Első olvasatra szinte természetesnek tűnik, hogy az idei Kékszalag és a Gorla megnyerése után a svájci Ventilo 35 katamarán – a Team Black Jack közreműködésével – újabb sikereket zsebelhetett be. Ám ez a történet mindennek mondható, csak egyszerűnek nem.

A Black Jack „SL-33” és a Safram „Ventilo 35” katamarán nem csak méretben áll közel egymáshoz. Az év elejétől kezdődően közösen készültek a megmérettetésekre, mely a versenyeken túl már a baráti szintet súrolta. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Kékszalagon Pénzes Attila segítette őket a navigálásban, a Gorlán pedig Pénzes Botond kezelte a genakkert. A két hajó a 65. Centomiglia tókerülő versenyt is közösen kívánta teljesíteni, de időközben sajnos a Black Jack ráérő legénysége három főre fogyatkozott. Így az a döntés született, hogy Botond és Rozsda a kísérő motorosból segíti a Safram csapatát, és ők pedig megpróbálnak „Pénzes tag” nélkül tókerülőt nyerni. Bizony majdnem elbukták, de nézzük csak szépen sorban az eseményeket.

A Gorla alatt kiderült, hogy a Safram bóján tud csak parkolni, és szüksége lesz komolyabb kísérő motorosra. Nem agyaltunk sokat, ha már az SL-33 nem lehet a helyszínen, a motorost felajánlottuk, és kivonszoltuk. Az út remek volt, a napfényes Itália három autópálya sávon dübörgő gazdaságát látva egyre szélesebb volt a mosoly a fejemen. A hangulatot csak fokozta, hogy a rádióból a ’70-es évek Italo Disco válogatása szólt egy aktív trieszti adónak köszönhetően. A Garda tóhoz közeledve egyre nőtt a szembe jövő autók átlagértéke. Egy darabig számoltam a kiemelkedő márkákat, majd rájöttem, itt ez a természetes. Ja, és el ne feledjem, valahogy mind tiszták voltak, és csillogtak-villogtak.

A megbeszélt időpontra a főtéren volt a szállítmány, ahol öt perc alatt – igen nem tévedés – megvalósult a ledaruzás, az útifuti elrejtés, és a kijelölt helyre való parkolás.

(Ez utóbbinak később még lesz szerepe)

. Mire ezzel elkészültünk, a Kékszalagon elkezdődött „négy tó” konferencia második állomása is véget ért – kijelenthetjük, komoly hazai sportdiplomácia sikerrel, de erről majd más alkalommal részletesebben beszámolunk.

Szombaton reggel 8.30-kor Bogliaco városkából rajtolt a Centomiglia népi mezőnye, és 9.00-kor a rohanógépek falkája. Hazai érdekeltség ez utóbbiban volt csak a Raffica révén, de egyéb kapcsolódást azért azonnal észlelhettünk, ha máskor nem, a rajtot követő percekben. Értékes négy perc vitorlázást követően a Kékszalagon is részt vett Eagle 20 hagyta el a kormányosát, majd a vizet maga alól. A nagy esésnek több szemtanúja akadt, mint segítője. Nem volt mit tenni, egy időre magára hagytuk a Safram legénységét és magunk mentettük ki a könyökén sérült legényt és a természetellenes módon fejjel lefelé ringatózó bárkáját. Ám ekkor újabb ismerős kényszerült kiállásra. A 2010-ben Kékszalagot nyert Naturaqua Ventilo 28 katamarán nagyvitorlája adta meg magát az elemeknek. Szerencsére neki volt saját kísérő motorosa.

És akkor most vessünk egy pillantást a körülményekre. Közel 130 hajó nevezett a versenyre, melynek majd 30%-a ki sem ment a rajtvonalra. Az északi szél 20 csomó felett fújt, komoly hullámokkal, és további erősödéseket jósoltak a nap folyamára. A 28 láb és a feletti osztályban, – ahogy az egész versenyen – csak lézengtek a résztvevők. Lassan több az egyéni érdekeket szolgáló kategória, mint maga az indulók száma – persze ez kicsit túlzás, de tény, ez a kiszámíthatatlanság is szerepet játszik abban, hogy lassan a kutyát se érdekli ez az amúgy remek verseny.

A Safram volt a többtestű fő esélyes, de akadt itt két olasz és egy svéd M32 katamarán is, illetve a korán kiesett Ventilo 28. Igen, ez öt hajó! A Torbole település előtti első jelet a Safram cirkálva, ám de reffelve vette elsőnek, annak ellenére, hogy a mezőny 30 perces előnnyel rajtolt. Nyakán két M32-es katamarán lihegett, akik a Campione felé tartó szakaszban komoly leckét kaptak bőszeles vitorlázásból, no meg hozzá tisztes távolságot is. Campione – Navene között a kiírás szerint két büntető kört kell mennie a leggyorsabb csapatnak, így tett a Safram is. Mert ugye az olaszok úgy írták ki a regattát, hogy minden kategória más-más pályát megy – na, erre varjatok gombot. Na jó, ezt még is el lehet fogadni, de azt a helyzetet már nehezen, hogy az élen haladó Safram, és a második helyen haladó svéd M32 két büntető kört megy, míg a harmadik és negyedik helyen vitorlázó két olasz M32 katamarán csak egy büntető kört teljesít majd vágat le Bogliaco elé, a kapuhoz. A Black Jack kísérő motorosban mellettünk tartózkodó Safram kommunikációért felelős leányzó arcára kiült a rémület és az értetlenség. Megsajnáltuk és a telefon után nyúltunk, hogy képbe kerüljünk mi is történik. A rajt előtti este a rendezők az utolsó pillanatban csökkentették a kategória részére a büntető körök számát egyre. Indok nincs, szél van, a két olasz pedig vezet.

