A dolog ott kezdődött emlékeim szerint, hogy összesen 20 hajó kapott nyomkövetőt, ami véleményem szerint az egyenlő pályák, egyenlő esélyek elvét rögtön felrúgta, hiszen az a 20 hajó rögtön láthatóvá vált a többiek számára, míg ők nem feltétlenül látták az esetleges aktuális ellenfeleiket. A helyzetet persze azután a helyére billentette az, hogy az erre dedikált infrastruktúra szinte minden esetben a rajt után pár órával összeomlott és így nem látott senki semmit.

Azután egyre több hajó kapott nyomkövetőt, de itt is az infrastruktúra kellő ereje hiányzott és alig pár órával a rajt után ismét összeomlott ez a fajta közvetítés.

Első alkalommal, ha jól emlékszem, tavaly volt minden hajón a rendezőség által biztosított nyomkövető, ezúttal – minő meglepetés! – nem is omlott össze a rendszer, csak nem volt felkészülve 600+ hajó modellezésére azon a felületen, ahol a közvetítés zajlott. És csak a verseny végére lett néhány szolgáltatás működőképes.

Na végre valami fejlődés – gondoltam – legalább az egyenlő pályák, egyenlő esélyek elvével kezdtünk valamit. Nem ismerve a hátteret tavaly, továbbra is az látszott, hogy minden évben újra kezdjük a fejlesztéseket, és ahelyett, hogy egy rendszert évek alatt tökéletesre fejlesztünk, mindig új és új vállalkozókat bízunk meg a feladattal és azok természetesen elbuknak, hisz vagy tesztelni nem tudják a rendszereiket ilyen körülmények között, vagy nem állnak kellő alázattal ehhez dolgokhoz és alábecsülik a verseny napján a szervereiken keletkező forgalmat.

Az idei évben végre megoldódni látszik ez a probléma, hisz egy jól kiforrott, jól működő rendszert sikerült szerezni a Kwindoo jóvoltából.

De… És most jönnek az aggályaim a dologgal kapcsolatban. Ez egy olyan rendszer, amelyet a hajós a saját telefonjára telepít és az ott futó kliens fogja a GPS adatokat a rendszer számára elküldeni, ami azt jelenti, hogy egy, a hajón tartózkodó személynek kell a telefonját működőképes állapotban üzemeltetni a verseny 48 órás időtartama alatt. Túl azon, hogy eleve aggályos bárkit arra kötelezni, hogy  nyomkövető szoftvert telepítsen a telefonjára, az illetőnek kell biztosítania a szoftver működési feltételeit is: az arra alkalmas okostelefont, a mobil internet kapcsolatot, valamint az elegendő áramforrást, hisz a GPS megsokszorozza a telefon fogyasztását. Mindezzel semmi probléma nem lenne, ha a versenykiírásában opcionálisként szerepelne a használata és nem kötelezőként.

Persze van erre megoldás. Kell venni külső aksikat, egy másik telefont, egy másik előfizetést és máris remekül működik a rendszer. Kérdés, hogy ha a nyomkövetés költségeit részben ráterheljük a versenyzőre, akkor jogosan tehetjük-e azt kötelezővé? Jó, tudom, hogy a versenykiírás kötelezővé teszi ugyan, de nem feltétlen büntet kizárással (a szankciók kapcsán mindössze annyi szerepel a versenykiírásban, hogy a szabály megsértéséért járó büntetés az Óvási Bizottság döntésétől függ). De akkor meg minek? Komolytalan az egész, jelen állapotában gyakorlatilag csak arra jó, hogy a rokonok/barátok ott izgulhassanak a képernyő előtt, mert ami miatt igazán lenne értelme – bójasorrend, eredményszámítás – pont arra nem használjuk.

És miközben ráterheljük a versenyzőre ennek minden felelősségét és költségeit, eközben azt olvasom, hogy minden akkreditált médiának biztosítunk motorost. Megint egy kérdés merül fel bennem: kit érdekel, hogy a „Kutyák és macskák” újságírója első kézből számol be a Kékszalag eseményeiről? Valahogy ezt másképpen láttam működni ehhez hasonló versenyeken. Nyilván ott is van média motoros azoknak, akik a versenyrendezők számára fontosak. De ha te ott egy nevesincs újságíró vagy, és írni akarsz az eseményről első kézből, akkor szabad bérelned egy helyet egy motorosban és azzal megközelíteni a versenypályát. Gyanítom, hogy azon a költségen, amit a Kékszalag számára jelentőséggel nem bíró újságírósdira elköltünk, meg lehetne venni az egész mezőny számára a nyomkövetőket. És akkor máris kötelezővé lehet tenni. Szerintem azon azért a Kékszalag már rég túl van, hogy a csapból is az folyjon. Mára ez a fajta öngerjesztő folyamat elérte célját, és adni kéne azoknak is valamit, akik miatt ez létrejöhetett és akik nélkül nem lesz Kékszalag, ha nem állnak ott a rajtvonalon.

