A Raffica Sailing Team nem is zárhatta volna ennél sikeresebben az idei vitorlásszezont, ugyanis a 69. Centomiglián aratott győzelmet a hétvégén. A Garda-tónál elért első helyezés az egytestűek kategóriájában már önmagában is szép eredmény, a csapat azonban történelmet írt azzal, hogy mind a négy rangos európai tókerülő versenyt megnyerte ebben az évben.

A magyar csapat évek óta részt vesz és jól teljesít az 1951 óta megrendezett olaszországi tókerülőn, többször meg is nyerték a versenyt. Király Zsolt kormányos szerint az idei megmérettetés első szakaszát kifejezetten erős szél kísérte, a tó északi részén két foileres hajó, majd egy farr 11-es billenthető kílles versenyhajó volt az ellenfelük. Ahogy a szél gyengülni kezdett Bogliacco felé érve, utolérték és megelőzték a többi versenyzőt, onnantól kezdve pedig már nem volt ellenfelük. Király Zsolt és csapata mindössze 10 óra 15 perc és 27 másodperc alatt teljesítette a verseny közel 120 km-es távját.

A Raffica 14 fős legénységének sikerült elérnie azt, amit eddig más csapatoknak nem: egy naptári évben az egytestűek kategóriájában mind a négy nagy európai tókerülő versenyen elsőként értek célba. „Nagy várakozással indultunk neki az idei szezonnak, és igyekeztünk mindent megtenni a kitűzött cél érdekében. Győzelmünkben kulcsfontosságú szerepet játszott a megfelelő felkészülés, a csapatmunka és a magas minőségű felszerelés. A szél- és vízálló Helly Hansen vitorlás ruházat ezúttal is szárazon tartotta a legénységet, és egyaránt gondoskodott kényelmünkről és védelmünkről. Rendkívül büszkék vagyunk a négyes győzelemre és az egész csapat fantasztikus teljesítményére” – nyilatkozta Király Zsolt. A Centomiglia előtt nagy viharban helytállva elsőként értek célba a genfi-tavi Bol d’Oron, a viszonylag kellemes időjárási körülmények között zajló boden-tavi Rund Um-on, illetve a szélcsend jellemezte Kékszalagon is. Ezzel nem csupán saját kitűzött céljukat érték el, de sporttörténelmet is írtak.

Alighogy véget ért a genfi Bol d’Or Mirabaud, a Raffica csapat ismét útra kelt, hogy a Bodeni-tónál rendezett Rund Um vitorlásversenyen is a maximumot nyújtsa. Habár kihívások és nehéz helyzetek bőven akadtak itt is, a mindenre elszánt magyar csapat mindkét tókerülő versenyt megnyerte az egytestű hajók kategóriájában.

Újabb magyar siker született a Németország Kékszalagjaként emlegetett Rund Um vitorlásversenyen ezen a hétvégén, a Raffica legénysége ugyanis félelmet nem ismerve küzdött az első helyért. A Bodeni-tó rangos éjszakai
megmérettetésén idén több mint 300 hajó versengett egymással. „A több mint 100 km-es távot ezúttal vihar nem akadályozta, de egy korábbi felhőszakadás maradványait, a tövestől kicsavart fákat és uszadékot taktikus manőverezéssel kellett kerülgetnünk” – mondta Király Zsolt, a magyar csapat kormányosa. A Raffica hajnali 5 órakor sikeresen célba ért, és ezzel az egytestűek között megnyerték a versenyt.

Az időjárás ugyanakkor nem mindig jár a vitorlázók kedvében, így történt ez a június közepén, Genfben
megrendezett Bol d’Or Mirabaud versenyen. A több mint 500 induló hajónak keményen meg kellett küzdenie az elemekkel, ugyanis óriási vihar, jégeső és szél kísérte útjukat. Sokan közülük felborultak és feladták a versenyt, a Raffica legénységét azonban a legzordabb körülmények sem állíthatták meg, emberfeletti küzdelemben immár negyedik alkalommal nyerték meg a versenyt. Király Zsolt elmondása alapján győzelmükben a hősies kitartás mellett kulcsfontosságú szerepet játszott a megfelelő technikai ruházat is. „A vízálló Helly Hansen felszerelés a kiszámíthatatlan időjárási viszonyokban is tökéletesen megállta a helyét, nem csupán szárazon, de egyúttal melegen is tartott bennünket.”

A szezon további részét tekintve a csapat célja pedig nem más, mint hogy mind a négy rangos európai tókerülő versenyen a dobogó legmagasabb fokára álljanak. A harmadik megmérettetés a július 18-20. között zajló balatoni Kékszalag, a szezont pedig az olasz Garda-tónál rendezett Centomiglia-n zárják.

A Bol d’Or a világ legjelentősebb belső tavi regattája, amelynek története egészen 1939-ig nyúlik vissza, és minden évben vitorlázók százait mozgatja meg. A verseny helyszíne a svájci Genfi-tó, ahol a több mint 500 hajó mintegy 123 kilométert (66,5 tengeri mérföldet) tesz meg Genftől egészen Le Bouveret városáig vitorlázva. A Raffica Sailing Team számára idén ez volt az első külföldi megmérettetés, ahol az egytestűek között a rangos második helyet szerezték meg.

