Ezzel az idei versenyt a Comanche nyerte:

01:09:15:24 rekordidővel!!!!

Az új rekordot a 100 lábas maxi a Wild Oats XI futotta, az ideje:

1 nap 8 óra 48 perc 50 másodperc

Bár egy óvás még újra írhatja az eredményt.

A rajt után a Wild Oats XI a Comanche elé fordult. Talán nem teljesen szabályos módon. Erről készült videó is 44:32-től látszik mi is történt. Annyit érdemes még tudni, hogy amennyiben a zsűri időbüntetéssel sújtja a WOXI-t az nem lehet kevesebb mint 5 perc. A befutónál a két hajó között 26 perc volt a különbség.

A Royal Ocean Racing Club (RORC), a verseny alapítója és szervezője úgy nyilatkozott, hogy a 2017-es versenyen részt vevő flotta a legnagyobb és legsokszínűbb lesz az offshore versenyzés eddigi történetében. A tények egyhangúlag alátámasztják a nyilatkozatot.

GoodFon.ru

Közel 400 nevező regisztrált a 47. alkalommal elindított legendás 608 mérföldes versenyre, és ez rekord indulószám. A 29 országból érkező résztvevők is egyfajta rekordot jelentenek. A többtestűektől az egytestűekig, az élvonalbeli designtól a klasszikusig, a profi versenyzőktől az amatőrökig, a 115 lábas hajóktól a 30 lábasokig… a rajthoz álló hajók flottája jó képet ad a sportág teljes egészéről.

A Fastnet Race minden második évben megrendezésre kerülő 608 mérföldes verseny. A rajt Cowes-ben van és a híres Fastnet sziklát kell megkerülni, majd visszatérni Plymouth-ba. A verseny egytestű rekordját az Abu Dhabi nevű Volvo 70-es tartja 42 óra 39 perc idővel. Az abszolút rekordot pedig a 130 lábas Banque Populaire V. trimarán Loick Peyron kormányzásával, idejük 32 óra 48 perc. Idén a Volvo Ocean Race flotta Leg Zero versenysorozatának szerves része a Rolex Fastnet Race.

A legkorábbi emlékeim után kutatva az 1979-es verseny jutott eszembe. Nem túl szép emlék, és azóta is ennek a képe ugrik be, amikor a Fastnet Race-ről beszélünk. 306 hajóból 5 elsüllyedt, 15 tengerész és 3 mentő veszett oda. Hogy ez vagy más az oka, nem tudom, de tény, hogy csak 2011-re sikerült meghaladni a tragikus ’79-es verseny induló létszámát….

De tényleg. Hagyományosan december 26-án rajtol az egyik legvadabb vitorlásverseny. Népszerűsége, vagy inkább híre töretlen 1945 óta Sydneyből a 628 mérföldre lévő tasmániai Hobartig tart a küzdelem. A legnagyobb flotta 391 hajó volt, mely 1994-ben rajtolt, míg a legkisebb 9 hajó 1945-ben.

Viszonylag nagy különbség van a rajtoló hajók között is. A legkisebb az 1978-as versenyen rajtoló 27 lábas Klinger, míg a legnagyobbak 100 lábas hajók voltak.

Míg 1945-ben a leggyorsabb hajó 6 nap 14 óra és 22 perc alatt teljesítette a távot, addig az eddigi leggyorsabb a Wild Oats XI. 2012-ben 1 nap 18 óra 23 perc alatt. Persze többek között a két hajó méretében is volt némi különbség. A Rani 1945-ben 35 lábas volt, míg a Wild Oats XI. 2012-ben 100.

Voltak azért kemény emberek a leglassabb versenybeli teljesítmény 1945-ben volt. Ekkor a Wayfarer 11 nap 6 óra 20 perc alatt futotta le a versenyt.

