Ezt jól mutatja a nagyhajós pályaversenyek népszerűségének lassú, de biztos csökkenése is. Az biztos, hogy a pályaverseny egy nehezebb műfaj mint a túraverseny. Kimerítőbb, intenzívebb és tény, hogy a jó eredmény eléréséhez nagyobb tudást igényel. A rákfenéje a dolognak, hogy a nagyobb tudás összeszedésére mégis csak a pályaversenyek a legjobbak.
A túraversenyeknél már látszik a változásra az igény. Ilyen például a rövidítés lehetőségének változása, vagy az Ezüstszalag, mely elrugaszkodik az eddig megszokottaktól.
Miért ne lehetne a pályaversenyeknél is kieszközölni a szükséges változást? A legutolsó szavazásunk jól megmutatta, hogy a legfontosabb három dolog, ami a jó versenyhez szükséges, az a jó versenyrendezés, a jó szél és az izgalmas küzdelem. Ebből egyetlenegy dolog, amire teljes az emberi befolyás, az a jó versenyrendezés. Ez nem azt jelenti, hogy maximális futamszámot csinálnak a rendezők, hanem, hogy a lehetőségekhez képest jól végzik a dolgukat.
A szél esetében természetesen ki vagyunk szolgáltatva a természetnek és nincs rá befolyásunk, de a jó küzdelmeket lehetne azzal támogatni, hogy a pályaversenyeken minél több induló legyen, ellentétben a jelenlegi trenddel.
Tételezzük fel, hogy nem gondolkodom rosszul, és a létszámcsökkenés egyik jelentős oka, hogy túlságosan megterhelő ma már egy nagyhajós versenyzőnek a kétnapos pályaverseny. Lássuk be, a nagyhajós pályaversenyek nem az utánpótlás és a profi vitorlázók terepe, hanem a felnőtt amatőr versenyvitorlázóké, akik család és munka mellett űzik a sportot. És lehet, hogy a munka és/vagy a családi elfoglaltságok miatt sokuk számára problémás a szezonban minden teljes hétvégét versenyzéssel tölteni – és ha választani kell, szívesebben indulnak el a népszerűbb túraversenyeken, mint a nehezebb és megterhelőbb pályaversenyeken.
A versenypálya mérete zsugorodott az elmúlt húsz évben, mégpedig azért, hogy minél több futamot lehessen rendezni. Az sem volt mindig úgy, hogy egy normál verseny esetében már négy futamból volt kieső.
Ezek a változások kifejezetten jól szolgálhatják az egynapos pályaversenyeket. Persze ha a szél nem együttműködő, akkor azon a versenyen nem lesz futam. Erre kétnapos versenyeken is volt már példa, de vitathatatlan, hogy két nap alatt az idő több arra, hogy kikényszerítsenek valamilyen futamot.
A nagyhajózásban ma már nem feltétlenül az a lényeg, hogy két napon keresztül feszüljünk. Néha jól esik, ha egy hétvégén az egyik nap feszülünk, a másik nap pihenünk.
A versenyek is olcsóbbá tehetők. A nyári időszakban a limitidő kitolható akár este hétig – fél nyolcig. Valószínűleg a verseny után megrendezett, díjkiosztóval egybekötött fogadás jelentősen több embert vonzana, mint a mostani rendszer, ami úgy épül fel, hogy az első versenynap estéjén van a fogadás (amire a hajósok zömének külön vissza kell mennie a rendező egyesület kikötőjébe este hat-hét órára, mert a verseny általában legkésőbb délután négy körül véget ér az első napon), a második versenynap végén pedig a díjkiosztó (amin a díjazott hajók legénysége is elég foghíjasan szokott megjelenni, mert a legtöbben a befutó után egyből hazafele veszik az irányt). De a fő előnye, hogy megnőne az indulók száma, amennyiben helytálló az a feltételezésem, miszerint több olyan ember van, aki azért nem jön el a versenyre, mert csak egy napra tudna, mint aki azért nem jönne el, mert egynapos.