Nem volt mit tenni, mi tudtuk ezt, a Safram fedélzetén a fiúk nem, így tolták tovább a bárkát ezerrel. Sebesen végeztek a büntető körökkel, majd bőszeleztek tovább a Bogliaco előtti kapuhoz – azaz annak helyéhez, mert az egyik jel eltűnt. Ezt mi is úgy vettük észre, hogy közelebb mentünk az egyik motoroshoz, aki közölte, ő lett az elveszett jel helyett a pótlás, és hevesen mutogatott egy A/4-es méretű zászlóra. A helyzet meg van? – majd két méteres hullámok, laza közel 25 csomós szél, olykor eső, és vedd észre ezt a zsebkendőt. Nekünk a motorosból alig ment, a mezőnynek semennyire. Akiket mi láttunk, praktikusan a part és a még meglévő jel között haladtak át, vagy tucatnyian – persze szabálytalanul. Ez ám a rendezés! A Safram szerencsére éberen közeledett és a „kapu” között haladt tova, de alaposan lemaradva a két jól informált helyi M32 után. Már az előzó helyzet is borzolta a kedélyeket, ám ez betette a kaput. A Safram csini kommunikációs hölgye kikérte magát a partra és a tettek mezejére lépett. Mi pedig tettük a dolgunkat, és a Safram legényekkel Desenzano felé vettük az irányt.

A lefelé vezető úton a Ventilo 35 genakkerének első éle is kezdte megadni magát az elemeknek, így a nagyvitorlát követően ezt is reffelve használták a srácok. Azt gondoltuk, innen sima utunk lesz, de nem így lett. A rendező telefonja szakította félbe a Black Jack motoros ugratási tanfolyamot – nevezetesen mondjuk meg neki, hova lett a Raffica, ugyanis nem érkezett meg a Bogliaco kapuhoz a többi liberával. Elég zavartan néztem Botira – ő pedig a telefonjára. Kircsi kedvese – Erika – jó szokás szerint a közösségi oldalon közvetítette a versenyt, ahonnan mi is értesülhettünk, hogy ismét a közönségnek vitorláznak, most épp kormány nélkül. Ezt az infót szomorúan, de megadtuk a rendezőknek is, jelezve, hogy rendben vannak a legények. Desenzano a tó déli vége, ennek megfelelőn itt a nap is kisütött, és pazar fények kíséretében kezdtük meg a befutóra való cirkálást a Safram társaságában. Ekkor már csak egy libera volt talpon, mert a Raffica után a Grifo is kiállni kényszerült. Szegények elhagyták a bulba felét, a tőkesúly kimozogta magát a hajótestből, és félő volt, hogy a maradék is elveszik, majd jól fejre is állnak. Győzött a józan ész – és az elemek.

Bogliaco 15.30-kor kapta vissza a Safram legénységét, ekkor haladtak át büszkén mosolyogva a célvonalon. Az öröm vegyes volt, hiszen a haza úton láttak maguk előtt M32-es egységet, de nem nagyon értették. Egy alapos esti óvás azonban helyre tette a dolgokat és végül a Safram jól megérdemelten álhatott fel a dobogó legfelső fokára.

Sajnos nekünk, ahogy a rajt környékére, a befutóra is maradt tenni való. Az egy dolog, hogy nincs egy rendező hajó sem a jelnél, de hogy a mentésekre sem reagálnak időben, az több mit elszomorító. Főleg nekünk, hiszen most a Raffica közeledett egy szál motorossal megtámogatva, kormányképtelen üzemmódban. 25 csomós szélben, erős hullámzásban így bizti nem lehet bejutni a kikötőbe. Egyeztetve Kircsivel naná, hogy segítettünk, és elkapva a libera fenekét irányítottuk, amit lehetett. A két motoros által közrefogva békésebben haladt az amúgy igen vidám balatoni banda. A kikötőben már többen is beszálltak a megmentésébe, és megható tapsvihar közepette kötöttünk ki.

Gondolhatnánk, hogy itt a történet vége – de nem. A rendezők a Black Jack motorost beterelték a szerintük biztonságos, kötelezően elfoglalandó helyre. Majd egy szélforduló, brutál erősödés és zuhi után Kircsi segítségével kimentettük a lezúzott motoros bárkát – ennyit az olasz körültekintésről.

Talán már érthető, miért is nem volt ez senkinek egy szimpla menet. És tán már az is világos, hogy a „négy tó projekt” iránymutatásai úgy kellenek az olaszoknak, mint egy falat kenyér.

Ám minden jó, ha a vége jó. Luca, a Black Jack katamarán női legénysége nem csak a vízen várta pezsgővel és virágcsokorral a győzteseket, de a dobogón is. Persze csattogtak is a pasi puszik, jó is ez befejezésnek.

Megszerezte második világbajnoki címét a soling hajóosztályban a Litkey Farkas, Vezér Károly és Weinhardt Csaba.

A Litkey Farkas, Vezér Károly, Weinhardt Csaba összeállítású csapat 14 ország, 45 egysége közül bizonyult a legjobbnak, a május 22 – 28 között, az olaszországi Castiglione De la Pescaia-ban rendezett világversenyen.

Az idén ötven éves hajóosztály 2000-ben még olimpiai osztály volt. A Litkey Sailing Team első VB győzelmét solingban 2013-ban szerezte, Balatonalmádiban.

További magyar eredmények:

7. Varjas – Kovácsi – Meretei

13. Wossala -Németh – Joó

41. Szűcs -Gyulai -Szűcs

Részletes eredmények a

http://www.soling.com/results/ShowResults.asp?ID=898

linken érhetők el.

Több szempontból is különleges verseny alakult ki, egyrészt rekord magyar résztvevő számmal elsősorban a Code 8 csapatoknak köszönhetően, másrészt a jelentős szabályváltozásoknak köszönhetően. Jó hír, hogy az első 10 abszolút befutóból 4 magyar hajó: a Raffica és a Code 8 csapatok.

Az idei évben a liberák az „Open” kategóriában indulhattak, amiben egy órával később rajtoltak, valamint pályahosszabbítást is kaptak az előző évekhez képest. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a „Gruppo 1” hajóit együtt értékelték az „Open” kategóriában induló hajókkal, így aztán tényleg képben kellett lenni, hogy kik is a valódi ellenfeleink a tavon.

