A Raffica Sailing Team nem is zárhatta volna ennél sikeresebben az idei vitorlásszezont, ugyanis a 69. Centomiglián aratott győzelmet a hétvégén. A Garda-tónál elért első helyezés az egytestűek kategóriájában már önmagában is szép eredmény, a csapat azonban történelmet írt azzal, hogy mind a négy rangos európai tókerülő versenyt megnyerte ebben az évben.

A magyar csapat évek óta részt vesz és jól teljesít az 1951 óta megrendezett olaszországi tókerülőn, többször meg is nyerték a versenyt. Király Zsolt kormányos szerint az idei megmérettetés első szakaszát kifejezetten erős szél kísérte, a tó északi részén két foileres hajó, majd egy farr 11-es billenthető kílles versenyhajó volt az ellenfelük. Ahogy a szél gyengülni kezdett Bogliacco felé érve, utolérték és megelőzték a többi versenyzőt, onnantól kezdve pedig már nem volt ellenfelük. Király Zsolt és csapata mindössze 10 óra 15 perc és 27 másodperc alatt teljesítette a verseny közel 120 km-es távját.

A Raffica 14 fős legénységének sikerült elérnie azt, amit eddig más csapatoknak nem: egy naptári évben az egytestűek kategóriájában mind a négy nagy európai tókerülő versenyen elsőként értek célba. „Nagy várakozással indultunk neki az idei szezonnak, és igyekeztünk mindent megtenni a kitűzött cél érdekében. Győzelmünkben kulcsfontosságú szerepet játszott a megfelelő felkészülés, a csapatmunka és a magas minőségű felszerelés. A szél- és vízálló Helly Hansen vitorlás ruházat ezúttal is szárazon tartotta a legénységet, és egyaránt gondoskodott kényelmünkről és védelmünkről. Rendkívül büszkék vagyunk a négyes győzelemre és az egész csapat fantasztikus teljesítményére” – nyilatkozta Király Zsolt. A Centomiglia előtt nagy viharban helytállva elsőként értek célba a genfi-tavi Bol d’Oron, a viszonylag kellemes időjárási körülmények között zajló boden-tavi Rund Um-on, illetve a szélcsend jellemezte Kékszalagon is. Ezzel nem csupán saját kitűzött céljukat érték el, de sporttörténelmet is írtak.

Még a Nemere II. rekordját vegyük ide, mert az elég sokáig tartotta magát, de itt körülbelül be is fejeztük.

Azt például tudod-e, hogy
– ki indult legtöbbször a Kékszalagon?
– ki volt minden idők legidősebb résztvevője?
– melyik hajó teljesítette legtöbbször a versenyt? Neki hányadik megméretése lesz az idei?
– ki volt minden idők legfiatalabb versenyzője?
– melyik a mezőny legidősebb hajója?
– melyik a mezőny legeredményesebb hajója? (Ez mindjárt ketté is bontható: abszolút és előnyszám alapján korrigált elsőségekre)
– kik az esélyesek az egyes osztályokban?
– hány induló lesz az idei regattán?
– mekkora a hölgyek aránya a nevezettek között?
– hány utánpótlás-korú versenyző indul?

Nos, én sem, de hiszem, hogy jó volna tudni a válaszokat ezekre a kérdésekre (is). Európa legrégebbi, egyúttal leghosszabb távú tókerülő versenyéről beszélünk, amelynek idestova 85 éves történelme van. Jó lenne ezt ismerni, és minél szélesebb körben megismertetni. A labda, szerintem, a szervezőknél pattog.

3.13 cikk – Menetben levő kishajó éjszakai jelzései

5. A vitorlás kishajónak viselnie kell:

– oldalfényeket és farfényt; ilyen esetben az oldalfényeket egymás mellett vagy egy közös lámpatestben kell a hajó hossztengelyében a hajó orrán vagy annak közelében, a farfényt pedig a hajó hátsó részén kell elhelyezni; ezek a fények szokásos fények lehetnek, vagy

– egy közös lámpatestben elhelyezett oldalfényeket és farfényt az árboccsúcson vagy az árboc felső részén megfelelő helyen; ezek a fények szokásos fények lehetnek, vagy

– ha a hajó hossza a 7 m-t nem éri el, egy minden oldalról látható szokásos fehér fényt; más hajó közeledtekor az ilyen hajónak egy második szokásos fehér fényt is kell mutatnia.

2.6.3 Vitorlás kishajó

(3.13. cikk, 5. bekezdés):

Oldalfények, amelyek közepesen erős helyett szokásos fények lehetnek a hajó orrán vagy annak közelében egymás mellett, vagy közös lámpatestben elhelyezve; farfény,

vagy:

oldalfények, amelyek közepesen erős helyett szokásos fények lehetnek és farfény egyetlen lámpatestben egyesítve, az árboccsúcson vagy az árboc felső részén elhelyezve,

vagy:

ha a kishajó hosszúsága 7 m-nél kevesebb:

Minden oldalról látható szokásos fehér fény és más hajók közeledésekor – második szokásos fehér fény.

A versenyen csak olyan hajó indulhat, amelyen legalább három felnőtt versenyengedélyes sportoló van, azaz valamelyik klubnak leigazolt tagjai és rendelkeznek éves MVSz versenyzői jogosultsággal. A leigazolási díja azoknak a személyeknek, akik még soha nem voltak az MVSz versenyzői 5.000 forint, ezen túl az éves versenyengedély díja 12.500 forint. A versenyengedélykérő űrlap ITT elérhető. A versenyengedéllyel rendelkező felnőtt versenyzőknek a Kékszalag nevezési díja 12.500 Ft.

A leigazoláshoz szükség van sportorvosi igazolásra. Érdemes a lakóhelyhez közel eső sportorvost megkeresni az Országos Sportegészségügyi Intézet (OSEI) honlapján. IDE kattintva elérhető az időpont foglalási felület, illetve ITT letölthető a sportorvosi igazoláshoz szükséges űrlap.

Aki nem akar leigazolt versenyzőként indulni – és 2019-ben betölti a 17 életévét, úgynevezett rajtengedélyesként indulhat a versenyen. Számukra a nevezési díj 25.000 Ft. Ez esetben és mentesül a leigazolási- és versenyengedély díja alól, illetve a nevezéshez elegendő a háziorvosi igazolás.

Minden a Kékszalagon induló hajót regisztrálni kell a Magyar Vitorlás Szövetség kataszterében. Ehhez a hajólevél másolatát, a vitorlaszámot és a hajónevet el kell küldeni a bizottság@hunsail.hu e-mail címre és ki kell tölteni az ITT elérhető űrlapot. Ezt követően az MVSz Technikai Bizottsága megállapítja a hajó Yarsdtick előnyszámát.

Az induláshoz a hajónak rendelkeznie kell a versenyekre kiterjesztett, minimum 50.000.000 Ft értékig kiterjedő felelősségbiztosítással. Nem elég a kikötői biztosítás, bár sok esetben ezeknek a biztosításoknak van verseny kiterjesztése, vagy egyszerűen és gyorsan módosíthatók. A biztosítás meglétéről nyilatkozni szükséges az ITT elérhető űrlapon.

Legalább egy hajóvezetői engedéllyel rendelkező személynek kell lennie a hajón, érdemes a versenyzőknek ellenőriznie, hogy érvényes-e a hajóvezetői engedélye.

A gyorsabb nevezés érdekében érdemes előnevezni a versenyre, de a nevezési díjat csak akkor szabad befizetni, ha biztosan azok indulnak a versenyen, akik az előnevezés során feltüntetésre kerültek.

Minden hajón meg kell nevezni egy felelős személyt, aki a csapat nevében nyilatkozik a versenyszabályok elfogadásáról (Hajó felelős személyének nyilatkozata). A rajtengedélyes sportolóknak nyilatkozniuk kell, hogy saját felelősségükre indulnak a versenyen (Rajtengedélyes sportoló nyilatkozat). Az érintett kormányosoknak pedig ki kell tölteniük egy nyilatkozatot, hogy befogadnak rajtengedélyes versenyzőt (Befogadó nyilatkozat).

A külföldi versenyzőknél szintén elvárás a hajóvezetői engedély, amennyiben kormányosként nevezik őket. Igazolniuk kell, hogy valamelyik elismert egyesületnek a tagjai. A külföldi versenyzők esetében nem szükséges sportorvosi igazolás.

Külföldi hajók esetében is szükséges a biztosításról való nyilatkozat megtétele, valamint be kell mutatniuk a hajólevelet vagy azzal egyenértékű dokumentumot.

Tanácsok a kezdő versenyzőknek

A Kékszalag a balatoni vitorlázók nagy erőpróbája, amelyen nemcsak a profi, sok vihart megélt vitorlásversenyzők indulnak, hanem olyan csapatok is, amelyek évente csak egyszer, ezen a regattán szállnak vízre. Az alábbi tanácsokat érdemes megfogadni, hogy valódi élmény legyen a verseny.

Készítsük fel a hajót!
A Kékszalag hosszú távú verseny, amely próbára teszi a hajót is. Egy technikai hiba is tud olyan problémát okozni, amely a verseny feladásához vagy rosszabb esetben személyi sérüléshez vezethet. Ezért mindenképpen nézzük át a kötélzetet, a sérült, elhasználódott köteleket cseréljük ki! Vizsgáljuk végig a hajót! Ellenőrizzünk minden veretet, nem repedt vagy törött-e valamelyik! Nézzünk fel az árbocra: nem látunk-e sérülést valamelyik drótkötélen – az árbóctörés komoly haváriákat okozhat! A csigákat és mozgó alkatrészeket szintén ellenőrizni kell, hogy nem szorulnak-e? Ha igen, meg kell őket olajozni, zsírozni, de néhány esetben megoldás jelenthet, ha egyszerűen lemossuk őket. Próbáljuk ki a motort, bizonyosodjunk meg róla, hogy megfelelően működik, vizsgáljuk át a horgonyt, a horgonykötelet! Legyen velünk egy megfelelő hosszúságú vontatókötél, és vizsgáljuk át a vontatási pontokat. Feltétlenül nézzük át a navigációs fények működését, az akkumulátor legyen feltöltve, és egy pót-akkumulátor sem árthat. A vitorlák állapotát is ellenőrizzük, ha szükséges, javíttassuk!

Válasszunk kellően felkészült legénységet!
Nagyon fontos, hogy olyan csapat legyen a hajón, akik akkor is képesek a biztonságos vitorlázásra, ha egy kulcsember fáradt vagy rosszullét miatt nem tud tovább versenyezni. A minimálisan előírt létszám kevés: a verseny az időjárástól függően sokáig tarthat, alvásra pedig mindenkinek szüksége lesz. Ezért rajtunk kívül legyen még legalább két olyan ember a fedélzeten, akik jól ismerik a hajót és szükség esetén kormányosként is bevethetők.

Gyakoroljunk!
Ha megvan a legénység, legalább két-három alkalommal vitorlázzunk együtt hosszabb időtartamot. Mindenki gyakorolja a saját feladatát, osszuk el a munkát, és gyakoroljuk, hogy veszélyhelyzetben – például, ha egy csapattag vízbe esik – mit kell tenni! Ha lehet, induljunk egy versenyen is: jó lehetőség erre a Kékszalagot megelőző Fehér Szalag, vagy a Horváth Boldizsár Emlékverseny.

Pihenjük ki magunkat a verseny előtt!
Ne az utolsó pillanatban essünk be a hajóba! A rajt csütörtökön lesz, aki szerda délután érkezik, annak még hátra lesz a nevezés, az autózás Balatonfüredre, a hajó bepakolása és mindezek utána hajnali kelés, hogy elérjék a rajtot. A verseny alatt keveset tudunk aludni, ezért érdemes alaposan kipihenni magunkat, akár már kedden leérkezhetünk a hajóhoz. Így mindenre marad idő, a kisebb hibák kijavítására is.

Készüljünk fel szélsőséges időjárásra!
Júliusban a Balatonon szélsőséges időjárási viszonyok alakulhatnak ki. A vízen akár 37-38 fok is lehet, hajnalban viszont még szélcsendben is didereghetünk. Ezért készüljünk fel ruházatunkkal arra, hogy viharos szélben és esőben se fázzunk, nappal pedig meg tudjuk magunkat védeni a perzselő napsütés ellen! Jó idő esetén az átizzadt ruhákat napnyugtakor cseréljük szárazra. Nem maradhat otthon a magas faktorszámú napvédő krém, széles karimájú kalap, sapka, kesztyű, vízhatlan ruha és a többi fontos felszerelés sem.

Sok folyadék, megfelelő ételek
A vitorlázás is egy sport, és mint ilyen, a szokottnál jóval nagyobb kalóriafelvétellel jár. Ezért vigyünk magunkkal megfelelő mennyiségű, lehetőleg könnyen felszívódó, gyorsan energiát adó ételeket. Rengeteg folyadékra lesz szükségünk, a legjobb, ha jó sok ásványvízzel vágunk neki a versenynek. A bevásárlást ne hagyjuk az utolsó pillanatra! Előre gondoljuk végig, hogy hány embernek, mire lesz szüksége.

Navigáció és biztonság
A Kékszalag versenyutasítása tartalmazza a kerülendő pályajelek GPS-pozícióit. Ezt mindenképpen már előzetesen rögzítsük saját GPS-ünkben, mert folyamatosan tájékoztat majd arról, hogy hol tartunk a versenyben és éjszaka vagy rossz látási viszonyok esetén sem fogunk rossz irányba hajózni. Legyen nálunk tartalék GPS, tartalék elemek, illetve akkumulátorok, mert a telefonok vagy más műszerek sok áramot fogyasztanak, és hamar lemerülnek. A hajón legyen az előírt létszámnak megfelelő mentőmellény, és azt nappal már elsőfokú viharjelzés és/vagy vízhatlanruházat felvételkor vegyük fel, éjszaka pedig minden esetben viseljük! Figyeljünk másokra, figyeljünk magunkra, és időben kerüljük el a veszélyhelyzeteket, más hajók túlzott közelségét.

A mobiltelefonokat a versenyen teljes ideje alatt vízhatlan tokban használjuk.

Figyeljük az időjárás előrejelzést!
Ma már rengeteg forrásból lehet egészen pontos időjárás-előrejelzésekhez jutni. Az okostelefonokon, vagy más eszközökön a változásokat is nyomon lehet követni – figyeljünk és készüljünk fel az esetleges zivatarokra, erősödő szélre vagy éppen a tartós szélcsendre!

Készüljünk fel a vészhelyzetekre!
Készüljünk fel előre az esetleges veszélyhelyzetekre! Az ingyenes Balatonhelp alkalmazást érdemes előre letölteni az okostelefonokra, így egy gombnyomással elindítható a segélykérés, ha baj van! A vízimentők telefonszáma: +36 30 3 83 83 83. A VHF hajózási rádió segélykérő csatornája: 16-os (156,8 MHZ). A BalaTrönk rádiós rendszer segélykérő csatornái: 3E, 13. Érdemes megfontolni a Balatonhelp assistance megkötését – ha technikai mentésre kerül a sor, spórolhassunk a költségeken! MVSz tagoknak 20 százalék kedvezmény jár. Információk: www.balatonhelp.hu

Kulcsfontosságú a nyugalom
A Kékszalag rendkívül hosszú verseny, tartalékoljuk az energiáinkat a végére. Nagyon sokan már a kenesei bójához érve elfáradnak, pedig a verseny sokszor Keszthelyről visszafelé, a Balaton nyugati medencéjének közepén dől el. Tartsunk a mezőnnyel, a fontos pillanatokban koncentráljunk, de a hosszú, könnyen vitorlázható szakaszokon lazítsunk, engedjük át a kormányt másnak, hogy legyen energiánk a verseny végéig.

További részletek ezen a linken találhatók: http://hunsail.hu/versenyzoknek

A különböző dokumentumok, például a rajtengedélyes versenyző befogadó nyilatkozata pedig itt található: http://hunsail.hu/mvsz-versenyek_2019_51_kekszalag

Végül 10 gyors tanács a biztonságos versenyzéshez!

A Kékszalag hosszú távú verseny, amely próbára teszi a versenyzőket és hajókat egyaránt. 10 tanács, ami segíthet abban, hogy a Kékszalag ne csak Európa legnagyobb, de a legbiztonságosabb vitorlásversenye is legyen.

Tájékozódj a várható időjárásról és szélerőről!
Működjenek a hajódon a pozíciófények és KAPCSOLD IS BE ŐKET!
Ellenőrizd: motor, akkumulátor, horgony, vontatókötél, vontatási pontok!
Legyen a legénység számának megfelelő számú és minőségű mentőmellény a hajón!
Megfelelő ruházat hidegre, kánikulára!
Vigyél elegendő élelmiszert, ivóvizet!
Kerüld más hajók veszélyes közelségét!
GPS pótakkumulátorral – ismerd mindig a pozíciódat!
Működő telefon, vízhatlan tok, pótakkumulátor, hajózási rádió legyen a fedélzeten!
Előre töltsd le a telefonodra a Balatonhelp ingyenes, segélykérő alkalmazást, így vészhelyzetben csak egy gombnyomás a riasztás!

Vészhelyzet esetén az alábbi segítségeket is kérd:

Alighogy véget ért a genfi Bol d’Or Mirabaud, a Raffica csapat ismét útra kelt, hogy a Bodeni-tónál rendezett Rund Um vitorlásversenyen is a maximumot nyújtsa. Habár kihívások és nehéz helyzetek bőven akadtak itt is, a mindenre elszánt magyar csapat mindkét tókerülő versenyt megnyerte az egytestű hajók kategóriájában.

Újabb magyar siker született a Németország Kékszalagjaként emlegetett Rund Um vitorlásversenyen ezen a hétvégén, a Raffica legénysége ugyanis félelmet nem ismerve küzdött az első helyért. A Bodeni-tó rangos éjszakai
megmérettetésén idén több mint 300 hajó versengett egymással. „A több mint 100 km-es távot ezúttal vihar nem akadályozta, de egy korábbi felhőszakadás maradványait, a tövestől kicsavart fákat és uszadékot taktikus manőverezéssel kellett kerülgetnünk” – mondta Király Zsolt, a magyar csapat kormányosa. A Raffica hajnali 5 órakor sikeresen célba ért, és ezzel az egytestűek között megnyerték a versenyt.

Az időjárás ugyanakkor nem mindig jár a vitorlázók kedvében, így történt ez a június közepén, Genfben
megrendezett Bol d’Or Mirabaud versenyen. A több mint 500 induló hajónak keményen meg kellett küzdenie az elemekkel, ugyanis óriási vihar, jégeső és szél kísérte útjukat. Sokan közülük felborultak és feladták a versenyt, a Raffica legénységét azonban a legzordabb körülmények sem állíthatták meg, emberfeletti küzdelemben immár negyedik alkalommal nyerték meg a versenyt. Király Zsolt elmondása alapján győzelmükben a hősies kitartás mellett kulcsfontosságú szerepet játszott a megfelelő technikai ruházat is. „A vízálló Helly Hansen felszerelés a kiszámíthatatlan időjárási viszonyokban is tökéletesen megállta a helyét, nem csupán szárazon, de egyúttal melegen is tartott bennünket.”

A szezon további részét tekintve a csapat célja pedig nem más, mint hogy mind a négy rangos európai tókerülő versenyen a dobogó legmagasabb fokára álljanak. A harmadik megmérettetés a július 18-20. között zajló balatoni Kékszalag, a szezont pedig az olasz Garda-tónál rendezett Centomiglia-n zárják.

Várhatóan hatszáznál több hajó áll majd rajthoz a július közepén rajtoló 51. Kékszalag Nagydíjon a szervező Magyar Vitorlás Szövetség várakozása szerint. Európa legrégebbi és leghosszabb tókerülő versenye nemcsak a vitorlázás, hanem a Balaton ünnepe is, így hozzájárul a helyi turizmus fejlődéséhez, a sport, és ezen belül a vitorlázás népszerűsítéséhez.

Már hetekkel a rajt előtt komoly érdeklődés kíséri az idei Kékszalag Nagydíjat, Európa legrégebbi és leghosszabb tókerülő vitorlásversenyét, amely 2019. július 18-án reggel 9 órakor indul Balatonfüredről. Az idén sorra kerülő 51. Kékszalag több szempontból is különleges. Egyrészt a rendező Magyar Vitorlás Szövetség 2019-ben ünnepli fennállásának 90. évfordulóját, másrészt 85 évvel ezelőtt – 1934-ben – rendezték meg az első Kékszalagot.

Dr. Kollár Lajos, a Magyar Vitorlás Szövetség (MVSz) elnöke az 51. Kékszalag Nagydíj budapesti sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy a Kékszalag több évtizedes múltja és fokozott népszerűsége annak is köszönhető, hogy a vitorlázás és a természethez való közeledés egyre népszerűbb a magyar emberek körében. Ezt mutatja, hogy ma már több mint 40 ezren vitorláznak rendszeresen és az érdeklődők, szurkolók száma is folyamatosan növekszik.

Hagyomány és innováció

„A Kékszalag ötvözi a hagyományokat és az innovációt, hiszen minden évben a korszerű, high-tech hajók mellett felvonulnak az akár 50 évnél régebben épített klasszikus vitorlások is. Egyúttal a kitartásról is szól a Kékszalag, mivel a légvonalban több mint 150 kilométeres távon még kedvezőtlen időjárási viszonyok esetén, például gyenge szélben is nagyon sokan mennek végig. A Kékszalag azért is nagyszerű, mert több dolgot egyesít. Egyszerre szól az összes vitorlázóról és a szurkolókról, valamint minden egyes hajósról, külön-külön. Egyszerre szól a természetről, sportról és a magáról a turizmus szépségeiről” – emelte ki dr. Kollár Lajos. A Kékszalag szerinte nemcsak a vitorlázás, hanem a Balaton ünnepe is, és ma már egyértelműen látszik, hogy a verseny jelentősen hozzájárul a balatoni turizmus fejlődéséhez.

A Kékszalag Nagydíj az idén is a megszokott útvonalon halad, azaz a Balatonfüred – Balatonkenese – Siófok – Keszthely – Balatonfüred távot kell teljesítenie a versenyzőknek.

A Kékszalag idén sem jöhetne létre a támogatók nélkül: új pénzügyi főtámogatóként csatlakozott a Raiffeisen Bank. „Azért döntöttünk a verseny támogatása mellett, mert a Kékszalag szellemisége, valamint célcsoportja összhangban van a Raiffeisen alapértékeivel és ügyfélkörével, ráadásul a banknak hosszú évekre visszanyúló kapcsolata van a vitorlázással. Nagyon jó versenyre számítunk” – mondta Zolnai György, a Raiffeisen vezérigazgatója.

Évek óta támogatja a versenyt az Audi, idén pedig főtámogatóként, Audi Race Cup néven teljesen megújítja a leggyorsabb hajók versenyét. Az Audi a Kékszalag ideje alatt számos parti programmal is készül: legújabb modelljeit tesztvezetés keretében próbálhatják ki az érdeklődők, az Audi e-tronokkal pedig a cég shuttle élményt nyújt a versenyzőnek. A vitorlázás és Audi szerelmesei 2019. július 20-án délután találkozhatnak Berecz Zsomborral, finn dinghy-világbajnokkal az Audi standjánál a Vitorlás téren.

„Évek óta mellettünk van és idén is segíti munkánkat az Ilcsi Szépítő Füvek, a Generali és a Seiko. Köszönettel tartozunk Balatonfüred városának, a GeneralComnak, a Taittingernek, a Béflexnek, a Herendi Porcelánmanufaktúrának, a Hugo Bossnak, a Szerelvényboltnak” – tette hozzá Holczhauser András, az MVSz főtitkára.

Egész napos élő közvetítés

A verseny első napja az MTVA jóvoltából egész napos élő televíziós közvetítés formájában követhető lesz az M4 Sporton. A verseny honlapjának idén is a Reblog ad otthont, így az közvetlenül is elérhető lesz a legnézettebb hírportál, az Origo címlapjáról. Balatonfüreden a helyi közönség LED-falakon kísérheti figyelemmel a verseny alakulását. Fontos újdonság az idén, hogy a nyomkövetést a Kwindoo mobiltelefonos applikációja biztosítja, így a weboldalon és mobileszközökön is követhető lesz a verseny.

A főtitkár bízik abban, hogy ezekkel a szolgáltatásokkal még érdekesebb, innovatívabb és élvezhetőbb lesz a Kékszalag a nézők és a versenyzők számára egyaránt. „Tavaly 681 hajó indult és 545 futott be, mindkettő rekordot jelent a verseny történetében. Bízunk abban, hogy az idén is legalább ennyi résztvevővel számolhatunk” – fejezte be Holczhauser András, az MVSz főtitkára.

Tekintsünk el nagyvonalúan az ötventől, egyúttal koncentráljunk csak arra a végtelenül leegyszerűsített célra, hogy a vitorlázás eme legnemesebb magyarországi versenyét, ezáltal magát a vitorlázást és a vitorlásversenyzést is a köz számára bemutatni, esetleg kifejezetten népszerűsíteni szeretnénk. Ha a július utolsó hétvégéjén lezajlott versenyre tekintünk, sok év után újra visszatérő furcsaságok halmazával találjuk magunkat szembe. Olyanokkal, amelyekre nehéz nemhogy józan, de egyáltalán bármilyen elfogadható magyarázatot találni. Arra, hogy a versenyek legfontosabb szereplői, a versenyzők számára mindez mit jelent, külön kitérek.

Először, hozzuk közel a versenyt a nézőkhöz!

155 km légvonalban. Ezt nyilvánvaló okból lehetetlen a nézők közelébe hozni. A 6 km hosszú rajtvonalon ácsorgó-araszoló hatszáznál is több hajó – persze megfelelő helyről nézve – lélegzetelállító látvány, de a rajt utáni órákban a mezőny szóródása miatt teljesen áttekinthetetlen lesz a verseny, ennek megfelelően rettentő gyorsan zuhanhat a nézők, érdeklődők lelkesedése. Évek, évtizedek óta létezik erre megoldás: a közvetítés. Ha élőben nem megy, akkor virtuálisan. A szalagok utóbbi éveinek történetében kiújuló fekélyes seb a nyomon követés. Amióta a technológiai feltételek – elvileg – adottak, a rendezők részéről azóta van meg a látszólagos célkitűzés, hogy valamennyi hajó helyzete megismerhető legyen a verseny 48 órájának bármelyik percében. Az idei évben már örömteli volt, hogy a nyomon követést szolgáltató szerver legalább nem omlott össze, a verseny ideje alatt tette a dolgát. Ez mindenképp jelentős előrelépés a korábbi évek csapnivaló szolgáltatásához képest. Ugyanakkor nehéz szemet hunyni néhány nehézség felett, amelyek az érdeklődők és esetleg a versenyzők számára is gondokat okozhattak. Csak sorban…
Az első perctől kavarodás a jeladó azonosítók, a rajtszámok és a hajó elnevezések között, több hajó neve csak a rajt napján kora délutánra rendeződött, néhánynak a rajtszáma a verseny végéig hibásan jelent meg. Például az abszolút harmadikként befutó Opel Fifty-Fifty-t hiába kerestük a hajók között, mert hosszú ideig nem a saját azonosítójával jelent meg.
A nyomon követést biztosító szerver szolgáltatásai között a verseny ideje alatt jelent meg néhány frissítés, bővítés, így például a hajók menetirányának helyes jelzése (ne kelet felé nézzen minden kis ikon), a sebesség jelzése, vagy az, hogy vizuálisan is el legyenek különítve a hajóosztályok és a kísérő/médiamotorosok. Nem kész rendszert kaptunk, hanem egy tesztüzemben lévőt, amit az utolsó (rajt) utáni órákban is fejlesztettek.

Néhány szolgáltatást ezzel együtt sem sikerült a verseny végéig összerakni. Például a hajóosztályok szerinti szűrést a megjelenítésben is (ne hatszáznál több ikon közül kelljen bogarászni az azonos osztályba tartozó hajókat).

Mondjuk úgy diszkréten: fura, hogy 2018-ban nem tudtak összerakni nemhogy egy (kettő: iOS és Android) telefonos applikációt, de egy mobilbarát internetes oldalt sem. Ezzel elvéve a versenyzőktől azt a lehetőséget, hogy saját helyezésüket, aktuális helyzetüket a többiekhez képest tudják értékelni.

Nagyjából közismert, hogy a piacon számos működő flottakövető megoldás van, amely a minimális elvárásoknak nemhogy megfelel, hanem jelentősen túlszárnyalja azokat. Ezek között van magyar fejlesztésű is, amely nem igényel külön eszközt, vannak bevált külföldi megoldások kifinomult telemetriás közvetítési lehetőséggel (nem csak GPS, hanem a hajó műszereinek adatait is képes továbbítani). Valami oknál fogva ezek nem feleltek meg a rendezők szempontjainak. Tény, hogy e szempontok között a bajba jutottak mentéséért felelős szervezetek szakmai elvárásai is jelentős súllyal estek latba, azonban ezen elvárásokba simán és teljesen életszerűen beleférhetett volna egy pánikgomb, ugyanakkor egyértelműen elégtelen volt a 6-7 perces késés a pozíció-meghatározásban (ráadásul sok hajó a verseny 14-15. órájától csak nagyjából negyed óránként adott pozíciójelzést).

Versenyzői szemmel is voltak furcsaságok a nyomon követés viszonylatában. A versenyutasításban olyan műszaki megoldás kivitelezésére kötelezték a versenyen részt vevő hajók üzemeltetőit/kormányosait, amely a verseny előtti napokban jelentős, és mint utóbb kiderült, teljesen felesleges többletterhet jelentett. Mindezt rendkívül pongyola módon, a műszaki specifikációkkal szemben támasztott szakmai követelményeknek fittyet hányva.