Nekem egy most nagyon utópisztikus kép körvonalazódik: Minden hajónak adjunk nyomkövetőt. Láttuk. Technikailag megvalósítható. Bízzuk meg, akár a Kwindoot, akár valaki mást (lényeg, hogy ne legyenek fogalmatlanok versenyvitorlázás témakörében), hogy fejlesszenek az alkalmazásukhoz olyan szolgáltatásokat, mint bójavételi sorrend, online pillanatnyi állás, befutó sorrend. Optimális esetben még pillanatnyi yardstick sorrend is belefér. És ez legyen látható is. Nem feltétlenül ennek kell lennie a hivatalos eredménynek, hisz technikai malőrök nyilván szép számmal akadnának, de a bójakerülési sorrendek problémáját is megoldja és lehet egy online pillanatnyi eredmény is. Ne kelljen 4-6 órát várni a befutó után az eredményekre. Nyilván az egész provizórikus, de mégis valami. Hivatalos eredmény gyártásától ez még nem mentesít, de akkor van ideje a versenyrendezőknek azokat elkészíteni, sőt segítség lehet komolyabb vitás szituációk esetén. A mai technikai színvonalon ennek nem látom akadályát, csak valami olyasmi kéne, hogy ne szanaszéjjel, koncepciótlanul álljunk neki, és ha már egyszer nekilátunk, és ne dobjuk el kapásból, ha valami nem volt gömbölyű.

Nem beszélve arról, hogy egy pillanatnyi osztálysorrend izgalmassá teheti a nézők és a média számára az első 10 utáni befutók küzdelmeit is.

Beliczay Péter
felelős szerkesztő

A Kékszalagról pro és kontra

Van néhány sporttársunk(?), akik az idei Kékszalag megrendezése előtt bizonyos internetes fórumokon agresszívan támadták a Magyar Vitorlás Szövetséget (MVSz) vélt vagy valós személyes sérelmeik miatt. Sajnos ők azóta is módszeresen dolgoznak azon, hogy a balatoni vitorlázás ünnepét tönkretegyék, sárral dobálják meg közel száz, a versenyszervezésében közreműködő szakember és önkéntes munkáját, akik 72 órán át éjt nappallá téve, erejüket megfeszítve dolgoztak azon, hogy a verseny zökkenőmentesen le legyen bonyolítva.

Ők eddig a vitorlázóktól egy árva köszönetet nem kaptak, csak gyűlölködést és mocskolódást. Úgyhogy egyszerű vitorlázóként és sporttársaink nevében ezúton is köszönöm annak a sok mindenkinek (a részletes névsor alább látható) azt az áldozatos munkát, amit a jubileumi Kékszalag lebonyolítása érdekében végeztek. 

Az idei jubileumi Kékszalag volt minden idők legsikeresebb versenye, soha ilyen reflektorfény nem irányult a vitorlássportra. Persze lehet vitatkozni az élő televíziós közvetítés minőségén, de közben elsikkad a lényeg: vitorláshajók voltak az ország legnézettebb sportcsatornáján 20 órán át. Mikor volt arra példa, hogy egy kézilabda-mérkőzést áttegyenek egy másik csatornára a vitorlázás miatt!??  Ez volt a szövetség célja: kiszélesíteni a tömegbázist, hogy a közvélemény ne pár ezer ember úri passziójaként, hanem valódi sportként tekintsen a vitorlázásra.  A televíziós műsor nekik készült – a laikus közvéleménynek, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mi a genakker és merre van a lee oldal.

Ezt a célt sikerült elérni, a műsor jó nézettséget hozott, a fél ország a Kékszalagról beszélt, végig a Balaton partján soha nem látott tömeg várta a versenyzőket. Az azonban el kell fogadnunk, hogy a tömegmédiában a versenyző tömeg legfeljebb vágóképként jelenhet meg – az érdekességet és az izgalmat az átlagos és laikus nézők számára a vitorlásversenyeknél is a topcsapatok és a csúcstechnológiát képviselő hajók jelentik. 

Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy a Kékszalag igazi hősei abból a hallgatag többségből kerülnek ki, akik minden évben beneveznek a versenyre és bár esik eső, fúj (vagy éppen nem fúj) a szél, kitartanak és végigmennek a távon. Az internetes trollok állításával ellentétben a szövetség rendkívül hálás azért, hogy ők ilyen nagy számban álltak idén rajthoz. Nekik készült az élmezőny befutóját követően egész hajnalban és másnap az utolsó befutó hajóig a szöveges és képi tudósítás az MVSz közösségi média és az online felületein. Nekik készült a már több, mint ezer darab fotót tartalmazó és folyamatosan bővülő fotótár. Ez a korábbi évekkel ellentétben részletesen, kereshető formában tartalmazza azokat a felvételeket, amelyeket a szövetség hivatalos fotósai készítettek a versenyzőkről. Nekik készültek a kisfilmek és összefoglaló filmek, földről, vízről, levegőből.

