számára. „Azt kell, hogy mondjam, hogy alaposan igénybe vettem a ruházatot a verseny során, ami még ebben a szélsőséges és különösképpen hosszú úton is állta a próbát és nem hagyott cserben” – tette hozzá.

Felmerül a kérdés, vajon mi ösztönözte arra Kopár Istvánt, hogy szembenézzen a kiszámíthatatlannal, és félelmet nem ismerve teljesítse a földkerülő versenyt? Elmondása szerint kifejezetten motiválta, hogy – még akkor is, ha amerikai zászló alatt hajózott – egyedüli magyar származású versenyzőként indult útnak. Korábbi versenyei során is úgy tekintett magára, mint egyfajta „magyar nagykövetre”, aki igyekszik a tengerentúlon is népszerűsíteni szülőhazáját. Hatalmas motivációt jelentett számára az emberek támogatása. „Hát hogy lehetett volna őket cserben hagyni?” – teszi fel a kérdést István. Hozzátette, hogy mivel 66 éves, amit kis híján nem ért meg, így a Golden Globe Race-re a szakmai életének egyfajta lezárásaként tekint.

Amint biztosan tudják, beválasztottak  a 30 elit hajós közé, akik a 2018-as Golden Globe versenyen részt vesznek. Ez lesz a legbrutálisabb vitorlásverseny a mai időkben. Egyedül, megállás nélkül fogom körbevitorlázni a földet, megkerülve az öt legdélebbi fokot, bárminemű modern technológia vagy külső segítség igénybevétele nélkül – nem engedélyezett a GPS, a műholdas kommunikáció és a radar sem. Ez a verseny igazi tesztje lesz a valódi tengerészetnek és az emberi kitartásnak.

MINDAZONÁLTAL SZÜKSÉGEM VAN A SEGÍTSÉGÜKRE!!

A legfontosabb célom, hogy a hajóm, a Puffin ott legyen a rajtvonalon július 1-én. Az elmúlt három évben átalakítottam egy elhanyagolt, öreg családi hajót egy megerősített „tankká”, amely képes helytállni a Déli Óceán brutális körülményei között.

Egy öreg hajó felújítása rendkívül költséges és munkaigényes. Több száz óra kézi munka után – az eddigiek során az adományok által és az otthonom eladása utáni bevételből finanszírozva – pénzügyi támogatók hiányában már nem tudom tartani a lépést az eredeti terveimmel.

Fennmaradó költségeim kb. 100000 USD-re rúgnak, ezért úgy döntöttem, hogy elindítok egy GoFundMe adománygyűjtő kampányt, ahol pénzadományával bárki része lehet a csapatnak, amely megváltoztatja a vitorlázás történetét.

Nagyon nagy segítséget jelent számomra az is, ha ismerőseinek továbbküldi kérésemet, vagy megosztja bármely közösségi oldalon (Facebook, Twitter stb.) a www.gofundme.com/racetheworld linket.

KÖSZÖNÖM

Kopár István
Szóló földkerülő
A 2018-as Golden Globe indulója

Kopár István előadása

1932-ben a brit gyarmati Indiában, Delhi közelében született. Egzotikus gyerekkora volt és fiatal emberként szolgált a Royal Air Force-ban és a hadseregben. 1968-ban házasságot kötött és egy kis elektronikai üzletet vitt Brigwaterben (Somerset), ahol a liberális párt tanácsosa is volt.

Élvezte a vitorlázást, de amatőr volt. A „Pot of Gold” névre keresztelt kis túrahajóján a családját szerette vitorlázni vinni a Bristol Csatornán.

De Crowhurst álmodozó és hihetetlenül határozott is volt, így végül 1968 október 31-én búcsút intett a családjának és válogatott jóakaróinak, és ingben és nyakkendőben elindult Devonból trimaránjával, a Teignmouth Electron-nal. Soha nem tért vissza.

Crowhurst rendkívüli története és az eltűnését körülölelő rejtély az alapja az új filmnek, a The Mercy-nek, az Oscar díjas James Marsh (The Theory of Everything) rendezésében.

A „The Mercy” 2018 februárjában kerül moziba.