Immáron 7. alkalommal indult a svájci versenyen a Raffica Sailing Team, akik számára ismét a vándorkupa elnyerése volt a cél. Király Zsolt, a csapat kormányosa szerint felkészülten vágtak neki a versenynek – a hajó kitűnő állapotban volt, a csapattagok megfelelő technikai ruházatáról pedig a Helly Hansen gondoskodott. Elmondása alapján a reggeli 10 órás rajt kimondottan lassú volt, a gyenge szélben csendesen haladtak át a mezőnyön, majd kerültek az élre. Kisebb erősödésben a katamaránok között is forgolódtak, majd Lausanne városától gyenge szélben töltöttek el megszámlálhatatlan órákat. A fordító bójánál egy 20 perces vihar áztatta el őket, azonban ez sem hozott semmi szelet.

A fordítónál 9 órás vitorlázásnál tartottak, ellenben a korábbi évekhez képest, amikor már kora délután általában a visszafelé út felénél jártak. A délipart és vízközép között haladtak a befutó irányába, állandó követő hajójukkal, a TBS – Psaros 40-es típusú – osztrák csapattal. A korábbi években a Syz&Co volt az ellenfelük, ők azonban menet közben már korábban feladták.

Király Zsolt szerint a francia partvonalnál hajózni egy örökkévalóságnak tűnt. A lelkesedésük persze még tartott, de az állandó szélcsend a teljes sötétségben kifejezetten fárasztó volt, hiszen lassan 18 órája vízen voltak. A TBS csapata végig mögöttük haladt, de mivel tisztes távolságban voltak, nem érezték magukat veszélyben. Egyre csökkent azonban a távolság a két hajó között, hiába fogták előről, a másik csapat gyorsabban tudott haladni. Közel a befutóhoz, körülbelül 15 km-rel a cél előtt a TBS végül utolérte a Raffica hajóját és megelőzte őket. Hajnali 3 óra 51 perckor, 17:51 óra vitorlázás után a Raffica Vitorlás Sportegyesület összetettben a 24. helyen futott be, az egytestű hajók kategóriájában a II. helyen.

Miért is? Az idén több csapatbeli problémát kellett megoldanunk, idei versenyeink sem voltak zökkenőmentesek, illetve az idei Kékszalag versenyszabálya érdekes kérdéseket vet fel:

–          2014-től a Kékszalag már nyílt verseny, így sokan a Liberákat „temették”, azaz nem tartották győztes esélyes hajótípusnak

–          A csapatban is sok kérdőjel volt ezzel kapcsolatosan, talán ennek köszönhetően sok személyi változás is bekövetkezet. A liberázást folytató magnak össze kellett kapnia magát, hogy új az tagokkal kiegészülve megpróbálja hozni a jól összeszokott csapat teljesítményét

–          A technikai fejlesztések ellenére, elsősorban a viharos körülmények miatt a Bol D’Or genfi tavi tókerülő versenyen nem sikerült célba érni, a hajó baleset szenvedett

–          A Rund Um éjszakai tókerülő versenyen ugyan sikerült egytestű kategóriában nyerni, de a csapat továbbra is éhezett egy átütő sikerre, amit a Kékszalagtól nem várhatott, hiszen a katamaránokkal került egy (open) kategóriába. Valljuk be, ez enyhén szólva ironikus, hiszen akár hogy számolgattuk testből nekünk csak egy darab van! De hát ilyen ez a magyar wirtschaft…

Ilyen előzmények után a Raffica csapat megrázta magát és úgy döntött, hogy három hajót indít el a Kékszalagon: a Raffica, a Sponsi és a Bati (Ventilo 28 katamarán).  Ilyen nagy számban a Raffica Team még nem képviseltette magát a Kékszalagon!

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

A verseny:

A Raffica a rajtvonal déli parthoz közelebb eső felén rajtolt a katamaránokkal, backboard-on, egyes reffen 140 százalékos genoa-val. Felérve a tradicionális hajók vonalába váltottunk steierboard-ra és a a déli parti oldalt húztuk. Időnként néhány takk-váltással a középvíz felé haladtunk, de jellemző a déli part hajózása volt. Közben láttuk, hogy az északi parthoz közelebbi oldalon rajtolt tradicionális hajók, mint pl. az Avatar egy slágon közelítik a kenesei bóját erősebb szélben.

A kenesei bója előtt kb. 3 kilométerrel egy szélkihagyás miatt az egész trapézsor vízbe esett luv oldalon. A vordekkesünket elvesztettük!  Gyors vízből mentés után tudtuk folytatni a kreutzolást a kenesei bójáig, ahol 10-ként fordultunk.

Kenese-Siófok blisterrel 13-16 csomó közötti sebességgel gyors menet volt. Közben elhagytuk az Avatart és még pár katamarán versenytársunkat. A Raffica ekkor az egytestűek között élre állt. Láttuk, hogy Siófok után a Sponsi is megelőzte az Avatart, blisterrel lee oldalon közvetlenül mellette csúszott el jelentős sebességkülönbséggel, kisebb luv-csata jelei látszottak messziről. Drukkoltunk, hogy ne legyen a 2009-eshez hasonló helyzet, amikor a két hajó összeütközött.

