Április 30-án rajtol Agárdon az V. CWS-boco Kielzugvogel Europe Cup mezőnye.  A Magyar Kielzugvogel Flotta Egyesület által szervezett, kétnapos nemzetközi verseny támogatója idén a CWS-boco Hungary Kft., az egyesület stratégiai partnere a magyarországi KZV flotta anyakikötője a Yacht Klub Agárd és a North Sails.

Öt évvel ez előtt került be a május 1.-i hétvége a német raglista és a nemzetközi vitorlás naptárba, amikor a Magyar Kielzugvogel Flotta Egyesület alapítói még lelkes magánemberként szervezeték az amatör nemzetközi versenyt, a német élmezőny aktív támogatásával. A május 1-i európa kupa az európai kielzugvogel szövetség hagyományos évadnyitó versenye, 1,2-es szorzojú német raglista, illetve amatör nemzetközi regatta.

A rendező Magyarorzsági Kielzugvogel Flotta Egyesület támogatói idén a CWS-boco Hungary Kft., amely a névadó sponzora a nemzetközi versenynek, valamint a Rekord Ajtó Kft., amely a szeptemberi flottabajnokság névadó sponzora. Az egyesület ugyanakkor ebben az évben stratégiai megállapodást kötött a hajóosztály egyik legrégebbi vitorlaszálíltójával, a North Sails-el, annak magyarországi képviseletével a Lineplex Kft.-vel, akik fontos technikai támogatóként segítik az egyesület mûködését és fejlődését. Ugyanígy a Yacht Klub Agárd, amely anyakikötőként áll a flotta mögött a kezdetektől fogva.

Az elmúlt években folyamatosan bővült a magyarországi flotta – mondja Belley László, az egyesület elnöke. A korábban zömmel idősebb fa hajók mellé, az utóbbi években korszerûbb mûanyag hajók érkeztek és érkeznek szinte folyamatosan az agárdi kikötőbe – teszi hozzá. A magyarországi one design flotta ma csaknem húsz hajóból áll már, ez az egyik legdinamikusabban bővülő magyarországi hajóosztály.

Az 5,8 méter hosszú, tőkesúlyos, 20 négyzetméternyi vitorlázattal repülő, kétszemélyes hajót, ami háromszázötven kilos súlya ellenére jollésan vezethető, bőszélben könnyedén megsiklik, szinte a Velencei-tóra tervezték. Kevesen vannak – jegyzi meg Belley László -, akik nem szeretnek bele azonnal, ha kipróbálják. Ezért is lett gyorsan népszerû a tavon. Az egyesület egyik fontos célja, a flotta bővítése. A németországi 4200 hajó közül mindenki talál a pénztárcájának és elképzelésének megfelelőt. Komoly nemzetközi kapcsolatrendszerrel szívesen segítünk bárkinek, aki megszereti ezt a  remek hajóosztályt és szeretne egy madárral repülni az egyik legszebb magyar tavon – jelzi Belley László.

További részletek a versenyről az egyesület

facebook oldalán

, vagy weboldalán:

www.kzv.hu

, vagy

kzv@t-online.hu

mailcímen.

Tudtuk, hogy kemény lesz, de erre azért nem számítottunk. Igen, a 2015-ös Kielzugvogel Európa Kupa, amit a Record Kft. támogatásával rendeztünk, egy olyan verseny lett, amiről biztosan fogunk az unokáinknak is mesélni, hogy az egyik kormányos, facebook bejegyzését idézzem. Idén is német győzelem született ugyan abszolútban, de a dobogón állt egy magyar egység is akikhez ráadásul egy fair play díjas történet is kapcsolódik.

Már tavaly decemberben kilőttük a május 1-i hétvégét, mert 2014-ben az már olyan jól bejött.  A készülődés gyakorlatilag ősszel megkezdődött. Egyrészt Majthényi Zsomborhoz került még 2014- elején a Lei-Lei, amit a németek emlékezete különösen gyors hajóként tartott számon. Zsombi nemcsak gyönyörűen, nagy türelemmel felújította, de korszerűsítette is a járgányt, ami idén végre vízre került Delej néven, és remekül teljesített. Kerültek új hajók is a kikötőbe és lassanként előkerültek innen-onnan újabb és újabb vándormadarak, úgyhogy a verseny közeledtével már ott tartottunk, akár 16-18 hajó is lehet az idei versenyen…

Előzetesen négy német egység jelentkezett a versenyre, a megszokott párosok, természetesen Alfons és Christl Huber, a magyar-német kielzugvogel barátság legrégebbi támaszai és építői, fijuk Christian Huber és felesége Sarka Huber, Gerd és Angelika Diederich, és az osztrák Robert Leitner, Hubert Peka-val az oldalán.

