Az első „igazán komoly szerencsétlenség” bekövetkezése Thomas Zajac szerint pusztán idő kérdése. És amit Zajac „igazán komolynak” titulál, azt „nagyon, nagyon komolynak” kell érteni. A vízből kiemelkedő kormányok, svertek és a víz felszínén szabadon sikló szárnyak már eddig is okoztak néhány „kvázi” közepesen súlyos balesetet, mióta a hajók – már az olimpiai osztályokban is – a foiloknak köszönhetően egyre nagyobb sebességgel és egyre magasabban siklanak a víz felett. Ha a legénység valamelyik tagja a vízbe kerül, a foil szó szerint könnyedén összevagdoshatja. Egy dán vitorlázót hatvan öltéssel varrtak össze, egy olasz vitorlázónőt pedig negyvennel. Egy amerikai négy ujját veszítette el – ez utóbbi esetnek Zajac szemtanúja volt. „Próbáltuk megkeresni a levágott ujjakat a vízben, de sajnos nem bukkantunk rájuk.” – mesélte.

Thomas Zajac (32) az utóbbi 10 év legsikeresebb osztrák nyári olimpikonja. Tanja Frankkal 2016-ban Rioban bornzérmet szerzett a Nacra-17 osztályban – Ausztria egyetlen olimpiai érmét az említett időszak során.

De hogyan lehet megúszni sérülés nélkül? Zajac nem arról híres, hogy „behúzza a féket”. Épp ellenkezőleg, megszállottja ennek a sportnak. „A vitorlázás már önmagában valami hihetetlen szabadságérzetet ad, és ezt csak megsokszorozza a foilos „repülés” élménye.” Ez a napos oldala. Az árnyékos pedig a kockázat. A bukósisak viselése magától értetődően kötelező. „Babsi sisak” – folytatja Zajac – „a horpadásai miatt már eleve úgy néz ki, mintha jégverés áldozatává vált volna.” A foilos hajók könnyedén elérik a 70 km/h sebességet. A kísérőmotorosok zömét fel kellett turbózni, hogy tudják tartani a vitorlások sebességét.

Ezek a rendkívüli „repülő” hajók az Amerika Kupán mutatkoztak be 2013-ban San Franciscoban. „Ott a döntőben páros versenyt vívnak a hajók, az még simán menedzselhető.” – véli Zajac. De egy világbajnokságon vagy világkupa versenyen gyakran hajók tucatjai versenyeznek egyszerre a pályán. Az ütközés kockázata ezáltal nagyságrendekkel magasabb. És a tragédia könnyen megtörténhet, ha az ütközés következtében az egyik hajó felborul, a másik viszont nem. „Mert akkor a foilokon továbbsikló hajó pontosan fejmagasságban érkezik.” – fejezi be Zajac.

Az eredeti cikk német nyelven a itt olvasható.

Csodálatos képeslap időjárás várta vasárnap a Fifty-Fifty legénységét Keszthelyen, ahol napok óta edzőtáborozik a csapat. Az előző két nap mindössze 5-6 csomós szélben sikerült vitorlázni, így meglehetősen üdítő volt a meg-megdőlő hajók látványa, amely egyben a tánc kezdetét is jelntette. Nem voltak grandiózus tervek erre a napra, a hajó technikai újításainak, az árboc merevítésének, az új nagyvitorláknak a tesztelése volt terítéken. Természetesen a kormányos Józsa Márton és csapata már egy ideje fontolgatta ennek a rekordnak a megdöntését, de idei programjuk és az időjárás eddig ezt nem tette lehetővé.

Ma sem volt tervezve, de 11 óra környékén eldőlt, hogy rápróbálnak a távra. Az előrejelzés 10-14 csomós szelet jósolt, ami tökéletesenek ígérkezett. A csapat kikötött a Keszthelyi mólófejen és a meglehetősen pörgölődő észak-nyugati szélben felszerelt. Berecz Zsomobor olimpikonunk futotta a távot az állomás és a hajó között. A legendás vasúti pecsét 12:37-kor került a rekord űrlapjára és a hajó brutális gyorsulással, hatalmas óváció közepette hagyta el a keszthelyi mólót.

