Az UTC, az egyezményesen koordinált világidő, 1961-ben a greenwich-i középidőt váltotta. Ilyenkor nyáron a CEST időt használjuk Magyarországon, ami UTC+2 óra. A baleset helyszínén, a Horn-foktól Nyugatra a PDT-t használják, ami UTC-7 óra. Vagyis a baleset helyi idő szerint reggel 6-kor következett be és 6:42-kor jelentették a versenyirodának. Ez CEST, vagyis magyar idő szerint azt jelenti, hogy 15:00-kor történt a baleset és 15:42-kor jelentették be.

A baleset a Sun Hung Kai / Scallywag csapat szemszögéből:

Március 26-án 1400 mérföldre a Horn-foktól nyugatra, a Déli óceánon, a Sun Hung Kai / Scallywag elvesztette a fedélzetről John Fishert.

Annak ellenére, hogy a viharos időjárási körülmények között alapos és kimerítő keresést végeztek, nem találták meg.

„Ez az elképzelhető legrosszabb szituáció, ami a csapatoddal megtörténhet.” -mondta Tim Newton a Sun Hung Kai / Scallywag csapat menedzsere, aki David Witt skipperrel és Libby Greenhalgh navigátorral beszélt arról, ami hétfőn történt.

„Megtört szívvel vagyunk John családja és barátai iránt. Tudom, hogy David a legjobb barátját veszítette el. Ez pusztító.”

Newton azt kérte a legénységtől, hogy csináljanak egy időrendi leírást az eseményekről, hogy pontos jelentést tehessen az incidensről:

• Hétfőn, március 26-án a Sun Hung Kai / Scallywag a VOR 7. szakaszán versenyzett, Aucklandból indulva Itajai felé. Körübelül 1400 mérföldre voltak a Horn-foktól.
• Az időjárási körülmények, a 35-45 csomós szél, a 4-5 méteres hullámok és a vízpermet miatt erősen lecsökkent látótávolság. 15 perccel voltak napfelkelte előtt.
• A csapat egy reff alatt vitorlázott J2-es orrvitorlával. Az F0 vitorla fel volt húzva, de be volt tekerve.
• Nagyjából UTC 13:00-kor a hajó egy nagy hullámon leszörfözött, ami egy véletlenszerű halzoláshoz vezetett.
• John Fisher a fedélzeten volt a kokpitban. Elindult előre, hogy megigazítsa az F0 behúzó kötelét és ezért lecsatolta magát.
• Ahogy a nagyvitorla átcsapódott, a behúzó rendszer lesodorta Johnt a hajóról. A legénység úgy véli, hogy már nem volt eszméleténél, mire a vízbe esett.
• Túlélő ruhát viselt vízhatlan fejvédővel, kesztyűt és mentőmellényt.
• Egy JON bóját és egy mentőpatkót rögtön kidobtak, hogy megjelöljék a helyet.
• Időbe telt míg a hajót kontrollálni tudták és visszahajóztak arra a helyre, ahol John a vízbe esett.
• UTC 13:42-kor informálták a Versenyközpontot, hogy ember a vízben eljárást hajtanak végre és visszatértek arra a pontra, ahol ez történt.
• A Tengerészeti Mentés Koordináló Központ és az Alicante-i Versenyközpont segítségével több órás keresési műveletet hajtottak végre, de sem John-nak, sem a mentőpatkónak, sem a JON bójának nem volt nyoma.
• Az időjárási viszonyok romlása miatt azt a nehéz döntést kellett meghozniuk, hogy felfüggesztik a keresést a legénység épségének megóvása miatt.

Newton azt mondja, hogy a csapat zavart, de arra összpontosít, hogy a legénység és a hajó biztonságosan partra jusson.

„A helyzet még nem rendeződött a csapat számára sem. „-mondta Newton „A feltételek rendkívül nagy kihívást jelentenek, erős a szél és az előrejelzések durvuló tengerállapotot jeleznek. Mindenki arra fókuszál, hogy biztonságosan partra érjenek.”

