Tengerpartokon régóta nyilvánvaló, hogy tere és jövője a vitorlázásnak csak ott lehet, ahol szabadon gyakorolhatjuk, felesleges megkötések nélkül és kellő kikötési feltételekkel. Ma éppen ezek az alapvető feltételek veszhetnek el a Balatonon, ha nem sikerül már a közelgő szezon előtt rendezni a vitorlázás és kikötés szabályainak egyre megoldatlanabb kérdéseit.

Mi több, a Balaton meghatározó arculati elemmel gazdagodhatna és turisztikai vonzereje jelentősen nőne a strandok közelében mindenfelé a tavon ringó vitorlások látványától – míg a nagy kikötőkben el vannak zárva a hajók és a látvány a nagyközönségtől. A leginkább képeslapra illő balatoni panoráma mégiscsak a tavon ringó csónakok és vitorlások látványa. A bójára kötés merev tilalma így egyik fő turisztikai vonzerejétől fosztja meg a Balatont! Ezt a szempontot nehéz lesz megkerülni a témával kapcsolatos társadalmi vitában, ami a szezon közeledtével egyre sürgetőbbé válik, a vesztegléssel kapcsolatos alapvető kérdések megoldatlansága miatt.

Egyetlen komoly szakmai érv sem szól a vitorlás világban sehol sem szalonképes szabályozási agyrém mellett, hogy csak folyamatos őrséggel lehessen vesztegelni, akár a partvonal közvetlen közelében is. Ráadásul külön megalázó, mikor annyira semmibe vesznek minket, hogy nem a valódi motivációra hivatkoznak, köntörfalazás nélkül előírva azt, hogy minden hajó menjen szépen magasabb díjakat fizetni a kikötőkbe. Vagy vessenek ki külön kikötőadót a máshol tárolt hajókra, ha a pénzbehajtás a cél, de ne nézzenek már mindenkit ennyire hülyének.

Az egyre megoldatlanabbnak tűnő kikötő-ügy miatt a társadalomban ma az a negatív kép alakult ki, hogy a vitorlázás kizárólagosan egy szűk nagyhajós elit sportjává válik és mint tömegsportot a bójára kötés tilalmával, a költségek nagyságrendi növelésével, stb. gyakorlatilag ellehetetlenítik – amivel nyilván a ma még nemzetközi szinten sikeres vitorlás sport utánpótlása is merőben illuzórikussá válik.

Ebben a helyzetben különösen erős pozitív üzenetként jelenhet meg, ha az MVSZ vezetése valóban kiáll a jollés társadalom mellett, támogatja a szabad sólyák és bójazónák kialakítását célzó mellékelt normaszöveg-javaslatot és a szakmai konszenzus kialakítása érdekében még a nyári szezon előtt vagy a legelején országos Vízisport-Konzultációt szervez, az érintett sportszakágak (szövetségek, szakosztályok), a vízimentők, vízirendészet, vízügy és egyéb hatóságok, önkormányzatok, valamint turisztikai szervezetek képviselőinek és szakértőinek bevonásával, hogy a vízi sportok és a balatoni túrázás fejlődésének jogszabályi és egyéb feltételeit hosszabb távra lehessen végre biztosítani.

*

Kellő szakmai konzultáció után, elsősorban a sólya-témával régóta foglalkozó Beliczay Tamás segítségével sikerült megfogalmaznunk márciusban egy normaszöveg-javaslatot. A szabad hozzáférésű sólyaterek létrehozása nyilván szükséges, de nem elégséges feltétele a megoldásnak, ezért kiegészítettük az önkormányzatok által létesítendő bójazónákra vonatkozó normaszöveg-javaslattal, melyet szintén elküldtünk a Balaton Fejlesztési Tanácsnak és a Magyar Vitorlás Szövetségnek. Örömmel tapasztaljuk, hogy a javasolt megoldás lényegi elemei az MVSZ elnökének vasárnap közölt nyílt levelében is megjelennek:

http://hunsail.hu/hirek/mvsz-hirek/torekvesek-az-eletszerubb-hajozasi-jogszabalyokert.html

Nem értjük viszont, miért ne lehetne nyíltabb és demokratikusabb az egyeztetési folyamat, miért kéne államtitokként kezelni a vitorlázással kapcsolatos szabályok mindannyiunkat érintő és mindenki számára vállalható rendezését? Miért ne lehetne a korábban javasolt Vízisport Konzultációval, minden érintett hatóság, szövetség és szakosztály bevonásával rendezni a kérdést? A nagyobb nyíltság érdekében ezúton közöljük tehát normaszöveg-javaslatunkat.