Tény, hogy nem lehet sok hajóosztállyal megvalósítani, de például az OD nagyhajós versenyeken, ahol amúgy is két pálya van, gond nélkül kivitelezhető lenne. Az első versenynapon általában most is összejön négy futam, pedig a legtöbbször még 16:00 sincs. Persze szó sincs arról, hogy több futamot kellene rendezni ennél, ha van rá idő, de a negy optimális számnak tűnik a jelenlegi pontszámítás mellett.
Szerintem a versenyek minősége nem lenne rosszabb attól, hogy egynapossá válnának, sőt még talán előnyükre is válna, sokkal izgalmasabbak lehetnének, mert egész az utolsó pillanatig jól kell menni, hiszen nem biztos, hogy kijön a kieső futam.
[os-widget path=”/sailinghu/szerinted”]
]]>
Nos, a Subaru-Egis Kupa szervezői ez utóbbi megoldást választották. A szombati versenyzés utáni vacsora lehet átlagos, könnyen felejthető, talán kötelezően letudható. De, ha a partra érkezéskor a Magnum jégkrémcsalád csodáival várják a vitorlázókat , ha az étel – a házias tarhonyás hús kovászos uborkával, valamint az isteni rétes – szívvel-lélekkel készül, ha a vacsoránál a Csopak Demizson Allstars Orchestra zenél, akkor lehet nagyon kellemes. Nos, a Subaru-Egis Kupa szervezői ez utóbbi megoldást választották. A vasárnapi díjkiosztó lehet unalmas, hosszú, ráadásul izzasztó a rendkívüli meleg miatt. De, ha a csopaki Egis SE vízisporttelepén árnyékot adó fűzfák alatt zajlik, ha közben fagyit ehetnek és fröccsöt ihatnak a résztvevők, ha különleges díjakat vehetnek át a dobogósok, akkor lehet nagyon kellemes. Nos, a Subaru-Egis Kupa szervezői ez utóbbit választották.
Mielőtt éppen magáról a versenyzésről felejtenénk el írni: szombatra három, vasárnapra két futamot terveznek a június 22-23-i hétvégére, a hagyományos trapéz alakú pályán, a szervezők reményei szerint ideális szélviszonyok között. A helyszín a Csopak előtti vízterület. Több hajóosztály ranglistaversenynek jelölte a Subaru-Egis Kupát, amely a tradícióknak megfelelően a pályaversenyzést erősíti a vitorlás szezonban.
Ezúttal is legalább húsz hajóosztály képviselőivel találkozhatunk majd, és amennyiben az időjárás kegyes lesz a szervezőkhöz úgy közel 80-90 hajó nevezésére és komoly izgalmakra lehet számítani. Lám Dezső emlékének adózva – aki edzőként és gondnokként is nagyon sokat tett az EGIS SE Sportegyesületért – a szervezők idén is különdíjat ajánlanak fel. A Nautic 370 RUN hajóosztály legeredményesebb egysége emelheti majd magasba a Lám Dezső kupát, míg a SUBARU különdíját a legtöbb egységet nevező osztályból vihetik haza.
„Bár, a hagyomány és a tradíció kötelez minket, minden évben igyekszünk valami kis újdonsággal szolgálni. Azt ígérhetem, hogy a versenyrendezés ezúttal is a lehető legmagasabb színvonalú lesz. A parton pedig mindent megteszünk azért, hogy a résztvevők ezúttal is maradandó élményekkel gazdagodjanak és kellemes élménnyel távozzanak, vasárnap délután. 2018-ban időutazásra hívtuk a versenyzőket, most pedig egy különleges zenekar színesíti majd a szombat esti programunkat. A Csopak Demizson Allstars Orchestra kellemes hangulatot teremt majd ahhoz, hogy megbeszéljük a napközben, a vízen történteket. Hiszünk a pályaversenyzésben és bízunk abban, hogy ideális szél lesz a hétvégén, és komoly küzdelmet vívhatnak a vitorlázók a futamokon. Ezúttal is nagy köszönet az önkénteseinknek, valamint a szponzorainknak, akik nélkül nem tudnánk magas színvonalú versenyt rendezni.” – mondta Kurucz Sándor, a verseny főrendezője.
