Bár több, mint egy tucatszor nyerte el a Velencei-tavon a Piros Szalagot, amellyel az Évadnyitó versenyen hagyományosan a leggyorsabb Kalóz egységet díjazzák, nevére nem a bajnoki almanachokból fogunk emlékezni. Sokkal inkább azért, mert a tó életének meghatározó alakja volt,  évtizedek óta elmaradhatatlan résztvevője a helyi Kalóz futamoknak, sőt olykor elutazott vendégségbe más tavakra is.

Nem csak versenyzett, de sokat tett is azért, hogy versenyezni lehessen és a vitorlás telepen az idejét mindenki megfelelő körülmények között, jó hangulatban tölthesse.

1972-ben az akkor alakuló KÖFÉM SC-ben kezdett vitorlázni.Szervező és kapcsolatteremtő képességnek köszönhetően rövid időn belül Ő lett a vitorlás szakosztály vezetője. 1975-től a a vitorlás szakosztály önnálló lett,amit továbbra is vezetett.( itt kezdte vitorlás pályafutását Fa Nándi és Gál Józs i is ). Jelentős érdemei vannak az agárdi klubház létesítésében, amely a szó jó értelmében vett klubéletet teremtette meg. .

A KÖFÉM SC megszünésekor jogutodként megszervezte a ma is működö Sirály Vízisport Clubot, melynek haláláig elnöke, müködésének motorja volt.A maga csendes visszahúzodó modorával megteremtette az egyesület anyagi biztonságát, fejlesztette, korszerüsitette a klubházat.

A szervező munka mellett haláláig vitorlázott szeretett Kalózában, megőrizve az osztályában jól ismert 490-es vitorlaszámot.

Hozzá tartozott a világunkhoz, csendesen fanyar, nyugodt  stílusával, amiből azért olykor emberi módon kilendítette egy-egy sporttárs vagy kedvezőtlen szélforduló.

Mindig sportolt és karban tartatota magát. Ha akár tavaly nyáron, utolsó találkozásunkkor tippelem az életkorát, egy vagy két évtizednél biztosan többet tévesztettem volna. Ott a tavon  Jani volt világ életében. Az is marad nekünk mindörökre.

Temetése február 23-án 11 óra 30 perckor lesz Székesfehérváron a Béla úti temetőben.