Facebook oldalon minden általunk megtudott apró részletről beszámolunk:

https://www.facebook.com/sailinghu/

Kövessen minket!!!

2013. november 2-án idén utolsó alkalommal fut vízre nagyhajós mezőny a Balatonon, hogy a most már tradicionálisnak számító Dér Kupával búcsúztassák a mögöttünk álló, versenyekben gazdag vitorlás szezont. Az előrejelzések alapján az időjárás idén is kegyeibe fogadja majd a regattát, így a korábbi években megszokott kellemes idő várja majd a résztvevőket. Az elmúlt hat verseny tapasztalatai alapján a szervezők idén is népes mezőnyt várnak, hiszen a korábbi években rendszerint több mint 60 hajó gyűlt össze a Balaton minden szegletéből, hogy az április végéig tartó téli szünet előtt még utoljára összemérjék erejüket, vagy csak azért, hogy egy kellemes napot töltsenek családdal, barátokkal a tavon.

Ha már többször említettük a hagyományt, akkor nem szabad kihagynunk, hogy a nevezőknek ebben az évben is a Szélképek kiadvány legújabb kiadásával kedveskednek a szervezők. Az idén ötéves könyvben az elmúlt esztendők legjobb képei kerültek kiválogatásra, amelyet idén formabontó stílusban állítottak össze a szerkesztők.

A Dér Kupa nem csupán az idei szezon búcsúzik, de véget ér a Yardstick Trophy 2013-as sorozata is, ahol köszönhetően az idén bevezetett új pontozási rendszernek, még szinte valamennyi osztályban nyílt a küzdelem.

Yardstick I-osztályban a Sleepwalker magabiztosan vezeti ugyan a pontversenyt, a pontokat egész évben lelkesen gyűjtögető Márta Mária előtt, akik egy kiugróan jó eredménnyel még akár veszélyt is jelenthetnek a listavezetőre. Az összetett dobogó harmadik fokáért a Péter-Pál és az Evolution küzdhetnek meg a szezonzárón.

Yardstick II-ben szorosabb az állás, a kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó Hobo mindössze 17 ponttal vezet a második helyen álló Pacsirta és 22-vel a bronzérmes Tatus előtt. Könnyen lehet, hogy a trió sorrendje még változik, hiszen a 4. és 5. helyeken pár pontos hátránnyal követi őket az idén eddig minden futamon rajthoz álló Kisvacak, valamint az eddig csak egy futamot mulasztó Marlin. Két utóbbi egység még beleszólhat a dobogós helyek alakulásába.

Míg 2012-ben a legnagyobb izgalmakat a legkisebb hajóosztály, a Yardstick III. tartogatta a szezonzáróra, úgy ebben az évben itt tűnik a legegyszerűbbnek a helyzet. A két éllovas, a Patience és Concerto között mindössze 20 pontos különbséggel várja a záró futamot, addig a harmadik helyezettől lefele már tisztes távolból követi őket a tavalyi győztes Catullus Maximus, Dudu, Long Step alkotta trió, így ők már nem szólhatnak bele az idei végeredménybe.

VERSENYKIÍRÁS

Sok lesz a cucc:

egy teljes évre elegendő ruhát kell vinni, a trópusoktól a téli viharos időjárásig mindenre felkészülve. Ez azt jelenti, hogy az UV álló sapka, ugyanilyen napszemüvegen és póló nem maradhat itthon, ha nem akarunk megégni az egyenlítő környékén. Viszont mikor az 5. szakaszon Ausztráliából Kínába hajózunk, akkor várhatóan hóesés fog bennünket fogadni, tehát meleg ruházatot is kell vinni, komoly hajós csizmával és nyílt tengeri viharfelszereléssel. Ez utóbbiból mi két garnitúrát is viszünk, remélve, hogy kibírnak 1 év megpróbáltatást, mert nem szeretnénk útközben vásárolni. A teljes felszerelés vonatkozásában komoly kihívást jelent, hogy korlátozni szokták a felszerelés súlyát (jellemzően 25 kg. körül van a határ).

Különleges anyagok:

az alsó öltözetnek nem jó a hétköznapi életben megszokott pamut, mert beissza a nedvességet és nyirkos (és büdös) lesz. Olyan megoldást kell választani, ami egyrészt rendkívül gyorsan elszívja a test párát a bőrtől, tehát nem érezzük nedvesnek magunkat és átadja azt a lélegző közép- és külső rétegeknek. E mellett – kérem ne borzadjatok el – fel kell készülni olyan helyzetekre, ahol több napon keresztül nem lesz lehetőség a rendes tisztálkodásra ill. ruhacserére, és az aláöltözet ekkor sem szabad, hogy bebüdösödjön (amit elsősorban baktériumok megjelenése okoz). Ezeknek általában 3 féle ruházat tesz eleget:

o technikai, szintetikus anyagok különleges keverékéből készült ruházat, ami jellemzően jól közvetíti a test párát kifelé, de néhány nap múlva ez is szagot terjeszt

o merinói gyapjúból készült alsó öltözet. Ennek különlegessége, hogy nem tartja magában a párát és több nap után sem büdösödik. (De tényleg, kipróbáltam)

o ezüst szálakkal szőtt szövet. Az ezüst, mint a legerősebb természetes fertőtlenítő elem megakadályozza a baktériumok elszaporodását, és így a kellemetlen szagok kialakulását. (Viszont elég drága.)

