Kemény napja volt ma a 17 országból érkezett 62 hajóegységnek, a tegnapi szélmentes nap után mára eleve három futamot tervezett a rendezőség, és ebből az elsőt kifejezetten erős, 20-23 csomós északi szélben futották le. Látva a körülményeket, hét hajó eleve nem is rajtolt, a résztvevők közül pedig tizenkét egység nem tudta befejezni ezt a versenyt. Sok volt a borulás, árbócok is törtek.

Majthényiék jól rajtoltak, az első bója utáni háromnegyedszél szakaszon pedig tovább növelték az előnyüket, szinte végig fenn tudták tartani a bőszeles vitorlájukat, amelyet sokan – jobb a békesség alapon – fel sem húztak. Ők sem úszták meg azonban technikai gond nélkül: a második cirkálószakaszon kiszakadt az alsó árbócmerevítő rögzítési pontja a hajóból. „Az árbóc nem volt veszélyben, valamelyest lazítottunk a rendszeren, és a nem igazán optimális alakú vitorlával is meg tudtuk nyerni a futamot. Az előnynek hála, ki tudtunk vitorlázni a partra, kötelekkel ideiglenes megoldást rögtönöztünk, és még épp ki is értünk a következő futam rajtjára” – mondta Majthényi Szabolcs.

A következő két futamra lényegesen legyengült az északi szél, és néha 20-30 fokos lengések is voltak benne. A sorrendben negyedik futam izgalmas befutót hozott, Majthényiék mindössze öt centivel futottak be harmadikként a német Burkert-Schwade páros előtt.

A mai utolsó futamban már nem lehetett megállítani a világbajnokokat: remek rajt után végig vezetve nyerték az ötödik futamot. Legnagyobb ellenfelük, a dán Bojsen-Möller unokatestvér-páros keményen küzdött az élmezőnyben, de ötödik-második-hatodik helyük egyelőre csak az ezüstérmes pozícióra elég, 5 ponttal vannak mindössze a magyar egység mögött. A nap remekül sikerült a német Borowski testvéreknek, negyedik-első-második helyükkel feljöttek az összetett harmadik helyre. (Mivel már öt futam lement, mindenki kiejtheti a legrosszabb futameredményét – így a németek is megszabadulhattak a tegnapi első futamban elért tizenkilencedik helyüktől…) Borowskiék a még hátralévő négy futamban kemény ellenfelek lehetnek, a 470-es hajóosztályban olimpiai ezüstérmes,világbajnok és kétszeres Európa-bajnok testvérpáros még az egykori endékás évek óta jól ismeri a Balatont.

„Nagyon fárasztó volt a mai nap – de elégedett vagyok. Jól sikerültek a futamok, és az erős szélben végre lehetett egynormálisat raumolni” – idézte fel a délelőtti három vitorlás rohanást Majthényi Szabolcs.

Még négy futamot terveznek az Európa-bajnokságon, amely már így is érvényes. Az utolsó versenynap és a díjkiosztó pénteken lesz.