Kopár István az elmúlt két évet választott hajója felújításával töltötte, hogy 2018. július 1-én ő is ott lehessen az 1968-as Sunday Times Golden Globe Race 50. évfordulójára rendezett földkerülő verseny rajtjánál. A Sportok Házában beszámolt az eddig megtett útról, a nehézségekről és a várható történésekről.

Angliából a Golden Globe rajtja leköltözött Le Sables-d’Olonne-ba – egyrészt a kedvező fogadtatás miatt (Vendée tartománynak fontos lehet, hogy ne négy, hanem két évente legyen egy kimagasló versenye), másrészt mert több szponzor állt az esemény mögé.

Sajnos egy ilyen verseny megrendezése sokkal nagyobb kihívás a mai időkben mint a maga korában volt. Bár a föld megkerülése már nem annyira az ismeretlen ostromlása, de a bürokrácia és a jelen kor elfogadott szabályai nehezen engedik a versenyt életképessé tenni. A mai bürokrácia nehezen vagy egyáltalán nem érti meg a 68-as szabályokat és a szükségszerű ragaszkodást a tradíciókhoz. Mások lettek a prioritások, sokkal fontosabb lett a környezetvédelem, a biztonság. 1966-ban Francis Chichester-t gyakorlatilag hülyének nézték, amikor a Földet meg akarta kerülni egyedül. Nem bíztak benne, hogy túléli. Manapság mindenféle elképzelések vannak a biztonságról, és nem vagyok benne biztos, hogy Chichester akkori egészségi állapotában ma bárkit elengednének egyáltalán egy ilyen körre.

A Golden Globe rendezőségének a legnagyobb „ellensége” a Francia Vitorlás Szövetség lett. És az FVSZ kijelentette, hogy bár nagyon tiszteli és nagyon becsüli azt, amit a Golden Globe képvisel, de nekik mégiscsak a Francia Kormány és a World Sailing szabályai szerint kell tevékenykedniük. Mindenesetre megvizsgálják a Versenykiírást és a jövő év elején nyilatkoznak. Azóta azt is lehet tudni, hogy a GGR nem lesz része a francia versenynaptárnak, merthogy nem felel meg a 2018-as biztonsági előírásoknak. Egyébként a verseny legrutinosabb indulója Jean-Luc Van Den Heede csúnyán ki is fakadt a helyzetre, gyakorlatilag lehülyézve az őket bírálókat. Azt hiszem, ő jogosan meg is teheti. Jó néhány szóló földkerülés van a háta mögött.

Azért a rendezőségnek is kellett némi alkalmazkodás a jelenlegi helyzethez, hogy ne népszerűtlenítsék el saját gyermeküket. Ilyen a környezetvédelmi szabályok legszigorúbban vétele. Nyilván egyszerűbb volt minden szemetelést megtiltani, minthogy a nagyközönségnek a siker nagyon kis esélyével elmagyarázni, hogy de a rozsdás konzervdoboz nem feltétlenül szennyezi a környezetet 3000 méter mélyen.

De térjünk vissza Kopár Istvánra és az előadásra. Miután szóba kerültek a fenti visszásságok, István elmesélte a hajóvásárlás és -felújítás részleteit. Az anyagi akadályok miatt fellépő korlátait, a hajó újjászületését és a nevének eredetét. Beszélt még sok érdekes dologról, többek között a rajthoz álló hajók közötti különbségekről;  a jelenkor körülményei között egy rendes kronométer beszerzésének nehézségeiről (ami pedig létfontosságú a pontos navigáláshoz); hogy hogyan hidalható át az, hogy a 68-as kommunikációs rendszerek már nem feltétlenül működnek jól, vagy hogyan lehet a mai rádiókat, AIS berendezéseket egyirányúsítani, hogy a biztonság is megmaradjon, de a klasszikus navigáció se sérüljön; a kötelező biztonsági felszerelések anomáliáiról.