Tony Cable a legtöbbször induló vitorlázó 2014-ben 49. alkalommal indult a regattán.

itt még olvashat néhány izgalmas a versenyhez kapcsolódó teljesítményről

http://static.cyca.com.au/media/2937955/Race-statistics-revised-as-at-210915.pdf

Na, de térjünk vissza az idei megmérettetésre. A meteorológia nem jósolt könnyű versenyt és így is lett. A Bass-szorosból érkező furcsa hullámzás és az időnként 40 csomós szél kitett magáért.

A nagy riválisok természetesen ott voltak. A Comanche, aki alul maradt tavaly a frissen dss-t kapott. Idén már hónapok óta arról szólt a sajtó, hogyan szabtak jelentősen más fazont a hajónak. Első tervként az árbocot akarták hátrébb vinni, de végül a hajó farából vágtak le és az orrába a forstág elé toldottak be ugyan ennyit, többek között úgy és azért, hogy növeljék az orr felhajtóerejét és bőszelekben nehezebben menjen le a hajó orra a víz alá. Sajnos nem lehet tudni, hogy bevált-e ez a fejlesztés,de erről majd később.

És persze ott voltak az új (Rambler 88) és régi (Perpetual Loyal, Ragamuffin 100) ellenfelek. Szóval izgalmas és kemény verseny volt várható.

Már egy órával a rajt előtt volt némi gubanc az egyik rajthajón, de időben megoldódott. A rajt szembe szélben történt és a Wild Oats XI nevéhez méltóan a rajtvonal nyugati oldalán egy hajó híján a legalsó hajó volt. Röviddel a rajt után a skipper Mark Richards le is keresztezte balcsapáson 3-4 hajóhosszal a nagy riválist a Comanche-ot. Azután a Perpetual Loyal az öböl kijáratánál átvette a vezetést a Comanche és a Wild Oats XI előtt.

Video a rajtról:

http://rolexsydneyhobart.com/news/2015/pre-race/rolex-sydney-hobart-race-start/

Itt a Comanche megmutatta mire is képes és a bőszélben elképesztő tempóval ment át az előtte vitorlázó Loyalon. A rövidebb, de modernebb Rambler88 is begyújtotta a rakétáit és szinte az összes elötte lévő hajót lehaladta a neki kedvező szélben.

Az első részében a versenynek északi szélben irgalmatlan tempóval jóval a 2012-es Wild Oats XI. járt szinte a fél mezőny, de azután lassan megjött a combos déli szél, melynek az egyik áldozata a Wild Oats XI lett, aki vitorla szakadás miatt kénytelen volt kiállni.

Utána a kellemetlen viszonyok miatt egyre többen kényszerültek feladni a versenyt. Így járt a Perpetual Loyal az élmezőnyből és a Comanche is kormánytörést szenvedett, és így a 88 lábas Rambler vette át a vezetést. Az első éjszaka után 95 hajó maradt versenyben.

Folytatás következik……..

Fotó: Stefano Gattini

Az előrejelzés idén sem állítja egyszerű helyzet elé a navigátorokat és a csapatokat a 68. Rolex Sydney-Hobart Regattán. Ugyan a tavalyinál kisebb mezőny jött össze, de az élen talán idén is lesz olyan csata, mint tavaly.

Egy hete még elég esélyesnek látták, hogy új rekord születhet a 628 mérföldes versenyen, de az új időjárási modellek alapján erősen csökkent ennek esélye.

A tavalyi győztes Investec Loyal idén Ragamuffin Loyal néven indul, de a legesélyesebb Wild Oats XI szintén ott küzd majd a rajtnál. Az előrejelzés alapján nem csak az abszolút győztes kerülhet ki a 70 lábasnál hosszabb hajók közül, hanem az IRC győztese is, amely kategóriát tavaly Stephen Ainsworth hajója, a Loki nyert.

LOKI, Rajtszám: AUS60000, Tulaj: Stephen Ainsworth, Építés: Reichel Pugh 63, LOA (m): 19.3

fotó: © Rolex- Kurt



Arrigo

A 15 csomós dél-keleti szél spinnakeres rajtot tesz lehetővé a 77 hajós mezőnynek, majd a szél gyengülésére lehet számítani, amely ezután északiasra fordul. Már eléggé délen fog haladni a mezőny eleje, amikor a pályát nyugatias szél teszi majd göröngyössé.