A futtatott szakasz a csőig tartott. Néhány halzolás után beértünk a csőbe, amikor a Principessat és a mezőny jelentős részét a kenesei irányból frissülő szél szépen ránk fújta. A Princi meg is előzött minket a cső előtt, de a csőben levéve a blistert a top reacherrel sikerült előnyösebb szöget mennünk. Innentől mi voltunk jobb pozícióban. Újra felment a blister és a Princinek meg kellett várni, hogy mikor halzolunk ki mellőle. Ezt követően ismét átvettük a vezetést és a csőből ismét első egytestűként jöttünk ki a nyugati medencébe. Innentől sikerült megőrizni a vezető helyet az egytestű hajók között, jelentősen növeltük az előnyünket a mezőnnyel szemben egyre erősödő szélben.

A Szigligeti-öbölben már nagyon pöffös szélben a trapézosok csak a létrában ülve és a hálóba kapaszkodva tudtak balanszot nyújtani. Ejtett menetben vitorláztunk, itt már igazából a csapat és a hajó biztonsága volt a fő szempontunk! A Fifty-Fifty már jött ki a Keszthelyi-öbölből, előttünk a Bati, akivel sokáig együtt haladtunk, mögöttünk a Princi már alig látszott, a többi egytestű hajót pedig már nem láttuk egyáltalán. A Keszthelyi-öböl bejáratánál voltunk, amikor az RSM DTM GC32-es jött velünk szembe, intettünk a régi csapattársaknak és örültünk, hogy még ők is versenyben vannak.

Sajnos, ahogy közeledtünk a györöki kiszögeléshez láttuk, hogy a Bati legénysége leszerelt. Később megtudtuk, hogy technikai okok miatt kiállni kényszerültek. Sajnáltuk, de sok időnk nem volt szomorkodni, mert kapaszkodnunk kellett az életünkért. Hol 15-16 csomós száguldás, hol fürdés a luv oldalon a hálóba kapaszkodva, időnként úszás a hajó mellett és egymás mentése. Ez volt a program… A trapézosok egymásra figyeltek, hogy ne veszítsünk el újra senkit. Zsolt a kormánynál próbálta a bebicskázást megakadályozni, a shottosok pedig próbálták a szélpöfföket intenzív shottolással kiegyenlíteni. Sokat fürödtünk, de ennek ellenére bőven 10 csomó feletti átlaggal haladtunk Keszthely felé.

A keszthelyi bója előtt kreutz szakasz következett, lepörgő szélben már egy zivatar kellős közepén hajóztunk. A zivatar a Keszthelyi-öblöt kerülte déli irányba, majd végig kísért minket utunkon hazafelé. A bójavételt több takkváltás előzte meg, ami a fáradó csapatban némi izgalmat keltett az embertelen pöfföket figyeltük és a maximális biztonságra törekedtünk a fordulóknál, nehogy eldobjuk a hajót. Zsolt vigyázott a hajóra és a csapatra. Teljes nyugalommal kezelte a helyzeteket és ez a csapatra is jó hatással volt, időnként már elhangzott egy-egy poén és kezdtünk újra jókedvűen és nevetve vitorlázni.

A keszthelyi bója után kis nyugalom, szusszanás következett, hiszen a hajó ejtett menetben sokkal kiegyensúlyozottabban viselkedett. Így éltünk a lehetőséggel és ettünk néhány szendvicset, illetve már tudtuk, hogy megyünk vissza a dühöngő szélbe a Szigligeti-öbölbe, ahol újra 15 csomó feletti esés-kelés vár ránk. Hát ez is lett, azzal a különbséggel, hogy időnként a sebességmérő műszerünk a 20 csomós sebességet is mutatta. Itt már a nevetés, viccelődés volt a program, ha már ilyen kemény legalább élvezzük felkiáltással. Volt, hogy Csibével a hálóban ülve épp egy story-ban voltunk és jött a fürdés, mentünk a víz alá, majd amikor kikerültünk a víz alól, ugyanonnan folytattuk a történetet, mintha mi sem történt volna. Úgy látszik az ember egy idő után a legnagyobb kihívást is természetesen tudja kezelni.

Jöttek sorra a hegyek, a mezőny a Szigligeti öbölben érkezett meg velünk szembe, innentől a steierboardon haladó Rafficával a szembe backboard-on érkező hajók között navigáltunk esve-kelve.

Keszthelyről a tihanyi révhez kb. 2,5 óra alatt értünk fel. Itt a szélben volt egy kis szünet, újra szusszanhattunk egyet. Közben kireffeltünk, újra felment a 140 százalékos genoa és kezdünk kicsúszni a keleti medencébe, ahol egyre erősödő szélben haladtunk a befutó irányába. Közelünkben sehol egy hajó, a katamaránok elmentek a jó szélben, egytestűek közül nem láttunk senkit…

A befutó előtt felmerült újra a reffelés gondolata, de olyan gyorsan felértünk, hogy erre már nem került sor.

18:56:46 órakor befutottunk!

A 46. Kékszalagon 9 óra 56 perces idővel sikerült megdönteni a Nemere híres rekord idejét kb. fél órával! Így mostantól az egytestű rekordidő a Raffica hajóhoz és a 2014-es csapathoz kötődik!

Nagy volt az öröm annak ellenére is, hogy összetettben ez a 8. helyezést jelentette a csapatnak.