Ez már a Gorlán is így volt, ennek megfelelően felmerült a kérdés, hogy milyen felállásban, milyen csoportban indulnak a Raffica elsődleges versenytársai, mint a Clandesteam és a Grifo, aki trapéz nélkül fél órával a Clandesteam előtt megnyerte a Gorlát.

A sok variálás után a Raffica csapat úgy döntött, hogy trapézzal és sverttel indul, de azért elgondolkodtunk a Pricipessa által pár éve a Kékszalagon alkalmazott „ülünk a létrán trapéz nélkül” megoldáson. Ezen a tavon Torbole felé ez túl kockázatos lett volna a néha 20 csomó feletti szélben, így ezt elvetettük.

Voltak hajók, mint a Stravaganza ( nem értett egyet a versenyszabályzat módosítással…) vagy a Wild Lady (RundUm-nál nagy károkat szenvedett), akik idén nem indultak. A Clandesteam trapézzal indult, a Grifot pedig a versenyrendezőség végül is arra kényszerítette, hogy a Gorla után szerelje vissza a létrát és szintén trapézos hajóként induljon a Centomiglián.

Ebben a megkavart szabályrendszerben és csoportosításban nem maradt más hátra, mint maximális sebességgel végigzúzni a Centot és megpróbálni a gyengülő szélben mindenkit beérni a cél előtt.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

De menjünk egy kicsit vissza a felkészüléshez. A Raffica csapat már egy héttel a verseny előtt megérkezett Bogliaco-ba. Szállás a szokásos kempingben, hajó összeszerelés és edzés vezetett a verseny napjáig, szombatig. Az események folyamatosan a Facebook-on kommentelve.

A verseny reggelén a csapat kényelmesen készülődött, hiszen időmilliomosok lettünk a későbbi rajttal. Mindennek meg van az előnyös oldala… A Raffica 8.45-kor került vízre. Idén is Roberto Benemati taktikussal és „fedélzetmesterrel” vágtunk neki a versenynek.

A rajt backboard-on lee bójánál, majd gyors takváltás a Clandesteam-et követve, Grifo harmadik, katamaránok között kreutz-olunk 100-as fockal és egyes reffen. A rajt után 2-3 perccel a 100-as fock kiszalad a taflaf-ból, gyors vitorla leengedés, majd vissza és zúzunk tovább, irány Campiogne-i betétbója, majd fel Torbole. Nehéz, nagyszeles fordulók, billegés, óvatos manőverek és a hosszabb takkokon jövünk fel a Clan-ra. Pöffös szél, 16-20 csomó közötti, Malchesine alatt „dirty wind” ahogy Roberto hívja. Hol fúj, hol nem, de ide ki kell jönni megmutatni magunkat és a Best Wind feliratot a gross-on!

A Torbole-i bójánál a Clandes az első, a Raffica a második, a Grifo a harmadik. A Sonnenköniget nem látjuk, mert ő „Gruppo 1”-ben egy órával előttünk rajtolt és már blisterrel veret vissza Bogliaco-ba. Bogliaco felé gyengülő szélben 13-15 csomó között genakkerezünk, látjuk, hogy a Clandesteamnek fogy a szél és szépen vár ránk, hogy még Bogliaco előtt top reacher-re váltva utolérjük. A Bogliaco-i kaput a Clandes-hez képest előnyösebb oldalon vesszük, ezzel megelőzzük és indulunk vissza Prato della Frame előtti bójához, hogy abszolváljuk a plusz távot, amit „Open”-ben meg kell futnunk. Ekkor már maxi vitorlázat, code 0 és billegtetés, mert leállt a szél. Clandes detto így tesz, így semmi gond, nyomjuk, ahogy bírjuk.

Prato della Frame után irány Desenzano, brise vadászat, kezd m-elegünk lenni. A Clandes előránt egy akkora code 0-t, amivel megmutatja nekünk miért is kell sok szponzor a versenyvitorlázáshoz, ha az ember nyerni szeretne…, elhúz vele. Megyünk utána, keressünk a szelet. Roberto próbál minket a keleti oldalra navigálni, mert ott ilyenkor 1-2 csomóval több szél lehetséges, de hosszú az út Desenzano-ig.

Ahogy beérünk a tó délnyugati részére, látjuk, hogy a Sonnenkönig már vette a bóját és Bogliaco-i befutó felé tart. Előzetesen több kisebb vitorlás is jön már velünk szembe, de ez érthető a rövidebb pályák miatti különbségek okán, mindenesetre nem szokásos látvány számunkra.

Desenzano-Bogliaco között top reacher-rel vitorlázunk, aminek egy erősödésben leszakad a bepörgetője a hajó orráról, így 160-as genoára kell váltanunk. Ekkor már a Clandes és a Sonnenkönig nem látszik, leszáll a köd és megint gyengül a szél. Nem annyira tudjuk, hogy ebből mi sülhet még ki, mert egy rövid ideig a tó közepén a Clandes megáll a nulla szélben. Tudjuk viszont, hogy egy libera nem szokott sokáig állni egy helyben, kis pumpa és máris ott az 5 csomós tempó.

Hát ezzel ki is alakult számunkra a végeredmény. Harmadik hely abszolútban. A Clandesteam végül is 3 perccel előbb be tudott futni a Sonnenkönig előtt, így 2014-ben is ő lett a Centomiglia győztese. Nem sokkal később érkezett a Grifo és szépen befutottak a magyar Code 8-as csapatok is.

Fáradtan és elcsigázva ünnepeltünk, előkerültek a whisky-s üvegek is valahonnan, úgyhogy az este hátralévő része már gondtalanul, vidámságban telt.