A teljes takli nagyon hamar soknak bizonyult, így a Szigligeti-öböl túlsó felén szélben állással egyböktve kényszerült a csapat az egyik nagyvitorla reffelésére. Később Révfülöp környékén keveredett a csapat a part alá, ahol a nap legnagyobb pöffje (kb. 19 csomó) újabb reffelést kívánt meg a csapattól. Nem volt két óra így sem a Tihanyi-cső túlsó vége, ahonnét még egy kisebb szerelés lassított a Pauger művek kétárbocosán. Az újabb pecsét végül 15:29-kor került a hivatalos rekordlapra, ami 2 óra 52 percet jelent futott időben és 2:22 percet korrigálva. Ez 20 perces javítás lett volna, ha időközben nem derül ki, hogy Forgács Zoltán és Jankovics Gábor az F20-as karbon katamaránnal két órával korábban döntöttek csúcsot Keneséről Keszthelyre vitorlázva. A HunCat 2 óra 42 perces rekordját pár órára tehát 2:32 percre javította az F20-as csapat, amit 2:22-re faragott le az 5050. Az F20-as csapatnak is hatalmas gratuláció a teljesítményükért!

Azt még megemlítenénk, hogy a Fifty-fifty visszafele vitorla nélkül is tudott 5 csomót és a bő egyórás ebédszünettel együtt a leálló szélben is visszaért Keszthelyre 7 óra leforgása alatt. Hogy mire lehetne képes egy Kékszalagon, ahol fél napig 3-as, 4-es szél lenne, azt  rábízzuk a kedves olvasó fantáziájára.

A rekord átlagsebessége a legrövidebb útvonalra vetítve 14 csomó, a valós, megtett útra vetítve úgy 16 csomó.

Fotó: Sallai Gábor

Ennyire azért én sem gondoltam… A meteorológia meleg időt, kifújt egyenletes déli szelet ígért, amit a 25 fokos víz még hívogatóbbá tett.

A szombat reggeli nevezésig összesen 28 katamarános egység regisztrálta magát a két osztályban. Külön öröm, hogy a 2011-es VB óta újraépülő M3-as nyílt osztályban volt nagyobb a mezőny. Ennyi katamarán eddig még soha nem vett részt hazai klubversenyen.

A Nacra Kupa az utolsó hazai gyakorlási lehetőség volt a július elején megrendezésre kerülő olaszországi VB előtt. Éppen ezért a tervnek megfelelően Süle Péter az összes hajót rövid startvonalon egyszerre rajtoltatta,  hogy a VB-s egységek a nagyobb létszámos rajtvonalon tolonghassanak. Mindamellett, hogy ez rengeteg izgalmat adott, sikerült háromszor is csoportos korai rajtot produkálni, amire korábban szintén nem volt még példa a jóval kisebb létszám és a hosszabb rajtvonal miatt.

A szombati nap összesen négy futamot sikerült teljesíteni az osztályoknak, míg a vasárnapi forgolódós instabil időben csak egy tömeges korai rajtra futotta.

Az F18-asoknál a sokszoros magyar bajnok Várady-Szabó János – Petheő Tamás egyenletes teljesítménnyel – és az új Nacra F18 Infusion MK2 hajóval – utasította maga mögé a mezőnyt. Tőlük egy futamgyőzelmet elvéve a Diószegi Zoltán – Michaletzky Luca páros – szintén Nacra F18 Infusionnel – állhatott fel a dobogó második fokára. A Bronzérem pedig a mostanában újra egyre jobban szereplő Kasuba István – Jafcsák Szabolcs kettős nyakába került akik Hobiecat WildCat F18 hajóval versenyeznek.

Az M3-as nyílt osztályban a Nacra Carbon 20-assal remeklő Bakonyi József – Forgács Zoltán duót úgy tűnt nem lehet megverni, az osztályban három futamgyőzelemmel  érdemelték ki az arany medált és a kupát. Akiknek ez mégis sikerült legalább egy futamban az a Jankovics Gábor – Székely András kettős Nacra Inter 20-assal. Ezzel az első hellyel és a többi futamban összegyűjtött további 5 ponttal magabiztosan vitorláztak a második helyig. Külön érdekes, hogy Jankovics Gábor eddig Diószegi Zoltán párjaként mancsaftkodott, az idei évtől próbálgatja a kormányosi szerepet. Az M3-as osztályban végig komoly meccseket vívva a korábbi F18-as hajókon külön-külön vitorlázó Hegedűs Léna – Honti Norbert páros idén egy Hobiecat Fox 20 lábas hajóval és remek szerepléssel állhatott fel a dobogóra átvenni a bronzérmet.

Időről időre összehasonlítjuk a két osztály hajóinak és hajózóinak szereplését, így az idei Nacra Kupán abszolút befutási eredményt is hirdettünk a katamaránoknál szokásos Texel Rate előnyszámítási rendszer alkalmazásával.  Saját magunk számára is érdekes volt, hogy tényleg ennyire dominálnak az F18-asok vagy az M3 mezőnyéből is bele lehet szólni az 1-6  helyezésekbe?

