8. rész

Végére értünk egy kutatásnak és bár szentségtörésnek tűnik, de van néhány dolog amit ki kell jelenteni. (Új információ került a birtokunkba)

Nézzük ismét sorjában, hogy mik a tények:

– 1955-ben a versenyt követően három országos lap 11:30-as, egy lap 11:21-es rekordidőt emlegetett.

– Ugyanakkor a Népsport a 11.30-as idő mellett azt mondja, hogy a befutási idő 21:20, ami 12:20 perces menetidőt jelent.

– A késő délutáni fények miatt 11:30-as és 10:40-es idő is lehetett, de 12:20 már nem. Tehát a Népsport által jegyzett befutási időpont biztosan hibás.

– 1955. és 1975. között legjobb tudásunk szerint végignéztünk mindent, ami a Kékszalag versenyekkel kapcsolatban megjelent, és nem találtuk nyomát sem a 11:30-as, sem a 10:40-es rekordidőnek.*

– Az első írásos nyomot Tóth Kálmán: Szélcsendben… Viharban… című könyvének 1975-ös első kiadásában találtunk. Itt már 10:40-es idő jelent meg, de az évszám 1966. volt. A második kiadásban az évszám már javítva volt.*

– Tudjuk, hogy 11-kor értek a hajók Kenesére. Pár perc különbség volt a Nemere 2 és a Maki között.

– A Maki fél órával a Nemere 2 után futott be.

Azt már kiderítettük, hogy a hajók az elméleti sebességük alapján meg tudták volna tenni ez alatt az idő alatt a  távot. Sokat rontott viszont a Maki lehetőségén, hogy majdnem egy órával hosszabb volt a Füred–Kenese táv, mint ha testsebességének maximumával tette volna meg. Így a maradék Kenese–Siófok–Keszthely–Füred távot 8,1 csomós átlagsebességgel kellett volna megtennie úgy, hogy a hajó elméleti sebessége 8,82. Tehát ha 10:40-et ment a Nemere 2, akkor a Maki nagyon nehezen mehetett volna 11:10-et. Ez természetesen közvetett bizonyíték, és igazából nem zárja ki a 10:40-es időt.

A 11:30 annyival erősebb, hogy a verseny után a lapok 75%-a erről az időről írt, míg a 10:40-es idő először 20(!) év múlva merült fel. Ugyanakkor egyik időre sincs cáfolhatatlan bizonyíték.

Ezért azt javaslom, hogy a Magyar Vitorlás Szövetség elnöksége nyilvánítsa a Nemere 2 1955-ös Kékszalag idejét Örökös Kékszalag Rekordnak, és az első GPS-szel kirakott pályán (2004.) futott időt tekintse alapidőnek. Ezt, vagy a későbbiekben futott ennél jobb időt tekintse az éppen aktuális Kékszalag rekordnak.

Indoklás:

A kutatásaim szerint igencsak megkérdőjelezhető az 1955-ös időeredmény. Ennek az időnek mint hiteles rekordnak a használata tiszteletlenség a jelenleg próbálkozókkal szemben, de hogy őseinkkel szemben ne legyen az a változás – hisz teljesítményük bármelyik idővel mérve is hatalmas volt –, az örökös rekordtartó díj járjon nekik a 10:40-es idővel.

Röviden ennyi volna az, amit a kutatásaim során kiderítettem, viszont ahogy jobban is beleástam magam az anyagokba, úgy kezdett egy elképzelhető időeredmény kikristályosodni előttem. Soha nem tudnám az eddig ismert anyagok alapján bebizonyítani, de úgy vélem, hogy annyira talán érdekes, hogy leírhassam saját véleményként:

Szerintem az akkor futott idő a 11:21. Miért is gondolom ezt?

A különböző írásokban, beszámolókban megtalálható átfutási idők, időjárási körülmények elfogadhatóak, hiszen általában egyeznek. Ezekhez az egyezésekhez alakítottam a véleményemet.

A rekord után a sajtóban három helyen a 11:30-as idő, míg egy helyen, a  Szabad Ifjúság-ban 11:21-es jelent meg. Ahol a 11:21 megjelent, ott alapjaiban más hangvételű volt a cikk. Sokkal személyesebb, olyan, mintha az újságíró maga is ott járt volna, és nem csak átvett anyagból dolgozott volna. Ugyanakkor a Népsport ideje hibásan 21:20-ra teszi a Nemere 2 befutását, amiről biztosan tudjuk, hogy téves. De mennyi az esélye annak, hogy egy időben az óra és a perc is hibásan kerül leírásra? Az én feltételezésem szerint jóval kevesebb, mintha csak az egyik. És azt tudjuk, hogy a befutási időben az óra téves. Tehát marad a perc.

Az elég feltűnő, hogy minden idő kerekítve van. Azt gyanítom, hogy az egyetlen pontos leírás a Szabad Ifjúság-ban jelent meg. A Népsport  kerekített egy percet lefelé, és elrontotta az órát. Tehát a helyes befutási idő 20 óra 21 perc volna. Ezt erősíti a Maki elképzelhetetlen teljesítménye is.

Természetesen, mint mondtam, ez bebizonyíthatatlan, mégis számomra sokkal hihetőbb, mint bármi más. Persze ez még így is a legjobb futott idő. Megközelíteni 2002-ben és 2004-ben tudták csak. De megdönteni akkor sem.

És még egy, ami ezt az időt egy kicsit erősítheti. a Népsport szerint a befutási idő 21:20. Ha ezt megfordítjuk 20:21 vagyis a 11:21 perces futott idő befutási sorrendje. Nem lehet, hogy valaki felcserélte a számokat és  a Maki idejét már javította ennek szellemében?

De hogy lett ebből a időből 10:40 perc?

Tekintve, hogy az 1957-től valamilyen formában megjelent Magyar Vitorlás Szövetségi lapokban és a sajtóban 1975-ig semmiféle szó nem esett az 1955-ös Kékszalagról*

, ezért Tóth Kálmán a könyvébe egy olyan időt írt bele, amit valakitől megkérdezett. Mivel a 70-es, 80-as években a vitorlás irodalom itthon igencsak visszafogott mennyiségben volt jelen, ez a könyv és a második kiadása volt az alapmű. Magam is emlékszem, hogy gyerekkoromban mennyit forgattam. Így ez az idő kezdett a köztudatba fixálódni, és ma is ez terjed.

Amennyiben bárkinek bármilyen hitelt érdemlő írott anyaga van az 1955-ös Kékszalagról, azt szívesen látjuk, olvassuk még akkor is, ha az alapjaiban rázná meg az egész misztikumát. Persze mi sem hagyjuk abba a kutakodást, és amennyiben találunk bizonyítékot, azt jelezzük.

ÚJ INFORMÁCIÓ!

*Csernussi Gábor elküldte nekünk Tóth Kálmán Vitorlázás című, 1966-ban kiadott könyvének egy részletét, amely bizonyítja, hogy már ekkor, 1966-ban is megjelent az időeredmény

7. rész

Olvassanak el még néhány véleményt. (02.17-én utólag kiegészítve Soponyai Géza véleményével)

A kérdés ugyan az: Mit gondolsz az 1955-ös rekorddal kapcsolatban az itt feltárt adatok alapján és mi lehet a legjobb megoldása a hiteles rekord létrehozásának?

Szekeres László (Hajó Magazin főszerkesztője)

Próbáltam megállni, hogy hozzászóljak a Kékszalag rekord polémiához. Mivel azonban megszólítottál, nem sikerült.

1. A rekordidőt marhaságnak, de legalábbis viccesnek tatom. Vagy maradjunk a valószerűtlennél.

2. Szerintem nincs megoldás. Ezért nem is foglalkoznék a dologgal, mint ahogy nem is tettük korábban sem.

Az, hogy Németh István rekordot futott, tény. Az idô kérdéses. Vagy nem is kérdéses…

Indoklás

Minden épeszû vitorlázó kételkedik a Kékszalag rekorddal kapcsolatban. A kétség azonban nem bizonyít semmit.

2007-ben készült egy album, amelyben a Kékszalag történetét feldolgoztuk. Akkor egy történész, Csete Krisztián alaposan körbejárta a témát. Rengeteg anyagot gyűjtött, de valódi bizonyítékot a rekorddal kapcsolatban nem talált. Ellentmondást viszont bőven. Viszont ez kevés ahhoz, hogy kijelenthessük, hogy a rekord nem valós. Igaz, nem tartom reálisnak a 10:40-es időt.

Amikor a könyvet készítettük is voltak fenntartásaink, nekem, a lektoroknak, gyakorlatilag mindenkinek, de egyetlen cáfolhatatlan tény sem mond ellen a Magyar Vitorlás Szövetség állásfoglalásának, mely szerint a rekord 10 óra 40 perc.

Meggyőzőbb lenne egy jegyzőkönyv. De tulajdonképpen az sem lenne megdönthetetlen bizonyíték, mert akkoriban hasonlókat gátlástalanul hamisítottak, ha kellet, ha nem. (Lásd pl. termelési eredmények. Birtokomban van egy sztahanovista Komuves rekordjáról szóló 1954-es cikk. E szerint az emberünk egy nap alatt 64 köbméter falat rakott. Megjegyzés: az érvényes építőipari norma cirka 1,2 köbméter/órával számol…) Ezt – mármint a hamisítást – akkor propagandának hívták. (Ma pedig marketingnek…)

Ami egy újságcikkben – pláne akkoriban – megjelent, nem feltétlenül tekinthető ténynek. (Igaz, ebben az esetben a kor szokásai szerint, inkább kevesebbet írtak volna. Ha már rekord, legyen kövér.) Különösen akkor nem tekinthetjük ténynek, ha 75 köbméteres hajókról és egyéb ostobaságokról ír… Például számolni sem tudtak: 21:20-as befutóból hogyan lesz 10:40-es menetidő? Esetleg halaszthattak a rajtnál tíz percet, vagy akár vissza is lőhették azt, de akkoriban egyik sem volt szokás. A számítás persze akkor sem stimmel. Az, hogy korábban rajtoltatták volna a mezőnyt, az elképzelhetetlen. Az is viszont elképzelhető, hogy a szövetség munkatársai némi jóindulattal viseltettek a »munkás hős«, Németh István iránt, és egy kicsit szépítették a rekordot. Bizonyíték azonban erre sincs, mint ahogy a valóban megtett időre sem. Mindenesetre az azóta eltelt bő ötven év, a későbbi és napjaink eredményei arra engednek következtetni, hogy valami nincs rendben ezzel a rekorddal.

Az következô idézetnek vannak olyan részletei, amely szerint a rekord még kérdésesebb. Ilyen a rajt idején éppen csak fújdogáló szél, a felszakadt nút és javítása, valamint a hajó luvoló hajlama, ami miatt ketten tartották a kormányt… Másutt arról írtak, hogy a baum el is tört…

Idéznék tehát a Balaton Kékszalagja, 2007 című könyvből:

„A prognózis helyesnek bizonyult: gyenge, változó irányú szélben kezdődött a verseny. Ki erre, ki arra próbálta meglelni szerencséjét. A Tramontana és a Nemere II. is a partra szavazott. Erre emlékezik Dulácska György[49], aki a Kenese nevű cirkálóval vágott neki a távnak. Ezzel ellentétes Németh Gyula beszámolója: „Még mindig benne élek az akkori verseny bűvöletében. Már kora reggel hűvös volt, és igen erős északnyugati szél döntögette a jegenyefákat. A rajt után mindjárt az élbolyban voltunk.”[50] Harmadik forrás a Népsport július 25-ei cikke: „A gyönyörű nyári időben, gyenge szélben 65 cirkálón és túrahajón mintegy háromszáz versenyző vágott neki a több mint 200 kilométeres távnak.”[51] Németh Gyula valószínűleg tévedett. Szélcsendes start volt, majd Csopaknál megváltozott az idejárás: hirtelen, szinte a semmibôl lecsapott az erős északi szél. A partmentiek jártak jól, nagy előnyre tettek szert, mire a tó közepén levők is megkapták a szelet. Rohant a Nemere II., de egy baleset megkérdőjelezte a további részvételüket: felszakadt a nút. Menet közben javították meg a sérülést.

„Sokat kellett dolgoznunk, mert félszélben a Nemere rettenetesen luvgirig volt. Kénytelenek voltunk ketten tartani a kormányt.”[52] 11-kor kerülték a kenesei bóját, majd nem sokkal ezután a siófokit. Csak remélték, hogy a szél megmarad. Siófoknál már három kilométeres volt az előnyük, onnan nem egészen öt óra alatt értek le Keszthelyre. A legénységnek nem volt sok dolga. Itt 15:55-kor fordultak. Nagyon együtt volt a csapat. Erre emlékezett Lettner Ferenc is, aki matróz volt a Nemerén: „Négyen voltunk friss manschaftok a fedélzeten. Már vitorláztunk együtt, hogy a hajót és az összehangolt munkát is megszokjuk. De olyan viharos szélben, mint azon a Kékszalagon még nem volt alkalmunk vitorlázni. Nem vettük rossz néven Németh István barátunktól, amikor kiabált velünk, mert a szelet túl kellett harsognia, ha azt akarta, hogy minden zökkenőmentesen menjen. Különösen szükség volt erre akkor, amikor a baumból kiszakadt a vitorla.”[53]

Még nappali fényben érkeztek célba, amire eddig nem volt példa a verseny történetében. Ez azt is jelentette, hogy megdőlt a verseny 14 órás rekordja. A Népsport cikk egy kis kalamajkát okozott: „A célba 21:20 perckor futott be a győztes hajó s ezzel új Kékszalag-csúcsot állított fel: 11 óra 30 perc alatt vitorlázta körbe a Balatont.”[54] Németh Gyula világos nappalra emlékszik, mikor befutottak a Nemerével. A Népsport nem vette a fáradtságot, hogy korrigálja hibáját, így sokáig a téves adat maradt meg a köztudatban. A szövetség munkatársai pontosították és hitelesítették a rekordot, ami 10 óra és 40 perc. Simon Károly is ezt tekinti hitelesnek a Nemere II.-ről szóló könyvében.

[47, 49] Az időjárás bizalmas ügy (Hajó Magazin, 2003. július)

[48, 51, 54, 55] Németh István harmadszor is elnyerte (Népsport, 1955. július 25.)

[45, 46, 50, 52, 53] Simon Károly: Nemere II. (Magánkiadás, 2000)”

Csernussi Gábor (MVSZ főfelmérő)

Nem arra kellene koncentrálni, hogy ezt az eredményt esetleg mi alapján lehetne átminősíteni, hanem hogy ezt a sokak számára érzékeny kérdést hogy lehet megoldani.

A díjat az első versenytől kezdve a leggyorsabb hajónak adták, innen nézve mindenkit csak a verseny érdekel.

Viszont a hajó oldaláról látok lehetőséget.

Ha a klasszikus osztályokat meg lehetne nyerni, például lehetne egy „A Kékszalag örökös klasszikus tiszteletbeli védője” címet létrehozni.

A hajó kapna plakettet, kikötőhelyén a mostani helyett egy díszesebb réztáblát, és az MVSZ irodába is kerülne valamilyen jól látható díj, kép, oklevél, stb amivel lehet büszkélkedni.

Ez jó alkalom lenne arra is, hogy a hajóval egykor versenyzőknek, a hajó felújításában résztvevőknek, stb.. emléklapot adni, és egy szombat délután társasági és sajtó eseményként csomagolva előadni.

Ha ez nem egyéni ötletként, hanem egy jól definiálható, jelentősebb közösség kezdeményezéseként -és nem utolsó sorban jól előkészítetten, és kellően az idei Kékszalag előtt !

Rauschenberger Miklós (Principessa kormányosa)

Én úgy gondolom, a vitorlázás mindig is az elődök és a hagyományok tiszteletén alapuló és az úriemberek sportága volt.

Ennek fényében én nem hiszem, hogy bárki kitalálta magának, hogy körbement 10:40 perc alatt, úgy, hogy az ne lenne igaz.

Annak idején nem volt ilyen figyelem a Kékszalag körül, tehát semmilyen érdeke nem is fűződhetett hozzá, arról nem is beszélve, hogy ennek a  – később sporttörténetivé váló – tettnek szemtanúi is voltak, akik biztos jelezték volna, ha nem valós az adat.

Azt életszerűbbnek tartom, hogy – az akkori telefonvonalak állapotát pontosan nem ismerve, de a 80-as évekét igen – a sajtóban megjelent 11 óra feletti idők félrehallásból adódhattak!

Lehet, hogy rövidebb volt a pálya, lehet, hogy a meteorológiai jelentések nem voltak annyira pontosak, mint mostanság, de egy biztos, immáron több, mint 50 éve él ez a rekord, amit azóta sem sikerült senkinek megdöntenie!