Összetettben végeredmény:

1. Clandesteam    befutási ideje  18:51
2. Sonnenkönig    befutási ideje  18.54
3. Raffica               befutási ideje  19.34

Csapattagok:

1. Király Zsolt  kormányos
2. Roberto Benemati   taktikus
3. Borsos M. Nikos
4. Cser László  – Csibe
5. Horváth Balázs
6. Karácsony János
7. Kurucz Róbert
8. Pesti Gábor
9. Puskás Tomi
10. Sárközi András –  Mauglee
11. Sármai Bálint
12. Tar László  – Köszi
13. Török László
14. Várkonyi Csaba

Motoros:  Jankovits András  Popeye

www.raffica.hu

www.facebook.com/Raffica.hu

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: Németh Erika

Mindössze 126 hajó nevezett az idei Centomigliára, és még 12 katamarán a Multicentóra. Sztereotíp gondolkodással az ember azt mondaná, hogy a garda-tavi tókerülő elsorvadt, a végét járja. De talán csak túlságosan is a nagy számok bűvöletében élünk.

Nem jártam itt, amikor még négyszázas mezőnyök rajtoltak, de el tudom képzelni a nyüzsgést. Azt viszont nehezen, hogy miként fértek el a parányi bogliacói kikötőben.

Nem tudom milyen lehetett a nagy, népes Centók hangulata, világa. De az biztos, hogy a mostani lehet a helyhez méretezett. Béke, nyugalom, sehol egy ideges ember, egy kapkodó rendező, feszült versenyző.

Megérkezünk. Dél van, és Luca a darus mindent előkészítve természetesen elmegy ebédelni. Vannak még vízreszállást váró hajók, de senki nem idegeskedik.

Addig is benevezünk. A nevezési iroda negyven-ötven négyzetméter, de lézengünk benne. A fizetés kivételével minden megtörtént előre interneten. Igaz, olaszos lazasággal nem jeleztek vissza, hogy kaptak tőlünk papírokat, de most kiderül, hogy megérkezett, aminek kellett. A hajó besorolásával nem sokat pepecselnek. Örülnek az ORC papírnak, segíti őket, de nem zavarja őket, hogy nincs meg mindhárom hajóé. Hiszen egyformák nem? – mondják mosolyogva. A biztosításaink rendben, mehetünk a versenypólókért a boltba, ahol többen még költenek más cuccokra is.

Az nem nagyon érdekli őket, hogy kikből áll a legénység, és hányan vannak. A nevezési díj hajóra szól, nem egyénekre. A létszámot maximum azért kérdik, hogy hány kupont adjanak a versenypólókhoz. Sajtó nincs, fogadás, buli, büfé nincs.  Szponzorokat sem látni, sehol egy zászló, csak a hajókra kerül egy nagy matrica, valami helyi szálláshelyet reklámozva.

Nincs izgalom. A centomiglia.it honlapon semmi sincs, de az is csak olaszul. Az eredményeket folyamatosan számolják, de a közlésre csak másnap kerül, és ember legyen a talpán, aki pár percen belül megtalálja. Szerintem egyetlen felháborodott e-mailt sem kapnak ezért… Mindenki kedves, senki sem túlhajszolt. Zajlik az élet, csak éppen most verseny van. Ennyi.

Biztos, hogy olyan nagy eredmény, ha sokszázan vannak a tókerülőn?

Ja, és ez a 126 hajó, ez versenyző! Nincs bóklászó bödön, muslicafelhővel kísért bulicsapat, és nincs egy fia kezdő, botorkálva vitorlázó sem. Aki ide jön, tudja mire vállalkozott, és a verseny a lényeg, nem a buli. Tizenhét hajó kivételével mindenki befut a célba.

A rajt hivatalosan kapurajt, de a rendezőhajó, amely mögött el kell vitorlázni, magasan a vonal fölött olyan tempóban száguld el, hogy figyelni sem érdemes, esélye sincs senkinek a közelébe kerülni. A vonalon normálisan kell rajtolni, a hajó csak kvázi nyitja a pályát.

Csapatok, mezőny

8 óra 30 perckor volt a rajt, az előző heti Gorlán megszokottaknak megfelelően sebességi kategóriák szerint három részre osztott rajtvonalon. Egy órával később indulhattak a többtestűek és a nyílt osztályba sorolt három Libera: a ClanCrok (Clan Des Team) , a Grifo és a mi Rafficánk. Király Zsolték hajóján a magyar legénység  idén meglehetősen átalakult, de a 2011. évi győztes menetükhöz hasonlóan ismét Roberto Benamati volt a navigátor. Roberto malcesinei lakos, a Garda-tó egyik lenevesebb vitorlázója, többszörös Cento győztes, egykori kiváló finnes, majd Starban volt világbajnok is.

A CODE8 hajókkal nagyon különböző csapatok vitorláztak. Az Innov8! fedélzetén Fazekas Gáborék már jól ismerik egymást, aránylag sokat vitorláztak együtt. Plusz itt voltak a Gorlán, és az azóta eltelt pár napon is edzettek a tavon.

A másik két hajón „újoncok” ültek. A Code8 kormányát jórészt a hajótípus svájci forgalmazója Jan Loens fogta. Társai, Serge Vittet, Luigi Bozzato és Aleksandar Bacic jövendő tulajdonosok (egyikük hajója rövidesen elkészül) és érdeklődők. Őket segítette Daniela Puntel, aki hosszú évekig dolgozott a Clan Des Team Libera csapat mellett és jól ismeri a tavat. Sajnos – nekem sajnos – az előzetesen ígértekhez képest túl sokan jöttek, így én Simon Tamással és a Trofeo Gorlán mancsaftoló Tóth Mónival motorosba szorultunk, és kívülről szemléltük a versenyt.

Az utolsó pillanatban kihozott Granini kormányosa Gömbös Lóránd lett, aki az aktuális Dragon és ORC bajnok. Az ő társai, Németh Ákos és Rédling Balázs is érdeklődők, a hajótípusra, és persze a Centomigliára kiváncsi, a Balatonon más hajókkal vitorlázók. Kovács Éva , vagyis Vica pedig a hajóhoz értő mancsaftként volt jelen. Feltehetően betegre is dolgozta magát a versenyen, hiszen egy tökéletességre törekvő, elkötelezett versenyző. Szükség is volt a tudására, már csak azért is, mert a hajót Sárközi András, alias Maugli már rendesen átszerelte a TBS Nagydíyj egykezes balatoni tókerülőn való részvételhez. Vagyis még egy-két szokatlan megoldás is színezte az életüket, a hajó kezelését.