A verseny közeledtével sajnos láttuk, hogy néhány jól ismert agárdi madár nem lesz, nem lehet ott a rajtnál de vártunk több magyar vendéghajót is, közülük végül egy érkezett, Kálóczy “Tapsi” Antal, egy gyönyörűen felúíjitott, Svájcból származó, és egyébként eladósorban lévő full fa verdával.

A verseny előtti napokban már nyilvánvaló volt, hogy kemény versenyre kell készülnünk, erős hidegfronttal és erős, viharos széllel, az eső mennyisége kérdés volt, de ez foglalkoztatott legkevésbé mindnyájunkat.

Csütörtökön sorban megékeztek a német hajók, még gyönyörű napsütésben, békés szélcsendben ponyváztuk le, és csodáltuk meg őket. Ehelyt is meg kell emlékezni róla, milyen csodákra képes a folyamatos gondoskodás, Alfons húsz eves Madere, mintha csak új volna…

A terv pénteken, és szombaton is három-három futam volt. A kormányosi idejére már szépen beerősödött, átlagban 15 csomós szelet mértünk, 25 csomó körüli befújásokkal, de a trend határozottan erősödő volt. A nagytisztásra többnyire csak grósszal vágtattunk ki, tíz kieler és egy kistertvér, egy svertzugvogel, egyelőre az egyetlen az YKA-ban, a Wum.

Az első futam rajtjára az alapszél inkább a 20 csomót közelítette és nem sokkal egy után a mezőny egy részére “lecsapott” egy harminc csomós pöff. A hétvége folyamatos témája volt, hogy vajon sok-e ez a szél ezeknek a hajóknak. Megkockáztatom, hogy igen annyiban biztosan, hogy fele ekkora szélben is elérik könnyedén a csúcsesebbességüket, és igen ebben a szélben komoly erőfeszítés volt őket menetben tartan. A mezőny zöme azonban megoldotta ezt.

A Delejjel Majthényi Zsombi rögtön megnyerte az első futamot, és a másodikban is csak Gerd Diederich tudta megelőzni őt. Christian Huber az első napon csak aszisztálni tudott a párharcukhoz, az első futamban a 3. helyezéssel kellett beérnie, a második futamot pedig kihagyta, ahogyan többen is még, az apa Alfons Huber is.  Zsombi mindvégig a tőleg megszokott határozottsággal, erővel, nyugalommal és tudással vezette a Delejt, kétségkívül a magyar mezőny legerősebb egysége volt az övék, Kovács Istvánnal.

A tó egyik leggyorsabb hajójának számító Boszival Visy Gergely, ezúttal Sztankov Attila gyakorlott közreműködésével a tőle ismert bátor, elszánt és okos vitorlázást mutatott. Komoly küzdelem árán verekedték fel magukat Zsombi mögé a magyar mezőnyben a második helyre.

Az egyszersmind a versenyt is rendező, szervező, és a magyar kielzugvogel flotta lelkének tekinthető Belley “Beló” László ezúttal a Shantival szállt versenybe. A tavaszi mérlegeléskor kiderült, hogy a kikötő bizonyosan legöregebb vándormadara a legsúlyosabb is, majdnem másfélszáz kilóval nyom többet a Boszinál. Beló azonban, Peterman Orsolya közreműködésével a magyar mezőnyben a harmadik helyre vitorlázott fel az öreglánnyal, megmutatva, hogy komoly vitorlázó tudással, tapasztalattal ellesúlyozható a technikai hátrány. A Shanti egy klasszikus hajó, amelyen viszonylag szűkösek az állítási lehetőségek, az albán, a cunninghamen, és a nagyvitorla alsó élén kívül semit sem lehet dinamikusan állítani, miközben a modern verseny kzv-ken a vorstag, a fő, a kis éa a baby vantnik, a génua magassága, és az elsőél feszessége is mind folyamatosan szabályozható. Az erős szél is segítehette persze a Shanti haladását, sőt a súlytöbblet ilyen szélviszonyok között bizonyosan jól is jött, de a meghatározó Beló ismert nyugalma volt. Pedig lett volna ok izgalomra, az első nap egyik cirkálószakaszán ugyanis lelazult a leeoldali fővantni spannerje, amit Orsinak viszonylag gyorsan kelett szerszám nélkül orvosolni, hogy az olykor harminc csomós szélben a Shanti épségben végigvitorlázhassa a futamot, és épségben érjen a kikötőbe, amit ezúton is köszönök!

