Ti itt, ezen az oldalon (versenyzők, túrázók, érdeklődők, aktívak vagy pont most passzívak) olvassátok ezeket a sorokat, ezért feltételezem, hogy vitorlázni is szoktatok. Vagy legalábbis valamilyen vízi sportot űztük. Kicsi vagy nagy hajón, ilyenen vagy olyanon. Az utóbbi időben (évtizedekben) Balatonunk hajótípus összetétele sokat változott. Ami rendben is van, hiszen az igények változnak, a világ és a szeretett Balatonunk is fejlődik, vele együtt a kikötők és azok szolgáltatásai is. Jól van ez így, de ha nem értenénk vele egyet, akkor sem tudnánk a fejlődés ellen tenni.

Viszont annak ellenére, hogy elméletileg a Balaton hajózási lehetőségei fejlődnek (több charter cég, mindenki számára elérhető naplemente néző vitorlázás, könnyen és gyorsan elektromos hajóvezetővé is lehet válni, BAHART sétahajói, stb.), nekem mégis egyre jobban szorítja a mellkasomat egy nagy-nagy hiányérzet. Nem, nem maradtam vitorlás nélkül, nem ez a baj.

Pusztán csak nem úgy tudok vitorlázni, ahogy igazán szeretnék. Hiszen egy idő után sokunk talán már nem vágyik nagyobb hajóra, újabb vitorlákra és navigációs csodaketyerékre. „Csak” boldogok szeretnénk lenni az általunk választott sportunkkal/hobbinkkal.

Talán vannak olyanok, akik különböző okokból jollézni, katamaránozni szeretnek/szeretnének igazán. Vagy azért mert az adja meg az izgalmat, vagy éppen fordítva: a nyugalmat. Vagy már közeledik a nyugdíj és nem akarunk egy hosszú decken szaladgálni és állandóan legénységet verbuválni a családból vagy a haverok közül. Vagy van egy nyaraló a partmenti faluban és mellé csak egy kis hajót kellene, és egy olyan kikötő ahova el lehet engedni a gyereket egyedül is délután. Egy sekélyvízű, kishajóknak épített kikötőt. Meg még egyet a szomszéd faluba, hogy legyen hova átcsúszni délután a lepke lenge szélben is fagyiért. Meg az utána következő faluba is…

Értitek?

A Balatonunk arra termett, hogy a jollésok álma legyen! Szinte minden balatoni falunak van olyan területe, ahol egy kis, félkarú kikötő kialakítható volna, vagy éppen a leromlott állapotút lehetne helyre hozni, könnyű szerrel, olcsón. Ezzel egy „új” fajta vitorlázás terjedhetne el, hamar. Hiszen igény biztos, hogy lenne rá. Sokan nem vesznek jollét, katamaránt csak mert nincs hol tartani/vízre tenni. Akár picit, akár nagyobbat, mint amilyeneket a Mazury-tavakon használnak.

Azoknak is jó, akik esetleg anyagi okokból szorultak ki az új kikötőkből. Azoknak is, akik pici-de jó közösséget szeretnének maguk körül tudni. A falunak is jó, mert csak elősegíteni kell az aranyos de szuper jollekikiötő működését, viszont szezonon kívül talán hasznosíthatja is a helyi lakosok javára. Jó az élővilágnak, hiszen az egyhangú, kibetonozott partszél nem nevezhető élőhelynek. Ha a kőszórás itt-ott megtörik, kialakul egy kis hullámzás mentes terület, egy kis nádas, két bokorból álló rekettye… ha csak minden második faluban körbe a Balaton körül… hatalmas lépés lenne a biodiverzitás szempontjából mind vízi/szárazföldi, gerinces/gerinctelenek terén. Így a gyermekeinknek még könnyebb lenne a természetszeretetet átadni, hiszen lépten-nyomon láthatnának pl. szitakötőt (lenne hol kikelnie), nagy kagylókat (le lehetne látni a vízfenékre), tudnák, hogy melyik a vöcsök és melyik a szárcsa. Egyszóval „A Vitorlázás” nem csak vitorlázást jelentene, hanem egy valódi életformát.

