A 18 lábas skiff versenyzés születését 1892. január 26-ához köti a fáma. Ekkor rendezték az első versenyt a Sydney-i Öbölben. A flotta atyja Mark Foy (1865-1950) volt. Helyi üzletemberként szomorúan látta, hogy a vitorlázás mennyire nem közönségbarát sport. Egyrészt a hosszú pályákon a közönség szeme elől eltűntek a hajók és követhetetlenné vált az esemény, plusz a bonyolult handicap rendszer miatt csak később derült ki a győztes személye. Néhány barátjával egyeztetve egy olyan tervet alakítottak ki, amelynek három sarokpontja volt:

1. A versenyeknek izgalmasabbnak és gyorsabbnak kell lenniük.
2. A hajóknak színesnek és könnyebben azonosíthatónak kell lennie, mint a vitorlaszám.
3. A verseny győztesének azonnal ki kell derülnie.

Az elő problémát a 18 lábas hajóval orvosolták. Ezek nagyon könnyű testek voltak 14 főnyi személyzettel, szemben a korábbi 25 fős hajókkal. Hatalmas vitorlafelületeik voltak és elképesztő sebességet tudtak produkálni.

A könnyű azonosítás végett a hajók színes emblémáját varrták a vitorlára. Ez a szokás ma is él, bár szinte kizárólag vállalati szponzorok logójaként.

Amikor Foy 1892-ben be akart ezekkel a hajókkal nevezni a versenyre, elutasították, mondván, hogy méltóságon aluliak a színes címerek a déli félteke regattáihoz. Foy bepöccent és kihirdette a saját versenyét. „Fizetni fogunk és megmutatjuk mit is akarunk”  A Sydney Flying Squadronnak volt egy kis pénze, Foynak pedig ideje és tehetsége. Elhatározta hát, hogy mindenki élvezni fogja a skiff vitorlázást, pénztől és társadalmi rangtól függetlenül. Szervezte, hirdette az eseményt, parádét rendezett és finanszírozta a pénzdíjat. 

Foy nagy publicitása a regatta napján jól fizetett. Precedens nélküli érdeklődő tömeg látogatott el a regatta megtekintésére, bár a legtöbb nézőnek halvány fogalma sem volt a vitorlázásról.

A három mérföldes háromszög alakú pályán először a lassabb hajókat indították. Olyan jól sikerült, hogy a látványos bőszeles befutónál tucatnyi hajó versenyzett az elsőbbségért. A nyilvánosság meghozta a várva várt sikert, a színes emblémák is nagy sikert arattak, bebizonyítva, hogy a Sydney leghíresebb sportja a 18 lábas vitorlázás.

A nézők számára ezek a hajók nem különböztek sokban a nagyobb hajóktól, de kevésbé költséges volt a fenntartásuk és karbantartásuk.

„A Liga az azért Liga, mert az 1900-as évek elején az Ausztrál Football Liga meg a Vitorlás Liga az egy volt. Nyáron nincs foci, akkor vitorláztak, akkor ezekkel a fa hajókkal mentek, amikhez 10 vagy 11 ember kellett. Azóta a futballisták már nincsenek a sportban, de megmaradt a 18 lábas Liga.”-mesélt a kezdetekről Tyutyu.

James Joseph Giltinan (1866-1950) meglehetősen érdekes ember volt. Az ausztrál sport kiemelkedő alakja és nem a sportsikerei miatt, hanem inkább lázadó újító szelleme miatt. 1907-ben alapító atyja volt az Ausztrál Football Ligának és egy évvel később az első ausztrál  football csapat angliai turnéjának vezetője. 

1935-ben megépítették az Aberdare nevezetű hajót, amellyel sorozatban nyerték a 18 lábas hajóknak kiírt versenyeket, de az újításai miatt az akkori 18 lábas hajókat és versenyeiket szervező klub, a Sydney Flying Squadron ki akarta zárni a versenyzésre gyakorolt hatásira hivatkozva. JJ Giltinan erre kilépett a klub keretei közül és létrehozta a 18 lábas Ligát, a fejlődésnek szabad teret adva. 1938-ban pedig megalapította a JJ Giltinan Trophy-t, az új osztály világbajnokságát.