A kiosztott berendezések jelentős része nem volt sem víz-, sem ütésálló. Az ezt szóvá tevő kormányosoknak rövid tanakodás után egy strapabíróbb modellt adtak. Már akinek jutott, mert annak ellenére, hogy az előzetes érdeklődés alapján rekord számú nevezőt vártak, a füredi versenyirodán csak kb. 600 nyomkövető állt rendelkezésre. És ha már a földrajz előkerült… On-line nevezés ide, működő-működgető VIHAR rendszer oda, a rajt előtt nem csak Füredről, hanem Keszthelyről, Földvárról, Badacsonyból és Siófokról is át kellett autózni/hajózni a jeladókért. A verseny után pedig vissza (sok hajó közlekedett 60-80 km/h sebességgel a part közeli utakon a verseny második napján Füred felé).

És végül: letölthető track, hogy meglegyen emlékbe? Bójavételi sorrend? Előzetes befutási eredmény? Egyikre sem volt megoldás, pedig ezek minimális energiabefektetéssel a rendszerbe illeszthetők lettek volna.

Szeretnék egy olyan közvetítést, amely, még ha nem is követi a jelentős nemzetközi versenyek (VOR, VG, AC, Transat) hagyományait és másolja azok minőségét, de legalább az elvárható minimális tudást hozza: a verseny összes résztvevőjének teljes versenyzését percen belüli pontossággal tudjam követni, akár mobilról is. Versenyzőként gondoskodom róla, hogy legyen kellő pontosságú tracklogom, ugyanakkor annak örülnék, ha a nekem szurkoló barátaim, ismerőseim, szponzoraim látnák, hogy pontosan hol járok. Nem mellesleg nagyszerű lenne, ha ezt bárki, bárhol, bármikor meg tudná tenni. Kiválasztva a kedvenc hajóját (esetleg látva egy képet, leírást róla). És kétlem, hogy ezzel az igényemmel egyedül lennék.
Versenyzőként pedig parádés lenne a befutás után 1-2 (és nem 12) órával tudni, hogy jól sikerült-e a verseny.

Követni már tudunk, közvetítsünk is!

Lehet butaság vagy kivagyiság, ugyanakkor szerintem annak van értelme, amikor egy közvetítést, lett légyen az autóverseny, műkorcsolya, agyaggalamb-lövészet vagy labdarúgás, olyan ember kommentál, aki ért is hozzá. És nem csak az egyszerű műértő szintjén, hanem alaposan. Mondjuk mint Szepesi György, akinek nem kellett súgógép, nem kellett a fülébe duruzsoló háttérember ahhoz, hogy értelmesen, pontosan, informatívan és szórakoztató módon tudjon beszámolni egy meccs történéseiről. Ezt a televízióban látott közvetítés szakaszosan és elképesztően széles minőségi palettán tudta csak hozni, sok olyan alapvető szakmai hibával, amely felett vagy egyszerűen átsiklottak vagy amelyet hosszas és komplikált magyarázat útján próbáltak meg tisztába tenni. Sokszor eredménytelenül.

Gyermekkoromból emlékszem a vasárnapi (szombati? – soha nem érdekelt a foci) mérkőzések rádiós körkapcsolásaira, amikor a hallgatók tömören kaptak beszámolókat valamennyi épp futó mérkőzés állásáról, legfontosabb történéseiről. A szalag közvetítése nagyjából semmi másról nem szólt, mint a versenyt uraló katamaránok küzdelméről, néha egy-egy kitekintéssel a klasszikus hajóosztályokra (Összevont cirkáló), különösen figyelemmel a két nagy múltú hajóra. Ez a körülbelül 20 hajó volt az, ami a közvetítés idejének 95 százalékát kitöltötte, míg ők a teljes mezőny 3 százalékát adják ki. Szegről-végről persze megemlítették, hogy ez bizony egy 48 órás verseny, és van/lesz, aki nem fog tudni szintidőn belül befutni, mert a hajója alkalmatlan rá, de hogy miért, arról már egy szó sem esett. És ha már élőben közvetítünk, a verseny rajt utáni második legfontosabb eseménye, az abszolút első hajó befutója kaphatott volna annyi műsoridőt, hogy a labdarúgó-mérkőzést megelőző kvaterkázást néhány percre félbehagyják érte.

Örülnék, ha ez máshogy lenne jövőre. Jó lenne, ha megszólalnának olyan parton lévő mikrofon- és kameraérett vitorlázók, akik érdemben tudnak beszélni és nem csak a rohanógépekről, hanem azokról a vitorlásokról is, amelyek szép számban képviseltették magukat a versenyen, és amelyekről méltánytalanul kevés szó esett. A Sudár Regatta osztályról (az egyik legnépesebb osztályszövetség, ráadásul magyar tervezésű és építésű hajóval), a YS-osztályokról, a modern one design osztályokról. És persze a csúcsgépekkel való vitorlázás nehézségeiről is.
És ha már az embereknek próbáljuk bemutatni ezt a gyönyörű sportot, akkor használjuk ki erre mindazt a lehetőséget, ami rendelkezésünkre áll, és lehetőleg ne olyan, nagyjából betarthatatlan szabályokat hozzunk, amelyekkel a távolságot növeljük. Mint a kísérőmotorosok fotózási utasítása (csak a saját hajót lehet), a névhasználat (a hivatalos név csak a hivatalos oldalon vagy az arra való hivatkozással jelenhet meg), úgy általában a híradásokat, közvetítéseket, médiamegjelenéseket, kötelező akkreditációt szabályozó szigorú utasítás és ennek lehetséges következményei. Mindezzel a rendezők figyelmen kívül hagyták a tömeg erejét és az ebben rejlő lehetőségeket. Mert azzal, hogy a névadó szponzor jótéteménye okán 16 hajó 16 szabad helyét pályáztatják „bárki” számára, még nem lesz közelebb a vitorlázás élménye az átlagemberhez. Úgy viszont annál inkább, ahogy a közösségi média összes szóba jöhető felülete kék éggel, türkiz vízzel és fehér vitorlákkal van tele a versenyre utaló tag-ekkel, és a fel-felugró képeket látva egyre több ember ír kommentet, hogy „nem is tudtam, hogy vitorlázol, ugye elviszel jövőre?”. Mert úgy gondolom, nagyjából-egészében ez lenne a cél.

És ha már 16

A nagy versenyen való részvétel mindig is valami kimagaslóan jó dolognak van feltüntetve. Az érme túlsó felét szemlélve azonban két dolgot nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az egyik az, hogy ez egy verseny. Igazolt, felkészült sportemberek küzdenek egymás, az idő és az időjárás ellen azért, hogy saját magukat, sporttársaikat felülmúlva, a természet szeszélyeit kihasználva eredményesek legyenek. A másik, hogy a természetet és a technikai sportokban folyamatosan jelen lévő veszélyt nem lehet kivenni a képletből. Bármelyik hajó kerülhet bajba. A legjobb műszaki állapotban lévő vitorláson is adódhatnak komoly veszélyt jelentő meghibásodások, amelyek még a gyakorlott, felkészült, a vészhelyzetek kezelésében is tapasztalattal rendelkező embereknek is kihívást jelentenek. Milyen elgondolások, ötletek sokasága kell ahhoz, hogy egy ilyen környezetbe helyezzenek egy teljesen amatőr vendéget? Persze, van felelősségvállalási nyilatkozat, meg mindenféle más is, és különben is, a hajó felelős vezetője „visz mindent”. És akkor még tényleg csak a józan ész adta első felvetéseket érintettem. Az egész helyzet méltánytalanságáról még sokat lehetne írni.

És akkor jöjjön az apraja

• Amikor a versenyutasítás a kiírás szerinti június elseji közzétételi határidő helyett a verseny hetének hétfőjén jelent meg a rendező honlapján (aztán hol itt, hol ott rövid ideig nem volt elérhető), majdnem kettő hónappal a (maguk számára kötelezően előírt) határidő után.
• Amikor a verseny hetének hétfőjén derül ki, hogy kell „szabványos 12 voltos csatlakozó” a hajóba, de hogy pontosan mi az, arról sehol nincs információ, csak feltételezni lehet, hogy a cseppet sem szabványos és egyébként a célnak a legkevésbé sem megfelelő szivargyújtó-csatlakozóra gondolt a szerző. Majd a helyszíni nevezéskor és rajtszám-átvételkor derül ki, hogy tulajdonképpen kár volt 3 napig autóvillamossági szakembert és megfelelő alkatrészeket hajkurászni.
• Amikor a kísérőmotorosokon egy világháborús hajóosztály-csoport angol elnevezése díszeleg a szakmában elfogadott és elterjedt „chase boat” helyett.
• Amikor a versenyutasításból sem derül ki pontosan, hogy milyen feltételeknek kell megfelelni a versenykiírás alapján kísérőhajó alkalmazására kötelezett hajók kísérőhajóinak. Majd a verseny rajta előtti második napon egy közleményben tudatják a rendezők, hogy nagyjából mire gondoltak.
• Amikor a kísérőhajóknak a verseny kezdete előtt (a szokásos vontázási időszakra) írják elő a kötelező szemlét (és még véletlenül sem a versenyt megelőző napra).
• Amikor a versenyszabályzat és a versenyutasítás szigora ellenére is teljes karácsonyi díszkivilágításban halad számos hajó, egyszerre használva a hajón bekapcsolható összes éjszakai jelzést (ezzel nyilván komolyan sértve nem csak a versenyszabályok, hanem a hatályos jogszabály előírásait is). És ezt senki nem ellenőrzi, pláne nincs retorzió.
• Amikor a díjátadó elégtelen/átgondolatlan hangosítása miatt a rendezvény helyszínén csak az hallatszik, hogy valaki beszél, az már nem, hogy mit mond, míg az onnan több száz méterre lévő parton minden elhangzott szó tökéletesen érthető.

Versenyzőként engem nem csak végtelenül elkeserít, de fel is dühít minden ilyen „apróság”. A WS (ex-ISAF), és így az MVSZ aktuális versenyszabályzata angolul 190 oldal (borítóval együtt). Versenyezni nem gumiszabályok, hanem adekvát, félreérthetetlen, egyértelmű keretrendszerben lehet eredményesen. Minden olyan szabály, utasítás, javaslat, amely nem elég egyértelmű, bennem két érzést kelt.

Egyrészt azt, hogy konkrétan képességeimben korlátozottnak** néznek és ezért próbálnak óvni. Ha már így állunk, akkor miért nem írják elő pontosan – úgy igazán szájbarágósan, mint a gyerekeknek szokták –, hogy mit csináljak. Hány fős is legyen az a motoros. Papíron. Mármint, hajólevélen (és hány darab mentőmellény, egyenként milyen felhajtóerővel legyen rajta). És mennyivel is menjen? Az „elegendő sebesség” nekem minden, csak nem adekvát definíció. Mert nagyvonalúan, mint a Rolls-Royce kereskedő, mondhatjuk, hogy „higgye el uram, elégedett lesz a teljesítménnyel”. Csak amikor egy elvileg 48 csomó (közel 90 km/h) sebesség elérésére képes hajóról beszélünk, ott az „elegendő” fogalma kicsit más – ez esetben a Rupert sürgősségi mentőhajó képességei is éppen csak „elegendőek”. És a kísérőhajók flottájában elvétve található olyan egység, ami ennek megfelelne.

Másrészt azt a benyomást kelti bennem, hogy valami olyasmi van a háttérben, amely vagy tudatlanságból/inkompetenciából vagy szándékosságból fakadó zavarkeltéssel a rendszer részbeni ellehetetlenítésére törekszik. Magyarul az a helyzet sejlik elő, hogy a verseny szervezői szakmai szempontokat részben vagy egészben figyelmen kívül hagyva hoznak döntéseket. Ezek következtében pedig nemhogy egyértelmű, de épp ellenkezőleg, félreértésre okot adó helyzet alakul ki. Ez pedig a versenyzők számára egy végletekig kiszolgáltatott helyzet. És erre kiváló, bár legalább annyira dühítő, mint elkeserítő példa a 2018-as Fehérszalag mizériája.

Egy ekkora, ilyen költségvetésű, ilyen bonyolultságú rendezvényt gigászi feladat megszervezni és sikeresen lebonyolítani. A szervezés során rengeteg szempont felmerül a versenyzők igényeitől kezdve a biztonságért felelős szakszolgálatok és hatóságok elvárásain át a szponzorok óhajaiig. Úgy gondolom, a fentiek alapján ideje lenne eldönteni azt, hogy az eddigi meglehetősen kusza kommunikáció helyébe egy tiszta kinyilatkoztatás kerüljön: kik, kinek, miért, milyen szakmai elvek mentén hozzák meg azokat a döntéseket, amelyeket azután leírnak és kötelezővé tesznek (függetlenül azok életszerűségétől, igazságosságától, szakmaiságától vagy használhatóságától). És a „mert csak” ez esetben nem válasz. Így legalább tiszta víz lenne a pohárban, és nem találgatások keringenének arról, hogy kinek az ejtőernyő alatt lógó kicsodája kiabálta be a saját szempontjait vagy melyek voltak a döntéseket befolyásoló egyéb tényezők az eddigi, és melyek lesznek a 2019-es 51. Kékszalag Nemzetközi Vitorlásverseny viszonylatában. Mert úgy legalább mi nézők, versenyzők, érdeklődők tisztában lennénk azzal, hogy simán csak hülyére vesznek bennünket, vagy egyszerűen csak másodlagos szereplők vagyunk egy számunkra, nekünk (és nem kis mértékben a mi pénzünkből) szervezett cirkuszban.
Mert tulajdonképpen ez is elfogadható, csak akkor udvari bolondnak öltözünk a díjátadóra.

* A közhiedelemmel ellentétben az eredeti pólóing viselésének hagyományos módja a felhajtott gallér.
** Ezért a szófordulatért egy életre hálás vagyok Sipos „Sipi” Péternek.

Több csúcsot is megdöntött a csütörtök reggeltől szombat reggelig tartó jubileumi 50. Kékszalag Erste Nagydíj. Európa leghosszabb és legrégebbi tókerülő versenyére 681 hajó nevezett be és 545 haladt át a füredi célvonalon, mindkét szám történelmi rekordot jelent. Ezt mutatja például az is, hogy a jubileumi Kékszalagon a befutók száma magasabb volt, mint 2017-ben az indulóké. Ennél több hajó távolsági vitorlásversenyre Európában csak a svájci Bol d’Or Mirabaud-ra nevezett 1990-ben, ott akkor 684 hajó indult el.

A légvonalban több mint 150 kilométeres (Balatonfüred – Balatonkenese – Siófok – Keszthely – Balatonfüred) távolságot a svájci Rodolphe Gautier vezette Safram nevű katamarán tette meg a leggyorsabban, mögötte a tizenháromszoros győztes Litkey Farkas kormányozta PreVital és a Józsa Márton vezette Opel Fifty-Fifty haladt át a balatonfüredi célvonalon. A versenyen elinduló legkorszerűbb katamaránoktól sokan várták, hogy esetlegesen megdöntik az Opel Fifty-Fifty által 2014-ben elért 7 óra 13 perces időrekordot, de az időjárás, azaz a gyenge szél miatt a csúcsidő nem került veszélybe. A győztes ideje 12 óra 40 perc 31 másodperc lett. A vitorlázás szempontjából gyenge szélviszonyok ellenére a versenyen elinduló csapatok kitartóak voltak. Ez látszik például abból is, hogy a leghosszabb ideig versenyző hajó, a Végrehajtó nevű CNSO típusú vitorlás 46 óra 43 perc alatt ért körbe a Balaton körül.

„Minden várakozást felülmúlt a jubileumi Kékszalag. A verseny iránti fokozott érdeklődés, pedig azt mutatja, hogy jó úton jár a magyar vitorlázás. Rengeteg olyan ember számára mutathattuk meg ezt a sportot, a Balatont és a vitorlázásra alkalmas magyarországi tavakat, akik eddig nem érdeklődtek a vitorlázás iránt. Emellett a Kékszalag jó alapokat nyújt a vitorlásturizmus fejlődéséhez is” – mondta Holczhauser András, a Magyar Vitorlás Szövetség főtitkára.

A versenyt szervező Magyar Vitorlás Szövetség számos díjat oszt ki a versenyen induló vitorlázók között. Az abszolút értékelésben az első helyen végző csapat elnyeri a Herendi Porcelánmanufaktúrában készített díszes kupát, emellett minden hajóosztály helyezettjeit is díjazzák. A klasszikus osztályok legeredményesebb hajója az Ilcsi Szépítő Füvek felajánlásából idén 600 ezer forint különdíjban is részesül, de a legjobban navigáló hajó csapata, valamint a legidősebb és legfiatalabb versenyző is díjat kap. Az 1940-ben és 1942-ben rendezett Kékszalagon a győztes hajó kormányosáról, Gordon Evelynről elnevezett különdíjban részesül az abszolút értékelésben legeredményesebb női kormányos is.

A mostani Kékszalagon induló vitorlázók egy jó ügyet is segíthettek: a nevezéskor egy második kék szalag megvásárlásával az autizmussal élőket, a 10 autista lakóotthont támogató, és az otthonokban művészetterápiás foglalkozásokat tartó Autistic Art Alapítványt támogatták. A támogatásért minden érintett versenyző kapott egy második kék szalagot, amit kitűzhettek a hajójukra.

Kulcsfontosságú verseny vár a legjobb magyar vitorlázókra

A Kékszalag után újabb rendkívül fontos állomásához érkezik a magyar vitorlázás. A Magyar Vitorlás Szövetség olimpiai hajóosztályokban vitorlázó élversenyzői, Érdi Mári, Berecz Zsombor, Vadnai Jonatán és Vadnai Benjamin, valamint a 470-es páros hajóval versenyző Gyapjas Balázs és Gyapjas Zsombor a dániai Aarhusban 2018. július 30-án kezdődő világbajnokságra mennek, ahol a tokiói olimpiai szereplést jelentő kvótáért küzdenek majd.

Abszolút_eredmények_az_utolsó_befutott_hajóig_-_2018-07-28-09-40

Osztályonkénti_eredmények_az_utolsó_hajóig

 Kereken 100 nap múlva, 2018. július 26-án rajtol az 50. Kékszalag Erste Nagydíj – közölte a Magyar Vitorlás Szövetség, amely rekordra, azaz több mint 600 hajós mezőnyre számít. A jubileumi versenyre meglepetésekkel, például gazdag vízparti programokkal és díjözönnel készül a szövetség.

A Balaton fő turisztikai vonzerejét a tó és a part jelenti, a tavon évente közel kétszáz vitorlás eseményt szerveznek. Ezek közül is kiemelkedik a Kékszalag, amely Európa legrégebbi és leghosszabb tókerülő vetélkedője. A versenyt – amelynek az elmúlt évekhez hasonlóan idén is az Erste Bank a névadó támogatója – az 50. alkalommal rendezik meg pontosan 100 nap múlva, azaz 2018. július 26-án Balatonfüreden.

„Az 50. Kékszalag Erste Nagydíj reményeink szerint rekordot hoz, várhatóan több mint 600 hajó indulhat el a jubileumi versenyen. Nem feledkezünk meg a verseny nézőiről sem, akiket a korábbinál több helyszínen számos esemény, például koncertek és kulturális programok várnak majd a parton” – mondta Holczhauser András, a Magyar Vitorlás Szövetség főtitkára.

„Az Erste azért állt Európa legrégebbi és leghosszabb távú vitorlás tókerülő versenye mögé, mert közösnek érzi az értékeket: a tradíciót, a folyamatos fejlődést, a csapatmunka megbecsülését, az új kihívások keresését, a versengés szeretetét. Az Erste az első osztrák takarékpénztárként alakult meg 1819-ben, és kétszáz év alatt a bank folyamatosan képes volt alkalmazkodni az újabb és újabb kihívásokhoz – ugyanúgy, ahogy a versenyzőknek alkalmazkodniuk kell a változó időjáráshoz, a rendezőknek pedig a technika fejlődéséhez” – tette hozzá Cselovszki Róbert, az Erste Befektetési Zrt. elnök-vezérigazgatója, a bank tőkepiaci üzletágának vezetője.

Meglepetések és díjözön

Nemcsak az első helyen befutó hajók kapnak díjat, hanem sokan mások is. Elismerésben részesül többek között a klasszikus osztályok legeredményesebb hajója; a legjobban navigáló hajó csapata, továbbá a legidősebb és legfiatalabb versenyző is. Emellett az 1940-ben és 1942-ben rendezett Kékszalagon győztes hajó kormányosáról, Gordon Evelynről elnevezett különdíjban részesül az abszolút értékelésben legeredményesebb női kormányos is. A szövetség számára a Magyar Pénzverő a jubileumi versenyre emlékérmet is készített.

Számokban

A 2017-es Kékszalagon az 526 nevezett hajóból 395 ért érvényesen célba. A győztes hajó, a Litkey Farkas vezette Festipay alig több mint 10 óra alatt teljesítette a távot. 2008 óta a Kékszalagokon átlagosan 547 hajó nevezett a versenyre és 410 futott be, ami közel 75 százalékos befutási aránynak felel meg.

Az első Kékszalagot 84 évvel ezelőtt, 1934-ben rendezték. Azóta voltak évek, amikor nem került sor a versenyre, így lesz az idei az ötvenedik verseny. A Kékszalagon egyébként légvonalban 155 kilométeres távot kell megtenni, hajóval ez a távolság persze hosszabb.

Egy igazi hiánypótló olvasmányt leltem. Igaz már tudtam létezéséről, de élőben még nem láttam. Bödör Gergő munkáját és szervezőkészségét jól mutatja ez a kiadvány, amely amellett, hogy tartalmazza az elmúlt év valamennyi versenyének eredményét (1-6 helyezettek), külföldre is ellátogat és a hazai vitorlázás kiemelkedő alakjait is megszólaltatja riportok formájában. Volt már olyan érzése, hogy jól esne látni, milyen eredményeket ért el 10 éve? Ez a kiadvány pontosan ilyen, mert én például általában nem emlékszem minden egyes eseményre, történésre, eredményre már a tavalyi évből se.

Arról már nem beszélve, hogy nem egy szedett-vedett kiadvány, hanem igényes munka. Mindenképpen érdemes megvásárolni, főleg azoknak, akik érintettek legalább 1-2 verseny tekintetében. Én személy szerint nagyon remélem, hogy nem „egyszeri csoda” ez a könyv, hanem további évjáratait is örömmel forgathatjuk majd.

A könyv meg is rendelhető, ára 4500 forintért a vitorlazokevkonyve2017@gmail.com email címen.

Szándéknyilatkozatot írt alá a Budapest Boat Show-n pénteken a Magyar Vitorlás Szövetség elnöke dr. Kollár Lajos és Cselovszki Róbert, az Erste Befektetési Zrt. elnök-vezérigazgatója, a Tőkepiaci Üzletág vezetője a jubileumi, 50. Kékszalag vitorlásverseny támogatásáról. A partnerség keretében – ahogy az elmúlt években is – az Erste Bank lesz a verseny névadó szponzora. Az Erste nemcsak a Kékszalagnak, hanem a gyerekeknek szóló Kékpántlika versenynek is a fő támogatója.

Dr. Kollár Lajos közölte: „Évek óta kiváló az együttműködés az Erstével, a bank az idén is jelentős támogatással segíti Európa legrégebbi és leghosszabb tókerülő versenyét. Ez az együttműködés is hozzájárulhat ahhoz, hogy egy újabb rekord szülessen a versenyen. A szövetség reméli, hogy megdől az eddig nevezési rekord és több mint 600 hajó rajtol majd el 2018. július 26-án a Balatonfüredről”.

Cselovszki Róbert, az Erste Befektetési Zrt. elnök-vezérigazgatója elmondta: „Az Erste kiemelten kezeli a Kékszalagot és a gyerekek miatt természetesen a Kékpántlikát is. Nem pusztán támogatásról van szó, hiszen a vitorlázás felöleli mindazt, amit az Erste pénzügyi szolgáltatóként képvisel: a hagyományőrzést és az innovatív megoldásokat egyaránt.”

Az 50. Kékszalag Erste Nagydíj szervezése már most elkezdődött. A Magyar Vitorlás Szövetség és az Erste Bank egyaránt elkötelezett amellett, hogy a jubileumi esemény minden induló vagy versenyt követő számára különleges élmény legyen. A cél, hogy minél szélesebb közönség számára közel hozzák a vitorlázás élményét és a Kékszalag a parton lévők számára is ünnep lehessen. Fontos az is, hogy a jubileumi esemény méltó módon mutassa be a Kékszalag szellemiségét, a tradíció és az innováció egymás mellett élését, ami mindig a fejlődés motorja lesz a versenyen.

8. rész

Végére értünk egy kutatásnak és bár szentségtörésnek tűnik, de van néhány dolog amit ki kell jelenteni. (Új információ került a birtokunkba)

Nézzük ismét sorjában, hogy mik a tények:

– 1955-ben a versenyt követően három országos lap 11:30-as, egy lap 11:21-es rekordidőt emlegetett.

– Ugyanakkor a Népsport a 11.30-as idő mellett azt mondja, hogy a befutási idő 21:20, ami 12:20 perces menetidőt jelent.

– A késő délutáni fények miatt 11:30-as és 10:40-es idő is lehetett, de 12:20 már nem. Tehát a Népsport által jegyzett befutási időpont biztosan hibás.

– 1955. és 1975. között legjobb tudásunk szerint végignéztünk mindent, ami a Kékszalag versenyekkel kapcsolatban megjelent, és nem találtuk nyomát sem a 11:30-as, sem a 10:40-es rekordidőnek.*

– Az első írásos nyomot Tóth Kálmán: Szélcsendben… Viharban… című könyvének 1975-ös első kiadásában találtunk. Itt már 10:40-es idő jelent meg, de az évszám 1966. volt. A második kiadásban az évszám már javítva volt.*

– Tudjuk, hogy 11-kor értek a hajók Kenesére. Pár perc különbség volt a Nemere 2 és a Maki között.

– A Maki fél órával a Nemere 2 után futott be.

Azt már kiderítettük, hogy a hajók az elméleti sebességük alapján meg tudták volna tenni ez alatt az idő alatt a  távot. Sokat rontott viszont a Maki lehetőségén, hogy majdnem egy órával hosszabb volt a Füred–Kenese táv, mint ha testsebességének maximumával tette volna meg. Így a maradék Kenese–Siófok–Keszthely–Füred távot 8,1 csomós átlagsebességgel kellett volna megtennie úgy, hogy a hajó elméleti sebessége 8,82. Tehát ha 10:40-et ment a Nemere 2, akkor a Maki nagyon nehezen mehetett volna 11:10-et. Ez természetesen közvetett bizonyíték, és igazából nem zárja ki a 10:40-es időt.

A 11:30 annyival erősebb, hogy a verseny után a lapok 75%-a erről az időről írt, míg a 10:40-es idő először 20(!) év múlva merült fel. Ugyanakkor egyik időre sincs cáfolhatatlan bizonyíték.

Ezért azt javaslom, hogy a Magyar Vitorlás Szövetség elnöksége nyilvánítsa a Nemere 2 1955-ös Kékszalag idejét Örökös Kékszalag Rekordnak, és az első GPS-szel kirakott pályán (2004.) futott időt tekintse alapidőnek. Ezt, vagy a későbbiekben futott ennél jobb időt tekintse az éppen aktuális Kékszalag rekordnak.

Indoklás:

A kutatásaim szerint igencsak megkérdőjelezhető az 1955-ös időeredmény. Ennek az időnek mint hiteles rekordnak a használata tiszteletlenség a jelenleg próbálkozókkal szemben, de hogy őseinkkel szemben ne legyen az a változás – hisz teljesítményük bármelyik idővel mérve is hatalmas volt –, az örökös rekordtartó díj járjon nekik a 10:40-es idővel.

Röviden ennyi volna az, amit a kutatásaim során kiderítettem, viszont ahogy jobban is beleástam magam az anyagokba, úgy kezdett egy elképzelhető időeredmény kikristályosodni előttem. Soha nem tudnám az eddig ismert anyagok alapján bebizonyítani, de úgy vélem, hogy annyira talán érdekes, hogy leírhassam saját véleményként:

Szerintem az akkor futott idő a 11:21. Miért is gondolom ezt?

A különböző írásokban, beszámolókban megtalálható átfutási idők, időjárási körülmények elfogadhatóak, hiszen általában egyeznek. Ezekhez az egyezésekhez alakítottam a véleményemet.

A rekord után a sajtóban három helyen a 11:30-as idő, míg egy helyen, a  Szabad Ifjúság-ban 11:21-es jelent meg. Ahol a 11:21 megjelent, ott alapjaiban más hangvételű volt a cikk. Sokkal személyesebb, olyan, mintha az újságíró maga is ott járt volna, és nem csak átvett anyagból dolgozott volna. Ugyanakkor a Népsport ideje hibásan 21:20-ra teszi a Nemere 2 befutását, amiről biztosan tudjuk, hogy téves. De mennyi az esélye annak, hogy egy időben az óra és a perc is hibásan kerül leírásra? Az én feltételezésem szerint jóval kevesebb, mintha csak az egyik. És azt tudjuk, hogy a befutási időben az óra téves. Tehát marad a perc.

Az elég feltűnő, hogy minden idő kerekítve van. Azt gyanítom, hogy az egyetlen pontos leírás a Szabad Ifjúság-ban jelent meg. A Népsport  kerekített egy percet lefelé, és elrontotta az órát. Tehát a helyes befutási idő 20 óra 21 perc volna. Ezt erősíti a Maki elképzelhetetlen teljesítménye is.