Rajt hajnali háromkor, melyet a Seven ugyan közvetít, de itthon nem látható a webes közvetítés.

http://rolexsydneyhobart.com/

Fotó: Rolex / Daniel Forster

Az első két futam sikereire építve nagy reményekkel indult a 18h00 órára halasztott rajtnak a magyar csapat, az erős szél és a hideg eső ellen is felvértezve. Különös módon a rajtot megelőző fél órában – egy esőfelhő hatására – teljesen elállt a szél és az egésznapos viharos időjárás maradvány-hullámzásán hánykolódva kellett helyezkedni a rajtvonalon. Komoly kihívás volt a többméteres döghullámzásban és gyenge szélben sebességben tartani a hajót, ezért különösen bíztató volt a remek rajt és jó pozíció. Később a fokozatosan erősödő szélben több vitorlacserével sikeresen tudtuk tartani a nagyobb hajókkal a tempót. Az éjszaka tovább erősödő szélben talán sikerült is csökkenteni a távolságot az élen lévő hajókhoz képest, amikor beütött a krach. A téli fejlesztések egyik fő eleme a billenő kíl hidraulikus rendszerének felújítása volt és míg a mechanikus elemekre nem volt panasz, úgy az elektronikus vezérlés meghibásodott. A vezérlési zárlat következtében megszűnt a kíl irányíthatósága, ami egy pillanat alatt vetett korai véget a versenynek. A csapat lélekjelenlétének köszönhetően sikerült a hajót stabilizálni és – a versenyt feladva – motorral eldulni a legközelebbi kikötő felé. Nagy csalódást jelentett a csapat minden tagja számára, hogy a saját teljesítményünktől függetlenül voltunk kénytelenek feladni a versenyt, de szerencsére sem a legénységben, sem a hajóban nem esett kár, pedig a helyzet meglehetősen éles volt.

A rajtkikötőbe visszatérve az elektronikus rendszer alapos ellenőrzését követően reményeink szerint most már megbízható lesz a kíl vezérlése és a hajó kész lesz a következő versenyre. A június elején Saint-Tropez-ban rendezett Giralglia Rolex Cup előtti edzésre készül el a fejlesztések egy második lépcsője. A jelenlegi – hidraulikával állítható – achterstag helyére csörlővel állítandó running backstay kerül, hogy az új 3Di square top nagyvitorlát lehessen használni. A tervezők számításai és a csapat reményei szerint ettől sokat javul majd a hajó teljesítménye és nem romlik az IRC előnyszáma.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Forrás: wjsailing

Ugyan a Wild Oats XI-nek adódtak némi problémái a nagyvitorlát állító elektronikus csörlővel, mégis ők vezették ki az öbölből a mezőnyt. Csak pár méterrel lemaradva az ötszörös abszolut győztest követte az Investec Loyal, aki a legnagyobb ellenfele lehet a kormányos Mark Richardsnak.

Ahogy kiértek a nyílt tengerre, a Wild Oats XI felhúzta a spinnakerét és Hobart felé vette az irányt az északkeleti 15-20 csomós szélben. Egészen késő délutánig tudnak a hajók ebben a szélben haladni, majd az elfordul délire és 20-30 csomóval fog fújni, amit először a vezető hajók, majd estefelé a mezőny többi része is megkap és kezdődhet a cirkálás. A 20-30 csomós széllel nem lesz baja a mezőnynek, sokkal inkább a hullámzással gyűlhet meg a versenyzők baja, hiszen az északi szél majdnem 5 méteres swelleket generált, viszont a déli ezzel szemben fog hullámokat generálni, ami rendkívül zavaros hullámzást eredményez.

