Az első két futam sikereire építve nagy reményekkel indult a 18h00 órára halasztott rajtnak a magyar csapat, az erős szél és a hideg eső ellen is felvértezve. Különös módon a rajtot megelőző fél órában – egy esőfelhő hatására – teljesen elállt a szél és az egésznapos viharos időjárás maradvány-hullámzásán hánykolódva kellett helyezkedni a rajtvonalon. Komoly kihívás volt a többméteres döghullámzásban és gyenge szélben sebességben tartani a hajót, ezért különösen bíztató volt a remek rajt és jó pozíció. Később a fokozatosan erősödő szélben több vitorlacserével sikeresen tudtuk tartani a nagyobb hajókkal a tempót. Az éjszaka tovább erősödő szélben talán sikerült is csökkenteni a távolságot az élen lévő hajókhoz képest, amikor beütött a krach. A téli fejlesztések egyik fő eleme a billenő kíl hidraulikus rendszerének felújítása volt és míg a mechanikus elemekre nem volt panasz, úgy az elektronikus vezérlés meghibásodott. A vezérlési zárlat következtében megszűnt a kíl irányíthatósága, ami egy pillanat alatt vetett korai véget a versenynek. A csapat lélekjelenlétének köszönhetően sikerült a hajót stabilizálni és – a versenyt feladva – motorral eldulni a legközelebbi kikötő felé. Nagy csalódást jelentett a csapat minden tagja számára, hogy a saját teljesítményünktől függetlenül voltunk kénytelenek feladni a versenyt, de szerencsére sem a legénységben, sem a hajóban nem esett kár, pedig a helyzet meglehetősen éles volt.
A rajtkikötőbe visszatérve az elektronikus rendszer alapos ellenőrzését követően reményeink szerint most már megbízható lesz a kíl vezérlése és a hajó kész lesz a következő versenyre. A június elején Saint-Tropez-ban rendezett Giralglia Rolex Cup előtti edzésre készül el a fejlesztések egy második lépcsője. A jelenlegi – hidraulikával állítható – achterstag helyére csörlővel állítandó running backstay kerül, hogy az új 3Di square top nagyvitorlát lehessen használni. A tervezők számításai és a csapat reményei szerint ettől sokat javul majd a hajó teljesítménye és nem romlik az IRC előnyszáma.
]]>
A szezon első versenye a Rolex Volcano Race, kellemesen ötvözi a különféle versenyfajtákat, pályafutamokkal és közepes illetve hosszú távú túra futamokkal. Merőben más megközelítés ez a tavalyi évi első Volcano regattához képest, ahol még egyhuzamban kellett teljesíteni a most két részre bontott távot. Kis létszámú, de annál magasabb szinvonalú mezőny gyűlt össze, a főbb ellenfelek csapatát világklasszis vitorlázók alkotják. Az 5-szörös America’s Cup nyertes Brad Butterworth a Jethou fedélzetén taktikus, Bouwe Bekking többszörös Volvo Ocean Race skipper pedig a Nilaya legénységét erősíti. Szintén nagy múltú Tommaso Chieffi az orosz lobogó alatt induló Swan 60-as, a Bronenosec taktikusa. Mivel a vezető egyéniségek hozzák magukkal a manshaftjaikat, így ezeknek a legénységeknek magja összeszokott profi vitorlázó.
A pályaversenyt a Nápolytól északra talalható Gaeta előtti öbölben rendezték, ahol a mezőnyben inkább kis hajónak számító Wild Joe-nak kedvezett a gyenge/közepes szél és a sima, hullámmentes vízfelület. Az edzőtáborban gyakorolt csapatfelállás és manőverek sokat segítettek, de mind taktikailag, mind technikailag sok tanulsága volt a pályafutamnak. Hiába, a legjobb edzés a versenyzés. Negyedikként futott a célba a Wild Joe és az előnyszámmal korrigált eredmény szerint ötödik lett. A jelenlegi konfigurációban sajnos a jobb eredményre nem volt remény, mivel az abszolút befutás szerinti értékelésbeli ellenfelek jelentősen gyorsabbak, az előnyszám szerinti értékelésben pedig még nehezebb lett volna ennél jobb eredményt elérni. Nagyon ígéretes, hogy a következő versenyre érkezik meg a hajó új „square top”-os nagyvitorlája, amellyel a csapat reményei szerint sokat gyorsul majd a hajó,de csak minimális ponthátránnyal jár.