Természetesen, mint mondtam, ez bebizonyíthatatlan, mégis számomra sokkal hihetőbb, mint bármi más. Persze ez még így is a legjobb futott idő. Megközelíteni 2002-ben és 2004-ben tudták csak. De megdönteni akkor sem.

És még egy, ami ezt az időt egy kicsit erősítheti. a Népsport szerint a befutási idő 21:20. Ha ezt megfordítjuk 20:21 vagyis a 11:21 perces futott idő befutási sorrendje. Nem lehet, hogy valaki felcserélte a számokat és  a Maki idejét már javította ennek szellemében?

De hogy lett ebből a időből 10:40 perc?

Tekintve, hogy az 1957-től valamilyen formában megjelent Magyar Vitorlás Szövetségi lapokban és a sajtóban 1975-ig semmiféle szó nem esett az 1955-ös Kékszalagról*

, ezért Tóth Kálmán a könyvébe egy olyan időt írt bele, amit valakitől megkérdezett. Mivel a 70-es, 80-as években a vitorlás irodalom itthon igencsak visszafogott mennyiségben volt jelen, ez a könyv és a második kiadása volt az alapmű. Magam is emlékszem, hogy gyerekkoromban mennyit forgattam. Így ez az idő kezdett a köztudatba fixálódni, és ma is ez terjed.

Amennyiben bárkinek bármilyen hitelt érdemlő írott anyaga van az 1955-ös Kékszalagról, azt szívesen látjuk, olvassuk még akkor is, ha az alapjaiban rázná meg az egész misztikumát. Persze mi sem hagyjuk abba a kutakodást, és amennyiben találunk bizonyítékot, azt jelezzük.

ÚJ INFORMÁCIÓ!

*Csernussi Gábor elküldte nekünk Tóth Kálmán Vitorlázás című, 1966-ban kiadott könyvének egy részletét, amely bizonyítja, hogy már ekkor, 1966-ban is megjelent az időeredmény

7. rész

Olvassanak el még néhány véleményt. (02.17-én utólag kiegészítve Soponyai Géza véleményével)

A kérdés ugyan az: Mit gondolsz az 1955-ös rekorddal kapcsolatban az itt feltárt adatok alapján és mi lehet a legjobb megoldása a hiteles rekord létrehozásának?

Szekeres László (Hajó Magazin főszerkesztője)

Próbáltam megállni, hogy hozzászóljak a Kékszalag rekord polémiához. Mivel azonban megszólítottál, nem sikerült.

1. A rekordidőt marhaságnak, de legalábbis viccesnek tatom. Vagy maradjunk a valószerűtlennél.

2. Szerintem nincs megoldás. Ezért nem is foglalkoznék a dologgal, mint ahogy nem is tettük korábban sem.

Az, hogy Németh István rekordot futott, tény. Az idô kérdéses. Vagy nem is kérdéses…

Indoklás

Minden épeszû vitorlázó kételkedik a Kékszalag rekorddal kapcsolatban. A kétség azonban nem bizonyít semmit.

2007-ben készült egy album, amelyben a Kékszalag történetét feldolgoztuk. Akkor egy történész, Csete Krisztián alaposan körbejárta a témát. Rengeteg anyagot gyűjtött, de valódi bizonyítékot a rekorddal kapcsolatban nem talált. Ellentmondást viszont bőven. Viszont ez kevés ahhoz, hogy kijelenthessük, hogy a rekord nem valós. Igaz, nem tartom reálisnak a 10:40-es időt.

Amikor a könyvet készítettük is voltak fenntartásaink, nekem, a lektoroknak, gyakorlatilag mindenkinek, de egyetlen cáfolhatatlan tény sem mond ellen a Magyar Vitorlás Szövetség állásfoglalásának, mely szerint a rekord 10 óra 40 perc.

Meggyőzőbb lenne egy jegyzőkönyv. De tulajdonképpen az sem lenne megdönthetetlen bizonyíték, mert akkoriban hasonlókat gátlástalanul hamisítottak, ha kellet, ha nem. (Lásd pl. termelési eredmények. Birtokomban van egy sztahanovista Komuves rekordjáról szóló 1954-es cikk. E szerint az emberünk egy nap alatt 64 köbméter falat rakott. Megjegyzés: az érvényes építőipari norma cirka 1,2 köbméter/órával számol…) Ezt – mármint a hamisítást – akkor propagandának hívták. (Ma pedig marketingnek…)

Ami egy újságcikkben – pláne akkoriban – megjelent, nem feltétlenül tekinthető ténynek. (Igaz, ebben az esetben a kor szokásai szerint, inkább kevesebbet írtak volna. Ha már rekord, legyen kövér.) Különösen akkor nem tekinthetjük ténynek, ha 75 köbméteres hajókról és egyéb ostobaságokról ír… Például számolni sem tudtak: 21:20-as befutóból hogyan lesz 10:40-es menetidő? Esetleg halaszthattak a rajtnál tíz percet, vagy akár vissza is lőhették azt, de akkoriban egyik sem volt szokás. A számítás persze akkor sem stimmel. Az, hogy korábban rajtoltatták volna a mezőnyt, az elképzelhetetlen. Az is viszont elképzelhető, hogy a szövetség munkatársai némi jóindulattal viseltettek a »munkás hős«, Németh István iránt, és egy kicsit szépítették a rekordot. Bizonyíték azonban erre sincs, mint ahogy a valóban megtett időre sem. Mindenesetre az azóta eltelt bő ötven év, a későbbi és napjaink eredményei arra engednek következtetni, hogy valami nincs rendben ezzel a rekorddal.

Az következô idézetnek vannak olyan részletei, amely szerint a rekord még kérdésesebb. Ilyen a rajt idején éppen csak fújdogáló szél, a felszakadt nút és javítása, valamint a hajó luvoló hajlama, ami miatt ketten tartották a kormányt… Másutt arról írtak, hogy a baum el is tört…

Idéznék tehát a Balaton Kékszalagja, 2007 című könyvből:

„A prognózis helyesnek bizonyult: gyenge, változó irányú szélben kezdődött a verseny. Ki erre, ki arra próbálta meglelni szerencséjét. A Tramontana és a Nemere II. is a partra szavazott. Erre emlékezik Dulácska György[49], aki a Kenese nevű cirkálóval vágott neki a távnak. Ezzel ellentétes Németh Gyula beszámolója: „Még mindig benne élek az akkori verseny bűvöletében. Már kora reggel hűvös volt, és igen erős északnyugati szél döntögette a jegenyefákat. A rajt után mindjárt az élbolyban voltunk.”[50] Harmadik forrás a Népsport július 25-ei cikke: „A gyönyörű nyári időben, gyenge szélben 65 cirkálón és túrahajón mintegy háromszáz versenyző vágott neki a több mint 200 kilométeres távnak.”[51] Németh Gyula valószínűleg tévedett. Szélcsendes start volt, majd Csopaknál megváltozott az idejárás: hirtelen, szinte a semmibôl lecsapott az erős északi szél. A partmentiek jártak jól, nagy előnyre tettek szert, mire a tó közepén levők is megkapták a szelet. Rohant a Nemere II., de egy baleset megkérdőjelezte a további részvételüket: felszakadt a nút. Menet közben javították meg a sérülést.

„Sokat kellett dolgoznunk, mert félszélben a Nemere rettenetesen luvgirig volt. Kénytelenek voltunk ketten tartani a kormányt.”[52] 11-kor kerülték a kenesei bóját, majd nem sokkal ezután a siófokit. Csak remélték, hogy a szél megmarad. Siófoknál már három kilométeres volt az előnyük, onnan nem egészen öt óra alatt értek le Keszthelyre. A legénységnek nem volt sok dolga. Itt 15:55-kor fordultak. Nagyon együtt volt a csapat. Erre emlékezett Lettner Ferenc is, aki matróz volt a Nemerén: „Négyen voltunk friss manschaftok a fedélzeten. Már vitorláztunk együtt, hogy a hajót és az összehangolt munkát is megszokjuk. De olyan viharos szélben, mint azon a Kékszalagon még nem volt alkalmunk vitorlázni. Nem vettük rossz néven Németh István barátunktól, amikor kiabált velünk, mert a szelet túl kellett harsognia, ha azt akarta, hogy minden zökkenőmentesen menjen. Különösen szükség volt erre akkor, amikor a baumból kiszakadt a vitorla.”[53]

Még nappali fényben érkeztek célba, amire eddig nem volt példa a verseny történetében. Ez azt is jelentette, hogy megdőlt a verseny 14 órás rekordja. A Népsport cikk egy kis kalamajkát okozott: „A célba 21:20 perckor futott be a győztes hajó s ezzel új Kékszalag-csúcsot állított fel: 11 óra 30 perc alatt vitorlázta körbe a Balatont.”[54] Németh Gyula világos nappalra emlékszik, mikor befutottak a Nemerével. A Népsport nem vette a fáradtságot, hogy korrigálja hibáját, így sokáig a téves adat maradt meg a köztudatban. A szövetség munkatársai pontosították és hitelesítették a rekordot, ami 10 óra és 40 perc. Simon Károly is ezt tekinti hitelesnek a Nemere II.-ről szóló könyvében.

[47, 49] Az időjárás bizalmas ügy (Hajó Magazin, 2003. július)

[48, 51, 54, 55] Németh István harmadszor is elnyerte (Népsport, 1955. július 25.)

[45, 46, 50, 52, 53] Simon Károly: Nemere II. (Magánkiadás, 2000)”

Csernussi Gábor (MVSZ főfelmérő)

Nem arra kellene koncentrálni, hogy ezt az eredményt esetleg mi alapján lehetne átminősíteni, hanem hogy ezt a sokak számára érzékeny kérdést hogy lehet megoldani.

A díjat az első versenytől kezdve a leggyorsabb hajónak adták, innen nézve mindenkit csak a verseny érdekel.

Viszont a hajó oldaláról látok lehetőséget.

Ha a klasszikus osztályokat meg lehetne nyerni, például lehetne egy „A Kékszalag örökös klasszikus tiszteletbeli védője” címet létrehozni.

A hajó kapna plakettet, kikötőhelyén a mostani helyett egy díszesebb réztáblát, és az MVSZ irodába is kerülne valamilyen jól látható díj, kép, oklevél, stb amivel lehet büszkélkedni.

Ez jó alkalom lenne arra is, hogy a hajóval egykor versenyzőknek, a hajó felújításában résztvevőknek, stb.. emléklapot adni, és egy szombat délután társasági és sajtó eseményként csomagolva előadni.

Ha ez nem egyéni ötletként, hanem egy jól definiálható, jelentősebb közösség kezdeményezéseként -és nem utolsó sorban jól előkészítetten, és kellően az idei Kékszalag előtt !

Rauschenberger Miklós (Principessa kormányosa)

Én úgy gondolom, a vitorlázás mindig is az elődök és a hagyományok tiszteletén alapuló és az úriemberek sportága volt.

Ennek fényében én nem hiszem, hogy bárki kitalálta magának, hogy körbement 10:40 perc alatt, úgy, hogy az ne lenne igaz.

Annak idején nem volt ilyen figyelem a Kékszalag körül, tehát semmilyen érdeke nem is fűződhetett hozzá, arról nem is beszélve, hogy ennek a  – később sporttörténetivé váló – tettnek szemtanúi is voltak, akik biztos jelezték volna, ha nem valós az adat.

Azt életszerűbbnek tartom, hogy – az akkori telefonvonalak állapotát pontosan nem ismerve, de a 80-as évekét igen – a sajtóban megjelent 11 óra feletti idők félrehallásból adódhattak!

Lehet, hogy rövidebb volt a pálya, lehet, hogy a meteorológiai jelentések nem voltak annyira pontosak, mint mostanság, de egy biztos, immáron több, mint 50 éve él ez a rekord, amit azóta sem sikerült senkinek megdöntenie!

50 évig egy rekordot tartani önmagában is elismerésre méltó eredmény, ezért úgy gondolom, ezt tiszteletben kéne tartani és a Nemere II-nek ezt odaadni hivatalosan!

A mai kor követelményeinek és feltételeinek megfelelően, a bóják pozícióinak pontos megadásával pedig újra ki kellene írni, külön egy és többtestű hajóknak!

Ezzel megadnánk a lehetőséget a sajtónak, hogy továbbra is rekord döntésekről írhassanak (amennyiben ez cél egyáltalán) azonban arra is, hogy ez a verseny ne erről szóljon, mert a legutóbbi alkalmakkor is nem a verseny maga volt a fontos, hanem a rekord!

Márpedig ez a verseny arról szól, hogy adott éveben, adott körülmények közt, melyik hajó és legénysége hajózza leghamarabb körbe a Balatont!

Ugyanakkora dicsőség egy szélcsendes Szalagon nyerni, mint egy erős szelesen, arról nem is beszélve, hogy az csak idő kérdése, mikor futja meg mondjuk az első 6 helyezett a rekordidőt…

Innentől pedig az fog számítani, ki ment át a célvonalon először, nem az, melyik 6 hajó döntötte meg a rekordot.

Tuss Miklós (kormányosként 2x Kékszalag győztes)

Nagy Nemerét jól ismertem azidőtájt .Négy vagy több évig manshaftoltam rajta Schmalz kapitány irányitása alatt. 57-ben kékszalagot nyertünk. A 10:40-es idő reáis a hajó képes volt 13 csomós sebességre. Volt alkalmam mögötte szekrény ajtóva jöringezni ahhoz pedig   kell sebesség. A leírtakból leszűrve: Alsóörsig 3-as majd végig 4-es-5-ös szél fújt .Az eredmény megkérdőjelezhettelen.

A bumm törés pontos története: a vitorla hátsó sarkában lévő gyűrűt alaposan le kellett kötni mert a 13 éves fa nut nem bírta azt a hatalmas erőt megtartani. A korabeli kender kötelek nagyon nyúltak  – végül a nut kiszakadt -tört  Attól kezdve egy reffeléssel- kőrbetekeréssel járt a hajó még szélcsendben is. A nut javítása évekkel később történt.

A véleményemet elfogultként is kezelheted mert Német Pistához kötödöm, ugyanis apám matróza volt. Apámtól tanult versenyezni. Annak idején minden rendes hajónak volt fizetett matróza aki rendben tartotta a hajót. Akkor még nem volt csörlő a hajón. Kézzel húztuk a  köteleket-próbáljátok meg.

Soponyai Géza (többszörös Kékszalag helyezett)

A Kékszalag rekord sokunkat foglalkoztat.Jómagam a hitelesség szemszögéből még nem közelítettem meg,mert ötvenhét év távlatából ezt szinte lehetetlen.

Nézzük a hitelesség kérdését.Mikor nevezünk valamit hitelesnek.Saját olvasatomban akkor,ha valamilyen tényt technikai alapon,vagy ha az nem áll rendelkezésre,több, számomra és más számára is elfogadott ember állítása igazolja.

Jelen esetben a technikai alap nem áll rendelkezésre,mert egy távolsági verseny hitelesítéséhez evidencia a távolság (a pálya) egzakt meghatározása.

Akkoriban,mint tudjuk,nem jegyezték a bója poziciókat, ma sem tudja senki hogy hol voltak a jelek,innentől kezdve nem beszélhetünk hitelesítésről.

Az emberi tényező,jelen esetben a korabeli újságírók cikkei sem alkalmasak a hitelessé tételre,mert mint látjuk a fellelt anyagokban,azok eléggé sokfélék.

Arról nem beszélve (saját tapasztalataimból kiindulva) hogy nem szakmai emberek lévén, számukra a hír volt a fontos,és nem a közben beszúrt néhány szám adat (amiből lett a hetvenöt köbméteres cirkáló)és ezt olyan nagyon nem is lehet a szemükre vetni.

Én a Németh Pista bácsiék által elért időeredményt egyfajta határkőnek tekintem (+/- fél óra nem számít) amelyet az elmút tíz évben legalább 30-40 hajó megdönthetett volna (+/-órákkal) ha Ott és Akkor Olyan szelek fújnak. Ez hasonlít egy szerencsejátékhoz.Kezeljük is így.

Majd ha a  bóják mindig ugyan ott lesznek (GPS) jön egy többtestű hajó és 6-7 óra alatt befut,az egy másik rekord lesz,és az is hiteles.

Addig pedig örüljünk,és gratuláljunk tisztelettel a mindenkori Győztesnek,mert nagyon sok fronton kell győznie ahhoz,hogy a végén a Kékszalagot is elnyerhesse.

Az utolsó részben megvizsgálunk még néhány apróságot és levonjuk a végkövetkeztetésünket.

6. rész

Megkérdeztünk néhány a témához közel álló vitorlázót. A kérdés mindenki felé azonos volt.

Mit gondolsz az 1955-ös rekorddal kapcsolatban az itt feltárt adatok alapján és mi lehet a legjobb megoldása a hiteles rekord létrehozásának?

Czittel Lajos  ( A Nemere II és a Sirocco újjáépítője)

Csak azt tudom mondani, hogy nagyon klappolni kellett mindennek, hogy a 10:40 h alatt le tudja futni a távot. Én elfogadom, mert tetszik, hogy egy klasszikus tartja még mindig a csúcsot. Mi már mentünk 3 h alatt Földvár–Keszthelyt és Kenese–Tihanyt 2 h alatt, ergo lehetséges.

Bizonyítani csak matek módon lehetséges, vagy ha valakinek van ideje egy kellemes északi szélben, amikor Keszthelyi öbölben is fúj, végigvitorlázni a távot.

Detre Zsolt (Olimpiai bronzérmes, Kékszalag győztes)

A tényekhez azt szeretném hozzátenni, hogy 1955-ben a mostani nyári időszámítás volt, amellyel kapcsolatban találtam egy cikket:

„Hazánkban energetikával kapcsolatos célból 1954–57 között alkalmazták először a nyári időszámítást. Ezen megoldásnak az ötvenes években elsősorban az volt a célja, hogy az akkori villamosenergia-rendszer szűkös teljesítőképessége miatt jelentkező kapacitás-gondot enyhítse. Akkor arra törekedtek, hogy ne kényszerüljenek az egykori áramszolgáltató vállalatok a fogyasztás korlátozására. (Elsősorban a munkanapok esti csúcsterhelésekor jelentkeztek teljesítőképesség-gondok.) Magyarországon 1958 és 1979 között a nyári időszámítás használata szünetelt, míg a villamosenergia-megtakarítási célból történő bevezetése 1980-ban történt.”

Tehát 20:36-kor ment le a nap, így a célba éréskor 19:30, illetve 20:30-kor még bőven világos volt, mégha borult is volt az idő.

Az újságcikkek szerinti 11:30 menetidőt lehetne ellenőrizni (esetleg egy MTI központi közlemény, telefonos téves jelentés volt) a következőképp: Megkeresni az 1957-es majd az 1959-es, és így a további kékszalagok újságcikkeit, amelyek biztosan emlegetik az előző rekordidőt. Mikor váltott át a menetidő 10:40-re?

Mivel elég lényeges kérdésről van szó, és nincsenek meg a jegyzőkönyvek, javaslok egy vizsgáló bizottság felállítását, amely független az MVSZ-től és független a Nemere II-től.

Hrehuss György (A Kishamis kormányosa)

– Sajnálom, hogy nem áll rendelkezésetekre a Szövetség hivatalos eredmény listája és verseny jegyzőkönyve.

– A Nemere vízvonal adta sebesség lehetősége biztos több az általatok számítottnál. A Kishamison kedvezőtlenebb homlokellenállása és vízvonalhossza ellenére széllökésben 10,2-10,4, tartós szélben hosszabb ideig 9,8 mp/h sebességet értünk el.

– Az 1955. évi Kékszalagról személyes élményem nincs, mert csak 57 óta versenyzek, előbb kalózzal, majd 63-tól a Kishamissal. Viszont klubtársunk, Fehér Árpi felesége Emília mesélte, hogy azon a Kékszalagon a rajtnál ott volt, az első géphajóval ment Siófokra, mert ő volt a bója zsűritagja, de nem ért át időre, mert a Nemere hamarabb elhaladt Siófok előtt, mint ők a géphajóval befutottak. Ez a történet viszont nehezen illeszthető össze az ujságcikkben leírt Kenesei-Siófoki bójavételi időkkel, valamint az OMI szélsebesség adatsorával.

Dénes István (Vitorlázás Magazin főszerkesztője)

Jómagam a Vitorlázás Magazinban valamikor 2003–2004-ben azt írtam a Kékszalagról, hogy a rekord körüli káoszt bizony rendezni kellene. A Nemere II rekordja ugyanis jegyzőkönyvek híján nem hiteles. Azt javasoltam, hogy adjunk a hajónak egy „Örökös Kékszalag Bajnok” címet, kapjon plakettet, vagy akármit és helyezzük korrekt alapokra az ügyet. Hiszen az emlékezet csalóka valami, nincs jegyzőkönyv és még azt sem tudjuk pontosan, hogy hol voltak annak idején a pályajelek. Ott voltam azon a Pünkösdi Regattán, amelynek egyik eseménye az volt, hogy az idős Lettner Ferencet kivittük a vizre és megkértük mutassa meg, hogy hol fordultak anno! Hát mutatott egy helyet…

Azt is javasoltam – és persze nem csak én –, hogy húzzunk hát egy határvonalat, és GPS alapon jelöljük ki a mindenkor érvényes Kékszalag pályát. Az első e szerint lebonyolított verseny lenne az új alaprekord, aztán ezt lehet döntögetni a következőkben. A javaslatot a személyes és marketing érdekek felülírták, maradt az abszurd, sportszempontból inkorrekt helyzet. Viszont lehett mellé média cirkuszt szervezni évről-évre és egy ideje a Kékszalag a magyar nyilvánosságban jórészt arról szól, hogy megdől-e egy bizonytalan rekord idén vagy sem! Tény, hogy a sajtó és nem csak annak bulvárosabb része, könnyen értelmezi és fogadja el központi kérdésként a „lesz-e idén rekorddöntés” című operettet. Hihetetlen mennyiségű híradás szólt az elmúlt években erről a rágógumiról! Ezért is nyugodhatott bele minden érintett, hogy ne bolygassuk az ügyet. Ugyanis itt is érvényesnek látszik a hollywoodi recept: mindegy, hogy mit írnak, csak írjanak! És ez jó a szponzornak, s ami jó neki, az természetesen jó a rendezőnek és a főszereplőknek is.

Ha viszont komolyan vesszük a Kékszalagot és az ott elérhető sportteljesítmény értékét, akkor egyebek mellett az időrekord kérdését is tisztázni kellene. A régi gumicsontot ugyan eldobnánk, de cserébe tiszta viszonyok teremtődnének. Összefoglalva tehát: legyen új alaprekord, amelyet abszolút precízen kijelölt pályán lehetne elérni. Úgy tudom, hogy ez utóbbi már jó ideje így történik, s ha így van, akkor nyugodtan alaprekordnak lehetne tekinteni az e feltétel szerinti pályán elért eddigi legjobb időeredményt. Persze külön az egytestűt és a többtestűt.

Ez elvileg tehát ilyen egyszerű – de lehet, hogy naiv vagyok.

Litkey Farkas (10× Kékszalag győztes)

A Kékszalag idő rekord túl van értékelve. A rekord egy lábjegyzet kéne legyen a verseny történetében, ma viszont az egyik legkomolyabb mérce. Legalábbis a – bulvár – média szerint. Rendszeresen a verseny délelőttjén olyan híradások jelennek meg, hogy a „kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt idén sem dől meg a Nemere II rekordja”, miközben gyönyörű – mondjuk nyugati szélben, ragyogó napsütésben, hatalmas taktikai csata zajlik a Balatonon. Valóban, időrekord nem fog születni.

A Kékszalag rekord, nem sport, hajó vagy innováció kérdése. Egyedül és kizárólag meteorológiai kérdés. Követnünk kéne a kajak-kenu és evezős versenyek mintáját ahol nem tartanak nyilván rekordokat. Nincs se magyar se világrekord. (Evezésben van legjobb idő, de nem rekord.) Pedig azok a sportágak sokkal egzaktabbak, a teljesítmények jobban összemérhetőek mint nálunk. A pálya azonos, a víz azonos és mégse, indoklásuk szerint azért mert az időjárás, a szél és a víz hőmérséklete nagyban befolyásolja a futott időket. A futott idők így tájékoztató jellegűek.

További válaszok a következő részben.

folyt. köv.

5. rész

Érdemes egy kicsit boncolgatni az akkori időjárást és az egyszerübb matematika segítségével keresni a választ a kérdésre.

Az alábbi információ az

Országos Meteorológiai Szolgálat-tól a témában kapott levél részlete:

1955. júliusában a Balatonnál a Meteorológiai Szolgálatnak három helyen volt hőmérséklet és szélsebesség mérése az archívum adatai alapján. Balatonkenesén és Keszthely -Cserszegtoma-jon ritkábban, még Siófokon sűrűbben; 3 óránként volt mérés. Ezek alapján elmondható, hogy reggel ( 7 óra ) 19 és 21 Celsius fok közöt,  délután ( 13, 14 óra ) 26 és 28 fok között, este pedig( 21, 22 óra ) 22-24 fok volt a hőmérséklet.

A széladatok tekintetében átlagos szélsebesség és szélirány adatokkal rendelkezünk. Széllökés értékek nem kerültek lejegyzésre. A mért szélsebesség értékek Beaufortban szerepelnek:

Széladatok:

A sűrűbben elhelyezkedő csapadékmérő állomások adataiból elmondható még, hogy csapadék is volt mérhető a térségben aznap, főként a Balatontól délre, illetve a Balaton déli partja mentén több helyen. A legnagyobb mért érték 22 mm Zamárdiból érkezett, itt zivatar volt. Balatonújlakon 6.0, Balatonaligán 5.0 mm-t mértek. A többi érték a déli part mentén 2 mm alatti. Így pl. Siófok 1.6, Fonyód 1.2 mm, ez utóbbi két településről szintén zivatart jelentettek. Kevés helyről van információ a csapadék pontos idejéről a 24 órán belül. Ahonnan van, azok a csapadékot a reggeli, délelőtti órákra jelzik ( pl. Siófok ) .

Az adatok láthatóan hiányosak, de a lényeget megtudjuk belőle. Egyrészt, hogy jó szél fújt (ami nem meglepetés), másrészt, hogy az élmezőny szinte végig félszélben döngethetett.

Az még egy nyitott kérdés volt, hogy egyáltalán a hajó képes-e a távot megtenni 10:40 alatt. Nos, számoltunk egy kicsit. Tudjuk, hogy ezek a hajók nem, vagy csak nagyon rövid időre képesek túllépni a vízvonalhosszuk szabta testsebességet.

A Kékszalag pályája 155 km légvonalban. (Googe térképen lemérve) A Nemere II. hossza pedig 18 m 55 cm. Ha rendesen megdől, akkor valószínű, hogy közel a legnagyobb hosszát használja vízvonalnak. Igy ezzel számoltam a testsebességét. így jött ki a 10,464 csomó, mely azt jelenti, hogy a Nemere II. 8 óra alatt képes lenne megtenni a távot.

Ez tehát elméletben lehetséges. De van egy olyan apróság, ami egy árnyalatnyit gyengíti ennek az időnek a lehetőségét. Méghozzá a Maki (mai Hárpia) befutási ideje és teljesítménye. Több forrásból valószínűsíthetjük, hogy a Maki fél órával a Nemere II. után futott be. Tehát a Maki ideje 11:10 lenne.

Egy mai 30-as cirkáló legnagyobb hossza 13,5 m. Így ezt a hosszot használtam a számolásnál. Hasonlóképpen mint a Nemere II esetében. A Maki testsebessége így 8,82 csomó vagyis neki a táv megtételéhez 9,5 óra szükségeltetik.

Ezek az adatok nem számolnak a gyengülésben rövidebb vízvonallal, a bójavételeknél a lassulással, a tihanyi csőben szinte biztos gyengüléssel és a rajt utáni gyenge széllel.

Összehasonlításként, amikor 2003-ban a Lisa a nem hitelesített (mert a pálya 7,5 km-rel rövidebb volt) 9:26-ot futotta, akkor a mai Nemere II. 10:56-ot, a Regulus, mint a legjobb 30-as 12:15-öt ment. Az ekkor mért adatok szerint hasonló széljárás volt, de gyengébb. Optimálisan a Nemerének itt kellett volna még közel 25 perc, hogy ezt a plusz utat megtegye, ha a pálya teljes.

Tudjuk még, hogy nagyon hasonlított az 1991-es Kékszalag is szélviszonyaiban az 1955-ösre. Azon már én is részt vettem és úgy emlékszem, hogy különösebb megeröltetés nélküli félszeles menet volt oda és vissza is. Akkor ment a Nemere II 12 órát. És a rajt után kezdett el fújni az északi szél itt is. Költői kérdés, hogy tudhatott-e az 1955-ös Nemere II, ami akkor korának csúcshajója volt az 1991-es Nemere II-nél, ami akkori korszakának végét járta 1 óra 20 perccel rövidebb időt menni erősebb szélben?

Ezek persze csak számok, adatok, de a fentiek alapján egyet biztosan kijelenthetünk, hogy a Nemere II. elméletileg képes volt megtenni a távot 10:40 alatt, míg a második helyen befutó Maki is 11:10 alatt.

Legközelebb megkérdezünk néhány embert a mai vitorlássport alakjai közül, hogy mit gondolnak a témában.

folyt.köv.

4. rész

Amit érdemes tudni, az az, hogy a nap 20:31-kor ment le aznap.

A korabeli beszámolók és fényképek azt mutatják, hogy a Nemere II világosban futott be. Ez azt jelenti, hogy a Népsport korábban bemutatott számában a feltüntetett befutási időpont biztosan hibás, hisz 21:20-kor  szinte biztosan komolyan sötétedett már.