A végeredmény szép vegyes lett. Az aranyérmet itt is a Várady-Szabó János – Petheő Tamás páros kapta, megelőzve a Diószegi Zoltán – Michaletzky Luca kettőst. A bronzérem viszont már az M3-as Bakonyi József – Forgács Zoltáné lett.  A további helyeken egymást váltogatva F18-as illetve M3-as egységek végeztek.

Szombat este a csapatok grillpartyn szerezhették meg a súlykorláthoz szükséges plusz tömeget melyet a Jásdi pincészet boraival locsoltak meg a résztvevők és a szakácsok is.

Köszönet minden hajózónak – olyan Fábrysan szólva – hogy emelték a rendezvény fényét, illetve a rendezőknek a professzionális lebonyolításért.

Külön köszönet Süle Péteréknek akik munkájukkal támogatták a versenyt, a Cat-Rec Katamarán Bázisnak akik a helyszínt biztosították illetve a Masterplast Groupnak akik finom borokat ajánlottak fel a díjazottaknak.

Az idén látottakból egyértelművé vált, hogy jövőre ugyanebben az időpontban ugyanitt lesz Nacra Kupa.

EREDMÉNY

KÉPEK

A szeptemberi vitorláshéten az M3-as katamarán nyílt osztályban nem jött össze elég nevező ahhoz, hogy országos bajnokságot rendezzenek. A négy napos verseny eredményeként végül flottabajnokot hirdettek a karbon anyagú Nacra F20-as katamaránon vitorlázó Bakonyi-Forgács páros személyében. A kormányos Bakonyi József a Katamarán SE alapítója és elnöke, a mancsaft Forgács Zoltán pedig néhány tengeri túravitorlás élmény után egy tengerparti nyaralás során talált rá a katamaránra, amiből tavaly ősszel balatoni tanfolyam, és végül egy hajó megvásárlása lett.

Milyen előzménnyel, mikor ültetek össze, mióta vitorláztok együtt?

Bakonyi József:

Bár én 15 éve katamaránozom, valójában csak az idei szezontól vitorlázunk együtt, de azóta nagyon sokat. Zoli régebben többször hajózott a tengeren, és régóta foglalkoztatta a gondolat, hogy kipróbálna egy gyors katamaránt. Figyelemmel kísérte a tavaly Balatonfüreden rendezett F18-as világbajnokságot is, amelyen én is részt vettem. A VB-n is jól szereplő magyar bajnokcsapat mancsaftja, Petheő Tamás régi ismerőse volt, ő hozott össze bennünket tavaly szeptemberben a katamarános nyílt nap keretében. Zoli azonnal beleszeretett a katamarán sportba, és az idei szezont már egy teljesen új fejlesztésű Nacra F20 carbon sportkatamaránnal vitorláztuk végig.

Zoli, mi vonzott a katamaránokban, mikor vágtál bele?

Forgács Zoltán:

A tavaly őszi tanfolyam után Józsi mondta, hogy létezik egy új 20 lábas hajó, és ha veszek egy ilyet, felül mellém kormányosnak. Bemutatott a kereskedőnek, aki tavasszal felhívott, hogy hoz egy Carbont a hajókiállításra. Megnéztem, és lenyűgözött, tudtam, hogy ez kell nekem! Megvettük, bár még Magyarországon soha senki nem ment ilyen hajóval, és elképzelésünk sem volt róla, milyen lehet a vízen. Alig vártam az áprilist, hogy vízre kerüljön a hajó, idén talán Józsival mi voltunk az elsők, akik katamaránoztak. Nyárra gyakorlatilag leköltöztem a Balatonra, és rengeteget mentünk. Ezt a hajót nem lehet megunni! Mindenre jó az úszó stégtől a repülésig, nagy, kényelmes, könnyű, gyors, és szép. Egy megvalósult álom!

Ezek szerint tavasszal az elejéről kezdtetek mindent…

FZ:

Mivel nekem szinte semmilyen vitorlás tapasztalatom sem volt, ezért sokat kellett tanulnom. Az egész ott kezdődött, hogy amikor elkezdtünk vitorlázni a Carbonon, én teljesen tapasztalatlan voltam, Józsi pedig korábban nem vitorlázott fix mancsafttal. Ennek az lett a következménye, hogy amit meg tudtam volna csinálni, azt hiába csináltam, mert Józsi nem bízott bennem. Ez nagyon hátráltatta a fejlődésünket. A másik probléma az volt, hogy itthon senkinek nem volt ezzel a hajóval tapasztalata, így mindent nekünk kellett kitalálni. Szerencsére a hajó nagyon megengedő, így a mi hibáinkat is tolerálta.

Hogyan szervezitek az edzéseiteket, van-e edzőpartneretek?