Ma három 18 lábas osztálynak rendeznek versenyeket. Az egyik a historikusnak számító 18 lábas, ami jó pár embert igényel, de még fahajók. A másik két osztály nagyon hasonló. Mindkettőre 3-3 főre van szükség trapézon. Egyik közülük az ismert 18 lábas Liga hajója, amiről a JJ Giltinan Trophy is szól.

Az általunk tárgyalt osztály nem One Design, de a test az fix, továbbá a rudazat hossza és a bugspriet hossza is adott. A vitorlafelület viszont bármekkora lehet, mert a boom hossza és a forstag bekötés szabadon választott. „Elvileg a világon összesen két sablon van, az egyik Ausztráliában, a másik Európában. De most már nagyon úgy tűnik, hogy van egy sablon Új-Zélandon is, mert a győztes Új-zélandi csapat egy brand new hajóval jelent meg, ami sem itt, sem ott nem épült, tehát valószínűleg Új-Zélandon gyártották a sablont rá, de ez csak feltételezés.”  – említette meg Tyutyu. 

A hajó:

Legénység 3 (mindhárom trapézon)

Hajótest
Súly 155 kg
LOA 8.9 m
LWL 5.49 m
Szélesség 2.0 m

Vitorlák
Orrvitorla 9.28 nm
Spinnaker bármekkora, tipikusan 61–73 nm
Széllel szemben használatos vitorlafelület bármekkora, tipikusan 26–32 nm

Az évek során számtalan fejlesztés készült és halt el, melyek mind azt szolgálták, hogy a hajók egyre gyorsabbak legyenek. „A nyolcvanas években például négy rig volt és hidraulikus streck, és annyira elnehezedett a hajó, hogy nem bírták a testek – így végül annyira drága lett, hogy akkor mondák, hogy állj, vissza, 2 rig és nincs hidraulika.” – hozta fel példaként Tyutyu.

„A hajókat kézben visszük ki a vízre és vissza a partra, és ez a nap végén nagyon durva. Sydneyben külön érdekesség volt, hogy volt 2 sólya és 26 hajó és sorsolt helyek voltak a parton. Nekünk egész jó helyet sorsoltak, de aki a legvégén volt, annak elég hosszú sétákat kellett tolni a hajóval a vállon a sólyáig meg vissza. A sólya nem volt széles, viszont jó meredek volt – ha rossz irányból fújt a szél, akkor elég érdekes kihívás volt bevinni meg kihozni a hajót. A hajó 160 kiló mindennel együtt. A vitorlafelület nagyon nagy, szóval elég, ha picit oldalra megnyom egy pöff…” – idézte fel Tyutyu.

A a Sydney-i Öböl egyik legdrágább körzetében található a Liga tulajdonában lévő 18 Footers Sailing Club, egy zártkörű, kizárólag klubtagok számára fenntartott luxusétteremmel, melynek bevétele a Liga működését segíti. Ezen kívül a nézőhajók bevétele és különböző a versenyre történő fogadások bevétele is a Ligáé. Minden ausztrál hajó a Liga tulajdona, ezeket éves szerződéssel adják oda a csapatoknak – szponzorral, mindennel -, az az egyetlen  feltétel, hogy minden versenyen el kell indulniuk. Így ezeknek a hajóknak tulajdonképpen nincs gazdájuk. Az öregebb hajók egyre gyengébb csapatokhoz kerülnek, azok meg amortizálják őket még jobban, amíg romhalmazzá nem válnak.

Külön érdekesség, hogy a világ első nomex carbon hajója egy 18 lábas skiff volt, amelynek a technológiáját a NASA adta el a legendás vitorlázónak, Iain Murray-nek.  „A hatvanas-hetvenes években úgy nyomták a skiffesek, hogy a csapat kapott egy unlimited csekkönyvet a szponzortól. Iain Murray tele lóvéval odament a NASA-hoz, megvette a technológiát és épített egy nomex carbon hajót. Az első carbon hajó egy skiff volt, és abban az időben, a hetvenes években az volt a létező legnagyobb carbonból épült szerkezet. „- mesélte a történetet Tyutyu.

folyt.köv.