50 évig egy rekordot tartani önmagában is elismerésre méltó eredmény, ezért úgy gondolom, ezt tiszteletben kéne tartani és a Nemere II-nek ezt odaadni hivatalosan!

A mai kor követelményeinek és feltételeinek megfelelően, a bóják pozícióinak pontos megadásával pedig újra ki kellene írni, külön egy és többtestű hajóknak!

Ezzel megadnánk a lehetőséget a sajtónak, hogy továbbra is rekord döntésekről írhassanak (amennyiben ez cél egyáltalán) azonban arra is, hogy ez a verseny ne erről szóljon, mert a legutóbbi alkalmakkor is nem a verseny maga volt a fontos, hanem a rekord!

Márpedig ez a verseny arról szól, hogy adott éveben, adott körülmények közt, melyik hajó és legénysége hajózza leghamarabb körbe a Balatont!

Ugyanakkora dicsőség egy szélcsendes Szalagon nyerni, mint egy erős szelesen, arról nem is beszélve, hogy az csak idő kérdése, mikor futja meg mondjuk az első 6 helyezett a rekordidőt…

Innentől pedig az fog számítani, ki ment át a célvonalon először, nem az, melyik 6 hajó döntötte meg a rekordot.

Tuss Miklós (kormányosként 2x Kékszalag győztes)

Nagy Nemerét jól ismertem azidőtájt .Négy vagy több évig manshaftoltam rajta Schmalz kapitány irányitása alatt. 57-ben kékszalagot nyertünk. A 10:40-es idő reáis a hajó képes volt 13 csomós sebességre. Volt alkalmam mögötte szekrény ajtóva jöringezni ahhoz pedig   kell sebesség. A leírtakból leszűrve: Alsóörsig 3-as majd végig 4-es-5-ös szél fújt .Az eredmény megkérdőjelezhettelen.

A bumm törés pontos története: a vitorla hátsó sarkában lévő gyűrűt alaposan le kellett kötni mert a 13 éves fa nut nem bírta azt a hatalmas erőt megtartani. A korabeli kender kötelek nagyon nyúltak  – végül a nut kiszakadt -tört  Attól kezdve egy reffeléssel- kőrbetekeréssel járt a hajó még szélcsendben is. A nut javítása évekkel később történt.

A véleményemet elfogultként is kezelheted mert Német Pistához kötödöm, ugyanis apám matróza volt. Apámtól tanult versenyezni. Annak idején minden rendes hajónak volt fizetett matróza aki rendben tartotta a hajót. Akkor még nem volt csörlő a hajón. Kézzel húztuk a  köteleket-próbáljátok meg.

Soponyai Géza (többszörös Kékszalag helyezett)

A Kékszalag rekord sokunkat foglalkoztat.Jómagam a hitelesség szemszögéből még nem közelítettem meg,mert ötvenhét év távlatából ezt szinte lehetetlen.

Nézzük a hitelesség kérdését.Mikor nevezünk valamit hitelesnek.Saját olvasatomban akkor,ha valamilyen tényt technikai alapon,vagy ha az nem áll rendelkezésre,több, számomra és más számára is elfogadott ember állítása igazolja.

Jelen esetben a technikai alap nem áll rendelkezésre,mert egy távolsági verseny hitelesítéséhez evidencia a távolság (a pálya) egzakt meghatározása.

Akkoriban,mint tudjuk,nem jegyezték a bója poziciókat, ma sem tudja senki hogy hol voltak a jelek,innentől kezdve nem beszélhetünk hitelesítésről.

Az emberi tényező,jelen esetben a korabeli újságírók cikkei sem alkalmasak a hitelessé tételre,mert mint látjuk a fellelt anyagokban,azok eléggé sokfélék.

Arról nem beszélve (saját tapasztalataimból kiindulva) hogy nem szakmai emberek lévén, számukra a hír volt a fontos,és nem a közben beszúrt néhány szám adat (amiből lett a hetvenöt köbméteres cirkáló)és ezt olyan nagyon nem is lehet a szemükre vetni.

Én a Németh Pista bácsiék által elért időeredményt egyfajta határkőnek tekintem (+/- fél óra nem számít) amelyet az elmút tíz évben legalább 30-40 hajó megdönthetett volna (+/-órákkal) ha Ott és Akkor Olyan szelek fújnak. Ez hasonlít egy szerencsejátékhoz.Kezeljük is így.

Majd ha a  bóják mindig ugyan ott lesznek (GPS) jön egy többtestű hajó és 6-7 óra alatt befut,az egy másik rekord lesz,és az is hiteles.

Addig pedig örüljünk,és gratuláljunk tisztelettel a mindenkori Győztesnek,mert nagyon sok fronton kell győznie ahhoz,hogy a végén a Kékszalagot is elnyerhesse.

Az utolsó részben megvizsgálunk még néhány apróságot és levonjuk a végkövetkeztetésünket.

6. rész

Megkérdeztünk néhány a témához közel álló vitorlázót. A kérdés mindenki felé azonos volt.

Mit gondolsz az 1955-ös rekorddal kapcsolatban az itt feltárt adatok alapján és mi lehet a legjobb megoldása a hiteles rekord létrehozásának?

Czittel Lajos  ( A Nemere II és a Sirocco újjáépítője)

Csak azt tudom mondani, hogy nagyon klappolni kellett mindennek, hogy a 10:40 h alatt le tudja futni a távot. Én elfogadom, mert tetszik, hogy egy klasszikus tartja még mindig a csúcsot. Mi már mentünk 3 h alatt Földvár–Keszthelyt és Kenese–Tihanyt 2 h alatt, ergo lehetséges.

Bizonyítani csak matek módon lehetséges, vagy ha valakinek van ideje egy kellemes északi szélben, amikor Keszthelyi öbölben is fúj, végigvitorlázni a távot.

Detre Zsolt (Olimpiai bronzérmes, Kékszalag győztes)

A tényekhez azt szeretném hozzátenni, hogy 1955-ben a mostani nyári időszámítás volt, amellyel kapcsolatban találtam egy cikket:

„Hazánkban energetikával kapcsolatos célból 1954–57 között alkalmazták először a nyári időszámítást. Ezen megoldásnak az ötvenes években elsősorban az volt a célja, hogy az akkori villamosenergia-rendszer szűkös teljesítőképessége miatt jelentkező kapacitás-gondot enyhítse. Akkor arra törekedtek, hogy ne kényszerüljenek az egykori áramszolgáltató vállalatok a fogyasztás korlátozására. (Elsősorban a munkanapok esti csúcsterhelésekor jelentkeztek teljesítőképesség-gondok.) Magyarországon 1958 és 1979 között a nyári időszámítás használata szünetelt, míg a villamosenergia-megtakarítási célból történő bevezetése 1980-ban történt.”

Tehát 20:36-kor ment le a nap, így a célba éréskor 19:30, illetve 20:30-kor még bőven világos volt, mégha borult is volt az idő.

Az újságcikkek szerinti 11:30 menetidőt lehetne ellenőrizni (esetleg egy MTI központi közlemény, telefonos téves jelentés volt) a következőképp: Megkeresni az 1957-es majd az 1959-es, és így a további kékszalagok újságcikkeit, amelyek biztosan emlegetik az előző rekordidőt. Mikor váltott át a menetidő 10:40-re?

Mivel elég lényeges kérdésről van szó, és nincsenek meg a jegyzőkönyvek, javaslok egy vizsgáló bizottság felállítását, amely független az MVSZ-től és független a Nemere II-től.

Hrehuss György (A Kishamis kormányosa)

– Sajnálom, hogy nem áll rendelkezésetekre a Szövetség hivatalos eredmény listája és verseny jegyzőkönyve.

– A Nemere vízvonal adta sebesség lehetősége biztos több az általatok számítottnál. A Kishamison kedvezőtlenebb homlokellenállása és vízvonalhossza ellenére széllökésben 10,2-10,4, tartós szélben hosszabb ideig 9,8 mp/h sebességet értünk el.

– Az 1955. évi Kékszalagról személyes élményem nincs, mert csak 57 óta versenyzek, előbb kalózzal, majd 63-tól a Kishamissal. Viszont klubtársunk, Fehér Árpi felesége Emília mesélte, hogy azon a Kékszalagon a rajtnál ott volt, az első géphajóval ment Siófokra, mert ő volt a bója zsűritagja, de nem ért át időre, mert a Nemere hamarabb elhaladt Siófok előtt, mint ők a géphajóval befutottak. Ez a történet viszont nehezen illeszthető össze az ujságcikkben leírt Kenesei-Siófoki bójavételi időkkel, valamint az OMI szélsebesség adatsorával.

Dénes István (Vitorlázás Magazin főszerkesztője)

Jómagam a Vitorlázás Magazinban valamikor 2003–2004-ben azt írtam a Kékszalagról, hogy a rekord körüli káoszt bizony rendezni kellene. A Nemere II rekordja ugyanis jegyzőkönyvek híján nem hiteles. Azt javasoltam, hogy adjunk a hajónak egy „Örökös Kékszalag Bajnok” címet, kapjon plakettet, vagy akármit és helyezzük korrekt alapokra az ügyet. Hiszen az emlékezet csalóka valami, nincs jegyzőkönyv és még azt sem tudjuk pontosan, hogy hol voltak annak idején a pályajelek. Ott voltam azon a Pünkösdi Regattán, amelynek egyik eseménye az volt, hogy az idős Lettner Ferencet kivittük a vizre és megkértük mutassa meg, hogy hol fordultak anno! Hát mutatott egy helyet…

Azt is javasoltam – és persze nem csak én –, hogy húzzunk hát egy határvonalat, és GPS alapon jelöljük ki a mindenkor érvényes Kékszalag pályát. Az első e szerint lebonyolított verseny lenne az új alaprekord, aztán ezt lehet döntögetni a következőkben. A javaslatot a személyes és marketing érdekek felülírták, maradt az abszurd, sportszempontból inkorrekt helyzet. Viszont lehett mellé média cirkuszt szervezni évről-évre és egy ideje a Kékszalag a magyar nyilvánosságban jórészt arról szól, hogy megdől-e egy bizonytalan rekord idén vagy sem! Tény, hogy a sajtó és nem csak annak bulvárosabb része, könnyen értelmezi és fogadja el központi kérdésként a „lesz-e idén rekorddöntés” című operettet. Hihetetlen mennyiségű híradás szólt az elmúlt években erről a rágógumiról! Ezért is nyugodhatott bele minden érintett, hogy ne bolygassuk az ügyet. Ugyanis itt is érvényesnek látszik a hollywoodi recept: mindegy, hogy mit írnak, csak írjanak! És ez jó a szponzornak, s ami jó neki, az természetesen jó a rendezőnek és a főszereplőknek is.

Ha viszont komolyan vesszük a Kékszalagot és az ott elérhető sportteljesítmény értékét, akkor egyebek mellett az időrekord kérdését is tisztázni kellene. A régi gumicsontot ugyan eldobnánk, de cserébe tiszta viszonyok teremtődnének. Összefoglalva tehát: legyen új alaprekord, amelyet abszolút precízen kijelölt pályán lehetne elérni. Úgy tudom, hogy ez utóbbi már jó ideje így történik, s ha így van, akkor nyugodtan alaprekordnak lehetne tekinteni az e feltétel szerinti pályán elért eddigi legjobb időeredményt. Persze külön az egytestűt és a többtestűt.

Ez elvileg tehát ilyen egyszerű – de lehet, hogy naiv vagyok.

Litkey Farkas (10× Kékszalag győztes)

A Kékszalag idő rekord túl van értékelve. A rekord egy lábjegyzet kéne legyen a verseny történetében, ma viszont az egyik legkomolyabb mérce. Legalábbis a – bulvár – média szerint. Rendszeresen a verseny délelőttjén olyan híradások jelennek meg, hogy a „kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt idén sem dől meg a Nemere II rekordja”, miközben gyönyörű – mondjuk nyugati szélben, ragyogó napsütésben, hatalmas taktikai csata zajlik a Balatonon. Valóban, időrekord nem fog születni.

A Kékszalag rekord, nem sport, hajó vagy innováció kérdése. Egyedül és kizárólag meteorológiai kérdés. Követnünk kéne a kajak-kenu és evezős versenyek mintáját ahol nem tartanak nyilván rekordokat. Nincs se magyar se világrekord. (Evezésben van legjobb idő, de nem rekord.) Pedig azok a sportágak sokkal egzaktabbak, a teljesítmények jobban összemérhetőek mint nálunk. A pálya azonos, a víz azonos és mégse, indoklásuk szerint azért mert az időjárás, a szél és a víz hőmérséklete nagyban befolyásolja a futott időket. A futott idők így tájékoztató jellegűek.

További válaszok a következő részben.

folyt. köv.

5. rész

Érdemes egy kicsit boncolgatni az akkori időjárást és az egyszerübb matematika segítségével keresni a választ a kérdésre.

Az alábbi információ az

Országos Meteorológiai Szolgálat-tól a témában kapott levél részlete:

1955. júliusában a Balatonnál a Meteorológiai Szolgálatnak három helyen volt hőmérséklet és szélsebesség mérése az archívum adatai alapján. Balatonkenesén és Keszthely -Cserszegtoma-jon ritkábban, még Siófokon sűrűbben; 3 óránként volt mérés. Ezek alapján elmondható, hogy reggel ( 7 óra ) 19 és 21 Celsius fok közöt,  délután ( 13, 14 óra ) 26 és 28 fok között, este pedig( 21, 22 óra ) 22-24 fok volt a hőmérséklet.

A széladatok tekintetében átlagos szélsebesség és szélirány adatokkal rendelkezünk. Széllökés értékek nem kerültek lejegyzésre. A mért szélsebesség értékek Beaufortban szerepelnek:

Széladatok:

A sűrűbben elhelyezkedő csapadékmérő állomások adataiból elmondható még, hogy csapadék is volt mérhető a térségben aznap, főként a Balatontól délre, illetve a Balaton déli partja mentén több helyen. A legnagyobb mért érték 22 mm Zamárdiból érkezett, itt zivatar volt. Balatonújlakon 6.0, Balatonaligán 5.0 mm-t mértek. A többi érték a déli part mentén 2 mm alatti. Így pl. Siófok 1.6, Fonyód 1.2 mm, ez utóbbi két településről szintén zivatart jelentettek. Kevés helyről van információ a csapadék pontos idejéről a 24 órán belül. Ahonnan van, azok a csapadékot a reggeli, délelőtti órákra jelzik ( pl. Siófok ) .

Az adatok láthatóan hiányosak, de a lényeget megtudjuk belőle. Egyrészt, hogy jó szél fújt (ami nem meglepetés), másrészt, hogy az élmezőny szinte végig félszélben döngethetett.

Az még egy nyitott kérdés volt, hogy egyáltalán a hajó képes-e a távot megtenni 10:40 alatt. Nos, számoltunk egy kicsit. Tudjuk, hogy ezek a hajók nem, vagy csak nagyon rövid időre képesek túllépni a vízvonalhosszuk szabta testsebességet.

A Kékszalag pályája 155 km légvonalban. (Googe térképen lemérve) A Nemere II. hossza pedig 18 m 55 cm. Ha rendesen megdől, akkor valószínű, hogy közel a legnagyobb hosszát használja vízvonalnak. Igy ezzel számoltam a testsebességét. így jött ki a 10,464 csomó, mely azt jelenti, hogy a Nemere II. 8 óra alatt képes lenne megtenni a távot.

Ez tehát elméletben lehetséges. De van egy olyan apróság, ami egy árnyalatnyit gyengíti ennek az időnek a lehetőségét. Méghozzá a Maki (mai Hárpia) befutási ideje és teljesítménye. Több forrásból valószínűsíthetjük, hogy a Maki fél órával a Nemere II. után futott be. Tehát a Maki ideje 11:10 lenne.

Egy mai 30-as cirkáló legnagyobb hossza 13,5 m. Így ezt a hosszot használtam a számolásnál. Hasonlóképpen mint a Nemere II esetében. A Maki testsebessége így 8,82 csomó vagyis neki a táv megtételéhez 9,5 óra szükségeltetik.

Ezek az adatok nem számolnak a gyengülésben rövidebb vízvonallal, a bójavételeknél a lassulással, a tihanyi csőben szinte biztos gyengüléssel és a rajt utáni gyenge széllel.

Összehasonlításként, amikor 2003-ban a Lisa a nem hitelesített (mert a pálya 7,5 km-rel rövidebb volt) 9:26-ot futotta, akkor a mai Nemere II. 10:56-ot, a Regulus, mint a legjobb 30-as 12:15-öt ment. Az ekkor mért adatok szerint hasonló széljárás volt, de gyengébb. Optimálisan a Nemerének itt kellett volna még közel 25 perc, hogy ezt a plusz utat megtegye, ha a pálya teljes.