A Magyar Vitorlás Szövetség elnöksége döntött úgy július elején, hogy idén a komoly nemzetközi sporteseményekhez hasonló formában fogja szabályozni a médiatevékenységét, lévén a Kékszalag is az. Tudni kell, hogy a sporttörvény értelmében a versenyt szervező sportszövetséget illetik meg azok a vagyoni értékű jogok, amelyek a televíziós és internetes közvetítésekből, valamint a fotók értékesítéséből származnak. A Kékszalag ezen felül még védjegyoltalom alatt is áll.  Köszönöm, hogy ebben az évben olyan médiapartnerek csatlakoztak a Kékszalaghoz, mint az MTVA, a Mediaworks és a New Wave Media, műsorkészítő partnerként pedig az Antenna Hungária. Ők kifejezetten elvárták, hogy ezeket a jogokat számukra biztosítsuk és cserébe nem a szövetségnek, hanem nekünk, vitorlázóknak segítenek abban, hogy sportágunkat megismertessék.

Leegyszerűsítve a dolgot: az általuk biztosított hatalmas nyilvánosságért cserébe exkluzivitást adtunk a médiajogok tekintetében.

Ez nem érintette a magáncélú felhasználásokat, tehát egyesek állításával ellentétben soha nem korlátoztuk és nem is fogjuk korlátozni azt, hogy a csapatok és résztvevők a saját hajójukat fényképezzék vagy filmezzék. Ugyanakkor következetesen fel fogunk lépni a Kékszalag engedély nélküli kereskedelmi célú hasznosítása ellen, legyen az fotóértékesítés, újságkészítés vagy éppen kabátárusítás – a vitorlázás és a Kékszalag érdekében. Tisztában vagyok azzal, hogy ez érdekeket sérthet. Ugyanakkor ez az egyedüli útja annak, hogy a versenyhez professzionális szponzorok és médiapartnerek csatlakozzanak a jövőben.

Tény, hogy a nevezők nagy száma miatt nem jutott minden hajóra nyomkövető eszköz, de a nyomkövetés 632 hajó esetében működött! Nem fagyott le, nem tűnt el a jel, egy idő után a hajók orra is a helyes irányba mutatott. Ez a korábbi évekhez képest előrelépés, de kétségtelen, hogy van még mit csiszolni a rendszeren. A kritika tehát jogos és azon fogunk dolgozni, hogy a nyomkövetés jövőre még kényelmesebb legyen nemcsak a vízen lévők, hanem a többi partnerünk számára is.

Az sem igaz, hogy a versenyutasítás a verseny előtti napokban került publikálásra. A dokumentumot a hunsail.hu hírfolyamában kifejezetten az én kérésemre jelentettük meg, mert azt tapasztaltam, hogy sok olyan sportoló áll rajthoz, aki nem járatos a versenyzésben és ezért nem találja meg azokat a dokumentumokat, amelyeket korábban már közzétettünk.  „A verseny szervezői szakmai szempontokat részben vagy egészben figyelmen kívül hagyva hoznak döntéseket” – megjegyzést főtitkárként az MVSz elnöksége és minden munkatársa nevében szintén visszautasítom. Minden fontos döntés meghozatalát megelőzi az MVSz szakmai bizottságaival és osztályszövetségeivel történő egyeztetés. Ezek az egyeztetések nyilvánosak, mint ahogy az MVSz elnökségi ülései is azok.

Legyen világos mindenki számára: a Kékszalag vitorlásversenyt a nevezési díjakból befolyó összegből megrendezni nem lehet.  Szükségünk van a szponzorok támogatására is, az ő igényeiket is kell szolgálni. A Magyar Vitorlás Szövetség társadalmi szervezet, nonprofit alapon működik, minden rendelkezésre álló forrást versenyek szervezésére, képzések szervezésére, az utánpótlássport támogatására és az élversenyzők olimpiai felkészülésére fordítja. Azoknak a felkészülésére, akik – nagyobb részt sajnos még mindig saját forrásból – a napokban a dániai Aarhusban küzdenek az olimpiai kvóták megszerzéséért.

A tárgyszerű kritikákra pedig nyitottak vagyunk, ennek érdekében már több, mint egy hónapja létrehoztunk egy nyilvános csoportot Versenyvitorlázók néven a Facebookon, ahol akár velem, akár a szövetség többi munkatársával értelmes szakmai párbeszédet lehet folytatni. Kérek mindenkit, hogy esetleges kritikát, ötleteit és javaslatait a versennyel kapcsolatban itt tegye meg. Ha pedig igény mutatkozik rá, akkor Kékszalag nyílt napot rendezünk a résztvevők számára, ahol beszámolunk a jubileumi verseny eredményeiről és válaszolunk a kérdésekre.