Persze ez az idő is jelentős rekord lett volna akkor, hiszen 1951-ben szintén  a Nemere II. 14 óra alatt tette meg a távot. (az már mellékzönge, hogy az elfogadott idő és a nem hivatalos beszámolók között 1951-ben is volt 2 óra eltérés)  Már elég jól látszik, hogy az akkori sajtó nem volt a pontosság mintaképe. Nézzük azért meg, hogy mit írtak még 55-ben:

Szabad Nép 1955.Július 25. – A cikk szó szerinti idézete

A Balatoni Kékszalag vitorlásverseny eredménye

A Balatoni Kékszalag vitorlásverseny szombaton reggel elindult mezőnye nagyszerű versenyt vívott. Az időjárás mindvégig kedvező volt, és a viadalon az eddigi legjobb eredmények születtek. A nagy hajók csoportjában 65 hajó vett részt. A mezőny a Balatonfüred – Balatonkenese – Siófok – Keszthely – Balatonfüred távot tette meg. A versenyt harmadszor is Németh István nyerte meg. A csillaghajók első ízben kiírt versenyében Szemes György bizonyult a legjobbnak. Ebben a legjobbnak. Ebben a hajóosztályban az indulók a Balatonfüred – Balatonkenese- Siófok – Balatonföldvár- Balatonfüred útvonalon versenyeztek.

Nagy hajók: 1 Németh István (Bp. Vasas) Nemere 11 óra 30 perc, 2. Farkas (Bp Vasas) 12 óra, 3. Gál (Balatonalmádi Építők) 12:10. Csillaghajók 1. Szemes György (Bp. Törekvés) 2. Galambos (Bp. Vasas) 3. Tolnai (Balatonfüredi Vasas).

És van itt egy beszámoló a Szabad Ifjúságban, ami alapjaiban különbözik az előző beszámolóktól. Itt mintha az újságíró személyesen is a helyszínen lett volna és úgy írta meg beszámolóját. Bár ez a cikk is tele volt tévedésekkel.

Szabad Ifjúság cikk 1955. Július 26. – A cikk szó szerinti idézete

A BALATON KÉK SZALAGJÁÉRT

„FÚJT A SZÉL ÉS VITORLÁZTUNK” – csak ennyit mondott Németh István a Bp. Vasas versenyzője,

a „Balaton kék szalagjáért” lefolyt vitorlásverseny győztese a verseny után.

A Nemere II. kormányosa (a hajó 75 négyzetméteres cirkáló, legénysége nyolc fő) a hét végén harmadszor nyerte meg kedves hajójával a „magyar tenger” hagyományos versenyét. Ideje -11 óra 21 perc -az eddigi legjobb teljesítmény, több mint egy teljes órával jobb az előző csúcseredménynél, amit szintén ő tartott. Olyan kedvező volt a széljárás, mint még sohasem: szinte végig heves északi szél fújt, ez röpítette előre a hajókat. Ezúttal nem volt szüksége „cirkálásra”, mint az előző, két esztendeje lezajlott „kék szalag”-versenyen.

(Cirkálásnak azt nevezik, amikor a kedvezőtlen szélirány miatt cikkcakkban kell vitorlázniok a versenyzőknek, hogy a széliránnyal átellenben lévő célba jussanak.)

Szinte a legeszményibb egyenes vonalon vitorlázhattak Némethék a Füred-Kenese-Siófok-Keszthely-Füred útvonalon. Némethék kiemelkedő tudására jellemző, hogy indulás után rögtön az élre álltak és Alsóörsnél már vezettek.

„ÉS AKKOR ELTÖRÖTT A BUM” – ezt nem Németh Istvánék mondják, hanem a többi vitorlásversenyző számol be így a verseny legkritikusabb pillanatáról. Hiszen ritka dolog, hogy a „bum”, vagyis az alsó vitorlarúd eltörik, heves, erős szél kell hozzá. (Ebben, mint már írtuk, nem volt hiány.) Németh István maga is bevallja, hogy abban a pillanatban, amikor hatalmas reccsenés jelezte a bajt, gondolatban már elbúcsúzott az elsőségtől, a vitorlásversenyzők számára legnagyobb sikert jelentő „kék szalag”-tól.

Lehetetlennek látszott az erős szélben kijavítani a törött vitorlarudat. A Nemere II. legénysége azonban megpróbálta a lehetetlent.

Minden erejüket megfeszítették, hogy megbirkózzanak a széllel, amely most is fújt. Verejtékes munka volt, de – sikerrel járt.

Ezután már „csak” vitorlázniok kellett. A kenesei bólyánál hét perc, a siófokinál 14 perc a tihanyi szorosnál már 20 perc volt Némethék előnye, s a keszthelyi bólyánál már azt is lehetett látni, hogy remek idővel nyerik a versenyt, az eddigi legjobbal a Balaton kék szagjáért folyó küzdelmek során. Az idei, tizedik versenyt különösen nagy érdeklődés előzte meg:

Kíváncsian várta mindenki, hogy Németh István, az 1951-es és 1953 győztes folytatni tudja-e sikersorozatát?

Hát tudta, hiába törött el a „bum”, ez sem tudta megakadályozni a Bp. Vasas kiváló versenyzőjét abban, hogy az első helyen végezzen.

Ezzel eddig egyedülálló eredmény ért el, mert rajta kívül még nem volt senki, aki háromszor győzött volna és így hat esztendeig díszíthette volna hajójának árbocát a félméter hosszú, arannyal átszőtt kék selyemszalaggal.

SZEMES GYÖRGY HAJÓJÁNAK ÁRBOCÁN is leng a kék szalag, a „réginek” pontos mása. Szemes György, a Bp. Törekvés versenyzője nyerte ugyanis versenyzőtársával, Papp Lászlóval, a csillaghajók „kék szalag” versenyét. amelyet az idén először írtak ki. A csillaghajók külön „klaszszist” jelentettek a vitorlasportban. Azt mondják, hogy ami az 500 kcm-es versenygép a motorversenyeken, az a csillaghajó a Balatonon. Remekül lehet vele menni, de nagyon kell tudni vitorlázni a kormányosának. Szemes György tud…

A második helyezett Galambos Jenő sokáig vezetett, de náluk is, akárcsak Németh cirkálóján, eltörött az alsó vitorlarúd.

Ők nem tudták megjavítani, de két versenyzőtársa, Simon Károly és Vígh Gyula sokszor derékig a vízbe hajolva fogta, úgyhogy végül is – ha nem is győztesen – szép helyezés birtokában búcsúzhatott a Balaton legnagyobb versenyétől.

A „KÉK SZALAG” sorsa tehát két esztendőre eldőlt. Két esztendeig csak álmodhatnak róla a vitorlázók, kivéve természetesen Németh Istvánt és Szemes Györgyöt, akik ha felnéznek az árbocra és ott látják  lengeni a kák selyemszalagot, nyugodtan megcsíphetik karjukat: nem álmodnak.

Az utolsó meglelt “beszámoló” igen szűkszavú.

Magyar Nemzet cikk 1955. Július 26. – A cikk szó szerinti idézete

Vitorlázás: Balatoni kékszalag verseny:  1 Németh I.

Abban az évben Magyarországon hét országos lap volt. Ebből kettőben semmiféle hír nem volt a versenyről, a többi ötöt fentebb olvashatták. Az ötből négy ír az időről. Négyből három  rekord idejét 11:30-nak írta. Egy, a Szabad Ifjúság pedig 11:21-re. Az ember azt gondolná, hogy ez az időpont biztosan nem jó. Viszont ez egy perc híján összecseng a Népsport befutási idejével.

Na most mi lehet a helyzet és honnan származik a 10:40? Segítséget kértünk az Országos Meteorológia Szolgálattól, hogy milyen idő volt akkor és végeztünk néhány számítást, hogy egyáltalán megfutható lehetett ez a rekord.

Ez a következő részben olvasható.

folyt.köv.

Forrás: 

3.rész

A verseny kimenetelével kapcsolatban már szívrepesve vártuk az első nyomokat.

Ezt a  Népszava szállította. A dolog persze nem volt meglepetés, mert ennek a számnak az ismerete keltette fel bennünk a kételyt a rekordidő hitelességével kapcsolatban. Tehát ezt kerestük legelöbb. Íme:

Népszava cikk 1955. július 26.


– A cikk szó szerinti idézete

Németh István örökös védője lett a balatoni  „Kék szalag”-nak

A balatoni >Kék szalag< vitorlásverseny szombat reggel rajtolt Balatonfüredről.

Az időjárás az első két órától kedvező volt és míg a múlt évben 40 óra volt szükséges a Balaton körbehajózásához, addig az idén a győztes hajó 11,30 óra alatt tette meg a körülbelül 200 kilóméteres távot.

A nagy hajók csoportjában – 65 hajó közül – Németh István (Bp. Vasas), a Balatonfüredi hajógyár  művezetője, >Nemere< nevű hajójával nyerte meg a versenyt. Ezzel végleg megszerezte a  >Kék szalag<-ot és a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vándorserlegét.

A nagy hajók versenyével egyidőben, kisebb távon, bonyolították le a csillaghajók  első ízben kiírt versenyét. Ebben Szemes György bizonyult a legjobbnak.

Kép: A Bp. Vasas Kékszalag vándordíjas vitorlázóversenyén a vezető hajó a keszthelyi fordulóban

Mint látható ez a cikk is 11:30-as időről ír. Egy nyom nem nyom reméltünk találunk mást is, ami megerősít minket. Meg is jött:

Népsport cikk 1955. Július 25.


– A cikk szó szerinti idézete

Németh István harmadszor is elnyerte a balatoni kékszalagot

Szombaton reggel rajtolt Balatonfüreden a 10. balatoni kékszalag-verseny nagyhajós mezőnye.  A gyönyörű nyári időben, gyenge szélben 65 cirkálón és túrahajón mintegy 300 versenyző vágott neki a több mint 200 km-es távnak.

A feladat a Kenese, Siófok, majd Keszthely előtt elhelyezett bóják kerülése után a legrövidebb idő alatt bevitorlázni a balatonfüredi célba. A gyenge szelet a délelőtti órákban, amikor a

a mezőny Csopak-Alsóőrs magasságában haladt, hirtelen erős északi szél váltotta fel, s ez kitartott egész napon át.  A résztvevők nagyszerű versenyt vívtak, 11 óra előtt kerülték a kenesei bóját, majd nemsokára a siófokit. Itt már Németh István vezetett, sőt Siófok után a 75 köbméteres cirkáló előnye már közel 3 km volt. Az első hajó innen nem egészen öt óra alatt ért el Keszthelyre, s Németh 15,55-kor kerülte a bóját. Előnye ekkor közel fél óra volt. A célba 21.20 perckor futott be a győztes hajó s ezzel új kékszalag-csúcsot állított fel: 11 óra 30 perc alatt vitorlázta körbe a Balatont.

Másodiknak Farkas László (Bp. Vasas) futott be 21.50 perckor Maki nevű hajóján, majd kisebb-nagyobb időközökben a többiek.

A 10.balatoni kékszalag-versenyben:

1 Németh István (Bp. Vasas) Nemere II nevű hajóval,  2. Farkas L. (Bp. Vasas) Maki r. h.,  3. Gáll (Balatonalmádi Építők) Tabu n.h., 4. Horváth L. (Balatonfüredi Vasas) Kékmadár n. h., 5. Szabó A. (Bp. Törekvés) Viking n. h., 6. Horvátj B (Bp. Vasas) Addio nevű hajóval.

A versenyosztályok győztesei. 40-es: Gáll. 30-as: Farkas L., 22-es: Kupecz (Bp. Vasas) Jómadár n.h., Európa 30-as: Jankovics (Bp. Törekvés) Pinguin n.h., 50 Dulácska (Bástya VTSK) Kenesén n. h., 25-ös Szabó A.

A csillaghajók első ízben vettek részt a kékszalagon, de lényegesebb rövidebb távon. (Füred-Kenese-Siófok-Földvár-Füred)

Félórával rajtoltak a nagyhajók után és hamarosan utolérték a nagyhajós mezőnyt. Már az első kilómétereken Szemes, Galambos és Bókay megugrottak a mezőnytől, s ebben a sorrendben vették a kenesei bóját. Siófok előtt Tolnay lett a harmadik (70 perc volt Szemes ideje Kenese és Siófok között)

Földvár után a szél időnként már viharos erejű volt, s a versenyzők kénytelenek voltak csökkenteni a hajók vitorlázatát. A Tiszta cirkáló szakaszban Galambos utolérte a végig vezető Szemest, de vitorlafa törés miatt előzni már nem tudta. A Győztes hajó 15.55 perckor ért a célba.

A Csillaghajók kékszalag-versenyében: 1 Szemes György dr., versenyzőtársa Papp László (Bp Törekvés), 2 Galambos vt. Simon (Bp. Vasas). 3 Tolnai vt. Erdélyi (Balatonfüredi Vasas), 4 Bókay (Bp, Honvéd),  6 Zombory (Bp Honvéd)

Már majdnem örültünk, de egy apró adat hiteltelenné tette az egész cikket és a 11:30-as időt is. Ha a Nemere II. 21:20-kor futott be, akkor nem lehet az ideje 11:30, hanem 50 perccel rosszabbnak kéne lennie. Persze konkrét információnk nincs a rajtról de arról sem hallottunk, olvastunk semmit, hogy bármi megváltozott volna. A rajt időpontját egyetlen újság egyetlen beszámolója sem említi. Viszont találtunk erre hivatkozást a Népsport egy korábbi számában.

Népsport cikk 1955. Július 21.


– A cikk szó szerinti idézete

-Balatonfüred. A „Kékszalagot” Németh István (Bp.Vasas) védi a Nemere II nevű cirkálóval s rajta kívül szinte valamennyi cirkáló ás túrahajó nevezett a versenyre. Ezúttal első ízben rendezik meg a csillaghajók Kékszalagjáért vívott túraversenyt a Balatonfüred-Kenese-Siófok-Balatonföldvár-B.füred távon. A nagyhajók rajtideje 9 óra. a csillaghajóké 9.30.

Ha elfogadjuk, ez alapján, hogy a rajt 9-kor volt, akkor a 26-i Népsport cikkében szereplő befutási időpont azt jelentené, hogy a Nemere II ideje nem 10:40, nem is 11:30, hanem 12:20 Persze elképzelhető az is, hogy az újságíró félrehallott valamit az akkori telefonvonalakon és 9 óra 20 perc befutási időpontot írt 19:20 helyett. Belátható, hogy ezt mondjuk, egy telefonon könnyen félre lehet hallani. Akkor viszont az idő 10:20, ami meg sokkal jobb is, mint a 10:40.

Na most mi az igazság?

folyt.köv.

2.rész

Panaszkodtunk volna, hogy alig volt hír a versenyről abban az időszakban.

Erre azért a Népsportban találtak gyorsan rácáfoltak és a versenyt megelőző napon is találtunk hírt és késöbb is.

Népsport cikk 1955. Július 22.- A cikk szó szerinti idézete

200 km-en a Balaton kékszalagjáért!

Szombaton reggel Balatonfüreden előreláthatólag a Balaton összes cirkálója és túrahajója rajthoz áll, hogy tizedszer vegyen részt a legnagyobb hazai vitorlás túraversenyen, amelynek győztese elnyeri a Balaton kékszalagját.

Hankóczy Jenőnek, a magyar vitorlássport egyik úttörő ötlete nyomán első ízben 1934-ben rendezték meg a versenyt a balatoni kékszalagért. Ez a verseny a túravitorlázást, a hajózást „olvashatatlan szövegrész”vesebben a leggyorsabb hajózást hivatott népszerűsíteni. A tengeri kékszalag versenyek mintájára az egész Balaton körülvitorlázásával dől el, hogy melyik hajó árbocának csúcsán lobog két esztendeig a félméter hosszú, arannyal átszőtt kék szalag.

A felszabadulás előtt öt alkalommal rendezték meg a nagy túrát s ezeken a legjobban Kovács Béla szerepelt, aki  22-es versenyjolléval kétszer lett a szalag védője és több második- harmadik helyet is szerzett. A felszabadulás után után, az első kék szalagot – 1947 ben – Tóth Kálmán nyerte el, majd két esztendővel később Mihálkovics János lett a védő 30 as cirkálójával. Az utolsó  két kék szalag versenyen, Németh István győzött, a Nemere II nevű cirkálóval és így immár négy esztendeje védi a szép díjat.

A Balaton kékszalagjáért vívott verseny távja kb 200 km, útvonala: Füred – Kenese  – Siófok – Keszthely – Füred. Ez a táv ellenszél esetén, amikor a hajók cirkálni kénytelenek, sokszor 230-250 km-re is megnő, amit versenyszerűen végig vitorlázni hatalmas teljesítmény. A versenyzés ideje természetesen az időjárástól függ. A legjobb időt 1951-ben Németh István érte el: tomboló viharban 14 óra alatt vitorlázta körbe a Balatont. A „leglasúbb” győzelem is az ő nevéhez fűződik, két esztendővel később közel 40 óra alatt ért célba a győztes hajó. A legérdekesebb versenyt – 1936-ban Kovács Béla nyerte 32 óra alatt, ekkor a mezőny zöme majdnem másfél nappal később ért a balatonfüredi célba.

Az idén első ízben írták ki a csillaghajók kékszalag versenyét, de lényegesen rövidebb távon. Így egy újabb hajóosztály nagyszámú versenyző-gárdája vehet részt a Balaton legnagyobb túraversenyén, amely állóképességében, szélismeretében, hajózában s elsősorban versenyzésben teszi próbára a résztvevőket.

A verseny napján is megjelent egy híradás.

Népsport 1955. Július 23.


– A cikk szó szerinti idézete

Megkezdődött a küzdelem a Balaton kékszalagjáért

A Balaton kékszalagjáért kiírt hagyományos vitorlás túraverseny szombaton reggel kezdődött. A balatonfüredi rajthelyen gyönyörű napsütéses időben összesen 65 versenyző állt rajthoz a különféle kategóriákba tartozó hajókkal. Köztük volt Németh István is, aki a legutóbbi két kékszalag-versenyen első helyezést ért el.

A különleges sporteseményre többszáz néző gyűlt össze a rajtnál, a kikötőben horgonyzó Beloiannisz kirándulóhajó fedélzetéről pedig több mint 200 külföldi vendég gyönyörködött a nagy vitorlás seregszemlében. A verseny résztvevői Balatonkenese vették útjukat, ahonnan Keszthelyre vitorláznak, majd a Balaton teljes megkerülésével térnek vissza a rajthellyel azonos célba, Balatonfüredre. (MTI)

Szerencsére a Népszava sem maradt el a verseny napján

Népszava 1955. Július 23.


– A cikk szó szerinti idézete

Ma rendezik meg a „Kék szalag” vitorlás versenyt

Ma rendezik Balatonfüreden a vitorlások hagyományos „Kék szalag”-versenyét. A kétévenként sorra kerülő viadalon a legjobb magyar vitorlásversenyzők szerepelnek. A „Kék szalag” vándordíjas versenyt az utóbbi két alkalommal Németh István, a Bp. Vasas versenyzője nyerte és ha most is győz, akkor végleg elnyeri a vándordíjat.

Mint látható az akkori lehetőségekhez képest rendesen be lett harangozva az esemény.

Az időjárás előrejelzések a versenyt megelőző napokban nem igértek nagyobb szelet. Az információk megbízhatóságra jellemző, hogy míg 21-én a Népszava az időjárás jelentését az alábbi fejléccel jelentette meg: „Kissé csökken a meleg” 22-én már azt írta, hogy „A meleg idő tovább tart” 23-án pedig „Meleg idő, záporok”

A verseny napján 26 fokot mértek Siófokon. De ez és az időjárás további részletei már a következő rész tartalma.

folyt.köv.

Bevezető

1. rész

Szeretnénk rögtön az elején leszögezni, hogy a cikksorozatunknak nem célja elvenni bármit is, esetleg megkárosítani, vagy bárkit is megbántani. Bár azt is tudjuk, hogy olyan témához nyúlunk, ami a magyar vitorlázás történetének talán egyik legérzékenyebb pontja.

Pusztán a kíváncsiság  hajtott bennünket és olyan eszközöket használtunk, amik bárki által elérhetőek, így például az Országos Széchenyi Könyvtár Mikrofilm tára, az Országos Meteorológiai Szolgálat archívuma, MTI archívum stb. Ezeket minden esetben pontos megjelöléssel fel is tüntetjük, majd bemutatjuk azok másolatát. Nem véleményt  és elméleteket gyártunk, hanem kérdéseket teszünk fel, objektív szempontok alapján, így mindenki saját maga  eldöntheti, hogy melyik tényt veszi figyelembe, melyik szimpatikusabb  neki. Cikksorozatunk végén megpróbálunk megszólaltatni olyan személyeket, akik napjainkban meghatározó alakjai a hazai vitorlás életnek, de teret kívánunk adni rendezett körülmények között a tisztelt olvasó részére is a véleménye kifejtésére.

Történetünk ott kezdődik, hogy Gerlóczy Péter segítségével sikerült rábukkanni Kádár Gábor családi archívumában a  ma fellelhető egyetlen mozgófilm részletre az 1955-ös Kékszalag rajtjáról. Az ennek kapcsán elindult beszélgetésből az is lassan körvonalazódott, hogy a köztudatban elterjedt rekord, -melyet akkor futott a Nemere II-  ideje talán nem is hiteles. Több jel is erre mutatott, így  megpróbáltunk utána járni ennek. A 10:40-es idő mellett felmerült egy 11:30-as is, bár elég halványan. A bizonytalanság felpiszkált minket és nagy lendülettel láttunk neki a keresésnek.

Az Országos Széchenyi Könyvtárban kezdtük a kutakodást és mikrofilmen kikértük az abban az időben megjelent összes országos sajtóterméket. Szerencsére ez nem okozott különösebb gondot, mert mindössze hét ilyen volt. Ismerve a kor előitéleteit a vitorlázással kapcsolatban, nem sok eredményre számítottunk, ennek ellenére amit találtunk, az bizonyos tekintetben felülmúlta a várakozásainkat.

folyt. köv.

Szerencsédre, mert ott sem lennél sehol.

A világításhoz hasonlóan a Kékszalag éjszakájának egyik anomáliája a motor használat verseny közben. Szerintem ez olyan fokú disznóság, hogy kissé nyers leszek. Kedves Olvasó, ne vedd magadra, ha Te nem vagy ludas benne.  Ha viszont magadra ismersz, okulj belőle.

Létezik egy verseny, ami arról szól, érjünk körbe a Balatonon vitorla használatával. És ez a lényeg: VITORLA HASZNÁLATÁVAL. Nem motorozva, mert az egyszerűbb. Elsősorban csalsz, ha így teszel. Másodsorban puha vagy.
Azokkal szemben vagy tiszteletlen, akik sportszerűen beleállnak a Kékszalag időnként embert próbáló küzdelmeibe, és sokszor két napot is kint töltenek a vízen.
Nem kell elindulni,
– ha a motort nem tudod békén hagyni a rajttól a befutóig.
– ha státuszszimbólumnak tekinted, hogy elindulj a Kékszalagon, de motor nélkül nem tudod azt végigcsinálni.
– ha csak azért teszed, mert a haverod – akit már lenyomtál egyszer, mert két lábbal hosszabb a hajót vettél – elindul, viszont nem bírod ki, hogy ne használd a motort.
– ha az egészet egy olyan szintű bulinak tekinted, hogy az is belefér, ha a szélcsendesebb részeken átmotorozol.

Illetve elindulhatsz, de kérlek, ne fuss be. A befutásoddal aláírod azt, hogy szabályosan versenyeztél. Pedig ez esetben nem. A szabálytalankodás egyik legocsmányabb módját választottad.

És mint mondtam, puha vagy. Puha, mert másokkal ellentétben nem tartasz ki, hanem a könnyebb módját választod a haladásnak. Jelzem, nem attól vagy tökös gyerek, hogy a befutó listán szerepel a neved, hanem ha úgy szerepel, hogy nem szegsz szabályt. Igaz, az előbbiről valószínűleg csak Te tudsz (különben DSQ-val szerepelnél azon a listán), de tényleg kielégít, ha a haveroknak mutogatod, mekkora hős voltál, miközben tudod, hogy csaltál?

Félre ne érts Kedves Olvasó! Amiatt nem vetek a szemedre semmit, ha egy nap szélcsendben kínlódás után elfogy a cérnád és motort indítva kiállsz a versenyből. Az mindenkivel előfordul.

Talán a rendezők hozzáállása is javíthatna a helyzeten. Egy motoros, két versenybíró talán segítene ezen a problémán is. Tudom, hogy most szélmalom harcnak tűnik, de nem kell sok idő és óvakodnak majd motort indítani a sötét éjszakában is….

Valamikor volt egy olyan fogalom, hogy „vasboard”. Akkor használták, ha az útjog megadásában erősebb kifejezést akartak használni mint a „backboard” (jobb csapás). Persze egy vas 50-esen használni akkoriban akár célravezető is lehetett a megfélemlítés miatt. El lehet képzelni, hogy egy Belugával hajózó csapat milyen gyorsan fordult ki előle, még ha útjogos volt is. Ez a probléma ma is létezik.

Mindenki találkozott már azzal a helyzettel, hogy nem tudta az útjogát érvényesíteni. Az esetek nagy részében ez  tudatlanságból és/vagy nagyképűségből fakad. Utóbbi kapcsán most azokra az esetekre gondolok, amik hasonlóak a közlekedésben tapasztalható nekem nagyobb, szebb, drágább autóm van metódushoz, azzal a különbséggel, hogy itt talán az útjog szabályok be nem tartása nem vezet a renitensek sérüléséhez, halálához. Ezért aztán persze bátrabban is csinálják.

Először is tisztázzuk, hogy mi is az útjog szabály:
A legalapvetőbb szabály, hogy egy jobb csapáson haladó hajó (backboard) – ez azt jelenti, hogy bal oldalon van a boomja – egy bal csapáson haladó hajóval (steuerboard) szemben mindig útjoggal rendelkezik.
Hasonlóan fontos szabály, hogy az azonos csapáson haladó hajók között annak van útjoga, aki a szél  alatt van. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a széltől távolabb helyezkedik el. (helyesbítés. a szerk.)

Tulajdonképpen a normál közlekedésben e két szabály segítségével mindig el lehet igazodni. A versenypályán, pályajelek közelében kicsit más a helyzet.

DE sem a hajózási szabályzatban, sem a versenyszabályokban nincs az leírva, hogy valakinek azért van útjoga, mert nagyobb, drágább, akármi a hajója.

A pályán az alapvető útjog szabályok mellett nem baj, ha tudjuk, mikor van útjogunk egy pályajelnél és mi a teendő, ha hibáztunk. Ezen szabályok ismeretében elég jól el lehet boldogulni egy versenypályán, de enélkül…..

Visszakanyarodnék ahhoz, ha valaki nincs teljesen tisztában az útjog szabályokkal, és tudatlanságból nem adja meg azt. Nem, itt most nem arról van szó, ha valaki egy kiélezett helyzetben a vélt vagy valós útjogához ragaszkodik, és ezért vállalja a konfliktust, hanem arról, aki nem veszi a fáradságot és utána sem néz, hogy vajon milyen útjog szabályok vonatkoznak rá egy versenypályán, mégis elmegy egy versenyre és veszélyeztet olyan hajókat, hajósokat, akik egyébként kellő alapossággal mennek versenyezni vagy már elég rutinosak a sportban. A vitorlás versenyszabályok nagyon összetett dolgok. Szerencsére néhány szabály ismeretében már elég jól el lehet boldogulni a pályán is. DE azokat tudni kell! És érdemes is, mert sokszor éppen emiatt tudják a nálunk képzettebbek a javukra kihasználni a helyzeteket, egyszerűen mert el tudnak bizonytalanítani….

A Kékszalag mezőnye Siófoknál

A Kékszalag az útjog szempontjából  a legveszélyesebb hazai verseny. Rengeteg hajó, nagyon eltérő sebességek és méretek. Mindenkitől magas fokú koncentrációt igényel. Egy ilyen mezőnyben már elrajtolni sem mindig egyszerű mutatvány. És a verseny során a mezőny össze tud torlódni – a keleti medence pályajelei tipikusan ilyen helyek. Az éjszaka, bár a hajók sűrűsége csökken, különösen veszélyes. Az észleléstől a cselekvésig sokkal kevesebb idő áll rendelkezésünkre. És mindezek mellett ezen a versenyen találkozhatunk a legtöbb rutin nélkül versenyzővel. Fontos, hogy legalább a legalapvetőbb útjog szabályokkal tisztában legyünk. Szinte minden Kékszalagon történnek ilyen típusú balesetek, még a legrutinosabb versenyzőkkel is megtörténik a baj. Jó példa erre a tavalyi Kékszalag verseny rajtjánál történt Anna – Lillafüred incidens.

Nem elég, ha van egy kék könyvünk és egy hajónk. És bármilyen rutinosak vagyunk is, legyen kellő alázatunk a sporthoz, mert a vitorlázás mindenképpen veszélyes. Az nem baj, hogy a magabiztosságunk tükrözi a tudásunkat. A túl nagy arc azonban nem feltétlenül szimpatikus és biztosan balesetveszélyes.

Persze tudom, hogy mindig lehet fejlődni, de a kézenfekvő hibákra szerintem érdemes minél előbb megoldást találni. Bízom benne, hogy valamilyen formában segítséget tudunk nyújtani ebben, ezért is szántam rá magam ennek cikksorozatnak a megírására.