Aztán melyik faluban hogyan lehetne ezt az elképzelést megvalósítani és tovább gondolni? Hát ennek végtelen változata lehet és csak a helyiek és a tenni akarók fantáziája szabhat határt! Hiszen az első lépések megtételekor nagyon sok múlik a falu képviselőtestületén és polgármesterén. De ha lenne már egypár ilyen nagyszerű sekélyvízű kikötő sójával (hangsúlyozom, már most is van néhány, csak rendbe kéne szedni), és megmutatná a lehetőségeket turisztikai szempontból is. Csak úgy hirtelen néhányat felsorolva: a kis kikötők mellé kenusoknak és kajakosoknak pici táborhelynek való, ahogy egyre több nagyobb folyóink partján van ilyen, evezős versenyek a faluk között, célirányos vízi ökoiskolák tavasszal és ősszel. Jöhetnének hajósok a Mályi-tóról, Orfűről, tatai Öreg-tóról, Tisza tóról, mert lenne hol vízre eresszék a szívbéli jó barátjukat és nem kéne a nagyobb hajóknak szánt kikötőkben a kishajó számára irreálisan magas kikötői díjat megfizetniük.

Egyenlőre mindez persze utópia. De hányan döbbentek rá az elmúlt 1-2 évben arra, hogy micsoda tömegek bicikliznek a Balaton körül. Nos, ennek 30 éve még csak a csírája sem volt meg.

Ti mit gondoltok?

Vita inditó topic

Idén sem volt másképp, július 19-én a Lacajban gyűlt össze a jolle mezőny.

A jolle vitorlázók tábora három nagyobb osztályra tagozódik, ennek megfelelően kerülnek kiosztásra a bajnoki címek is. 2013-ban tíz 15-ös jolle, tizenhárom klasszikus 25-ös jolle mellett kilenc egység az összevont osztályban vágott neki az év legrangosabb eseményének. Összevont jollék között üde színfolt volt az Amygdala jelenléte, a dr. Gellér László kormányozta 20-as jolle ugyanis először vehetett részt bajnokságon.

A versenyprogram pénteken délelőtt ünnepélyes megnyitóval vette kezdetét, ahol dr. Kollár Lajos, a Magyar Vitorlás Szövetség elnöke nosztalgiával emlékezett a Lacajban eltöltött éveire, méltatta a megjelent hajóosztályok vitorlázásban betöltött fontos szerepét. Majd nem sokkal később a Dáridó nevű klasszikus 25-ös legénységeként már maga is versenybe szállt.

A bajnokságot, a szervezők 8 futamra írták ki, melyből az első futam tradicionálisan a kikötő alapítója, Solti László tiszteletére rendezett túraverseny. Ezt idén gyenge szélben, nyögve nyelősen teljesítette a mezőny, de a havária így sem maradt el, a HUN 69-es Kis Tutti nevű 25-ös árbocát törte egy technikai malőr következtében.

A rövid távú előrejelzések szerint egyedül a szombat ígérkezett szeles napnak a péntektől hétfőig tartó bajnokságon, így ezen a napon a lehető legtöbb futamot teljesíteni kellett. Sajnos rögtön az első futamban két hajó is felborult, a Bolero és a Csilige. A rendezőmotorosok egy része azonnal reagált a történtekre, a pórul járt versenyzők biztonságát szem előtt tartva, ennek ellenére többen kifogásolták, hogy a verseny rendezője miért nem lőtte le a futamot és vezényelte a flottát a technikai mentéshez, mert ez itt így szokott történni. Egy országos bajnokság egyetlen szeles napját technikai mentéssel tölteni, fura dolog lett volna. Ahogy ez később beigazolódott, a bajnokság értékelhetőségét tette volna kockára a rendező, ha a szombati napon nem lehet a maximális négy futamot abszolválni. Jó szélben, végre izgalmas futamokat láthattunk a bajnokság második napján. Természetesen a napi utolsó futamot követően megkezdődött az eszközök mentése is, a szerencsétlenül járt hajók már szombaton a kikötőben éjszakáztak. A bajnokság vagy mentés eldöntendő kérdése alaposan felborzolta a kedélyeket és gazdag témát szolgáltatott a vasárnapi szélcsendben parton maradt sporttársaknak.

A hétfői nap engedélyezett még egy gyengeszeles futamot, melynek következtében hétfőn este az eredményhirdetéssel és díjátadóval zárult a 2013. évi Jolle OB. A 15-ös mezőnyben 4 futamgyőzelemmel Kutics Krisztián lett a bajnok a Szivárvány nevű hajóval. Második lett a Mámor, Hajdú Gábor kormányzásával, harmadik helyen a Miklós Tibor irányította Csér végzett. A klasszikus 25-ösök között a Mackó minden futamot megnyert és ezzel fölényesen besöpörte a bajnoki címet, a Székely Róbert, Vincze Gábor, Szarka Péter, Valkó András összeállítású csapat. A favoritnak számító, tavalyi bajnok Fabatka (Kalsbeek-Dobóczi Anna) idén a második helyre szorult, míg a legendás Tatus, dr. Martin János kormányzásával 2012 után idén is a bronzérmeket jelentő harmadik helyen végzett.