A CODE8 hajókat a rendezők az ORC Minialtura osztályba sorolták. Ez alkotta a mezőny nagy részét, hiszen 49 egység tartozott ide.

A verseny

A rajtnál 10-15 csomós, vagyis Beaufort hármas-négyes északi szél fújt. Sajnos a három Code8 csapat mindegyike rosszul választott az első pár kilométeren.

Fazekas Gáborék tisztán rajtoltak, és röviddel ezután lehetőségük lett volna balcsapásra fordulva keletre igazítani, de a pillanatot elszalasztva tovább húztak a nyugati partok felé. Lassan el is nyelte őket a part felőli oldalról induló gyorsabb hajók tömege, majd azok is elléptek tőlük, akik keletre nyitva frissebb szélbe jutottak.

A másik két Code8 fedélzetén vitorlázó csapat első perceit töltötte a hajóban, és ez meg is látszott rajtuk, az ekkoriban 12-15 csomós északi szélben. A svájciak még nem találták meg az erre a szélre alkalmas vitorláaállításokat, és túlzottan dőlve messze voltak még az elérhető ideális sebességtől. Gömbös Lórándék a Granini fedélzetén pedig még rosszabbul álltak. Reffelniük kellett volna, de a közelgő balatoni egykezes szólóvitorlás versenyre átszerelt hajón sokáig nem tudtak ezt végrehajtanii, és rövidesen a mezőny hátsó traktusába csúszva vergődtek

Az Innov8! első reffre húzott grósszal jól haladt, csak a kezdeti taktikai hiba nyűgét cipelték a pálya kedvezőtlenebbek bizonyuló oldalán  A svájciak fokozatosan magukra találva reffelés nélkül is felzárkóztak melléjük, és a két CODE8-as a mezőny közepén kergette egymást Navene, az első bója felé.

A Centomiglián a kisebb hajók, az ORC Minialtura 49 hajós mezőnye, valamint a Protagonist, az UFO 22 és a Dolphin 81 osztályok első szakasza csak Navenéig tartott. Ott, a keleti parti Malcesinétől kicsit északabbra kellett dél felé fordulniuk, míg a nagyobbak tíz kilométerrel tovább, egészen Torboléig cirkáltak. A rövidebb pálya összesen 84 hajót érintett, vagyis a mezőny kétharmadát.

Navenénél az  Innov8! harmincadikként vette a bóját, a svájciak száz méterrel mögöttük, míg a Granini hozzájuk képest is jelentős hátránnyal ért ide. Mi tagadás, előzetesen előrébb vártuk mindannyiukat! Saját osztályukban az ORC Minialturában is csak 13., 15. és 20. helyen álltak ekkor.

Eddig tehát rosszul alakultak a dolgaink, ám ezután, a következő nyolcvan kilométeren már mindhármuknak jól ment a versenyzés!

A CODE8 bőszélben megmutathatta, hogy mit tud. Idáig a Garda-tavi cirkálásra optimálisabb típusok uralták a pályát, de most jött el a mi időnk!

Az Innov8! ekkor Keller Andris kormányzásával ideális szögeken raumolva lehengerlően rontott előre. Bár a svájciak által vitorlázott CODE8 is jött előre a mezőnyben, de ekkor maradt le tőlük jelentősen, mert nem érezték még meg, hogy mennyire kell élesedniük az ideális sebesség eléréséhez. Gömbösék pedig messzi hátulról megkezdték a felzárkózást.

A magyar hajók ekkor 8-10 csomós sebességgel előzgették ellenfeleiket. Nagyszerű látvány volt, ahogy az Innov8! felkiáltójeles, a Code8 élénk türkiz színű, és a Granini piros feliratos gennakere és piros grósza egyre előrébb látszott a mezőnyben!

Bogliaco felé kezdett komolyan elfogyni az északi szél. De nem a szokásos garda-tavi módon, nem az érkező déli szél szorította ki, hanem egy szépen hízó csaknem szélcsendes lavór várta a mezőnyt a bójánál.

Délután negyed kettőkor Bogliaconál az Innov8! osztályában már 6. helyen, abszolút tizenegyedikként vitorlázott, és a másik két hajó is felzárkózott.

Az egy órával később rajtolt Liberák még nem értek ide, de a Raffica sajnos nem sokáig bírta a tempót a fiatalabb ClanCrokkal. Csak a nagyobb katamaránok haladtak el a rövidebb pályán vitorlázók mellett, a Liberák még messze jártak. Őket itt – éppen a szélcsendes részen – még egy extra betétkör is várta. A Torboléban is járt gyors nagyhajók közül csak az ORC Regatta osztály menője a svájci Sonnenkönig, egy 11 méteres Bruce Farr tervezésű darab érte utol eddigre az Innov8!-et.

Bogliaco után a szélhelyzet az éllovasoknak kedvezően alakult. Míg a nagy és egyre hízó bogliacói lavór megfogta a mezőnyt, addig a tó déli felén, a szélesebb részén olyan keleti szél épült fel, amely sosem terjedt át az északi részre. Vagyis a beleérkező hajók élesen gennakerezve egyenként elrohantak a vergődő tömeg elől.

Szerencsére Fazekas Gáborék eddig még legyűrtek két-három ellenfelet és abszolút nyolcadikként szabadultak a szélcsendes vergődésből. Háromnegyed ötkor fordultak a tó déli végében Desenzanónál. Ekkor már se előttük, se utánuk félórás körzetben nem volt ellenfél. Az elejét elfújta korábban a keleti, és ők is messze távolodtak a riválisoktól. Jó tempóban húztak a cél felé hatalmas CodeZerójukkal, és az alá húzott orrvitorlával.

Gömbi és csapata nagyot alakított Navenetől Desenzanóig. A világ végéről hozták fel a Graninit az abszolút 18. helyre.

A svájciak rosszul jöttek ki a szélcsendes részről, és kicsit savanyúan bólogattak a 20. helyen, ekkor bő félórával  a Granini mögött vitorlázva.

