Remek időben, sportos szélben vitorlázott vasárnap négy futamot az V. CWS-boco Kielzugvogel Europe Cup mezőnye Agárdon. Az első helyen a papírformának megfelelően Alfons és Christl Huber végzett. A szombati gyengeszeles napot túrázással, a hajók beállításainak finomításával, csapatépítéssel töltötte a mezőny. A verseny főtámogatója a CWS-boco Hungary Kft. volt, az osztály stratégiai partnere a North Sails, és a márkát képviselő Lineplex Kft., valamint a Yacht Klub Agárd, amely kezdettől fogva a hajóosztály anyakikötője is egyben.

Ebben az évben ötödik alkalommal kezdte a magyar és az európai Kielzugvogel mezőny a versenyszezont Agárdon. A Magyar Kielzugvogel Flotta Egyesület által szervezett kétnapos verseny a kiírás szerint szombaton délben halasztással kezdődött. A tavon szinte teljes volt a szélcsend, legfeljebb egy-egy csíkban volt némi légmozgás, egyébként az előrejelzéseknek megfelelően. Így a rendező Héjj Ádám megkímélte a csapatokat a vízen ácsorgástól. A mezőny egy része azonban a Hosszútisztáson látható élénküléstől felvillanyozva “kivágtatott” a vízre, egy kis gyengeszeles edzésre, a gyengeszeles beálíltások ellenőrzésére. Jó alkalom volt ez arra is, hogy a főszponzor, a CWS-boco Hungary Kft. a vitorlázás iránt láthatóan lelkes érdeklődést mutató képviselői a vízen ismerkedhessenek meg ezzel a remek, sportos, kétszemélyes hajóval. A délutáni várakozás versenyzésre alkalmas szelet ugyan nem hozott, de annyira mozgott a levegő, hogy a flotta nekivágjon egy tókörnek. Az Yacht Klub Agárdból, a Vaskapu felé vettük  az irányt, majd a Cserepes sziget mögött bújtunk ki a Nagytisztásra, ahol továbbra sem fújt, így visszatértünk a kikötőbe a napsütéses, verőfényes túra után.

Vasárnapra viszont bíztató volt az előrejelzés, sportos 15-20 csomós keleti szelet ígértek, eső nélkül. Ez volt azon kevés napok egyike, amikor a meteorológusok, legalábbis a windfindernél hiba nélkül eltalálták a jövőt. A 10 órás rajtra már friss szél fújt a Nagy-tisztáson, olykor még a nap is kisütött. Alfons Huber és felesége Christl, akik az első agárdi versenyen is már itt voltak, és nagyon lelkesen képviselik, segítik a magyar kzv-seket, ezúttal sem talált legyőzőre, bár az abszolút második helyen végző Sipos Péter és Antal István több alkalommal is, mindjárt az első cirkálószakasz végén a bójavételnél megelőzte őket, igaz Alfons a hátszeles menetben gyorsan visszavette a vezetést. A német házaspár zsinórban három futamgyőzelmet könyvelhetett el, a negyedik futamot ezért már a vízen kiejtették és visszatértek a kikötőbe, miután az első helyüket elvenni már nem volt esély. A további dobogós helyekért azonban komoly harc folyt. A tavalyi flottabajnokságon ezüstérmes Visy Gergely, és testvére Visy Márk, a Boszival üldözte Sipiéket, és a Calypso is végig versenyben volt Hlavay Richárddal és Belley Lászlóval a fedélzetén. A Hegedűs Léna, Szemenyei Csaba kettős is ott loholt a nyakukon, nagyon szépen vitorlázva be is húztak két negyedik helyet. Az első négy magyar egység között szinte végig nyitott volt a küzdelem, komoly taktikai csaták zajlottak egy-egy jobb pozícióért, ahogyan az egy rendes one-design mezőnyben megszokott. A kétkörös, nagyjából 35-40 perces futamok során körönként is változott a sorrend. A mezőnyben vitorlázó idősebb részben, vagy teljes egészében fa “zufik” külön versenyt vívtak. Ebben a körben Kollár Miklós és Puskás Bendegúz volt a legerősebb, a Wenngut-tal, közvetlenül mögöttük Horváth András és Berger Miklós a tó talán legöregebb, de egyik legszebb vándormadarával a Shantival, illetve Kovács István és Nyerges Tamás, a Vendellel.

Az időjárás igazán kegyes volt a mezőnyhöz, irányát tekintve szokatlanul stabil volt a keleti szél ezen a délelőttön, olykor azért nagyokat rúgva, főleg az utolsó két futamon, bőven voltak már 20 csomó fölötti rúgások, erősödések.