Úgy gondolom, a Kékszalag a magyar vitorlázás egyik legnagyobb értéke, legfontosabb kincse. Ha jól sáfárkodunk ezzel az értékkel, abból nemcsak a sportág, de az egész Balaton profitálni fog: az élcsapatoknál a nagyobb nyilvánosság miatt jobban megnyílik a szponzorok pénztárcája, a vitorlássulik megtelnek gyerekekkel és a mancsaftkereső oldalak jelentkező legénységgel, fellendül a kereslet a vitorlások iránt, bővül a vendégéjszakák száma a Balatonon és kitolódik a szezon. Ne tévesszük szem elől ezt a célt, ne hagyjuk, hogy néhány irigykedő tönkretegye azt az ünnepet, amit a jubileum jelentett a magyar vitorlázás számára!

Jó szelet kívánok!

Még egyszer nagyon köszönöm mindenkinek, aki segített megszervezi a jubileumi 50. Kékszalag Erste Nagydíjat!  

Az 50. Kékszalag Erste Nagydíj szervezői csapata

Tekintsünk el nagyvonalúan az ötventől, egyúttal koncentráljunk csak arra a végtelenül leegyszerűsített célra, hogy a vitorlázás eme legnemesebb magyarországi versenyét, ezáltal magát a vitorlázást és a vitorlásversenyzést is a köz számára bemutatni, esetleg kifejezetten népszerűsíteni szeretnénk. Ha a július utolsó hétvégéjén lezajlott versenyre tekintünk, sok év után újra visszatérő furcsaságok halmazával találjuk magunkat szembe. Olyanokkal, amelyekre nehéz nemhogy józan, de egyáltalán bármilyen elfogadható magyarázatot találni. Arra, hogy a versenyek legfontosabb szereplői, a versenyzők számára mindez mit jelent, külön kitérek.

Először, hozzuk közel a versenyt a nézőkhöz!

155 km légvonalban. Ezt nyilvánvaló okból lehetetlen a nézők közelébe hozni. A 6 km hosszú rajtvonalon ácsorgó-araszoló hatszáznál is több hajó – persze megfelelő helyről nézve – lélegzetelállító látvány, de a rajt utáni órákban a mezőny szóródása miatt teljesen áttekinthetetlen lesz a verseny, ennek megfelelően rettentő gyorsan zuhanhat a nézők, érdeklődők lelkesedése. Évek, évtizedek óta létezik erre megoldás: a közvetítés. Ha élőben nem megy, akkor virtuálisan. A szalagok utóbbi éveinek történetében kiújuló fekélyes seb a nyomon követés. Amióta a technológiai feltételek – elvileg – adottak, a rendezők részéről azóta van meg a látszólagos célkitűzés, hogy valamennyi hajó helyzete megismerhető legyen a verseny 48 órájának bármelyik percében. Az idei évben már örömteli volt, hogy a nyomon követést szolgáltató szerver legalább nem omlott össze, a verseny ideje alatt tette a dolgát. Ez mindenképp jelentős előrelépés a korábbi évek csapnivaló szolgáltatásához képest. Ugyanakkor nehéz szemet hunyni néhány nehézség felett, amelyek az érdeklődők és esetleg a versenyzők számára is gondokat okozhattak. Csak sorban…
Az első perctől kavarodás a jeladó azonosítók, a rajtszámok és a hajó elnevezések között, több hajó neve csak a rajt napján kora délutánra rendeződött, néhánynak a rajtszáma a verseny végéig hibásan jelent meg. Például az abszolút harmadikként befutó Opel Fifty-Fifty-t hiába kerestük a hajók között, mert hosszú ideig nem a saját azonosítójával jelent meg.
A nyomon követést biztosító szerver szolgáltatásai között a verseny ideje alatt jelent meg néhány frissítés, bővítés, így például a hajók menetirányának helyes jelzése (ne kelet felé nézzen minden kis ikon), a sebesség jelzése, vagy az, hogy vizuálisan is el legyenek különítve a hajóosztályok és a kísérő/médiamotorosok. Nem kész rendszert kaptunk, hanem egy tesztüzemben lévőt, amit az utolsó (rajt) utáni órákban is fejlesztettek.

Néhány szolgáltatást ezzel együtt sem sikerült a verseny végéig összerakni. Például a hajóosztályok szerinti szűrést a megjelenítésben is (ne hatszáznál több ikon közül kelljen bogarászni az azonos osztályba tartozó hajókat).

Mondjuk úgy diszkréten: fura, hogy 2018-ban nem tudtak összerakni nemhogy egy (kettő: iOS és Android) telefonos applikációt, de egy mobilbarát internetes oldalt sem. Ezzel elvéve a versenyzőktől azt a lehetőséget, hogy saját helyezésüket, aktuális helyzetüket a többiekhez képest tudják értékelni.