*

A társadalomban egyre nyilvánvalóbban növekvő igény van arra, hogy tömegsport legyen a vitorlázás, vagyis pont nem a jachtsport-elitet kéne támogatni külön szabályozással, hanem a jollés-kishajós többséget. Idén meghirdetett közösségi hajóépítő programunkra például eddig több mint negyvenen jelentkeztek, hogy low budget polinéz proát építsenek (százezres költségvetéssel, amiben már a vitorlázat is benne van!) Balaton Proa közösségi oldalunk (

Balaton Proa Közösségi Oldal

) pedig alig két hét elteltével majdnem kétszáz taggal büszkélkedhetett. Az idén elindítandó strandversenyeink iránti közönség- és sajtóérdeklődést tapasztalva okkal feltételezzük, hogy jövőre már százas nagyságrendű proa épülhet. Ezzel megváltozhat a hazai vitorlázásról alkotott képünk, ha nyáron szinte bárhol látni fogunk egy-egy ilyen proát a strandok közelében és a nyílt vizen. Viszont a fejlődéshez, a sikerhez elengedhetetlen, hogy a jogszabályok ne lehetetlenítsék el a kishajós túrázást, hanem inkább segítsék a vízi turizmus fejlődését. Bízunk benne, hogy ebben az MVSZ is partner lesz. Ebben a témában mindenképp egyértelműen kiderül, hogy ki mennyire hajlandó képviselni a vitorlás társadalom nagy többségét kitevő kishajós amatőröket és túrázókat. Miért ne lehetne például átkelni a túlpartra olyan hajókkal, melyek viharállósága lehetővé tette a Balatonnál sokkal nehezebben vitorlázható óceániai térség benépesítését? Mondjon valaki csak egy komoly szakmai érvet ezzel szemben!

A normaszöveg közlésével az a célunk, hogy nyilvános fórumon, demokratikusabb formában történjen az egyeztetés ezekben a minden vitorlázót érintő kérdésekben. Tehát várunk minden konkrét, lehetőleg normaszövegként megfogalmazott kiegészítő javaslatot, illetve az itt közöltek esetleges módosítására vonatkozó javaslatokat ezen a fórumon.

Fontosnak tűnhet például a normaszövegben is előírni az egységes arculatú sólyák és bóják alkalmazását – különben nem lehetetlen, hogy néhol műanyag öblítősflakonokkal „oldanák meg” a bójázást, illetve nem biztonságos, alig használható sólyákat alakítanának ki.

* * *

SÓLYA NORMASZÖVEG:

A Balaton-parti önkormányzatok kötelesek, a tó által nyújtott lehetőségek jobb kihasználása érdekében, az igazgatási területükön a hajózási szabályzatban kishajóként meghatározott vízi járművek vízrebocsáthatósága érdekében, minimálisan 1 darab szabadon használható sólyát biztosítani.

Az így biztosított létesítménynek meg kell felelnie az adott partszakasz hajózási igényeinek a hajózási szabályzatnak megfelelően.

A sólya minimális követelménye:

alkalmas legyen a kézi erővel történő max. 250 kg össztömegű (egytestű, vagy legfeljebb 3 méter széles többtestű) eszközök vízre tételére

A sólya területe gépkocsival legalább 50 m távolságon belül megközelíthető legyen és onnan sólya-kocsival bejárható.

A vízrebocsátás lehetőségét és a sólya rendeltetésszerű állapotát minden évben a tárgyév március 15-től november 15-ig kell fenntartani. A sólya biztosítását az érintett önkormányzatnak folyamatosan fenn kell tartani, de annak helyszíne változhat.

Az önkormányzat a sólya időjárástól és vízállástól (szabályozási határértékeken kívüli tartomány) független rendeltetésszerű használatának biztosítására nem kötelezett.