„Miután azt elérték,  lesz időnk rá, hogy részletesen feldolgozzuk az eseményeket és biztosítsuk, hogy a Johnnal történtek által kapott lecke a versenyben lévő teljes flotta számára tanulságul szolgáljon. Ez nagyszerű öröksége lenne Johnnak, aki oly sok időt áldozott arra, hogy az élete során a tengeren megszerzett tudását és tapasztalatait átadja csapatunk fiatalabb tagjainak.”

John Fisher / Team Sun Hung Kai/Scallywag

A mai világban fatális véletlenek sorozatának kellett együtt állnia ahhoz, hogy a jeladókról, amelyek reményeim szerint mind az emberen, mind a a vízbe hajigált bójákon rajta voltak, nem tudtak érzékelni semmit. Nem tudjuk még a részleteket, de biztosan hamarosan további tények is napvilágot látnak.

Mint ismeretes, a Hongkongi befutótól 30 mérföldre a Vestas 11th Hour Racing egy halászhajóval ütközött. Az ütközés egy kínai halász halálához valamint a halászhajó elsüllyedéséhez vezetett. Ebben a helyzetben elképzelhető, hogy a VOR médiacsapata mennyire bizonytalan lehet. Szerencsére a Vestas bölcsen megbízott egy helyi ügyvédi irodát, amely a hajózási törvényekre specializálódott.

Ennyit sikerült eddig kideríteni:

A Vestas 11th Hour Racing az éjszaka közepén közeledett Hong Konghoz és kb. 2 órakor ütközött a halászhajóval. Nem világos, hogy ők mentek neki a halászhajónak vagy fordítva, mindenesetre az eredmény az lett, hogy a Vestason keletkezett egy hatalmas lyuk, a halászhajó pedig elsüllyedt. A halászhajó fedélzetén 10 ember volt és a Vestas legénysége kiváló munkát végezve kiszedte mindegyiküket a vízből, azonban kiderült, hogy az egyik kínai halász súlyosan megsérült. Őt a tengerészeti hatóságok légi úton kórházba szállították, ahol később elhunyt.

Az eset kapcsán eszembe jut néhány dolog – persze így utólag könnyű. Ha valaha közeledtél az éjszaka közepén egy olyan nagyvárosi területhez mint Hong Kong, tudod, hogy milyen nehéz kivenni, melyik fény van a parton és melyik fény van a vízen. Ez még nem volt akkora probléma, mert 30 mérföldre voltak. Még nagyon távoliak voltak a part fényei és ki lehetett venni a vízi fényeket, de már nem könnyen. A területen nagyon sok, szegény kínai halászhajó dolgozik.

Hong Kong közelében a hajózási forgalom

Néhányan megkérdezték, hogy miért nincs ezeken a hajókon AIS? Az AIS egy kisebb és nagyobb hajókon egyaránt használt automata nyomkövető, amely láthatóvá teszi a hajókat egymás számára. De lássuk be, viszonylag lehetetlen olyan hajókon AIS vagy egyáltalán pozíciófények megléte, amelyek számára a fedélzeten lévő WC is megengedhetetlen luxus. Az is jól ismert, hogy egyes halászhajók világítás nélkül dolgoznak. Ez a közöttük dúló verseny miatt van így. Egyszerűen nem akarják mások orrára kötni, hol halásznak.