A Raffica Desenzano után előzte meg az Innov8!-et. Náluk is széthúzta a mezőnyt a szél, már csak végig kellett vitorlázniuk a hátralévő kilométereket, osztályukban a második helyen.

Fazekas Gábor és csapata – Keller András, Gyapjas Balázs, Gyapjas Nándor, Major Zoltán – már sötétben, 20 óra 19 perckor, osztályukban a 4. helyen értek a célba.A már parton lévő Raffica-csapat harsány ünneplése kísérte utolsó métereiket. Megérdemelték, nagyszerűen vitorláztak.

Bogliaconál a célvonal egy bója és egy parton álló árboc között huzódik, így a közönség és a már befutottak szinte tribünről nézhetik az érkezőket. Hát a másik két Code8-as adott is némi izgalmat a nézőknek.

Este tíz óra után Gömbösék a Graninivel a tó közepe felől bőszélben érkeztek a célvonalra. A „szél” és az „érkeztek” szó enyhe túlzás, inkább úgy helyes, hogy kelet felől közeledve ráengedett vitorlákkal küszködtek. Eközben a svájciak Jan Loens kormányzásával a nyugati part felől éles menetben érkeztek a reflektorral jól kivilágított célvonalhoz. Nagy hátrányból jöttek, viszont 1,5-2 csomóval vitorláztak. Gömbiék eközben szinte álltak.

Végül talán a Raffica-csapat harsány „pumpáljatok, pumpáljatok” kórusa segített, vagy egy kósza vízáramlat, ahogy Gömbi mesélte, mindenestre a Granini úgy harminc centivel előbb dugta be a célba az orrsudarát, mint a tempósan érkező CODE8.

A végére ők is nagyszerűen feljöttek. Az ORC Minialtura osztályban 5. és 6. helyen végeztek.

A CODE8-asok megmutatták a bennük rejlő potenciált. Így, hogy a mezőnyben aránylag hátul kezdtek, alaposan megmutatták magukat a többieknek. Biztos sokan emlékeznek majd a Garda-tavon furcsa formájú gyors hajókra, ahogy elhúztak mellettük. Ehhez persze kellettek a jó vitorlázók is, akik leküzdötték az ismeretleneket. A hajó újdonságát, a tó és szélviszonyainak trükkjeit, vagy akár azt, hogy egy új hajóban sosem próbált társakkal vitorláztak egy százkilométeres veresenyen.

Én pedig nagyon szeretnék jövőre versenyzőként visszatérni a Centomigliára, akármennyire sorvad is, vagy fogy a mezőny.

Jó eséllyel jövőre megszülethet a négy nagy tókerülő, a Kékszalag, a Cento, a Rund um és a Bol d’Or kupasorozata. Legalábbis Holczhauser András MVSZ főtitkár a verseny idején erről is tárgyalt a helyszínen az olasz vitorlázókkal.

Két magyar CODE8 típusú hajó indult augusztus 31-én a 48. Trofeo Gorla versenyen a Garda-tavon. A 6 nemzet 49 hajóját felvonultató ORC Mini Altura osztályban a Fazekas Gábor hajója az Innov8 a hetedik helyen ért célba, míg a CODE8 Ruják István kormányzásával lett nyolcadik.

Szeptember 6-7-én lesz a 56. Centomiglia, a híres Garda-tavi tókerülő verseny, amelyen több magyar hajó is indul. Ahogy idén már a Fehér Szalag volt a Kékszalag előversenye, úgy a Centomiglia hagyományos felvezetője a Trofeo Riccardo Gorla. Ezen a versenyen a Bogliaco – Campione – Torbole – Aquafresca pályát teljestik a hajók.

Idén két CODE8 hajó nevezett az ORC Mini Altura osztályba, ahová a 9 méternél rövidebb vízvonalú, osztályba nem sorolt hajók kerültek. A teljesítményüket ORC számítás alapján korrigálva hasonlították egymáshoz.

A verseny gyenge, majd 10-12 csomósig erősödő északi szélben zajlott, amely a gardai „menterendnek” megfelelően déltájt legyengült és délután délire fordult. Így a verseny a magyar hajók számára végig cirkálásból állt a légvonalban körülbelül 50-55 kilométer hosszú pályán. A CODE8 számára az ellenfeleket tekintve sebességileg sokkal kedvezőbb lett volna, ha  bőszeles menet is van, de így is sikerült jól szerepelniük a magyar csapatoknak.

A hét és fél órányi versenyzés után hetedik helyen célba futó Innov8 fedélzetén a kormányos Fazekas Gábor társai Keller András, Gyapjas Balázs és Major Zoltán voltak.

Az Innov8 csapata a Gorla előtti napon a Super-G nevű húszmérföldes meneten remekül vitorlázott. Ott magasan győztek volna osztályukban, de sajnos a szél olyan gyenge volt, hogy az lehetetlenné tette a pálya limitidőn belüli teljesítését, ami csak a Clandesteam Liberának és a Grifónak sikerült.

A másnapi Gorlán az Innov8 mögött néhány hajóhosszal nyolcadikként ért célba a CODE8, amelyet Ruják István kormányzott és Simon Tamás, Tóth Mónika, Kollmann András, dr. Dzsinich Gergely vitorlázott.

Ruják István beszámolója:

„Régen, aktívabb versenyző koromban sokszor versenyeztem a Garda-tavon Finnel, Solinggal, persze pályaversenyeken. Mindig szerettem ezt a tavat, ahol szinte menetrend szerint fúj délelőtt az északi, majd délután a déli szél. Vártam, hogy újra itt versenyzhessek.

CODE8-cal már vitorláztam, de még soha nem versenyeztem, így erre is nagyon kiváncsi voltam. A csapatunk alkalmilag verődött össze erre hétvégére Simon Tamás a hajótípus megálmodója, építtetője révén. A CODE8 a Balatonon fokozatosan közelít az osztállyá válás felé, de lehet, hogy ezt a státuszt előbb éri el nemzetközi szinten, hiszen már német és svájci vizeken is megjelent ez a nagyszerű, Andrej Justin tervezésű magyar hajó.