Az önkormányzat saját vagy más tulajdonán a tulajdonossal kötött szerződés szerint biztosítja a díjmentes vízre tételi lehetőséget (beleértve a feltétlen szükséges gépkocsi megállás lehetőségét is – min. 1 óra), de ezen túlmenően díjmentes szolgáltatásra nem kötelezett. A sólya használat lehetőségét az önkormányzat a közlekedés szempontjából meghatározó ponton, valamint a település honlapján jelezni köteles.

A sólyát mindenki saját felelősségére a sólya használatára vonatkozó előírások betartása mellett használhatja.

Az előírás megvalósítási határideje:

a végrehajtás határideje legkésőbb 2015. április 15, illetve, amennyiben az erre kijelölt terület korábban kerül rendezésre, akkor a rendezés időpontja.

*

Javasoljuk továbbá a szabad sólyaterek mellett önkormányzatok által fenntartott szabadvízi kikötő zónák (BÓJAZÓNÁK) kialakítását a következőképpen:

SZABADVÍZI KIKÖTŐZÓNA NORMASZÖVEG:

A Balaton-parti önkormányzatok kötelesek, a tó által nyújtott lehetőségek jobb kihasználása érdekében, az igazgatási területükön a kishajók, illetve vízi sporteszközök számára minimálisan egy szabadvízi kikötő zónát biztosítani, a szabályozási határértékeken legalább 30 cm és legfeljebb 120 cm átlagos vízmélységű területen, lehetőség szerint a hullámzástól leginkább védett partszakaszon és az önkormányzat által fenntartott sólya közvetlen közelében.

Az önkormányzat a szabadvízi kikötő zóna fenntartásával és működtetésével megbízhatja az igazgatási területén működő vízi sporteszköz-kölcsönzőket, illetve a kijelölt területhez legközelebbi strand üzemeltetőjét.

A szabadvízi kikötő zónának legalább húsz olyan kishajó, illetve vitorlás sporteszköz kikötésére alkalmasnak kell lennie, melyek nem lajstromkötelesek. Kétezernél több lakosú településeken ezer lakosonként tíz kikötési helyet kell kialakítani a szabadvízi kikötő zónában. Lajstromköteles kishajók csak alkalmilag (legfeljebb 24 órára) köthetnek ki a szabadvízi kikötő zóna vendéghelyén, ennél hosszabb ideig csak az önkormányzat külön írásbeli engedélyével használhatják azt kikötésre.

A kikötőhelyek lehetnek mólón vagy stégen kialakított, illetve bójás kikötőhelyek. Éves díjuk nem haladhatja meg a mindenkori minimálbér negyedét. Minden szabadvízi kikötő zónában legalább négy vendéghelyet (kétezernél több lakosú településeken ezer lakosonként plusz két-két vendéghelyet) kell biztosítani, melyek napi bérleti díja nem haladhatja meg az mindenkori minimálbér századát. Amennyiben az önkormányzat (például a nyári szezonon kívüli időszakban) nem tudja biztosítani szabadvízi kikötő zónáján a díjbeszedést, annak használata díjmentes.

Közvetlenül elérhető sólya esetén az előírt helyek felét parti tárolással is lehet biztosítani.

A sólya használat lehetőségét az önkormányzat a közlekedés szempontjából meghatározó ponton, valamint a település honlapján jelezni köteles.

Amennyiben az önkormányzat kivételes esetekben nem tudja biztosítani szabadvízi kikötő zónája biztonságos használatát, erről a bejáratnál kifüggesztett hirdetményben értesíteni köteles az ott kikötött hajók üzemben tartóit, annak pontos megjelölésével, hogy mikortól tudja ismét biztosítani a szabadvízi kikötő zóna biztonságos használatát.

Az így biztosított létesítménynek meg kell felelnie az adott partszakasz hajózási igényeinek a hajózási szabályzatnak megfelelően.

A szabadvízi kikötő zónát mindenki saját felelősségére a vonatkozó előírások betartása mellett használhatja.

Az előírás megvalósítási határideje:

a végrehajtás határideje legkésőbb 2015. április 15, illetve, amennyiben az erre kijelölt terület korábban kerül rendezésre, akkor a rendezés időpontja.

*

Kardos Gábor



a Vízisport-Konzultáció sportszakági javaslatainak koordinátora