Ausztrália nem kis falat. Pláne, ha az ember hajót is visz magával. Szerencsére a 18 lábas osztály ligája az európai csapatok számára biztosított egy konténert, amelyben négy hajó elfért és leutazott Ausztráliáig. De négy csapatot összeszedni nem volt egyszerű. Végül negyediknek bejelentkezett a bajor herceg, aki erre a versenyre látatlanban megvett egy olyan hajót Angliában, amely már négy éve használaton kívül parton állt (ennek jelentőségére a később történtek során derült csak fény). Utolsóként, közvetlenül az ajtó elé ezt a hajót is bepakolták az angolok, és a konténer útnak indult. Elvileg. „Az utolsó GP kint volt Angliában, kint hagytuk a hajót, megkértük az angolokat, hogy pakolják be a mi hajónkat is, és elkezdtünk repjegyet vásárolni. Innentől az ausztrálok intézték a szállítást és jöttek az izgalmak. A konténer szállító hajót, amit az ausztrálok kinéztek, lemondták, a következővel pedig ki sem ért volna a konténer időben. Addigra már megvolt a repjegy.” – mesélte Tyutyu. A konténer végül átutazta fél Angliát, felkerült egy másik hajóra és útnak indult. Probléma megoldva.

De jött az újabb gond. „Amikor kiérkeztünk Sydneybe, a csomagunk elveszett.” – kezdett bele az újabb sztoriba Zsombi. „Úgy indult, hogy leszálltunk a repcsiről és reggel hatkor ott álltunk minden nélkül, egy doboz piával, mert azt Tyutyu vásárolta és bedobozolták Abu-Dhabiban. Úgyhogy azzal az egyetlenegy dobozzal a kezünkben ott álltunk a reptéren a huszonöt fokban hosszúgatyában meg pufidzsekiben. És akkor elmentünk egy boltba venni papucsot meg rövidgatyát meg pólót.” – folytatta nevetve Boti.

A verseny maga március 2-án, pénteken kezdődött a próbafutammal, másnaptól ment élesben. A magyar csapat előző szombaton érkezett meg. Az igazi kalamajka akkor kezdődött, amikor a fiúk hétfőn elmentek a konténertelepre átvenni a hajót. A konténerben leírhatatlan állapotok uralkodtak: iszonyatos büdös volt, minden tiszta penész volt, minden csupa pókháló volt és pókok mászkáltak a cuccokon. Mint kiderült, az angolok havazásban pakolták be a konténert, minden vizesen került bele és cirka két hónapig dunsztolódott. A pókok pedig a bajor herceg közvetlenül az ajtóhoz pakolt hajójának a lakói voltak. A fiúk hétfőtől péntekig minden délben ott voltak a konténertelepen a hajóért, és mindig azt a választ kapták, hogy majd másnap. És minden alkalommal, amikor kinyitották a konténert, egyre több pók került elő, és bár többségük teljesen ártalmatlannak bizonyult, akadt köztük egy rendkívül veszélyes mérges példány is. Aztán megérkezett az ellenőr, és kapásból azt mondta, hogy ezt így nem – majd azzal a lendülettel visszazárta a konténert, és közölte, hogy lehet választani a megsemmisítés és a hazaküldés között. Végül az ausztráloknak sikerült elintézniük, hogy fertőtlenítsék, de az minimum 3 nap további csúszást jelentett. Az európai csapatok – köztük a BE LIGHT! is – így végül az ausztrálok által biztosított kölcsönhajókkal vágtak neki a versenynek.

„Sok hasznos tapasztalatot szereztünk a konténerezéssel kapcsolatban. Az első, hogy olyan hajó, ami évekig a parton állt, ne kerüljön be. A második, hogy ha mégis bekerül, ne az ajtó elé kerüljön. A harmadik, hogy Angliában lehetett volna kérni fertőtlenítést, ami abból áll, hogy bedobnak valamilyen mérget a konténerbe, és akkor úgy érkezik meg, hogy a pókok már halottak.” – vonta le a tanulságot Tyutyu.