Nagyjából közismert, hogy a piacon számos működő flottakövető megoldás van, amely a minimális elvárásoknak nemhogy megfelel, hanem jelentősen túlszárnyalja azokat. Ezek között van magyar fejlesztésű is, amely nem igényel külön eszközt, vannak bevált külföldi megoldások kifinomult telemetriás közvetítési lehetőséggel (nem csak GPS, hanem a hajó műszereinek adatait is képes továbbítani). Valami oknál fogva ezek nem feleltek meg a rendezők szempontjainak. Tény, hogy e szempontok között a bajba jutottak mentéséért felelős szervezetek szakmai elvárásai is jelentős súllyal estek latba, azonban ezen elvárásokba simán és teljesen életszerűen beleférhetett volna egy pánikgomb, ugyanakkor egyértelműen elégtelen volt a 6-7 perces késés a pozíció-meghatározásban (ráadásul sok hajó a verseny 14-15. órájától csak nagyjából negyed óránként adott pozíciójelzést).

Versenyzői szemmel is voltak furcsaságok a nyomon követés viszonylatában. A versenyutasításban olyan műszaki megoldás kivitelezésére kötelezték a versenyen részt vevő hajók üzemeltetőit/kormányosait, amely a verseny előtti napokban jelentős, és mint utóbb kiderült, teljesen felesleges többletterhet jelentett. Mindezt rendkívül pongyola módon, a műszaki specifikációkkal szemben támasztott szakmai követelményeknek fittyet hányva.

A kiosztott berendezések jelentős része nem volt sem víz-, sem ütésálló. Az ezt szóvá tevő kormányosoknak rövid tanakodás után egy strapabíróbb modellt adtak. Már akinek jutott, mert annak ellenére, hogy az előzetes érdeklődés alapján rekord számú nevezőt vártak, a füredi versenyirodán csak kb. 600 nyomkövető állt rendelkezésre. És ha már a földrajz előkerült… On-line nevezés ide, működő-működgető VIHAR rendszer oda, a rajt előtt nem csak Füredről, hanem Keszthelyről, Földvárról, Badacsonyból és Siófokról is át kellett autózni/hajózni a jeladókért. A verseny után pedig vissza (sok hajó közlekedett 60-80 km/h sebességgel a part közeli utakon a verseny második napján Füred felé).

És végül: letölthető track, hogy meglegyen emlékbe? Bójavételi sorrend? Előzetes befutási eredmény? Egyikre sem volt megoldás, pedig ezek minimális energiabefektetéssel a rendszerbe illeszthetők lettek volna.

Szeretnék egy olyan közvetítést, amely, még ha nem is követi a jelentős nemzetközi versenyek (VOR, VG, AC, Transat) hagyományait és másolja azok minőségét, de legalább az elvárható minimális tudást hozza: a verseny összes résztvevőjének teljes versenyzését percen belüli pontossággal tudjam követni, akár mobilról is. Versenyzőként gondoskodom róla, hogy legyen kellő pontosságú tracklogom, ugyanakkor annak örülnék, ha a nekem szurkoló barátaim, ismerőseim, szponzoraim látnák, hogy pontosan hol járok. Nem mellesleg nagyszerű lenne, ha ezt bárki, bárhol, bármikor meg tudná tenni. Kiválasztva a kedvenc hajóját (esetleg látva egy képet, leírást róla). És kétlem, hogy ezzel az igényemmel egyedül lennék.
Versenyzőként pedig parádés lenne a befutás után 1-2 (és nem 12) órával tudni, hogy jól sikerült-e a verseny.

Követni már tudunk, közvetítsünk is!

Lehet butaság vagy kivagyiság, ugyanakkor szerintem annak van értelme, amikor egy közvetítést, lett légyen az autóverseny, műkorcsolya, agyaggalamb-lövészet vagy labdarúgás, olyan ember kommentál, aki ért is hozzá. És nem csak az egyszerű műértő szintjén, hanem alaposan. Mondjuk mint Szepesi György, akinek nem kellett súgógép, nem kellett a fülébe duruzsoló háttérember ahhoz, hogy értelmesen, pontosan, informatívan és szórakoztató módon tudjon beszámolni egy meccs történéseiről. Ezt a televízióban látott közvetítés szakaszosan és elképesztően széles minőségi palettán tudta csak hozni, sok olyan alapvető szakmai hibával, amely felett vagy egyszerűen átsiklottak vagy amelyet hosszas és komplikált magyarázat útján próbáltak meg tisztába tenni. Sokszor eredménytelenül.