Tudjuk még, hogy nagyon hasonlított az 1991-es Kékszalag is szélviszonyaiban az 1955-ösre. Azon már én is részt vettem és úgy emlékszem, hogy különösebb megeröltetés nélküli félszeles menet volt oda és vissza is. Akkor ment a Nemere II 12 órát. És a rajt után kezdett el fújni az északi szél itt is. Költői kérdés, hogy tudhatott-e az 1955-ös Nemere II, ami akkor korának csúcshajója volt az 1991-es Nemere II-nél, ami akkori korszakának végét járta 1 óra 20 perccel rövidebb időt menni erősebb szélben?

Ezek persze csak számok, adatok, de a fentiek alapján egyet biztosan kijelenthetünk, hogy a Nemere II. elméletileg képes volt megtenni a távot 10:40 alatt, míg a második helyen befutó Maki is 11:10 alatt.

Legközelebb megkérdezünk néhány embert a mai vitorlássport alakjai közül, hogy mit gondolnak a témában.

folyt.köv.

4. rész

Amit érdemes tudni, az az, hogy a nap 20:31-kor ment le aznap.

A korabeli beszámolók és fényképek azt mutatják, hogy a Nemere II világosban futott be. Ez azt jelenti, hogy a Népsport korábban bemutatott számában a feltüntetett befutási időpont biztosan hibás, hisz 21:20-kor  szinte biztosan komolyan sötétedett már.

Persze ez az idő is jelentős rekord lett volna akkor, hiszen 1951-ben szintén  a Nemere II. 14 óra alatt tette meg a távot. (az már mellékzönge, hogy az elfogadott idő és a nem hivatalos beszámolók között 1951-ben is volt 2 óra eltérés)  Már elég jól látszik, hogy az akkori sajtó nem volt a pontosság mintaképe. Nézzük azért meg, hogy mit írtak még 55-ben:

Szabad Nép 1955.Július 25. – A cikk szó szerinti idézete

A Balatoni Kékszalag vitorlásverseny eredménye

A Balatoni Kékszalag vitorlásverseny szombaton reggel elindult mezőnye nagyszerű versenyt vívott. Az időjárás mindvégig kedvező volt, és a viadalon az eddigi legjobb eredmények születtek. A nagy hajók csoportjában 65 hajó vett részt. A mezőny a Balatonfüred – Balatonkenese – Siófok – Keszthely – Balatonfüred távot tette meg. A versenyt harmadszor is Németh István nyerte meg. A csillaghajók első ízben kiírt versenyében Szemes György bizonyult a legjobbnak. Ebben a legjobbnak. Ebben a hajóosztályban az indulók a Balatonfüred – Balatonkenese- Siófok – Balatonföldvár- Balatonfüred útvonalon versenyeztek.

Nagy hajók: 1 Németh István (Bp. Vasas) Nemere 11 óra 30 perc, 2. Farkas (Bp Vasas) 12 óra, 3. Gál (Balatonalmádi Építők) 12:10. Csillaghajók 1. Szemes György (Bp. Törekvés) 2. Galambos (Bp. Vasas) 3. Tolnai (Balatonfüredi Vasas).

És van itt egy beszámoló a Szabad Ifjúságban, ami alapjaiban különbözik az előző beszámolóktól. Itt mintha az újságíró személyesen is a helyszínen lett volna és úgy írta meg beszámolóját. Bár ez a cikk is tele volt tévedésekkel.

Szabad Ifjúság cikk 1955. Július 26. – A cikk szó szerinti idézete

A BALATON KÉK SZALAGJÁÉRT

„FÚJT A SZÉL ÉS VITORLÁZTUNK” – csak ennyit mondott Németh István a Bp. Vasas versenyzője,

a „Balaton kék szalagjáért” lefolyt vitorlásverseny győztese a verseny után.

A Nemere II. kormányosa (a hajó 75 négyzetméteres cirkáló, legénysége nyolc fő) a hét végén harmadszor nyerte meg kedves hajójával a „magyar tenger” hagyományos versenyét. Ideje -11 óra 21 perc -az eddigi legjobb teljesítmény, több mint egy teljes órával jobb az előző csúcseredménynél, amit szintén ő tartott. Olyan kedvező volt a széljárás, mint még sohasem: szinte végig heves északi szél fújt, ez röpítette előre a hajókat. Ezúttal nem volt szüksége „cirkálásra”, mint az előző, két esztendeje lezajlott „kék szalag”-versenyen.

(Cirkálásnak azt nevezik, amikor a kedvezőtlen szélirány miatt cikkcakkban kell vitorlázniok a versenyzőknek, hogy a széliránnyal átellenben lévő célba jussanak.)

Szinte a legeszményibb egyenes vonalon vitorlázhattak Némethék a Füred-Kenese-Siófok-Keszthely-Füred útvonalon. Némethék kiemelkedő tudására jellemző, hogy indulás után rögtön az élre álltak és Alsóörsnél már vezettek.

„ÉS AKKOR ELTÖRÖTT A BUM” – ezt nem Németh Istvánék mondják, hanem a többi vitorlásversenyző számol be így a verseny legkritikusabb pillanatáról. Hiszen ritka dolog, hogy a „bum”, vagyis az alsó vitorlarúd eltörik, heves, erős szél kell hozzá. (Ebben, mint már írtuk, nem volt hiány.) Németh István maga is bevallja, hogy abban a pillanatban, amikor hatalmas reccsenés jelezte a bajt, gondolatban már elbúcsúzott az elsőségtől, a vitorlásversenyzők számára legnagyobb sikert jelentő „kék szalag”-tól.

Lehetetlennek látszott az erős szélben kijavítani a törött vitorlarudat. A Nemere II. legénysége azonban megpróbálta a lehetetlent.

Minden erejüket megfeszítették, hogy megbirkózzanak a széllel, amely most is fújt. Verejtékes munka volt, de – sikerrel járt.

Ezután már „csak” vitorlázniok kellett. A kenesei bólyánál hét perc, a siófokinál 14 perc a tihanyi szorosnál már 20 perc volt Némethék előnye, s a keszthelyi bólyánál már azt is lehetett látni, hogy remek idővel nyerik a versenyt, az eddigi legjobbal a Balaton kék szagjáért folyó küzdelmek során. Az idei, tizedik versenyt különösen nagy érdeklődés előzte meg:

Kíváncsian várta mindenki, hogy Németh István, az 1951-es és 1953 győztes folytatni tudja-e sikersorozatát?

Hát tudta, hiába törött el a „bum”, ez sem tudta megakadályozni a Bp. Vasas kiváló versenyzőjét abban, hogy az első helyen végezzen.

Ezzel eddig egyedülálló eredmény ért el, mert rajta kívül még nem volt senki, aki háromszor győzött volna és így hat esztendeig díszíthette volna hajójának árbocát a félméter hosszú, arannyal átszőtt kék selyemszalaggal.

SZEMES GYÖRGY HAJÓJÁNAK ÁRBOCÁN is leng a kék szalag, a „réginek” pontos mása. Szemes György, a Bp. Törekvés versenyzője nyerte ugyanis versenyzőtársával, Papp Lászlóval, a csillaghajók „kék szalag” versenyét. amelyet az idén először írtak ki. A csillaghajók külön „klaszszist” jelentettek a vitorlasportban. Azt mondják, hogy ami az 500 kcm-es versenygép a motorversenyeken, az a csillaghajó a Balatonon. Remekül lehet vele menni, de nagyon kell tudni vitorlázni a kormányosának. Szemes György tud…

A második helyezett Galambos Jenő sokáig vezetett, de náluk is, akárcsak Németh cirkálóján, eltörött az alsó vitorlarúd.

Ők nem tudták megjavítani, de két versenyzőtársa, Simon Károly és Vígh Gyula sokszor derékig a vízbe hajolva fogta, úgyhogy végül is – ha nem is győztesen – szép helyezés birtokában búcsúzhatott a Balaton legnagyobb versenyétől.

A „KÉK SZALAG” sorsa tehát két esztendőre eldőlt. Két esztendeig csak álmodhatnak róla a vitorlázók, kivéve természetesen Németh Istvánt és Szemes Györgyöt, akik ha felnéznek az árbocra és ott látják  lengeni a kák selyemszalagot, nyugodtan megcsíphetik karjukat: nem álmodnak.

Az utolsó meglelt “beszámoló” igen szűkszavú.

Magyar Nemzet cikk 1955. Július 26. – A cikk szó szerinti idézete

Vitorlázás: Balatoni kékszalag verseny:  1 Németh I.

Abban az évben Magyarországon hét országos lap volt. Ebből kettőben semmiféle hír nem volt a versenyről, a többi ötöt fentebb olvashatták. Az ötből négy ír az időről. Négyből három  rekord idejét 11:30-nak írta. Egy, a Szabad Ifjúság pedig 11:21-re. Az ember azt gondolná, hogy ez az időpont biztosan nem jó. Viszont ez egy perc híján összecseng a Népsport befutási idejével.

Na most mi lehet a helyzet és honnan származik a 10:40? Segítséget kértünk az Országos Meteorológia Szolgálattól, hogy milyen idő volt akkor és végeztünk néhány számítást, hogy egyáltalán megfutható lehetett ez a rekord.

Ez a következő részben olvasható.

folyt.köv.

Forrás: 

3.rész

A verseny kimenetelével kapcsolatban már szívrepesve vártuk az első nyomokat.

Ezt a  Népszava szállította. A dolog persze nem volt meglepetés, mert ennek a számnak az ismerete keltette fel bennünk a kételyt a rekordidő hitelességével kapcsolatban. Tehát ezt kerestük legelöbb. Íme:

Népszava cikk 1955. július 26.


– A cikk szó szerinti idézete

Németh István örökös védője lett a balatoni  „Kék szalag”-nak

A balatoni >Kék szalag< vitorlásverseny szombat reggel rajtolt Balatonfüredről.

Az időjárás az első két órától kedvező volt és míg a múlt évben 40 óra volt szükséges a Balaton körbehajózásához, addig az idén a győztes hajó 11,30 óra alatt tette meg a körülbelül 200 kilóméteres távot.

A nagy hajók csoportjában – 65 hajó közül – Németh István (Bp. Vasas), a Balatonfüredi hajógyár  művezetője, >Nemere< nevű hajójával nyerte meg a versenyt. Ezzel végleg megszerezte a  >Kék szalag<-ot és a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vándorserlegét.

A nagy hajók versenyével egyidőben, kisebb távon, bonyolították le a csillaghajók  első ízben kiírt versenyét. Ebben Szemes György bizonyult a legjobbnak.

Kép: A Bp. Vasas Kékszalag vándordíjas vitorlázóversenyén a vezető hajó a keszthelyi fordulóban

Mint látható ez a cikk is 11:30-as időről ír. Egy nyom nem nyom reméltünk találunk mást is, ami megerősít minket. Meg is jött:

Népsport cikk 1955. Július 25.


– A cikk szó szerinti idézete

Németh István harmadszor is elnyerte a balatoni kékszalagot

Szombaton reggel rajtolt Balatonfüreden a 10. balatoni kékszalag-verseny nagyhajós mezőnye.  A gyönyörű nyári időben, gyenge szélben 65 cirkálón és túrahajón mintegy 300 versenyző vágott neki a több mint 200 km-es távnak.

A feladat a Kenese, Siófok, majd Keszthely előtt elhelyezett bóják kerülése után a legrövidebb idő alatt bevitorlázni a balatonfüredi célba. A gyenge szelet a délelőtti órákban, amikor a

a mezőny Csopak-Alsóőrs magasságában haladt, hirtelen erős északi szél váltotta fel, s ez kitartott egész napon át.  A résztvevők nagyszerű versenyt vívtak, 11 óra előtt kerülték a kenesei bóját, majd nemsokára a siófokit. Itt már Németh István vezetett, sőt Siófok után a 75 köbméteres cirkáló előnye már közel 3 km volt. Az első hajó innen nem egészen öt óra alatt ért el Keszthelyre, s Németh 15,55-kor kerülte a bóját. Előnye ekkor közel fél óra volt. A célba 21.20 perckor futott be a győztes hajó s ezzel új kékszalag-csúcsot állított fel: 11 óra 30 perc alatt vitorlázta körbe a Balatont.

Másodiknak Farkas László (Bp. Vasas) futott be 21.50 perckor Maki nevű hajóján, majd kisebb-nagyobb időközökben a többiek.

A 10.balatoni kékszalag-versenyben:

1 Németh István (Bp. Vasas) Nemere II nevű hajóval,  2. Farkas L. (Bp. Vasas) Maki r. h.,  3. Gáll (Balatonalmádi Építők) Tabu n.h., 4. Horváth L. (Balatonfüredi Vasas) Kékmadár n. h., 5. Szabó A. (Bp. Törekvés) Viking n. h., 6. Horvátj B (Bp. Vasas) Addio nevű hajóval.

A versenyosztályok győztesei. 40-es: Gáll. 30-as: Farkas L., 22-es: Kupecz (Bp. Vasas) Jómadár n.h., Európa 30-as: Jankovics (Bp. Törekvés) Pinguin n.h., 50 Dulácska (Bástya VTSK) Kenesén n. h., 25-ös Szabó A.

A csillaghajók első ízben vettek részt a kékszalagon, de lényegesebb rövidebb távon. (Füred-Kenese-Siófok-Földvár-Füred)

Félórával rajtoltak a nagyhajók után és hamarosan utolérték a nagyhajós mezőnyt. Már az első kilómétereken Szemes, Galambos és Bókay megugrottak a mezőnytől, s ebben a sorrendben vették a kenesei bóját. Siófok előtt Tolnay lett a harmadik (70 perc volt Szemes ideje Kenese és Siófok között)

Földvár után a szél időnként már viharos erejű volt, s a versenyzők kénytelenek voltak csökkenteni a hajók vitorlázatát. A Tiszta cirkáló szakaszban Galambos utolérte a végig vezető Szemest, de vitorlafa törés miatt előzni már nem tudta. A Győztes hajó 15.55 perckor ért a célba.

A Csillaghajók kékszalag-versenyében: 1 Szemes György dr., versenyzőtársa Papp László (Bp Törekvés), 2 Galambos vt. Simon (Bp. Vasas). 3 Tolnai vt. Erdélyi (Balatonfüredi Vasas), 4 Bókay (Bp, Honvéd),  6 Zombory (Bp Honvéd)

Már majdnem örültünk, de egy apró adat hiteltelenné tette az egész cikket és a 11:30-as időt is. Ha a Nemere II. 21:20-kor futott be, akkor nem lehet az ideje 11:30, hanem 50 perccel rosszabbnak kéne lennie. Persze konkrét információnk nincs a rajtról de arról sem hallottunk, olvastunk semmit, hogy bármi megváltozott volna. A rajt időpontját egyetlen újság egyetlen beszámolója sem említi. Viszont találtunk erre hivatkozást a Népsport egy korábbi számában.

Népsport cikk 1955. Július 21.


– A cikk szó szerinti idézete

-Balatonfüred. A „Kékszalagot” Németh István (Bp.Vasas) védi a Nemere II nevű cirkálóval s rajta kívül szinte valamennyi cirkáló ás túrahajó nevezett a versenyre. Ezúttal első ízben rendezik meg a csillaghajók Kékszalagjáért vívott túraversenyt a Balatonfüred-Kenese-Siófok-Balatonföldvár-B.füred távon. A nagyhajók rajtideje 9 óra. a csillaghajóké 9.30.

Ha elfogadjuk, ez alapján, hogy a rajt 9-kor volt, akkor a 26-i Népsport cikkében szereplő befutási időpont azt jelentené, hogy a Nemere II ideje nem 10:40, nem is 11:30, hanem 12:20 Persze elképzelhető az is, hogy az újságíró félrehallott valamit az akkori telefonvonalakon és 9 óra 20 perc befutási időpontot írt 19:20 helyett. Belátható, hogy ezt mondjuk, egy telefonon könnyen félre lehet hallani. Akkor viszont az idő 10:20, ami meg sokkal jobb is, mint a 10:40.

Na most mi az igazság?

folyt.köv.

2.rész

Panaszkodtunk volna, hogy alig volt hír a versenyről abban az időszakban.

Erre azért a Népsportban találtak gyorsan rácáfoltak és a versenyt megelőző napon is találtunk hírt és késöbb is.

Népsport cikk 1955. Július 22.- A cikk szó szerinti idézete

200 km-en a Balaton kékszalagjáért!

Szombaton reggel Balatonfüreden előreláthatólag a Balaton összes cirkálója és túrahajója rajthoz áll, hogy tizedszer vegyen részt a legnagyobb hazai vitorlás túraversenyen, amelynek győztese elnyeri a Balaton kékszalagját.