BJ:

Amikor mindkettőnk ideje engedi, akkor edzünk. Mivel sajnos ez az első ilyen típusú katamarán az országban, ezért csak néhány F18-assal tudunk együtt gyakorolni. Egyébként a legjobb edzések mindig a versenyek, mert itt nagyobb mezőnyben vitorlázhatunk, és összemérhetjük teljesítményünket az F18-asokkal és a többi M3-as katamaránnal.

FZ:

Nehéz edzőpartnereket keresni, mert a Carbon más tulajdonságokkal bír mint a többi M3-as vagy F18-as, más szögeket megy, másként kell terhelni. A stopper, a sebességmérő és a kompasz a legjobb edzőpartnerünk. De reméljük, jövőre lesznek még ilyen hajók a tavon.

A túra vagy a pályaversenyzés vonz jobban benneteket?

BJ:

Erre nehéz válaszolni, mindegyiknek megvan a szépsége. Talán a szeszélyes balatoni széljárás miatt inkább a pályaverseny mellett tenném le a voksomat. A Katamarán SE a pályaversenyek mellett minden évben rendez egy túraversenyt is, tavaly a nagyon gyenge leálló szél miatt nem volt nagy sikere, de az azt megelőző két évben csodálatos szelekben versenyezhettünk.

FZ:

A pályaversenyek pergősebbek, ezért én azt jobban szeretem, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a túraversennyel idén nem volt szerencsém, mert csak a második napon tudtam részt venni,  és akkor már nagyon gyenge szél fújt. Viszont a rate miatt nekünk akkor is 11%-al gyorsabban kéne mennünk, mint pl. az F18-as hajóknak, és ezt nem lehet megcsinálni, ha állunk. Szóval az igazi túraversenyről csak elképzeléseim vannak.

Milyen szélviszonyok között szerettek vitorlázni?

BJ:

Úgy tudom, hogy 2008-ig, amíg a Tornado olimpiai hajóosztály volt, addig 2-6 Beaufort között rendeztek katamarán versenyeket. Szerintem ez az ideális a szél! Ez alatt unalmas, efelett pedig már nagyon extrémek ezek a szerkezetek, tekintettel arra, hogy nincsen reffelési lehetőség. De ha verseny van, abban kell vitorlázni amiben elindítják a futamokat….

FZ:

Én az értelmes, 2-5 Beaufort erősségű szeleket szeretem. Felette már az ember az életben maradásért küzd, főleg ezen a könnyű, és sok vitorlával rendelkező hajón. Szívesen száguldozom, de az ésszerűség, és az élvezet határain belül. Én nem azért vitorlázom, hogy elmondhassam, hogy egy 8-as szélben majdnem meghaltunk, hanem azért, hogy egy 4-5-ösben kényelmesen élvezzem a száguldást.

M




ilyen terveitek vannak a következő szezonra, készültök-e külföldre?

BJ:

Az F20 Carbon shottjának kezeléséhez kell a jó erőnlét, ezért télen kondicionáló edzéseket fogunk csinálni. Erre különösen Zolinak van nagy szüksége, mivel ő kezeli a vitorlákat. Külföldi versenyeket nem tervezünk, viszont szeretnénk minden hazai versenyen részt venni, és a lehető legjobban szerepelni ezeken.

FZ:

Mi a szórakozás kedvéért versenyzünk, ismerjük a határainkat, és megpróbáljuk kiélvezni a versenyek minden pillanatát. Télen az elméleti tudásomat is fejlesztenem kell, bár sajnos nagyon kevés katamarános könyv van.

A flottabajnokság első napjaiban nagyon fújt a szél, miért döntöttetek úgy, hogy nem álltok rajthoz?

BJ:

Különös tekintettel voltunk arra a tényre, hogy mi egy olyan új típusú katamaránnal versenyzünk amelyhez nincs az országban tartalék alkatrész, ezért ha bármilyen sérülés éri a hajónkat, feladni kényszerülhetünk akár az egész bajnokságot. Ez a taktika egyébként érvényes volt az egész versenyévadra, szerencsénkre a hajó két apró sérülésétől eltekintve sikeresen végigversenyezte az egész szezont.

A gyengébb szélben mi volt a taktikátok?

BJ:

Sajnos ezzel a hajóval mi nem a többi katamaránnal versenyzünk, hanem a futamidővel! Nekünk mennünk kell mindig és minél gyorsabban. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy pl. kitakarós, és más csatákban vegyünk részt a többiekkel, mert ez a futamidőnk rovására megy. Mi akkor tudunk csak a hendikepünkkel nyerni, ha pl. az F18-asokat egy 40 perces futamban legalább 5-6 perccel megelőzzük! Úgy gondoljuk, hogy a bajnokságra sikerült a hajónkat ideálisan beállítanunk, végre megfelelően élesek és gyorsak voltunk. Zoli is egyre jobban belejött a precíz és pontos vitorla kezelésbe.