EREDMÉNYEK

Medemblik, utolsó nap 

„Az utolsó napra végre kaptunk egy kis igazi medembliki időjárást, de szél azért nem társult hozzá.A rajtra elállt az eső és 6-7 csomós DNY-i fújt, ami folyamatosan frissült. Kicsit lee rajt volt és balra fordulást vártunk, alulról 3. hajóként rajtoltunk. Amikor lett helyünk átfordultunk és vertük a mezőnyt, de balról további frissülés látszott, ezért figyelni kellett a mögöttünk keresztbe húzókat. Egy lepörgésben visszaigazítottunk, de már alig értünk át a legjobbak elé, sőt a német 87 alá épphogy csak be tudtunk fordulni.
Tovább pörgött balra és frissült 12 csomóra, már a bójára tudtunk menni. Sikerült kicsúszni a németnek, és elsőnek ejtettünk le. A dánok csak ötödikek voltak, de ez még pont kevés volt a sombrerohoz és sejtettük, hogy onnan még előrébb fognak jönni. Ez meg is történt, amikor az egyik német hajó előttük majdnem elvesztette a kormányhosszabbítóját, majd a kreuz végére már az olaszokat is megverték. A további frissülés persze hátszélben jött meg, több mint 15 csomós széllel érkeztek ránk hátulról a hajók, a 200 m-es előnyünk a lee bójánál 0-ra redukálódott. A bójavétel után egyből ráfordultunk a dánokra, de a vantnink feszítő kötele beakadt a Domi sarkába és elment az állításunk. Még le tudtuk rohanni a Bojsiékat, de az állítás
helyrehozása közben a következő fordulóról már lemaradtunk. Így a balcsapáson kicsit ki tudtak csúszni és a visszafordulásnál épphogy csak alájuk tudtuk tenni. Most persze jobbos emelések jöttek, amikkel magasságot tudtak nyerni, nekünk pedig közben az alattunk száguldó németeket kellett valahogy kontrolálni. A pöffös, csíkos szélben végül fej fej mellett
futottunk be, 2 méterrel vertek meg a dánok, mi ugyanennyivel a németeket. Valahogy az egész verseny ilyen volt: az apró, de döntő momentumok most nem a mi javunkra fordították az eseményeket.

Végül is nagyon jót versenyeztünk és mi főleg ezért jöttünk, most az ezüstre futotta. Ez a hely egyébként nagyon fekszik a dánoknak, akik inkább az élességükre építenek, mert ezen a saras vízen nehezebb megindítani a hajót és sebességgel operálni, ami a Planatech-nek az erőssége. Többször vesztettünk olyan pozíciót, amit a tengeren egy kis ráejtéssel simán a javunkra lehet fordítani. Természetesen ez nem csökkenti a Bojsen-Möller testvérek érdemeit, akik most nagyon jól vitorláztak és látszott rajtuk a kiegyensúlyozott, magabiztos lelki állapot, ami az utóbbi pár évben nem mindig volt jellemző.

Reméljük szeptemberben a saját vizükön vissza tudunk nekik vágni a Vintage Yachting Games alatt!
Gratulálunk a bronzérmet szerző Vespasiani testvéreknek is, akik az utóbbi évek egyik legjobb teljesítményével rukkoltak elő!”

Végeredmény

Ha egy ifjú focista nem tudja elsorolni az Aranycsapat tagjait, az edzője hazaküldi, hogy tanulja meg. Egy sportág utánpótlásához ugyanis nemcsak sporteszközök, infrastruktúra és ifjú sportolók kellenek, de azt is fontos ismerniük a fiataloknak, kiknek a nyomdokában járnak, játszanak, vagy jelen esetben vitorláznak.

Az éves ranglista meghatározásán túl ezt a célt is szolgálja a Yacht Klub Agárd évek óta megrendezésre kerülő szezonindító versenye, ahol az egykori neves ifjúsági nevelőedzőre, Majthényi Zsomborra emlékezve mérik össze képességeiket a fiatal versenyzők a Velencei-tó vízén.

Idén remek körülmények között, három nap alatt nyolc futamot teljesítve dönthették el az utánpótlás versenyzői az év első hazai ifjúsági ranglista-versenyén, hogy ki is kezdte jobban a szezont.

Pénteken enyhe időben, változó szélviszonyok mellett három futamot, szombaton zordabb időjárásban és élénkebb-erősebb szélben újabb három futamot, míg vasárnap csendesebb vizeken, napos időben még két futamot futhattak az öt hajóosztály versenyző egységei. A pálya — Agárdon első alkalommal — trapéz pálya volt, a szél pénteken nyugatias, majd északi-nyugatira forduló, szombaton és vasárnap észak-nyugati volt.

A versenyen 142 versenyző indult 5 csoportban: 420, Laser Radial, Laser 4.7, Cadet és Optimist hajóosztályban, amelyek a hazai utánpótlás egészét lefedik.