Ez a nagyobb hajóknak, mint a Wild Oats XI, azt jelenti, hogy vissza kell venni kicsit a tempóból, hogy egyben tartsák a gépet, míg a kisebb hajóknak rendkívül kényelmetlen és vízes, fáradságos és esetleg tengeri betegséggel fűszerezett utat jelent.

Holnap a front elhaladtával  a mezőny gyenge, változó irányú, déli-délnyugati széllel fog találkozni, ami könnyen újraosztást eredményezhet a Bass-szoros környékén. Innentől a navigátoroknak nehéz dolguk lesz, a jó szélhez nem szabad se túl közel, se túl messzire menni a tasmán partokhoz.

A handicap verseny győztese valószínű azon fog múlni, hogy a nagyobb hajóknak sikerül-e elég nagy előnyre szert tenniük, mielőtt elérik a déli szelet, hiszen onnantól már nem tudnak akkora sebességkülönbésget produkálni a kisebb hajókkal szemben, amivel meg lehetne nyerni a versenyt.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: rolexsydneyhobart

Anna Tunnicliffe az Amerikai Egyesült Államokból, valamint Iker Martinez és Xabi Fernandez Spanyolországból.

Sajnos a spanyol duó nem tudott részt venni az eseményen, hiszen jelenleg a Volvo Ocean Race 1. szakaszán -a díjat tetézve- vezetik a mezőnyt. Martínez and Fernández már 1999 óta együtt vitorláznak, aranyat nyertek az athéni Olimpián 49erben, majd a 2005-6-os Volvo Ocean Race-en a movistar fedélzetén versenyeztek. 2008-ban visszaszálltak 49erbe és másodikak lettek a pekingi Olimpián. Ezután egy újabb VOR következett a  Team Telefonica fedélzetén, ahol harmadikak lettek. 2010-ben 49erben megnyerték a világbajnokságot, majd az IMOCA 60-as osztályban a Mapfre-val másodikak lettek a négykezes földkerülőn, a Barcelona World Race-en. A srácok igazán megérdemelték a díjat, bár nem tudtak az ünnepségen ott lenni, egy videot küldtek, amiben megköszönték a díjat és biztosítottak mindenkit, hogy meg fogják ünnepelni a győzelmet, de most fáradtak, mivel nemrég hagyták el a Földközi-tengert és jelenleg egy kemény éles menetben haladnak a Kanári-szigetek felé.

Tunnicliffe szerencsére ott tudott lenni az ünnepségen. Nem először nyerte meg a díjat, hiszen 2009-ben ugyanezért a teljesítményért nyerte meg az Év Vitorlázója kitüntetést, ő nyerte az ISAF világkupa sorozatot női párosversenyben. Tunnicliffe természetesen azért meg volt hatódva, megköszönte a csapatának, a családjának, a szponzorainak és mindenkinek, aki segített neki, hogy övé lehessen a kitüntetés.

Fotó: Diego Fructuoso, Daniel Forster

Máltán került megrendezésre a héten, a Szicilia szigetét megkerülő több mint hatszáz tengeri mérföldes regatta a 32. Rolex Middle Sea Race. A hetven hajót felvonultató mezőnyben az összetett hatodik helyen futott be a Wild Joe, az első magyar csapat a maxi yachtok világában.

A megmérettetés október 22-én szombaton kezdődött. Ahogy az esélylatolgatások is jósolták, a versenyt a száz lábas – figyelemreméltó adat, a hajó hossza több mint 30 méter – Maxi Yacht az

Esimit Europa 2

(Maxi Racer, SLO 101)

nyerte

. Igor Simcic hajója – melyet többek között az orosz Gazprom támogat – 2 nap, 13 óra, 24 perc, 35 másodperc vitorlázás után elsőként haladt át a célvonalon. A csapat megismételte egy évvel ezelőtti sikerét, hiszen 2010-ben is ők nyerték a regattát, bár akkor pár órával hamarabb értek körbe. A hajó kormányosa nem kisebb név, mint a többszörös olimpiai érmes Jochen Schömann volt.