Gyermekkoromból emlékszem a vasárnapi (szombati? – soha nem érdekelt a foci) mérkőzések rádiós körkapcsolásaira, amikor a hallgatók tömören kaptak beszámolókat valamennyi épp futó mérkőzés állásáról, legfontosabb történéseiről. A szalag közvetítése nagyjából semmi másról nem szólt, mint a versenyt uraló katamaránok küzdelméről, néha egy-egy kitekintéssel a klasszikus hajóosztályokra (Összevont cirkáló), különösen figyelemmel a két nagy múltú hajóra. Ez a körülbelül 20 hajó volt az, ami a közvetítés idejének 95 százalékát kitöltötte, míg ők a teljes mezőny 3 százalékát adják ki. Szegről-végről persze megemlítették, hogy ez bizony egy 48 órás verseny, és van/lesz, aki nem fog tudni szintidőn belül befutni, mert a hajója alkalmatlan rá, de hogy miért, arról már egy szó sem esett. És ha már élőben közvetítünk, a verseny rajt utáni második legfontosabb eseménye, az abszolút első hajó befutója kaphatott volna annyi műsoridőt, hogy a labdarúgó-mérkőzést megelőző kvaterkázást néhány percre félbehagyják érte.

Örülnék, ha ez máshogy lenne jövőre. Jó lenne, ha megszólalnának olyan parton lévő mikrofon- és kameraérett vitorlázók, akik érdemben tudnak beszélni és nem csak a rohanógépekről, hanem azokról a vitorlásokról is, amelyek szép számban képviseltették magukat a versenyen, és amelyekről méltánytalanul kevés szó esett. A Sudár Regatta osztályról (az egyik legnépesebb osztályszövetség, ráadásul magyar tervezésű és építésű hajóval), a YS-osztályokról, a modern one design osztályokról. És persze a csúcsgépekkel való vitorlázás nehézségeiről is.
És ha már az embereknek próbáljuk bemutatni ezt a gyönyörű sportot, akkor használjuk ki erre mindazt a lehetőséget, ami rendelkezésünkre áll, és lehetőleg ne olyan, nagyjából betarthatatlan szabályokat hozzunk, amelyekkel a távolságot növeljük. Mint a kísérőmotorosok fotózási utasítása (csak a saját hajót lehet), a névhasználat (a hivatalos név csak a hivatalos oldalon vagy az arra való hivatkozással jelenhet meg), úgy általában a híradásokat, közvetítéseket, médiamegjelenéseket, kötelező akkreditációt szabályozó szigorú utasítás és ennek lehetséges következményei. Mindezzel a rendezők figyelmen kívül hagyták a tömeg erejét és az ebben rejlő lehetőségeket. Mert azzal, hogy a névadó szponzor jótéteménye okán 16 hajó 16 szabad helyét pályáztatják „bárki” számára, még nem lesz közelebb a vitorlázás élménye az átlagemberhez. Úgy viszont annál inkább, ahogy a közösségi média összes szóba jöhető felülete kék éggel, türkiz vízzel és fehér vitorlákkal van tele a versenyre utaló tag-ekkel, és a fel-felugró képeket látva egyre több ember ír kommentet, hogy „nem is tudtam, hogy vitorlázol, ugye elviszel jövőre?”. Mert úgy gondolom, nagyjából-egészében ez lenne a cél.

És ha már 16

A nagy versenyen való részvétel mindig is valami kimagaslóan jó dolognak van feltüntetve. Az érme túlsó felét szemlélve azonban két dolgot nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az egyik az, hogy ez egy verseny. Igazolt, felkészült sportemberek küzdenek egymás, az idő és az időjárás ellen azért, hogy saját magukat, sporttársaikat felülmúlva, a természet szeszélyeit kihasználva eredményesek legyenek. A másik, hogy a természetet és a technikai sportokban folyamatosan jelen lévő veszélyt nem lehet kivenni a képletből. Bármelyik hajó kerülhet bajba. A legjobb műszaki állapotban lévő vitorláson is adódhatnak komoly veszélyt jelentő meghibásodások, amelyek még a gyakorlott, felkészült, a vészhelyzetek kezelésében is tapasztalattal rendelkező embereknek is kihívást jelentenek. Milyen elgondolások, ötletek sokasága kell ahhoz, hogy egy ilyen környezetbe helyezzenek egy teljesen amatőr vendéget? Persze, van felelősségvállalási nyilatkozat, meg mindenféle más is, és különben is, a hajó felelős vezetője „visz mindent”. És akkor még tényleg csak a józan ész adta első felvetéseket érintettem. Az egész helyzet méltánytalanságáról még sokat lehetne írni.