A 420-as hajóosztályban, amelyben 12 egység indult, a mezőny eleje és második fele között időnként komoly különbség alakult ki. A győzelmet végül a Takácsy Lilla – Varga Zsófia páros (SVE) szerezte meg a futamok felét megnyerve, második a Szilasi Fábián – Wolf Szabolcs egység (Kereked) lett, míg a harmadik helyen Kardos Szabolcs – Rácz Levente (THE) végeztek.

Laser Radial hajóosztályban, amelyben 18-an indultak, szintén női győztest ünnepelhettünk: Hirschler Rebeka (SÉP) meggyőző fölénnyel, öt futamgyőzelemmel nyert Tóth Levente (MVM) és Scharf Máté (BYC) előtt, míg a legeredményesebb U17 versenyző az összetett 6. helyén végzett Domokos Dávid (THE-YKA) lett, Józsa-Kovács Attilát (DSCH) és Jámbor Attilát (BYC) megelőzve.

A 25 egységet felvonultató Laser 4.7 hajóosztályban szoros volt a küzdelem, az összetett még az utolsó napon is változott. A versenyt Ujváry Dénes (MVM-ASE) nyerte meg 3 pontos előnnyel Tenke Áron (SVE) és további 4 pont előnnyel Veisse Zoltán (MVM) előtt, míg U16-ban az összetett 5. helyét elért Erőss Loránd (SVE) végzett az élen második helyezett klubtársa Argay Balázs és a bronzérmes Rácz Bence (MVM) előtt. A legeredményesebb női versenyző az összetett 6. helyre befutó Róka Bianka (BYC) lett.

A sajnálatosan megfogyatkozott Cadet hajóosztályban háziversenyen öt THE-s egység versenyzett. Közülük a győzelmet a Szűcs Ábel – Szűcs Benedek páros szerezte meg a Mohácsi Marcell – Juhász Erik és a Bánszky Botond – Batiz Ábel párosokat megelőzve.

A verseny legnépesebb, 65 hajóból álló mezőnyében, az Optimist hajóosztályban az összetett és egyben az ifjúsági korcsoport győzelmét vita nélkül Arthur De Jonghe (SVE) vívta ki klubtársai, Lászlóffy Ábel és Pavlik András előtt. A serdülők között ugyancsak klubtársuk, az összetett negyedik helyén végző Jeney Máté végzett Szabó Ronit (Kereked) és Bányay Attilát (SVE) megelőzve.

A verseny támogatóinak (a klub mellett Magyar Vitorlás Szövetség, belight, Mitsubishi Motors,

ugyismegveszel.hu

, Alpesi Club – Rip Curl)  is köszönhető díjakat a verseny névadójának fia, a THE-YKA edzője és egyben a verseny rendezője Majthényi Zsombor adta át.

Reméljük, az évad ehhez a remek kezdethez hasonló időjárásban és széviszonyok között folytatódik. Viszlát jövőre ugyanitt, Agárdon a Majthényi Zsombor Emlékversenyen, — reméljük, még több fiatal vitorlázóval!

MEGHÍVÓ

A Magyar Vitorlás Szövetség és a Spartacus Vitorlás Egylet köszöntőjére

OLCSIT ÉS DOMIT ÜNNEPELJÜK!

Húsz év alatt tizenegyedszer lett világbajnok

Majthényi Szabolcs és Domokos András!

Időpont:

2015. január 15., csütörtök, 16.00 óra


Helyszín:

Sportok Háza nagyterme, 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3.

Kedves Vitorlázó!

Csütörtökön reggel érkezik haza Ausztráliából az idei év első magyar felnőtt világbajnoki aranyérmét megszerző Majthényi Szabolcs és Domokos András, akik tizenegyedik alkalommal nyertek világbajnoki címet a Repülő Hollandi hajóosztályban.

(Olcsi gépe 8.30-kor száll le, Domi már itthon van)

Ebből az alkalomból szervezünk nekik köszöntőt, ünneplést a Sportok Háza nagy konferenciatermében vetítéssel és emlékek felidézésével, hiszen éppen húsz évvel ezelőtt állhattak először a világbajnoki dobogó legmagasabb fokára.