A Subaru-Egis Kupa szervezői a média képviselőit is nagy szeretettel várják a futamokra és a fogadásra. A versenyre médiamotorost biztosítanak, így a televíziós stábok, újságírók és fotósok valóban testközelből élhetik át a vitorlásverseny történéseit.
További információ: ks@bazis1000.hu
Kurucz Sándor, Mobil: +36309697469
Kis hazánkban egészen tavalyig összesen két, csapatban űzhető éjszakai verseny létezett. (Az egykezes és a négykezes versenyeket nem említve) A Kékszalag – minden versenyek versenye, valamint a Csillagtúra, ami önmagában egy formabontó verseny..
Mondom, egészen tavalyig. Tavaly azután a Spari kitalálta az Ezüst Szalagot. A pálya nem bonyolult. Földvár-Györök oda-vissza, de mindezt éjszaka. Rajt este hatkor. Limitidő másnap kora délután. Mégsem egy akkora táv mint a Kékszalag. Kicsit több mint a fele. Légvonalban 81 km.
A dolog úgy kezdődik, hogy a versenyszervezők egy pazar, mégis könnyű svédasztalos vacsorával vendégelik meg a versenyzőket a rajt előtt. Végre nem az a hagyományos egytálétel, amihez átaljában szokva vagyunk! Mondjuk a Spari minden versenyén kitesz magáért ebből a szempontból.
No, hatkor elrajtoltunk. A tavalyi évvel ellentétben nem dübörgőben, hanem egy épphogy csak fuvallatban. És a kilátások sem voltak túl bíztatóak. A naplementében olaj vízen Szemes előtt már fel is merült bennem, hogy mi a Magasságos Mákosbuktát keresek én itt. Szerintem a mólófejen horgászók is ezt gondolták. Becsületükre legyen mondva, ennek nem adtak hangot sem irodalmi nyelven, sem máshogy.
De ezután a parti szél szép lassan elkezdett szivárogni. Először csak időnként belefújt egyet-egyet a tükörsima felületen veszteglő hajókba, majd egyre markánsabban nekiállt továbbrugdosni a népet.
Már csak arra kellett figyelni, hogy nehogy elfogyjon alattunk a víz. Mélységmérőnk nem lévén a horgászoktól érdeklődtünk, hogy mennyi az annyi. A 3,2 megnyugtató válasz volt.
És így surrantunk a déli part mentén egészen Boglárig, ahol egy kissé elállt a parti szél és kialakult egy keleti.
Nosza, spinnaker fel, halzolás, csobogás, halzolás, szemgúvasztás, itt is egy, ott is egy, erre csobog az Oberon, amarra meg a Mix. És ez így zajlott a Szigligeti-öbölig, ahol kezdett az ígért északias szélerősödés kialakulni.
Bója kerül hajnali háromnegyed négykor. Huh, de jó, innen már csak haza kell menni! Persze a Szigligeti-öböl ismét rámutatott arra a tényre, hogy ha valahol fúj, akkor ott biztosan. Szerencsére nem volt vészes, némi laffogtatás árán ugyan, de átsurrantunk rajta. Ezután még egy ideig megmaradt az északi, de erőre kapott a keleti és hosszas kreuzolgatás árán sikerült abszolválni az Ezüst Szalagot.
Nem volt rossz, és ahogy telnek-múlnak a napok egyre szebb. Nem rossz dolog, ha az embert kirakják a komfortzónájából egy picikét.
Egy dolgot viszont észrevételeznék.
Az éjszakai pozíciófények helyes használatát még mindig az ismeretlenség sűrű homálya fedi sok hajónál. Persze abban is van valami, hogy ha nem tudom mi a helyes fény, akkor ha valaki szembejön olyan fényekkel, mintha egyszerre horgonyozna, motorozna és még megy is, akkor az nem fog összezavarni, mert nem ismerem fel. No de, na. Azért mégis.
A versenyre visszatérve, remek ötlet, pazar kivitelezés – az éjszakai Balaton pedig önmagáért beszél. Na és persze nem olyan hosszú mint a Kékszalag.