Mi a véleményetek arról, hogy évek óta nem jött össze elég hajó a bajnokságra az M3 nyílt osztályban?

FZ:

Remélem jövőre több versenyképes hajó lesz az M3 osztályban. Ez most két oldalról is sanszos, jönnek a Nacra 17-esek, és a nagyobb darab embereknek is van játékszerük az F20 Carbon személyében. Ezek a hajók az F18-asokkal is felveszik a versenyt, így ha az évközi versenyeket együtt indítják, jó kis mezőny jöhet össze.

BJ:

Én optimista vagyok, mivel az egész katamarán sportot is így kezdtük 2003-ban, és mostanra hová jutottunk! A 2009-es megrendezett Országos Bajnokságon még közel annyi M3-as katamarán indult, mint F18-as. A tavaly Balatonfüreden megrendezett F18 Katamarán Világbajnokság miatt egy kicsit háttérbe szorult az M3 Katamarán Osztály. Mindenki F18-ban akart versenyezni, és esetleg a   füredi VB-n is elindulni. Pedig azoknak a csapatoknak, akik 180kg, 200kg vagy esetleg efeletti súlyban indulnak, inkább indokolt lenne M3-ban versenyezni pl. egy Formula 20-as katamaránnal. Többen dolgozunk azon, hogy az M3 Katamarán Osztály újra népszerű legyen, a nehezebb egységek is végre megtalálják számításukat, mondjuk az F20 Carbonban, és ne felejtsük el, hogy az új olimpiai katamarán a Nacra 17-esek is ezt az osztályt fogják erősíteni, reményeim szerint már a jövő évtől.

Mitől olyan gyors ez a hajó, amivel versenyeztek?

BJ:

A Nacra Carbon F20 egy 6 méter 20 centi hosszú, kb. 160 kg súlyú hajó. Az íves svertek hydroszárnyként emelik a lee oldali testet, hogy minél könnyebben száguldjon a vízen.

FZ:

Szerintem nem véletlen, hogy ennek a hajónak a kicsinyített mása lett az olimpiai hajóosztály! Ez egy innovatív gyors, könnyű, hajó, mely nagyon kezes és jóindulatú. Nagyon élvezetes vele vitorlázni, az az érzése az embernek, hogy siklik a vízen, nagyobb szélben is könnyed a mozgása. Extrém módon is lehet vele vitorlázni, nekünk is sikerült az íves svertek miatt kiugratni a vízből! Nem mellékes, hogy 160-180 kiló a vitorlázó személyzet ideális súlya! Könnyű vitorlázni, és nincsenek igazán rossz tulajdonságai, talán csak az anyagából adódó sérülékenysége. Kis szélben is jól megy, és elég nagy ahhoz, hogy a családdal is kényelmesen használható legyen.

Ha a méretei megfelelnének a Kékszalag versenykiírásának, ott mire lenne képes?

BJ:

Idén a túraversenyen jó szélben 1 óra 40 perc alatt teljesítettük az Alsóörs – Balatonkenese -Alsóörs távot, Balatonalmádinál partközeli betét bójával. Úgy gondolom, hogy a Kékszalagon megfelelő szélviszonyok között mindenképpen az első tízben lenne.

Mit gondoltok, hová fejlődhetnek még technikailag a katamaránok?

BJ:

A fejlődés nem áll meg! Jobb vitorlák, könnyebb és erősebb anyagok jönnek, a forma is mindig megújul. Az Amerika kupája AC72-es katamaránjai a kiváló példák.

Józsi, a katamaránozás mellett lassan három évtizede szörfözöl. Inkább vitorlázónak, vagy inkább szörfösnek érzed magad?

BJ:

Ha mindenképp választani kell, inkább katamaránosnak! Amikor Egei Laci barátommal 2003-ban megalapítottuk a Katamarán Sportegyesületet, a szörfözés volt a motivációm alapja. Úgy gondoltam, hogy ez az a gyors hajótípus, ami a szörf után sem unalmas. Azt hiszem nem tévedtem, mert azóta már egyre többen gondolják ezt ugyanígy. 2016-ban Rióban pedig ismét olimpiai hajóosztály lesz a katamarán…

Forrás: CherryCom

Dió, idén más mancsafttal versenyzel, mint tavaly. Ennek kifejezetten az olimpiai felkészülés az oka?