Az ünneplésre szeretettel meghívunk minden vitorlázót!

Örüljünk együtt velük, érezzék a megbecsülésünket, szeretetünket, mert kupájuk, érmük van már bőven!

MVSz és Spartacus VE

A páros a múlt héten Sydneyben 11-dik világbajnoki címét nyerte, és a vb-k összesített éremtáblázatán az élre repítette hazánkat. Majthényiék elsöprő fölénnyel – kilenc futamon hét első és két második helyezéssel – védték meg címüket, és övék lett az abszolút pontverseny győztesét illető Ezüst Sombrero is. Domokos András elmondta: húsz éve kezdték diadalmenetüket, és addig folytatják, amíg élvezik a vitorlázást.

– A különlegesség az volt, hogy éppen húsz éve nyertük az első világbajnoki aranyunkat, és szintén Ausztráliában – nyilatkozta hazaérkezése után Domokos András. – Úgyhogy az évforduló miatt ez a viadal többet jelentett nekünk, mint egy sima világbajnokság. Amúgy inkább kellemetlen volt Sydneyben, egy metropolisz közepén szennyezett vízen és levegőben, iszonyatos hajóforgalomban versenyezni. Ez senkinek nem ideális, főleg az olyanoknak nem, mint én, akik azért szeretnek vitorlázni, hogy a természethez közel, szép környezetben legyenek. Ezt sajnos most nem lehetett elmondani.

– Vigasztalhat, amilyen előnnyel nyertetek…

– Való igaz, de amúgy akadt már példa arra, hogy ilyen fölénnyel győzzünk. 2006-ban a floridai St. Petersburgben az első futamban másodikak lettünk, utána viszont csak első helyeink voltak.

–

Ilyen eredményre számítottatok?

– Ezt nem lehetett előre tudni. A vitorlázás technikai sport, és bármennyire jól felkészült egy versenyző, bármilyen gondosan készíti fel a hajóját, mindig benne van a pakliban, hogy a hajóval történik valami. Sydneyben például az egyik magyar párosnak három futama úszott el azon, hogy az árbocukon tönkrement valami. Egy kompetens versenyző nem jelentheti ki előre, hogy biztosan nyerni fog egy versenyen.

– Miben voltatok jobbak a mezőnynél?

– Mind a taktikai, mind a technikai felkészültségben. Taktikai felkészültség alatt a versenyre való érettséget értem, illetve azt, hogy ki értékeli és használja ki jobban a verseny körülményeit, a szélváltozásokat, a hullámviszonyokat. A technikai rész pedig a hajó, a rudazat, a vitorlák összehangoltsága, és a manőverek színvonala.

– Ami az utóbbi illeti, tavaly lett új hajótok.

– Áprilisban kezdtünk el vele vitorlázni, miután elkészült. Már ebben nyertük a júliusi skóciai világbajnokságot is, de akkor még nagyon új volt a hajó, nem igazán volt kipróbálva, ötven órát sem tudtunk előtte vitorlázni vele. Sydneyben azért már jóval komfortosabban éreztünk benne magunkat.

– Meddig terveztek még, hogyan képzelitek a jövőt?

– Ami engem illet, már nem motivál, hogy még egy világbajnoki címet nyerjünk, sem, hogy tizenöt vagy húsz legyen. Ráadásul ahhoz, hogy így tudjunk vitorlázni, megfelelő anyagi háttérre lenne szükség. Ehhez képest a támogatásunk nem elég ahhoz, hogy végigcsináljunk egy évet, saját magunknak is kell pénzt beleadnunk. Másrészt komoly fizikai igénybevétel ez a sport, a kormányosnak is, de nekem, a legénységnek még inkább. Amíg még élvezhető a versenyzés ezen a szinten, csinálom, viszont ha már több lesz benne a fájdalom, akkor már nem lesz érdemes. Eddig is az motivált, hogy szeretek vitorlázni, de már kicsit fanatizmusnak érzem, hogy negyven éves kor felett is csinálja az ember. Majd kiderül, hogy még meddig megy…