Abszolút végeredmény:

1. Alfons Huber, Christl Huber

2. Sipos Péter, Antal István

3. Hlavay Richárd, Belley László

Magyar sorrend:

1. Sipos Péter, Antal István

2. Hlavay Richárd, Belley László

3. Visy Gergely, Visy Márk

További részletek, képek videók az egyesület oldalán a www.kzv.hu oldalon, vagy a Magyar Kielzugvogel Szövetség facebook oldalán.

Április 30-án rajtol Agárdon az V. CWS-boco Kielzugvogel Europe Cup mezőnye.  A Magyar Kielzugvogel Flotta Egyesület által szervezett, kétnapos nemzetközi verseny támogatója idén a CWS-boco Hungary Kft., az egyesület stratégiai partnere a magyarországi KZV flotta anyakikötője a Yacht Klub Agárd és a North Sails.

Öt évvel ez előtt került be a május 1.-i hétvége a német raglista és a nemzetközi vitorlás naptárba, amikor a Magyar Kielzugvogel Flotta Egyesület alapítói még lelkes magánemberként szervezeték az amatör nemzetközi versenyt, a német élmezőny aktív támogatásával. A május 1-i európa kupa az európai kielzugvogel szövetség hagyományos évadnyitó versenye, 1,2-es szorzojú német raglista, illetve amatör nemzetközi regatta.

A rendező Magyarorzsági Kielzugvogel Flotta Egyesület támogatói idén a CWS-boco Hungary Kft., amely a névadó sponzora a nemzetközi versenynek, valamint a Rekord Ajtó Kft., amely a szeptemberi flottabajnokság névadó sponzora. Az egyesület ugyanakkor ebben az évben stratégiai megállapodást kötött a hajóosztály egyik legrégebbi vitorlaszálíltójával, a North Sails-el, annak magyarországi képviseletével a Lineplex Kft.-vel, akik fontos technikai támogatóként segítik az egyesület mûködését és fejlődését. Ugyanígy a Yacht Klub Agárd, amely anyakikötőként áll a flotta mögött a kezdetektől fogva.

Az elmúlt években folyamatosan bővült a magyarországi flotta – mondja Belley László, az egyesület elnöke. A korábban zömmel idősebb fa hajók mellé, az utóbbi években korszerûbb mûanyag hajók érkeztek és érkeznek szinte folyamatosan az agárdi kikötőbe – teszi hozzá. A magyarországi one design flotta ma csaknem húsz hajóból áll már, ez az egyik legdinamikusabban bővülő magyarországi hajóosztály.

Az 5,8 méter hosszú, tőkesúlyos, 20 négyzetméternyi vitorlázattal repülő, kétszemélyes hajót, ami háromszázötven kilos súlya ellenére jollésan vezethető, bőszélben könnyedén megsiklik, szinte a Velencei-tóra tervezték. Kevesen vannak – jegyzi meg Belley László -, akik nem szeretnek bele azonnal, ha kipróbálják. Ezért is lett gyorsan népszerû a tavon. Az egyesület egyik fontos célja, a flotta bővítése. A németországi 4200 hajó közül mindenki talál a pénztárcájának és elképzelésének megfelelőt. Komoly nemzetközi kapcsolatrendszerrel szívesen segítünk bárkinek, aki megszereti ezt a  remek hajóosztályt és szeretne egy madárral repülni az egyik legszebb magyar tavon – jelzi Belley László.

További részletek a versenyről az egyesület

facebook oldalán

, vagy weboldalán:

www.kzv.hu

, vagy

kzv@t-online.hu

mailcímen.

A  hétvégén rendeztük a Magyar Kielzugvogel Flotta első bajnokságát Agárdon, a Yacht Klub Agárdban, a vándormadarak bázisán. Az előrejelzések ugyan még csütörtökön is sportos 9-10 csomós szelet ígértek, végül leginkább az orosz rulettre hajazott a bajnokság, bár vasárnap végre élénk szélben sikerült két igazán sportos futamot rendezni, bár a vége emebertpróbáló cammogás lett.

Az elmúlt ősszel megalakult Magyar Kielzugvogel Flotta Egyesület az első júniusi hétvégére hirdette meg első flottabajnokságát. Az elmúlt években gyorsütemben szaporodott a vándormadarak száma a Yacht Klub Agárdban (YKA), de a három napos, hat futamosra tervezett versenyre végül is hat egység nevezett.