Befutó után még egy forduló és már egy pálinkás üveggel a kezünkben szereltünk le! Popeye behúzott minket a Hajógyári kikötőbe, ahol a csapattagok hozzátartozói, gyermekei pezsgővel vártak ránk.

Kb. 1 óra 20 perccel utánunk befutott a Sponsi is második egytestűként!  Sajnos ekkor kaptuk a hírt, hogy a Principessa kiállni kényszerült. Sajnáljuk srácok, szépen küzdöttetek, drukkoltunk Nektek!

Ezúton is gratulálunk minden kategória győztes hajónak, illetve mindenkinek, aki kitartott a viharos szélben! Soha rosszabb Kékszalagot!

Köszönjük Nektek a szurkolást, kedves versenytársak!

Szeretnénk a szponzorainknak köszönetet mondani, akik sikereinkhez nagyban hozzájárultak:

Anteus, Helios,  Helly Hansen, Mart,  Mastreprint, Nano Marine,  Veszprém fest,

Végeredményünk:

A 46. Kékszalag eredményeink is magukért beszélnek:

• Raffica egytestű rekord 9 óra 56 perc!  „open” kategóriában

• Sponsi 2. helyezett egytestű „open” kategóriában

• Bati sajnos egy felszakadt leitwagen miatt kénytelen volt feladni a versenyt a 6. helyen a Keszthelyi-öbölben.

Raffica csapattagok:

Király Zsolt   – kormányos

Bogár Tamás

Cser László  –  Csibe

Czibor András

dr Rudas László

Horvath Balázs

Juhász Zsolt

Karácsony János

Kiss Árpád

Kurucz Róbert

Óvári István

Puskás Tamás

Sárközi András – Mauglee

Tamás Gábor

Várkonyi Csaba

Motoros:  Jankovits András – Popey

Németh Erika

Fotó: Németh Erika

A versenyre egy hét felkészülés általában elég szokott lenni a Raffica csapat számára, de genfi borulás után a részvétel meglehetősen bátor gondolatnak tűnt még Svájcban. A hajó darabokban, komoly sérülésekkel, meglehetősen siralmas állapotban került partra Genfben, de már a mentés során egyértelmű volt, hogy a csapat megpróbálja a lehetetlennek tűnő küldetést: versenyképessé tenni a hajót és a csapatot egy hét alatt…

A Raffica team ismét a legprofibb oldalát mutatta. Történt, ami történt, azonnal elindult a logisztika. Mit honnan hol kitől… Megfeszített munkával végül profi módon sikerült a hajót összetenni. A szervezés óramű pontossággal működött: megérkeztek Magyarországról az apróbb alkatrészek és a felújított kormánylapát is. Ezalatt Lindauban a helyiektől rengeteg segítséget kaptunk, így magunk tudtuk javítani hajó deckjén a merevítő falakat, az eltörött létrát és a többi apróbb sérülést. A svájci vendégszeretet után a német vendéglátók is kitették a szívüket. Nélkülük nem biztos, hogy a Raffica vízen lett volna a verseny napjára…

A hét eleje kemény munkával telt, de a csütörtökre egyben volt minden. A hajó összerakva, és a csapat minden tagja megérkezett Lindauba. Mivel sok javított elem volt a hajón, jó ötletnek tűnt egy rövid edzésre és tesztre kimenni még aznap. Senki sem szeretett volna meglepetéseket pénteken éjszaka. Az edzés rövid volt ugyan, de a 15 csomós szélnek köszönhetően intenzívre sikeredett. És ami nagyon bíztató volt, hogy Raffica nagyon szépen viselkedett… Minden készen állt a másnapi bevetésre!

Eljött a péntek, a verseny napja. A kikötőben ünnep, hiszen az LSC évfordulóját ünnepli, 125 éves a Lindau Segel Club!

A verseny reggelén beborult az ég, szemerkélő esőre ébredtünk. Bár a meteorológia estére nekünk kedvező időjárást ígért, mégis néhány sztori előkerült a tavalyi szenvedésről… Délelőtt az utolsó simítások után a pár óra csendes pihenő, majd a kormányos, Király Zsolt összegyűjtötte a csapatot egy gyors eligazításra. Az utolsó jelentések szerint 5-6 csomós nyugati szélben rajtolunk, és folyamatosan gyengülő szél mellett nyugodt csillagos éjszakára számíthatunk, ahol a szél közben északi-északkeltire fog átfordulni. Jónak tűntek az előjelek, nem kellett túl nagy kockázatokra felkészülni.

Öltözés és irány a kikötő. Fél órán belül a hajó vízen volt, Popey és Erika vontázott minket a rajvonalra. Szekcionált rajt volt, azaz a trapézos hajók és katamaránok külön indultak a rajtvonal északi oldalán. A számunkra kijelölt rajtvonal elég rövidnek tűnt, ami leálló szélben elég kaotikus állapotokat idézett elő. A miénk a kikötőhöz legközelebbi szekció volt, a parton gyülekező szurkolók legnagyobb örömére.