A közepes távú túrafutam hozta meg a Wild Joe szerencséjét. A rövidnek tekinthető 100 tengeri mérföldes távot (Gaeta – Ponza – Capri) inshore felállásban, azaz teljes legénységgel teljesítette a csapat. A nagyon gyenge és változékony szélben a rajteljárást kisebb halasztás után tudták csak elindítani, de ez nem zökkentette ki csapatot. Remek rajttal indította a hajót Józsa Márton az első bója felé, melyhez a partvonal mentén szélcsíkok között cirkálva kellett eligazodni. Második pályajelként Ponza szigetét kellett bal kéz felől kerülni és az alkonyat ugyan meseszerű színeket adott a szigetcsoport vulkánikus sziklafalainak, de a szelet tovább gyengítette. Míg az első három hajó percekkel naplemente előtt változatlan takkon, gennakerrel tudta venni a szigetet, addig a Wild Joe percekkel naplemente után már csak több vitorlacsere után tudott a jó irányba haladni. Egyszerűen hangzik, de valójában egy vitorla közel nyolcvan kiló és a cseréhez először több embernek azt a fedélzetre kell hoznia, majd előre vinni az orrdeckre, ahonnal a bekötés után fel kell húzni. A vitorlacsere tíz percen keresztül folyamatos intenzív erőfeszítést jelent és a verseny időtartama alatt átlagosan 50 percenként cserélt vitorlát a legénység (14 vitorlacsere 11h57 menetidő alatt).
Az alkonyati bosszúság hamar kellemes meglepetéssé változott, amikor előttük a horizontra távolodó hajókat figyelve az tapasztalta Kelemen Tamás (taktikus) és Bret Perry (váltásparancsnok), hogy gyenge szélben kell rossz irányba élesen cirkálniuk, míg a Wild Joe ejtett kreuzban pont a befutó felé tudott haladni. A szerencséből hamar taktikai fölényt kovácsolt a csapat és az élen lévő (nagyobb és gyorsabb) hajók előnyét gyorsan csökkentette. Az előre jelzett, és később pontosan érkező szélerősödést is beépítették a stratégiába és így sikerült utolérni az élenjárókat.
Sajnos az egyik utolsó vitorlacsere rosszul sikerült, hosszú percekig tartott mire a legénység urrá lett a helyzeten és újra el tudta indítani a hajót. Utólag elemezve, könnyen lehet, hogy ha ez a vitorlacsere jól sikerül, akkor akár még az élen is végezhetett volna a Wild Joe. Természetesen nincs értelme feltételes módban gondolkodni, de tény az, hogy az első befutó után 20 perccel ért a célba Wild Joe és több, mint 15 percet vesztett a rosszul sikerült vitorlacsere közben. Természetesen ilyen nagy nevekkel tűzdelt mezőnyben mindenki szívesen gondolt arra, hogy mi lett volna ha…
A hajnali befutó után pár órás alvást követően a napot a hosszabb, 300 mérföldes szakaszra való felkészülésre tölti a legénység. Ezen az előreláthatólag 16 órás futamon már váltásrendszerbe rendeződik a csapat. A navigátor kivételével a teljes legénység 3 ötfős csapatra oszlik. Amíg az első váltás szolgálatban van, addig a második váltás készenlétben van és a harmadik pihen, vagy alszik. A hajó menetben tartásához elegendő az ötfős váltáscsapat, a manőverekbe beszáll a készenlétben lévő váltáscsapat is. Ha nagy nehézségbe ütközik egy manőver úgymond „all hands on deck” helyzetben, vagy vészhelyzet esetén, a pihenésben lévő váltás is a fedélzetre jön.
Az erős szeles előrejelzésre miatt a rajtot a kitűzött 11h00 óráról késő délutánra halasztották, az így nyert órákat mindenki a felkészülésre tudja használni.