Az időjósok még csütörtökön is sportos szelet ígértek a kánikula mellé, és még pénteken is kitartottak az 5-7 csomós prognosis mellett. A kiírás szerint a bajnokság pénteken egy túra futammal kezdődött. A négy órára tervezett rajt előtt szinte teljes szélcsendben zajlott a nevezés, de mire a flotta kihajózott, jot némi frissülés. A mezőnynek az YKA előtti rajttól a Vaskapu átjárón keresztül, a Szúnyogszget előtt elvitorlázva, majd a Cserepes sziget mögött kibújva kellett venni a Nagytisztás északi oldalán lévő bóját, majd onnan vissz az YKA előtti befutóra. A rajt után viszonylag gyorsan kiderült, a mezőny rendkívül kiegyenlített, a hat hajó nagyon egyben maradt. A Vaskapu után csíkos lett a szél, és újra és újra átrendezte a sorrendet. A Szúnyog sziget előtt, szépen sorban húztak el a madarak, aztán a Cserepes sziget mögött, egy limányban beragadtak néhányan, de azután a Nagytisztásra érve ismét nyitott let a közdelem egy időre a második helytől kezdve. A bójavétel után egy leállásokkal, vices, vagy inkább bosszantó szélfordulókkal, igazi Velencei tavi össze-vissza széllel kellett a mezőnynek megbírkózni, az YKA felé vitorlázva.

Szombatra négy pályafutamot terveztünk, de mindössze egyet sikerült tartani. Délelőtt is kivitorláztunk uygan a Hosszú tisztásra, és kifelé menet még egészen ígéretesnek tűnt a helyzet, élénkülni látszott a légmozgás, de aztán megállt, és csak foltokban fújt, visszavitorlázni sem volt könnyű a kikötőbe. Felmerült a lehetősége, hogy aakárcsak szélcsendben a német sporttársak puffertdobó versennyel ütjük el az időt, vagy kikötői Nadap-kőszórás párosversenyt tartunk, és többféle vices időtöltés lehetőségével kacérkodtunk, de aztán déltájban úgy tűnt a Nagytisztáson van annyi szél, hogy egy futamot lezavarjunk. Gyorsan kivitorláztunk, és valóban a deli part mentén kellemes kettesben reptettük a madarakat. A rajt idején még ki is tartott, de azután ismét felszívódott egy egy csíkban, átrendezve a töbször is a sorrendet. A második körre ismét összefújta a szél a mezőnyt, a hat ahjó szinte egy bokorban araszolt az addigra rendkívül erőtlenné vált szélben a befutó felé. A hat egység majdnem egyszerre futott be. Látszott, több futamra esély sincs aznap.

A szombat esti gulyásparti alatt született a döntés, hogy vasárnap az előzetes tervekkel ellentétben nem egy túra, hanem két pályafutamot próbálunk tartan, hogy legalább négy érvényes futam alapján eredméynt tudjunk hirdetni a harmadik napon. Vasárnap reggel kiábrándítóan sima volt a víz még reggel nyolckor, de azután élénkülni kezdett és a délkeleti szél hamar kifújt minket a Hosszútisztásra. Dinnyés felé indult a karcos menet, élénk szélben. Mindhárom napon nyilvánvaló volt, hogy a hajók egyrészt nagyon egyformák, ahogyan egy onedesign osztálytól ez elvárható, és az is, hogy a ezért olykor apróságokon múlik egy-egy pozíció megszerzése, vagy elvesztése. Erőből előzni nem nagyon lehet, ha csak valaki nem hibázik nagyot, viszont a taktika és a finom beállítások aranyat érnek. Gyors, alig negyven perces, pörgös futam után átvitorláztunk a Nagyatisztásra, a vasárnapi második futamra. Nem tudnie mennyire volt szerencsés választás. Az északkeleti sarokban egy egészen hosszú, a futam végére nyilvánvalóan igen ambíciózus hosszúságú pályát álíltottak a rendezők a mezőny elé. Az első négy hajó viszonylag együtt futott be, de az utolsó kettőnek a második hátseles szakasz egy örökkévalóságnak tűnt, és persze a többieknek isl, akik rendkívül sportszerűen a vízen várták be a még versenyben lévő két hajót. Közös döntésünk volt, hogy ezzel végetért a 2015-ös flottabajnokság.

Számos tanúlság adja magát, a legfontosabb azonban talán mégis az, hogy ugyan az időjárás egyáltalán nem kedvezett nekünk – több volt a nap, és kevesebb a szél, mint kellett volna -, de mégis jót vitorláztunk. Sipi köszönte a “játékot” az eredményhirdetés után, ami azt hiszem rendkívül tömör értékelés és összefoglalás is egyben. Jó játék volt, egymással, technikával, széllel.

A flottabajnoskág végeredménye:

1. Majthényi Zsombor, Kovács István
2. Visy Gergely, Visy Márk
3. Belley László, Bérczi Péter
4. Sipos Bence, Sipos Péter
5. Hlavay Richárd, Nyéki András
6. Kollár Miklós, Puskás Bendegúz

Tudtuk, hogy kemény lesz, de erre azért nem számítottunk. Igen, a 2015-ös Kielzugvogel Európa Kupa, amit a Record Kft. támogatásával rendeztünk, egy olyan verseny lett, amiről biztosan fogunk az unokáinknak is mesélni, hogy az egyik kormányos, facebook bejegyzését idézzem. Idén is német győzelem született ugyan abszolútban, de a dobogón állt egy magyar egység is akikhez ráadásul egy fair play díjas történet is kapcsolódik.

