Lovas Péter, barátunk, vitorlázótársunk élete 72. évében az örök vizekre elhajózott.

Temetésének időpontjáról, amint lehet, itt is értesítjük barátait, ismerőseit.

E néhány Rá jellemző vidám képpel és a Tőle sokat hallott „Felettünk a kék ég…” dalsorral idézzük fel emlékét!

Florence Arthaud, az „Atlanti-óceán kis jegyese”, francia vitorlázónő. Született: Boulogne-Billancourt-ban 1957. október 28-án, elhunyt Argentínában, 2015. március 9-én helikopter balesetben, a Dropped című tévéműsor forgatása közben.

Fiatalkora


A vitorlázónő édesapja Jacques Arthaud, aki a grenoble-i Arthaud kiadó igazgatója volt a hetvenes években, arről vált ismertté, hogy ő adta ki Bernard Moitessier és Éric Tabarly történeteit. Florence gyerekként kezdett vitorlázni fivérével, Jean-Marie-val és az édesapjukkal az antibes-i vitorlásklubban. 1974-ben, 17 éves korában Florence autóbaleset áldozata lett, kómába esett és lebénult. Hat hónapot töltött kórházban, és két évig tartott a teljes rehabilitációja.

Az első atlanti átkelését 18 éves korában teljesítette Jean-Claude Parisis-val.

Sportkarrierje

Florence Arthaud részt vett a Route du Rhum (Rum útja) első versenyén 1978-ban, és a 11. helyen végzett. 1986-ban nem tudott Luc Caradec-kel elindulni. Hogy visszatérjen, csatlakozott a Royale katamarán legénységéhez, majd az ingatlanfejlesztő Christian Garreé finanszírozta a Pierre 1er de Serbie trimaránjának megépítését.

1990 augusztusában megdöntötte az atlanti átkelés rekordját, amit addig Bruno Peyron tartott. 9 nap 21 óra 42 perc alatt majd’ két nappal javította meg a korábbi eredményt. Ugyanannak az évnek novemberében megnyerte a Route de Rhum-ot, 14 nap 10 óra és 10 perc alatt érve Pointe-á-Pitre-be (a célba). Az ingatlanpiaci válság miatt a támogatója nem tudta az újabb trimarán megépítését finanszírozni.

1997-ben Bruno Peyronnal megnyerte a Transpacifique-ot, és elindult a Figaro egykezesen. 2002-ben meg akarta dönteni az egykezes földkerülés rekordját is, és támogatókat gyűjtött a Sport-Elec trimarán megvásárlásához, amelyen Olivier de Kersauson versenyzett. Részt vett 2004-ben a transat négykezesen Lionel Péan-nal. Versenyzett Luc Poupon-nal, Philippe Poupon testvérével, 2006-ban pedig a Cannes-Isztambul versenyen az egytestű Bénéteau Figaro II-val. A következő évben versenyeztek a Jacques-Vabre transaton egy Class40-es hajón.

2010-ben, a győzelme 20. évfordulóján nem talált szponzort : «Kicsit fel vagyok háborodva. Újra a nagy vitorlázók versenye lett :

a győzelmem 20 éves évfordulója volt, és szerettem volna részt venni egy hatalmas trimaránon, a 30 méteres Oman-on. De nem sikerült megszereznem a hajót, helyettem egy férfinak adták, Sidney Gavignet-nak, aki maradandó kárt is okozott benne.Ez kiborított, és azt mondtam magamnak: abbahagyom

! »

Magánélete


1993-ban hozta világra Marie-t, aki a Loic Lingois profi vitorlázóval való viszonyából született. 2005-ben hozzáment Eric Charpentier-hez, de nem tartott sokáig a házasságuk. A 2009-ben kiadott önéletrajzában nem rejti véka alá nehéz napjait, az alkohol problámáit (4 liter bor naponta), amelynek következményeként bevonták a vezetői engedélyét és a szponzorok is elpártoltak mellőle.

2011. október 29-én leesett a hajójáról az éjszaka közepén a Cap Corse-nál (Korzika északi része). A hajó orrfényének és a vízhatlan telefonjának hála sikerült felhívnia az anyját, aki értesítette a bátyját. A mentőcsapat (Cross-med) két órával a riasztás után érkezett, a telefon lokalizációjának segítségével találtak rá. Magánál volt, de erősen kihűlt, helikopterrel szállították a bastiai kórházba, ahonnan másnap távozott.

Florence Arthaud 2015. március 9-én helikopter balesetben hunyt el, miközben Argentínában forgatta a Dropped című televízió műsorát.

Egyéb közreműködései


1989-ben közreműködött Pierre Bachelet Quelque part… c’est toujours ailleurs (Valahol… mindig máshol) című lemezén, három önéletrajzi ihletettségű dalt énekeltek duettben.

Önéletrajza (Un vent de liberté, A szabadság szele), melyhez Olivier de Kersauson írt előszót, 2009-ben jelent meg. A halála előtt egy nőknek rendezett versenyen dolgozott, melyek közül az első a Földközi tengeren lesz 2015 nyarán.

• 2007 : 11. a Transat Jacques-Vabre-n,, hajó Deep Blue (Class40) Luc Poupon társaként

• 2007 : 2. z Egyenlítő útja hajó Deep Blue Luc Pouponés Alexia Barrier társaként

• 2004 : 27. a Transat AG2R-n hajó, L’esprit d’équipe Lionel Péan társaként

• 2000 : 12. a Transat AG2R-n hajó, Fleury Michon Philippe Poupon társaként

• 1998 : 6. a Transat AG2R-n hajó, Guy Cotten – Chattawak Jean Le Cam társaként

• 1996 : 2. a Transat AG2R-n hajó, Guy Cotten – Chattawak Jean Le Cam társaként

• 1990 : 1. a Route du Rhum-on hajó, Pierre 1er

• 1990 : 3. a Twostar-on, hajó Pierre 1er Patrick Maurel társaként

• 1988 : 7. az Angol Transat-on hajó Groupe Pierre 1er

• 1986 : 11. a Route du Rhum-on, hajó Energie et Communication

• 1982 : 20. a Route du Rhum-on, hajó Biotherm II

• 1981 : 6. a Twostar-on sur Monsieur Meuble François Boucher társaként

• 1978 : 11. a Route du Rhum-on hajó X.Périmental

Három könyvet írt:

• Fiancée de l’Atlantique, Éditions du Pen-Duick, 1982

• L’Océane, Flammarion/ Arthaud, 2008

• Un vent de liberté, Flammarion/ Arthaud, 2009

Fotó: Darmigny Francois



Forrás: http://fr.wikipedia.org/wiki/Florence_Arthaud