A

második

helyen a

Rán

(JV72, GBR 7236) futott be. A pazar vitorlás tulajdonosa sem akárki, Niklas Zennstrom, hiszen ő az a szakember, akinek a neve gyakorlatilag egybeforrt a Kazaa és a Skype létrehozásával és felvirágoztatásával. Ők október 25-én 11 óra 10 perckor haladtak át a képzeletbeli célvonalon. Vitorlázott idejük 2 nap, 23 óra és 40 másodperc, 22 másodperc, amivel a korrigált idő szerint akár a végső sorrendben az első helyet is megszerezhetik, hiszen ne feledjük.

A befutási sorrend mellett a verseny igazából az előnyszámok alapján a korrigált futási idővel adja ki a végső eredményt.

Erre pályázott a

harmadik

helyen befutó Anders Soriano csapata is az

Alegre

(Mills 68, GBR 6880) fedélzetén.  A mai nap folyamán 16 óra 16 perckor végeztek a 606 tengeri mérföldes kaland teljesítésével. Ők három nap, 5 óra, 46 perc, 28 másodperces időt futottak. És csak az összehasonlítás kedvéért, ez a hajó is, ahogy a Rán 21 méteres.

A

negyedik

helyen egy francia egység végzett a

Med Spirit

(Prototype, FRA 1575) majd 28 méteres hajójukkal. A hosszúság az egyik olyan tényező, mely jelentős mértékben kihat a vitorlások sebességére, így érdemes összehasonlítani, hogy Józsa Marci és csapata milyen komoly méretű hajók között vívja szinte emberfeletti küzdelmét a dobogóért. A francia egység 3 nap, 7 óra, 53 perc és 21 másodpercnyi időt szánt Szicilia megkerülésére.

Az

ötödik

helyre egy Volvo 70-es hajó érkezett, az

E1

(AUT 1876). Ők a táv utolsó harmadában szinte „lőtávolban” vitorláztak a Wild Joe előtt, ekkor vált igazán bosszantóvá a kezdeti három órás, illetve az előző éjszakai majd egy órás kényszerpihenő.

Az összetett

hatodik

helyre hozta be éjfél magasságában Józsa Márton és csapata hazánk szeme fényét a

Wild Joe

-t. Amennyiben a korrigált időszámítás és a szerencse is melléjük szegődik, akár a negyedik hely is az övék lehet a kategóriájukban. A 18 méteres vitorlás fedélzetén hazánk legjobbjait két nemzetközi szakember is segítette az eredményes közlekedésben. Bár nem mai srác, a 2002-ben épült Wild Joe a világ egyik leggyorsabb 60 lábas vitorlása, melyet a világhírű Reichel/Pugh tervezőpáros elképzelései alapján az ausztrál Azzura Marine hajógyárban építettek, s mely akkor mérföldkőként vonult be az offshore vitorlázás történetébe, mint az első dönthető keel-lel rendelkező versenyvitorlás. A Wild Joe fedélzetén hajózó legénység:

Józsa Márton

, Kelemen Tamás, Bret Perry (AUS), Goszleth Marcell, D’Albini Andras, Ante Vanjaka (CRO), Hamrák Péter, Németh Áron, Magyary-Kossa Zsolt, Lukács Csaba, Adorján Csaba,  Aklan András, Király Zsolt, Galgóczi Tamás, Király Csaba és Pál István

Őket a

hetedik

helyen a sokáig páros verseny szimulációt játszó olasz egység a

Berenice Bis

(ITA 18989) követi, egy szerény, 25 méteres vitorlással.

Nyolcadik

helyen a Nikata (GBR 8200) hajózik. A közel 25 méteres jószág sokáig nyúzta Marcit és csapatát, de szerencsére idővel leszakadtak tőle is.

A versenyt eddig három hajó kényszerült feladni, egy német, egy olasz és egy máltai egység. A rekord idén nem forgott veszélyben. A 47 óra 55 perc 3 másodperces győztes időt még 2007-ben futották meg George David 90 lábas Rumbler (USA) nevű hajójával. A díjkiosztó ünnepségre október 29-én szombaton kerül sor Valettában a Mediterrán Konferencia Központban.