Folyt. köv.

Engedjétek meg, hogy picit korábbról kezdjem a beszámolót. 2010-ben Malcesine-ben a legjobb európaiként nyertünk – a mindig nyílt – EB-n. Éreztük, hogy minden nagyon összejött. A régi hajónkból és magunkból is 120%-ot hoztunk ki. 2011-ben aztán Majthényi Matyi kiszállásával szétesett a csapat. Szépfy Zsombi és jómagam nem akartuk abbahagyni, túlságosan megszerettük ezt az osztályt. Nem volt könnyű a feladat, betölteni az űrt a hajón, és a felszerelésen is újítani kellett. Két év telt el és két próbálkozás kellett mire aztán egy pünkösdi regattán feltettük kérdést Német Botinak, hogy nincs-e kedve csatlakozni. Szerencsére volt. 2014-ben egy sérülés miatt sajnos sokat kihagytunk, de 2015-ben teljes erővel estünk neki a szezonnak. Az EB-n semmi nem jött össze, de nem csüggedtünk. Felcsillant egy lehetőség, hogy a hajótestet egy újabbra cseréljük, le is csaptunk rá. A szezon utolsó versenyén már újra nyertünk futamokat és a dobogón végeztünk.

2016-os szezonra új névadó támogatóra találtunk a be light! Kft. személyében. Az új szerzeményünket felújítottuk, illetve inkább újraépítettük Lovas Peti segítségével. Gyönyörű lett!! Az elmúlt két év alatt összevásárolt dolgokkal újra ütőképes felállásban néztünk a szezon elé.

Az első Grand Prix Müchen mellett Ammersee-n került megrendezésre. Itt is második helyen végeztünk pár ponttal lemaradva, de boldogan jöttünk haza. Éppen csak elkészült a hajó, edzeni, állítani nem tudtunk a verseny előtt, így ezeket élesben tettük meg, sikerrel.

A második GP a Garda tavon – Campione-ban volt. Itt megint második helyen végeztünk, az utolsó futamon ment el a győzelem. Aznap hármat kellett nyernünk, hogy utolérjük az élen a németeket. Első két futamot simán hoztuk (Időközben meglett az állítás), a harmadik futamot is végigvezettük egészen az utolsó bolyáig, ahol egy csomó került a spishottra ami elég is volt a nyakunkban loholó németeknek hogy megelőzzenek és megnyerjék a versenyt. A jó hír hogy grand prix összetettben viszont az élre álltuk.

Ezek után elérkezett az EB ideje. A tavalyi évhez hasonlóan idén is Torboléban került megrendezésre, csak most nem érkezett konténer tengerentúlról. (Az ozzi és kiwi egységek inkább Fiji szigetén versengenek épp a napokban) Így felcsillant a lehetőség hogy az abszolút győzelemért járó kupát is elnyerjük. A tízhajós mezőnyben ellenfelek a tengerentúliak nélkül is akadtak szép számmal: két erős Német egység – Eurolink és Magic Marine akik a két korábbi GP nyerték, a mindig erős Dánok – Original Chia, és a kétszeres EB győztes Angol csapat – Haier-Black Dog.

Első napon klasszikus Torbole időjárás, tűző nap és 18-22 csomós termik. Egyértelműen kis rigg, na ezzel még nem vitorláztunk idén. Három futam volt, 2-6-2 helyeket futottunk. A második futam utolsó hátszelében valahogy kiugrott a felső vantni a szálingból, nem kis riadalmat okozva, csoda hogy nem tört el az árboc a bliszter alatt. Gyorsan le is kaptuk a golyót és anélkül vánszorogtunk be a célba. A másik két futamban második helyeket futottunk nagyon szoros befutókkal. Német barátaink – Eurolink viszont erősen bekezdtek egy 1-2-1-el. Nagyon nem stimmelt az állítás, másnapra új forestagot is csináltunk.

Második nap, nulla szél. Ez még gyorsan eltelt, mindig van mit szerelni, fejleszteni egy skiffen.