Hankóczy Jenőnek, a magyar vitorlássport egyik úttörő ötlete nyomán első ízben 1934-ben rendezték meg a versenyt a balatoni kékszalagért. Ez a verseny a túravitorlázást, a hajózást „olvashatatlan szövegrész”vesebben a leggyorsabb hajózást hivatott népszerűsíteni. A tengeri kékszalag versenyek mintájára az egész Balaton körülvitorlázásával dől el, hogy melyik hajó árbocának csúcsán lobog két esztendeig a félméter hosszú, arannyal átszőtt kék szalag.

A felszabadulás előtt öt alkalommal rendezték meg a nagy túrát s ezeken a legjobban Kovács Béla szerepelt, aki  22-es versenyjolléval kétszer lett a szalag védője és több második- harmadik helyet is szerzett. A felszabadulás után után, az első kék szalagot – 1947 ben – Tóth Kálmán nyerte el, majd két esztendővel később Mihálkovics János lett a védő 30 as cirkálójával. Az utolsó  két kék szalag versenyen, Németh István győzött, a Nemere II nevű cirkálóval és így immár négy esztendeje védi a szép díjat.

A Balaton kékszalagjáért vívott verseny távja kb 200 km, útvonala: Füred – Kenese  – Siófok – Keszthely – Füred. Ez a táv ellenszél esetén, amikor a hajók cirkálni kénytelenek, sokszor 230-250 km-re is megnő, amit versenyszerűen végig vitorlázni hatalmas teljesítmény. A versenyzés ideje természetesen az időjárástól függ. A legjobb időt 1951-ben Németh István érte el: tomboló viharban 14 óra alatt vitorlázta körbe a Balatont. A „leglasúbb” győzelem is az ő nevéhez fűződik, két esztendővel később közel 40 óra alatt ért célba a győztes hajó. A legérdekesebb versenyt – 1936-ban Kovács Béla nyerte 32 óra alatt, ekkor a mezőny zöme majdnem másfél nappal később ért a balatonfüredi célba.

Az idén első ízben írták ki a csillaghajók kékszalag versenyét, de lényegesen rövidebb távon. Így egy újabb hajóosztály nagyszámú versenyző-gárdája vehet részt a Balaton legnagyobb túraversenyén, amely állóképességében, szélismeretében, hajózában s elsősorban versenyzésben teszi próbára a résztvevőket.

A verseny napján is megjelent egy híradás.

Népsport 1955. Július 23.


– A cikk szó szerinti idézete

Megkezdődött a küzdelem a Balaton kékszalagjáért

A Balaton kékszalagjáért kiírt hagyományos vitorlás túraverseny szombaton reggel kezdődött. A balatonfüredi rajthelyen gyönyörű napsütéses időben összesen 65 versenyző állt rajthoz a különféle kategóriákba tartozó hajókkal. Köztük volt Németh István is, aki a legutóbbi két kékszalag-versenyen első helyezést ért el.

A különleges sporteseményre többszáz néző gyűlt össze a rajtnál, a kikötőben horgonyzó Beloiannisz kirándulóhajó fedélzetéről pedig több mint 200 külföldi vendég gyönyörködött a nagy vitorlás seregszemlében. A verseny résztvevői Balatonkenese vették útjukat, ahonnan Keszthelyre vitorláznak, majd a Balaton teljes megkerülésével térnek vissza a rajthellyel azonos célba, Balatonfüredre. (MTI)

Szerencsére a Népszava sem maradt el a verseny napján

Népszava 1955. Július 23.


– A cikk szó szerinti idézete

Ma rendezik meg a „Kék szalag” vitorlás versenyt

Ma rendezik Balatonfüreden a vitorlások hagyományos „Kék szalag”-versenyét. A kétévenként sorra kerülő viadalon a legjobb magyar vitorlásversenyzők szerepelnek. A „Kék szalag” vándordíjas versenyt az utóbbi két alkalommal Németh István, a Bp. Vasas versenyzője nyerte és ha most is győz, akkor végleg elnyeri a vándordíjat.

Mint látható az akkori lehetőségekhez képest rendesen be lett harangozva az esemény.

Az időjárás előrejelzések a versenyt megelőző napokban nem igértek nagyobb szelet. Az információk megbízhatóságra jellemző, hogy míg 21-én a Népszava az időjárás jelentését az alábbi fejléccel jelentette meg: „Kissé csökken a meleg” 22-én már azt írta, hogy „A meleg idő tovább tart” 23-án pedig „Meleg idő, záporok”

A verseny napján 26 fokot mértek Siófokon. De ez és az időjárás további részletei már a következő rész tartalma.

folyt.köv.

Bevezető

1. rész

Szeretnénk rögtön az elején leszögezni, hogy a cikksorozatunknak nem célja elvenni bármit is, esetleg megkárosítani, vagy bárkit is megbántani. Bár azt is tudjuk, hogy olyan témához nyúlunk, ami a magyar vitorlázás történetének talán egyik legérzékenyebb pontja.

Pusztán a kíváncsiság  hajtott bennünket és olyan eszközöket használtunk, amik bárki által elérhetőek, így például az Országos Széchenyi Könyvtár Mikrofilm tára, az Országos Meteorológiai Szolgálat archívuma, MTI archívum stb. Ezeket minden esetben pontos megjelöléssel fel is tüntetjük, majd bemutatjuk azok másolatát. Nem véleményt  és elméleteket gyártunk, hanem kérdéseket teszünk fel, objektív szempontok alapján, így mindenki saját maga  eldöntheti, hogy melyik tényt veszi figyelembe, melyik szimpatikusabb  neki. Cikksorozatunk végén megpróbálunk megszólaltatni olyan személyeket, akik napjainkban meghatározó alakjai a hazai vitorlás életnek, de teret kívánunk adni rendezett körülmények között a tisztelt olvasó részére is a véleménye kifejtésére.

Történetünk ott kezdődik, hogy Gerlóczy Péter segítségével sikerült rábukkanni Kádár Gábor családi archívumában a  ma fellelhető egyetlen mozgófilm részletre az 1955-ös Kékszalag rajtjáról. Az ennek kapcsán elindult beszélgetésből az is lassan körvonalazódott, hogy a köztudatban elterjedt rekord, -melyet akkor futott a Nemere II-  ideje talán nem is hiteles. Több jel is erre mutatott, így  megpróbáltunk utána járni ennek. A 10:40-es idő mellett felmerült egy 11:30-as is, bár elég halványan. A bizonytalanság felpiszkált minket és nagy lendülettel láttunk neki a keresésnek.

Az Országos Széchenyi Könyvtárban kezdtük a kutakodást és mikrofilmen kikértük az abban az időben megjelent összes országos sajtóterméket. Szerencsére ez nem okozott különösebb gondot, mert mindössze hét ilyen volt. Ismerve a kor előitéleteit a vitorlázással kapcsolatban, nem sok eredményre számítottunk, ennek ellenére amit találtunk, az bizonyos tekintetben felülmúlta a várakozásainkat.

folyt. köv.

Kezd bele a történések mesélésébe Varga Lajos, a 2015. november 20-án megdöntött Keszthely-Kenese távon teljesített időrekord verseny új csúcstartó egytestű hajójának, a Nelson Flottalízingnek a kormányosa, és a legénység egyik tagja, másod kormányosa Rauscenberger Miklós.

2013-ban már elindultak egy héten belül kétszer, akkor sajnos nem sikerült, de voltak bíztató jelek. Azóta sok víz lefolyt a Sión, Lajos egy új, a Flaar által tervezett és fejlesztett 26 lábas hajóval és a Quantum által erre fejlesztett vitorlázattal, töretlen eltökéltséggel hajszolta a rekordot.

Lajos



: A Keszthely Kenese vagy Kenese Keszthely rekordot 1921 óta futják. A katamarános éra óta több katamarán is megdöntötte a Majthényi Szabolcs kormányozta Fantomasso 2007-es rekordját a 3h 41percet. Jelenleg az abszolút rekordot az RSM DTM katamarán tartja 1h 57 perces, 2014-ben futott idővel. Az MVSZ 2015-ben készül új kiírást és eljárásrendet kialakítani a Rekord nyilvántartásához, ahol ésszerűen szétválasztásra kerülhet az egytestű és többtestű hajók által futott rekord nyilvántartása. A Nelson Flottalízing nyilvánvaló célja csak az egytestű rekord meghaladása lehetett.

Miklós

: Körülbelül két hete kaptam egy telefonhívást Lajostól, hogy november 14-én, szombaton menni kellene, mert jó szél mutatkozik. Most is szeretné, ha mennék, nem csak a korábbi közös próbálkozások okán, hanem mert a vitorlák fejlesztésében aktívan részt vettem. Nem volt kérdés, hogy szívesen megyek, hiszen a hajóban és a csapatban is éreztem a potenciált.

Aki ismeri Lajost, tudja, hogy nem viccel, azaz napjában többször nézte az előrejelzéseket, beszélt a meteorológussal, a vízimentőkkel, a BYC-el és velem is.

Sajnos, ahogy közeledett november 14., látszott, hogy az ígért szél nem jön meg, tolódik vasárnapra, és gyengül is, így szerdára halasztottuk a következő menet időpontját. Ez sajnos megint elmaradt, mert a szél mást gondolt, mint mi.

A meteo már emlegette a telet erre a hétvégére, így nekünk is szorult a hurok, dönteni kellett, mi legyen, nekivágunk, vagy marad a kísérlet a következő évre, amit természetesen ekkor már nagyon nem akartunk!

Lajos


:

Úgy tűnt az időjárás nem támogatja az ötletet. A reményteli előrejelzések sorra délibábként tűntek el a monitorról. Hol Kenese, hol Keszthely látszott alkalmas rajthelynek. Végül 18-án az addig délebbre jelzett délnyugati szél felkúszott egyre több modellen a Balaton vonalára. Horváth Ákos meteorológus először péntek du 4 óra körüli, majd péntek délelőtt már 19.30- 20.00 közötti leterjedő délnyugati szelet jelzett, ami a rajt időpontját figyelembe véve, 19h 50perc, tűpontosnak bizonyult. Az indulási időpont azt is jelentette, hogy a napszemüvegre csak akkor lenne szükség, ha még sötétebben szeretnénk látni a Balatont, mint amilyen lesz.

Miklós


: November 18-án merült fel először az éjszakai menet lehetősége is, egy 25-40 csomós délnyugatiban. Jeleztem Lajosnak, 40 csomó nappal is meleg, nemhogy éjszaka, szóval menjünk! Egy valamit kértem, hogy legyen profi kíséret, az se baj, ha vízen motorossal jönnek, és van a nevükben VMSZ.

Így alakult, hogy a hajót Lajos és Scharf Máté a VMSZ Rupert motorosával péntek reggel elvontatták Keszthelyre. Ekkor még volt egy ici-pici esélye a nappali menetnek. Mi (Pécsváradi Ákos és én) autóval mentünk Keszthelyre, 11 órára. Amikor megérkeztünk, látszott, hogy nem nagyon lesz nappali menet, ugyanis totál flaute fogadott minket.

Semmi gond, várunk! Irány a Keszthely Yacht Kikötő étterme, ahol előbb ettünk, majd ittunk, majd elkezdődött a meteorológiai oldalak bújása, közben pedig egyeztetés, a vízimentő srácokkal, akik az út során a biztonságunkra figyelnek majd és kísérnek minket.

Közben elkezdtük összerakni a hajót is, ismerkedni a kötelekkel, a szerelvények elhelyezkedésével, megbeszéltük a manővereket, az indulást, az érkezést, és azt hogy nincs mese, ezt a rekordot ma meg kell dönteni!

Lajos


:

A Snewisport, Kopasz Balázsnak köszönhetően ellátott bennünket GPS jeladóval így menetünk láthatóvá vált elvetemült vitorlás barátaink számára, akik szerint persze mi nem vagyunk normálisak. Summa summarum, azért sokakat mozgatott őrültségünk és izgatottan nézték a közvetítést, a befutónál pedig egy kisebb szurkolócspat is meglepett minket.

Miklós

: 16:00 óra után, sötétben húztuk át a hajót a keszthelyi mólóra, arra az esetre, ha a szél előbb megérkezne. De nem jött… Várakozással teli percek, félórák jöttek, ami gyakorlatilag az előrejelzési oldalak folyamatos elemzését jelentette és egyben a taktika folyamatos változtatását is. Végül az egy reff és fockos elindulás mellett döntöttünk, majd amint már megyünk, kitekerjük a reachert, és azzal haladunk el Györökig.

Fél 7 felé elkezdtek mozogni a fák elszáradt levelei, amit egyértelműen jó jelnek fogtunk fel, annál is inkább, mivel már nem keleti lengedezett, hanem a várt délnyugati. Gyors evés, a szerelés igazítása és a terv fixálása után Lajos elindult a hajó felé azzal, hogy 10 perc múlva kövessük és utána 5 perccel Máté – aki megnyerte a futó ember szerepét – legyen a vasútállomáson.

Így is lett. Ekkor már érezhetően friss szél fújt a keszthelyi mólón, elkezdtük hát a hajó előkészítését a rajtra (kikötőkötelek kézben, nagyvitorla felhúzva, fock is felhúzásra készen). Már minden készen állt, tudtuk, hogy a pecsételés is megvolt, izgatottan vártuk, mikor tűnik fel a futó a sötétben.

Életem leghosszabb 2,5 perce volt, de végre megérkezett Máté, hajó ellök, vitorla fel, veretés indul. Máté a nagy sprint után hajóba ugrott, közölte 19:49-kor pecsételtek a vasútállomáson, hajrá!

Mivel Lajos jobban ismeri a hajót és indulás után gyorsan kellett „gépészkedni”, megkaparintottam a kormányt, és a már kitekert reacherrel, az egyre vadabb szélben elindultunk a györöki csücsök felé. Eszméletlen élmény volt! Újra 470-esben ültem, a hajó nagyon kezesen reagált minden kormánymozdulatra, a pöffökben eszméletlen gyorsulásokat produkálva hamar elértük a 13-17csomós sebességet.

Itt kell megemlíteni, hogy a hajón milyen, a teljesítmény növelését szolgáló berendezések vannak. Először is a dönthető tőkesúly, ami 50 fokban kibillenthető a függőlegestől. Van két swert az árboc vonalában, ami főleg éles menetben hasznos, amikor a kiel kibillentése miatt kevés a laterál felület. És végül az aduász, a DSS. Én azt hiszem, ennek az eszköznek nagyon sokat köszönhetünk. 35 csomóban olyan biztosan lehetett vele gennakerezni, mintha 10 csomós szél lenne.

Lajos



: A DSS-ről : A Dinamic Stability System egy nem túl régi innováció a vitorlázásban. A vízszintesen kitolható szárnyprofilú lap segíti az egytestű hajó visszatérítő nyomatékának növelését és emelőhatásával csökkenti a nedvesített felületet is. 100 lábas Maxin és IMOCA 60-ason is alkalmazzák. A Balatonon a Flaar26RR az első fecske, és erre nagyon büszkék vagyunk!

Miklós


: A szél erősödése miatt sajnos nem tudtunk a györöki csücsök fölé menni, ezért úgy döntöttünk, hogy eltekerjük a reachert, és fockkal élesebben megyünk 300 métert. A szél velünk volt, mert erősödött, így sebességet alig vesztettünk. Miután kiértünk, azonnal felrántottuk a nagy gennakert, és elindult a veretés. Ekkor már nem én kormányoztam, a nagyvitorla shottját kellett kezelnem. A már említett DSS-nek köszönhetően, a hajó hátulján, nem az oldalán kellett ülnöm, így remekül láttam mindent. A Szigligeti-öbölben a szél immár stabilan 30 csomó körül fújt, szerencsére a várt irányból, így a gennakerrel kényelmesen tudtunk menni hossztengelyben. Ahogy távolodtunk a Keszthelyi-öböltől, megérkeztek a hullámok is. A hajó orra folyamatosan vágta szét az utolért hullámokat, hol a víz alatt volt, hol kétoldalt szökőkútszerűen 1-1,5m magasra csapta szét a vizet.

Mindezt sötétben! Félelmetes volt!

Lajos


:

A Szigligeti öblön keresztül úgy indultunk meg, hogy a szó bennünk akadt és a kétoldali vízfüggönyben szépen kiálló hajóorral verettünk valószínűtlen tempóban. A sebességmérő 21.8 csomós sebességet is mutatott. A szélmérőnek ne higgyünk, mert 38 csomó is látszott rajta. A technikai megjegyzéseken kívül elsőként Scharf Máté szólalt meg, aki a lékocsi hídon hátul ülve közölte: Megástuk a saját sírunkat. Rausch Miki javasolta, hogy negatív megjegyzését felejtse el gyorsan

.

