A Levanter keletkezésének három módja van:

1 Nyugat-Európa felett magas nyomás uralkodik, míg Gibraltártól délnyugatra az Atlanti-óceánon alacsony nyomású terület helyezkedik el,

2 a Baleári-szigetek felett kisebb magas nyomású terület alakul ki, és

3 az Atlanti-óceánon nyugat felől hidegfront közeledik.

A Levanter helyi felhősödést, párát, nedves, fülledt meleget hoz, néha esőt is.

A Levanter gyakran követi a Lion-öbölben fújó a Misztrált követi, ezt Gibraltárban a légnyomás enyhe csökkenése és a léghőmérséklet emelkedése előzi meg. A Levantert gyakran egy nappal megelőzi a késő reggeltől délutánig fújó tengeri szél is.

Az év bármely szakában előfordulhat, de leggyakrabban júliustól októberig és tavasszal, márciusban, amikor viharos erővel fújhat. Amikor fúj, a meleg, nedves levegő a Földközi felől a Szoros felé halad, és a szikla felett magasra emelkedik. A nedvesség kondenzálódik a szikla fölött, és hosszú, fehér „zászlófelhőt” képez, amely nyugati irányban látványosan elnyúlik a szikla felett.

A Levanter felhő azonban csak akkor képződik, ha a szélsebesség 20 csomó alatt van. Ilyenkor a Szikla turbulens légörvényeket hoz létre, amelyek hirtelen és heves széllökések formájában jelentkeznek. Ezek a pöffök szinte bármilyen irányból, s gyakran lényegesen nagyobb erővel érkezhetnek, mint az egyébként uralkodó szél. Ha a Levanter meghaladja a 25 csomót, akkor a zászlófelhő leválik a Szikláról, és feloszlik.

Az alábbi videón jól megfigyelhető a jelenség:

A Levanterről és más mediterrán szélről is szó esik majd a Jachtnavigátor – remélhetőleg jövőre megjelenő – harmadik kötetében, a Meteorológia fejezet „A Földközi-tenger jellegzetes helyi szelei” című részében,…