]]>
A Pünkösdi Regatta létszámát tekintve a második legnagyobb túraverseny a Balatonon és a legnagyobb, aminek nem egy és ugyanaz az induló és érkező kikötője.
Ebből következik az első baj, mert nincs olyan kikötő a Balatonon, ami ezért az egy versenyért felfejlesztené az infrastruktúráját, nem hogy 200 fölötti, de még 100 plussz kikötőhelyig sem. Ez korlátozza a verseny növekedésének lehetőségeit – sőt, talán ellene is hat. Tény, hogy amikor a Libásba 30 szabad helyre beérkezik közel 200 hajó, az okoz némi zűrzavart. Békés időben nem jelent ez a része nagyon nagy problémát, de ha beleszaladunk egy bitang nagy viharba, akkor a kikötés is necces és az ott tartózkodás is macerás. És akkor nem beszéltünk még a kikötői infrastruktúráról: Wc-ről, fürdési lehetőségekről. Idén nehezítve volt a helyzet még azzal is, hogy a strandon létesített újabb tisztasági blokk zárva volt.
Apropó strand! A területén található jó néhány büfé, de egyet mindenképpen szeretnék kiemelni, mert a tulajdonosok vették a fáradságot (évek óta így van) és reggel hatkor – sőt néha előbb is – kinyitották a kapuikat, hogy a versenyen részt vevő vitorlázók nyugodtan meg tudjanak reggelizni. Tényleg klassz dolog volt, hogy az ember kora reggel kibotorkált valami reggeli után nézni és talált is 
Mindenképpen méltatásra érdemes, mert nem a szokásos „leszarom mit akar a vendég” hozzáállás zajlott, hanem felismerték azt, hogy ez nekik is jó és a vendégeknek is. Ritka kincs.
De térjünk vissza a Pünkösdi Regattára.
Amikor mi a györöki kaput vettük, két dolog tűnt fel: az egyik, hogy nem áll ott rendezői motoros, a másik pedig, hogy jó néhány hajó nem teszi ezt és a terelő kapu kihagyásával lép be a Keszthelyi-öbölbe, jóval északabbra. Az eredménylistában látszik, hogy néhány hajó vissza is lépett ezért. De van néhány, amelyik biztosan nem.
Uraim, én értem, hogy versenyezni jövünk, de ha már nem olvastuk a versenyutasítást, akkor tartsuk be a szabályokat és legalább utólag lépjünk vissza!
Nem lett volna baj, ha legalább van valaki a kapunál, aki rögzíti az áthaladókat.
Az sem gond, ha nem vagyunk teljesen tisztában a bójakerülés szabályaival, de akkor kerüljük el a sürejét. Vasárnap Szigligeten volt belőle probléma bőven. Forintért megvásárolható útjog nincs, nagyobb hajónk biztosította útjog sem és természetesen Vasboard sincs. És abban nem vagyok biztos, hogy az ilyen módon megszerzett helyezések, érmek pont olyan jól mutatnak a fejünkben, mint ha úriember módjára versenyeznénk és nem akarnánk a mindenáron győzelmet. Van az úgy, hogy az ember nem elismert vagy olimpikon vitorlázó, mégis megpróbálja elegánsan csinálni és képes egy ilyen helyzetből megmajmolni minket.
A helyzet szerintem azért is súlyos, mert gyenge szeles körülmények között még kezelhető egy durvább bójakerülés, de ha teszem azt nagyobb szélben ilyen sűrűségben érkezik meg a mezőny a bójához, vagy a bójavétel elött hirtelen jön egy erősödés, abból akár nagy baj is lehet. Ezt tetézi, hogy a mezőny hígulásával a képzettség sem lesz jobb. Ráadásul elszaporodtak a nem versenyzésre kitalált, több tíz millió forintba kerülő, hatalmas hajók, valamint az ezekkel járó, fentebb említett szellemiség is: a „drágább, nagyobb hajóm van, nekem van útjogom”. Ezek összessége hosszabb távon komolyabb baleset rémképét is előre vetíti.