Miklós


: Badacsonyig – amit röpke 50 perc alatt el is értünk – nagyjából mindenki megszokta a tempót és a körülményeket, és az adrenalin szint is normális közelébe csökkent. Badacsony után, egy szerencsétlen hullámkombináció és ennek nem megfelelő lereagálása miatt, a hajó orra kb. 2m mélyen beleállt az előtte tornyosuló hullámba, lelassult, és felélesedve kitört, és feldőltünk. Gennaker lobog, nagyvitorla kiengedve, a hajó az oldalán feküdt. Szerencsére mindenki észnél volt, így senki nem esett a vízbe, ezzel megmaradt az esély a továbbhaladásra, már csak valahogy le kellett ejteni. Gyors utasítások, alba elenged, gennaker shottal egyetemben, majd a megfelelő pillanatban határozott ejtéssel a hajó felállt, és elindult. Gyorsan történt minden. A csapat profizmusát, lélekjelenlétét mutatja, hogy azonnal álló gennakerrel rohantunk tovább a rekord felé. Miután mindenki megnyugodott, átbeszéltük röviden mi volt a gond és tanulva a hibából mentünk tovább.

L


ajos


:

A feszültség innentől jelentősen csökkent bennünk, csak Tihanynál pörögtünk fel újra. Tihany előtt éreztem, hogy a hullámvölgyek kezdik megfogni a hajót és már nem tudjuk könnyen áttörni a hullámokat. Ejtéssel próbáltam további mélységet szerezni, hogy a genakker levételét elkerüljük. Rausch jelezte, hogy ez nem Regina és élesebben menjünk. Bízva rutinjában és az előre megbeszéltekben ismét kormányoscsere következett. A hullámokra intenzíven kormányozva, Máté kemény grósz pumpálásával gyönyörű élesedéseket és ejtéseket mutatott be Miki. Zajlott a kormányoslecke haladóknak, és haladtunk is. Pécsváradi Ákosról ideje megemlíteni, hogy leszögelte magát az éppen aktuális luvcsörlő mellé és szinte észrevétlenül, komoly koncentrációval, szépen trimmelte az éppen elől fennlevő szövetdarabot, emellett rezzenéstelenül tűrte a kormányosok időnként túlfutó adrenalinszintjét és sporttársi kommunikációját. Ezt a pozíciót csak háromszor hagyta el, aminek egyszerű oka éppen aktuális esésünk volt. Ezek közül az elsőben szenvedtük el egyetlen technikai sérülésünket, Ákossal ketten szépen letörtük a luvkorlátot, a dynema kötél azért megtartott.

Miklós

: Tihanyt alig kevesebb, mint 2 óra alatt elértük el, úgy is, hogy kétszer még felszaladt a hajó, de időt alig vesztettünk, mert szinte azonnal le is tudtunk ejteni, és tovább robogni.

Ezek optimizmussal töltöttek el bennünket, de tudtuk, nem lehet lazítani, mert egy másodperc kihagyás is nagyon komoly következményekkel járhat.

Közben az előzetes megbeszélésnek megfelelően rotáltuk a csapatot, azaz a kormányosi poszton Lajos és én osztoztunk, míg a grószshottot hol Máté, hol Lajos, hol én kezeltem.

Tihanyhoz közeledve a már megszokott kísérőtávolságot elhagyva a Rupert, felkapcsolt reflektorokkal előresietett. Mi nem tudtuk miért, de ők pontosan látták a radaron, hogy egyenesen valami hatalmas jármű felé haladunk. Kisvártatva mi is megértettük hova volt ez a nagy sietség, a VMSZ előre ment, hogy felhívják a figyelmünket az utunkban lévő tetemes méretű uszályra, mely így is okozott némi meglepetést.

A Tihanyi csőbe én vittem a hajót, és az előzetes megbeszélésnek megfelelően a könnyebb manőverezhetőség érdekében tudtuk, eljön a pillanat, amikor búcsút intünk a hátszélvitorlának, bár akkor azt hittük csak átmenetileg.

A szoros hozta magát, a szél megerősödött és mi rohantunk a déli bójasor felé, ezért gyorsan le kellett kapni a gennakert. Gennakeres halzolásról szó sem lehetett ilyen szélben.

Ez a manőver teljesen jól sikerült, Máté, Lajos és Ákos lekapták, mint egy zsebkendőt.

Reacher kiteker – elvégre rekordért megyünk – majd jött a halzolás, és ekkor elkövettük a második hibánkat. A halzolást megpróbáltuk egyetlen nagyvitorlával végrehajtani, ami addig ment is, amíg a baum a hajó hossztengelyébe ért. A manőverhez a reachert be kellett tekerni, azonban a megbeszélés ellenére valamiért nem húztuk fel a fockot. Ez azt eredményezte, hogy, a csak a nagyvitorlán ébredő erő, a hajót kezelhetetlenül luvgeerig-é tette. Ezt tetézte még, hogy a halzolás után, a nagyvitorla egy elakadás miatt nem ment ki időben, így azonnal felluvoltunk. Semmi gond, így is lehet halzolni, már csak le kellene ejtenünk, ezek jártak a fejemben, miután láttam, mindenki a hajóban van és épségben.

Lajos


:

A hajózási útban esés, talpraállás, genakkerlevétel, halzolás belefért 3 percbe. Ezalatt Miki barátunk eldobta hangkészletének 80% –át. Nemcsak a fejében jártak a gondolatok,tudtunkra is adta, hogy ott és akkor mit gondol. Idővel nagyon jól álltunk a nettó vitorlázott idő bőven 2 óra alatt volt.

Miklós

: A piruettet követően hamar újra kijött a reacher és mentünk az északi part felé, Csopak irányába. Ezt tudatosan választottuk, mert tartottunk tőle, hogy a Kenese – Akarattya magaspart megemeli a szelet, és rossz lett volna délről, a parttal majdnem párhuzamosan, a gyengébb szélben menni, így inkább a legrövidebb megközelítését választottuk az említett gyengülésnek. Minél jobban merőlegesen megyünk a partvonalra, annál kevesebb időt töltünk a gyenge szélben. Csopak előtt meghalzoltunk, és az északi parttal párhuzamosan ismét mentünk a keleti part irányába, jó szélben és jó szögön.

Ekkor tudtuk, hogy kicsivel több, mint egy óránk van elérni Kenesét, ami már gyengébb szélben is sikerült más hajókkal, szóval, ha nagy grimbusz nincs, meglehet a rekord.

Természetesen a szél kicsit mögénk fordult, így olyan volt, mintha Kenese egy nagyon jól kirakott hátszélszakasz végét jelző bója lenne, egyik takkon sem tudtunk Kenesére menni.

Sebaj, a cél lebegett a szemünk előtt, csak arra figyeltünk, hogy a hajó a lehető leggyorsabban haladjon. Időközben volt több halzolás, de nem történt semmi különös, így említést nem érdemelnek. Hacsak az nem, hogy eddigre már nagyon magabiztosan tudtuk végrehajtani ezt a manővert.

Lajos


:

A csökkenő szélben a sebesség érdekében szépen két menetben felmentünk teljes méretű grószra.

Miklós


: A legnehezebb percek azok voltak, amikor már a kikötő szája felé tartottunk és a gps-en látszott, hogy 3-6 perc van az érkezésig, de a szél folyamatosan gyengül. Már csak 13-16 csomó volt, azonban az időből látszott, hogy egyáltalán nincs veszve semmi. Sőt! Az utolsó méterekre mindenkinek sikerült az izgatottságán úrrá lennie és inkább újra átvettük, hogyan, hova kötünk ki, mik a prioritások és a futó embert bíztattuk, ne kímélje magát.

A kikötőtől délre lévő strand előtt volt az utolsó halzolás, így balcsapáson érkeztünk a kikötő külső mólójára. Reacher beteker, hajóval a partot becéloz, Máté ugrik, Áki elkapja a partot, Lajos ledobja a nagyvitorlát. 2015.11.20. 23 óra 35 perc.

És a csönd….

Ezt leírni nem tudom, aki ment már majdnem 4 órát 15-21 csomós sebességgel, ahol a víz is hangos, a felcsapódó hullámokról nem is beszélve, csak az tudja, milyen ez a csönd. Meg az, aki már borult hajóval. Ott is az egyik pillanatban még harsogás, izgalom, aztán egyszer csak csönd, vagyis inkább a víz bugyogása, amit az ember hall a víz alatt, de mindenképp egy kicsit megdermesztő és hirtelen állapotváltozás…

Máté dolga most az, hogy minél gyorsabban elérjen a kenesei vasútállomásra. Ő fut, rohan, ezt még láttuk, rápillantottunk az órára és már tudtuk, megvan!

Már csak a pontos rekordidő volt a kérdés.

Lajos



: A hajót elhúztuk biztonságos kikötőhelyre, addigra érkezett meg Máté, a néhány tagú szurkolóseregünkkel együtt és fülig érő szájjal kiáltotta, 3 óra 19 perc az új rekord, amit a Nelson Flottalízing Flaar 26RR hajó és kis csapatunk tart innentől!

A papírra végül is 23:38-kor került pecsét a vasútállomáson. Az indulás 19:49-kor volt, a befutó pecsételésig eltelt 3 óra 49 perc, de ebből, a szabályok értelmében jóváírnak 30 percet, így jött ki a 3:19-es menetidő.

Miklós

: Nagyon jó érzés volt! Lajos ötödik, jómagam harmadik, Ákos és Máté első próbálkozása volt!

Jókedvű beszélgetés közben a hajó leszerelése következett, de cseppet sem fáradtan! Az még várat magára, egyelőre az adrenalin dolgozik a testekben.

Lajos



: Itt kell megemlítenünk, hogy a jórészt 25 csomó fölötti szélben, 9 fokos vízben, több mint 3 órán át tartó éjszaki vágtatás során gyakorlatilag semmi kár nem keletkezett, sem a hajóban, sem a vitorlákban. És ez mindannyiunk számára büszkeség!

Nagy köszönet a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának, a Rupert legénységének, Szedlák-Kun Péternek, Soós Istvánnak és Fessler Gábornak a helytállásért, a profi, és bizalmat adó kíséretért. Köszönet a Keszthelyi Yacht Kikötőnek is a vendéglátásért, és hogy elviselték, hogy megszálltuk az éttermüket.

És végül a csapat még egyszer: Varga Lajos, Rauschenberger Miklós, Pécsváradi Ákos, Scharf Máté.

Folytatása biztos következik…

Fotó: Cserta Gábor

Hihetetlen, de megcsináltunk: 1 óra 57 perc a Balaton hosszanti átvitorlázásának új rekordja, amely 2014. október 24-én dőlt meg, a rekordot az RSM DTM Sailing Team GC32-es katamaránja állította be, a korábbi idő így 25 perccel került megjavításra, amelyet a kétárbocos Fifty-Fifty katamarán tartott.

Mindenek előtt kezdjük egy kis történeti áttekintéssel, hiszen fontos tudni miről is szól ez a verseny:

A Kenese – Keszthely Rekordverseny a legrégebbi, ma is élő vitorlásverseny hazánkban. E versenyen a rekordfutás szabályai az 1921-es kiírás óta nem változtak, s ezen a Magellán Klub – a hagyományokhoz híven – a jövőben sem fog semmit változtatni.

Az 1920-as évek legelején a Balatoni vitorlázók egy csoportja hiányolt egy hosszú távú versenyt a tavon. Ezen igény alapján határozta el a Balatoni Yacht Klub választmánya 1921. április 15-én, hogy kiírja a Kenese-Keszthely Rekordversenyt. A kiírás a Magyar Yacht 1921. júniusi számában jelent meg:

„A Balatoni Yacht Club központja saját tagjai részére a folyó 1921. évre Kenese-Keszthely rekordversenyt ír ki, melynek feltételei a következők: A verseny nem lesz csoportos, hanem egyéni, tehát bármely clubtag egyedül indulhat, bármilyen típusú tőkesúlyos, avagy uszonyos, de csakis fedett hajóval. Az indulás akár Keneséről, akár Keszthelyről történhetik. A menet napját és idejét a versenyző tetszése szerint választhatja. Az indulásra jelentkező ebbeli szándékát a clubkapitánynál idejében bejelenti és tőle versenyigazolványt kér. A versenyigazolvány tartalmazza: a hajó nevét, legnagyobb hosszát, szélességét és vitorlafelületét, az indítás és érkezés idejének igazolására szánt helyet, végül a jelentkező azon nyilatkozatát, amelyben becsületszavára kijelenti, hogy a menetidő tartama alatt hajóját sem motorikus erővel, sem egyébként nem vontatta. Az indulás és érkezés idejének igazolása úgy történik, hogy a versenyző a kenesei, illetve a keszthelyi állomásfőnökkel percnyi pontossággal, tintával feljegyezteti azon hivatalos MÁV-időpontot, amely időpontban a versenyző indulása előtt illetve érkezése után közvetlenül az állomásfőnöknek versenyigazolványát átnyújtja. Tehát nem a vízen indulás és érkezés időpontja szögezendő le, hanem a versenyzőnek a szárazföldön és pedig a vasúti állomás épületében az állomásfőnök előtt történt jelentkezésének időpontja, amelynek hitelességét a két állomás főnöke szintén becsületszóval erősít meg. Az állomástól a hajóig, érkezésnél pedig a hajótól az állomásig tartó időveszteség minden egyes versenyzőnél oly módon nyer megtérülést, hogy e címen a két igazolt időpont közötti őszidőből 30 perc lesz megtérítve és az ily módon 30 perccel rövidített őszidő tekintendő menetidőnek. A clubkapitány gondoskodik arról, hogy a két állomásfőnök idejében megkéressék az igazolások teljesítésére, amely kérelemmel egyúttal ezen versenykiírásnak egy nyomtatott példánya lesz a két állomásfőnöknek megküldve, akiknek lekötelező szívességéért ezúton is előre köszönetet mondunk. Ezen rekordversenynél handicapolás nincsen, tehát csak az abszolút gyors, mégpedig a három leggyorsabb hajó kap jutalmat (hajóplakettet), ezek is csak azon esetben, ha menetidejük 24 óránál nem több. Egy versenyző a folyó évben legfeljebb kétszer indulhat. A folyó évben elért legjobb idő lesz az 1922. évi hasonló kiírás minimális ideje, a rekord, amelyet lehetőleg javítani kell

[1]

.”

A rekord, amelyet lehetőleg javítani kell

A korhű versenykiírás alapján tehát röviden arról van szó, hogy tetszőlegesen Keszthelyről vagy Keneséről is neki lehet vágni a távnak, ez szabadon eldönthető. A döntést követően irány a vasútállomás, amíg a csapat a hajóval a keszthelyi vagy a kenesei mólójánál várakozik. A csapat egyik tagja a vasútállomáson pecsételtet, időt és aláírást kér a jegypénztárnál, aztán spuri a kikötési ponthoz, beugrás a hajóba.

Ezt követően a lehető leggyorsabban végig kell vitorlázni a távot, gyors kikötés, egy csapattag ismét nyakába veszi a lábát és futás megint a MÁV vasúti jegypénztárhoz: pecsét, időrögzítés (óra, perc) aláírás és nagy mosoly, öröm vagy jön az „aztakutyafáját legközelebb ismét megpróbáljuk”, persze ennél lehet cifrább gondolat is, nekünk minden esetre az előbbi jutott.

Eddigi rekorderek, a teljesség igénye nélkül

A legelső rekord a Pelso nevű jolléhoz kötődik, amely 1921-ben erős északi szélben Keneséről indulva 7 óra 12 perc alatt ment végig, a tiszta ideje tehát 6 óra 42 perc lett. Számos rekord született azóta, az egytestű rekord Majtényi Szabolcs és csapatához fűződik, akik 2007. októberében Assoval állították fel a 3 óra 41 perces kompenzációs idővel csökkentett rekordot, ami igen csak jó időnek számított.

Eltelt négy év, 2011-et írunk, amikor Rajnai István csapata a HUNCAT típusú katamaránnal közel 1 órát javít a korábbi rekordon, az új rekord ekkor kerül először 3 óra alá, a rekordidő pedig 2 óra 42 perc lett. A HUNCAT Keszthelyről indult és szintén erős északi szélben vágtatott végig Keneséig 25 csomós csúcssebességet is elérve.

2013 júliusában egyszerre két hajó is tovább tudta javítani a korábbi rekordidőt, ráadásul ugyanazon a napon. Először Forgács Zoltán és Jankovics Gábor egy F20-as Nacrával döntöttek csúcsot Keneséről Keszthelyre vitorlázva, az ő idejük 2 óra 32 perc, tehát 10 perccel jobb, mint a korábbi Huncat rekord, majd kevéssel ezt követően a Fifty-Fifty Józsa Marci és csapata vitorlázott 2 óra 22 perces rekordot, további 10 percet javítva az korábbi rekordon, így hát ez lett az új idő amit meg kellett dönteni.