INFO:


www.wildjoesailing.com

Fotó: Rolex – Kurt Arrigo, Tumbász Hédi

Igor Simcic hajója 60 óra, 24 perc, 35 másodperc vitorlázás után elsőként haladt át a célvonalon. Ám a mezőny nagy része számára még nem ért véget a verseny.

Ahogy az várható volt, a Rolex Middle Sea Race győztese az Esimit Europa 2, Igor Simcic hajója 60 óra, 24 perc, 35 másodperc vitorlázás után elsőként haladt át a célvonalon. Ám a mezőny nagy része számára még nem ért véget a verseny.

A Wild Joe Józsa Márton vezetésével a déli hírek szerint Lampedusa szigetét hagyta el, miközben stabilan tartják a hatodik helyet. A sziget közelében újra volt térerő a helyi mobilszolgáltató révén, így a kormányos rövid beszámolóval is szolgált az eddigi helyzetről.

„A rajt és a kezdet remekül sikerült, nagyon bíztató pozícióban vágtunk neki a több mint 600 mérföldes távnak. A célunk a 2010-es eredményünk elérése, vagy akár az annál is jobb eredménye elérése volt. Az már az elején kiderült, hogy a 100 lábas Esimit Europe 2 azonnal az élre fog állni és kihasználja a méreteiből fakadó előnyöket. Már pedig aki elől megy, az kapja meg először az időjárási zónákat, és szép fokozatosan növelheti az előnyét. Így is lett. Ma kelet felé nyitottunk a rajt után, ami egy darabig jó is volt, a kettes jelet az Alegre előtt vettük. Majd a code0 használatával nála kissé tompábban, ám de gyorsan haladtunk. Mint utólag kiderült, a Szicilia a sarkánál a tompasággal szerzett szerény három mérföldes magasság különbség végzetes lett, mivel így maradtunk ki egy frissülésből, és a körülöttünk haladó élmezőny megszökött. Ez tetézte, a lassabb hajók nyugati osonása is a szigethez közelebbi útvonalon. Laza három óra hátrányt szedtünk itt össze, amit nehezesen sikerült le és feldolgozni. Szicília északi oldala a felzárkózás jegyében telt el. A csapat motivált volt és a nyakunkon lihegő Swan80-as legalább annyira nem hagyott nyugodni minket, mint az előttünk hajózó VOR70-es E1. Sziciliát ennek megfelelően szinte páros verseny környezetben kerültök meg és a későbbiekben nem sokat változott a helyzet. Pantelleria és Lampedusa között taktikailag is rendben ment minden és a gyengülésekben el tudtunk szökni páros partnerünktől. Az előnyünk két mérföldre nőtt vele szemben.  Mivel az előttünk haladó VOR 70-es hibázott ezen a szakaszon, így rajta is hoztunk egy keveset, de az ő előnye így is még tíz tengeri mérföld előttünk. Jelenleg jó tíz csomó a sebességünk és „lóversenyzünk” Málta felé. Ha a szél kitart, akár vacsorázhatunk is a parton. – fejezte be a telefonos beszámolóját Józsa Márton.”

A csapat hármas váltásban versenyez.

1. 
   Józsa Márton
   
   , Ante Vanjaka, Király Zsolt, Németh Áron, Király Csaba
2. 
   Kelemen Tamás
   
   , Goszleth Marcell, Aklan András, Pál István, Lukács Csaba
3. 
   Bret Perry
   
   , Hamrák Péter, Adorján Csaba, Magyary-Kossa Zsolt, Galgóczi Tamás

D’Albini Andras pedig igény esetén akár minden váltásban besegít. Az éjszaka folyamán egy zóna határon meglepetés is érte a Wild Joe legénységét. Közel tíz csomós genakkeres vágtatásnál kaptak egy 180 fokos szélfordulót, ami egy darabig nem tudta eldönteni, hogy tartós marad-e vagy sem. Ennek köszönhetően komoly időveszteséget szenvedett el a Marci csapat, ami hátráltatta őket a VOR70-es üldözésében.