Kezdem az engem leginkább piszkáló dologgal, ami a navigációs fények hiányával vagy helytelen használatával kapcsolatos. Felmerült bennem a kérdés egy éjszakai rohanás során, hogy miért vannak olyan hajók, amelyeknek vagy egyáltalán nem égnek a navigációs fényei, vagy égnek, de helytelenül, mert mindent felkapcsolnak, mint egy jobb csilláron. Ennek utána is kérdeztem a versenybíróságnál, mert az volt az érzésem, hogy ez azért fordul elő ilyen mennyiségben, mert a „látni és látszani” szabálynak sokan csak az egyik felét tartják fontosnak – azt, amelyik számukra kedvező – és ezt szankcionálás hiányában büntetlenül meg is tehetik.

Példaképpen tudom felhozni a Bol’Dor pár évvel ezelőtti versenyét, amelyen Russell Coutts (nem hiszem, hogy be kellene mutatni) valami technikai hiba miatt nem tudta használni a navigációs fényeit. A zsűri természetesen gondolkodás nélkül kizárta, ő pedig szó nélkül tudomásul vette és elfogadta a büntetést.

Mi ebből a tanulság?

Egyrészről lehet valaki bármekkora vitorlázó, a tények makacs dolgok, nem kell feleslegesen ügyet csinálni és a vélt igazunk megvédéséért keresztes háborút indítani.

Másrészről attól, mert valaki hírneves vitorlázó, nem helyes az illetőt piedesztálra emelni, hiszen rá is ugyanúgy vonatkozik az összes szabály, mint bárki másra. Sőt valójában sokkal inkább tiszteletben illene tartania azokat.

Harmadrészt, ha azzal az indokkal nem büntetünk meg hajókat, mert nem tudjuk az egész mezőnyt ellenőrizni, akkor

• ne rakjunk csak néhány kiválasztott hajóra gps-t, mondván, hogy a mezőny összes hajójára nem lehet. A logika szerintem mindkét esetben ugyanaz.
• nem jutunk előbbre a szabályok betartatásával, mert a versenyzőknek szankcionálás hiányában semmilyen „kézzelfogható” érdekük nem fűződik hozzá, hogy betartsák azokat.

Én megoldásnak tartom a motorost két versenybíróval. Persze erre is vannak ellenérvek, hogy ember legyen a talpán, aki egy Kékszalag éjszaka után versenybíróként nem vívja ki a haragját a megbüntetett versenyzőknek, de erről meg az a véleményem, hogy a szabályokban sehol nincs leírva, hogy a navigációs fények hiánya nem jár büntetéssel, ha mondjuk lemerült az aksi, zárlatos lett a kábel, kiégett a körte vagy a haver véletlenül lekapcsolta. Ha nincs, akkor nincs és kész.

Ha meg mindent felkapcsolunk egy hajón (navigációs fények, horgonyfény, motorfény) akkor igaz, hogy jobban látszunk, csak nem tudják eldönteni rólunk, hogy motorral megyünk, ergo nem vagyunk versenyben, vagy versenyzünk, csak nem értünk hozzá, esetleg motorral megyünk miközben horgonyon állunk – ami, lássuk be, viszonylag képtelenség. Mindenféleképpen félrevezető, és mint ilyen, nem teljesen úri. Persze nem az a probléma, ha valaki egy manőver vagy szerelés idejére felgyújt plusz fényeket a hajóján, hanem ha azokat következetesen égeti egész éjszaka.

Szeretném, ha kifejtenétek a véleményeteket itt a cikk alatt, hiszen tulajdonképpen a Kékszalag Rólatok szól, értetek van, és az a cél, hogy a verseny végén a 600 hajóból 600 úgy érezze: „jó volt”.

Az időjárás kemény próbára tette a vitorlázókat, akik ennek ellenére jól helyt álltak, és a 480 nevező közül végül közel 400 hajó tudott célba érni.

Olyan értelemben azonban hagyományos volt a 48. Kékszalag Erste World Nagydíj, hogy egy olyan kormányos nyerte meg csapatával, aki eddig már tizenegyszer diadalmaskodott Európa leghosszabb távú tókerülő vitorlásversenyén. Litkey Farkas Festipay nevĹą katamaránjával Keszthely előtt vette át a vezetést, és nem is engedte ki kezéből a balatonfüredi célig. Ezzel Litkey tizenkettedik győzelmét szerezte a Kékszalag versenyeken.

A verseny – noha a szerda este lecsapó vihar néhány hajóban komoly károkat okozott – végül az előzetesen meghirdetett időpontban, csütörtök reggel kilenc órakor rajtolt el. A 481 nevezett hajó közül végül mintegy 450 vágott neki a légvonalban 155 kilométeres távnak.

Előzetesen arra lehetett számítani, hogy az erős szél felforgatja az esélyeket, ám végül ez nem történt meg. A balatonfüredi rajt után négy katamarán került az élre, és ugyanez a négy katamarán alkotta az első négy helyezettet néhány órával később, amikor a Balaton körbevitorlázása után visszatértek Balatonfüredre.

A verseny végül nem a szélben, hanem a szélcsendben dőlt el: a vezető hajók a Balaton nyugati csücskében, a Keszthelyi-öbölbe behajózva hirtelen olyan területen találták magukat, ahol szinte semmi szél nem fújt. Litkey Farkas rutinjának köszönhetően itt megtalálta azokat a szélcsíkokat, amelyeken vitorlázva megelőzte vetélytársait, elsősorban a rekordot tartó Fifty-Fifty nevĹą katamaránt.

Keszthely felől visszafelé vitorlázva a megszerzett előnyt Litkeyék már nem adták el. Az egyre erősödő szélben magabiztosan mintegy 4-5 kilométerel a Józsa Márton vezette Fifty-Fifty csapata előtt tudtak vitorlázni, és végül 8 óra 34 perc 6 másodperces idővel értek célba. Második a Fifty-Fifty 6 perc 14 másodperc hátránnyal, harmadik pedig a dr. Kaiser Kristóf kormányozta Extreme Sailing Team lett 14 perc 42 másodperc hátránnyal.

A legjobb egytestĹą vitorlás a Principessa nevĹą libera lett, amely Oroszlán Péter kormányzásával győzött ebben a kategóriában. A többtestĹą hajók előnyét mutatja, hogy abszolút értékelésben a Principessa a hetedik helyen végzett.

A versenyt a hagyományosan szombat este tartott ünnepélyes díjkiosztó zárta, amelyen a győztesek magasba emelhették az elsőknek járó egyedi herendi porcelán kupát és a Balaton Kékszalagját.

Fotó: Szántó Áron és Cserta Gábor

Facebook oldalon minden általunk megtudott apró részletről beszámolunk:

https://www.facebook.com/sailinghu/

Kövessen minket!!!

A Kékszalag szabályváltozása, mely szerint 2014 óta minden évben indulhatnak katamaránok a tókerülő versenyen, nagy löketet adott a itthon is a katamarán versenyzésnek. Egyre több kéttestű kerül a tóra, nem csak hazai hanem külföldi csapatok is érkeznek. 28-32-33-35-50 lábas gépekkel már találkoztunk tavaly is, idén pedig újabb csapatok szállnak be a játékba. 2 hete érkezett meg az Extreme Sailing Series-ből már sokak által ismert 40 lábas masszív rohanógépek egyike, majd külföldi szakemberek közreműködésével április 4-5-én összerakásra, átadásra került az első Extreme 40 katamarán.

Rég óta vártam már ezt a napot. A Principessa után saját vállalkozásom beindítására koncentráltam, de mostanra megérett a helyzet arra, hogy újra csináljunk valami igazán izgalmasat – kezd bele a történetbe Rauschenberger Miklós a hajó kormányosa. Már tavaly elkezdtünk foglalkozni a dologgal, kerestük a lehetőségeket, próbálgattuk a katamarán versenyzést miközben a Quantum Sails tervezőivel közösen több élvonalbeli katamaránra is kiváló vitorlákat fejlesztettünk. Szépen lassan összeállt a kép és kialakultak azok a lehetőségek, melyeknek köszönhetően végül az Extreme 40-re esett a választásunk – folytatja Miklós.

Április 4-én hétfőn kezdtük el a hajó Angliából érkezett boatyard csapatával az összeszerelést. A srácok nagyon jófejek és segítőkészek voltak, látszott rajtuk, hogy szeretik a járgányt nagyon, és örülnek hogy új gazdára talált, így minden apró részletre, trükkre, tippre alaposan kitértek. Mintegy másfél nap szerelés után kedden délután elérkezett a pillanat, megszólalt a Hajógyári Kikötő hatalmas darujának jellegzetes hangja, mi pedig két kötéllel könnyedén vízre tettük az igencsak impresszív méretű gépet.

Kísérőhajónk, a Bravo 6.0 segítségével vontán kimentünk a kikötőből és elvittük új szerzeményünket egy körre. Hatalmas mérete ellenére, nem túl erős, leálló szélben is rendkívül hamar kiemelkedett és stabilan tudtuk egy talpon vinni. A keddi próbakört szerdán is teszt követte. Természetesen mindenkinek fülig ért a szája a csapatból és alig várjuk, hogy újra vízre szálljunk. Tél óta szisztematikusan készülünk a szezonra szárazföldi edzéseket pedig most a hajó pontos megismerése és rengeteg edzés követ majd. Hajónk, egy SL33, egy GC32 és egy másik Extreme 40-es társaságában a Hajógyári Kikötőben „lakik” majd, így edzőpartnerekben és jó hangulatú versenyéletben sem lesz hiány!

A Quantum Sails támogatásával vitorlákat is fejlesztünk, így reményeink szerint mihamarabb azokkal használhatjuk majd a járgányt. A csapat tagjaival régóta vitorlázunk együtt, mindenkiben nagy az elszántság és a lelkesedés, így egész biztos vagyok bene, hogy gyorsan és sokat fogunk fejlődni, a versenyek és az ellenfél csapatok pedig mind jobb és jobb eredményekre sarkallnak majd minket – meséli Miklós az első tapasztalatokat és terveket.

A Team Quantum Hungary legénysége:


Rauschenberger Miklós

Soós Attila

Baráth Gábor

Sárközy András

Pécsváradi Ákos

Wéber László

Fotó: Kollman András

Mi is a BalatonHelp?

A BalatonHelp egy okostelefonra letölthető ingyenes segélykérő alkalmazás.

1. 
   1.
   
   
   BalatonHelp alkalmazás a mobiltelefonon
   
2. 
   2.
   
   
   100%-ban feltöltött mobiltelefon, vízhatlan tokban, kéz alatt, zsebben, nyakban
   

Ez a legfontosabb a biztos segélykéréshez!

A júliusi időjárás sokszor komolyan próbára teszi a versenyzőket, hiszen a nyári forróság és a szélcsend mellett gyakran viharos szelekkel is meg kell birkózniuk. Ezért a szervezők számára a hajózók biztonsága az egyik legfontosabb feladat, amelyben együttműködnek a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatával. A VMSZ 2015-ben is teljes készültséggel biztosítja majd a versenyt: hét mentőhajójuk és közel ötven vízimentő 48 órán át ügyel a mezőnyre. A Magyar Vitorlás Szövetség és a VMSZ idén közös

kampányban

hívja fel a figyelmet a vitorlázás biztonságának növelésére.

Ebben kiemelt szerepet kap a BalatonHelp okostelefon-alkalmazás, amely pillanatokon belül képes eljuttatni a szükséges GPS-koordinátákat és más információkat a mentésirányítási központba. Egy gombnyomás – és a baj pontos helyét ismerve a mentőhajók jelentős időt megspórolva tudnak a helyszínre érkezni és segítséget nyújtani. Az életmentő segítség díjtalan.

Napjaink okostelefonjai, legyenek bár Android, IOS vagy Windows operációs rendszerűek, a beépített GPS moduljuk segítségével pillanatok alatt el tudják juttatni a szükséges információkat mobil internet vagy sms segítségével a segélykérést fogadó központba. Ennek segítségével azonnal azonosításra kerül a segélykérő mobiltelefonszáma illetve a készülék pozíciója. A baj pontos helyét ismerve a mentőhajók jelentős időt megspórolva tudnak a helyszínre érkezni és segítséget nyújtani.

A BalatonHelp szolgáltatás csomag része az alkalmazás mellett a BalatonHelp Assistance is, mely opcionálisan, a vízi jármű mérete alapján megköthető műszaki segítségnyújtásra vonatkozó szolgáltatási csomag, annak érdekében, hogy a technikai mentés és egyéb ehhez kapcsolódó szolgáltatások költségei se jelentsenek túl nagy terhet a segítségre szorulók számára.

További információ a BalatonHelp Assistance csomagokról:

www.balatonhelp.hu

A MAGYAR VITORLÁS SZÖVETSÉG VERSENYZŐI SZÁMÁRA A BALATONHELP ASSISTANCE SZOLGÁLTATÁSOK 20% KEDVEZMÉNNYEL ÉRHETŐK EL!

FONTOS!

–          Az ingyenes segélykérő applikáció

használatához mindig feltöltött állapotban vigye magával a mobiltelefonját a vízre és használjon vízhatlan telefontokot

, hogy amikor segítségre van szüksége, akkor rendeltetésszerűen tudja használni készülékét.

–          Ha hosszabb időt tervez a vízen tölteni, vigyen magával pót vagy külső akkumulátort, töltőkábelt.

–

Kérjük, hogy az applikációt felelősséggel használják,

és csak próbaképpen ne indítsanak segélyhívást, mivel ezzel terhelik a rendszert és akadályozzák egy esetlegesen valódi segélyhívás feldolgozását és kiszolgálását.

–

A VMSZ mindig, mindenkörülmények között ingyenesen biztosítja az életmentést a bajbajutottak számára.

–

További segélykérő lehetőségek:

• 
  A Vízimentők telefonszáma:  +36 30 3 83 8383
  
• 
  BalaTrönk rádiós rendszer: 3E, 13E segélykérő csatornák
  
• 
  URH rádión: 16-os hajózási segélykérő csatorna (156,8 MHZ) a Balaton térségében
  

Most, hogy nincs egy hónap a rajtig, ideje alaposan áttekinteni az élmezőnyt. Van mit csemegézni, első lépésben nézzük a többtestű csapatokat.

Pauger 50 – Fifty-fifty/ Józsa Márton

– nem lehet nem vele kezdeni a sort. Hazai terv, hazai kivitelezés, és talán az egyetlen igazán profi legénység – persze ez is hazai mércével mérve. Józsa Márton és csapata birtokolja jelenlegi abszolút időrekordot, amelyet 2014-ben futottak. Tavaly 7 óra 13 perc 57 másodperc alatt teljesítették a Balatonfüred – Balatonkenese – Siófok – Keszthely – Balatonfüred távot. A hajó 50 láb hosszú, messze a legkomolyabb paraméterekkel rendelkezik a mezőnyben, 19 méteres árbocainak csak a felülete majd 20 m2. Annak ellenére ezzel mennek a srácok, hogy időközben a 35 lábas „bicska maxi” is újjászületett. A Fifty – fifty minden szélben győzelemre képes hajó, gyenge oldala minimális. Saját bevallásuk szerint a rekordban is van még laza egy óra tartalék – ide vele.

Decision 35 – Artemis Racing/ Litkey Farkas

– 11 Kékszalag győzelem, két világbajnoki cím, és egyéb pazar eredmények. Nincs mese, Litkey Farkas komoly tétet emelt. Ma már kevesen mernek befektetni a nem foiler üzemmódban közlekedni képes katamaránba, Farkas mégis ilyet, az egyik legsikeresebb európai tókerülő modellt vette meg. Övé a korábban SWE 12 rajtszámmal versenyző 2009-es építésű fekete csoda, mely hat éves kora ellenére sem számít éppen lassú bárkának. A D35 nevében fakadóan 35 láb hosszú, közel 1200 kg és brutális méretű vitorlákat hord magán. Ő is igazi minden szeles katamarán. Profi állítások és vitorla hegyek tartoznak az olcsónak éppen nem mondható hajóhoz, melytől Farkas nem titkoltan a 12. Kékszalag győzelmét várja. A felkészülést kicsit megnehezíti egy nem tervezett program, nevezetesen a szállítás során letörött árboc meggyógyítása. Ezt a karbonspecialista Pauger Carbon műhely végzi, így ha kész lesznek, akkor is alig két hete marad a csapatnak a vízi felkészülésre. Ez egy ilyen hajóval, és egy ennyire komoly csapattal akár a győzelemre is elég lehet.

Ventilo 35 – Safram/ Rodolphe Gautier

– az, hogy mi a céljuk, a szezon elején kommunikálták: Genf, Balaton és Garda összetett győzelmét megszerezni. Ehhez nem kisebb katamaránt szereztek meg maguknak, mint a korábbi genfi abszolút győztes Ventilo 35 típust. A svájci Rodolphe Gautier, aki a Ventilo M2 osztálykapitánya és a Bol D’or Mirabaud klub elnöke is egyben, kiváló legénységgel érkezik a Kékszalagra. Hajójuk 35 láb hosszú, ám csak 950 kg. Igazi gyenge szeles lopakodó, mely az erősebb szelekben is helyt bír állni. Foilerrel nem rendelkezik, de szerintük a Balatonon nem is lesz annyi szél, hogy arra lenne szükségük a győzelemhez.

SL 33 – Orange-utan/ Andreas Labek

– Az SL 33 típus talán már ismerősnek mondható hazánkban. Andreas Labek 2012-ben járt a Balatonon először vele, akkor még a fekete Black Jack volt a társa. A Fifty-fifty mögött második helyen futott be hazai legényekkel erősített csapatával. Petrányi Zoliék kisebb méretű katamaránban szerzett tapasztalatai és a helyismeretük idén is jól jönnek majd a német versenyzőnek, hiszen a 2012 évi sikeres legénység 2015-ben is egymásra talált. A hajó azonban kicserélődött, a korábban USA vizeken vitorlázó narancssárga SL-33 repíti őket vágyaik felé. A vicces nevű Katamarán új rudazattal és Quantum vitorlázattal, úgy nevezett gyenge szeles felszereltséggel érkezik a Balatonra. A német tókerülő verseny harmadik helye után a Kékszalagon is a dobogó a cél.

SL 33 – Team Black Jack/ Nagy R Attila

– Ahogy az Orange – utan, úgy a fekete Black Jack is a gyenge szeles katamarán vonulatot képviseli. 33 láb hosszú, a kategóriában a legkönnyebb, nincs 700 kg, ám ehhez komoly vitorla méret párosul. Talán már az sem titok, hogy nem csak rengeteget edzenek, de fejlesztenek is. 2014 a tanuló év volt, idén friss Quantum vitorlák, és egy nemzetközi kitekintés is szerepel a Black Jack programban. Ki tudja, lehet, hogy jövőre már Rozsdáék is szárnyalni fognak. A túlvitorlázott hajó főleg gyenge bőszeles menetekben hozhat meglepetéseket, a frissebb szélben az egyetlen egy reffelési lehetőség, bizony komoly kompromisszumokra kényszeríti a legénységet.

GC 32 – RSM DTM/ Vándor Róbert

– egy igazi öreg katamarános csapat, rengeteg tapasztalattal és közönségjátékkal. Mennek 18 lábas hajóval, éppen úgy, mint 32 lábassal minden szélben, minden körülmények között. Idén a megnövelt árboc és a sok-sok edzés meghozta a gyümölcsét. A Pünkösdi Regattán foiler bemutatót tartva magasan nyerték az első napot. Komoly meglepetés lehet az egység, hiszen lecsökkentették a 2014-es gyenge szeles lemaradásaikat, ám friss szélben a repcsi üzemmódot használva a mezőnyhöz képest egy más dimenzióban közlekednek. A 32 lábas GC32 alig több, mint 700 kg, és 5 fővel hajózzák. Saját bevallásuk szerint – ha 15 csomóig felmegy a szélerő – meglepetéssel fognak szolgálni. Sebesség potenciáljukra jellemző, hogy a Kenese- Keszthely rekordot is ők tartják.

Ventilo 28 – Gemini / Váradi Szabó János

– a Füreden méltán világhírű katamarán kormányos Váradi Szabó János idén megvette a Gemini katamaránt Szilassy Lacitól. Bimbi nem zsákbamacskát vett, hiszen 2010-ben már ment egy Kékszalagot kormányosként ezzel a hajóval. Ennek megfelelően a fejlesztésekhez is szakavatott módon nyúlt. Az árboc laza 2 méteres toldást kapott, és ahogy illik, új vitorlák is érkeztek a megnövekedett rudazathoz. Első számú embere Petheő Tamás, aki F18-ban mindig vele megy, és eddig szabad idejében a Black Jack fedélzetén egérkedett. Mi sem természetesebb, mint hogy a harmadik tag is a Formula 18 katamarán mezőnyből érkezik. A hajó remek állapotban van, könnyű, friss a vitorlázat, új a rudazat. Bár nem mondhatjuk el róluk, hogy fennáll a túledzettség állapota, az viszont tény, hogy messze a legkomolyabb katamarán tudás ezen a fedélzeten lesz megtalálható. Mivel a Ventilo 28-as minden szélben ütőképes hajó, meglepetés innen is várható.

Ventilo 28 – Naturaqua/ Ralf Hufnagl

– mind a hajó, mind a tulajdonosa ismerős a hazai mezőnynek. Legutóbb Andreas Hagara kormányzásával érkeztek a Kékszalagra, és 2014-ben a Fifty-fifty után futottak be alig több mint 20 perces lemaradással a 28 lábas katamaránnal. Ha ez még nem lenne elég, akkor emlékezzünk csak vissza, hogy 2010-ben a Roland Gabler vezette egység az összetett győzelmet is megszerezte. Kicsi a bors, de erős – ahogy felénk mondani szokás. Ám ne feledjük, mindig jót tesz az eredménynek pár katamarán világbajnoki cím is a fedélzeten. Az még kérdéses, hogy Ralf idén kit kér fel a kis mentaszínű suhanó kormányzásra, de hogy itt lesznek, az elég valószínű. Ám az sem teljesen elvetendő ötlet, hogy Szilassy László, aki korábban a vitorláit és az árbocát már megvette ennek a hajónak, egy merész gondolattal végleg hazai vizekre csempészi a csini bárkát.

Ventilo 27 – Bati

2014-ben hazánkba érkezett fekete katamarán nem a legújabb építés, ám kiváló közlekedési eszköz a balatoni viszonyok között. Mivel a Raffica csapat elsődlegesen liberában utazik, így tavaly Sarina Róbert vitte a fekete veszedelmet a regattákon, vegyes eredménnyel. Amennyiben valaki megszereti, törődik vele és meg is tanulja kezelni, igazi sikerekkel fogja meghálálni neki a Bati. Addig azonban mostoha körülmények között lógatja orrát a megújult Hajgyári Kikötőben.

Eagle 20 – Fogatlan/ Michael Seiferling

– a kedves név alatt egy igazi ragadozó lapul, a Fogatlan egy fekete 20 lábas carbon katamarán, igazán míves alkotás. 2014-ben vett részt először a Kékszalagon és a hajó építője – Heiner Wolshöfer – társaságában Kostyik Évával a trapézon, az összetett hatodik helyen futottak be. Az idei évre az Eagle megfejlesztette a maga foiler készletét mely révén 39 csomós sebességre is képes a hajó. Ja és a garázsban lapul hozzá egy merev szárnyvitorla is. A kérdés csak az, hogy a Fogatlan úszó üzemmódban indul-e, és mellé érkezik Heiner egy foiler katamaránnal, avagy a Fogatlan kap egy repcsi szettet. Ami viszont nem kérdés, hogy ha nekik kedvezően alakulnak az időjárási körülmények, egy életre megjegyezzük a Fogatlan nevet.

Nacra carbon 20 – Nacra/ Diószegi Zoltán

– a katamarán fenegyerekek 20 lábas hajója komoly fenyegetést jelent a friss szélben. Egyrészt nem ismernek se félelmet, se korlátot, másrészt – ahogy a Tolnay emlékversenyen tapasztalhattuk – 18 csomó körüli szélben teljes vitorlázattal, bliszterrel püfölik meg a tiszteletre méltó GC 32 és SL 33 haverokat. Ám ha kisimul a Balaton, akkor a vízvonalból fakadó hátrányokkal nekik is meg kell küzdeniük. Titkos fegyverük a déli partra importált foiler szettes testvérük, ám a rokonok is csak erősebb szélben és nagyobb tapasztalat birtokában vehetik el a nagyok játékait.

Huncat HUNCAT – Rajnai István

– van az a körülmény, amikor a gyenge szeles katamaránok jelentős része fülét-farkát behúzva menekül a kikötőbe. Ekkor Pici és keszthelyi legénysége finoman ráhúz, egy lábra állítja a tankot, és átveszi a vezetést. Azonban gyengébb szelekben türelemre szoktat a közel két tonnás katamarán. Hiszen hiába a negyven lábas hosszúság, ha a felépítmény kissé túlsúlyos a versenytársakhoz képest. Ám a meteo statisztikák szerint minden tizedék évben viharos a Kékszalag. Ha ez idén így lesz, nekik áll a zászló.

A fenti összefoglaló a teljesség igénye nélkül, a sajtótájékoztató napján rendelkezésünkre álló információk alapján készült. Hamarosan folytatjuk az egytestű csapatokkal.

Forrás: Team Black Jack

„A Magyar Vitorlás Szövetség számára a Kékszalag, és a hozzá kapcsolódó események: az ifjúsági versenyzőknek kiírt Kékpántlika és a kisebb katamaránok versenyzését biztosító 2Szalag verseny az év egyik legfontosabb rendezvénye. Évek óta kitartó partnerünk a versenyek és a parti programok szervezésében Balatonfüred városa, és rendkívül nagy örömünkre szolgál, hogy idén már jóval a vitorlás évad megkezdése előtt olyan komoly, erős támogatót köszönthetünk a fedélzeten, mint a budapesti ÁRKÁD” – mondta csütörtökön dr. Kollár Lajos, a Magyar Vitorlás Szövetség elnöke.

„A Kékszalag olyan esemény, amely évről évre joggal vonzza a látogatókat – egyedülálló, minőségi program, amely nemcsak a vitorlázókat, hanem a Balatont kedvelő családokat, a természet és a szabadidő nívós eltöltése iránt elkötelezett embereket is megszólítja. Ők a mi célközönségünk, hiszen az ÁRKÁD-ban örömmel látjuk a minőségi termékeket kereső családokat és az azokat kínáló kereskedőket is. Ezért véltük úgy, hogy a Kékszalag támogatása mindkét fél számára előnyös együttműködést jelent, s örömmel mondhatom, hogy ebben a törekvésünkben kiváló partnerre leltünk a Magyar Vitorlás Szövetségben” – húzta alá Vizsolyi Dániel, a budapesti ÁRKÁD Bevásárlóközpont igazgatója.

A Kékszalag Európa legnagyobb tókerülő vitorlásversenye, ahol évről évre közel 600 hajó, mintegy 3.000 sportoló teljesíti az embert próbáló távot. A balatonfüredi rajttól az ugyancsak itt elhelyezkedő célig légvonalban 155 kilométert kell megtenni, s erre 48 óra áll a hajósok rendelkezésére. Az elmúlt évben a Fifty-fifty nevű, high-tech, magyar tervezésű, karbonból készült, kétárbocos katamarán nyerte a versenyt, s egyben fantasztikus 7 óra 13 perces rekordot állított fel a táv teljesítésére, amelyet rendkívül nehéz lesz majd felülmúlni.

A 47. Kékszalag ÁRKÁD Nagydíj névadó támogatója a budapesti ÁRKÁD Bevásárlóközpont, amely több mint kétszáz üzlet egyedi kínálatát biztosítja vásárlóinak. A nemrégiben felépült ÁRKÁD2 megnyitása óta a bevásárlóközpont Magyarország egyik legnagyobb eladóterével büszkélkedhet. A tervek szerint a 47. Kékszalag ÁRKÁD Nagydíj rajtjáig hátralévő hónapokban több, vitorlázáshoz kapcsolódó eseménynek is otthont ad majd a bevásárlóközpont.

46. Kékszalag – Audi Nagydíj

Rekordok után viharos szél az éjszakában

Átlagon felüli számú célba érkezés a versenyen!

Az elmúlt napokban a verseny idején és utána a magyar médiumokban sorra jelentek meg a szenzációhajhász hírek, miszerint a viharos szél „szétverte a Kékszalag versenyt”, és rendkívül sok hajó, a mezőny egyötöde kiesett a versenyből!

Mi a valóság?

A 46. Kékszalg Audi Nagydíjon a szokásosnál több hajó teljesítette a pályát! A statisztika jöjjön majd lejjebb…

Minden egyes Kékszalagról az egyes résztvevőnek más-más élménye marad, és ez a szép az egészben. Mást jelent annak, aki egy gyors hajóval az abszolút győzelemre törve még az első napon, az éj leszálllta előtt célba fut, és természetesen mást annak, aki egy lassú túrahajóval leginkább a 48 órás limitidőnek próbál megfelelni.

Idén sem ért véget a verseny a Fifty-Fifty óriási csúcsidő javításáva, és a Raffica egytestű hajók közötti új rekordjával.

Július 10-én este a rajt otán nagyjából kilenc-tíz órával a nyugati medence felől folyamatosan terjedő erős esőzés terítette be a Balatont, majd, ahogy azt az Országos Meteorológiai Szolgálat előre is jelezte – az észak-északnyugatira forduló szél 55-65 km/óra sebességűre erősödött, amelyben 70-75-ös széllökések is akadtak. Vagyis az éjszakában Beaufort 6-7-es széllel kellett megbírkózniuk a versenyben lévőknek, amelyet még félelmetesebbé tett a sötétség és kellemetlenebbé a zuhogó eső.

Éjszaka sokat dolgoztak a mentőhajók. Több, mint harminc hajót vontattak biztonságba, és akadt néhány olyan is, amelynek fedélzetéről partra hozták a vitorlázókat. személyi sérülés, komoly nem történt, és nem tűnt el senki. De akadt két-három elsüllyedt hajó, és ezúttal is többen sodródtak a déli parti sekély vízbe, zátonyra.