A versenyrendezés számára egyébként volna egy javaslatom. Nem szemrehányásként, hanem hátha később használható ötlet lesz. A vasárnapi versenyen egész nyugodtan meg lehet azt csinálni, hogy a nagy sebességpotenciállal bíró gépsárkányok nagy pályát mennek, a többiek meg kicsit. Már csak azért is, mert ezek a hajók már összehasonlíthatatlanok az egytestű mezőnnyel, tehát nem is feltétlenül kell egyazon pályát teljesíteniük. Igaz ez hétfőre is, ahol a gyorsabb hajók mehették volna a nagy pályát is.
A verseny klassz volt, igazi Pünkösdi Regatta. Soraimat a bevezetőben leírt okok miatt vetettem papírra, hogy a lehetőségek mentén minél profibb versenyek legyenek mind a versenyzők, mind a rendezők részéről.
Egy kis adalék: Az odafelé vezető úton a györöki kapu, úgy tűnt, hogy nem a megfelelő helyen van, hanem jóval lejjebb, mint ami a kiírásban szerepel. Többen észrevételeztük ezt egymás között. Nos, utólag megnéztem az útvonalunkat, és hogy hol fordultunk Keszthely felé, majd ráraktam a kiírásban szereplő bójakoordinátákat. Az derült ki, hogy a szem mennyire képes megcsalni az embert. A bója ott volt, ahol írva vagyon és az félvízen volt, egyik parthoz sem közelebb.
]]>
2014. augusztus 30, szombat – túraverseny, a Balaton Kupa 5. futama
2014. augusztus 31, vasárnap – pályaverseny
Heineken-party a sörsátorban:
Szombaton 19,00 órakor minden versenyzőt szeretettel várunk!
]]>Idén 23 hajó állt rajthoz a kétszeres Olimpikon, többszörös magyar bajnok és Kékszalag győztes Tolnay Kálmán László emlékének szentelt versenyen. A regatta történetében először 3 katamarán is rajthoz állt, ezért az Igali Csilla által vezetett versenyrendezőség szektoros rajtot rendelt el.
A meteorológia hidegfront érkezését jelezte előre, amely a verseny ideje alatt csupán a szívó hatását fitogtatta: a rajtnál csupán 3,5 m/s-os keleti szél a verseny során tovább csökkent, így az eredetileg Balatonfüred – Paloznak – Siófok – Balatonfüred – Tihany – Balatonfüred túra útvonal lerövidítésre került, és a csapatokat a siófoki bójaforduló után rögtön a balatonfüredi célvonal várta. A versenyvezető döntése jónak bizonyult, mivel a várva várt szél csupán 4 óra után érkezett meg, hatalmas viharral és felhőszakadással.
Leggyorsabbnak a Nagy R. Attila kormányozta Team Black Jack csapata bizonyult Pénzes Botonddal, Petheö Tamással, Michaletzky Lucával és Tisoczky Ferenccel a fedélzeten, akik 1 óra 56 perc alatt teljesítették a rövidített távot. Második helyen Király Zsolt irányította katamarán ért célba, Puskás Tamás, Sarina Róbert és Kurucz Róbert csapatösszetételben.
Élménybeszámoló a befutóról: „…a Team Black Jack SL33-asa ekkor kb. 500 méterre volt a céltól, míg a Király Zsoltiék által vezetett Ventilo katamarán ugyanennyivel mögöttük. A szél szinte teljesen elállt, amikor a Black Jacknek hauzolnia kellett, de annyira lelassult, hogy Zsoltiék kevesebb, mint 100 méterre megközelítették őket. Izgalmas lett a végjáték, mert Zsoltiék pont tudtak a befutóra menni, míg Rozsdáéknak még egyet kellett hauzolniuk, hogy befuthassanak, ami katamaránjukat nem gyorsította fel, de szerencséjükre pont jött egy kis szél, amivel meg tudták tartani első helyüket a célig.”
Az abszolút kategória harmadik helyére az Anna cirkáló futott be. Csapattagok: Fehéri Gábor kormányos, Palkó Lajos, Gróf Róbert, Mauser Gábor, Boór Dániel.