Már tavaly decemberben kilőttük a május 1-i hétvégét, mert 2014-ben az már olyan jól bejött.  A készülődés gyakorlatilag ősszel megkezdődött. Egyrészt Majthényi Zsomborhoz került még 2014- elején a Lei-Lei, amit a németek emlékezete különösen gyors hajóként tartott számon. Zsombi nemcsak gyönyörűen, nagy türelemmel felújította, de korszerűsítette is a járgányt, ami idén végre vízre került Delej néven, és remekül teljesített. Kerültek új hajók is a kikötőbe és lassanként előkerültek innen-onnan újabb és újabb vándormadarak, úgyhogy a verseny közeledtével már ott tartottunk, akár 16-18 hajó is lehet az idei versenyen…

Előzetesen négy német egység jelentkezett a versenyre, a megszokott párosok, természetesen Alfons és Christl Huber, a magyar-német kielzugvogel barátság legrégebbi támaszai és építői, fijuk Christian Huber és felesége Sarka Huber, Gerd és Angelika Diederich, és az osztrák Robert Leitner, Hubert Peka-val az oldalán.

A verseny közeledtével sajnos láttuk, hogy néhány jól ismert agárdi madár nem lesz, nem lehet ott a rajtnál de vártunk több magyar vendéghajót is, közülük végül egy érkezett, Kálóczy “Tapsi” Antal, egy gyönyörűen felúíjitott, Svájcból származó, és egyébként eladósorban lévő full fa verdával.

A verseny előtti napokban már nyilvánvaló volt, hogy kemény versenyre kell készülnünk, erős hidegfronttal és erős, viharos széllel, az eső mennyisége kérdés volt, de ez foglalkoztatott legkevésbé mindnyájunkat.

Csütörtökön sorban megékeztek a német hajók, még gyönyörű napsütésben, békés szélcsendben ponyváztuk le, és csodáltuk meg őket. Ehelyt is meg kell emlékezni róla, milyen csodákra képes a folyamatos gondoskodás, Alfons húsz eves Madere, mintha csak új volna…

A terv pénteken, és szombaton is három-három futam volt. A kormányosi idejére már szépen beerősödött, átlagban 15 csomós szelet mértünk, 25 csomó körüli befújásokkal, de a trend határozottan erősödő volt. A nagytisztásra többnyire csak grósszal vágtattunk ki, tíz kieler és egy kistertvér, egy svertzugvogel, egyelőre az egyetlen az YKA-ban, a Wum.

Az első futam rajtjára az alapszél inkább a 20 csomót közelítette és nem sokkal egy után a mezőny egy részére “lecsapott” egy harminc csomós pöff. A hétvége folyamatos témája volt, hogy vajon sok-e ez a szél ezeknek a hajóknak. Megkockáztatom, hogy igen annyiban biztosan, hogy fele ekkora szélben is elérik könnyedén a csúcsesebbességüket, és igen ebben a szélben komoly erőfeszítés volt őket menetben tartan. A mezőny zöme azonban megoldotta ezt.

A Delejjel Majthényi Zsombi rögtön megnyerte az első futamot, és a másodikban is csak Gerd Diederich tudta megelőzni őt. Christian Huber az első napon csak aszisztálni tudott a párharcukhoz, az első futamban a 3. helyezéssel kellett beérnie, a második futamot pedig kihagyta, ahogyan többen is még, az apa Alfons Huber is.  Zsombi mindvégig a tőleg megszokott határozottsággal, erővel, nyugalommal és tudással vezette a Delejt, kétségkívül a magyar mezőny legerősebb egysége volt az övék, Kovács Istvánnal.

A tó egyik leggyorsabb hajójának számító Boszival Visy Gergely, ezúttal Sztankov Attila gyakorlott közreműködésével a tőle ismert bátor, elszánt és okos vitorlázást mutatott. Komoly küzdelem árán verekedték fel magukat Zsombi mögé a magyar mezőnyben a második helyre.