De azt is megtudtuk, hogy mire jó egy WC ajtó és miért kell egy ilyen a szóló vitorlázó hajójába. Ugyanis látszólag paradox módon a WC ajtó kötelező tartozéka a hajónak. Joggal merül fel a kérdés, hogy vajon mitől életbevágó fontosságú a WC ajtó egy szólóversenyen, István azonban megtapasztalta, hogy tényleg van létjogosultsága.  Történt ugyanis, hogy el akart menni egy erős szeles vitorlázásra a felújított hajójával.  Betette az ajtót, amit azonban nem lehetett becsukni, mert a keret eldeformálódott – mint kiderült, azért, mert az új árbóc nem pontosan a vakárbóc fölé került, és ettől eldeformálódott a fedélzet és vele együtt a belső szerkezet is. Ennyi volt a vitorlázásnak, meg kellett erősíteni a rendszert, hogy bírja az erős szelet és ne nagyon akarja az árbócot elengedni. No erre jó a WC ajtó.

Szó esett még a mentális felkészülésről és az étkezésről, a különböző hajótípusok esélyeiről és a vitorlázatról. A vitorlázat kapcsán azért kiderült, hogy nem minden fenékig tejfel, ami az anyagi kérdéseket illeti. 

Nagy csodálója vagyok a versenynek. Igazi kaland elé néznek az indulók. Szívből remélem, hogy nem kell valami, a bürokratikus korlátoltság által kitermelt idióta szabály miatt meghasonulni a verseny rendezőinek és a versenyzőknek. Mert ez még bőven benne lehet a pakliban.

Az alábbi oldalon lehet Kopár István és vállalkozását támogatni:

http://koparsailing.com/donate/

KOPAR.BLOG.HU

koparsailing.com

Jövőre Kopár István elindul a Golden Globe egyszemélyes Föld-kerülő vitorlásversenyen, amely 2018. júliusi 1-jén rajtol a franciaországi Sables D’Olonne-ból.

“A Vendeé Globe házigazdája lesz a Golden Globe otthona is 2018-tól. Les Sables ennek köszönhetően a nemzetközi szólóvitorlázás központjává válik. A négyévente innen induló egyszemélyes, nonstop Föld-kerülő veresenyek ugyanis a jövőben kétévente váltják egymást. Az egyik a technikai fejlődést leképező sprint verseny, a másik a hagyományőrző ultramaraton. Az utóbbin a vitorlázó emberi megmérettetése kerül a fókuszba” – mondta Kopár István a Hunsail.hu-nak.

A Magyar Vitorlás Szövetség felkérésére Kopár István rengeteg érdekességet, titkot, részletet tár elénk egy exkluzív előadás keretében jövő hétfőn este hatkor Magyar Sportok Házában, a moderátor pedig Ruják István lesz.

Tudnivalók:

Kik? – Kopár István és Ruják István (moderátor)

Mikor? – 2017. december 18. 18 óra

Hol? – Magyar Sportok Háza, Budapest 1146 Istvánmezei út 1-3. földszinti nagy tárgyaló

Hol lehet jelentkezni? – Ezt az űrlapot kell kitölteni: https://goo.gl/forms/H3eM6G0ADUeFzDzD2

Útja óriási érdeklődést váltott ki a Sunday Times által kiadott beszámolónak köszönhetően. II. Erzsébet 1968 május 28-án lovaggá ütötte. Ezzel nem csupán brit hős lett, hanem inspiráció is azok számára, akik követni szándékozták.

Útjának sikeres befejezése után már csak egyetlen kihívás maradt követői számára: kikötés nélkül körbehajózni a földet. És azon nyomban számos hajós elkezdett készülni.

1968 márciusában bejelentették a Sunday Times Golden Globe Race-t, az első kikötés nélküli szóló földkerülő vitorlásversenyt.

Nincs nevezési díj, gyakorlatilag szabály sincs, képzettségi követelmény se, hisz egyébként a legtöbb nevező jó úton haladt a felkészülésben. Aki a leggyorsabban kerüli meg a földet, még 5000 fontot is nyer az újság felajánlásában.

Kilenc színes karakterű férfi változatos vitorlázási képzettséggel, különböző időpontokban, a legkülönbözőbb típusú hajókkal vágott neki a távnak.
Egyetlen befutó volt csak – Robin Knox-Johnston és az ő közel 10 méteres kétárbócos hajója, melynek a neve Suhaili volt – aki kezdetben esélytelennek tűnt.
A többiek elsüllyedtek, feladták, vagy öngyilkosok lettek.

A francia induló Bernard Moitessier, miután megkerülte Joshua nevű hajójával a Horn-fokot, úgy döntött, hogy nem folytatja a versenyt, hanem Tahiti felé vette az irányt – inkább, minthogy a civilizációba visszatérjen.