És akkor jöjjön az apraja

• Amikor a versenyutasítás a kiírás szerinti június elseji közzétételi határidő helyett a verseny hetének hétfőjén jelent meg a rendező honlapján (aztán hol itt, hol ott rövid ideig nem volt elérhető), majdnem kettő hónappal a (maguk számára kötelezően előírt) határidő után.
• Amikor a verseny hetének hétfőjén derül ki, hogy kell „szabványos 12 voltos csatlakozó” a hajóba, de hogy pontosan mi az, arról sehol nincs információ, csak feltételezni lehet, hogy a cseppet sem szabványos és egyébként a célnak a legkevésbé sem megfelelő szivargyújtó-csatlakozóra gondolt a szerző. Majd a helyszíni nevezéskor és rajtszám-átvételkor derül ki, hogy tulajdonképpen kár volt 3 napig autóvillamossági szakembert és megfelelő alkatrészeket hajkurászni.
• Amikor a kísérőmotorosokon egy világháborús hajóosztály-csoport angol elnevezése díszeleg a szakmában elfogadott és elterjedt „chase boat” helyett.
• Amikor a versenyutasításból sem derül ki pontosan, hogy milyen feltételeknek kell megfelelni a versenykiírás alapján kísérőhajó alkalmazására kötelezett hajók kísérőhajóinak. Majd a verseny rajta előtti második napon egy közleményben tudatják a rendezők, hogy nagyjából mire gondoltak.
• Amikor a kísérőhajóknak a verseny kezdete előtt (a szokásos vontázási időszakra) írják elő a kötelező szemlét (és még véletlenül sem a versenyt megelőző napra).
• Amikor a versenyszabályzat és a versenyutasítás szigora ellenére is teljes karácsonyi díszkivilágításban halad számos hajó, egyszerre használva a hajón bekapcsolható összes éjszakai jelzést (ezzel nyilván komolyan sértve nem csak a versenyszabályok, hanem a hatályos jogszabály előírásait is). És ezt senki nem ellenőrzi, pláne nincs retorzió.
• Amikor a díjátadó elégtelen/átgondolatlan hangosítása miatt a rendezvény helyszínén csak az hallatszik, hogy valaki beszél, az már nem, hogy mit mond, míg az onnan több száz méterre lévő parton minden elhangzott szó tökéletesen érthető.

Versenyzőként engem nem csak végtelenül elkeserít, de fel is dühít minden ilyen „apróság”. A WS (ex-ISAF), és így az MVSZ aktuális versenyszabályzata angolul 190 oldal (borítóval együtt). Versenyezni nem gumiszabályok, hanem adekvát, félreérthetetlen, egyértelmű keretrendszerben lehet eredményesen. Minden olyan szabály, utasítás, javaslat, amely nem elég egyértelmű, bennem két érzést kelt.

Egyrészt azt, hogy konkrétan képességeimben korlátozottnak** néznek és ezért próbálnak óvni. Ha már így állunk, akkor miért nem írják elő pontosan – úgy igazán szájbarágósan, mint a gyerekeknek szokták –, hogy mit csináljak. Hány fős is legyen az a motoros. Papíron. Mármint, hajólevélen (és hány darab mentőmellény, egyenként milyen felhajtóerővel legyen rajta). És mennyivel is menjen? Az „elegendő sebesség” nekem minden, csak nem adekvát definíció. Mert nagyvonalúan, mint a Rolls-Royce kereskedő, mondhatjuk, hogy „higgye el uram, elégedett lesz a teljesítménnyel”. Csak amikor egy elvileg 48 csomó (közel 90 km/h) sebesség elérésére képes hajóról beszélünk, ott az „elegendő” fogalma kicsit más – ez esetben a Rupert sürgősségi mentőhajó képességei is éppen csak „elegendőek”. És a kísérőhajók flottájában elvétve található olyan egység, ami ennek megfelelne.

Másrészt azt a benyomást kelti bennem, hogy valami olyasmi van a háttérben, amely vagy tudatlanságból/inkompetenciából vagy szándékosságból fakadó zavarkeltéssel a rendszer részbeni ellehetetlenítésére törekszik. Magyarul az a helyzet sejlik elő, hogy a verseny szervezői szakmai szempontokat részben vagy egészben figyelmen kívül hagyva hoznak döntéseket. Ezek következtében pedig nemhogy egyértelmű, de épp ellenkezőleg, félreértésre okot adó helyzet alakul ki. Ez pedig a versenyzők számára egy végletekig kiszolgáltatott helyzet. És erre kiváló, bár legalább annyira dühítő, mint elkeserítő példa a 2018-as Fehérszalag mizériája.

Egy ekkora, ilyen költségvetésű, ilyen bonyolultságú rendezvényt gigászi feladat megszervezni és sikeresen lebonyolítani. A szervezés során rengeteg szempont felmerül a versenyzők igényeitől kezdve a biztonságért felelős szakszolgálatok és hatóságok elvárásain át a szponzorok óhajaiig. Úgy gondolom, a fentiek alapján ideje lenne eldönteni azt, hogy az eddigi meglehetősen kusza kommunikáció helyébe egy tiszta kinyilatkoztatás kerüljön: kik, kinek, miért, milyen szakmai elvek mentén hozzák meg azokat a döntéseket, amelyeket azután leírnak és kötelezővé tesznek (függetlenül azok életszerűségétől, igazságosságától, szakmaiságától vagy használhatóságától). És a „mert csak” ez esetben nem válasz. Így legalább tiszta víz lenne a pohárban, és nem találgatások keringenének arról, hogy kinek az ejtőernyő alatt lógó kicsodája kiabálta be a saját szempontjait vagy melyek voltak a döntéseket befolyásoló egyéb tényezők az eddigi, és melyek lesznek a 2019-es 51. Kékszalag Nemzetközi Vitorlásverseny viszonylatában. Mert úgy legalább mi nézők, versenyzők, érdeklődők tisztában lennénk azzal, hogy simán csak hülyére vesznek bennünket, vagy egyszerűen csak másodlagos szereplők vagyunk egy számunkra, nekünk (és nem kis mértékben a mi pénzünkből) szervezett cirkuszban.
Mert tulajdonképpen ez is elfogadható, csak akkor udvari bolondnak öltözünk a díjátadóra.