A rendkívüól erős szél ellenére egyébként nem történt egyetlen komolyabb gixer sem, bár volt egy borulás, amiből sikerült gyorsan felállni, az egyik fa hajó kielszekrénye pedig kissé megsérült a nagy nyomás miatt, ezért még pénteken délután ki kellett daruzni, szombaton már nélkülöznünk kellett a jelenlétét.

Másnapra (szombat) esőt is ígértek az erős szél mellé. Mindkettő megjött még időben. Az első futam, még csendes esőben és egészen enyhe szélben indult, aztán a második futam rajtjára a dél-nyugatiról folyamatosan nyugatira forduló szél szépen épült fel, és elérte ismét a 15-18 csomós átlagot, és 20 csomó feletti rúgásokkal szelektálta a mezőnyt. A második napon Christian és Sarka Huber legyőzhetetlennek tűnt, egy ízben az osztrák Robert Leitner, illetve Gerd Diederich tudott a közelükbe vitorlázni. Zsombi egy negyedik és egy harmadik helyet, illetve egy elsőt vitorlázott, de az utóbbiról lemondtak a fair play szellemében, ezért az összesítésben ezt nem vették figyelembe.

Történt ugyanis, hogy a második futam után a mezőny egyből kivitorlázott a kikötőbe, a folyamatosan erősödő nyugati szélben, jóllehet a rendezők a versenyt nem lőtték le, vagyis a tervezett harmadik futamot is rendben elindították, ezen azonban csak Zsombiék rajtoltak el. Mindenesetre Héjj Ádám rövidítés után, szabályosan befuttatta őket. Erről az első helyről mondtak le a fiúk.

A mezőnyben végigvitorlázta mind a négy futamot egy kistertvérünk, a Wum. A piros freibordjáról messziről felismerhető svertzugvogellel Kollár Miklós és Puskás Bendegúz igazán elismerésre méltón állta a kihívásokat, a tőlük megszokott bátorsággal, erővel és ügyességgel vitték a kielereknek is komoly viszonyok között a hajót. Az első, igazán harcos nap, második futamában abszolút sorrendben a harmadik helyen értek körbe, Zsombi és a végső győztes Gerd Diederich mögött.

A mezőnyben állandó vendég Berger Miklós, aki örömmel ül át a Mikka kormányától egy jó kis zugvogel verseny kedvéért valamelyik madárba, ezúttal is kikötőmesterünk, Nagy Andrással szállt versenybe, a tavaly még Beló kormányozta Siriusban és tőlük megszokott módon harcosan, kitartóan küzdöttek.

Összességében remek verseny volt, sok hasznos, főleg erősszeles tapasztalattal még azoknak is, akik csak egy-egy futamot teljesítettek. Úgy tűnt a német egységek is jól érezték magukat, aminek köszönhetően az agárdi Európa Kupa futam, amely a német bajnokságnak már ma is része, jó eséllyel bekerülhet az hajóosztály európai kupasorozatába, ami jelentős lépés lehet, az időközben egyesületté alakult magyarországi osztály életében. Ami bizonyos, 2016 május 1-én ismét KZV Európa Kupa Agárdon.

Eredmények:

Abszolút:

1. Christian Huber, Sarka Huber
2. Gerd Diederich, Angelika Diederich
3. Majthényi Zsombor, Kovács István

Magyar hajók:

1. Majthényi Zsombor, Kovács István
2. Visy Gergely, Sztankov Attila
3. Belley László, Peterman Orsolya

További fotók és infók a

www.kzv.hu

oldalon, vagy a Magyar Kielzugvogel Szövetség facebook oldalán. További fotók az YKA faceboook oldalán.

Az elnevezés némi magyarázatra szorul, a tavaszal ugyanis a rossz idő miatt elmaradt az a nemzetközi versyeny, amelyre német és osztrák indulókat is várt a magyar osztályszövetség, ezt a versyenyt tették át az OMT kupára, ami szintén elmaradt – a sponzorok távolmaradása okán a hírek szerint – , viszont a tőkesúlyos vándormadarak vízre szálltak és jót futottak.