Harmadik napon sem volt szerencsénk a széllel, így továbbra is azonos ponttal a harmadik helyen várakoztunk egyre türelmetlenebbül.

Negyedik napon korai kelés várt ránk. Kellett a futam, így a reggeli szelet nem hagyhattuk ki. Három futamot csináltunk végig nagy riggel, annak is a felső határán. Szeretjük az ilyen kondíciókat, gyorsak vagyunk benne. 3-1-3 helyeken futottunk. A harmadik futamban sikerült vezető helyről felborulnunk, ami bosszantó volt. Dánok mentek nagyot, elénk is ugrottak. Maradtunk a harmadik helyen, de az első csak három pontra volt. Számolgattunk, ettünk egy szendvicset és kezdtük a tavat a hegyeket és a felhőket fürkészni, hiszen megjött a délutáni termik és még két futam várt ránk. Sütött a nap egyre erősödött a termik, de északra és nyugatra felhős volt az ég. Amikor beúszott egy felhő a tó fölé azonnal gyengült a szél. Pont határon volt a két rigg között. (18as skiffnek két komplett riggje – árboc és vitorlázat – van, egy erős, egy gyenge szélre) Elkezdődött a szokásos varia. Mi kivártunk amíg szép lassan az egész mezőny átszerelt kis riggre. Visszaöltöztünk és közben egyre biztosabbak voltunk abban, hogy maradunk a nagy riggel, jó nehezek vagyunk és különben is kockáztatni kell a győzelemért. Végül a Magic Marine vállalta be rajtunk kívül a nagy rigget. Két kemény futam következett, kreutzban jobb volt a kis rigg de bőszélben fizetett a nagy. Az első futamot végigvezettük, behúztuk. A második futam utolsó körére érkeztek meg a felhők, addig küzdöttünk rendesen, de azt is megnyertük! Eurolinknek az első futamban összecsuklott az árboca – ők sajnos kiestek mindkét futamból és az EB címért folyó küzdelemből – nagyon sajnáltuk őket. A nap végére első helyen álltunk 4 ponttal a második dánok előtt és 14-el a harmadik előtt, de még nem volt vége.

Ötödik – utolsó nap – megint korán kezdődött, nem volt jó az előrejelzés. A reggeli szélben bizakodott a rendező, de nem érkezett meg. Kilenctől hosszú várakozásba kezdtünk, végül az utolsó lehetséges kimenetel előtt negyed órával, kettőkor vízre szólítottak. Két gyengeszeles futam várt ránk, ami nem az erősségünk. Dánok erősen kezdtek második helyen futottak be, mi negyediknek.

Utolsó futamra egyértelmű volt a taktika: elvinni a dánokat Kenyába. Rajtnál el is kezdődött a kakaskodás, amiből mi jöttünk ki jól, ők visszamentek korai rajt miatt. Innen már nem tudtak felkapaszkodni, mi pedig a harmadik helyen futottunk be. Ezzel megnyertük a EB-t!!!! Második helyen a Dánok – Original Chia végzett. Harmadik helyért három hajó versengett az utolsó napon, közülük a német Magic Marine lett a legjobb.

Nagyon boldogok vagyunk, ezzel az eredménnyel újra feltankoltuk magunkat pár nehéz évre.  Következő verseny összel – az utolsó Európai GP Angliában Poole-ban kerül megrendezésre. Reméljük onnan a GP összetett győzelemmel térünk haza!

Köszönttel a támogatóinknak: be light! O’neill

Az Ujhelyi-Gáspár Miklós, Németh Botond, Szépfy Zsombor egység (Belight Team, Spartacus Vitorlás Egylet) 10 futam alapján szerezte meg a kontinensbajnoki címet a dán és a német csapat előtt.

A versenysorozaton három futamot nyertek, és a többi bennmaradó futamukban is dobogós helyeken végeztek. (A tíz megrendezett futamból minden egység kiejthette a két legrosszabb helyezését.)

Az Európa-bajnokságon négy nemzet tíz hajója vett részt.