Az összevont jollék között, a T-Jollék domináltak és a bajnokság legnagyobb küzdelmét is az ő csatározásuk hozta. Pomucz Tamás és Tönkő Gábor egymás elől vették el a futamgyőzelmeket. A végeredmény pontazonosságot hozott, de javuló tendenciával Tönkő Gábor és csapata (Orion) lett a bajnok. Pomuczék a Szélhámossal ezüstérmesek lettek, Bisztray András és a Frucu csapata állhatott fel a dobogó harmadik fokára. Számtalan különdíj talált gazdára a díjátadó második felvonásában, melyet követően Kerekes Kázmér a Magyar Vitorlás Szövetség nevében megköszönte a versenyzők részvételét és berekesztette az országos bajnokságot.

Eredmények:

http://compassmagazin.hu/file/results/424/jolle-bajnoksag-vegeredmeny-2013.pdf

Képek:

http://www.compassmagazin.hu/galeriak.html

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

A versenysorozat alapgondolata, a klubok összefogásán alapul és a vitorlázók illetve a versenyhelyszínek széles spektrumát fogja össze. A sorozat harmadik évadjára megvalósult az egyik alap célkitűzés, mely szerint Keszthelytől Keneséig, májustól novemberig biztosít versenyzési lehetőséget a YST. Ugyanakkor az idei szezontól lesz még egy jelentős újítás. Dr. Martin János megalapította a versenysorozat keretei között megrendezésre kerülő Klasszikus Jolle Trophy-t. Az alapítót kérdeztük a YST egyik újdonságáról.

Miért a YST-re esett a jollésok választása?

A Yardstick Trophy versenysorozat 2012-ben a harmadik „évadot” ünnepelheti. A versenysorozat létjogosultságát és sikerességét a résztvevők számának folyamatos emelkedése hűen tükrözi. Az MVSZ hivatalos verseny naptárában hasonló – yardstick szám alapján történő – „osztály” versenyek és versenysorozat nem szerepel. Külön értékelendő a versenyek díjazása és hangulata. Megítélésem szerint az egynapos versenyt követő díjkiosztó és a közös rendezvény nagy szerepet játszik a résztvevők összekovácsolásában és felidézi a 70-80-as évek nagyhajós versenyeinek hangulatát. Az értékelés szempontjai is kiállták az idő próbáját és a versenyek rendezésének színvonala is sokat javult.

A YST indulói közül mely egységeket értékel majd a Jolle Trophy?

A versenysorozaton indult hajók többsége más- más hajótípust reprezentál. Ez alól kivételt jelenthetnek a klasszikus 25-ös jollék, melyek 2010-ben 13, 2011-ben 15 hajóval vettek részt az egyes YST versenyeken. Sajnos, ezen hajók kormányosai és legénységük – többségükben – a „fiatal”, hatvan év feletti korosztályt képviselik. Megítélésem szerint számukra jó és teljesíthető feladatot jelenthet a Yardstick Trophy-ban történő indulás. Ehhez szeretnék külön kedvet csinálni a Klasszikus Jolle Trophy kupa kiírásával. A kupáért indulhatnak a vintage (1945 előtt épült), a klasszikus (1976 előtt épült) és a spirit of tradition (1970 után modern technológiával Benacsek sablonból épült) besorolású hajók.

Mi lesz a Jolle Trophy értékelési rendszere?

Az értékelés, a Yardstick Trophy Nagyhajós Kupasorozat yardstick II. osztályban elért abszolút eredmény alapján történik. Tekintettel arra, hogy a hajók azonos osztályhoz tartoznak, külön előnyszámításra nincs szükség. Jelenleg a Balatonon összesen mintegy ötven ilyen hajóról tudunk, szóval bőven van lehetőség a résztvevők számának emelésére. Ehhez szeretnénk jelen kupa kiírásával segítséget nyújtani.

http://www.yardsticktrophy.hu/jolle_trophy.html

Fotó: vitorlasfoto.hu