1-3. helyezettek:
Yardstick I. eredmények:
1. Ganz Danubius (KIWI Drop SE)– Bajusz András, Spah Attila, Filó Mihály, Veres Ákos, Mohl Gergely, Sárközy András (Pricipessa), Tóth Hajnal, Kása Mihály (BYC)
2. Lycka (MKB): Kátay Péter, Perczel Antal, Dr. Perczel Márta, Horváth Zsolt
3. Magnum (EGIS SE): Kurucz Sándor, Kurucz Tamás, Kurucz Bence, Lám Annamária, Dr. Kővári Zoltán, Weöres Szabolcs (Kereked)
Yardstick II. eredmények:
1. Szirákó (TVSK) – Jakab László, Csurgó László, Bazsó Gábor
2. Vivien (Bolygó Hollandi) – Sarkady Péter, Csákányos Zsolt
3. Szélvhajhász (BYC) – Hideg Miklós, Pataki Attila, dr. Orosz Árpád
Yardstick III. eredmények:
1. Discovery (TVSK) – Horogh Gyula, Nagy Zsolt, Papp Attila, Györi József (VVEB)
2. Bolygó (TVSK) – Finánczy László, Nagy Zsolt, Papp Attila, Györi József (VVEB)
Gratulálunk Mindenkinek!
ABSZOLÚT VÉGEREDMÉNY
OSZTÁLYONKÉNTI VÉGEREDMÉNY
További fényképek az alábbi linken érhetőek el:
]]>
A verseny helye
: Tihanyrév
A verseny ideje:
2014 május 24-25
A verseny rendezősége:
Rendező testület: ÁFI SK Vitorlás szakosztálya
Versenyszervező: Barát Stefánia
Versenyrendező: Pallai András 06-20/958-1192
Versenybíróság elnöke: Pallai Péter 06-20/344-4992
Verseny orvos: Dr Kovács Rita 06-30-999-6539
Versenyszabályok:
A versenyen a Vitorlázás Versenyszabályai 2013-2016 c. szabályok, (továbbiakban „Versenyszabályok”), az MVSZ 2014. évi Általános Versenyutasítása és Verseny Rendelkezései, az Osztályelőírások, valamint a jelen versenykiírás érvényes.
Résztvevő hajóosztályok :
KLASSZIKUS FLOTTA, ONE DESING FLOTTA, SPORTHAJÓ FLOTTA, YARDSTICK FLOTTA hajóosztályai, TÖBBTESTÜEK
Nevezés:
Helye:
Tihanyrév, Rév u. 7 versenyiroda (bejárat Club Tihanyon át)
Ideje:
2014. május 23-án 18-tól 22 óráig, május 24-én 7-tól 8 óráig.
Díja:
4500 Ft/fő
Ifjúsági versenyzőknek (1996. 01.01-jén vagy azután születettek) 2000 Ft/fő, az 2000.jan. 1-én és azután született versenyzők nevezési díjat nem fizetnek
Nevezéssel kapcsolatos információ
: Barát Stefánia 06-70-213-7897; 06-30-443-1989
Rajtidő:
Az összes hajóosztálynak egyszerre
Máj 24-én 10 óra Máj 25-én 9,00 óra
Rajtjelzések:
Figyelmeztető: 9 óra 50 perc 8 óra 50 perc Code V 1 lövés
Előkészítő: 9 óra 55 perc 8 óra 55 perc Code P 1 lövés
Egyperces 9 óra 59 perc 8 óra 59 perc Code P bevonása+hangjelzés
Rajt: 10 óra 00 perc 9 óra 00 perc Code V bevonása+ 1 lövés
FIGYELEM! Földváron a 18 Skiff Europa Cup futamait rendezik NAGYON KÉRJÜK VERSENYZŐINKET, SEMMIKÉPPEN NE ZAVARJÁK A FUTAMOKAT.
A rajteljárás ideje alatt hátszélvitorlát, blisztert használni tilos, azokat csak a rajtlövést követően 3 (három) perc múlva szabad felvonni. Ennek az előírásnak megszegői ellen a rendező óvást nyújt be.
Esetleges tömeges korai rajt esetén a megismételt rajteljárásnál a 30.3
Fekete lobogó
szabályát érvényesítjük.