Mennyire ritkította meg mindez a mezőnyt? Lássuk a számokat?

Az elrajtolt 522 hajóból ezúttal 404 teljesítette a 155 km-es pályát. Vagyis a mezőny 77,4 százaléka. Igaz a kiesettek számban olyanok is benne vannak, mint a tizenegyszeres Kékszalag-győztes Litkeíy Farkas, aki műszaki hiba miatt még a verseny elején közepes erejű szélben esett ki a küzdelemből.

Miközben a szenzációt találni vágyó sajtó azon durrogott, hogy milyen sokan adták fel a versenyt, ez valójában az elmúlt hét évet vizsgálva átlag feletti célba érkezés. Az átlag ugyanis 2008-2014 időszakban 72,7%, ha pedig a nem túl gyenge, nem túl erős szeles 2008-as és 2009-es, könnybben teljesíthető Kékszalagokat kivesszük a sorból, akkor az elmúlt öt évben a befutási átlag 64,9%, és az idei a második legnagyobb létszámú célba futás!

2011-ben, amikor szintén este erősödött be a szél, és sok hajó járt pórul az éjszakában, a mezőnynek mindössze az 57 %-a tudott eljutni a célig.

Ha jön a gyenge szél, és éjjel az árvaszűnyog had, olyankor pedig még többen menekülnek ki a vízről, mint amikor viharos erejű a szél. 2010-ben például a mezőny 42,3 százaléka futott be a célba…

A vitorlás versenyzéshez ugyanis elsősorban szél kell! Egy nagyhajós távolsági navigációs versenyen ha Beaufort 6-7 erejű szél fúj, és pláne ha erről az előrejelzések pontosan szólnak, az nem vihar, hanem erős, viharos erejű szél.

Persze aki pórul járt, akit komoly anyagi kár ért, szenvedett a vele történtek közben, az most nyilvánvalóan nem kíván még egy ilyen versenyt. De még köztük, az árboctöröttek, partra sodródottak között is sokan vannak, akik beismerik, hogy ők hibáztak, vagy pontosan látják a pechüket, a műszaki hiba okát, ami rossz sorukat okozta.

Érdemes meghallgatni azokat, akik teljesítették a pályát, hogy milyen szelet kívánnak egy ilyen versenyre! Persze az ideális a változatos középerős. De ha azt éppen nem lehet, akkor vajonmilyet választanának? Gyenge szeleset, mint amilyen tavaly, de különösen, amilyen 2010-ben volt? Vagy olyan erős szeleset, ha úgy tetszik viharosat, mint az idén, vagy 2011-ben volt?

Na jó, az a zuhogó eső azért túlzás volt, az tényleg nem kéne!

Fotó: Szekeres László



Forrás: kekszalag.hu

Engem személy szerint soha semmilyen formában nem befolyásolt az, hogy a Kékszalag élmezőnyében, liberák, katamaránok, sárkányok, koboldok, varázslók vagy olyan  vitorlával hajtott eszközök versenyeztek, amikkel szemben esélyem sem volt a magam osztályhajójával. Soha, még csak fel sem merült bennem, hogy ettől függne az indulásom. A Kékszalag olyan verseny, amin el KELL minden évben indulni, mert ez a vitorlás társadalom legnagyobb kohéziója és legnagyobb közös élménye.

Ezen részt KELL venni és megvívni a saját harcunkat, a széllel, vízzel, minden olyan szokásos elemmel, amivel egyébként a vitorlázó találkozik. De persze, ha nem a saját környezetünkre tekintünk, hanem a tőlünk egyre távolodó élmezőnyre, akkor nem élvezhetjük igazán ezt az eseményt.

Éppen ezért nem értem, hogy miért hallok sértődött hangokat, miért ismétlődik  évről évre ugyanaz, hogy a rohanógépek így, meg a rohanógépek úgy, meg különben is a katamaránok más dimenzió és esélyünk sincs velük szemben?  Miért –kérdem én?- Amikor valaki egy 22–es cirkálóval indult, akkor volt esélye a Nemere II-vel szemben? Nem hiszem.

Mi a baj azzal, hogy a katamarán egy más dimenzió? Nem értem. Tényleg nem.  Mindig kerekedett a szemem amikor ilyet hallottam. És épp ésszel fel sem tudtam fogni, hogy valaki ezért ne induljon a Kékszalagon.

Mégis egy beszélgetés kapcsán elkezdtem a rendezők szemszögéből nézni a dolgokat. Ha van egy ilyen okú lemorzsolódás, akkor előbb vagy utóbb tenni kell ellene. Nehéz dolog,  mert a fejlődést sem szabad gátolni, és azokat sem szabad semmibe venni, akik ilyen értelemben már „elavult” hajókkal versenyeznek.

Hogyan lehet feloldani ezt a helyzetet? Semmiképpen nem úgy, hogy nem tiszteljük a múltat, gondolom én, de majd a nálam okosabbak ezt majd kitalálják. Minden esetre a rendezőknek ebben nagy a felelősségük. Semmiképpen nem szabad az eddig fontos osztályokat háttérbe szorítani. Talán, hogy konkrét példával éljek, az eddig fontosnak tartott osztály, a klasszikus egytestűek sorrendjének kihirdetését közel a díjkiosztó végére hagyni nem volt teljesen szerencsés tavaly. Valószínű nem sokan hallották a helyszínen, hogy a győztes az Anna nevű 70-es cirkáló lett.

Egyszóval vitorlázzon mindenki saját tudása és lehetőségei szerint a legjobban, de ne számára elérhetetlen cél befolyásolja a kedvét. A rendezők is azon dolgoznak, hogy a Kékszalag mindenki számára egy jó verseny legyen, de a fejlődés megakadályozása nem tartozik a tervek közé.

A balatoni nyaralások minden magyar gyerek életében meghatározó élményt jelentenek. Van, akinek a strandolás, van akinek a környékbeli kirándulások, van akinek a hajózás marad örökké emlékezetes – de felnőttként szinte mindannyian tovább akarjuk adni ezeket a benyomásokat gyermekeinknek.

A hajózással kapcsolatos szak- és szépirodalommal foglalkozó SailingBooks.hu kiadásában a héten egy olyan könyv jutott el a könyvesboltokba, amely egy család és a gyermekek szemszögéből mutatja meg a Balaton nyári arcát.

A Vitorlás vakáció című könyv a nagyobb óvodásoknak és a kisiskolás korosztálynak készült. Egy háromgyerekes család balatoni vakációjáról szól, amelynek során közelebbi kapcsolatba kerülnek a vitorlázással. Bejárják a Balatont, ismerkednek a hajókkal, belekóstolnak egy vitorlásiskola mindennapjaiba, megtekintik a híres Kékszalag verseny rajtját, és a végén maguk is részt vesznek egy vitorlás túrán.

Zsombi, a legidősebb fiú nagyon sokat tanul legnagyobb tavunkról, és a vitorlázásról, de rendkívüli élmények várnak testvéreire, a minden lében kanál Lucára és a legkisebb Csibészkére is. Társuk mindenben a vitorlázópalánta Julcsi, és természetesen Csempe, a vidám, izgőmozgó kis foxi is.

Részlet a könyvből:

„…A korábbi káoszból közben lassan egyfajta rend bontakozott ki. A hajók jól láthatólag egy irányba indultak, a mólóról nézve mindegyiknek balra állt az eleje – bocsánat, az orra.

– Hölgyeim és uraim, egy perc van hátra az idei Kékszalag rajtlövéséig – magyarázta a kopasz a színpadon, ugyancsak átszellemülten. – A gyorsabb hajók lendülettel érkeznek a rajtvonalhoz, a lassúbbak nehezebben fognak elindulni. A mezőny Balatonfüredről először Balatonkenesének tart majd.

Zsombi nem teljesen értette, hogy mi az a mezőny, mert itt bizony csak vizet látott, mezőt egyáltalán nem. Sőt, már vizet is alig, a hajók olyan közel voltak egymáshoz, hogy szinte át lehetett ugrálni egyikről a másikra. De nem ugrált senki, hirtelen, mintha vezényszóra csinálták volna, minden hajón lázasan elkezdték huzigálni a köteleket. Sott, azaz behúzókötél, jutott eszébe Zsombinak, amit a hajósiskolában hallott.

A kopasz közben elhallgatott, a recsegő hangszóróból most egy férfihang számokat sorolt:

–Ötvenöt, ötvenhat, ötvenhét, ötvennyolc, ötvenkilenc, rajt!

Amikor elhangzott a „rajt” szó, a huszár mellett álldogáló férfi egy rudat érintett az ágyúhoz, amiből ennek hatására füst szállt fel, és óriási durranás hallatszott. A móló előtt álló motoroson lehúztak egy nagy piros X-et ábrázoló lobogót, és fellőttek egy piros színű rakétát. A gyerekek lenyűgözve nézték az eléjük táruló óriási nyüzsgést, csak Csibészke fogta be a fülét, mert félt az ágyúdörgéstől…”

A vidám, balatoni hangulatot kiválóan megjelenítő illusztrációkat Takács Viktória készítette, a szöveg Náray Vilmos munkája, aki vitorlázóként és három gyermek édesapjaként kiválóan ismeri a Balatont és a balatoni nyarakat.

A szerzők magukról:

Takács Viktória

„A rajzolás azóta fontos része az életemnek, amióta az eszemet tudom. Az évek során kipróbáltam mindenféle technikát, stílust, de a legnagyobb élmény az volt, amikor az első kislányom születése után neki kezdtem rajzolni. Azonnal éreztem, hogy a gyerekeknek szóló alkotásokban vagyok igazán boldog. A

hello indigo

brand három éve született meg, amikor elég időm és elszántságom lett hozzá, hogy megmutassam a világnak, mivel töltöm az időm. A rajzolás mellett puha játékokat is készítek, amik között nincs két egyforma, így minden gyerek egy megismételhetetlen baráttal lehet gazdagabb. Egyébként lassan tíz éve dolgozom grafikusként és igazán boldog vagyok, hogy nap mint nap azzal foglalkozhatok, amit igazán szeretek.”

Náray Vilmos

„Kommunikációs szakemberként naponta dolgozom és küzdök szövegekkel. De a gyerekeknek írni, ráadásul a Balatonról és a vitorlázásról, arról a világról, amelyet nagyon szeretek, és ahol szívem szerint minden időmet tölteném – nos ez nem kihívás volt, hanem igazi öröm. Esténként a lányomnak olvastam esti mesét – s ha elaludt, utána készült a Vitorlás vakáció szövege. Biztosan sokan magukra ismernek majd benne: és ez nem a véletlen műve. Ráadásul Viki tökéletesen ráérzett a színekre, figurái pontosan visszaadják a nyaraló család tagjainak és barátaiknak a jellemét. A hajókkal kicsit többet küzdöttünk, de a végén ők is igazi karakterek lettek. És persze a legnagyobb kedvencem Csempe, a foxi – néha úgy érzem, mindjárt kiugrik a lapokról…”

A kötet a SailingBooks.hu kiadásában, keménytáblás borítóval, 72 oldalon jelent meg 2014. május 26-án. Megvásárolható a

www.sailingbooks.hu

és a

www.helloindigo.hu

webáruházban illetve a Líra könyvesboltjaiban és partnereinél. Fogyasztói ára 2.890 Ft.

Kapcsolat:

Litkey Farkas a magyar vitorlázás kiemelkedő alakja. Európa legrangosabb tókerülő versenyének, a balatoni Kékszalagnak tizenegyszeres győztese és címvédője. Emellett a Soling hajóosztály világbajnoka, sokszoros magyar bajnok, olimpikon.

Az Amerre a szél fúj című könyvében elmeséli hogyan jutott el az agárdi strandtól az atlantai olimpiáig, hogyan lett hobbivitorlázóból profi csapatfőnök, mit jelent számára a Balaton, kik a példaképei és az ellenfelei, mi kell a tehetségen és a szorgalmon kívül ahhoz, hogy valaki a legjobb lehessen, és persze elárulja azt is, miért annyira szerethető sport a vitorlázás.

A könyv már előrendelhető a Jaffa Kiadó honlapján:

http://www.jaffa.hu/akciok.php?akcio_id=109

Az elsõ Kékszalag versenyen 1942-ben vettem részt mint legénység, a Sólyom I nevû, 100 m2 – en felüli, osztályonkívüli tõkesúlyos vitorláson. Késõbb, 1949-tõl 1965-ig 30-as cirkálón, a balatoni 50-esen, 6 – R-en, de mindig nagy férõhelyû tõkesúlyos hajón legénységként, többedmagammal vitorláztam. Lassan rájöttem, hogy ez a verseny a Balaton legnagyobb versenye és a legrangosabb díj, amit magyar versenyzõ elérhet. 1965-ben többszöri próbálkozás után sikerült elérnem, hogy a csillaghajó flották is résztvehessenek ezen a sebességi versenyen. A sztár a további években esélyesnek mutatkozott, ezen a hosszú túraversenyen, de csak kis szélben, változékony idõjárásban. Két alkalommal, 1965-ben és 1967-ben is csak kevés választott el a gyõzelemtõl. Ezért is, de magáért a verseny gyönyörû útvonaláért, a 24 óra körüli lankadatlan figyelésért, a nagy megterhelésért tudatosan készültem az 1975 évi Kékszalag versenyre.

Már 1973-ban Holovits Györggyel együtt küzdöttük végig ezt a túraversenyt, így versenyzõtársam kitûnõ képességeit már ismertem. Összegeztem az „öreg” vitorlázók eddigi tapasztalatait is, közülük Kovács Béla bácsitól kaptam a legtöbb és leghasznosabb tanácsot. Két héttel a verseny elõtt fizikailag is készültem a hosszú verseny megterhelésére. Külön tervet készítettünk Holovits Gyurkával az élelemrõl különbözõ idõjárásra. Hajónkat gondosan elõkészítettem, de az Olympia III. mégis a parton maradt. Öt nappal a verseny elõtt, a Szakosztály Vezetõsége felajánlotta, hogy a Blott X. csillaghajóval versenyezhessünk, amit Gyurkával örömmel fogadtunk. Õ már kitûnõen ismerte ezt a hajót, hiszen az 1972-ben Kielben rendezett olimpián, ezzel versenyzett.

Július 18-án reggel vontával mentünk Földvárról Füredre, ahol 8-tól a 9 órai rajtig vitorláztunk, felmérve a lehetõségeket az enyhe szélben. A nyíltvizi rajt után elõzõ megfigyeléseink alapján, a csopaki part felé húztunk jobbcsapáson az enyhe, B-1-es északkeleti szélben. A „brázai” -nál a nád szélén fordultunk balcsapásra és a 115 induló versenyhajó elején voltunk, nyomunkban öt-hat csillaghajóval. Gyönyörû látvány volt a még egy falkában haladó mezõny. A szél gyengült és lassan a part felé fordult. Paloznak vonalában lehettünk kb. három kilóméterre a parttól, amikor széltaktikát változtatva átvágtunk balcsapáson a déli part felé. Erõsen ejtettem a sztárt, hogy minél gyorsabbak legyünk. Elkéstünk, de nem menthetetlenül.

10 óra körül megjött a déli szél és az a tíz hajó, amelyik a déli partot válaszotta, dagadó spinnakerrel, hátszélben elfüstölt elõttünk. De a szél nem jött tovább, csak kínos lassúsággal tudtunk a szélcsíkba beérni. Kenesén a 11. helyen voltunk a Csillag II. 50-es társaságában. A mezõny legnagyobb része Almádi, Alsóörs vonalában állt a flautéban. Remek déli szélben, B-3-4-es, cirkáltunk Siófok felé. Lassan kicsúsztunk ellenfeleink alól a hullámos vízen és hatodik helyen fordultunk Siófokon. A mezõnyt a Soling vezette, Tolnay Lacival a kormánynál. A szikrázó napsütésben három-négy kilóméterrel elõttünk csillogott ezüstös vitorlájuk.

A szántódi hajózási bójasorhoz érve utolértük ifjabb Farkas Laciék dragonját. Figyelve a bójákat, hajóztunk a Csõ felé, mégis kihagytuk a legelsõt Siófok felõl. Tévedésünkre a zsûri motorosa figyelmeztetett. Visszafordultunk. Körülbelül 800 métert kellett hátszeleznünk, majd ismét cirkálnunk az egyre gyengülõ déli szélben. Közben többen utolértek és a csõbõl a 11. helyen kötöttünk ki. Több sztár között próbáltunk elõbbre kerülni a hazai földvári vizeken Szemes felé, mert széltaktikánk az volt, hogy a várható erõs parti szelet a déli part közelében kapjuk meg. A mezõny eleje a délutáni naplementében teljes szélcsendbe került és a lellei móló közelében a közben megváltozott minimális északkeleti légáramlatban utol is értük õket. A háttérbõl látótávolságra felnyomult két 30-as, a Kékmadár és a Trinidad.

Rádiónkat hallgatva, a siófoki obszervatóriumból éppen interjút készítettek és jelentették, hogy Szombathely-Sopron vonalon erõs északnyugati front közeledik a Balaton felé. A Bakony felett már látszott a sötét felhõtömeg és a rádió finoman jelezte a villámlást is. Elõzõleg kidolgozott terveink szerint felváltva egy-egy órát aludtunk a hajófenékben azért, hogy az éjszakai nehezebb vitorlázási körülmények között ketten figyelhessünk. Jól számítottunk: amint a nap lebukott a hegyek mögé, megjött a parti szél és kitûnõ tempóval, balcsapásos félszélben haladtunk Fonyód felé. Addig körülbelül negyvenszer hinaraztam lebukva a víz alá, hogy tõkesúlyunkat és a kormányunkat megszabadítsam a felesleges terhektõl. Fonyód és Berény között a sorrend a következõ volt: sztárban Litkeyék, Solingban Tolnayék, sztárban Petróék, azután mi, majd sztárban Polniczkyék, és kicsit távolabb a Kékmadár és a Trinidad.

A csillagos ég apró fényeit és a félhold ezüstjét mind többször eltakarták a magasba suhanó sötét felhõk. A távolban a Bakony fölé komor felhõ-függöny húzodott. Már félelmetesen villámlott messze nyugaton és néha-néha tompán dörgött. Még mindig parti szélben suhantunk Balatonberény felé. Fél tíz körül lehetett. Hirtelen átvágott a vitorlánk és ugyanabban az irányban félszélben, de jobbcsapáson vitorláztunk tovább. Ez a szélváltozás a közelgõ vihart jelezte már. Irányt változtattunk és a fel-fel villanó fényekben a györöki fok felé vitorláztunk, kb. 4-5-ös erõsségû szélben. A hullámzás erõsebb volt a szélerõnél, így biztosak voltunk abban, hogy az északi part mentén már elsöpört a vihar elsõ nyomása. Gyurkával együtt beöltöztünk viharruháinkba, mentõmellényt vettünk és átrendeztük a hajóban lévõ holmit: mindent hátra tettünk, hogy a súlypontot hátra vigyük.

Teljes volt a sötétség, ellenfelet nem láttunk magunk körü,l a villámok fényében sem. A györöki fok alá érve a szél elállt és ekkor hangokat hallottunk a Csuhiból: egy vitorlás állt ott, talán felült a zátonyra. Nagy ívben, kb. 500 méterrel a víz felõl megkerültük. Ismét erõs szél érkezett a part felõl és bõ dekkvízzel rohantunk Keszthely fényei felé. 11 óra után értünk a jól látható, villogó sárga fényû bójához. Hányadikok vagyunk? – kérdeztük, – miután bemondtuk a számunkat. Elsõk! – hangzott a válasz. Hû, de melegünk támadt, és már fordultunk is.

A szél állandóan erõsödött és balcsapáson, raumban rohanva kerülgettük a most már szembe jövõ útjogos ellenfeleket. Ismét Györök alatt voltunk és a szél erõsödésével a hullámok is megnõttek. Most már tömegével jöttek a hajók, csak viharvitorlával, vagy reffelve, vagy csak fokkal, vagy horgonyon álltak. Ez félelmetes volt, mert a jelek azt mutatták, hogy nagy vihar volt. Luv, félszél, raum és 10 perc alatt átrohantunk a szigligeti öblön.

A badacsonyi hegy alá érve hirtelen elállt a szél és a hajónk is. Átperdültünk és visszamentünk a szél felé, Berény irányába, emlékezve Kovács Béla szavaira: „éjszaka kerüld a bazalthegy melegét, mert feldobja a szelet!…” Pár száz méter kínlódás után ismét erõs szélben futott a hajónk. Megint perdültünk és erõsen ejtve, raum-hátszéllel Boglár felé tartottunk, minimális látási viszonyok mellett. Csak a villámlások idején láttuk, hogy hol vagyunk. Ellenfél sehol.

Boglár után, háromnegyedvizen erõs északkeleti széllel (B-5) és ehhez tartozó hullámzásban hajóztunk. Kelet felõl már pirkadt, három óra körül lehetett. A lellei mólótól, amit tisztán láttunk, kb. 500 méterre fordultunk jobbcsapásra és a szepezdi öböl irányát tudtuk tartani. Rohamosan világosodott elõttünk, vésztjóslóan komor és sötét volt mögöttünk. Villámlott szakadatlan és nagyon erõsen dörgött. A Bakony hegyvonulatának tetején fehér gomolyfelhõk buktak át. Láttuk és éreztük, hogy nagy szél jön.

Félvizen lehettünk, amikor hirtelen északira fordult a szél, majd észak-nyugatira. Rögtön mi is balcsapásra fordultunk, Tihany felé. Megjött a vihar! Kilencven-száz kilóméter/óra lehetett az elsõ nyomások sebessége. A víz porzott mögöttünk és a raumban vágtató sztár hullámaitól alig kaptunk levegõt. A heves széllökések elnyomták a még keletrõl érkezõ hullámokat és szinte sima vízen siklottunk. Repült a hajó. Az egyetlen feszítõ, ami ilyenkor az árbocot tartja, pattanásig feszült. Gyurka teste, mint egy motorcsónak orra, vágta a vizet: én bebújtam mögé és onnan kormányoztam a szinte felemelkedõ csillaghajót. Siklás siklást követett és az állandó vízfüggönyben is éreztük, hogy a vihar mindinkább nyugatira fordul. Minden erõnkkel próbáltuk a hajót ejteni, hogy el tudjunk a tihanyi nád alatt csúszni, mert éreztük, hogy abban az orkánban nem tudunk fordulni… Sikerült.

A tihanyi hegy alatt kicsit gyengült a szél és a szélsõ nádszálakat éppen érintve elcsúsztunk a Beruházási Bank telepe elõtt. Kifújtuk magunkat. Visszanézve láttam, hogy a távolban két 30-as küszködik a tomboló viharban. Egész közel a part és a felsõ bójasor mellett cirkáltunk Alsóörs felé már a felsõ Balaton vizén. Megfeleztük a vezetõ távolságot, két kilóméter Alsóörs felé, két kilóméter Tihany felé.

Már az Apátság alatt hajóztunk, hat óra körül járt az idõ. Ekkor tûnt fel a csõben a két üldözõ 30-as. A szél 6-7-es erõsségû lehetett. Teljes leitvágnit és teljesen kihúzott raumõznit használtunk. Gyors volt a hajó. Víz nem volt benne, mi azonban annál jobban eláztunk. Fél hét körül futottunk át elsõnek a célvonalat.

Nagyon fáradtak voltunk, de mindenért kárpótolt minket Gyurkával, hogy miénk két évre a Balaton Kékszalagja. A hosszú verseny alatt mindenfajta irányú és erõsségû szél volt, három viharba is bekerültünk, de a hajnali nyomás felejthetetlen élményt és küzdelmet nyújtott.

Most már tudtam, hogy a Kékszalag a Balaton legnemesebb versenye.

Fotó: Hajó Magazin



Forrás: Vitorlázás 1975

Válogatás vitorlázás és balatoni témájú festményekből.


http://www.csakimaronyak.hu/

Helyszín:

Hotel Tihany Átrium földszinti és emeleti folyosó galériájában,


www.hoteltihany.com


, H-8237 Tihany, Kenderföld u. 19.

Megtekinthető:

minden nap 9-20 óráig, augusztus 10-ig, majd ezt követően új témával folytatódik a tárlat kora őszig.

A Litkey csapat egykori boat-captainje, Ormándlaki Áron ebben az interjúrészletben azt meséli el, hogy mi a különbség a túrahajók és kihegyezett versenyhajók közt.

A filmet a díszbemutató után május 21-én lehet látni a Toldi moziban!


http://www.facebook.com/events/569685886397033/

„Akkoriban a felkészülés annyi volt, hogy átvizsgáltuk a hajót, a szálingvégeket ragtapasszal betekertük” – mondja Tuss Miklós veterán vitorlázó  az 1950-es évek Kékszalagos felkészüléseiről. Akkoriban a csapatok még nem egész évben a Szalagra készültek, viszont a verseny körül már akkor is akkora felhajtás volt, mint napjainkban. A Vitorlázó című dokumentumfilm a magyar vitorlázás két legendás alakjával, Tuss Miklóssal és Csuri Zoltánnal készült interjúkkal eleveníti fel a Kékszalag történetét.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: Csabai Tibor

míg a nagy esélyesként rajtolt Gemini Ventilo 28 katamarán  hatodikként futott be a közel hatszáz rajthoz állt vitorlás közül.

„Mindkét hajó csapata remek stratégiával vitorlázott és láthatóan ez a két hajóosztály forradalmasította a balatoni vitorlázást” – vélte a győzelem után Tölgyesi Péter, a Buda-Cash vezérigazgatója, aki maga is motorosból követte favoritjainak rajtolását. A Principessa (kormányosa: Rauschenberger Miklós) egy igazi klasszikus libera, mely nagy létszámú legénységgel „egy testen egy lélekben” szellemiséggel nevel a csapatmunkára, és 2011-ben a második helyen végzett.  A Gemini Sailing Team Ventilo 28-as kéttestűje (kormányosa: Váradi – Szabó János) balatoni vitorlázósportban az utóbbi években felfedezett nagy katamarán kategóriába tartozik, akik idén a tókerülő igazi esélyeseinek számítottak. Ezek a modellek a felépítésükkel, szerény merülésükkel a balatoni körülményekhez, szélviszonyokhoz kiválóan képesek alkalmazkodni. Ezért örülünk támogatott csapataink teljesítményének és annak, hogy részt vehetünk a nemzetközi vitorlássport kéttestű szakágának hazai megerősítésében.

A Buda-Cash gratulál a magyar fejlesztésű győztes hajónak, már csak azért is, mert magyar befektetői szolgáltatóként teljesen azonosulni tudnak a hazai innováció megvalósításának minden nehézségével majd a sikeres debütálással. A Buda-Cash Brókerház is 16 éves múltja alatt számos olyan befektetési szolgáltatást, terméket fejlesztett ki önerőből, amelyek a nemzetközi tőkeerős versenytársakéval szemben képesek voltak sikeressé válni a befektetők körében. Ezt a sikert minden esetben a teljesítményükkel (hozamokkal, sikeresen alkalmazott befektetési stratégiával) érték el, hasonlóan a mostani győzteshez.

A Principessa story

Tavasszal az első edzésen sikerült megroppantanunk a hajótestet, ennek a következménye pedig több hetes kényszerpihenő lett, sajnos a Bankárkupát is ki kellett hagyni emiatt. A Fehérszalag, a Horváth Boldizsár és másfél gyengeszeles edzés volt a felkészülésünk, ráadásul a Szalag hetén még mindenki javában dolgozott.

Mielőtt jobban belemennénk, nézzük csak meg a katamaránt! Ez a hajó egy kb. 12 éve épült 25 lábas katamarán, ami gyakorlatilag keresztben elférne a győztes Fifty-Fifty testei között. Az M2-es hajóosztályban ennek van a legkisebb árboca.

Mindezt jól tudtuk, így vágtunk neki a tókerülő versenynek. Nem voltak hiú reményeink vagy túl nagy álmaink, a fő stratégiánk az volt, hogy nagy taktikai bakit ne vétsünk, illetve érezzük jól magunkat.

A keleti medence

Jobb csapáson rajtoltunk, és mentünk fel északra, az egytestű mezőnyt szépen kereszteztük. Különös volt, ahogy többen kiakadtak ránk, hogy miért kell leejteniük, vagy épp kifordulniuk miattunk. Ahogy tiszta szelet kaptunk, code0-ra cseréltük a fockot, ami jelentős plusz sebességet is adott nekünk. Almádi elé elég jó helyen értünk fel, ahol cserélhettünk gennakerre, és azzal mentünk a kenesei bójára. Kenesét a 8. helyen vettük 11:22-kor.

Siófok előtt a jóval nagyobb One d’or elment nekünk. Siófok és Tihany között viszont jött az eszeveszett száguldás, code0, mindenki a kereten, egy testen, sottolás, a Speedy-t mintha visszarántották volna, a csőhöz érve nem is láttuk már, sőt a One d’or is újra mögénk került.

A nyugati medence

Tihany után kezdődött a nagy matek, hogy merre. A One d’or megelőzött. A déli part mellett döntöttünk, ami jó választás volt, sikerült két mini zivatart is megfognunk, ahol pár csomóval erősebb volt a szél, és kaptunk frissítő esőt is. Badacsony után beültünk egy szélváltóba, ahol a Twingo nagyon meglépett a frissülő széllel, viszont ismét a One d’or elé kerültünk. Vitorla csere, és elég jó tempóban vágtáztunk a keszthelyi bója felé, és ebből a frissülésből maradt kifelé is. Ekkor Twingo már Szigligetnél járt, ahol végül egy időre be is ragadt. Utolért minket a Ventilo 28, de ahogy gyengült a szél, és ők tompultak, úgy mentünk el nekik megint.