Donald Crowhurst látszólag egy utazáson vett részt a föld körül, miközben csak az Atlanti-óceánon körbe-körbe hajózott. Egyszerűen hamisított pozíció adatokkal akarta a világot kábítani. Naplójában részletesen leírta ezeket, míg végül a saját elméje nem tudott mit kezdeni a helyzettel és öngyilkos lett. Trimaránját elhagyottan sodródva találták meg.

A Sunday Times Golden Globe verseny gyorsan legendává vált vitorlázók és nem vitorlázók körében is, a sikereinek és tragédiáinak köszönhetően.

Ennek a versenynek az ötvenedik évfordulójára rendezik meg a Golden Globe Race-t, amely 2018 június 30-án rajtol majd Plymouth-ból, és mint az eredeti verseny, az Öt Fok érintésével kerüli meg a földet. Az indulók száma 30. Korabeli navigációval rendelkeznek csak; a hajójuk 9,75 és 10,97 m közötti hosszúságú, hosszúkeeles és 1988 előtt tervezett lehet. A hajókon csak segítségkérés miatt van műholdas telefon. És a modern navigációból is csak a pozíciójukat jelző adó található meg mindenkinél.

A 30 induló között egy magyar, Kopár István is rajthoz áll. Igaz, nem magyar színekben, hanem amerikaiban, de ez – véleményem szerint el nem ítélhető módon – szponzori kérdés. Útjáról, felkészüléséről rendszeresen beszámolunk.

Kopár István a magyar tengeri vitorlázás egyik legkiemelkedőbb hőse izgalmas előadás keretében mesélt egyedülálló vitorlás teljesítményeiről és életéről tegnap este a Balatonfüredi Vitorlázeumban. Többek között képeken, videó felvételeken és az izgalmas, de egyben humoros előadásán keresztül kaphattunk ízelítőt vitorlás teljesítményeiről.

Salammbo nevű Balaton 31-es típusú vitorlás hajójával 1990-91-ben első magyarként kerülte meg a Földet csak egy kikötéssel, miközben délről kerülte meg az 5 déli szárazföldi Fokot, beleértve a Horn-fokot. A Földkerülés során elért 125 tmf/nap átlagteljesítménye ebben a hajóméretben azóta is világrekord.

Valamint hallhattuk beszámolóját az Amerika 500 vitorlásversenyről, amelyben másod magával, Cittel Lajossal teljesített kiemelkedő eredménnyel a 146 részvevő hajó közül második helyezettként a Salammboval. A verseny során Kolombusz átkelésének 500. évfordulója alkalmával ugyan azt az utat járták be, mint Amerika felfedezője. Beavatta a hallgatóságot a Hong- Kong Challenge földkerülő vitorlásversenyen történt érdekes részletekbe, valamint láthattuk a Hungaria 1100 nevű 55 lábas versenyhajójáról készül lélegzetelállító rövidfilmet is. Egyetlen magyar csapatként a világ minden részéről érkező versenyzők között 1997-ben megnyerte a Hong-Kong Challenge Föld-kerülő vitorlásversenyt is.

Kopár István hajózási Útvonala 1990- 1997

Kopár István bemutatta földkerülő útjairól és emberfeletti vitorlázó élményeiről írt, immáron két nyelven megjelent könyvét is, a KIHÍVÁS I-II. A Szilas-pataktól a Connecticut-folyóig, amelyben nemcsak az egyedülálló magyar teljesítményekkel, de a szerző életútjával is megismerkedhet az olvasó. A könyv mellékleteként két órás videó és képanyag is található, amely csak tovább fokozza az olvasó élményeit. A könyv megvásárolható a Balatonfüredi Vitorlázeumban, minden nagyobb könyvesboltban Magyarországon, illetve az interneten is (

www.globediscovery.com

és

www.koparsailing.com

)

Három a magyar igazság, így Kopár István 3. Földkerülő versenyére készül, és ahogyan ezt az előadáson bejelentette, meghívást kapott a 2018. június 14-én rajtoló Golden Globe Racere Földkerülő versenyre, amely megállás nélkül kerüli meg a földet. A versenyre maximum 25 versenyzőt fogadtak, de már legalább ennyi versenyző jelentkezett várólistára is. A mostani vitorlás verseny az 1968-ban megrendezett első non- stop földkerülő vitorlás verseny 50. évfordulója alkalmából kerül megrendezésre és csak olyan felszereléseket használhatnak majd a versenyzők, amit az 50 évvel ezelőtti verseny győztese, Sir Robin Knox-Johnston használt. Így a szabályok szerint a versenyzők nem használhatnak majd GPS-t, radart, mobiltelefont, édesvíz készítőt, de még automata kormányt sem.