A 64. Rund Um egy tradicionális tókerülő verseny, ennek megfelelően az egyik pályajel a rajvonalon egy lapátkerekes gőzős volt. Legnagyobb örömünkre Michel Glaus a Bol d’Or szervezőbizottságának az elnöke integetett nekünk a gőzösről…

A rajtnál belekerültünk a sűrűjébe, a rajtjel pillanatában négy katamaránt kellett kikerülni, ami után egy jó félórás szenvedés következett nagyon gyenge szélben. A kisebb hajók a rajtvonal másik részén sikeresen tudtak indulni, mivel az ő területükön már fújt az 5-6 csomós nyugati szél. Oda nekünk születni kellett volna…

Idővel sikerült magunkat kitisztázni a katamaránok között, közben a potenciális ellenfelekre figyelve, köztük a Wild Lady-t próbáltuk nem magunk elé engedni. Sikerült valamivel előrébb kerülnünk, amikor a hátunk mögött kb 500 méterre látható volt, hogy a Wild Lady bajba került. Egy katamarán és egy libera küzdelme miatt kisodródott és megfeneklett. Jó pár perc kellett neki, mire ki tudta szabadítani magát.

Eközben az északi part felé nézve lehetett látni, hogy északi-északkelti irányból kis szél erősödés érkezik, ami egy sávban egy szélcsíkot alakított ki keresztbe a tavon. Ezt kellett megcéloznunk, elérve erőre kaptunk, megindultunk.

A szelesebb területbe érve a kisebbik topgénuával elindultunk az első bója irányába. Egy 200 méteres sávban volt a szélcsík, ebben igyekeztünk maradni, haladni. A szél egyre erősödött, blisztert húztunk. Romanshornt még világosban sikerült elérnünk és tisztán lehetett látni, hogy csak katamaránok vannak körülöttünk. Közben a Wild Lady az északi parton bliszterrel haladt, így a megszerzett mélységünk később meghatározó előnynek bizonyult. Egy gyors vitorlacserét követően a kisebbik topgénuával irányba vettük Konstanznál levő bóját.

Az előrejelzés szerint Konstanz felé teljes szélcsend vár bennünket. E helyett 10-15 csomós, rugdalózó félszeles menetben elértük a maximális sebességünket, a GPS szerint 16,9 csomót!

Konstanzi bójavétel, élesedés. Továbbra is a rugdalózó szélben vettük a kisszigetet, majd a félszigetet kikerülve irány Überlingen.

A csapat fegyelmezetten igazi csapatmunkát végzett. Jó ritmusban, hibátlan manőverekkel vitorlázott, a csapat egységben volt, mindenki a sikerre hajtott. Küzdöttünk a pöffökkel, de tudtuk, most meg kell felelnünk az elvárásoknak! A saját elvárásainknak.

3,5 óra vitorlázáskor értük el a táv felét, Überlingnél 22:59 kor fordultunk.

Bójavétel, fordulás, irány Lindau a teljes sötétségben. Itt viszont már bejött az előjelzés, az észak-északkeleti széllel a part mentén haladtunk egy takkon, élesmenetben, irányban a befutó felé. Itt sem maradtak el a pöffök, kifújt szélnek nyomát sem láttuk…

Végig koncentrálva, teljes összpontosítással 2,5 óra múlva megláttuk a célt.  A szélirány nem változott, egy fordulóval befordítottuk a hajót a befutó bóják közé.

Hajnali 01.42-kor befutottunk.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

A távot 6.12 perc alatt teljesítettük, ami a Raffica saját rekordja lett!

Előttünk csak katamaránok futottak be, így egytestűben ismét a dobogó legfelső fokára kerültünk. A nagy ellenfél, a Wild Lady a 10. helyen, 22 perc különbséggel befutott utánunk.

A parton hajnalban a daruson kívül Michel Glaus, a Bol d’Or szervező bizottság elnöke várt Bennünket!  Úgy tűnik sikerült egy újabb törzsszurkolót szerezni a csapatnak…

Köszönetet szeretnénk mondani – a teljesség igénye nélkül- az LSC szervezőknek, aki ismét profi módon megszervezték a versenyt, támogatóinknak, kiemelten a Leibinger GmbH-nak és azoknak az embereknek, csapattagoknak, akik a Raffica talpra állításában részt vettek!

Köszönjük a szurkolást mindenkinek!

Összetett verseny eredmény:

1. 
   1.
   
   
   Sonnenkönig  katamarán
   
2. 
   2.
   
   
   Holy Smoke    katamarán
   
3. 
   3.
   
   
   Skinfit              katamarán
   
4. 
   4.
   
   
   …
   

9. Leibinger Raffica    elsőnek befutott egytestű – I. helyezett

10.Wild Lady  WR51

Versenyről bővebben:

www.lsc.de

A csapat:

Király Zsolt  – kormányos

• Basil König
• Bogár Tamás
• Cser László – Csibe
• Horváth Balázs
• Karácsony János
• Kurucz Róbert
• Mónus Gyula  – Medve
• Ormándlaki Áron  – Roni
• Papp András
• Puskás Tamás
• Sarina Róbert – Sica
• Sárközi András  – Maugli

Motoros:  Jankovits András – Popeye

Lalee

www.raffica.hu

www.facebook.com/Raffica.hu

Fotó: Németh Erika

A versenyrendezés az előző két évben elért eredményeink alapján már előre érdeklődött, hogy idén is jövünk-e. A válasz egyértelmű igen volt, hiszen, ha idén sikerült volna ismét nyerni, akkor a Bol de Vermeil aranykupa is véglegesen a csapathoz kerülhetett volna (három győzelem 5 év alatt a feltétele a kupa megszerzésének).