Az egyszersmind a versenyt is rendező, szervező, és a magyar kielzugvogel flotta lelkének tekinthető Belley “Beló” László ezúttal a Shantival szállt versenybe. A tavaszi mérlegeléskor kiderült, hogy a kikötő bizonyosan legöregebb vándormadara a legsúlyosabb is, majdnem másfélszáz kilóval nyom többet a Boszinál. Beló azonban, Peterman Orsolya közreműködésével a magyar mezőnyben a harmadik helyre vitorlázott fel az öreglánnyal, megmutatva, hogy komoly vitorlázó tudással, tapasztalattal ellesúlyozható a technikai hátrány. A Shanti egy klasszikus hajó, amelyen viszonylag szűkösek az állítási lehetőségek, az albán, a cunninghamen, és a nagyvitorla alsó élén kívül semit sem lehet dinamikusan állítani, miközben a modern verseny kzv-ken a vorstag, a fő, a kis éa a baby vantnik, a génua magassága, és az elsőél feszessége is mind folyamatosan szabályozható. Az erős szél is segítehette persze a Shanti haladását, sőt a súlytöbblet ilyen szélviszonyok között bizonyosan jól is jött, de a meghatározó Beló ismert nyugalma volt. Pedig lett volna ok izgalomra, az első nap egyik cirkálószakaszán ugyanis lelazult a leeoldali fővantni spannerje, amit Orsinak viszonylag gyorsan kelett szerszám nélkül orvosolni, hogy az olykor harminc csomós szélben a Shanti épségben végigvitorlázhassa a futamot, és épségben érjen a kikötőbe, amit ezúton is köszönök!

A rendkívüól erős szél ellenére egyébként nem történt egyetlen komolyabb gixer sem, bár volt egy borulás, amiből sikerült gyorsan felállni, az egyik fa hajó kielszekrénye pedig kissé megsérült a nagy nyomás miatt, ezért még pénteken délután ki kellett daruzni, szombaton már nélkülöznünk kellett a jelenlétét.

Másnapra (szombat) esőt is ígértek az erős szél mellé. Mindkettő megjött még időben. Az első futam, még csendes esőben és egészen enyhe szélben indult, aztán a második futam rajtjára a dél-nyugatiról folyamatosan nyugatira forduló szél szépen épült fel, és elérte ismét a 15-18 csomós átlagot, és 20 csomó feletti rúgásokkal szelektálta a mezőnyt. A második napon Christian és Sarka Huber legyőzhetetlennek tűnt, egy ízben az osztrák Robert Leitner, illetve Gerd Diederich tudott a közelükbe vitorlázni. Zsombi egy negyedik és egy harmadik helyet, illetve egy elsőt vitorlázott, de az utóbbiról lemondtak a fair play szellemében, ezért az összesítésben ezt nem vették figyelembe.

Történt ugyanis, hogy a második futam után a mezőny egyből kivitorlázott a kikötőbe, a folyamatosan erősödő nyugati szélben, jóllehet a rendezők a versenyt nem lőtték le, vagyis a tervezett harmadik futamot is rendben elindították, ezen azonban csak Zsombiék rajtoltak el. Mindenesetre Héjj Ádám rövidítés után, szabályosan befuttatta őket. Erről az első helyről mondtak le a fiúk.

A mezőnyben végigvitorlázta mind a négy futamot egy kistertvérünk, a Wum. A piros freibordjáról messziről felismerhető svertzugvogellel Kollár Miklós és Puskás Bendegúz igazán elismerésre méltón állta a kihívásokat, a tőlük megszokott bátorsággal, erővel és ügyességgel vitték a kielereknek is komoly viszonyok között a hajót. Az első, igazán harcos nap, második futamában abszolút sorrendben a harmadik helyen értek körbe, Zsombi és a végső győztes Gerd Diederich mögött.

A mezőnyben állandó vendég Berger Miklós, aki örömmel ül át a Mikka kormányától egy jó kis zugvogel verseny kedvéért valamelyik madárba, ezúttal is kikötőmesterünk, Nagy Andrással szállt versenybe, a tavaly még Beló kormányozta Siriusban és tőlük megszokott módon harcosan, kitartóan küzdöttek.

Összességében remek verseny volt, sok hasznos, főleg erősszeles tapasztalattal még azoknak is, akik csak egy-egy futamot teljesítettek. Úgy tűnt a német egységek is jól érezték magukat, aminek köszönhetően az agárdi Európa Kupa futam, amely a német bajnokságnak már ma is része, jó eséllyel bekerülhet az hajóosztály európai kupasorozatába, ami jelentős lépés lehet, az időközben egyesületté alakult magyarországi osztály életében. Ami bizonyos, 2016 május 1-én ismét KZV Európa Kupa Agárdon.

Eredmények:

Abszolút:

1. Christian Huber, Sarka Huber
2. Gerd Diederich, Angelika Diederich
3. Majthényi Zsombor, Kovács István

Magyar hajók:

1. Majthényi Zsombor, Kovács István
2. Visy Gergely, Sztankov Attila
3. Belley László, Peterman Orsolya

További fotók és infók a

www.kzv.hu

oldalon, vagy a Magyar Kielzugvogel Szövetség facebook oldalán. További fotók az YKA faceboook oldalán.