Dió:

Eddigi társam, Jankovics Gábor külföldre ment dolgozni, igy mindenképp váltani kényszerültem. Ezzel egyidőben “beszavazták” a vegyespáros katamaránt az olimpiára, és ezek után már nem volt kérdés, hogy a másik nemből válasszak-e mancsaftot. Sokan kérdezik, hogy komolyan gondolom-e, és van-e reális esély a kijutásra. Esély az mindig van, de a realitás az, hogy csak nagyon kevés.

Luca, honnan jött az ötlet, hogy katamaránozz, de leginkább, hogy mancsaftolj?

Luca:

Mindig is sokkal jobban vonzottak a kishajók, mint a nagyok, így amikor megtudtam, hogy Dió mancsaftot keres, nem érdekelt, hány testű a hajó, csak hogy kicsi és gyors. Dió a kormányos, és ha versenyezni akarunk, akkor ez a felállás – legalábbis egy jó ideig – így is marad.

Ez főleg férfiak által vitorlázott hajóosztály, nagy erőkkel szembesülsz a katamaránon. Hogy bírod a terhelést?

Luca:

Egy ideig liberán vitorláztam, aminek nem túl emberiek az arányai, főleg nem az én méretemre vannak szabva. Most nagyon élvezem, hogy ezt a katamaránt én is a puszta kezemmel tudom kezelni, hogy komoly szerepem van a hajón. A terhelés nem könnyű, folyamatosan a csúcson kell lennem fizikailag és mentálisan is. Kis szélben bírom erővel, nagy szélben viszont hamar kimerülök, lelassulok. Minden nap végére nagyon elfáradok, de a száguldás kárpótol ezért.

Csináltatok valamilyen módosítást a hajón, hogy a női mancsaft könnyebben tudja kezelni azt?

Luca:

Igen, többet is. A spinakker sottot egy csigával elfeleztük, hogy bírjam, hogy folyamatosan játszani kell vele, és a grósz sottba is tettünk még egy csigát, így most azt is könnyebb behúzni..

Az eddigi eredményeitek hogyan értékelitek?

Dió:

Az idei évet az új mancsaft betanitására szántam, és nem az eredmények érdekelnek. Meglepett a fejlődésünk, mert már most felvesszük a versenyt a magyar élvonallal. Sőt kis szélben talán gyorsabbak is vagyunk, annak ellenére, hogy a szezon elején a Kékszalagra való készülés miatt az F18 a háttérbe szorult.

Luca:

A hajókezelést és az alapokat elég gyorsan sikerült megtanulnom, a továbbiakban két fontos dolgot kell fejlesztenünk: az erőnlétet és az összecsiszolódást. Az állóképességre főleg nekem van szükségem, hogy a nap utolsó futamáig bírjam a vitorlakezelést, és a manőverek is ugyanolyan gyorsan menjenek, mint az első futamon. Az összecsiszolódás pedig csak idő kérdése, minél többet kell együtt vitorláznunk, hogy egészen összehangolódjon a kormányzás és a vitorlakezelés, hogy ki tudjuk hozni a maximális sebességet a hajóból.

Eddig ebben az évben nem az F18-as osztályban indultatok, hanem az M3-as, nyílt osztályban. Ez is a része az edzéstervnek, hogy nagyobb, gyorsabb hajók ellen tudjatok versenyezni?

Dió:

Könnyű súlyunk miatt nem feleltünk meg az F18 osztály előírásának, és ezért kényszerülünk a nyílt osztályban indulni. Amíg együtt rajtol a két osztály, addig mindegy, hol nevezünk, mert a lényeg az, hogy legyen valódi mezőny. Mostanra elérük a szükséges minimális súlyt, így valóban az F18-asok ellen versenyezhetünk majd.

Milyen esélyekkel vágtok neki szeptemberben az idei bajnokságnak?

Luca:

Dió elvárása minden esetben a győzelem, ezzel egyetértek én is, itt nem csak a részvétel számít. Nem tudom, mik a reális esélyek, ez attól is függ, hogy végül milyen osztályban fogunk indulni, a szél mennyire kedvez a mi súlyunknak, mennyi nutellát eszem reggelire. Az biztos, hogy ha képesek leszünk a maximumot kihozni magunkból, akkor én büszke leszek magunkra, aztán meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.

Terveztetek külföldi versenyen való részvételt erre az évre?

Dió:

Ezzel kapcsolatban sokáig bizonytalan voltam, mert amíg nem tudjuk a hajót bizonyos szinten kezelni, addig felesleges külföldre menni. Mostanra készen állunk, és mindenféleképpen szeretnénk külföldi versenyen részt venni, ha tehetjük, mert sokat lendítene a fejlődésünkön.

Edzőpartnert találtatok magatoknak?