Golden Globe Race útvonala

Kopár István elmondta, hogy jelenleg a felkészülés stádiumában van és már a hajót meg is vásárolta a versenyre. Hosszú felújítási munkálatokra számít, hiszen a hajót meg kell erősíteni a nagy útra, valamit még szponzorokat keres a versenyen való részvételének támogatására. Jövő héten utazik Angliába a következő egyeztetésre a versenyrendezőséggel. A szabályok kialakítása még bizonyos pontokon tárgyalás alatt van, amelyben Ő is aktívan közreműködik. Előzetes értesülései alapján azonban a nézők, majd tudják követni a mezőny mozgását GPS jeladóval és szeretné elérni, hogy a hajókról videó közvetítést is láthassanak a szurkolók.

Az új versennyel kapcsolatban rengeteg kérdés érkezett a hallgatóságtól Kopár Istvánhoz, aki igyekezett alaposan, de mindenkor humorosan is megválaszolni azokat. Nagyon reméljük, hogy ismét sikerül támogatókat találnia a Golden Gobe Raceen való elinduláshoz, hiszen mindannyian alig várjuk, hogy ismét egy jó hangulatú élménybeszámolót hallgathassunk meg a legújabb kihívásáról!

1968-ban a Sunday Times kiírt egy trófeát azok részére akik egyedül kikötés nélkül megkerülik a Földet. Addig Sir Francis Chichester  1966-1967-ben kerülte meg egyedül a Földet, de egyszer megállt Ausztráliában.  Sokan nem hittek benne, hogy egy hajó egyben bír maradni a közel 30000 mérföldön olyan körülmények között, amit a déli óceánokon érik.

Kilenc jelentkező volt. A kiírás szerint 1968 június 1 és október 31 között kellett elrajtolni tekintve, hogy sok különböző hajó közötti eltérés ne okozzon feszültséget. Az nyer, aki elöször teljesíti a távot a Brit szigetektől ugyan azon kikötőig hajózva a Földet megkerülve. A fődíj 5000 Font volt.

A 9 versenyzőből még az Atlanti óceánon feladta négy. Chay Blyth még megkerülte a Jóreménység fokát mielött feladta. Nigel Tetley elsüllyedt. Donald Crowhurst megpróbált hamisítani egy Földkerülő vitorlázást közben ki sem mozdult az Atlanit óceánról. Két hajónaplót vezetett egy igazit és egy hamisat. De közben kezdett elhatalmasodni rajta mentális betegsége és öngyilkos lett.  Bernard Moitessier nyerő pzicióban elutasította azt a filozófiát, hogy kereskedelmi versenyen vegyen részt, kiállt és Tahitire vitorlázott majd megkerülte a Földet másfélszer.

Sir Robin Knox-Johnston Falmouthból indult június 14-én harmadikként. A Jóreménység fokánál már vezett, annak ellenére, hogy sárgaságból lábadozott. Gyakorlatilag itt már sok baja volt. Többek között  a rádió nem működött és a víztartája elszennyeződött. Az elkövetkező 8 és fél hónapban egy kapcsolata volt a külvilággal, ha megpillantott egy partot vagy magányos hajót. A déli óceánokon a viharok megtépázták, gyilkolták a hajóját, de képes volt egyben tartani azt.

Ausztrália után legközelebb az Azori szigeteknél kaptak róla hírt és április 22-án 44 éve futott be Faulmouthba 312 napot töltve egyedül a tengereken.

Elnyerte az 5000 Fontot, amit késöbb felajánlott a Crowhurst családját támogató alapítványnak.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: http://www.robinknox-johnston.co.uk



Forrás: http://www.robinknox-johnston.co.uk, wikipédia