Kissé aggódva figyeltük az időjárás előrejelzéseket április utolsó napjaiban, az előző két alkalommal ugyanis nem volt igazán szerencsénk az idővel, amikor német és osztrák zugvogeleseket vártunk Agárdra. Az első nemzetközi versenyen, viharos szélben ücsörögtünk az YKA büféjében, és végül két futamot sikerült megtartani, de volt vízből mentés és árboctörés is. Tavaly szinte tél volt még a verseny időpontjában. Az idéán viszont végül mázlink volt, és két nap alatt, hat remek futamot tudtunk megtartani. Az eredméyneket ileltően bejött a papírforma, Alfons és Christian Huber kiütéssel győzött, hatból öt futamot nyertek csont nélkül, a hatodik alatt pedig már csomagoltak.

A magyar osztályszövetség vezetése, vagyis Belley Laci és jómagam eltökélten hiszünk benne, hogy a Velencei-tavon felépíthető egy erős kielzugvogel osztály. Érkeznek is évről évre új hajók, mármint itt újak, de amúgy használtak. A klasszikus építésű, részben, vagy egészben fa hajók voltak eddig meghatározók, köztük néhány igazán jó karban lévő verda, de az idén két full műanyag versenygéppel gyarapodott a mezőny. Visy Gergő a kalózból és a Balatonról ült át itt egy Boszi névre keresztelt zufiba, és Belly Laci is hozott egy újabb Mader-t a tóra.

A németek az első perctől lelkes támogatóink, tanáccsal, olykor egy-egy használt vitorlával és évente egy-egy alkalommal, az osztrák és a német élvonal képviselőinek jelenlétével igyekeznek felhívni a figyelmet, hogy erre a tóra ezek a hajók valók. Fürgék, jollésan vitorlázhatók, de stabilak, mindent tudnak, amit egy klasszikus egytestű versenyvitorlástól elvárhat a hajós ember.

Nemcsak jó időért keleltt szurkolnunk, sponzort is kellett találnunk. Idén, a műegyetem vállalta, hogy névadóként beszáll a klubverseny finanszírozásába, így ebben az évben BME-MBA néven rendeztük az európa kupa futamot. Az időpontot, május 2-3. a németek választották, mert ezen a hosszú hétvégén, nem tudni pontosan mi okból, az alpesi tavakon nem rendeztek versenyt. Utóbb kiderült Németországban egy regattát mégis meghirdettek, de ott nem jött össze csupán nyolc hajó, nekik szárazon kelett hazatérniük. Nálunk viszont tizenegy hajó szerepelt péntek reggel a nevezési listán, négy külföldi és hét magyar.

Úgy tűnt pénteken lesz csak igazán jó idő, ezért az volt a tervünk, hogy amennyi futamot csak tudunk, lezavarunk az első napon. Szikrázó napsütésben, és élénk szélben vitorláztunk ki a szinte üres Nagytisztásra. A keleti szélnek köszönhetően Sipi hosszában tűzhette ki az up-down pályát. Az első futamban végig élénk szelünk volt, a másodikban viszont a mezőny második felének gyakorlatilag szélcsendben kelett becsorognia a célba. De ekkor már erősen borult kelet, sőt nyugat felől is. Velence és Gárdony fölött villámlott is, és ismét megélénkült a szél, ezért Sipi úgy döntött, elindítjuk a harmadik futamot. Jó gondolat volt, tempós két kört mentünk, de látszott, az idő nem enged többet. A nagy esőre azonban szombat hajnalig kelett várnunk. Félő volt, hogy elmossa a második versenynapot, de mire a kikötőbe értünk, elállt és világosodni kezdett.

A prognózis dél körülre ígérte az erős hidegfront érkezését, ezért kilenckor volt az első futam rajtja, hogy legalább két futam beleférjen. Élénk, időnként erős szélben vitorláztunk, a változatlanul majdnem üres tavon. Remek kis csaták alakultak ki a magyar hajók között, a mezőny második felében. Jól megmutatkoztak a németekhez képest a tudásbeli, egymáshoz képest pedig a hajók közötti különbségek. Jól összemérhetőek voltak a verdák, élességben, sebességben. MIndannyian sokat tanultunk főleg a magunk hibáiból, e sorok irója például azt, hogy egy jobban szabott, bár nagyobb vitorla erősebb szélben is jobban működik.