Dió:

Sajnos nem. Az év elején nem is nagyon hiányzott, amíg a hajókezelés alapjait vettük át, de most sajnos nem tudunk sokszor rendesen edzeni edzőpartner hiányában. Próbálunk egyeztetni másokkal, de ritkán jön össze, hogy legyen edzőpartner is, jó szél is, és mi is ráérjünk.

Mik a hosszútávú terveitek? Nacra 17? Olimpia?

Dió:

Az Formula 18 a világ legnépszerűbb és legerősebb katamarán osztálya. Emellett megfizethető, sok versenyt rendeznek itthon is, és külföldön is, így ez a legjobb tanulni, és az erőnket felmérni. Ha elértünk egy bizonyos szintet, akkor megpróbáljuk a Nacra 17-et és az olimpiát.

Fotó: Szántó Áron, Csepregi Panka

A tanács ma a windsurf helyére betette a kitesurf-öt, tehát a 2016-os Olimpián már férfi és női kitesurf-ön fognak versenyezni a szörfösök.

Tegnap ugye a Mackay FX-et választották meg női skiffnek, amit ma már 49er FX-nek hívnak, ma pedig a Nacra 17-et szavazta meg a tanács vegyespáros többtestűnek.

A bizottságok javaslatai alapján a tanács a Viper és a Nacra 17 közül választhatott, minek végül a Nacra 17 lett a győztese.

A 2016-os Olimpiai Játékok versenyszámai és hajóosztályai tehát:

Férfi Kiteboarding



Női Kiteboarding



Férfi egyszemélyes dingi – Laser



Női egyszemélyes ding – Laser Radial



Férfi egyszemélyes dingi (nehézsúlyú) – Finn



Férfi kétszemélyes dingi – 470



Női kétszemélyes dingi- 470



Férfi Skiff – 49er



Női – 49er FX



Vegyespáros többtestű – Nacra 17

Ezeket az osztályokat azonban nem csak a következő Olimpián, hanem már idén is lehet majd látni versenyezni, hiszen év végén Melbourneben kezdődik az ISAF Világkupa 2012-2013-as évada.

Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megjelenítéshez!




Forrás: isaf

Coen de Koning kétszeres F18 világbajnok, a Holland  420-as ifjúsági válogatott szövetségi kapitánya és Kovács Benedek vitorlás edző (Berecz Zsombor nevelő edzője) összeszokott párosként oktatja a vitorlázókat a katamarán versenyzésre.  A kurzus során – többek között –  hajó beállítást, jelöléseket, mozgást a hajón, versenytaktikát, széltaktikát tanulhatnak a résztvevők. Minden nap rövid elmélettel kezdődik és zárul közte két vízi edzéssel. A holland tréner nemcsak a motorcsónakból szóban, hanem a katamaránokra átszállva élőben is megmutatja a fogásokat. Csütörtök este közös grillezésen vesz részt a csapat.

A  helyszínt adó alsóörsi Katamarán Bázis a hazai kéttestű vitorlázás húzó motorja. A versenyek zömét innen rendezi meg a Katamarán SE, illetve a sportág népszerűsítését szolgáló többtestű próbanapoknak és találkozóknak is a Bázis ad otthont.

A tréning díja 150 euro/fő, szálláslehetőség az alsóörsi

Rózsa Apartmanban

elérhető

Jelentkezés és bővebb információ:

Székely András

Nacra Magyarország

+36 30 5683391

nacra@katamaran.hu

Fotó: nacra

Talán még emlékeznek a kedves olvasók, hogy a többtestűek 2016-tól ismét ott lesznek az Olimpián, ezúttal vegyespárosban.

http://www.sailing.hu/versenyzes/elsport/megrultek/462301

A hajóosztályt még nem választották ki, azt későbbre tartogatták. Egy válogató esemény szolgál elvben arra, hogy minden szempontból a legjobb győzzön.

A korábbi Olimpiákon bevált kéttestű hajóosztály a Tornádó volt és az egész vitorlástársadalom megrökönyödve fogadta, amikor kigolyózták az Olimpiáról. Most visszatérőben van a soktestű vitorlázás és ez részben köszönhető volt a tornádistáknak. Mert valószínűleg sokat lobbiztak azért, hogy legyen egy olyan osztály az Olimpián, ami hasonlít a vitorlázás etalonjaként tekintett Amerika Kupáján is használt osztályra. Nos, az ISAF most egy olyan ajánlást hozott nyilvánosságra a leendő hajóosztály számára, amely a Tornádót két lábbal gáncsolja el, az ugyanis a kritériumok alapján részt sem vehet nevezett válogató eseményen. A javaslat pdf-ben:

http://www.sailing.org/tools/documents/MultihullRequestforProposal-[11321].pdf

Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megjelenítéshez!