Nekifutottunk…

Az idei szezonunk nem indult túl fényesen, számos technikai problémát kellett áthidalni, amit az új GC32-es kifejezetten új technológiája és a csapatunk szűnni nem akaró innovációs vágya okozott. Lépésről lépésre építkeztünk, a kékszalagon már meg tudtuk villantani, hogy az új hajó mire lehet képes. Sokat vitorláztunk és tanultunk az idei évben, ezt folytatjuk jövőre is számos új megoldással készülve. Észre sem vettük és a szezon már a hátunk mögött volt, ráadásul az elmúlt hetekben nem is vitorláztunk, ezért két dolgot roppant módon vártunk: egyrészt, hogy megérkezzenek a GC új alkatrészei, másrészt jött az évadzáró F18-as katamarán verseny, ráadásul kifejezetten bíztató volt az előrejelzés. Sajnos az előrejelzés annyira biztató volt, hogy az évadzáró versenyt a rendezők lemondták, így szűnni nem akaró hiányérzetünk keletkezett, amit valahogyan orvosolni kellett…

Ekkor merül fel, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk egy KK rekordkísérletet, hiszen azt a csapat amúgy is tervezte, ha nem idén, akkor legfeljebb jövő tavasszal. Felbuzdulva a spontán ötleten, pár rövid telefon után egyértelművé vált, hogy mindenki benne van a „buliban”, egyedül Lange Petit döntötte le a lábáról egy galád vírus, pótolhatatlan Petinket valahogy mégiscsak pótolni kellett, így helyette Kaiser Laci ült fel a hullámvasútra. A szokásos stabil csapattagok rögtön készen álltak a kalandra, így Kövér Laci alias Apa a BL ura és parancsolója, Fekete Andris alias Somi, aki egy budapesti családi kirándulást halasztott a rekordkísérlet miatt, Vándor Robi alias Rubik megszokott kormányosuk, akinek lassan repülőre is lesz jogsija és Kalocsai Zsolt alias Kacsa a GC32 csapat gründolója várták a nagy menetet. Mindenképpen említést érdemel Turos Laci, aki alaszkai körülmények között kísért minket a motorosban és ügyelt a rekordkísérlet biztonságos kivitelezésére, Cserta Gábor, aki fantasztikus fotókat készített a menetről, valamint Kopasz Balázs, aki pedig az on-line nyomkövetést tette lehetővé Lange Peti pedig a partról on-line közvetített és kommentált. Nem volt kérdés a csapat összeállt!

Belevágtunk…

Szerdán és csütörtökön rendesen fütyült az északi szél, komoly hidegfront betörés volt, így úgy döntöttünk, hogy a még mindig kitartóan fújó északi szélben pénteken vágunk neki a távnak. Reggel 8 órakor találkoztunk Balatonlellén a lellei Bavaria Yacht Clubban, a GC32 otthonában. Korán reggel még 30 csomó feletti szél fújt, így kétséges volt, hogy tudunk-e daruzni. Fél tízre kicsit csillapodott a szél, így óvatosan nagy körültekintéssel vízre tettük az RSM DTM Sailing Team GC32-es katamaránját.

A repülő katamaránozás a vitorlázás forma 1-es kategóriája, így a technika ellenőrzése minden menet előtt kötelező, hiszen a csapat épsége mindenek előtt jár. Miután ezen is túl voltunk a szokásos repülő üzemmódban átvontattuk a katamaránt Kenesére, gyorsan felszereltünk és Kacsa –azaz személyem- már ment is az állomásra a szokásos futást teljesíteni. Az állomáson a fekete vizesre ázott ruházattal elsőre valamilyen MÁV ellenőrök ellenőrének nézhettek, hiszen a pecsét és az aláírás kérésekor azt kérdezték, hogy melyik vonat menetrendjét kívánom ellenőrizni és egyébként meg „becsszó minden pontosan érkezik”. Gyorsan próbáltam megnyugtatni a pénztárost, hogy vitorlázó vagyok nem MÁV ellenőr, így kétkedő mosollyal már nyomta is a pecsétet az előre erre a célra készített nyomtatványra, ráírta az időt: 13 óra 22 perc. Ezt követően gyors futás, indulás 13 óra 27 perckor Keneséről.

A korábbi 20 csomó feletti szél folyamatosan gyengült a keleti medencében, így 10 csomó körüli szélben vágtunk neki a távnak. Kenesétől a Tihanyi csőig 17-20 csomós sebességgel haladtunk, a hajót nagyrészt sikerült teljesen a levegőben tartani, a szignifikáns szélkihagyásoktól eltekintve, amikor 10 csomó körüli sebességre esett vissza sebességünk. A repülés élvezetes volt, az esőcseppek kisebb tűként szurkálták az arcunkat, kétszer keményen belecsapódtunk a Balaton vízébe. Az első kemény landolás során Kaiser Laci tigrisbukfence az első hálóban megörvendeztette a csapatot. A nagyobb C0-t nem hoztuk el, így be kellett érni a kisebbel, ami folyamatosan fenn volt, ezt Apa kitartóan csörlőzte, Kacsa a nagyvitorlát kezelte, Somi meg intézett minden mást, kisebb megnyugvást követően a travellert. A keleti medencében a csúcssebességünk 23,2 csomó volt (43 km/h), összességében tisztességes átlagsebességgel haladtunk Tihany felé. A Tihanyi takarásba 14 órakor értünk, a jó széliránynak köszönhetően 7 perc alatt áthaladtunk a csövön. Ekkor 10 csomó körüli átlaggal haladtunk, nem véletlenül merült fel a csapatban, hogy milyen jó lett volna, ha 2 órával korábban indulunk, hiszen ekkor lényegesen jobbak voltak a körülmények.

Tihany után egészen Balatonakali magasságáig a szél az északi front erejét meghazudtolta, ezért messze nem tudtuk kihasználni a GC32 menettulajdonságait, így nem volt mást tenni Rubiknak élesebben kellett vinnie a járgányt , mint a tervezett 248 fokos irány, a megtett táv így növekedett. A C0-t is le kellett szedni, ami egyre jobban döntötte a félszeles menetben a hajót, maradt a fok és a nagyvitorla, de így is repültünk. Balatonszárszót elérve már látszott, hogy a szél folyamatosan frissülni fog, innen már az átlagsebesség folyamatosan 20 csomó felett volt.

Szárszót követően egyre gyorsult a GC32 és az irányszög is kitűnő volt, 22 csomó körül szárnyaltunk, majd Balatonboglár után a sebességünk folyamatosan 25 csomó fölé került, ekkorra a társalgási szókincs két alapvető szóra szűkült: nyiss, zárj (mármint a fokot és a nagyvitorlát)! A Badacsonytomaj-Fonyód tengelyt elérve a repülő hajó igazán elemében érezhette magát – hiszen a sebesség tovább nőt – ekkor értük el a korábban már megtapasztalt csúcssebességünket, ami 30,3 csomó volt. A györöki csücsköt 15 óra 25 perckor érintettük, ekkor már látszott, hogy az elmúlt 1 óra szárnyalásának köszönhetően meglesz az új rekord, a kérdés mindössze annyi volt, hogy sikerül-e 2 óra alatt teljesíteni a távot?

Megcsináltuk…

Györöktől kevesebb, mint 20 perc alatt sikerült elérnünk a keszthelyi mólót, majd ismét gyors futás és pecsételés a keszthelyi vasútállomáson. Szerencsére nem volt nagy sor a pénztárnál, no meg a TEK-es jelmezem hatására gyors adminisztráció következett, a regisztrált idő pedig 15 óra 49 perc volt, így 2014. október 24-én megszületett az első 2 óra alatti Kenese-Keszthely rekord: 1 óra 57 perc.

Sailing Team RSM DTM Hungary KK csapattagok:

Vándor Róbert

Kövér Laszló

Fekete András

Kaiser László

Kalocsai Zsolt

[1]

Forrás: Budapest, 1921. április 15. A Balatoni Yacht Club választmánya

Fotó: Cserta Gábor

Alex Thompson, aki ma reggel futott be a harmadik brit versenyző aki dobogóra tudott állni a Vendée Globe történetében. 2001-ben Ellen McArthur, 2005-ben pedig Mike Golding tette ugyanezt.

Az első két versenyző még vasárnap be tudott futni. Közülük is Francois Gabart elsőként, aki 29 éves és első indulós létére szinte könnyedén nyerte a versenyt. Már ha egy ilyen verseny esetében tudunk könnyedségről beszélni. Ami tény az tény, Gabart 78 nap 2 óra 16 perc és 40 másodperc alatt hajózta körbe a földet. Mentora Michael Desjoyeaux a verseny előző kiadásában 84 nap alatt tette ugyanezt.

Ez az idő mellesleg egy nappal jobb, mint 20 évvel ezelött Bruno Peyron és csapatának az ideje, akik egy katamaránnal kicsit több mint 79 nap alatt kerülték meg a földet. Ők voltak az elsők, akik Jules Verne nyomán ikonikussá váló 80 nap alatt meg tudták vitorlással kerülni  aföldet.

Gabarttal egyetlen versenyző tartotta a lépést, de megelőzni ő sem tudta.  A második helyen befutó Armel Le Cléac’h három órával maradt le és másodszor hozta ennek a versenynek a második helyét.

Harmadikként Alex Thomson futott be, akinek bőven kijárt már ez a siker, hiszen többször volt peches a verseny történetében.  Az ő ideje sem sokkal több mint  80 nap. Egész pontosan 80 nap 19 óra 23 perc 43 másodperc

Negyedikkként kb. két nap múlva Jean-Pierre Dick  várható, aki bulba nélkül igyekszik teljesíteni a távot.

Az már így is biztosnak látszik, hogy a vezető négyes 80 nap alatt fejezi be a Vendée Globe-ot. Bár Alex Thomsonnak ehhez szüksége van egy jó befutó sprintre.

Hétfőn még úgy nézett ki, hogy január 26-i befutó várható, ami 77 napos teljesítést jelent, de kedden már csak 27-i vagy 28-i érkezést mond az előrejelzés.

Az utolsó versenyző 2009-ben 42 nappal a győztes Michael Desjoyeaux mögött jött be, 2005-ben 38 nap volt a különbség, 2001-ben 64 nap, 97-ben 34 nap, 93-ban 43 nap és 1990-ben 53 nap. Jelenleg az utolsó Alessandro Di Benedetto mindössze 20 nappal van elmaradva a vezetőtől.

Bizonyos szakaszokon az idei verseny lehetett volna gyorsabb is. Például az első két hétben nem sikerült a Rajt-Egyenlítő rekordot újraírni. Itt a rekord 10 nap 11 óra 28 perc 2005-ből Jean Le Cam által tartva.

Kedden este 8-kor az állás:

1. MACIF, Francois Gabart, 3135.7 nm a céltól

2. Banque Populaire, Armel Le Cleac’h, 191.2 nm

3. Virbac Paprec 3, Jean-Pierre Dick, 630.9 nm

4. HUGO BOSS, Alex Thomson, 875.9 nm

5. SynerCiel, Jean Le Cam, 1979.6 nm

6. Gamesa, Mike Golding, 2086.6 nm

7. ACCIONA 100% EcoPowered, Javier Sanso, 2269.8 nm

8. Mirabaud, Dominique Wavre, 2355.2 nm

9. AKENA Verandas, Arnaud Boissieres, 2425.1 nm

10. Votre Nom Autour du Monde avec EDM Projets, Bertrand de Broc, 3627.1 nm

Azóta azért történt egy és más. Kisebb sérülések ellenére, nem eset ki senki és elképesztő sebességeket produkálnak ezek az új generációs 60 lábasok. Mi sem bizonyítja jobban, hogy sorban dölnek meg a 24 órás sebességi rekordok. Most Francis Gabart tartja éppen 545,3 tengeri mérföld megtételével. Amikor belevágtak az aktuális versenybe, akkor még csak a 2003-ban felállított 468.72 mérföld volt a rekord. Szédületes tempóban javították az időket a déli óceánokon és a jelenlegi rekord már csak 51,3 mérfölddel van lemaradva az egytestű legénységgel elért rekordtól, amit 2008-ban állított fel a 70 lábas Ericson 4.

Érdekes megfigyelni azt is, hogy a tempót egy hajó kivételével csak 2010 után épült verdák tudják tartani. Ez alól Alex Thompson 2007-es hajója kivétel csak.

A 6. helyen vitorlázó Jean Le Cam már több mint 1000 mérfölddel le van maradva a vezető hajóhoz képest. Ami tulajdonképpen két hajó.  Francis Gabart és Armel Le Cléac’h fej-fej mellett halad, szinte látótávolságban egymástól és már a Nyugat Ausztrália kapu felé tartanak. Jean Pierre Dick még ippeg 100 mérföldön belül van, de a negyedik Alex Thompson és ötödik Bernard Stamm már majdnem 300 mérföldre le vannak maradva.

A verseny féltávnál tart hamarosan, illetve ezt majd Tasmánia alatt érik el a versenyzők. Mindenkinek van kisebb-nagyobb baja. Alex Thomson elütött valamit és javítani kellett a kormány összekötő rúdját és tönkre ment az egyik hidrogenerátora, míg Javier Sanso egy halzolás után vette észre, hogy a szél felöli kormánylapja találkozott valamivel és eltünt az ütköző zóna róla. Máshol is törött latnik, apróságok mind mind jelzik, hogy ez nem játék, ez a Déli Óceán.

Day 33 highlights – Wednesday, December 12, 2012


by

VendeeGlobeTV




Fotó: © Mark Lloyd / DPPI,

Nehéz mit hozzáfűzni Paul Larsen csapata által tegnap este elért eredményekhez. A Vestas SailRocket napokkal korábban már megdöntötte a kiteosok 500 méteres rekordját, majd a Hydroptere egy tengeri mérföldes rohanását, de a tegnapi eredmény nagy meglepetés. A „hajó” már biztosan tud ~68 csomós sebességgel haladni és 65.37 csomót tud 500 méteren! Összehasonlításképpen a 2010-es rekordtartó Rob Douglas kiteos, csak 55.65 csomót tudott produkálni a kiteosoknak épített csatornán. Ez volt a fennálló rekord, ehhez képest a közel 10 csomós különbség hatalams előrelépés.

A 35 csomót csak 1980-ban volt képes átlépni először vitorlás, a kétárbocos Crossbow II katamrán által, 45 csomót pedig csak 1993-ban ért el egy szörfös.

Gratula!

Fotó: © Helena Darvelid/VestasSailrocket



Forrás: http://www.sailrocket.com/

Izgalmas kihívás elé nézett a VSR2 csapata, hiszen a ‘pályát’ amin eddig vitorláztak Namíbiában a Walvis-öbölben 1,04 mérföld hosszú partszakasz határolja. Ezért a csapatnak messzebbről kell indítania a hajót, hullámosabb vízről és felgyorsítani amennyire csak merik, míg elérik az 1 mérföldes út kezdetét. A mérföld végén gyakorlatilag kilőnek a hullámos vízre, ahol a hajót meg kell állítani.

Ez a hajónak is nehéz megpróbáltatás. A partszakasz nem tejlesen egyenes, van egy kis íveltsége. A mérföldet egy Trimple GPS eszközzel mérik egy egyenes szakaszon, tehát Paul Larsen pilótának minél egyenesebben, de minél közelebb a parthoz is kell mennie, hogy a lehető legegyenesebb és ezáltal a legrövidebb távot tegye meg A és B pont között. A szél épp 25 csomós átlag alatti volt ekkor.

A csapat nem csak az 1 mérföldes rekordot döntötte meg több, mint 5 csomóval, 55,3 csomós átlagot produkálva, hanem a saját 500 méteres rekordjukat is, ahol 59,38 csomós átlagot mértek 64,78 csomós csúcssebességgel, (120km/h).

Larsennek úgy látszik megtérült az a 10 éves küzdelme, hogy megtalálja a tökéletes menetet. A sebességi vitorlázás mindent visszafizetett neki és az álom valóra vált.

A VSR2 pontosan úgy szerepelt, ahogy a Sailrocket tervezői csapat Malcolm Barnsley és Chris Hornzee Jones az Aerotrope-tól megjósolta. Akkor azt mondták, hogy a hajó elérheti a 65 csomót 26 csomós szélben, hogy 60 csomós átlagot produkáljon. A mostani rekordok még a WSSRC jóváhagyására várnak.

Fotó: vestas sailrocket



Forrás: vestas sailrocket

A hétvégén Opatijában Gyapjas Zsombor győzelmével és Lászlófy Levente bronzérmével befejeződött az Optimist csapat tavaly október óta tartó téli felkészülési versenyprogramja. A tizennégy versenyből és számos edzőtáborból álló küzdelemsorozat szép eredményeket, fejlődést és nem utolsó sorban sok-sok tapasztalatot hozott versenyzőink számára.