A mindvégig vezető apa-fia páros, Alfoins és Christian Huber, akik amúgy külön hajókban versenyeznek, a hatodik futamot már kihagyta, és kint pakoltak a kikötőben, amikor mi még vitorláztunk. Ez a második nap, igazi jókedvű, örömvitorlázás volt. Az első négy helyet végül a külföldiek szerezték meg, mögöttük a legjobb magyar páros a Belly László, Gombár Zoltán duó lett, Visy Gergővel szorosan a nyomukban. Gergő váltott mancsaftokkal, az első napon Sztankov Attilával, a második napon testvérével, Visy Márkkal hajózott. A harnadik magyar hajó a Rutai Stefi birtokában álló, és egyébként Tihanyban lakó, gyöngyörű full fa zufi lett, Berger MIklós és Nagy András vitte ezen a versenyen. Az agárdi vándormadarak legöregebbjét, a Shantit a negyedik helyre hoztuk Filo Zsófival. Nagy vetélytársunk Szalontai Ábel és Szalontai László sajnos az egyik vantnifeszítő elpattanása miatt az utolsó futamot kényszerűen kihagyta, így az ötödik helyet szerezték meg a magyar mezőnyben. Kollár MIklós és Puskás Bendegúz, a már többek által kormányzott Wackelwurmmal, a második napon egy technikai probléma miatt nem tudtak rajthoz állni, az első napon gyüjtött pontjaik a hatodik helyre voltak elegendők. Sajnos technikai gondjai voltak a legendás svájci építésű, fa hajónak, a Vándor Nirvánának is, Horváth András és Majthényi Gábor így nem tudták végigvitorlázni a hat futamot, a második napon csak egy körben versenyeztek, a baumveret kiszakadása miatt ki keleltt állniuk.

A németektől már vasárnap este érkezett visszajelzés, biztosan jönnek jövőre is. A magyar osztály pedig hétvégi, egy napos versenyeket tervez az YKA-ban szaporodó vándormadaraknak.

Eredmények:

1. Alfons Huber, Christian Huber
2. Diederich Gerd, Diederich Angelika
3. Robert Leitner, Hubert Peka
4. Zeilinger Helmut, Szemenyei Csaba / Edit Peka
5. Belley László, Gombár Zoltán
6. Visy Gergely, Sztankov Attila / Visy Márk
7. Berger Miklós, Nagy András
8. Hlavay Richárd, Filo Zsófia
9. Szalontai Ábel, Szalontai László
10. Kollár MIklós, Puskás Bendegúz
11. Horváth András, Majthényi Gábor

képek, videók a versenyről a

https://www.facebook.com/magyar.k.szovetseg

címen.

A versenyre hosszas előkészítés és nem kevés szervezőmunka után, végül három vándormadár nevezett, közülük kettő teljesített három futamot a tervezett hatból. Jövőre talán többen leszünk, és talán egy fokkal, vagy sok fokkal jobb időnk lesz.

Tavaly ősszel, amikor megalakult a Magyar Kielzugvogel Osztályszövetség, nagy tervekkel álltunk neki az idei szezon előkészítésének. Ahogyan az lenni szokott, a lendület kissé megfogyatkozott, ahogyan a Yacht Klub Agárdban lakó madarak száma is. Tavaly még legalább öt állt a kikötőben, ebben a szezonban csak három. A tóparti telkeken, műhelyekben úgy hírlik több is pihen, talán majd jövőre vízre kerülnek. Jó volna, mert a hétvégi verseny is igazolta, ha valahol, hát a Velencei-tavon igazán helyük volna ezeknek a tőkesúlyos jolléknak. A nagy tervek sorában az első volt, a március végi, a Silwell Kupa keretében rendezett nemzetközi verseny, ami a viharos idő miatt kissé karcsúra sikeredett, volt vízből mentés, árboc törés. Miután az MVSZ regisztrálta az osztályt, a hivatalos versenynaptárba is bekerült két futam a madaraknak, a Silweel Kupa és a most hétvégi OMT Kupa.

Azt tudtuk, hogy kánikula lesz ezen a hétvégén, de erre azt hiszem egyikünk sem számított. Jóval harminc fok fölött volt, amikor szombaton kifutottunk a rajthoz. Kicsit furcsán, de jól éreztük magunkat az op-k, laserek, finnek, kalózok között. Külön köszönet a mezőnynek, amiért segítettek a zugvogelek, pályaversenyen tapasztalatlan  kormányosainak eligazodni a jelzések között.

Miután a zsűrihajónak sikerült megtalálni a megfelelő pozíciót és kikerültek a bóják is, kifejezetten gyenge, csíkos szélben indultunk, elsőként, rögtön a finnek előtt, akik természeetsen hamar ránk jöttek, hasonlóan a laserekhez, és bekeveredtünk. A gyakran leálló szél, és a kíméletlen hőség komoly próbatétel volt az egész mezőnynek. Szobaton mindössze két futamot sikerült megtartani. Aznap a futamoknál talán nagobb erőpróba volt a kikötőbe való visszajutás, ami majdnem egy bő órát vet igénybe, olykor evezve, néha egy-egy csíkkal megindulva.