A Bol d’or Mirabaud tókerülő vitorlásverseny 2014.06.14-én, szombat délelőtt 10 órakor rajtolt el, erős szélben. A Raffica 14 fővel rajtolt, a grósz egyes reffen, elől pedig a legkisebb fockkal. Backboard-on rajtoltunk, de mivel a tó északi felén volt a szekcionált rajtvonalon a mi területünk, hamarosan steierboard-on kellett a többi hajó között navigálnunk. Volt tumultus rendesen, de kb. 1 óra alatt tiszta területen tudtunk vitorlázni.

A tó környezetében a verseny idején a „Bise” nevű észak-keleti szél uralkodott, ami kora reggeltől kezdett felépülni és egyre erősödött. A helyi meteorológus szerint a tó két front közé került és a hegyek egyelőre akadályozzák a frontok betörését, de ha mégis áttörik a hegyeket, akkor jöhet a „kasza” 30 csomó feletti viharos széllel. A verseny alatt mi ebből az előrejelzésből annyit észleltünk, hogy a szél végig 15-25 csomós tartományban ingadozott, balatoni pöfföket megszégyenítő módon csapkolódott, stabil menet emiatt egyszer sem jött össze, a trapézon extrán sokat kellett mozogni.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

A rajt után kb. 1 órával a luv oldalon egy reccsenést hallottunk, a dekket rögzítő panelek megrepedtek, gyors megoldás kellett, hogy ne kelljen kiállnunk a versenyből. Felhúzó kötelekkel rögzítettük a jobb oldali úszótestet, hogy tovább tudjunk haladni és a trapézsornak innentől kezdve fokozottan kellett figyelni arra, hogy ne terhelje a létrát, csak a trapézköteleken lógjon, amikor ki-be közlekedik. Ezt a kis technikai maleur-t 10 perc alatt megoldottuk, grósz le, felhúzókötelek beköt, grósz fel és mentünk is tovább.

Közben a Stravaganza és a SYS&CO nevű hajók, akik a legfőbb ellenfeleink voltak, előttünk vitorláztak. Mindkét hajón dönthető kiel, illetve trapézosok dolgoztak, kedvezett nekik az éles menet, nekünk kevésbé, de az új North Sails 3Di vitorlánkkal 12-13 csomós sebességgel, enyhén tompábban haladtunk a Bouveret-i bója felé.

A Stravaganzát egy idő után nem láttuk, később kiderült, hogy feladta a versenyt és kiállt menet közben, technikai probléma miatt. A SYS&CO-t a bója előtt megelőztük és pár perccel előbb vettük előtte a pályajelet. A bója előtt eléggé csapkolódó szélben navigáltunk, amit a magas hegyek okoztak, majd a bójától vissza Genf felé a svájci partok közelében próbáltunk maradni. Kiérve a tisztább szélbe 15-18 csomó közötti sebességgel ejtett menetben haladtunk, a csapat élvezte a vágatást és láttuk, hogy első helyen haladunk, ha így megy tovább meg lehet a harmadik győzelem is.

A GPS szerint 28,1 csomós maximális sebességet is sikerült elérnünk, de egy halzolás közben felborultunk, első helyen, rekordgyanús időértékkel, kb. fél órával a befutó előtt. Elég bosszantó, de ilyen ez a vizes sport, néha túl vizes… A hajót a svájci vízi-mentők segítségével Nyon kikötőjébe vontattuk, másnap itt szét is szedtük.

Idén nem sikerült megvédeni a címet, de ilyen szélviszonyok között, ami számunkra egyáltalán nem optimális, komoly küzdelmet folytatva az elemekkel mégis jót vitorláztunk és kisebb nagyobb sérülésekkel megúsztuk a borulást is.

A versenyt a SYS&CO nyerte rekord idővel.

A csapat:

Király Zsolt   kormányos

Bogár Tamás

Cser László (Csibe)

Czibor András

Horváth Balázs

Joo Kálmán

Karácsony János

Kiss Árpád

Kurucz Róbert

Ormándlaki Áron

Papp András

Puskás Tomi

Várkonyi Csaba

Motoros. Jankovits András (Popeye)

www.raffica.hu

Fotó: Németh Erika

Az idei újra nyílt szalag, tehát mehetnek rajta többtestű versenyhajók is. A hosszú német és svájci tókerülő versenyek sok időt és energiát kivettek a csapatból, ezért a hazaérkezésünk után mindenki kapott egy teljes hétvégét, amit a családdal, pihenéssel töltöttünk.

A reggeli daruzási tumultust elkerülendő, idén is átvittük előző este a hajót a Hotel Silver Resort kikötőjébe, így nyugodtan, idegeskedés nélkül indulhatunk neki a versenynek. A hajógyári bázisunknál a szokásosnak mondható reggeli után, öltözködés, pakolás és két motorossal indulás a hajóhoz.