Melegítő réteg:

A középréteg a megfelelő hőmérsékletről gondoskodik hidegebb időben, illetve a párát közvetíti kifelé. Jellemzően polárból és ennek különböző technikai anyagokkal való kombinációjából készülnek. Belül kellemes, puha, meleg tapintású ruhák, kívül viszont sima felszínű kell legyen, hogy könnyen rá lehessen öltözni a felső réteget.

A textilipar csúcsa:

A felső réteg (ide tartozik a viharfelszerelés is) maga a csoda; egyszerre víz és szélálló, ugyanakkor rendkívül erős és lélegző anyag. Ha valakin volt már olyan nylon esőkabát amin a víz ugyan lefolyt, de alatta fürödni lehetett az izzadtságban, az tudja mennyire fontos a lélegző anyag. Jellemzően Gore-Tex-ből készül. Fontos, hogy megfelelő szabása (un. anatómiai szabás, azaz a testfelépítést követő kialakítás) révén széles határok között lehessen aláöltözni (1-5 réteg alsó- és középréteg is lehet alatta) és kényelmesen engedi mozogni viselőjét a legkitekertebb helyzetekben is.

Mi a Jóhajó által forgalmazott Marine Pool terméket választottunk az útra, reméljük, beváltják beléjük vetett bizalmunkat és szárazon, melegen tartanak bennünket.

Vízálló cuccok alul felül:

mindannyian tudjuk, hogy a végtagoknak és fejünknek meghatározó szerepe van komfort érzetünkben. Gondoljunk csak arra, hogy ha beázik a cipőnk, szinte azonnal el kezdünk fázni. Vagy télen, ha fázik a kezünk, akkor mi is fázunk … Mit jelent ez praktikusan: olyan zoknit, sapkát és kesztyűt kell viselni, ami kényelmes, puha (mint ahogy ezektől elvárjuk), de garantáltan 100%-ig vízállóak. Legnagyobb meglepetésemre találtunk ilyeneket. Az Evobike által forgalmazott Sealskinz termékek, zoknik, sapkák, kesztyűk tudják ezt.

Persze fontos, hogy a vízálló zoknira azért olyan vízálló csizma kerüljön, ami hónapokon keresztül bírja a folyamatos tengervizet. Az egyik legjobb ilyen vitorlás csizmát a Dubarry gyártja.

Mindent vízálló csomagokba rakni:

Amikor több ezer mérföldes távolságban csak víz veszi körül az embert, akkor nagyon értékeli a szárazságot. A verseny bizonyos szakaszain közel 100%-os páratartalmú területeken fogunk vitorlázni, tehát minden, ami érintkezik ezzel a levegővel nyirkos, vizes lesz, még akkor is, ha nem ömlik rá víz közvetlenül (ez még a legnagyobb körültekintés mellett is előfordulhat, hiszen a hajó belsejében lecsapódó kondenzációs víz mindenhol folyik, csöpög). Szóval, ha száraz ruhára vágyunk (és persze az elmaradhatatlan elektronikai kütyük sem kivételek), akkor mindent vízálló zsákokba, zacskókba kell csomagolni és ott tárolni. Számos ilyen megoldás van a piacon, de én az Ortlieb termékeit választottam, mert egyrészt Németországban készülnek és méginkább mert 5 év! garanciát adnak minden termékükre. Én úgy vagyok vele, ha egy évet kibírnak, akkor már le a kalappal…

Nem akarom túl hosszúra és unalmasra nyújtani ezt a beszámolót, bár még számtalan dologról kellene említést tenni: kesztyűkről, óráról, szerszámokról, hálózsákról, zseblámpáról, fejlámpáról, tisztálkodási felszerelésről, elektronikai kütyükről, stb…

Akit érdekel, hogy konkrétan mi lesz a csomagban, az a

bevásárló listát itt

találja.

Forrás: http://www.clipper.bacso.hu/news/news20130313.php

2012. december 8. (szombat) – reggel fél kilenc, erősödő északi szél, mínusz hét fok.

Nem sokan gondolták volna, hogy ilyen zord időben pár órán belül vitorlások jelennek meg a Mályi-tó vízén, de az idén már ötödik alkalommal megrendezett Mikulás kupa pontosan erről szól. A tó partján lévő MMVSC, a rendező egyesület telephelyén egyre gyűltek a versenyezni vágyó fiatalok a reggeli órákban, a hangár kinyílt, elkezdődött a hajók összerakása.

Tíz órára már teljes volt a létszám, összesen 14 versenyző nevezett be a versenyre, köztük balatoniak is. A szokatlanul erős decemberi szél miatt hamar elfagytak a végtagok, így mindenki kicsit lassabban szerelte a hajóját, ami teljességgel érthető, és a versenyvezetőség sem sürgetett senkit, hiszen a fagyos időben nekik sem volt kedvükre minden áron a vízre sietni. A hideg idő miatt a felnőtt korúak közül páran legurítottak a torkukon egy kis erősítő házi pálinkát – de persze csak mértékkel -, hogy nehogy elszálljon a bátorságuk a vízre szállástól.