Vasárnap Agárd felé autózva a meteorlógusok a szombatinál nagyobb meleggel riogattak, viszont a windfinder és a guru is 9-10 csomós szelet ígért, 11 órától. Fél tíz tájban azonban fujdogálni kezdett, mire kiértünk a pályára, egész kellemes szelecske fujdogált. A pályakitűzés azonban kicsit hosszadalmasra sikeredett, ami nem csoda, mert a tóhoz méltón forgolódott az a kevés szél, ami volt. Amikor elrajtoltunk, még egészen ígéretes volt a tempó, de már a kreuzbóját alig értük el, és miután a finnes élmezőnnyel együtt vettük, lelőtték a futamot. Keserves fél óra volt visszajutni a rajtvonalhoz. Mire visszaértünk eljezdett fújni, és egyszercsak megérkezett az előrejelzett szél. Hamar elindították az újabb futamot, és a madarak végre röpülhettek, sportos szélben, 6 csomó közeli tempóval rohantunk délnek. Ekkor még kicsit forgolódott, voltak gyengülések, de aztán egész kiegyensúlyozott lett. Így végül egy jót vitorláztunk, és megmutattuk magunkat a kishajós mezőnyben.

A szokásoknak megfelelően a Silwell Kupával kezdődött a hétvégén a szezon a Velencei-tavon. Idén elöször egy új hajóosztály is bemutatkozott a versenyen.

A nemrég alakult Kielzugvogel osztály mutatkozott be szép számú külföldi résztvevővel.

Az osztály különlegessége az, hogy tőkesúlyos: Így ez lehet a Velencei-tavon az első tőkesúlyos versenyosztály. Egyébként nagyon biztonságos hajó ez a madár. Viszont komoly siklatásra is képes. Az 5-6-os szélben simán mentünk 21,5 km/órát. A génua izgalmassá teszi a hajót de egy kényelmes, hosszú, hosszú évekig vitorlázható. A tóra akár tökéletes is lehet. Akár oktatóhajónak akár kényelmesebb versenyhajónak is.

Szóval a péntek délutánra tervezett rövid túrafutam el is maradta  szél miatt. Szombaton is elég sokat ültünka parton , de azután belemozdultunk. A futamra beerősödött a szél, de simán lehetett még vitorlázni. A külföldiek egy része nem is eröltette szét magát. Érthető módon, hiszen nem akarták túlságosan szétcincálni a cájgot.  Az utolsó kreuzra már csak négy hajó fordult volna, de itt sikerült kiesnem a hajóból egy buta halzolásnál és meg kellett tanulnom ezt azt. Főleg azt, hogy egy mentőmellényen nem véletlenül van egy nagy adag feleslgesnek tünő heveder.  És ha nem köti be az ember nem biztos, hogy olyan szerencsés mint én voltam szombaton.

Végül három hajó tudott befutni. Az második futamra már csak egy magyar hajó eredt a távnak, de a szél csúnyán bevadult és az első raumban az is elcsapta az árbocát.

Némi üröm volt az örömben az esti csülök pékné módra. Lélekmelegítőnek. Ezt legjobban Beló élvezte (nem én Belo, de simán én is lehettem volna)  Íme egy remek kép az élvezeti értékről. A külföldiek mindenképpen úgy nyilatkoztak, hogy élvezték az estét.

Mára annyira hideg volt és rendesen tutult a szél, hogy mindenki összepakolt és elindult haza egy rövid díjkiosztó után.

Az az érzésem, hogy a Silwell Kupa is erre a sorsra jutott, de azt már nem volt időm kivárni.

Minden esetre egy remek kis hajóosztállyal sikerült vitorlázni. Van benne minden. Ami bizonyos kor fölött  és alatt is fontos…

Nekem tetszik.

Silwell Kupa végeredménye:

silwell-2012.pdf

Azért akad néhány kép a Silwell Kupáról is (hamarosan eredmény is):

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: Hlavay Richárd, Beliczay Péter

Idén, a szokásos március végi Velencei-tavi szezonnyitó kishajós versenyen, új hajóosztály mutatkozik be, amelynek első nemzetközi versenyét az Ooops! márka gyártója a Vajda-Papír Kft. szponzorálja. A kielzugvogel típusú, klasszikus, tőkesúlyos versenyhajók igen népszerűek német nyelvterületen, a német, osztrák, olasz, svájci közös bajnokságban többszáz hajó versenyez évente. A típus egyre népszerűbb a hazai vizeken is, egyre több ilyen hajó áll elsősorban a Velencei-tavi kikötőkben, tulajdonosaik tavaly ősszel alapították meg a típus osztályszövetségét.

A szezonnyító Ooops! Kupára a német nyelvterületen rendezett bajnokságok legeredményesebb résztvevői közül is többeket várnak a szervezők, 6-8 német egység neveztésére számítanak, mellettük léegalább ugyanennyi magyar csapat rajtol majd március 31-én, az Agárd előtt kijelölt olimpiai pályán.