Fiatal kalózos koromban, úgy 1990 táján a Köfém Kupa volt az egyik legnagyobb  kalózos regatta az országban. Aki élt és mozgott az mind lelátogatott a versenyre szeptemberben. Ezen a versenyen éppen nem volt túl jó idő. Valami olyasmi is rémlik, hogy a jég belefagyott a ponyvák tetején reggelre. Persze az is lehet, hogy keverem a szezont a faszonnal. Ez persze amúgy sem lényeges a történet szempontjából.

Erős mezőny jött össze itt. Akire biztosan emlékszem az a Tücsi (Haranghy Csaba) volt, de az akkori kalózós élmezőnyből még megjelentek jópáran. Maci barátommal indultam, akivel egy nyári versenyünk sikeres apropóján ismét összeültünk egy hajóba.

Valami úton módon a hajó az elöző hét végén lekeveredett már Agárdra, így vonattal érkeztünk meg a tett színhelyére. Távolról a hajón minden rendben látszott. Fönt az utánfutón, árboc rajta, hosszában becsomagolva. Viszont ahogy a tükör felöl megközelítettük gyanús csigát láttunk magában a fedélzeten. Igen! Ez egy Harken csiga! De honnan?

Kis nézelődés után feltünt, hogy hiányzik a spinnaker felhúzónk. Szép! Szinte biztosra vettük, hogy ez csak egy horgász lehetett, hiszen miért hagyna parlagon egy vitorlázó egy Harken csigát?  Mert az szépen ott hevert cask úgy magában az árboc mellett.

Eluralkodott a pánik rajtunk. Mégsem kéne spinnaker nélkül versenyeznünk. Rohangáltunk, fűhöz-fához mégsem volt senki aki segíteni tudott rajtunk. Leginkább azért, mert abban az időben nem nagyon hevert 12 méter erős négyes kötél sehol a közelben.

Már nem emlékszem hogyan történt pontosan, de a lényeg az, hogy szerencsére laktak akkor az Alba Regiában (vagy akkor éppen Corvinbank?) kikapcsolódásra vágyó népek akiket nem érdekelt a vitorlázás, viszont hosszú lent tartozkodásuk alatt a ruháikat ki szerették teregetni száradni. Így jött a megoldás, a ruhaszárító kötél.

Kint a vizen  persze már nem tünt olyan jó ötletnek a dolog, de azért a három napos hétvégén az idönként ötös szélben is bőszen spinnakereztünk. Igaz minden egyes pumpálás alatt vagy nagyobb pöffnél felülről lenyúlt vagy fél métert a nem éppen erre a célra rendszeresített kötél. Szép látvány lehettünk, ahogy siklatás helyett a spinnaker teteje elrohan a hajótól, majd a hajó lassan utoléri. Minden esetre nem éreztem túl ördögnek magunkat a bőszeles szakaszokon.