Fotó: Tumbász Hédi, Kurt Arrigo

4 csoportban rajtoltak el a hajók Vallettából szombat délelőtt. Az utolsók között a végső esélyesek, a leggyorsabb hajók, köztük Józsa Márton csapata a Wild Joe is. A verseny esélyese, a Barcolana győztes 100 lábas Esimit Europa 2 (SLO). Ebben a csoportban indult a J/V 72-es Rán (GBR), a szintén brit Mills 68-as Alegre vagy a Swan 80-as Bernice Bis (ITA) és amely csoport szépen el is lépett észak felé vitorlázva a 15 csomós erősödő szélben.

Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megjelenítéshez!

A pálya idén is a szokásos: Valletából fel északnak Szicília mellett elhaladva a Messinai-szoros, majd Stromboli mellett, majd Szicília északról, Pantelleriát, Lampedusát kerülve vissza.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

Jól kezdett a Wild Joe, ám keleten az Alegrével együtt beragadt, míg a mezőny szépen haladt tőlük kissé nyugatra Szicília partjai mentén. Joe csúnyán visszaesett egészen a 20. hely környékére. Kicsit később az Alegre találthatott valami extra csíkot, miközben a magyar csapat az ünnep reggeli óráiban sajnos mintha ismét horgonyt vetett volna és csak utána tudta megkezdeni a felzárkózást osztálytársaira. Innét szép vitorlázás következett, leverték az Ambersailt és sok helyet jöttek fel összetettben is.

A versenyben vezet az Esimit Europa 2 (SLO), Rán (GBR) majd jön a Med Spirit és az Alegre (GBR).  A Wild Joe jelenleg nagyjából már a 8.

2007-ben George David hajója, a Rambler (USA) állított fel új pályarekordot 47 óra, 55 perccel. Ennek megdöntéséhez most délelőtt kéne befutnia az elsőnek, ami már biztosan nem lesz meg.

Fotó: Rolex/Kurt Arrigo



Forrás: Rolex Middle Sea Race

Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megjelenítéshez!





Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megjelenítéshez!





A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

Eredmények 3 nap után (hajó neve, tulajdonos, 1-2. futam, pontszám):

Maxi Racing/Cruising:

1) DSK Pioneer Investments (ITA), Danilo Salsi, 1-2, 3.0

2) Aegir (GBR), Brian Benjamin, 3-1, 4.0

3) Kora 5 (ITA), Paolo Scerni, 2-4, 6.0

Maxi Racing:

1) Esimit Europa 2 (SLO), Igor Simcic, 2-1, 3.0

2) Highland Fling (MON), Irvine Laidlaw, 1-2, 3.0

Wally:

1) Y3K (GER), Claus Peter Offen, 1-1, 2.0

2) Magic Carpet 2 (GBR), Sir Lindsay Owen Jones, 2-3, 5.0

3) Dark Shadow (MON), André Auberton, 5-2, 7.0

Supermaxi:

1) Nilaya (GBR), Ficaya Ltd, 1/1-2/4, 8.0

2) Hetairos (CAY), Rockport Ltd, 2/4-1/2, 9.0

2) Visione (GER), Hasso Plattner 3/2-3/1, 9.0

A Supermaxi osztályt kétszer pontozták IRC és ORC szerint is. A kombinált pontozás alapján alakul az eredménylista.

Mini Maxi Rolex Világbajnokság:

1) Rán 2 (GBR), Niklas Zennström, 1.5-1-1-4, 7.5

2) Jethou (GBR), Peter Ogden, 3-3-3-2, 11.0

3) Alegre (GBR), Andres Soriano, 4.5-2-2-3, 11.5

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: copyright Rolex/Carlo Borlenghi



Forrás: Regattanews