A baleset időpontjában a Vestas 30 mérföldre volt a céltól és 16 mérföldre az őt követő Dongfeng előtt. Arról számoltak be, hogy 20 csomós sebességgel vitorláztak. Elképzelhető, hogy később kapcsoltak óvatosabb, biztonságosabb sebességre, hogy a Dongfeng nehogy utolérje őket – és azért tudjuk azt is, hogy a versenyzőknek nem is természetükből adódó dolog, hogy levegyék a lábukat a gázról. Remélem – sőt úgy gondolom, hogy a jogi következmények szempontjából nagyon fontos – hogy minimum egy, de inkább két ember állt őrszemként az orrban, erős fényszórókkal.
Ha csak a cockpitból és a radarral figyeltek, az rendkívűl súlyos következményekkel járhat, mert abban az esetben nem tettek meg mindent a megfelelő biztonságért. Ne feledjük, a baleset kínai felségterületen történt, ezért az eset a Kínai Tengerészeti Hatóságokra tartozik. A Vestas csapatnak egy hihetetlen jó ügyvédre lesz szüksége véleményem szerint, hogy felmentesse őket az emberölés vádja alól, ami a kínai törvények szerint sújtaná őket.

Mint legtöbben a vitorlázó közösségben, úgy én is kiveséztem a történteket, és el tudom képzelni, hogy ez milyen szörnyű minden VOR vitorlázónak, nem beszélve az elhunyt férfi hozzátartozóiról és barátairól. Az előző VOR-on a Vestas zátonyra futott. A cég megmentette a hajót és újra csatlakoztak a versenyhez. Az idei versenyen újra szponzroként a csapat mögé álltak és most ez a borzalmas baleset lett a vége :-(. Biztos vagyok benne, hogy a a Volvo-tól és Vestastól nem számíthatunk konkrét válaszokra, esetleg majd csak hosszú idővel a bírósági ügy lezárása után.

Még egy utolsó gondolat. Online fórumokon többen azt sugallják, hogy a történtekért a Volvo a felelős, mert a verseny útvonalának kialakítása során a saját kereskedelmi érdekeit a vitorlázók érdekei elé helyezi. Szerintem ez hülyeség. Ez egy veszélyes verseny, mindig is az volt, az útvonaltól függetlenül nagyon magas a valószínűsége a baleseteknek – az ilyen baleseteknek is. Ettől függetlenül nem lepődnék meg, ha a Volvo mint a verseny rendezője szintén érintetté válna a baleset miatti jogi hercehurcában. Pénzről van szó, a jogászok pedig szeretik a pénzt.

25 csomós szélben rajtolt a flotta és először hagyományosan pályaversenyt vitorláztak, azután nekivágtak az Ausztráliába tartó útjuknak, az egész verseny talán legkellemetlenebb és legszélsőségesebb körülményei közt.

A rajt a Cape Town Race Village előtt volt. Az erős szélnek köszönhetően kivételesen csak egy kört kellett megtenniük a pályán, egy cirkáló és egy bőszeles szakasszal, így a flotta 30 perc múlva már a Déli-óceánra tartott.

A baszk Xabi Fernandez által vezetett MAPFRE csapat rendkívül fontosnak tartotta, hogy az első pillanattól kezdve az élbolyban haladjanak. Elképesztő sebességpotenciált mutatva mind az első mind a második bóját másodiknak vették, és a Déli-óceán felé már első helyen hajóztak.

Bár már elhagyták Fokvárost, a flotta várja az első tipikus déli-óceáni frontot. Ha a jóslatok helyesek, szerdán fog megérkezni az első alacsony nyomású rendszer 40-45 csomós széllel és 8 méteres hullámokkal. A szakasz egyik legfontosabb döntése, hogy megkerülik-e a frontot vagy keresztezik.

Joan Villa, a MAPFRE navigátora elmondta: „A front megkerülése néha nagyon sok plusz mérföldet jelent. Valójában annyit,  amennyi ahhoz szükséges, hogy az erős szél határán maradjunk és ne menjünk bele. Néha érdemes persze belelépni és kicsit visszavenni a tempót, de ha nem kell túl hosszú utat csinálni, akkor elkerüljük inkább.”

A szakasz valószínűleg elég intenzív lesz. A flotta kb. két hetet tölt majd az óceánon. A verseny mindenki által leginkább várt szakasza ez.