Néhány gondolat a fenti időszakról:

A húsvéti  30. Lake Garda Meeting volt az eddigi Optimist versenyek csúcsa, hiszen minden idők legnagyobb mezőnye állhatott rajthoz. A versenyrendezők fantasztikus teljesítménnyel, zökkenőmentesen bonyolították le a futamokat. A közel ezernégyszáz versenyzőből, Gyapjas Zsombor és Tenke Áron az arany csoportban, Ziegler Kristóf, Erőss Loránd, Roznár Katalin és Galgóczy Tamás az ezüst csoportban, Hadnagy Zsombor, Pintér Nikolett és Korchmáros Sára a bronz csoportban, míg Józsa-Kovács Attila és Futó Marcell a borostyán csoportban végeztek. A kicsiknél a Lászlófy ikrek Ábel és Levente nagyon szép vitorlázással az arany csoport elejében, míg Argay Balázs nem sokkal mögöttük végzett.

Gyapjas Zsombor kétségtelenül a legeredményesebb versenyzője a csapatnak. Három versenyt is megnyert (Mali Losinj, Nápoly, Opatija), s a többi küzdelemben is a mezőny elejében végzett. Ő az utolsó „nagy Mohikánja” az aranygenerációnak (Vadnai-, Péch-, Gyapjas testvérek), neki kell továbbadni a stafétát a feltörekvő fiatalok számára. Zsombor nem csak versenyzőként, hanem emberként is példaképe társainak, sokat tanulhatnak tőle a kisebbek.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

Ki is a következő generáció?

Tóth Levente és Wolf Szabolcs vezetésével több fiatal is igen tehetségesnek bizonyul. Az eddigi versenyek alapján a fiúk közül Tenke Áron, Erőss Loránd, Ziegler Kristóf szerepeltek szépen. A nagyokat üldözve egyre feljebb kapaszkodnak a még igen fiatal Lászlófy ikrek és Héjja Marci. Tisztes küzdelemben szépen lépeget előre Hadnagy Zsombor. A nagy küzdők csapata, Józsa-Kovács Attila, Futó Marcell, Argay Balázs, Czeizel Jakab, Oláh Gergő, Bednár Andris, Odonics Csanád is meg-meg villan egyszer –egyszer.

A lányok küzdelmében az élen Roznár Kati áll, őt követi Pintér Nikolett, Veenstra Csenge és Korchmáros Sára. Nagyon hiányzik a csapatból Jósa Adél, aki tehetségével óriási eredményt érhetne el.

A hazai mezőny egyik legszínesebb egyénisége, Galgóczy Tamás a tél folyamán több sportágban is bizonyította tehetségét, az OP mezőnyben is keményen beleszól a küzdelembe. Ő utolsó éves, így szeretne kijutni az Európa Bajnokságra.

Az EB kijutásért folytatott küzdelem május közepén zárul le a hollandiai Workumban rendezendő rangos OP találkozóval. Addig is a hazai vizeken folytatódik a versengés, melynek egyik jeles eseményen, a Majthényi Zsombor Emlékverseny lesz, ahol ismét összemérhetik tudásukat a fiatalok.

Köszönjük a szurkolást!

Jó szelet!

Török Péter

Ui.: Az egész csapat gratulál Benjinek a szuper eredményért! Ő azon ópésok egyike volt, akit nem lehetett túlmotiválni!

Carnival  Cup, Opatija – végeredmény (all boats) –

ITT!

Carnival Cup, Optaija – végeredmény (serdülő) –

ITT!

Fotó: Giovanni De Sandre

A régi rekord 48 nap 7 óra és 45 perc volt, melyet Franck Cammas és a Groupama 3 tartott egészen mostanáig.

A csapat átlagsebessége 19,8 csomó a teoretikus útvonalon (21.760 mérföld) számolva, valójában ennél azért több, mert ők 29.002 mérföldet vitorláztak, ami 26,51 csomót jelent.

Loïck Peyron csapatában egy nagyobb rekord is benne volt, de az bennük is maradt, mivel az időjárás és részben a jéghegyek nem tették lehetővé, hogy gyorsabban teljesítsék a távot. A Déli-óceánon már 4 nap is volt az előnyük, de a szél kifulladt pár nappal a Horn-fok előtt és olyan kényszerpályára kerültek, ahol visszafele kellett hajózniuk egy ideig. Ekkor előnyük nagyjából egy napra apadt. Aztán a hazafele vezető úton a Horn-fok után ismét szerencsésen alakult sorsuk, mert alig kellett csapást váltaniuk északnak haladva. Az Egyenlítő után Kanada felé vették az irányt és a szél kergetésében vesztettek egy újabb napot távolságban a Groupama 3-hoz képest. De a lényeg persze, hogy megvan az új rekord.

A rekorddöntő csapatnak nagy gratula

Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megjelenítéshez!

A Banque Populaire V fő jellemzői:

A középső test hossza: 40 méter

Hossza oldalt: 37 méter

Szélessége: 23 méter

Vízkiszorítása: 23 tonna

Merülés: 5,80 méter

Árboc magassága: 47 méter

Nagyvitorla: 450 m2

Gennaker: 610 m2

Solent: 270 m2

A Groupama 3 jellemzői:

Hossz: 31.50 m

Szélesség: 22.50 m

Vízkiszorítás: 18 tonna

Magasság: 41 m

Bumm: 12 m

Merülés: 5.70 m

Nagyvitorla: 356 m2

Solent: 201 m2

Gennaker: 472 m2

2011. december 16. van A levegő kb 8, a víz 3 fokos, erős déli szél, a szigligeti strandon térdig állok a vízben. Szedem szét a hajóm két jóbarát segítségével. Kezem kissé lefagyva adogatom ki a partra a már leszedett alkatrészeket. A frusztrált hangulatot a decemberi eső sem dobja fel igazán, de mindenki csendben teszi a dolgát és a hajó, mely egy órával azelőtt még nagy álmokat kergetett, szép lassan kopaszodik és már csak az árboc jelzi , hogy nemrég még vitorla hajtotta.

A hajó tiszta homok, sár és náddarabokkal van tele. Esélyünk sem volt ilyenkor sólyán, rendes körülmények között kivenni, így maradt a nádas mellett a strand homokos fövenye. Totyogunk  a vízben, sárban de 1,5 óra pakolás után zötyögünk már autóval  hazafele. Mellettünk elmegy egy karácsonyfákat szállító autó és én még szárazruhában, neoprén cipőben vezetem az autót. Fűtés bekapcsolva, ablaktörlővel szótlanul haladunk, és érzem,hogy fejemben magától megindulnak a gondolatok.

Sokaknak nehezen érthető, hogy  miért kell hónapokig, esténként számítógépes meteorológiai modelleket összehasonlítgatni, elemezni, hetente konzultálni meteorológusokkal, szervezni a parti csapatot, vízi mentést, fotóst  mindezt úgy ,hogy hetente váltózó időpontokra szabaddá kell tenni magad és ezt kérni másoktól, félretéve barátokat, munkát, családot, majd mindent lefújni és új időpontot keresni és kezdeni elölről. Mindezt egy 3 órás vitorlázásért, hidegben fagyban, egy olyan célért, ami sokaknak még a sportágon belül sem jelent igazán semmit.

Persze nekem ez egyáltalán nem számított, ez egy ilyen műfaj. Itt ezt kell csinálni. Az én hajóm kicsi, alig 22 láb, szóval, nekem minden szempontból, duplán számított az az alapvető felfogás, hogy  jókor kell lennem jó helyen.

Egy éve kezdődött, István barátommal kitaláltuk, valami füstüs kocsmában, hogy felállítunk egy K-K rekordot . Úgy is jönnek még frontok, meg még csak november van gondoltuk, és gőzerővel elkezdtük szervezni a dolgot.  A vége az lett, hogy egyedül mentem – és 3 óra 30 perc alatt,- akkor még egyedülálló idővel teljesítettem a távot. Már félúton tudtam, hogy ennél  nagyobb teljesítményre is képesek vagyunk a hajóval. Igazából ez inspirálta az idei próbálkozást.

Idén, tanulva a múlt hibáiból, már hivatalos rekord lebegett a szemem előtt. 4-szer futottam a keszthelyi vasútállomásról a kikötőbe,  különböző ruhákat tesztelve .A legnagyobb kérdések egyike volt a megfelelő ruha kiválasztása, mivel a hivatalos rekordhoz a vasútállomásról futni kell és egy esetleges erős izzadás komoly gondot jelenthetett volna decemberben. A hajót alaposan felkészítettem, rengeteg dolgot kivezettem a trapézkeretre, ahova surf papucsokat is felszereltem. A hajó és én készen álltunk és már csak várnunk kellett, hogy kinyíljon a megfelelő meteorológiai ablak és mehessünk.  Na, ez volt a legnehezebb, mivel télen a Balaton felett gyakran inverzió alakul ki (felül melegebb van , mint alul) így a meteorológiai modellek rendre megbuktak. Mintegy tíz időpontra riadóztattam a csapatot. Voltak jó szelek, csak sajna nem az árbocom magasságában, hanem kb. 100-500 méterre felette. Gyorsan eltek a hetek, hónapok és nem jött semmi. Volt egy októberi nap, amikor 8mProval is próbálkoztak, de én még kivártam.  Egészen dec. 16-ig, amikor végre minden jónak látszott. Bagyó Sanyi a (Vizimentők Magyarországi  Szakszolgálata) kit már rengetegszer zaklattam az indulással a fenti okok miatt,  jött a nagy motorossal, kísérni engem és én büszkén, hajómon az új Tuss vitorlámmal, végre újra versenyzőnek érezhettem magam.  Nagyon jó érzés volt.  Végre elkezdődött…

Kifutottam a mólóra, trockenban, trapézmellényben az előre letesztelt tempómban, ahol a csapat  megbeszélt koreográfiát követve bekötötte a mellényem ,bevillámzárazott és ahogy egy felelős vizimentőhöz illik, a Sanyi nem sietve, nyugtatva engem, rám adta a mentőmellényt. Mindent megigazított rajtam, amit lehetett és én már kissé türelmetlenül ugrottam is a hajóba.

Györökig egy takkos kreuz, sajna gyenge váltakozó erejű széllel. Sok állítás és vacakolás, ugyanis nem kreuzra készültem. A sebességem az élezés miatt kevés  volt. Folyamatos shottolás , állítás, izgulás Györökig.  A szél 2-5 beaufort-ig váltakozott. A hajó sokszor állt egy testen , de a szél annyira instabil volt , hogy ez nem volt valami tartós állapot. A menetidőm Györöknél jó pár perccel volt több a kelleténél, de ez még a táv eleje és én bizakodtam. A szigligetiben ahol 100 fokról 70-re kell venni az irányt, vad félszelezés kezdődött. Katamaránnal, egyedül, kereten trapézolva ez izgalmas játék és én kezdtem élvezni a dolgot. A fokozatosan erősödő szélben optimális irányú hullámokban  én percről percre faragtam le a hátrányomat. Az átlagom itt már 30km/h körül mozgott és a hajó fokozatosan gyorsult.

A nap eltűnt a felhők között, a látástávolság lerövidült, én folyamatosan sottoltam, néha hezitálva a durva és a finom shot között, hogy melyiket használjam. A kényelmesebb veszélyesebb, a biztonságosabb fárasztóbb. Nincs jó döntés, mindkettővel dolgoztam.  Időközben, ahogy a sebesség nő én egyre jobban tendálok a kereten hátrafele, a papucsok közt keresve biztonságot. Ha a szél gyengül, azonnal lépek előre, gyakran még 1,5 méterre is . Ha erősödés jön, a  lépegetek újra hátra, közben a liften is engednem kell, kezemben két shottal és a kormánnyal. Szóval így megy ez folyamatosan, a szél erejéhez és a hajó sebességéhez alkalmazkodva. A hajót még mindig lassúnak éreztem.  Átnéztem, hogy  min lehetne javítani, állítani.   Megterveztem, hogyan lassítom le a hajót, mit milyen sorrendben végzek , hogy  gyorsan és biztonságosan vitorlázhassak. A sok teendő között szerepelt, hogy a lúv schwertet kiveszem és hátra rakom,  miután a vitorlákat kicsit bőszelesebbre állítom.  A szél egyre határozottabban mutatta, hogy sok taktikázásra itt nem lesz szükség, emiatt kezdtem egy Tihanyig tartó, kurzolon vitt, félszelezésre berendezkedni.  A terv kész volt és én vártam a megfelelő pillanatot . Ahogy az ilyenkor lenni szokott,  sosem jött olyan leállás a szélben, ami lehetővé tett volna egy kis szerelést.  Miközben Mörfi törvényeinek ilyenfajta megnyilvánulásain morfondírozom, valamit érzek súrlódni a léé schwerten.  A hajó hirtelen lelassul, de egy pillanatra mintha fellélegezne és már menne tovább , de rögtön  ugyanaz a dolog a fokozatossan egyre nagyobb erővel kormányomat kezdi tépni oldalra.  A hajót a húzás  szinte raumra ejtette, így a hajó  erősen megdőlt és én csaknem fejreálltam.   Az erő akkora volt, hogy  a kormányfej szétnyílt, a kormányrúd eltört és végül a teljes kormány leszakadt, magával rántva a másik testen lévőt is. Mindenki hálóra tippel, de az igazság az, hogy a mai napig nem tudom mit kaptam el.  Ezután vicces hátszelezésbe kezdtem az irányíthatatlan hajóval. Halzoltam is egypárat a biztonság kedvéért és lehúztam a vitorlákat.  A kísérő motoros pillanatok alatt ott termett és felkészült a mentésemre. Minden profin lezajlott. Kitaláltuk a helyszínt a hajó kivételére és már mentünk is vontatva,  én hátul egy evezővel kormányoztam. Az időjárást jól jellemzi, hogy ha elkaptam egy jó hullámot, percekig tudtam a vontató hajó mellett haladni vitorlák nélkül.  A szervezés tökéletes volt, amire engem kiraktak a standon, ott már valaki kinyitott egy kaput, ahova  a kocsival, trailerrel beállhattunk és kivehettük a hajót.

Ez egy szóló rekordöntési kísérlet volt, de mint a történetből is kiderülhetett sok segítőre volt szükségem. Ők mindannyian remekül végezték a dolgukat.  Köszönet a szigligeti strand gondnokának, köszönet a Tuss Sailsnek a remek vitorláért, köszönet a VMSZ-nek a gyors professzionális mentésért, köszönet az én két segítőmnek :Tot Tamásnak és Attusnak, külön köszönet Bagyó Sándornak!

Valahol ott hagytam abba a bevezetőt, hogy a kocsiban ülök vizes  trockenben,  egy sikeresnek nem mondható kaland után átázva , átfagyva,  és az úton a karácsonyfa szállító  autókat nézegetem… Mindezt majd 40 évesen, fejemben a  „de jó menet volt„ és „hogy én mekkora barom vagyok” gondolatok keveregnek, reménytelenül keresve a konklúziót.

Azóta két nap eltelt és már nincsenek bennem kételyek: menni kell, nincs mese, skacok!

Már-már elképzelhetetlen a sebesség (

lásd Űrgolyhók c. film

), amellyel a csapat hajszolja a Föld megkerülésének rekordját. Ugyan az Egyenlítő környékére szinte teljesen elolvadt a csapat előnye a régi rekordtartó Groupama 3-mal szemben, de aztán újra magukra találtak és a 6. napon elkezdték nyújtani a távot, mintha csak a világ legtermészetesebb dolga volna. Ekkor begyújtották a rakétákat és azóta csak ritkán kerültek 30 csomó alá. A térképen található kis videó arról árulkodik, hogy a hajó bele-belecsúszik 40 csomóba is huszonvalahány csomós szélben. Simán lehet varrni ilyen tempó mellett.

Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megjelenítéshez!

Előnyük már most a 9. napon brutális: 571 mérföld!!!

Ez a rekord bizony nagyot durranhat, ha összejön.

Nehéz elképzelni, hogy hosszútávra lehet még ennél is gyorsabb vitorláshajót gyártani. Mit lehet még kitalálni, ami gyorsabb lesz, de még elég biztonságos egy kimerült legénység számára. A kormányos meg a trimmer pedig bírja kellő koncentrációval, hogy ne essenek pofára vagy szimplán ne dőljenek el. Talán a Hydroptere áll elő az újabb csodával, de addig is itt van nekünk a jó „öreg” Banque Populaire V és Loick Peyron csapata.

Hát srácok HAJRÁ a jó kis északiban, amiben most is hasítatok, nekünk meg marad a 20-30 csomós jó meleg déli szél holnapra!

A rekord távja 21.760 mérföld, melyet a Groupama 3 tart (kormányos: Franck Cammas)

A rekord ideje ideje jelenleg: 48 nap 7 óra és 45 perc.