Roland Gaebler (2011-ben Tornádóban Európa-bajnok) sokkot kapott a látottak alapján. A Tornádósok mindenesetre több pontot is vitásnak tartanak a javaslatban. Mint például a 20 lábas konténert (eddig szervezetten, több csapat együtt 40 lábas konténerrel utazott), a két darabból álló árbocot, a 120-140 kilós átlagos legénységsúlyt (ami már most a vékonyabb testalkatúaknak kedvez, akárcsak a 470-esben, 49-esben, szörfben, ráadásul az átlagos 130 kg egy 60 kilós lány esetén csak 70 kilós férfit feltételez).

Gaebler még bízik abban, hogy a józan ész dönt az üzleti érdekek helyett és legalább a válogatón részt vehet az osztály.

Ajánljuk a catsailing.hu remek esélylatolgatását, amely próbálja tisztítani a zavaros képet:

http://catsailing.hu/component/content/article/7-tallozo/510-infusion-kisteso-

A válogatón amúgy a Nacra F20-asa sem vehet részt.

A hír igaz, ezúton bemutatjuk az új “NACRA F16 ”-ot.

Az F16 osztály fejlődése:

A NACRA Sailing International folyamatosan figyelemmel követte az  F16 osztály fejlődését. A kezdetekben egyedi építésű hajók alkották az osztályt de mára – az ISAF-nál 2010 végén hivatalossá vált “ bejegyzett osztály” státuszával – elmondható, hogy új, önálló osztály született.  A hír hallatán a NACRA Sailing International azonnal eldöntötte, hogy elérkezett az idő a saját hajó megtervezésére.  A nagymúltú gyártók belépésével – mint a NACRA is – az F16 osztályt rövid úton ugrászserű fejlődést érhet el.

A lehetséges célközönség öt főbb csoportja:

•
Szóló vitorlázók,

•
Szülők, akik kisebb gyermeküket tanítják a katamaránozásra,

•
Vitorlázók, akik egy könnyű hajóra vágynak az összes lehetséges vitorlával, esetenként legénységgel vagy anélkül,

•
Könnyű súlyú versenyző egységek, akik az F18-as osztályhoz túl könnyűek és egy versenyképes, izgalmas hajóban vitorláznának,

•
Párok/vegyes csapatok akik a katamarán vitorlázás határait keresik.

A tervező csapat:

A NACRA F16-ot a világ egyik legsikeresebb többtestűekre szakosodott tervező vállalata, a Kaliforniai központú Morelli & Melvin álmodta meg és készítette el a terveket. A NACRA Sailing International részéről Peter Vink vezette a NACRA F16 prodzsektet: ” Egy olyan friss osztályban, mint az F16-os, nagy tapasztalatokra épülő, mégis előremutató hajóval akartunk előrukkolni. A 16-osokat kedvtelési és versenyző vitorlázóknak egyaránt javasoljuk. Próbáld ki, fedezd fel és meggyőződhetsz róla, hogy az új F16-ossal a NACRA nemcsak egy lépéssel jár előrébb, hanem mérföldekkel!”Sikeres kombináció:A Morrelli &Melvin tervező csapata már korábban is sikeresen dolgozott együtt a  NACRA-val, amit az előző modellek is mutatnak: NACRA Playcat (1995), NACRA Inter F18(1995), NACRA F18 Infusion(2005) & The NACRA F20 Carbon(2009). Mindkét Morrelli & Melvin által tervezett F18-as nyert F18 Világbajnokságot számos alkalommal, az F20 Carbon-nal egy valódi versenygép született amely a nehezebb súlyú versenyzőknek is passzol és nyeri a versenyeket abszolútban és előnyszámítással is. A Morrelli & Melvin komoly részt vállalt a legutóbbi America’s Cup hajók tervezésében is. Folyamatosan fejlődő és legmagasabb szintű tudásukat használták fel az új NACRA F16-os megtervezéséhez.

Elérhetőség és árak:

A NACRA F16 már 2011 decemberre rendelhető. Árakról keresse helyi értékesítőnket.

A NACRA-ról:

A NACRA Sailing International az egyik legnagyobb többtestűeket gyártó vállalat a sportkatamaránok világában. Több mint  80 értékesítőjével a világ vezető márkája a többtestű hajók között. Szervízhálózatával , értékesítőivel népszerűsíti a többtestű hajókat világszerte. A  NACRA Sailing International központja Hollandiában található. Az 1975-ben Kaliforniában alapított NACRA vállalat 2010-ben ünnepelte 35. születésnapját. NACRA, mindíg egy lépéssel előrébb!