A rajt reggelén a termikus keleti szél a megszokottnál erősebben fúj, kicsit kételkedünk a leállásában, de tényleg csak egy picit. A rajt a szokásos déli oldalon, elkülönített területtel, együtt a többtestűekkel. Próbálunk tisztán rajtolni, útjogosan, de Farky alulról elénk jön, így egy kicsit a zavart szelében vitorlázunk és erőteljesen kiabálunk útjogunkért a minket keresztező hajókra. Valahogy nem merjük egymást elengedni, megyünk északnak a Farkyval, a Princivel, a Geminivel, a Rubikkal, a Petrányi Zolival és egy ideig még a Malstrom 32-vel.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

A kétárbocos villám kicsit beragad a rajtnál és kifordul meghúzni a déli partot. Alsóörsnél teljesen együtt a két libera és a Farky, mi vagyunk közelebb a parthoz, a Paloznaki csücsköt még tudjuk venni, a szél felpörög és a nádas alatt el tudunk suhanni, de az alsóörsi strandnál már nagyon közel kerülünk. Annyira közel, hogy egy kicsi lassulás után, jön a vezényszó: felültünk, fordulás! Sokat vesztünk a felüléssel, visszacsúszunk a Gemini elé, a szél itt már nagyon gyengül és Kenese felé tükör a víz. Mindenki próbál szélcsíkot találni, valahogy el kell jutni a bójáig. Felmegyek az árbocra, hátha látok valamit a vízen, de sajnos csak a Fifty-Fifty jellegzetes sziluettjét látom a világosi adótornyok alatt, amint nagy sebességgel közeledik Kenese felé. Mindenki szenved, mindenki próbálkozik, de már ekkor látható, hogy újra jobb lesz a déli part.

Valahogy leszenvedjük magunkat a bójáig, sajnos sokan megelőznek minket, de végre beállunk a siófoki vonatba, a hetedik helyen. Siófokig megelőzzük a Speedy-t, majd egy takkal irány a cső. A cső bejáratánál előttünk felül a Principessa, mi egy kicsit feljebb megyünk, még egyszer nem szeretnénk szántani az iszapot. A révnél családtagok, barátok, drukkerek hada biztatott minket, nagyon jól esett a csapatnak. Ahogy lenni szokott: újraosztás a cső után! Földvár előtt áll a mezőny eleje, teljes a szélcsend a nyugati medencében. Mi genakkerrel ráesünk a Princire, minimálisra csökkentve a hátrányunkat, de el kell dönteni mi legyen. Felettünk északnak meglátunk egy keskeny szélcsíkot és hopp, fejest beleugrunk. Itt pecsételődött meg a sorsunk és elkezdődött a hosszú szenvedésünk Keszthely felé. A földvár előtt ácsorgó hajók, szépen lassan elindulnak, a csőből most kijövő hajóknak mutatják a megfelelő oldalt. Nem tudunk mit kezdeni magunkkal, csak vergődünk a gyenge szellőben, míg a déli oldalon sorra hagynak le minket az ellenfelek. Innen nincs menekvés, lehetetlen visszatérnünk a déli part közelébe. Így megy ez egészen a lellei dombokig, amikor végre jön egy kis élénkülés, amivel tudunk teret nyerni, az ellenfeleink már látótávolságon kívül vannak, kikerültünk az első tízből is.

Itt jön meg nekünk az élénk délkeleti szél, gyorsan kisebb génuára váltunk, felpörög a csapat, talán kikerülünk ebből a csapdából és utána eredhetünk a többieknek. Szépen siklatunk 11-12 csomóval a szigligeti öbölben, amikor eszeveszett tempóban jön velünk szemben a vezető piros csoda. Ámulva nézzük micsoda sebességet képes elérni. Sorban jönnek szembe a hajók, legalább Keszthelyig megtudjuk mennyit vesztettünk az északi parton. Nem keveset: 12.-nek vesszük a legtávolabbi pályajelet, 8 katamarán és 3 egytestű előttünk. Az első öt nagyon elment, köztük a nagyot teljesítő ellenfelünk a Principessa is. Nincs mit tenni, összeszorított fogakkal küzdeni egy jobb helyezésért. Az eddig hibátlanul versenyző Speedy-t még az öbölben, a 18 lábas skiffet Badacsony előtt erőből megesszük, de a többieket nem látjuk a szembe jövő forgalom miatt. Genakkerrel stabilan 10 csomót tudunk menni, amikor végre meglátjuk az előttünk levőket, amitől egyből javul a hajón a lelkesedés. Először a sárga 28-assal menő Korcsog Andrist, majd kis idő múlva a Ventilo-t is leelőzzük. A délután a Balaton körül tornyosuló, kiszámíthatatlan időjárás újra betesz nekünk és a szél átfordul 100 fokot, majd tarajos hullámok kíséretében beerősödik, lőttek a genakkeres menetnek, újra küzdhetünk szembeszéllel.

Újabb vitorla csere (ma már a századik), kis fock, egyes reff és küzdés… A Ventilo kedvezőbb helyzetben kapja meg a keletit, le is keresztez minket élve az útjogával. A Concept 25 lelassul ebben a szélben és simán elmegyünk neki, nem tud tartani. A cső felé menet ismét gyengül a szél, újabb fock csere, majd kis idő múlva ki is reffelünk. A csőben félve cirkálunk a bóják között, nehogy felüljünk ilyen sebességnél, a változatosság kedvéért még vissza is cseréljük a fock-ot és a szembe jövő mezőny végére is figyelnünk kell. Az elvonuló zivatarfelhőből még kapunk egy kis változékony erősségű és irányú szelet a befutóig, de már csak egyszer fürdet meg és végre beérünk a célba az abszolút 7. helyen.