Rajtidő korlátozás
: A rajtjelzést követő 30 perc eltelte után rajtoló vitorlást el nem rajtolt hajóként értékeljük.
Rajthalasztás
: A versenyrendezőség a hajók épségét veszélyeztető viharos időjárás esetén jogosult a rajt halasztására, illetve a verseny törlésére.
Rajtvonal:
Mindkét napon Tihanyrév–Balatonföldvár hajózó útvonaltól nyugatra kb. 1000 m-re
kihelyezett piros-fehér csíkos zászlós bója és a VB hajó árbocán lévő narancssárga lobogóval jelzett összekötő egyenes, mindkét napnak megfelelő pályajel kerülésével összhangban elhelyezve. (máj. 24-én jobbkézről, máj. 25-én balkézről kerülendők).
Versenypálya:
Május 24-én: Tihanyrév – Balatonszemes- Révfülöp – Tihanyrév
Május 25-én: Tihanyrév –Balatonakali – Balatonszemes – Tihanyrév
Pályajelek:
piros-fehér csíkos zászlós rajtbója, sárga bóják
Elhelyezésük a május 24-i futamban
:
Az első kerülő bója a balatonszemesi kikötő bejárata előtti hajózási útvonaltól északra mintegy 500 m-re lévő sárga bója, a második a révfülöpi vitorlás kikötőtől délre mintegy 300 méterre lévő sárga bója.
Elhelyezésük a május 25-i futamban:
Az első kerülő bója a Balatonakali hajóállomás magasságában a hajózási útvonaltól mintegy 500 m-re délre lévő sárga bója, a második a balatonszemesi kikötő bejárata előtti hajózási útvonaltól északra mintegy 500 m-re lévő sárga bója.
Célvonal, célterület:
A célvonal helye azonos helyen van a rajtvonallal
Pályarövidítés:
A versenyrendezőség döntésétől függően a „Versenyszabály” vonatkozó pontja szerint.
Időkorlátozás:
A május 24-i futamon 21 óráig, a május 25-i futamon 17 óráig lehet érvényesen célba futni.
Óvás:
Az utolsó célbafutó hajó idejét követő 30 perc. Óvási díj: nincs
A verseny értékelése:
Az egyes futamokat hajó osztályonként értékeljük
A verseny díjazása:
A két futamban együttesen elért eredményük alapján a hajóosztályok
első harmadának helyezettjei
éremdíjazásban részesülnek. A díjakat 2014. augusztus 31-én a TECON Kupa eredményhirdetése után Balatonfüreden adjuk át.
Biztonsági előírások:
Az MVSZ 2014. évi Általános Versenyutasítása szerint.
Szavatosság kizárása
: A versenyen való részvétellel kapcsolatos ill. a versenyen előforduló vagy okozott személyi és vagyoni károkért a rendező testület és a rendezésben résztvevő személyek semmiféle felelősséget vagy szavatosságot nem vállalnak.
JÓ SZELET!
RENDEZŐSÉG
2014. március
]]>81 hajó és 21 modellvitorlás rajtolt szinte egyszerre november 2-án 11 órakor a Balatonfői Yacht Club előtti vízterületen. Tulajdonképpen 102 hajós mezőny novemberben, szinte csoda!
Viszonylag kis területen berendezett pálya várta a résztvevőket Aliga és Kenese között. A BFYC előtt telepített rajt és célvonal valamint szintén ezen a területen kitűzött kapu, egy aligai és egy kenesei bójával egészült ki. A kiírás szerint rajt-Aliga-kapu-Kenese-kapu-Aliga-cél távot kellett teljesíteni a versenyzőknek. A feladatot Soponyai Géza és csapata a Sleepwalker 2.0 fedélzetén abszolválta a leggyorsabban, ráadásként a yardstick I osztályt is megnyerve. A versenyben 1., 2., 4., és 7. helyeken Nautic hajó végzett és ezzel persze tovább nőtt a győztes kormányos és sikeres hajóépítő dicsősége.