Nagy dilemma volt, hogy code0 vagy gennaker, de ahogy cseréltek a 28-ason, cserélni kellett nekünk is. A keszthelyi bóját 8. helyen vettük este negyed hatkor.

Badacsonytól Tihany felé már láttuk, hogy a szembejövők északias szélben jönnek, ezt a szélváltót is sikerült jól elcsípnünk. Erősödött a szél, emiatt kellett húznunk egy egyes reffet, ami nem volt gyerekjáték, de utána legalább stabil volt a hajó. Így azonban voltunk megfelelően élesek, és gyorsak sem, mert pont az a szél volt, hogy a teli takli már sok, de 1 reff még kevés. Maradtunk délen, hogy a csőből jövő erősebb szélben tudjunk vitorlázni, aminek az lett a következménye, hogy a Ventilo és a Raffica megelőzött minket.

A cső előtt gyengült a szél, kireffeltünk, sőt egy kicsit még code0-val is mentünk. A csövön átérve hatalmas hullámok és komoly fújások vártak minket, itt nagyon kellett volna a reffelés, de azzal sokat vesztettünk volna, sajnos a 18as skiff így is elment nekünk.

Befutó

A 9. helyen futottunk be, ami mind a kívülállók, mind a csapat szerint nagyon jó eredmény. Utólag, sokszor visszagondolva, a 7. hely is reális lehetett volna, ha bizonyos taktikai hibákat nem követünk el. De mint tudjuk, a vitorlázásban nincsen „ha”, és utólag könnyen okos az ember.

Hatalmas élmény volt a Kékszalag ezzel a hajóval, ezzel a csapattal. Össze tudunk dolgozni, és jó hangulat volt, bár Gabesz (Jankovics Gábor) nagyon hiányzott a hajóról.

Egy kis kritika a végére: megkeserítette az életünket – és ezt már más versenyen is tapasztaltuk – hogy a kísérő motorosok össze-vissza rohangálnak a tavon, ész nélkül tolja mindegyik. Nem túl jó érzés, mikor kikeveredünk az egyik szélváltóból, és a motoros hulláma visszatolja a hajót. Sajnos ennek sincs meg a kultúrája nálunk.

A tavalyi szezon után felújított, és július 1-én az alsóörsi TVSK telepen felavatott hajó kapitányával, Fináczy László „Marci”-val és legénységével – Fekete Gyula, Gábor Zoltán, Póczik András, Ádám Ervin, Kirchknopf Gábor – indult a versenyen. A rajt után nem sokkal a keleti szél leállt és a semmi és a valami között változott az erőssége. Ennek köszönhető, hogy a kenesei bóját csak délután három óra után vettük. Kihasználva kapitányunk ismertségét az addig eltelt idő alatt sok ismerős és (addig) ismeretlen hajóval elegyedtünk szóba, ezzel is elütve a lassan múló időt. A kenesei forduló után Siófok felé vette a mezőny az irányt, mindenki más-más taktikával, különböző szélcsíkokon próbált előre jutni. A siófoki kapuktól kedvező hátszélben vitorlázva, gyönyörű látványt nyújtott a több száz spinakker színes erdeje. A megerősödő szélben egészen Révfülöpig repültünk, itt azonban a tőlünk északra lévő hajók „mozgását” (értsd: fetrengés) figyelve észleltünk egy viharos erejű északi befújást. Éjjel egykor vettük a keszthelyi bóját, a csodálatos holdfényben. Visszafelé a hajnalt a Badacsony lábainál töltöttük, ugyanis az állandóan forgolódó szembeszél vendégmarasztalónak bizonyult. Hat óra tájban sikerült búcsút intenünk a hegynek és számtalan fordulót követően sikeresen átpréseltük magunkat a tihanyi csövön is. Sajnos Keszthelytől visszafelé végig a szembe széllel kellett küzdenünk, ami nem igazán kedvez ennek a hagyományos túra-sport hajónak, de pénteken délután fél háromkor, csaknem 30 órányi vitorlázás után, a Bolygó és legénysége áthaladt a füredi célon. A Bolygó – az eredményhirdetés körüli szervezési hiányosságok ellenére – végül a Ys-III. kategória (beleértve a Ys-III/1 és a Ys-III/2 kategóriákat is) 65 indulója közül az I. helyet szerezte meg.

A legendás balatoni vitorlás a BYC másodkapitánya számára, még a mára klasszikussá vált balatoni cirkálók elterjedése előtti időkben, 1926-ban készült, a kor egyik legjobbjának tartott német hajótervező, Artur Tiller tervei alapján, kifejezetten balatoni használatra. Azóta is szinte folyamatosan járja a Balatont. Az elmúlt, több mint ötven évben a túrázásokról és versenyekről, mindig Alsóörsre, előbb évtizedekig a CSM, majd a TVSK kikötőjébe tér haza.  A közelmúltban a teljesen fa konstrukciójú hajó már elkerülhetetlenné vált restaurálására, eredeti állapotának visszaállítására a Bolygó Alapítvány támogatásával kerülhetett sor. Az utóbbi, 2004-es, a 2008-as és a 2009-es Kékszalagon elért első helyekhez méltóan, idén megismételt Kékszalag-győzelme is bizonyítja, hogy a Bolygó még ma is felveszi a versenyt a modernebb hajókkal. 1927 óta a Balatonon, híres balatoni vitorlázók által használt hajó nem csak Alsóörsön, de az egész Balatonon a legszebb vitorlás tradíciókat és az időtálló minőséget jelképezi.

Az idei újra nyílt szalag, tehát mehetnek rajta többtestű versenyhajók is. A hosszú német és svájci tókerülő versenyek sok időt és energiát kivettek a csapatból, ezért a hazaérkezésünk után mindenki kapott egy teljes hétvégét, amit a családdal, pihenéssel töltöttünk.

A reggeli daruzási tumultust elkerülendő, idén is átvittük előző este a hajót a Hotel Silver Resort kikötőjébe, így nyugodtan, idegeskedés nélkül indulhatunk neki a versenynek. A hajógyári bázisunknál a szokásosnak mondható reggeli után, öltözködés, pakolás és két motorossal indulás a hajóhoz.

A rajt reggelén a termikus keleti szél a megszokottnál erősebben fúj, kicsit kételkedünk a leállásában, de tényleg csak egy picit. A rajt a szokásos déli oldalon, elkülönített területtel, együtt a többtestűekkel. Próbálunk tisztán rajtolni, útjogosan, de Farky alulról elénk jön, így egy kicsit a zavart szelében vitorlázunk és erőteljesen kiabálunk útjogunkért a minket keresztező hajókra. Valahogy nem merjük egymást elengedni, megyünk északnak a Farkyval, a Princivel, a Geminivel, a Rubikkal, a Petrányi Zolival és egy ideig még a Malstrom 32-vel.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

A kétárbocos villám kicsit beragad a rajtnál és kifordul meghúzni a déli partot. Alsóörsnél teljesen együtt a két libera és a Farky, mi vagyunk közelebb a parthoz, a Paloznaki csücsköt még tudjuk venni, a szél felpörög és a nádas alatt el tudunk suhanni, de az alsóörsi strandnál már nagyon közel kerülünk. Annyira közel, hogy egy kicsi lassulás után, jön a vezényszó: felültünk, fordulás! Sokat vesztünk a felüléssel, visszacsúszunk a Gemini elé, a szél itt már nagyon gyengül és Kenese felé tükör a víz. Mindenki próbál szélcsíkot találni, valahogy el kell jutni a bójáig. Felmegyek az árbocra, hátha látok valamit a vízen, de sajnos csak a Fifty-Fifty jellegzetes sziluettjét látom a világosi adótornyok alatt, amint nagy sebességgel közeledik Kenese felé. Mindenki szenved, mindenki próbálkozik, de már ekkor látható, hogy újra jobb lesz a déli part.

Valahogy leszenvedjük magunkat a bójáig, sajnos sokan megelőznek minket, de végre beállunk a siófoki vonatba, a hetedik helyen. Siófokig megelőzzük a Speedy-t, majd egy takkal irány a cső. A cső bejáratánál előttünk felül a Principessa, mi egy kicsit feljebb megyünk, még egyszer nem szeretnénk szántani az iszapot. A révnél családtagok, barátok, drukkerek hada biztatott minket, nagyon jól esett a csapatnak. Ahogy lenni szokott: újraosztás a cső után! Földvár előtt áll a mezőny eleje, teljes a szélcsend a nyugati medencében. Mi genakkerrel ráesünk a Princire, minimálisra csökkentve a hátrányunkat, de el kell dönteni mi legyen. Felettünk északnak meglátunk egy keskeny szélcsíkot és hopp, fejest beleugrunk. Itt pecsételődött meg a sorsunk és elkezdődött a hosszú szenvedésünk Keszthely felé. A földvár előtt ácsorgó hajók, szépen lassan elindulnak, a csőből most kijövő hajóknak mutatják a megfelelő oldalt. Nem tudunk mit kezdeni magunkkal, csak vergődünk a gyenge szellőben, míg a déli oldalon sorra hagynak le minket az ellenfelek. Innen nincs menekvés, lehetetlen visszatérnünk a déli part közelébe. Így megy ez egészen a lellei dombokig, amikor végre jön egy kis élénkülés, amivel tudunk teret nyerni, az ellenfeleink már látótávolságon kívül vannak, kikerültünk az első tízből is.

Itt jön meg nekünk az élénk délkeleti szél, gyorsan kisebb génuára váltunk, felpörög a csapat, talán kikerülünk ebből a csapdából és utána eredhetünk a többieknek. Szépen siklatunk 11-12 csomóval a szigligeti öbölben, amikor eszeveszett tempóban jön velünk szemben a vezető piros csoda. Ámulva nézzük micsoda sebességet képes elérni. Sorban jönnek szembe a hajók, legalább Keszthelyig megtudjuk mennyit vesztettünk az északi parton. Nem keveset: 12.-nek vesszük a legtávolabbi pályajelet, 8 katamarán és 3 egytestű előttünk. Az első öt nagyon elment, köztük a nagyot teljesítő ellenfelünk a Principessa is. Nincs mit tenni, összeszorított fogakkal küzdeni egy jobb helyezésért. Az eddig hibátlanul versenyző Speedy-t még az öbölben, a 18 lábas skiffet Badacsony előtt erőből megesszük, de a többieket nem látjuk a szembe jövő forgalom miatt. Genakkerrel stabilan 10 csomót tudunk menni, amikor végre meglátjuk az előttünk levőket, amitől egyből javul a hajón a lelkesedés. Először a sárga 28-assal menő Korcsog Andrist, majd kis idő múlva a Ventilo-t is leelőzzük. A délután a Balaton körül tornyosuló, kiszámíthatatlan időjárás újra betesz nekünk és a szél átfordul 100 fokot, majd tarajos hullámok kíséretében beerősödik, lőttek a genakkeres menetnek, újra küzdhetünk szembeszéllel.

Újabb vitorla csere (ma már a századik), kis fock, egyes reff és küzdés… A Ventilo kedvezőbb helyzetben kapja meg a keletit, le is keresztez minket élve az útjogával. A Concept 25 lelassul ebben a szélben és simán elmegyünk neki, nem tud tartani. A cső felé menet ismét gyengül a szél, újabb fock csere, majd kis idő múlva ki is reffelünk. A csőben félve cirkálunk a bóják között, nehogy felüljünk ilyen sebességnél, a változatosság kedvéért még vissza is cseréljük a fock-ot és a szembe jövő mezőny végére is figyelnünk kell. Az elvonuló zivatarfelhőből még kapunk egy kis változékony erősségű és irányú szelet a befutóig, de már csak egyszer fürdet meg és végre beérünk a célba az abszolút 7. helyen.

Megyünk egy tiszteletkört a móló előtt, mindenki integet, tapsol, örül, visszaintegetünk, meghajolunk, de belülről kicsit csalódottak vagyunk. Nem találtuk a megfelelő irányt, a taktikát, hiába volt jó a sebességünk a végén nem maradt más hátra, mint hogy gratuláljunk az előttünk végzőknek, külön kiemelve a rekordot döntő győztes Fifty-Fifty katamaránt és az egytestű hajók győztesét a harmadik helyezett Principessa-t.

Csapat:

Király Zsolt kormányos

Bogár Tamás, Csiszár Zsolt, Czibor András, Edelényi Szabó Zsolt, Fekete András, Horváth Balázs, Karácsony János, Kiss Árpi, Németh Balázs, Mahl Krisztián, Puskás Tamás, Várkonyi András,

Kisérő motoros:

Jankovits András, Sipos Tomi, Óvári István

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: Németh Erika

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: Kovács Viktória

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: Csabai Tibor

Csütörtök 13.00 óra

A rajt után négy órával erősen széthúzódott a 44. Kékszalag MVM Partner Nagydíj közel hatszáz hajóból álló mezőnye. A vezető hajók 13.00 órakor már a nyugati medencében tartanak Keszthely felé, a flotta zöme nemrégiben hagyta el a kenesei bóját, míg sokan még az első pályaszakaszon vitorláznak. A fülledt melegben eddig általában gyenge szél volt, amelyben csak az igen gyors katamaránok és liberák tudtak viszonylag gyorsan vitorlázni.

A hajók 9 órakor vágtak neki a hagyományos Balaton-kerülő verseny távjának a balatonfüredi rajtvonalról. Ekkor derült ki, hogy a két évvel ezelőtti győztes, katamarán-világbajnok Roland Gäblert az éjszaka szívpanaszai miatt kórházba kellett szállítani, így hajója, amely az egyik nagy esélyesnek számított, végül mégsem indult el.

A táv elején a tízszeres bajnok Litkey Farkas vitorlázott az élen, ám a kenesei bójához érve megelőzte őt a magyar Paulovits Dénes műhelyében épült, Fifty-fifty névre hallgató kétárbocos katamarán. Az ekkor még élénk szélben ez a hajó helyenként 15 csomós sebességgel haladt Siófok, majd a Tihanyi-szoros felé. Litkeyék és egy német katamarán követte az elsőt.

A verseny még teljesen nyílt, az eddigi tapasztalatok alapján csak a keszthelyi bója után dől majd el véglegesen. Az első hajókat csak az esti órákban várják a balatonfüredi célban, a mezőny nagy része azonban még pénteken is biztosan a vízen lesz.

Összefoglaló péntek 10.00 óra

Az éjszaka folyamán a zivatarok elkerülték a Balatont, így a hajók meglehetősen gyenge szélben vitorláztak tovább a cél felé. Éjfélig 12, reggel 9 óráig 130 hajó futott be. Jelenleg Tihany környékén mintegy 80-100 hajó vitorlázik, így 11 óráig a célba értek száma várhatóan 200-ra nő majd. Az indulók létszáma közel 580 volt, így a pályán – feltételezve, hogy 20-30 hajó feladta a küzdelmet – további 300 hajó vitorlázik még és érhet a szomati reggel 9 órás határidőig a célba.

Csütörtökön megdőlt a Kékszalag 57 éves rekordja. A Balaton-kerülő vitorlásverseny győztese a Fifty-Fifty nevű vitorlás lett Józsa Márton kormányzásával. Az új rekord 10 óra 34 perc 15 másodperc, amely több mint öt perccel jobb, mint a Nemere II. cirkáló 1955-ben felállított csúcsideje.

A 44. Kékszalag MVM Partners nagydíj csütörtöki rajtjára közel 600 egység sorakozott fel. A rekkenő hőségben kezdődött verseny nem nélkülözte a kiélezett drámai küzdelmet. Korán reggel derült ki, hogy a két évvel ezelőtt győztes német Roland Gäblert éjszakai szívpanaszai miatt kórházba kellett szállítani, így hajója a NaturAqua végül hiányzott a rajtvonalról. Ott volt azonban a tízszeres Kékszalag-győztes Litkey Farkas Budapest Bank nevű katamaránjával és egy magyar fejlesztésű hajó, a kétárbocos Fifty-Fifty nevű katamarán, amely Paulovits Dénes innovatív hajóépítő műhelyében készült.

A gyors egységek, a katamaránok és a kiülőkerettel versenyző liberák hamar elszakadtak a többiektől, és a gyenge szél ellenére 11.00 óra körül vették a kenesei bóját. A mezőnyön belüli sebességkülönbséget jól jellemzi, hogy az utolsó hajó este 20.00 óra körül még nem érte el ezt a pályajelet…

A nap folyamán többnyire gyenge szél fújt. Az élen szoros versenyt vívott a Fifty-Fifty, a Budapest Bank, a Principessa nevű libera, Petrányi Zoltán brands.hu nevű katamaránja és a német Helge Sach 32 lábas kéttesű hajója. Az élboly délután négy órára érte el a keszthelyi fordítóbóját, ekkor Litkey Farkas vette át a vezetést, és sokan úgy gondolták, innen a megszokott koreográfia szerint halad tovább minden: Farkas növeli az előnyét, és nyer. Végül azonban nem így történt.

A Keszthelyi-öblöt elhagyva kiváló vitorlázással élre állt Józsa Márton a Fifty-Fiftyvel. A hajó a megélénkülő szélben egyre gyorsabb lett, átvette a vezetést, és a Tihanyi-szorosig növelte az előnyét. A szél kissé megerősödött, és látni lehetett, hogy akár az 55 éves rekord is megdőlhet. Végül Józsa Mártonék 10 óra 34 perc 15 másodperc alatt, remek vitorlázással értek célba. „A hajó nagyon gyors volt, a 10 csomós szélben elértük vele a 24 csomós sebességet is. A győzelmet egy kiváló tervező és hajóépítő, Paulovits Dénes és remek csapatunk együttműködésének köszönhetjük. Nagyon boldog vagyok” – mondta a befutó után a fedélzeten rögtönzött ünneplés során Józsa Márton, a hajó kormányosa.

A Fifty-Fifty-t a Budapest Bank követte a második helyen, ám mintegy másfél kilométerrel a célbafutás előtt a hajónak egy súlyos technikai hiba, egy törés miatt fel kellett adnia a küzdelmet. Így az ezüst a Petrányi Zoltán kormányozta brands.hu nevű katamaránnak jutott, a harmadik helyen pedig a Szentkirályi Principessa nevű libera futott be, amelyet Rauschenberger Miklós vezetett. A második hajó hátránya a célban 27 perc, a harmadik hajóé 54 perc volt. A legjobb külföldi hajó egy M32 osztályú katamarán pontosan egy óra hátránnyal a katamarános „profi”, német Helge Sach kormányozta „Dr. Botos” nevű hajó lett.

A legjobb hagyományos építésű hajó az Irokéz 70-es cirkáló lett 11. helyével. A 75-ös cirkálók nagyon várt küzdelmét a Sirocco nyerte, amely Cittel Lajos kormányzásával 0 óra 33 perckor a 13. helyen futott be. A felújítása után a héten újra vízre került Lillafüred 3 óra 22 perckor, a rekorder Nemere II. 03:47-kor ért a finisbe. Az első Asso99 osztályú hajó az olimpiai bronzérmes Detre Szabolcs vezette Infla Deus lett, amely abszolútban 15.-nek érkezett a célba.

Péntek


21.00 óra

Péntek este már csak mintegy 50-60 hajó tartott a Balatonon a Kékszalag 580 résztvevője közül a balatonfüredi cél felé. Az este nyolc órás előzetes adatok szerint 19.00 óráig 414 hajó befutott, mintegy 100 hajó feladta a küzdelmet, a többiek kitartóan próbálnak célba érni a szombat reggel kilenc órás határidő előtt.

Napközben általában gyenge szél fújt, ám zivatarok és a fülledt meleg egyaránt próbára tették a versenyzőket. Szerencsére a helyi zivatarokból nem alakult ki komoly szél, így a vitorlázók nagy része technikai probléma nélkül vészelte át a versenyt.

Szombat reggel

474 hajó teljesítette a 44. Kékszalag távját.

ABSZOLÚT EREDMÉNY:

abszolut-befutasi-lista.pdf

HAJÓOSZTÁLYONKÉNTI EREDMÉNY:

osztalyonkenti-eredmeny.pdf

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

Balatonfüred, 2012. június 2. – Csütörtökön reggel kilenc órakor rajtol a Balatonfüred előtti rajtvonalról a 44. Kékszalag MVM Partner Nagydíj várhatóan mintegy hatszáz hajós mezőnye. A hagyományos balatoni tókerülő versenyen induló vitorlázókra – a jelenlegi meteorológiai előrejelzések szerint – nagy hőség és inkább gyenge szelek várnak.

A táv légvonalban mintegy 155 kilométer, a hajók Balatonfüredről keletnek indulva a balatonkenesei bójánál fordulnak, majd Siófok érintésével vitorláznak végig a Balatonon egészen Keszthelyig. Innen vissza vezet az út a balatonfüredi hajóállomás előtti célvonalig, amelyet a leggyorsabbak még csütörtök este vagy éjszaka érhetnek el, de a kisebb hajók számára szombaton reggel kilenc óráig tarthat a verseny.

A nevezések szerda délután zárulnak le, így a résztvevők létszáma csak ekkor derül ki pontosan. Az idei verseny nyílt, így azon nemcsak a hagyományos egytestű hajók, hanem a leggyorsabb katamaránok (kéttestű hajók) és trimaránok (háromtestűek) is indulhatnak. Várhatóan a katamaránok közül kerül majd ki a győztes is, de a résztvevő csapatok titkolózása miatt egyelőre nagyon nehéz az esélyeket latolgatni.

A Kékszalagot mintegy keretbe foglalja két másik vitorlásverseny: szerdán az 5. Kékpántlika Kupára kerül sor, amely a Kékszalag „kistestvéreként” az ifjúsági versenyzők számára nyújt lehetőséget arra, hogy egy túraversenyen is összemérjék tudásukat. Szombaton pedig 2Szalag néven a katamaránok számára tartanak versenyt Balatonfüreden. A Kékszalagot, amelynek idei főtámogatója az MVM Partner, szombaton 17.30 órakor az ünnepélyes eredményhirdetés zárja majd, amelyet a médiatámogató Class FM balatonfüredi Class Nyár koncerteseményének színpadán tartanak.

A Kékszalag fesztivál részeként július 7-én elrajtoló kiskatamarános vitorlásverseny, az I. Melanomamobil 2szalag Katamarán Nagydíj szervezői hosszú évekre előre fontos döntést hoztak az elmúlt hétvégén.

A Balatonfüred-Balatonfűzfő-Balatonaliga-Zamárdi-Balatonfüred útvonalon a megkerülendő bóják helyzetének meghatározása pontos GPS koordináták megadásával történt. A koordináták meghatározásának fontosságáról Székely András, a 2szalag Nagydíjat rendező Katamarán Sportegyesület alelnöke a következőket mondta: „A versenyt minden évben szeretnénk megrendezni a Kékszalag befutóját követően, ezért a bójákat mindig ugyanarra a pontra kell majd tennünk, hogy a táv teljesítésének rekordja is hiteles legyen.”

A katamaránok a parthoz közel fordulnak majd, így pályajelek helyzetének kiválasztásakor kiemelt figyelmet kellett fordítani a Balaton vízszintjére, hogy alacsony vízállás esetén se fussanak zátonyra a hajók. Látványos küzdelemre számíthatunk, a versenyre 30-40 db 21 láb alatti katamaránt várnak, a visszajelzések szerint külföldről is érkeznek majd versenyzők.

http://www.ketszalag.hu

http://www.facebook.com/ketszalag

Több mint félezer hajót várnak a legnagyobb magyar vitorlásversenyen

Budapest, 2012. június 18. – Július 5-én, csütörtökön 9.00 órakor rajtolnak a legnagyobb magyar vitorlásverseny, a Kékszalag résztvevői a Balatonfüred előtti rajtvonalról. A hagyományos Balaton-kerülő regatta fővédnöke Navracsics Tibor. A versenyt rendező Magyar Vitorlás Szövetség óvatos becsléssel több mint hatszáz hajót vár a versenyre – hangzott el a verseny hétfői sajtótájékoztatóján.

A Kékszalag évek óta Európa legnagyobb tókerülő versenyeként, hazánk öt legismertebb rendezvénye közé került. A több mint 3000 versenyző között évről évre több világsztár is rajtol a versenyen. A verseny és rendezvényei több tízezer nézőt és érdeklődőt vonz nyáron a Balaton partjára.

Az MVM Partner Zrt., az MVM Csoport energiakereskedelemmel foglalkozó leányvállalata a magyarországi energiapiac meghatározó szereplője. Évek óta elkötelezett támogatója a hazai sportéletnek, éppen ezért döntött úgy, hogy a nagy múlra visszatekintő Kékszalag vitorlásverseny mellé áll és névadója lesz a rendezvénynek. Az MVM Partner nemrég lépett piacra környezetbarát „Zöldáram” termékével. A Kékszalag verseny, mint a szél és a víz energiáját hasznosító sportág, természetközelségével kiválón kapcsolódik a cég célkitűzéseihez.

A 44. Kékszalag MVM Partner Nagydíj legnagyobb kérdése újra: megdőlhet-e az 1955-ben felállított Kékszalag-rekord? Akkor a Nemere II. nevű 75-ös cirkáló 10 óra 40 perc alatt teljesítette a légvonalban 155 kilométeres távot.

Hihetetlennek látszik hogy a csúcsidő – amelynek körülményeit és megtörténtét sokan vitatják – ilyen hosszú múltra tekint vissza, hiszen a mai modern versenyhajók sokkal gyorsabbak, mint a ma is vitorlázó csúcstartó. Ám a sikerhez az is szükséges, hogy a verseny napján a teljes Balatonon megfelelő irányú és erejű, egyenletesen jó szél fújjon. Ez általában ritkán fordul elő, mert számtalan időjárási tényezőnek kell kedvezően alakulnia. A feladatot tovább nehezíti, hogy a Balaton több, szélviszonyaiban gyakran különböző részre osztható. Ez teszi a versenyt, a kihívást, a kalandot olyan sokszínűvé, hogy az mind több résztvevőt vonz. Többek között ezért vált a Kékszalag, a legrégebbi, és leghosszabb távon futott európai tavi vitorlás verseny, a legtöbb vitorlázót megmozgató eseménnyé az öreg kontinensen.

A verseny legnagyobb esélyesei persze a modern hajók. 2010-ben állhattak rajthoz először a  mai technikai szinten leggyorsabb, többtestű versenyvitorlások: a kéttestű katamaránok, és  a háromtestű trimaránok. Ezek részvételét 2013-ig a páratlan években nem engedik meg a szabályok, ám 2014-től végképp, minden évben nyílt lesz a verseny. Mivel idén is szabadon rajthoz állhatnak a többtestűek, ezért egyre több külföldi versenyző részvételére is számítanak a rendezők. A könnyű, többtestű hajók gazdaságosabban szállíthatók, mint a nagy egytestű vitorlások, illetve kisebb merülésük miatt nem akadályozza őket a Balaton viszonylag sekély vízmélysége.

A Kékszalagra hagyományosan nem csak külföldről érkeznek modern versenyhajók. A verseny minden évben megmozgatja a magyar tervezők és hajóépítők fantáziáját. Rendszeresen jelennek meg egyedi, győzelemre törő különlegességek. Idén is várhatóak különleges újdonságok a vízen.

„Legalább ilyen fontos azonban az a sportteljesítmény, amelyet a lassúbb hajók legénysége nyújt, akik sokszor másfél-két napot töltenek az időjárás viszontagságainak kitéve a vizen” – mondta el Szoják Balázs, a Kékszalag főrendezője.

A Kékszalag nem csak a győztesek, a leggyorsabb hajók versenye. A Kékszalag az verseny, ahol egy időben, egy pályán versenyeznek világbajnok vitorlás sztárok és amatőr versenyzők, akár olyanok is, akik életük első vízi megmérettetésén vesznek részt.

Nem kizárólag a minél nagyobb sebesség elérésére épített versenyvitorlásokkal lehet és érdemes rajthoz állni. Az abszolút befutáson kívül 29 különböző hajóosztályban hirdetnek eredményt, így a mezőny bármely sebességi rétegébe tartozó azonos vagy hasonló hajókkal versenyzők egymáshoz is mérhetik teljesítményüket. Sokan akadnak olyanok is, akiknek a fő cél a Balaton megkerülése a szabályok által megengedett limitidőn, vagyis 48 órán belül.

A Kékszalagot immár ötödik alkalommal egy ifjúsági verseny, a Kékpántlika előzi meg. A Balatonfüred-Tihany-Balatonfüred távon a vitorlás utánpótlás fiatal reménységei küzdenek meg a leggyorsabb hajó címéért. 2011-ben 118 hajó vett részt a versenyen.

A nagy távolsági verseny befutója után pedig a 2szalag katamarán regatta futamai kezdődnek Balatonfüred előtt. Ezen a regattán a Kékszalagról az ott érvényes alsó méretkorlátozás miatt kimaradó kisebb katamaránok partközeli versenyét figyelhetik az érdeklődők.

A Kékszalag eseménysorozat július 4-én, szerdán kezdődik a Kékpántlikával. A hagyományokkal szakítva, immár második éve csütörtökön – idén tehát július 5-én, 9 órakor  – rajtol a Kékszalag mezőnye a balatonfüredi móló elől, hogy végigvitorlázza a Balatonfüred-Balatonkenese-Siófok-Keszthely-Balatonfüred távot. A szél függvényében a legjobbak befutására csütörtök este és éjjel számítanak az erre az alkalomra kivilágított célvonalon a balatonfüredi móló előtt. Ezután szombat reggel kilenc óráig lehet még érvényesen célba érni.