A Banque Populaire V fő jellemzői:

A középső test hossza: 40 méter

Hossza oldalt: 37 méter

Szélessége: 23 méter

Vízkiszorítása: 23 tonna

Merülés: 5,80 méter

Árboc magassága: 47 méter

Nagyvitorla: 450 m2

Gennaker: 610 m2

Solent: 270 m2

Követés, azaz a hajó helyzete:


http://www.voile.banquepopulaire.fr/Maxi-Trimaran-Banque-Populaire-V/cartographie-c5191.html

Fotó: B Stichelbaut / BPCE

A 25. alkalmát ünneplő verseny rekord számú induló hajóval és 1000 fölötti a föld minden tájáról érkező induló számmal zajlik idén december 3 és 10 között. Az 1987-ben alapított versenyt ez alatt a 25 év alatt a legnagyobb ázsiai regattává nötte ki magát.

Az egyre erősebb kinai részvétel mellett 35 ország vesz részt ezen a sokszínű versenyen. a kite-tól elkezdve az olimpiai osztályokon keresztül hi-tech versenygépekig minden lesz ezen a héten.50 dingivel kezdődik az első három napos széria és hétfőn csatlakozik hozzájuk 100 tőkesúlyos hajó és többtestű valamint első alkalommal 20 kite is.A dingik számára ez a verseny egy három helyszínből álló versenysorozat utolsó állomása.

Az első alkalommal megjelent kite-osok a Kiteboard Tour égisze alatt jelennek meg. EZ az osztály itt meghívásos alapon történik. A világkörüli turné profijai mellett helyi bajnokok és ázsia bajnokok vesznek részt.

http://www.kingscup.com

A Jules Verne Trófeára hajtó francia csapatot ezúttal Loick Peyron vezényli a Föld körül. Tavaly egész télen készenlétben volt a legénység és januárban rá is próbáltak, de végül a csapat, melyet akkor még Pascal Bidégorry irányított, feladni kényszerült a kísérletet.

Kedden reggel 9 óra 31 perckor szelték át a képzeletbeli rajtvonalat a Creac’h világítótorony és a Lizard-félsziget (Egyesült Királyság) déli csücske között. Komótos 20 csomós sebességgel indultak útnak, aztán hosszú 30 csomós száguldás következett. Jelenleg 118 mérföld az előnyük a rekordtartóval, a Groupama 3-mal szemben.

Ahhoz, hogy a csapat beírja magát a történelemkönyvekbe, legkésőbb január 9-én hétfőn délután negyed 6 előtt kell visszaérkezniük oda, ahonnét elindultak.

A rekord távja 21.760 mérföld, melyet a Groupama 3 tart (kormányos: Franck Cammas)

A rekord ideje ideje: 48 nap 7 óra és 45 perc.

A Banque Populaire V fő jellemzői:

A középső test hossza: 40 méter

Hossza oldalt: 37 méter

Szélessége: 23 méter

Vízkiszorítása: 23 tonna

Merülés: 5,80 méter

Árboc magassága: 47 méter

Nagyvitorla: 450 m2

Gennaker: 610 m2

Solent: 270 m2

Követés, azaz a hajó helyzete:

http://www.voile.banquepopulaire.fr/Maxi-Trimaran-Banque-Populaire-V/cartographie-c5191.html

A csapat:

http://www.voile.banquepopulaire.fr/Maxi-Trimaran-Banque-Populaire-V/Le-Team-Banque-Populaire-p18.html#rub_24

Fotó: Banque Populaire V – copyright Pauce/BPCE.



Forrás: Banque Populaire V

Paul Larsen 10 napja számolt be először Vestas Sailrocket 2 program alakulásáról. Eszerint nagyon jó úton járnak egy új rövidtávú sebességi rekord felállítása felé. Az első napon még csak éppen túljutottak az 50 csomón, de Larsen szerint egyelőre meg sem közelítették a Sailrocket 2-ben rejlő lehetőségek határait. Hidrodinamikailag az 50 csomó már egy kalap alá esik a 60 és 70 csomós sebességgel, így már csak a szerkezet az egyetlen korlátozó tényező. Mivel már az első napon elfogyott az „50 csomós” pezsgő, később már nagy adag rum-kólával ünnepelt a csapat.

Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megjelenítéshez!

A VSR első verziójához képest már nem kerül annyi víz a fedélzetre, annak ellenére, hogy brutálisan gyorsul a cucc. Viszont komoly a zaj, a hang leginkább egy induló gázturbinához hasonlít.

A szél jellemezően 20-30 csomó körül alakult a Namíbiai tesztelések során, a szélirány, azaz a TWA (valós szélszög) a pályán 105-120 fokról fújt. Az 50 csomó körüli próbák már egészen jól mentek a csapatnak, csupán néhányszor álltak lesz számolgatni, kísérletezgetni a szárazon. A teszt közben figyelik a hajó gyengeségeit, hogy még az előtt felfedezzék és – például megerősítéssel –elhárítsák ezeket, mielőtt elszállnának, ami az óvintézkedések ellenére később meg is történt.

Végül sikerült megközelíteni a 100 km/órát is, ami vitorlázónyelvre lefordítva 54 csomót jelent. És Larsen szerint még mindig nem volt optimálisan trimmelve a cucc.

Bár a hivatalos rekord még sincs meg, de már azon agyal a csapat, hogy utast passzírozzon a cockpitbe. Adam a Wired magazintól jött és meglehetősen élvezte a 48–50 csomós veretést a sekély vízben. Volt ugyan egy kis zátonyra futás, Adam mégis le volt nyűgözve attól, ahogy 500 méteren 50 csomós átlagot produkáltak, alkalmanként elérve az 54 csomós csúcssebességget is. Nem gondolta volna, hogy Paul, a pilóta utassal is ilyen sebességre kapcsolna. De hát jött a pöff, nem volt hova menekülni, csak előre…

Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megjelenítéshez!

A hivatalos csúcskísérletig azért még várnunk kell. A Vitorlás Sebességi Tanács (

World Sailing Speed Record Council

) már megkapta a jelzést és valószínűleg novemberben kerül sor az igazi kísérletre, miután a kájtosok is próbálkoznak Luderitzben. A kivárás még jól jöhet, ha tévednének.

Persze nekünk az se baj, ha több rekord is születik az ősszel. Legyen így!

Fotó: Vestas Sailrocket 2 – copyright

A cikk a

SAILING CENTER

jóvoltából jelent meg nálunk

Akkor a délnyugati front nem tudott betörni a Balaton fölé. Ezek voltak az első gondolatok, amikor hétfőn kitaláltuk Varga Lajossal, a Nelson nevű 8M Pro tulajdonosával, hogy futunk egy kísérletet. Sokat finneztünk anno, de J24-el és 8mOD-val is mentünk már együtt. Most a tengeri bajnokság után hazafelé jövet beszélgettünk, és mindketten azt mondtuk, hogy ha lesz időjárás hozzá, megpróbáljuk.

Hétfő este csörgött is a telefon, pont a windguru előtt ültem, de szörfözés miatt néztem az előrejelzést. Pár ellenőrzés még más előrejelző oldalakra, és abban maradtunk, kedd reggel döntünk. 8 óra körül csöngött a telefon, megyünk! Last minute, a hajó Füreden. Hogy jut le? Lajos vállalja a feladatot, Junoval vontán mennek Keszthelyre kedden este. Szerda reggel 6-kor másodmagammal hagyom el Budapestet, Fehérvárnál még felkapjuk Cserot a fotóst.

Nyolcra Keszthelyen vagyunk, reggelizés, majd némi várakozás után hajóbemutató. A hajó jeges, tehát nincs meleg. Gyorstalpaló, majd irány a víz, átmegyünk a Libásból a nagymólóra. Itt több ismerős bukkan fel, a jelenlegi rekordtartó kormányos Büki Gábor és Szekeres Laci a Hajó Magazintól. A hangulat jó, de a szél keleti, és alig fúj valami. Beszélünk a meteorológiával, akik elmondták, hogy 13 óra az ideális indulás. A szél fél 11 körül kezdett átfordulni, és folyamatosan erősödött.

¾ 1-kor elindultam az állomásra, futásra alkalmas öltözékben, mentőmellényben. 12:59:00-kor pecsételtem, majd 3 perc alatt a mólón voltam,beugrottam és már robogtunk is. Genuát rántottam, és elindult a rohanás. Közben még valahogy felöltöztem, de már jöttek a fröccsök. 8-10 csomóval utaztunk kifelé az öbölből, a szél 130 fokról érkezett. Lefeküdtünk a génuával egyszer, így reffeltünk egy sort, stabilabb lett a gép. 20 perc alatt kiértünk a keszthelyi öbölből, némi magasságot nyerve, ami nem volt jó döntés, később jól jött volna a mélység a hátszelesebb szakaszon. Reachert rántottunk, és sebességünk folyamatosan 10 csomó fölött volt. Az utazó 14-16 csomó, a maximum 18.7! Ne feledjük, egy 8 méteres hajóról beszélünk!

Fonyódot hamar elértük, sokat fúrtunk hullámba, ami a hajó hosszából eredő dolog. Folyamatos schottolás, és vigyorogtunk rendesen. Fonyód után picit mintha gyengült volna a szél, bekötöttük a nagy gennakert, ami 90nm. Felhúztuk, és szépen vágtattunk vele az egyre hátszelesedő szélben. Már a halzoláson gondolkoztunk Lelle környékén, amikor megpadlóztunk. Sikerült levergődni úgy, hogy a nagyvitorlát leengedtük. A visszahúzás küzdelmes volt, de sikerült, újra vágtatás. valahol Lelle és Szemes között viszont estünk megint egyet. nehezen jöttünk le, mivel a szél 30 csomó fölött volt már ekkor. A génua segített, úgy nézett ki megússzuk. Elindultunk grósz nélkül, majd amikor kiállt a gennaker, luvba húzta az árbocot, és Lajos elragadta a víz a kormány mellől. Én túlélőbe kerültem, de nem észleltem kormányosom távozását, beszéltem hozzá. Nem válaszolt, milyen udvariatlan ember, gondoltam magamban! Körülnéztem, de Lajos sehol. Hátramentem a kormányhoz, és látom, hogy Lajos már a motorosban van. Akkor a kísérletnek vége. Sebaj, a biztonság mindenek felett.

Visszakaptam kormányosom, és elkezdtük a spontán halzolás után vízbe esett gennaker megmentését. Két tenyérnyi szakadással megúszta a történetet, de 10 perc volt mire úrrá lettünk a káoszon. Elindultunk fockkal, majd óvatosan grószt húztunk, majd kis gennakert. Megbeszéltük, hogy végigmegyünk, mert az Asso ideje még meglehet így is! Sebességünk megint 13-14 csomó volt, rohantunk a cső felé, a szél gyengült. Pont rossz ütemben húztuk fel a gennakereket… 3 óra volt az időnk a csőig, levonva a futásokért járó cirka 25 percet, nem álltunk annyira rosszul. A cső után Lajos nagyon kezdett fázni, így a feladás mellett döntöttünk, az egészség mindenek előtt! Halz, majd gennakerrel irány a BYC.

Sima vízen megint 16 csomóval rohangáltunk, fülig érő szájjal. Zuhany, vitorla szárítás, étkezés, vízmerés a hajóból, hogy csak a legfontosabb teendőinket említsem. Lajos a zuhany alatt melegedett fel. Én hőmérsékletben jó voltam, hála a Magic Marine offshore ruhának! Tanulságok: mi alapvetően az egytestű időt akartuk megfutni, ami 3 óra 40 perc. Ez az idő hozható is lett volna. A borulás 1 óra 30 perc után történt velünk. Ilyen hideg időben csakis szárazruhában szabad elindulni, és a kísérőmotoros feltétlenül szükséges az ilyen menetekhez. Ha lesz még olyan idő, lehet hogy próbálkozunk még az idén!

A cikk a

SAILING CENTER

jóvoltából jelent meg nálunk

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: Cserta Gábor@cseropix.hu



Forrás: SAILING CENTER

A csapat a távot a borulásig  1 óra 45 perc alatt tette meg, majd jött a képen is látható borulás, szerencsére senki sem sérült meg és a technika is megúszta. Így talán nem szegte kedvét a csapatnak, hogy ismét rápróbáljon majd egyszer a rekordra. Reméljük legközelebb nagyobb sikerrel járnak!

Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megjelenítéshez!

Részlet a csapat Facebook oldalon megjelent leírásából: „Kísérletet tettünk a Keszthely-Kenese rekord megdöntésére, amelyet 3:12 bruttó, illetőleg 2:42 korrekciós idővel csökkentett időeredménnyel a HUNCAT csapata tart (gratuláció nekik!). 15:11-kor pecsételtünk a keszhelyi vasútállomáson és D-DNY-i 3-as szélben vágtunk neki a távnak. A keszthelyi öbölben még csak a génoa és a grósz volt fenn, a sebesség így is 16-18 cso

mó volt.

Aztán Rubik kiadta az ukászt topgénoa fel! Inne a sebbesség 18-22 csomó között mozgott, stabilan mentünk 20 csomó körnnyékén, úgy, hogy volt még tartalék és az irányszög is kitűnő volt. Néha jött egy-egy erősebb 4-es ráfújás, de a topgénoa továbbra is fenn volt, néha a pöffben emelkedtünk rendesen, ahogy a képen látszik is, de Rubik kitűnően vitte a hajót a csapat pedig nagy összhangban dolgozott!”

A csapat oldala

A csapat FB oldala

Fotó: One d’Or



Forrás: One d’Or Catamaran

Sailing.hu: Egy ideje készenlétben álltatok és jópárszor rá is próbáltatok a Keszthely-Kenese rekord megdöntésére. Mesélnél kicsit erről?

Rajnai István: Az elmúlt időszakban ez volt a harmadik próbálkozás. Az előző két alkalom során Tihany előtt leállt a szél kicsivel. Nehéz olyan időpontot választani, ahol megfelelőek a körülmények. A meteorológiai előrejelzéseket folyamatosan figyeltük és vártuk hogy 6-8 órán át kedvezően alakuljanak a szélviszonyok, egyúttal azt is megtapasztaltuk, hogy még front esetén is inkább a kora reggeli órákban kell elindulnunk, hogy friss szélben érjünk végig. Alapvetően a déli irányú szelekre vártunk, de kevés ilyen lehetőség volt a nyáron. A hajó nagyszeles, a hajóban rejlő lehetőségeket leginkább az idei Fehérszalagon mutattuk meg, ahol kimagasló időeredménnyel nyert a csapat. Ezúttal is hasonló lehetőségre vártunk.

SiHu:Miért foglalkoztatott ez a rekord benneteket ennyire?

RI: Már a hajó felújítása során (2009-2010 tele) többször szóba hozták a srácok, ez a hajó erős szélre termett, menni kellett, de tavaly sajnos nem jutottunk el odáig.

SiHu: Mások voltak az időjárási körülmények most, mint a korábbi kísérletek során? Volt kritikus pont?

RI: Korábban fordítva volt, akkor a Keszthelyi-öbölben volt erősebb a szél, pedig akkor is északi front volt, ezúttal itt reggel 8-kor csak csíkokban jöttek le az erős pöffök. Györökön lepörgött, kicsit szembevágott a szél és el is gondolkoztunk a kísérlet sikerességén, de a Szigligeti-öbölben tarajos hullámok fogadtak. Badacsony után viszont elég komolyan befújt a szél és jóideig 20 csomó felett hasítottunk.

SiHu: Tihanyi-cső?

RI: A szokásos leállást most nem tapasztaltuk meg és 10 csomóval sikerült átevickélnünk rajta.

SiHu: Mi a véleményetek a rekord kapcsán az egytestű – kéttestű kérdésről, sokan fanyalognak, hogy a rekordot inkább csak egytestűekkel kellene futni?

RI: A szériaautó gyártás előszobája a Forma-1, valahogy az AC is így viszonyulhat a vitorlázáshoz, emiatt is várható a kéttestűek elterjedése és térnyerése. Ráadásul a Kékszalag is nyit ebbe az irányba, miért ne lehetne ezt a rekordot is megfutni kéttestűvel.

SiHu: További tervek?

RI: Idei szezonban még indulunk a Szüreti Regattán. A hajóban még maradt tartalék, így a rekordra is rápróbálunk még később.

Úgy terveztem, hogy a kísérlet során odafigyelünk az időjárási körülményekre, arra hogy ne legyen hideg se a víz, se a levegő a személyi biztonság érdekében. Emellett a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatnak köszönhetően egy biztosító motorost kaptunk a kísérlet idejére.

A csapat tagjai:

Rajnai István – tulajdonos

Büki Gábor – kormányos

Csányi Máté

Regős Rece Roland

Bagyó Áron