Az elmúlt egy évben fáradtságos osztályépítés folyt, és ennek eredményeként öt gyönyörű  kielzugvogel vágott neki a hátvági versenynek. MInd nagyon különböző, és mégis mind gyors, fürge, és természetesen szép. A meteorológusok ugyan rossz idővel riogattak, e helyett azonban tökéletes időben zajlott a verseny. Nem volt kérdés, hogy az osztályszövetség elnöke, Belley László kormányozta Wackelwurm lesz a leggyorsabb, az egyetlen igazi versenygép a mezőnyben. Nagy esélyes volt, és be is váltotta a reményeket a Vándor Nirvána, Majthényi Matyi kezében. Újoncot is avattunk Berger Miklós az YKA hajójával a Tésur Babaval szállt versenybe és remekül vitorlázott a kölcsönhajóval, mindössze egyetlen előző napi másfél órás, viharos, elázós véget ért edzés után. Természetesen rajhoz állt a Shanti, a mezőny talán legöregebb és legnehezebb hajója, és ott volt Kovács István kezében Timu egykori “zufi”-ja is, a Vendel. Pályafutamok és egy túrafutam alapján állt össze a végeredmény. Az első két helyen bejött a papírforma, a bronzért viszont komoly csata volt a Tésur és a Shanti között, ami egyetlen ponttal az utóbbi javára dőlt el. A díjkiosztón megszületett az elhatározás, ősszel meg kell ismételni a  versenyt, ha lehet még népesebb mezőnnyel, hiszen egy kzv most is a vízen vesztegelt, és a parton is áll még néhány ezekből a gyönyörű, könnyű, sportos hajókból.

Végeredmény:

1. Wackelwurm – Belley László, Gombár Zoltán
2. Vándor Nirvána – Majthényi Mátyás, Horváth András
3. Shanti – Hlavay Richárd, Filo Zsófi
4. Tésur Baba – Berger MIklós, Szemenyei Csaba
5. Vende – Kovács István, Kovács Dominik

Képek: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=399318916839275&set=pcb.399319440172556&type=1&theater

A szokásoknak megfelelően a Silwell Kupával kezdődött a hétvégén a szezon a Velencei-tavon. Idén elöször egy új hajóosztály is bemutatkozott a versenyen.

A nemrég alakult Kielzugvogel osztály mutatkozott be szép számú külföldi résztvevővel.

Az osztály különlegessége az, hogy tőkesúlyos: Így ez lehet a Velencei-tavon az első tőkesúlyos versenyosztály. Egyébként nagyon biztonságos hajó ez a madár. Viszont komoly siklatásra is képes. Az 5-6-os szélben simán mentünk 21,5 km/órát. A génua izgalmassá teszi a hajót de egy kényelmes, hosszú, hosszú évekig vitorlázható. A tóra akár tökéletes is lehet. Akár oktatóhajónak akár kényelmesebb versenyhajónak is.

Szóval a péntek délutánra tervezett rövid túrafutam el is maradta  szél miatt. Szombaton is elég sokat ültünka parton , de azután belemozdultunk. A futamra beerősödött a szél, de simán lehetett még vitorlázni. A külföldiek egy része nem is eröltette szét magát. Érthető módon, hiszen nem akarták túlságosan szétcincálni a cájgot.  Az utolsó kreuzra már csak négy hajó fordult volna, de itt sikerült kiesnem a hajóból egy buta halzolásnál és meg kellett tanulnom ezt azt. Főleg azt, hogy egy mentőmellényen nem véletlenül van egy nagy adag feleslgesnek tünő heveder.  És ha nem köti be az ember nem biztos, hogy olyan szerencsés mint én voltam szombaton.

Végül három hajó tudott befutni. Az második futamra már csak egy magyar hajó eredt a távnak, de a szél csúnyán bevadult és az első raumban az is elcsapta az árbocát.

Némi üröm volt az örömben az esti csülök pékné módra. Lélekmelegítőnek. Ezt legjobban Beló élvezte (nem én Belo, de simán én is lehettem volna)  Íme egy remek kép az élvezeti értékről. A külföldiek mindenképpen úgy nyilatkoztak, hogy élvezték az estét.

Mára annyira hideg volt és rendesen tutult a szél, hogy mindenki összepakolt és elindult haza egy rövid díjkiosztó után.

Az az érzésem, hogy a Silwell Kupa is erre a sorsra jutott, de azt már nem volt időm kivárni.

Minden esetre egy remek kis hajóosztállyal sikerült vitorlázni. Van benne minden. Ami bizonyos kor fölött  és alatt is fontos…

Nekem tetszik.

Silwell Kupa végeredménye:

silwell-2012.pdf

Azért akad néhány kép a Silwell Kupáról is (hamarosan eredmény is):

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: Hlavay Richárd, Beliczay Péter