A vitorlás verseny mellett az érdeklődőket színes parti programok is várják. A balatonfüredi mólónál keddtől vasárnapig vitorlás falu és borfalu valamint kézműves kiállítás, csütörtökön, a rajt előtt pedig műrepülő bemutató várja a közönséget. A szombati eredményhirdetést követően pedig a Kékszalag médiatámogatója, a Class FM „Class Nyár” koncertsorozatának fellépői szórakoztatják a Balatonfüredre látogatókat.

A Kékszalag szervezői idén is folytatják 2011-ben megkezdett jótékony kezdeményezésüket.  A verseny rendezői a Hospice Alapítvány gyermekhospice tevékenységét támogatják, és felhívták a résztvevő versenyzők figyelmét, hogy a nevezéskor maguk is járuljanak hozzá ehhez a nemes célhoz.

Tények és adatok a Kékszalagról

Az európai tavakon rendezett tókerülő vitorlásversenyek között a Kékszalag a legrégebbi, a balatoni versenytáv a leghosszabb, és az elmúlt években itt vitorlázik a legnépesebb mezőny is.

A Balatonon 1934 óta rendeznek tókerülő versenyeket. A Genfi-tavi Bol d’Or először 1939-ben, a Boden-tavi Rund um és a Garda-tavi Centomiglia első mezőnye 1951-ben rajtolt. A balatoni Kékszalag vitorlás verseny hagyományos útvonala: Balatonfüred-Kenese-Siófok-Keszthely-Balatonfüred. Ez a táv légvonalban 155 km. Természetesen a hajók a valóságban, a szélviszonyoktól függően ennél jóval többet kell vitorlázzanak, szembeszél esetén sokkal hosszabb útra kényszerülnek. A Kékszalag limitideje 48 óra, vagyis maximum két nap áll a versenyzők rendelkezésre a táv teljesítésére.

A Kékszalagra hagyományosan júliusban egy holdtöltéhez közeli napon kerül sor, hogy a telihold fénye segítse az éjszaka is tartó versenyben a hajósokat. Az első Kékszalag versenyt 1934. július 27-én rendezte a balatonfüredi Hungária Yacht Club. 21 hajó állt rajthoz és csak ketten adták fel a versenyt. A győztes a Rabonbán nevű 30-as cirkáló lett Ugron Gábor kormányzásával. A Kékszalagon versenyzők létszáma folyamatosan növekszik. 2010-ben már 623 hajó állt rajthoz.

Az európai tókerülők versenyek történetének eddigi legnagyobb mezőnye 1990-ben a Genfi-tavon vitorlázott. 684 hajó állt rajthoz. A résztvevők száma ott azóta csökkenő: a legutóbbi Bol d’Oron 2011. június 19-én 477 hajó vett részt.

A Kékszalagot kezdetben kétévente, minden páros évben rendezték meg. 1944-ben a világháború miatt elmaradt a versenyzés, és a hagyomány csak 1947-ben folytatódott. Ezután szintén kétévente, de a páratlan években került sor a balatoni tókerülő versenyre. 2001 óta már minden évben van Kékszalag. Az akkor, a páratlan évekre bevezetett rajtkorlátozásokat, amely kizárta a többtestű és bizonyos modern egytestű vitorlások részvételét, a Magyar Vitorlás Szövetség rendelkezései fokozatosan módosítják. 2010-ben már volt olyan Kékszalag, amelyen egy minimális méret felett bármilyen vitorlással lehetett korlátozás nélkül rajthoz állni. Ilyen az idei verseny is. 2013-tól pedig már ilyen nyílt lesz minden évben a Kékszalag.

A versenytávot eddig leggyorsabban 1955-ben a Nemere II. 75-ös cirkáló teljesítette. Németh István kormányzásával 10 óra 40 perc alatt értek célba. A verseny történetének legsikeresebb hajója a Tramontana, amely hétszer nyerte el a Kékszalagot.

A verseny történetének legsikeresebb kormányosa Litkey Farkas tíz győzelmével. 2001 és 2009 között megszakítás nélkül győzött minden Kékszalagon. 2010-ben többtestű hajóval negyedik lett, majd 2011-ben ismét az ő csapata diadalmaskodott a versenyen.

Női kormányos először 1940-ben nyerte a Kékszalagot. Dr. Kultsár Istvánné Gordon Evelyn a Tramontana nevű hajóval 1942-ben megismételte győzelmét. Rendszeresen indulnak tisztán női csapatok is a versenyen. 2010-ben a rekordtartó Nemere fedélzetén vitorlázott nő csapat. Idén is lesz tisztán női egység a mezőnyben. A legeredményesebb női kormányos pedig 2012-ben is a Gordon Evelyn Díj várományosa.

A 44. Kékszalag szervezői a verseny bevételeiből a Magyar Hospice Alapítvány gyermek otthonápolási tevékenységét támogatják

Budapest, 2012. június 18. – A Magyar Vitorlás Szövetség támogatja a Magyar Hospice Alapítványt, és arra kéri a versenyzőket, hogy lehetőségeikhez képest maguk is járuljanak hozzá ehhez a nemes célhoz. Erre a nevezésnél nyílik lehetőség, ahol az Alapítvány képviseletében többek között Liptai Claudia várja az adományokat.

„Ha minden versenyző csak ezer forinttal támogat minket, akkor tíz vitorlázó – egy nagyobb hajó legénysége – támogatásával már két betegnek és családjának tudunk otthonában magas szintű ellátást – fájdalomcsillapítást, lelki támaszt, tüneti kezelést – biztosítani, hogy a család az utolsó percig együtt lehessen” – mondta Liptai Claudia színésznő, műsorvezető.

A Magyar Hospice Alapítványról

Magyarországon 1991-ben a Polcz Alaine által vezetett Magyar Hospice Alapítvány megalakulásával jelent meg a hospice szemléletű ellátás. Az Alapítvány – felismerve a családi kapcsolatokban rejlő erőt – húsz éve dolgozik azért, hogy a daganatos betegek aktív kezelésük lezárulása után otthonukban kaphassanak teljes körű, a testi és a lelki igényeket is szem előtt tartó magas színvonalú egészségügyi ellátást.

Az ápolás, fájdalomcsillapítás egyénre szabott és térítésmentes.

Húsz év tapasztalata alapján elindult a gyermek hospice szolgáltatás. A család nyújtotta biztonság minden életkorban fontos, de különösen nagy jelentőségű a beteg gyerekek esetében, akik szülőkhöz, testvéreikhez való intenzív kötődésük révén még több előnyét élvezik annak, ha a korszerű tüneti kezelést otthonuk biztonságában kaphatják meg.

A Magyar Hospice Alapítvány költségei hatvan százalékát adományokból és pályázatokból fedezi. Művészek, közéleti személyiségek, üzletemberek személyes közreműködésükkel igyekeznek segíteni, hogy betegek százai kapjanak méltó egészségügyi ellátást és lelki támaszt. A hospice munkát több mint száz képzett önkéntes segíti.

Fotó: Magyar Vitorlás Szövetség

2012. június 15-én

(péntek)

18.00 órakor Balatonfüreden


a Hotel UNI konferencia termében

.

Az előadás célja a versenyzők széles körű tájékoztatása a versenyről, a biztonsági előírásokról és konzultáció lehetősége a versenyzők és a rendezőség között.

Tisztelettel várunk minden szíves érdeklődőt.

Magyar Vitorlás Szövetség                               Versenyrendezőség

Forrás: hunsail.hu

Kevesebb, mint három hónap van a Kékszalag rajtjáig. Ilyenkor keveset tudni az előkészületekről. A munka folyik a szervező bizottságban rendezők oldalán, és készülődnek a versenyzők is. Biztos, hogy számos hajóépítő műhelyben készülnek újdonságokkal meglepni az ellenfeleket. Mindenkit érdekelnek ezek az újdonságok. A versenyzők ilyenkor még titkolóznak, az viszont tudható, hogy miként haladnak a verseny előkészületei.

A rendezvény szervezése

Március közepéig számos céggel sikerült támogatói megállapodást kötni, és még  jó néhánnyal közel a megállapodás. Rövidesen megtörténhet a szerződéskötés a névadó támogatóval is.

Szerződött főtámogatója immár a 44. Kékszalagnak a vitorlázók által már régóta ismert Audi Porsche Hungária és a Dockyard. A tavalyi év együttműködéseit követően az X-Trade Brokers idén a Kékszalag kiemelt támogatói között szerepel. A Timex Nautica óra újra a verseny hivatalos időmérője és főtámogatója.

A verseny


Idén már két verseny csatlakozik a csütörtök reggel kilenckor rajtoló Kékszalaghoz. Már hagyomány a

Kékpántlika

, amely ötödik alkalommal rajtol a Kékszalag előtti napon. A tókerülő verseny szombat reggeli célzárása után pedig a kisebb katamaránok látványos partközeli futama rajtol, az első

„Két Szalag”

regatta.

Lassan szivárognak már hírfoszlányok az abszolút győzelemre hajtó, még műhelyek mélyén megbújó, készülő újdonságokról, de 2010-hez hasonlóan

idén is számítunk külföldi résztvevőkre

. Közülük is kikerülhetnek esélyesek. Katamaránnal egyszerűbb a Balatonra utazni. Egyrészt a szállítási költségek is alacsonyabbak, másrészt a többtestűek kisebb merülése is alkalmasabb a tavunkra, hiszen például egy Liberával csak az tudott eddig eljönni, akinek van egy Balatonra alkalmas rövid tőkesúlya.

A pályával kapcsolatosan fontos információ, hogy

idén sem lesz kerülendő bója a Tihanyi-szorosban

, mégis érdemes a kijelölt hajózási úton vitorlázni annak aki nem szeretne felülni a szántódi sekély vízben.

Sokkal több hajón lesz

nyomkövető GPS

. Nem azért mert a rendezőség többet osztana ki, de már egyre több hajóra van állandóan felszerelt ilyen szerkezet, amely a Kékszalagon is segítheti a mezőny mind nagyobb részének nyomkövetését. A versenyre idén is lehetséges nyomkövető bérlése.

Kísérletek folynak a bójáknál való sorrend rögzítés elektronikus, automatikus  módjának biztosítására is. Ez esetben várható, hogy az egyszerű egybójás pályajelek helyett a Siófok előtt már megszokott megoldáshoz hasonló kétbójás nagy – legalább százméteres – kapun kell majd átvitorlázni.

Tárgyalások folynak élőképes vízi közvetítésről is, illetve fotók gyors megjelentetésének a lehetőségeiről.


A biztonságra idén még nagyobb hangsúlyt fektet a rendezőség.


Tavaly nagyon jól vizsgázott a mentőcsapat az erős szélben éjaszaka is. Így idén is számíthatunk a

Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatára

és a

Vízirendészet

segítségére.

Erősítjük a verseny teljes ideje alatt működő az

MVSZ Diszpécser Központ

ot. A tavalyi évhez hasonlóan idén is lesz egy olyan többvonalas

központi segélyhívó telefonszám

, amelyen a hajókról bármikor segítség kérhető.

Tovább javul majd a rendezők és a mentésben tevékenykedők kommunikációja a

Novofer

rel való együttműködés révén.

Igyekszünk tovább népszerűsíteni és terjeszteni a VHF rádiók használatát

a versenyhajókon, amelyken keresztül a rendezőség is gyorsabban küldhet hasznos információkat a résztvevőknek.

Ezúttal is lesz minden hajóval

sms-kapcsolat

, illetve a nevezéskor a verseny előtti napon most is

három kormányosértekezletet

tart a versenyrendezőség, ahol az

Országos Meteorológia Szolgálat révén alapos időjárás-előrejelzést

is kapnak a résztvevők. 2011-ben az OMSZ nagyon pontosan megmondta a várható szélerősödést, annak helyét és érkezési idejét is. Előrejelzéseik a Kékszalag honlapon keresztül is elérhetőek lesznek.

A versenyrendezőség a hivatalos naplemete időpont után a pályán

fokozottan ellenőrzi a navigációs fények működését és kizárja azokat, akik nem a Hajózási Szabályzatnak megfelelő fényeket viselik.

Szúrópróbaszerűen ellenőrizhetik a biztonsági felszerelések (mentőmellények, biztonsági hevederek) meglétét és javasolt minden hajóra radarreflektor felszerelése, illetve a világító mentőbója megléte.

A verseny előtti időszakban

az MVSZ több előadást is szervez

, amelyeken elsősorban a biztonságos hajózással kapcsolatos kérdésekről tájékozódhatnak és balatoni helyismereti információkat kaphatnak elsősorban a tókerülő versenyzésben kevésbé járatos vitorlázók. Az előadások időpontjáról és helyszínéről a honlapokon (www.hunsail.hu és www.kekszalag.hu) adunk majd tájékoztatást.

Természetesen

idén is lehet

elektronikusan illetve a Versenykiírásban megadott időpontokban az MVSZ budapesti irodájában

előnevezni.

Minden adott ahhoz, hogy az idén is egy, a hagyományokhoz méltó, izgalmas, érdekes Kékszalag versenyt fussunk, amelyen mindenki megtalálja a célját és örömét!

A

Versenykiírás

letölthető

Innen

, illetve a

Kékszalag oldalról

, ahol további hasznos információk is olashatók a versenyről.

Új támogatóként üdvözölhetjük a Herendi Porcelánmanufaktura Zrt-t, akiknek köszönhetően az idei  verseny fődíjai herendi porcelánok.

Tárgyalások folynak még számos ismert céggel, ill. Balatonfüred városa jelezte támogatási szándékát, de velük egyébként is több ponton összefonódik a rendezvény. A Kékszalag idején zajló, Balatonfüred Önkormányzata által szervezett Művészeti Fesztivál eseményeit a versennyel együtt népszerűsítik.

A verseny kiemelt médiatámogatója a Class FM, a leghallgatottabb országos rádió. Az együttműködés alapján az országos „Class Nyár” rendezvénysorozat zárókoncertje ad keretet a Kékszalag díjkiosztójának.

A korábbi éveknek megfelelően lesz Vitorlás Falu, mely a Borfalu mellett a Tagore sétánynál kerül felállításra. Most először a Vitorlás Faluban külön standdal jelenik meg a Szövetség, ahol információk mellett a versennyel kapcsolatos tárgyak árusítását is tervezi.

Forrás: hunsail.hu

A Pécsi Ércbányász Modellező Klub és a Compass magazin 2010-ben dolgozta ki a tókerülő verseny (

http://www.tokerulo.hu/

) megvalósításának alapjait. Azonnal partnerre találtak a kezdeményezők az orfűi TDM szervezet vezetője és a település polgármestere személyében, akik minden rendelkezésre álló eszközzel segítették a rendezvény sikeres lebonyolítását.

Az orfűi vitorlás klub, az OVE szintén az elképzelés pillanatában állt a szervezők mellé és segítette a rendezvényt. Az első évben, 2011-ben csak remélték a rendezők, hogy az ötlet nem csak nekik, de majd a versenyzőknek is tetszeni fog. Az ötlet és a megvalósítás is folytatásra lett ítéltetve. Az első tókerülést követően már mindenki tudta, hogy lesz második alkalom, viszont annyi különbség mindenképpen volt a két verseny között, hogy a másodikra sokkal hosszabb felkészülési idő állt a versenyzők rendelkezésére.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

Nem is maradt el az ötletbörze, számtalan innovatív megoldás született a téli szünet nyugalmát kihasználva. Idősebb Csóka László a garázs mélyéből horgászott elő egy katamaránt, majd a két testet felhasználva trimaránt épített az M hajóból. Székely Antal is ezt a vonalat vélte követendőnek és ő is trimaránt épített, csak éppen a Micro Magic hajó alapjait felhasználva. Az első verzió „lábai” még almaecetes üvegekből készültek, de a fejlesztés során ezeket mosószeres palackokra cserélte. Tokodi Zoltán a tavalyi 70- osztály győztese is úgy gondolta, a háromtestű hajó a jó választás. Neki is az MM hajó szolgált alapul és ehhez fejlesztett talpakat. Voltak, akik megmaradtak az egy testnél, de kielt és rigget fejlesztettek a hajóhoz. Ifjabb Csóka László már a pénteki edzéseken döbbenetet ültetett a versenytársak ábrázatára, amikor elővette az M hajójának kiegészítőit. Több mint 70 cm hosszú kiel és egy Optimistnek is dicsőségére váló vitorlázat váltott ki rémületet az abszolút győzelemre készülők táborában. Forrai Csaba a legújabb fejlesztésű öntött vitorlával szerelte fel az egyméteres hajót. Páncél Bence a Csóka fejlesztésű Maxi Micro Magic kormányához „ült.” Ez a hajó is a hosszabb kiel, nagyobb rigg recept alapján készült és már az Öbölkerülőn bizonyított.

Szombaton reggel kilenc óra előtt a rendezők kitűzték a pályát, pontosan elhelyezték a bójákat. A tó északi végén 46.16308 N,18.131662 E koordináták jelölte helyre, a déli végén a 46.147172 N,18.142193 E GPS által meghatározott területre. Minden évben pontosan ugyan ott vannak a pályajelek és a rajtvonal is azonos helyen, az evezősklub előtt, a partra merőlegesen.

Nevezni fél tíztől lehetett, a rajt időpontja 11 órára volt meghirdetve. Az első rajtprocedúra sikertelen volt, mivel két trimarán is „ölbe vett” egy egy versenytársat. A második rajt már tisztán sikerült. Északi szélben krajcolva vette célba a mezőny az első pályajelet. Ifjabb Csóka László szinte azonnal az élre állt, a vitorlás klubig hatalmas előnyt szerzett. Nagy meglepetésre második helyen Vönöczky András vitorlázott egy IOM (egyméteres) fahajóval. Vönöcky András több mint 15 éve hagyta abba modellvitorlázást, mint hatszoros Európa-bajnok. Azóta viszont egyáltalán nem versenyzett, a tókerülőn egy kölcsönhajóval és legfeljebb 60 perc edzéssel a háta mögött vágott neki a távnak. A krajc szakaszon kiemelkedően teljesített Kiss Péter is, aki szintén kezdő a modellvitorlázásban, de jelentős vitorlázó múlttal rendelkezve gyorsan akklimatizálódott az új kihíváshoz. Az élbolyban ott volt még Forrai Csaba és idősebb Csóka László a trimaránnal.

Az északi bója előtt Vönöczky visszaesett az 5. helyre, Forrai és idősebb Csóka előrébb lépett. Hátszélben csökkent az esély, a helyezések megváltoztatására. Ifjabb Csóka utcahosszal nyert 1 óra, 10 perc, 43 másodperc versenyidővel, ami egyben rekordnak is minősül, hiszen a címvédő 13 perccel jobb időt teljesített, mint 2011-ben. Az is valószínű, hogy a Kékszalag jellemzők közül, a zsugorítók Litkey Farkasa is készülőben van, ifj. Csóka László személyében.

Második helyen Forrai Csaba, harmadikon idősebb Csóka László futott be. A 100+ osztályban ifjabb Csóka László, idősebb Csóka László, Forrai István sorrendben értek célba a hajók. A 70-100 osztályt Forrai Csaba nyerte Kiss Péter és Vönöczky András előtt. A legkisebbek (70-) versenyét Benedek Zoltán nyerte, második helyen Rodau Viktor végzett, harmadik Páncél Bence lett.

A verseny után a Polgármesteri Hivatal dísztermében Horváth Viktória TDM menedzser köszöntötte a résztvevőket, majd vacsorával és eredményhirdetéssel folytatódott a rendezvényprogram. A gasztronómiai produkció feltételeit az ajkai Füstöltárú és Csemege Kereskedés, a kovácsszénájai Nyírő Tamás, a szintén kovácsszénájai Novák Sajtmanufaktúra és a villányi Polgár Pincészet biztosította. Az eredményhirdetés alkalmával kiderült, hogy ifjabb Csóka László megőrizte a vándorkupát. A méretek szerint besorolt osztályok mellett abszolútban és yardstick rendszerben is hirdettek eredményt a verseny kiírói.

A díjátadót követően Székely Antal tartott előadást a rajt, a krajc és hátszél szakaszok témakörben, majd idősebb Csóka László beszélt a kötelek és csomók témakörről. A tartalmas, programokban gazdag napot követően még nem volt vége az orfűi modellvitorlás hétvégének, vasárnapra is jutottak izgalmak, hiszen erre a napra maradt a Micro Magic hajóosztály ranglista és EB válogató versenye. A modellvitorlázók átköltöztek a tó túlsó partjára az OVE klubba, ahol az elmúlt években ideális RC vitorlás helyszínt alakítottak ki számukra. Az időjárás ezen a napon nem bánt bőkezűen a résztvevőkkel, az első fuvallatokra majdnem délig kellett várni és ezt követően is többször kellett futamot lelőni a szél hiánya miatt. Nehezen, de sikerült 6 értékelhető futamot rendezni, ebből kettőt stabil kifújt szélben. A versenyt vasárnap is ifjabb Csóka László nyerte a százhalombattai Forrai Csaba előtt. A bronzérem Székely Antal nyakába került, negyedik Bodnár Imre, ötödik Tokodi Zoltán, hatodik Országh Tibor lett. A verseny utáni késői ebédet az orfűi Mediterrán Pizzéria és Kávézó biztosította.

Eredmények

Fotó: Leiner András



Forrás: compass magazin

America’s Cup, Extreme Sailing Series, Vulcain Trophy…  A vitorlássport csúcsának számító katamarán versenyek új korszakot indítottak. Közös bennük a sebesség, az adrenalin, a lenyűgöző látvány és a két test. Ha ilyen eseményt akarunk látni, nem kell messzire utaznunk, hiszen 2012-ben a Kékszalagok történetében másodszor indulhatnak katamaránok.

A Balatonon egyre jellemzőbb, hogy a világhírű versenyeken főszerepet játszó többtestű hajók kistestvérei szelik a habokat. Tavaly nyáron Balatonfüreden zajlott a katamaránok Formula 18 osztályának világbajnoksága. A hajótest hossza alig több, mint öt méter, a legénysége mindössze két fő, viszont ha megfelelően fúj a szél, ezek a kis hajók komoly ellenfelei lehetnek a sokkal nagyobb katamaránoknak is. Hiába, mert a Kékszalag kiírása nem teszi lehetővé az indulást a kisebb, két fős katamaránoknak.

A hiányt pótolva a Katamarán Sportegyesület idén első alkalommal rendezi meg a KÉTszalag regattát I. Melanomamobil KÉTszalag Katamarán Nagydíj néven. Alapötletként a nemzetközi vizeken évek óta nagy sikerrel megrendezett tókerülő, szigetkerülő illetve távolsági katamarán versenyek szolgáltak. Ilyen például a hollandiai Rond om Texel 500-600 fős mezőnye, a finn-svéd  Archipelago Raid extrém távja vagy az olasz Multicento kiskatamarános versenye.

2012. július 7-én, szombaton rajtolnak majd el a 21 láb alatti katamaránok, az úgynevezett M3, azaz nyílt osztály. A verseny a Kékszalag fesztivál részeként szombaton 10 órakor indul a balatonfüredi móló elől, majd az első, balatonfűzfői fordítóbója után a mezőny Aligát veszi célba, és végül Zamárdit érintve érkezik meg a füredi befutóra.

A népesnek ígérkező katamarános mezőnyben láthatunk majd igazi profikat is, hiszen ott lesznek a magyar Formula 18-as osztály legeredményesebb egységei: a sokszoros magyar bajnok Várady-Petheő duó, valamint az őket folyamatosan szorongató Diószegi-Jankovics páros. A külföldi nagy nevek közül már jelezte résztvételi szándékát Roland Gaebler, aki 2010-ben világbajnok lett feleségével Tornado osztályban, és ugyanabban az évben egy M2-es katamarán kormányosaként megnyerte a Kékszalagot. Roland idén újra harcba száll a Kékszalag győzelemért, így őt azon a héten több katamarán fedélzetén is láthatjuk majd vitorlázni a Balatonon.

Az

I. Melanomamobil KÉTszalag Katamarán Nagydíj

szervezői a Gaebler házaspáron kívül más ismert vitorlásversenyzőket is várnak a regattára, így ha a szélviszonyok is jól alakulnak, hatalmas csata várható a vízen.

Forrás: http://www.facebook.hu/BalatonRepro

Ezzel párhuzamosan folyamatosan erősödik ismét a Kékszalag láz. Érdekes hírek, képek keringenek a Facebook-on a Kenguru Sailing Team hajójával, a Concept 25-ös katamaránnal kapcsolatban, ennek apropóján beszélgettem a Csapat vezetőjével, Székely Andrással (Kenguruval).

Ők azok, akik már 2009-ben nekiálltak készülni a nyílt Kékszalagra, és abban az évben már verseny kívül is teljesítették a verseny távját. Bár az ő hajójuk nem a legújabb, nem is a legnagyobb, de a hazai mezőnyben ők ismerik legjobban a hajójukat, illetve ők az egyik legfelkészültebbek hajókezelésből.

A csapat közösségi oldalán a hajó felújításáról jelentek meg képek. Mennyire nyúltatok bele a hajóba?

A hajónk 2000-ben épült, egy az Eurosporton közvetíteni tervezett versenysorozathoz. Ma már ismert, hogy a győztes típus az Extreme 40-es lett, így a mi hajónkból ez az egy példány készült el. A mellőzés miatt sokat állt szétszedve Angliában és idén itthon is. 2010-ben már elkezdtük az egyszerűen kiváltható elemek cseréjét, akkor egy karbon-kevlár 3D-s öntött nagy és orrvitorlát valamint gennakert és codezerot gyártattunk rá Hollandiában a Performancesails katamaránokra specializálódott műhelyében. Most jött el az idő a testek, kereszttartók felújítására. A testeken fő változás lesz a „hullámátszúró” orrkiképzés, és a nagyobb tároló nyílások. Mindemellett az egyik test nagyobb mennyiségű vizet is szedett, ezt is orvosoljuk. Persze mindezek után elengedhetetlen a teljes fényezés.

Ezek szerint megvan a háttér a a 2012-es évre?

A 2009-es és 2010-es évek versenyeire volt pár támogatónk, de az anyagi hátteret zömében eddig magunk biztosítottuk. Most sokkal koncentráltabban igyekszünk korábbi és újabb támogatókat is meggyőzni a  céljaink eléréséhez, úgy tűnik sikerrel.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

Ezen kívül milyen tuninggal


készültök?

Mai szemmel aránytalanul kicsik a svertjeink, ezért újakat tervezünk gyártatni melyek kb. 80cm-el lesznek hosszabbak. Az eredeti állókötélzetünk PBO kötélből van, amit a nagy költségvetésű csapatok 2 évente cserélnek. Sajnos mi ezt nem tehetjük meg, így drótkötélre váltunk. Gondolkodunk egy top génuán, hátha ismét extrém gyenge széllel kell megküzdenünk, valamint cseréljük az elhasználódott köteleket, csigákat.

Fontos lépésen vagyunk túl, van végre saját kísérő motorosunk és egyre szakszerűbben dolgozni tudó segítő csapatunk mind a vízen, mind a parton.

A 2011-es évben nem láttuk a hajót a vízen, igaz nem is indulhatott a szalagon. Nem fog hiányozni jövőre az idei év kiesése?

Persze jó lett volna ezzel a hajóval is mennünk, de nagyon sűrű volt az év és egyszerűen nem maradt rá idő és energia. Azt hiszem, hogyha teljesen nem is pótolja egyik a másikat, de a csapat tagjainak F18 és F20 hajókkal vízen töltött ideje jó gyakorlás volt a nagy vasalóra is.

A katamarán eredményeket böngészve, szinte folyamatosan az élmezőnyben találhatóak a Kenguru Sailing Team tagjai. Az elkövetkező évben minden energia a Kékszalagra összpontosul, vagy az F18/F20 is  terítéken marad?

A Diószegi Zoltán – Jankovics Gábor F18-as egységünk folyamatosan szorongatta a Várady Szabó János – Petheő Tamás sokszoros Magyar Bajnok  párost a versenyeken és ezt a fejlődést tartva az Országos Bajnokságon tavalyhoz képest egy helyet javítva az ezüst érmet szerezték meg. Mi Marton Balázzsal július végétől hajózunk együtt Nacra F20-ason, augusztustól októberig szinte az összes hétvégét a vízen töltve. A befektetett munkánk első eredménye a Ponton Kupa M3 osztályának arany érme lett.

2012-ben mindkét csapatunk versenyzik a saját osztályában és a C25-el is. Dióék igyekeznek majd megnehezíteni Váradyék dolgát az F18-asok között. Mi komoly egyeztetések közepén vagyunk egy új high-tech Nacra F20 Carbon megvásárlásáról potenciális támogatónkkal. Ha sikerül, még nehezebb évünk lesz, mert semmit nem foghatunk majd a hajóra…

Az idén volt az F18 világbajnokság itthon. Jövőre terveztek valamilyen nemzetközi versenyen való részvételt?

Dióék idén is voltak olaszországi versenyeken. Ez jó tapasztalatszerzésnek bizonyult, így 2012-ben is tervezik. Augusztus elején a Bódeni-tavon lesz a Nacra VB, amire mindkét egységgel tervezzük utazni. A C25-öst egy kicsit nehezebb mozgatni, így egyenlőre nem tervezünk Balatonon kívüli versenyt.

Viszont nem is kell mindenért külföldre mennünk. Májusban Coen de Koning kétszeres F18 világbajnok vezetésével megszervezzük immár harmadszor a Nacra tulajdonosoknak a háromnapos Nacra Clinic versenyzői képzést, melyen teljes létszámmal vesz részt a hajózó és a segítő csapatunk is.

Hol és mikor tekinthető meg a felújított, átépített hajó?

Felkérést kaptunk a 2012-es Budapest Boat Show-ra, ahol a tervek szerint bemutatjuk a felújított Concept25-öst, a Dióék Nacra F18-asát az idei VB fő támogatójának színeiben valamint – ha minden sikerül akkor – az új Nacra F20 Carbont is.