Yardstick I-ben az ezüstérmek a Team Evolution csapattagok nyakában landoltak, míg a bronz csapat a Mahi Mahi lett. A yardstick II osztályt egy másik hajóépítő uralta, Tönkő Gábor nyert az Orion nevű T-jolléval. A dobogó minden fokára jutott egy Tönkő féle 25-ös, második a Csilige, harmadik a Szélhámos lett. A szerényebb tempójú hajók között Fináczy László nyert a Bolygóval, megelőzve Hepp nevű B31-essel versenyző Tuss Miklóst. Harmadik YS III-as hajó a Bisztray B. György kormányozta Skorpió lett.
A verseny névadójának ösztönzésére rajthoz állt hét Elan 310-es hajó, melyek külön versenyt is vívtak egymással. Közülük Szépfy Zsombor csapata nyert, második helyre Nedbaleg Csaba a Pyxis nevű E310-est kormányozta. Az E310 bronz a Reverto-t irányító Novák Csaba csapatához került.
A versennyel egy időben modellvitorlás verseny is folyt az egyméteres F5-E/IOM osztály hajóinak. A versenyt, Forrai Csaba nyerte egy Pikanto-val. A négyfutamos regatta második helyezettje ifj. Csóka László volt Topiko típusú hajójával. A BritPop-os Horváth Zsolt harmadik helyen végzett a novemberi regattán.
Eredmények:
http://www.yardsticktrophy.hu/eredmenyek.html
Modellverseny eredményei:
http://modellvitorlazas.hu/eredmenyek/
Fotó: Kunvári Sándor
Nehéz újat, pláne jót kitalálni egy olyan piacon, ahol minden hétvégén több versenyből választ a publikum. De azért nem lehetet
len. Próbaként végy egy munkanapnak számító esős nyárvégi szombatot, hirdessél tihany-kerülőt, melyen alig csavarsz annyit, hogy fordított irányban halad, ne is verd nagydobra, aztán ha jól sül el, még akármi is lehet majd belőle.
„Mé nem tudták ide tenni a rajtot Füredhez?” kérdezték többen, de mondtam nekik, hogy így a nyugati medencéből is könnyebb szívvel elcsábulnak az Aszófői rajthoz, és különben is a füredi piacon hét óráig meg lehet reggelizni, simán átérünk. Átértünk. 41 induló, egyszerű pontos rendezés, kellemes szél, elálló eső, több kategóriában előnyszámos értékelés. A kb. hasonló hajókat más és más módokon is össze lehet rakni egy kupacba, és YS-akárhány alapon kompenzálni. Persze az előnyszámok ilyenek meg olyanok, de a tihanyi szél annyival ilyen-olyanabb, hogy itt tényleg semmi nem fogható a számokra, bárkinek lehet esélye olyan, meg tudása ilyen, ami máskor nem szokott lenni. Lett is.
Ez a verseny nem azoknak való, akik itt akarják sikertelen karrierjük vagy párkapcsolatuk okán érzett kissebségi komplexusukat világbajnokinak beállított sportsikerekkel orvosolni. Csak az jöjjön, aki tudja, aki bírja, aki…aki tudja, hogy azért csinálja mert JÓ !!!
Hé! Nem láttátok a „Kicsit!”. Megvan a „Damó?” Hozzátok már ide, jósolni akarok a tenyeréből…nem érdekel, hogy nem engedi…Na ne csináld már Kicsi!, Mutasd ide a tenyeredet! Így ni, jó lesz! Nem mintha értenék hozzá…de jóslatnak megteszi:
„Egy nagy versenyt látok, amire azért járnak a népek, mert JÓ. Az embereknek tetszik, hogy kicsit más kategóriák szerint is megmérik szerencséjüket, tudásukat. Jó a bográcsos koszt az eredményhirdetésnél, a fakanálnál…nem látom jól…megy el a vízió, a hajók is olyan furcsák voltak, tizenöt testű, meg ilyesmi…és az évszám? 2112. HÉ!!! Ez a századik TIHANYI KÖR!!!.”
„Az indulók mindegyikéről készült egy egy letölthető fénykép, amit az alábbi linkről lehet letölteni:
http://dronevideo.hu/index.php/hu/
a Tihany -kör mappában! ”