Magamra is kiváncsi voltam, mennyire látok ki a rozsda alól, mert az elmúlt tíz évben – önhibámból – jó ha összesen tízszer versenyeztem. Az utóbbi időben főleg írtam és beszéltem a vitorlázásról, ahelyett, hogy csináltam volna. A Gorla után úgy érzem, változtatnom kéne az arányokon…

Fazekas Gáborék nagyszerűen versenyezve és kezdeti pozicionális pechüket leküzdve jelentős hátrányból fokozatosan törtek előre a meőnyben. Gábor mindenkinek jó példa lehet, aki felnőtt fejjel kezd kormányosként versenyvitorlázásba. Kiválasztott egy magának tökéletesen megfelelő hajót, és komolyan veszi, amit csinál. Jönnek is a sikerélmények, az eredmények.

A CODE8 egy remekül vezethető kis tőkesúlyos hajó, amely a vízen szinte dingiként viselkedve segíti a gyors tanulást. Ha ehhez olyan társakat választ az ember, mint Keller Andris vagy Gyapjas Balázs, akkor minden adott a fejlődéshez, és az élvezetes, sikeres versenyzéshez.

De hagy dícsérjek én is valakit a legénységemből!

Az, hogy Simon Tamás nagy segítség, természetes, hiszen a hajó odafigyelő gazdájaként mindent tud, amire szükség van. Nem is neki akarok hízelegni.

A versenyre beszállt hozzánk a Keller Andrissal eredetileg nyaralni érkezett Tóth Móni. De neki érdekesebb versenyezni, mint a parton turistáskodni, így velünk tartott.

Én mindig tudtam, hogy nőkből kell mancsaftot összeállítani! Nem azért, hogy odavonzzák a tekinteteket. Nem arra gondolok, akit elvisznek a fiúk szendvicset kenni, hanem aki igazi legénység.

Egy nő, ha úgy dönt, hogy komolyan veszi a vitorlás versenyzést, utolérhetetlen. Az első pillanattól az utolsóig koncentrál, csak az érdekli, hogy a lehető legjobban lássa el a dolgát, és ha vadidegenek közé, alig ismert hajóba is csöppen, feltalálja magát. Nem csak azt végzi el, amit mondnak neki, hanem keresi a megoldandókat. Nem kell szólni neki, hogy dől a hajó, jöjjön fel a szél alatti oldalról, nem kell ellenőrizni, hogy amit elkezdett, azt végig is vigye, ráadásul, ha éppen nincs teendő, akkor felszólítás nélkül figyel a kötélrendre, apróságokra. Nem beszél oda nem tartozó baromságokat, nem foglalkozik semmi mással, csak a versennyel. Mert iszonyúan nyerni akar!

Vagyis köszönjük szépen Móni, király voltál! Izé, királynő!

A versenyen jól kezdtünk. Pontosabban jobban is rajtolhattam volna (sokkal jobban), de a sebességi kategóriák szerint három részre osztott rajtvonal adta lehetőséget jól használtuk ki. A keleti oldalon gyorsan kelet felé menekültünk a Bogliaco előtt terjengő, és a gyorsabb hajókat kezdetben megfogó gyenge szeles folttól.

Aztán a már frissülő északi szélben vitorlázva sikerült egész jól megtalálnunk, hogy mikor menjünk be a szikla alá, a partközelbe, vagy mikor húzzunk keresztbe a túlpart felé. Eközben Tamás segítségével fokozatosan javítottunk a cirkálósebességünkön is. Nem csak én voltam új a hajóban, de a vitorlák is, ráadásul más műhelyből érkezett a grósz és a fock is, ami okozott némi nehézséget. Mert amíg az én szememnek tetszőre állítottam a nagyvitorlát, addig csak folyamatos lékocsizással sikerült jól mennünk. Aztán Tamás javaslatára állítottunk a grószon, és a hajó több tized csomónyit gyorsult nyitott felső profillal, és az árboc mentén horpadozó hassal. Meghazudtolva a tételt, hogy ami szép, az a gyors is…

Pontosan nem tudtuk ki az ellenfelünk, de sorra küzdöttük le az olyan hajókat, akiket a kategóriánkba tartozónak gondoltunk. Persze több is akadt, amelyik önálló osztályként versenyzett.

Sajnos volt néhány olyan, akinek a testformája miatt nagyon feküdt a cirkálás, és meglépett előlünk. Aztán a tó északi végén néhánynak az előnyük behozhatatlanná vált. Egyszerűen azért, mert a torbolei bóját még északi széllel elérve ők a nagy szélforduló előtt, bőszélben indultak délnek. Ezzel tettek szert behozhatatlan előnyre, mert nekünk már egy húszperces vergődés jutott a szélcsendben a bója felé küszködve. Ezután pedig már cirkálnunk kellett dél felé.

Bő hétórányi cirkálás elég kimerítő. Mégis sikerült jó döntéseket hozni, akkor menni egészen közel a part közelébe, ki a sziklákhoz, amikor ez fizetett is, illetve jókor húztunk át a másik parthoz, amikor éppen ezt kívánta meg a pálya gyors teljesítése.

Az egész versenyből csak az Aquafresca utáni utolsó szakaszt felejteném szívesen. Még korábban úgy festett, hogy onnan már csak egy hosszú, ám egyszerű futtatott menet lesz a bogliacói célig. Amelyiken aztán el is szúrtam a versenyünk végét..

Valószínűleg elfáradtam, és megörülve ennek az egyszerűnek tűnő utolsó menetnek kikapcsoltam. Nem vettem észre, hogy már nem koncentrálok eléggé, és hibáztam. Az utolsó szakasz ugyanis egyszerű menet helyett változó erejű, de összeségében gyengülő szeles cirkálás lett. Ebben a szélben az orrvitorlát és a topra húzható reachert kellett cserélgetnünk.