* A közhiedelemmel ellentétben az eredeti pólóing viselésének hagyományos módja a felhajtott gallér.
** Ezért a szófordulatért egy életre hálás vagyok Sipos „Sipi” Péternek.

Kedves Olvasóink!

Ha indulnak a Tecon Nagydíj első napján a túraversenyen, akkor szeretnénk a figyelmükbe ajánlani egy forradalmian új nyomkövető rendszert, amihez nem kell külön eszköz, csak az Önök mobilja.

Na ez így nem teljesen igaz,  csak akkor, ha az Iphone vagy helymeghatározással rendelkező Androidos okostelefonnal rendelkezik.

Arra kérnénk hogy vegyen részt az első éles tesztünkön, ahol nagy mennyiségű résztvevővel szeretnénk a rendszert letesztelni. Fontos lenne, ha minél több visszajelzést kapjunk, hogy kiszűrhessük a rendszerben esetleg még benne rejlő hibákat.

Előre is köszönjük a segítségüket.

Mi is a tennivaló?

Küldje el nekünk email címét a hajója és a kormányos nevét, amennyiben részt szeretne venni nagy tesztünkben a

pbeliczay@sailing.hu

email címre (A résztvétel természetesen ingyenes)

A megadott email címére küldünk egy meghívót, melynek segítségével letöltheti és be tud lépni az applikációba. Igy kész lesz a telefonja a a versenyen való működésre.

Fontos, hogy a telefon ott legyen a hajón és elindítsák az applikációt a verseny elött. A verseny alatt azután Önök a telefonon keresztül láthatják az ugyan ilyen applikációval használók pozícióját.

Fontos, hogy ez csak egy próba. Még nem tudjuk 100%-ig, hogy minden működik-e ezért kérjük a segítségüket. A Tecon Kupa rendezői lehetőség szerint megadják nekünk a pályajelek koordinátáit és aszerint rakjuk le a pályajeleket a térképen.

Reméljük minden akadálytalanul fog működni és az eszköz használata során ki tudjunk szűrni a hibákataz Önök segítségével.

Részletek a versenyről

Vitorlázás, vízi sportok közben gyakran előfordul, hogy telefonunk beleesik a vízbe azonban a legtöbb telefon szinte azonnal tönkre megy, ha víz éri. Ezért sokan nem is szeretik telefonjukat magukkal vinni, pedig időnként igencsak hasznos lenne, ha használhatnánk készülékünket. Az ilyen helyzetekre kínál megoldást az EVOLVE márka strapabíró telefonjaival. Az EVOLVE csepp-, por- és ütésálló készülékei extrém körülmények között is megállják a helyüket, így nyugodtan használhatjuk a természetben, sportolásnál, vízparton vagy akár vitorlázás közben is. Külső borításuknak köszönhetően biztosak lehetünk benne, hogy EVOLVE telefonunk sosem hagy cserben, minden helyzetben számíthatunk rá.

De mit is tudnak ezek a telefonok, amiért nyugodtan használhatjuk azokat vízi sportok közben is? Az

Evolve Phantom

például az első olyan telefon a világon, amelyet ha vízbe ejtünk, akkor úszik a víz felszínén, emellett borításának köszönhetően ellenáll a pornak és a szennyeződéseknek is. Így akkor sem kell aggódnunk telefonunkért, ha egy hirtelen jött szél vagy hullám miatt belejtjük a vízbe.

Az egyszerre két SIM kártyával használható Raptor, amely szintén ellenálló a vízcseppekkel és a porral szemben, a különlegesen kemény gumiborításnak köszönhetően megbízható társ lehet a mindennapi intenzív használat során. Az érintőképernyős

EVOLVE Predator

pedig extrém hőmérsékleti körülmények között, akár -20 ºC és + 60 ºC között is használható, mindemellett vízálló és teljesen ellenáll a pornak. Emellett walkie-talkie funkcióval rendelkezik, illetve a GPS alkalmazás segítségével pedig könnyedén tájékozódhatunk akár vitorlázás közben is.

További részletes információ a

www.evolve.hu

oldalon található. Hamarosan nyerhet egy Evolve Phantom mobiltelefont kvízünk segítségével….