A hajók pozíciója élőben követhető a
http://www.ashweb.it/tracking/volcano2012.html
honlapon.
4 csoportban rajtoltak el a hajók Vallettából szombat délelőtt. Az utolsók között a végső esélyesek, a leggyorsabb hajók, köztük Józsa Márton csapata a Wild Joe is. A verseny esélyese, a Barcolana győztes 100 lábas Esimit Europa 2 (SLO). Ebben a csoportban indult a J/V 72-es Rán (GBR), a szintén brit Mills 68-as Alegre vagy a Swan 80-as Bernice Bis (ITA) és amely csoport szépen el is lépett észak felé vitorlázva a 15 csomós erősödő szélben.
A pálya idén is a szokásos: Valletából fel északnak Szicília mellett elhaladva a Messinai-szoros, majd Stromboli mellett, majd Szicília északról, Pantelleriát, Lampedusát kerülve vissza.
Jól kezdett a Wild Joe, ám keleten az Alegrével együtt beragadt, míg a mezőny szépen haladt tőlük kissé nyugatra Szicília partjai mentén. Joe csúnyán visszaesett egészen a 20. hely környékére. Kicsit később az Alegre találthatott valami extra csíkot, miközben a magyar csapat az ünnep reggeli óráiban sajnos mintha ismét horgonyt vetett volna és csak utána tudta megkezdeni a felzárkózást osztálytársaira. Innét szép vitorlázás következett, leverték az Ambersailt és sok helyet jöttek fel összetettben is.
A versenyben vezet az Esimit Europa 2 (SLO), Rán (GBR) majd jön a Med Spirit és az Alegre (GBR). A Wild Joe jelenleg nagyjából már a 8.
2007-ben George David hajója, a Rambler (USA) állított fel új pályarekordot 47 óra, 55 perccel. Ennek megdöntéséhez most délelőtt kéne befutnia az elsőnek, ami már biztosan nem lesz meg.
Fotó: Rolex/Kurt Arrigo
Forrás: Rolex Middle Sea Race
A 30 méteres Illusion nevű jacht erősen kapufát lőtt, amikor ki akarta kerülni a Kora nevű maxit és telibe verte azt. A csapat nem készült fel az ütközésre és átesett a decken, egy ember a vízbe zuhant. Jópár bordatöréssel és amint látható jelentős sérüléssel adták fel a futamot.
A képgaléria megtekintéséhez kattintás a képeken.
És az igen drága megoldás az összkár csökkentésére:
]]>
Eredmények 3 nap után (hajó neve, tulajdonos, 1-2. futam, pontszám):
Maxi Racing/Cruising:
1) DSK Pioneer Investments (ITA), Danilo Salsi, 1-2, 3.0
2) Aegir (GBR), Brian Benjamin, 3-1, 4.0
3) Kora 5 (ITA), Paolo Scerni, 2-4, 6.0
Maxi Racing:
1) Esimit Europa 2 (SLO), Igor Simcic, 2-1, 3.0
2) Highland Fling (MON), Irvine Laidlaw, 1-2, 3.0
Wally:
1) Y3K (GER), Claus Peter Offen, 1-1, 2.0
2) Magic Carpet 2 (GBR), Sir Lindsay Owen Jones, 2-3, 5.0
3) Dark Shadow (MON), André Auberton, 5-2, 7.0
Supermaxi:
1) Nilaya (GBR), Ficaya Ltd, 1/1-2/4, 8.0
2) Hetairos (CAY), Rockport Ltd, 2/4-1/2, 9.0
2) Visione (GER), Hasso Plattner 3/2-3/1, 9.0
A Supermaxi osztályt kétszer pontozták IRC és ORC szerint is. A kombinált pontozás alapján alakul az eredménylista.
Mini Maxi Rolex Világbajnokság:
1) Rán 2 (GBR), Niklas Zennström, 1.5-1-1-4, 7.5
2) Jethou (GBR), Peter Ogden, 3-3-3-2, 11.0
3) Alegre (GBR), Andres Soriano, 4.5-2-2-3, 11.5