Nálunk a reacher egyik betekerésekor adódott egy technikai probléma. Én pedig nem álltam készen a helyzet higgadt megoldására. Sőt! Az összeszokatlan, ebben gyakorlatlan legénységemet még bele is hajtottam a kapkodásba. Talán mindig hajlamos is voltam erre, de most az agyamon lévő vitorlásrozsda és az edzetlenségem lehetett a rossz reagálásom fő oka.

Így kissé lehorzsolt vitorlás öntudattal várom a Centomigliát, ahol ráadásul feltehetően legénységként veszek részt, szintén egy CODE8-on.

Ami biztos: tök mindegy hány éves vagy, van-e vitorlás múltad vagy nincs, vitorlázni, versenyezni kell, hogy végig, a rajttól a célig rendben menjenek a dolgok.

Hiába na, ahogy azt Reinhardt Gyu tanította nekünk anno a Velencei-tavi Vízi Sportiskolában: „Kisfiam ez egy olyan bicikli, amit tekerni kell, különben pofára esel!”

Tehát viszlát újra a vízen Finnben és CODE8-ban vagy bármilyen jó hajóban! Megpróbálom elhagyni az elmúlt évek, évtizedek alatt felvett enter-escape és gáz-kuplung alapú fizikai felkészülési sémámat, és legalább kicsit többet versenyezni. Muszáj lenne valahogy egyenként lepattogtatni azokat a rusnya rozsdafoltokat a bordázatomról…Legalább a javát!”

Szeptember 6-án a Centomiglián három CODE8 típusú hajó áll rajthoz, valamint a Raffica, az egyszer ezen a versenyen már Király Zsolt csapatával is diadalmaskodott, tavaly pedig második helyen végzett magyar Libera.

Eszes Tamás, Mári edzője küldött beszámolót a helyszínről az utolsó napról:

„Szél hiányában parti halasztással kezdődött az Európa-bajnokság utolsó napja. 12:30-kor a rendezőség kivitte a vízre a mezőnyt, amikor elkezdett leterjedni a szél, ám pár perc után úgy döntöttek, hogy inkább a parton halasztanak tovább. A szél frissült és kb. 10 csomósra erősödött, azonban a rendezők úgy döntöttek, hogy már nem mennek vissza, és az Európa-bajnokság véget ért.

Várható volt ez a döntés, hiszen a Mári csupán egyetlen ponttal volt lemaradva a hazai vizeken versenyző olasz lánytól. ”

Áprilisban a Garda-tavi világbajnokságon Mári éppen Albanót előzte meg az utolsó napi jobb teljesítményével.

Az Európa-bajnokság végeredménye 6 futam alapján a lányoknál:

1. Carolina Albano – ITA

2. Érdi Mári – HUN

3. Pires De Lima Mafalda – POR

Érdi Mária tavaly nyáron ült először Byte CII hajóba. Az Egyesült Államokban Newportban női világbajnok lett és első helyen kvalifikált a 2014 szeptemberében a kínai Nacsingban megrendezésre kerülő Ifjúsági Olimpiára. Ősszel Európa-bajnoki második lett, majd idén a Garda-tavon bronzérmet szerzett a világbajnokságon, ahol több futamban is műszaki hibák hátráltatták. Most Európa-bajnoki ezüstöt ért el.

A Budapest Boat Show-n az Ullman Sails standján mutatkozott be a márka, mely mindössze két éve létezik. A fiatal és lendületes mérnökcsapat mögött egy 50 éves mechanikai eszközöket és orvosi berendezéseket gyártó cég áll. Technikailag tehát minden adott a rendkívül strapabíró szerelvények előállításához, melyek tervezésénél és gyártásánál a minőségi elvárásokon túl a legjobb ár/érték arány elérésére törekedtek. A szerelvények minden részletükben aprólékos tervezői munka eredményei, de a gyártó a műszaki részleteken túl a külcsínre is figyelt: ezek a szerelvények szépek!

Az alapanyagokat tekintve titániumot, rozsdamentes acélt, eloxált alumíniumot és delrint használnak. A kínálat három komplett szettből áll: túrahajókra, versenyzési célra, és széleskörűen felhasználható, akár 5000 kg-os terhelést is elbíró különleges soft csigák. A betekerők között van szabad elsőéles is, amely felül kezd el forogni. Minden változatból elérhető racsnis és stopper nélküli változat is.

Anti friction ring. az egészen kis méretűtől a 80-90-lábas hajóhoz valóig minden megtalálható a termékpalettán. De mire is jó ez?

Ahol csak kötél terelésére használunk csigákat, pl. betekerőknél, vagy árboctalpnál. A legkedveltebb felhasználási területe a code0/genua/spi hugózása. Vannak hajóosztályok, ahol a cunningham-hez is ilyet alkalmaznak. Kiváló súlykönnyítő és pénztárca barát megoldás!

Forgalmazó:

CSEPREGI VIZISPORT, 2 Weiss Manfréd út | 1211 Budapest | tel. +36 12764873 |


info@csepregi-vizisport.hu


|


www.csepregi-vizisport.hu

Az időjárás kegyes volt a 16 főt számláló mezőnyhöz, mindkét nap 12-17 csomós kifújt szélben vitorlázhattak. Szombaton Pufi egy 5. és egy 3. helyezést tudott elérni, mivel még vissza kellett szoknia a labilis rohanógépben való bőszelezéshez. Kreuzban már ezen a napon is nagyon jó sebessége volt, a második futamban sokáig vezető pozícióban vitorlázott. Vasárnapra viszont megállíthatatlan formában két futamgyőzelemmel zárta a napot és ezzel összetettben megnyerte a versenyt. A rangos mezőnyben így maga mögé utasította a 2010-es év Gold Cup győztesét (gyakorlatilag az új D-one osztály világbajnokát), Zabalua Agustint is.

Gémesi Gyula ugyan a mezőny hátsó felében végzett, de ő a kishajós versenyzést egyrészt tapasztalatszerzés céljából űzi, melyet Melges 24-es osztályban tud kamatoztatni. Másrészt – mint a Devoti-one magyar forgalmazója – az osztály, illetve a június 1-3. között megrendezésre kerülő magyar D-one Regatta népszerűsítése a célja.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: fotozambra