Megyünk egy tiszteletkört a móló előtt, mindenki integet, tapsol, örül, visszaintegetünk, meghajolunk, de belülről kicsit csalódottak vagyunk. Nem találtuk a megfelelő irányt, a taktikát, hiába volt jó a sebességünk a végén nem maradt más hátra, mint hogy gratuláljunk az előttünk végzőknek, külön kiemelve a rekordot döntő győztes Fifty-Fifty katamaránt és az egytestű hajók győztesét a harmadik helyezett Principessa-t.

Csapat:

Király Zsolt kormányos

Bogár Tamás, Csiszár Zsolt, Czibor András, Edelényi Szabó Zsolt, Fekete András, Horváth Balázs, Karácsony János, Kiss Árpi, Németh Balázs, Mahl Krisztián, Puskás Tamás, Várkonyi András,

Kisérő motoros:

Jankovits András, Sipos Tomi, Óvári István

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: Németh Erika

Szerdán este indulunk útnak a 850 km-re lévő Lindau város hangulatos kis szigetére. Ide már visszajáró vendégek vagyunk, szeretnek minket, hívnak minket és számítanak ránk. A szállásunk a megszokott helyen, a kikötőben lévő vitorlás iskolában, a hajó pedig a menetrendi kikötő sétányán, a parton lesz. A verseny pénteken este fél 8-kor rajtol és kb. 400-450 hajó indul az éjszakába, hogy leküzdje a  100 km-es távot és megkerülje a bodeni tavat. Szeretünk ide járni, itt értük el az első tókerülő győzelmünket 2009-ben, de emellett nagyon kedvesek a szálláson, kedvesek a versenyrendezők és a város vezetői is. Idén is szeretnénk az elsők között végezni, ami egyre nehezebb a többtestűek bekapcsolódása miatt. Idén a One d’Or katamarán csapata is megméreti magát a versenyen.

A verseny után szétszereljük a hajót és hétfő reggel irány a Genfi tó legdélebbi csücske: Genf. Ezen a versenyen először indulunk mi, a hajó még az olaszok tulajdonában már járt itt és háromszor meg is nyerte az egytestűek versenyét. A Bol d’Or számít a katamaránozás Mekkájának, évről-évre rengeteg egy- és többtestű hajó indul rajta. Idén minket is meghívtak rá és örömmel megyünk. Egy kicsit fehér foltnak számít nekünk a tó, de előzetesen azt tűztük ki magunknak, hogy szeretnénk megnyerni az egytestűek versenyét és a katamaránokból is néhányat elkapni. A verseny szombaton reggel indul és kb. 130 km hosszú. Általában kevés szél szokott lenni, nem ritka, hogy a győztes is 20-24 órát versenyez. A csapat a két verseny között kint marad és jut idő egy kis kirándulásra, csapatépítésre is, ennek keretében megyünk a CERN-be részecskéket gyorsítani és megnézzük az Alpok csúcsát Chamonix-ból.

Mind a két verseny nagy élményeket tartogat számunkra, a hajó és a csapat egyben van, drukkoljatok nekünk egy jó szerepléshez!

Forrás: raffica.hu

A verseny 61 éves történetében először nyert magyar csapat, a Raffica Sailing Team a nemzetközileg is méltán elismert olaszországi Centomiglia tókerülő viadalon.

Király Zsolt (többszörös magyar bajnok; nyolcszoros Kékszalag ezüstérmes) vezényletével rajt cél győzelmet aratott a Raffica Sailing Team a 61. Centomiglia-n, így Olaszországban a magyar himnuszt hallgatta a világ minden tájáról odalátogató közönség.

A győzelem nem csak a csapat számára fontos, de a magyar vitorlás sport megítélésben is mérföldkő lehet. A Centomiglia ugyanis egy nemzetközileg is magasan rangsorolt verseny, melyen olimpiai – és világbajnok vitorlázók vesznek részt, valamint a nemzetközi sajtóban is kiemelt figyelmet kap. Gyakorlatilag a magyar „Kékszalag” olasz változata, azzal az eltéréssel – a távolságon és a szélviszonyokon túl -, hogy kimondottan erős, nemzetközi csapatok állnak rajthoz.

Bíztató eredmény a jövőre nézve A Raffica Sailing Team 8.55 óra alatt teljesítette a 100 kilométeres távot – innen a név –  a szakmailag is jelentős túraversenyen.„Magyarként először nyertük a meg a Centomigliát, ami igen felemelő érzés. A sok együtt vitorlázott idő, a csapat összeszokottsága megmutatkozott a hajó vezetésében, az egész verseny során nem alakult ki egyetlen kritikus szituáció sem. A hajó és csapat kiválóan teljesítette a 100%-on vitorlázást. Nagyon büszke vagyok a csapatomra!„– nyilatkozta Király Zsolt, kormányos. A továbbiakban újabb nemzetközi megmérettetések várnak a fiúkra, újabb remény magyar sikerekre külföldi vizeken.

A győztes csapat: Király Zsolt (kormányos), Roberto Benemati (taktikus), Bíró Tamás, Czibor András, Csiszár Zsolt, Karácsony János, Horváth Balázs, Mahl Krisztián, Nagy Gábor, Mesterházi Nagy Ákos, Puskás Tamás, Óvári István, Pritzel Vilmos, Várkonyi Csaba

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: Németh Erika