Tizenegy órakor a megfelelő kódlobogó felhúzása közben megszólalt a már előre tudható halasztásjelzés, aminek mindenki picit megörült, talán azért is, mert két idén fejújított Kalózon még nagyobb munkálatok akadtak, például a kormány összerakása, a svert helyretétele, illetve az árbocból rejtélyes módon hiányzó Fock felhúzó kötél visszafűzése, amiben minden hozzáértő jelenlévő részt vett a versenyképes állapot gyors elérése érdekében. Közben a rendezőség kihelyezte a narancssárga pályajeleket – ami egyben azt is jelentette, hogy a motorcsónak szerencsére nem hagyott minket cserben -, a szokottnál kisebb pályát pedig mindenki megkönnyebbülten fogadta.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

Dél felé már minden hajó vitorlával felszerelve várta, hogy vízre tolják, illetve hogy melegen beöltözött kormányosa átvegye az irányítást. Miután mindenki elindult, befelé haladva elhangzott pár hangos kurjantás, amikor a versenyzők arra eszméltek, hogy a kötelek szokatlanul furán, mereven állnak, vagyis megfagytak. Ez okozott is némi gondot, amikor is egy – szárazon megúszott – borulás történt, de szerencsére mentésre nem volt szükség.



Mikor az utolsó vitorlás is megérkezett a rajtvonalhoz, már indították is az első futamot. A szél mindenképpen kedvező volt, átlagosan 6-7 csomós, bár a csípő hideg miatt talán kevesebbel is beértük volna. Elsőként az öt Sikló rajtolt el a három 4.7-essel együtt, majd őket a három Kalóz és az egy szem Finn Dinghy követte. Természetesen a hagyományt tisztelve egytől egyig mikulás sapkában indultunk, ami különös látványt nyújthatott a partról szemlélődőknek.

Az első futam után már nem mindenkinek volt mosoly az arcán, de az elszántság senki szeméből nem tűnt el. Futam közben újabb borulás történt, amit sajnos már nem sikerült szárazon megúszni, nyakig vízbe került egy fiú, aki miután versenytársától kölcsön kapott egy sapkát, újult erővel, hősiesen tovább folytatta a versenyt. Egytől egyig mindenki beleegyezett egy második futamba, aminek elindításával a fagyoskodó rendezők nem sokat vártak, rögtön fújták a hárompercest.

A második futam során egyre több hajóból hallatszott panaszkodás, esetleg sikongatás, mivel a dekkekre ráfagyott víz csúszóssá tette a hajókat, a klemek egyre többször engedték ki a köteleket, és így több fizikai erőre volt szükség, mint általában, főleg hogy fagyott ujjakkal kellett mindent beállítani, irányítani. Arról nem is beszélve, hogy a racsnis csigák elvesztették a jelentőségüket.



Aki áthaladt a célvonalon, gondolkodás nélkül a part felé vette az irányt, ahol később a csúszós sólyán egymást segítve húztuk fel sorban a hajókat. Mindenki büszkén tudatosította magában, hogy az év talán legkeményebbnek mondható versenyén sikeresen helytállt, senkit nem tántorított el a fagy.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

A verseny során folyamatosan fújó szél a partra szállás után csak erősödött, így a hőlégfúvó segítségével kikötött csomók és az egyéb jégmentesítések után mind beültünk a – direkt erre az alkalomra – felújított klubhelységbe, ahol a hatalmas asztal mellett forró húsleves várt ránk, amit rendkívül nagy étvággyal fogyasztottunk a forralt bor, a meleg tea és a különböző üdítők társaságában.

A második fogás előtt sor került az eredményhirdetésre is, ahol a díjátadás közben sok dicsérő szó hangzott el, illetve minden versenyző kapott egy egyedi Mikulás kupa feliratú matricát, hogy kézzel fogható emlék is maradjon az eseményről a bátor versenyzőknek.

Az eredmények kihirdetése után finom meleg pörkölt érkezett az asztalra, amihez friss házi kenyeret kaptunk „kísérőnek”, illetve a savanyúság sem maradhatott el.



Evés közben mindenki megosztotta a másikkal a legizgalmasabb történeteit, valamint friss élményeit, például hogy kikötés közben hogyan csúszott be majdnem a vízbe. A hideg idő mindenkit leszívott, a végére többen csak csendben hallgatták azokat, akiknek még volt energiájuk beszélni.

Délután 4-5 óra körül páran elköszöntek és hazaindultak. Folyamatosan fogyott a csapat, de az utolsók csak este nyolckor hagyták el a telepet, miután az összes aprósütemény és pogácsa is elfogyott.

A történtek után nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a 2012-es Mikulás kupa igen jól sikerült! A fagyos idő ellenére mindenki meg volt elégedve, kipirult arccal, szép élményekkel tértünk haza.

/F.Zsófi, F.Szonja, F.Eszter/

Eredmények