Nyolc csapat érkezett hat országból (angol, dán, holland, német, svájc és magyar). Az indulók között volt a Bayor herceg akinek legénysége miatt sem kellett pironkodnia hiszen a Porsche család sarja, hozzájuk Czeizel Balázs csatlakozott. Másik különlegesség a Svájci csapat volt, ők egy német női kormányossal és egy francia forehanddel indultak. Itt voltak természetesen az osztály nagy öregei a Dán Clausen testvérek, ezúttal Dél-afrikai idegenlégióssal és többek között az egyetlen magyar induló a Liberty Sailing Team Ujhelyi-Gáspár Miklós, Német Botond, Szépf Zsombor felállással.

Csütörtök délután egykor – az első rajt idejére – a Balaton legszebb arcát mutatta 30C és 12-15 csomós déli széllel. Mindenki nagy rigget szerelt, így a part felöl érkező erős lökések nem tették könnyűvé a csapatok dolgát.

Az első futam rajtjánál picit elaludt a mezőny, ezt kihasználva a Liberty ST rajt-cél győzelmet szerzett.

A második futam szoros csatákat hozott, itt mi aludtunk be a rajtnál, majd lassan felhoztuk magunkat a harmadik helyre, fél méterrel lemaradva a második helyről. Ezt a futamot a dánok nyerték, Fleming ráérzett a dél szél minden rezdülésére és nem hibázott.

Erdélyi Béci nem volt rest és elindította a harmadik futamot is. Ebben a futamban körről körre változott a sorrend az Original Chia (DEN), Remember the Days (GER) és Liberty ST (HUN) csapatok között. Az utolsó körben a magyarok megállásra kényszerültek, a végleges sorrend ugyancsak az utolsó métereken dőlt el a dánok javára, második a Remember csapata, harmadik pedig az Angol TeamO Marine lett.

A túra futam után még pályafutam került megrendezésre. A Déli szél szép ütemesen forgott és frissült, így izgalmas futamok voltak. Dán barátaink nem tudtak hibázni, mindkét futamot megnyerték, mi mindkétszer második helyen futottunk be, harmadik pedig a Bayor herceg végzett. Este DJ Rozsda szórakoztatta a közönséget.

Szombat sajnos várakozással telt, a zivataros időjárás nem adott esély egy normális pálya kitűzésére.

Vasárnap hasonló időre ébredtünk, így csak 11-ig várattuk a mezőnyt, majd díjkiosztó és indulhatott mindenki haza.

Végeredmény:

1.Original Chia (DEN),

2. Liberty ST (HUN)

3. Remember the Days (GER)

Eredménylista:


http://spartacus.hu/2983/

Fotó: Cseropix

Ujhelyi-Gáspár Miklós, Szépfy Zsombor, Takácsy Levente kalandjai a szkiffen.

Korán kezdődött a szezon, április elején mentünk először vízre. Mentünk volna hamarabb is  de az időjárás nem engedte. Így is az első vízre szálláskor 4C°-os  volt a víz . Sietnünk kellett mivel az idei Grand Prix sorozat április végén Németországban,  Ammerseen kezdődött. Addig pedig sok tennivalónk volt: téli fejlesztéseket kipróbálni, a tavalyi szezon végén vásárolt „új”nagy rigg és az átszabott kis rigg beállítása és nem utolsó sorban a csapat egybegyúrása  – a  manőverek begyakorlása.

A

német GP

-re főleg  gyenge szeles, hideg ,nagyon hideg időjárás volt jellemző. Tizenöt hajó indult, sajnos az angol csapatok nem jöttek el, de itt volt a komplett német mezőny. Első számú feladatunk volt megtalálni a sebességünket, ami a végére többé-kevésbe összejött. A kezdeti gyengébb futamok után kezdett összeállni a csapat és a hajó is. Futamot nyertünk, német, dán hajókkal újra tudtuk tartani a sebességet. Sajnos a négy napos versenyből csak két napot vitorláztunk, míg egyik napon síversenyen bizonyítottunk és az utolsó napon pedig szélcsend volt. A hatodik helyen végeztünk ami kezdetnek nem túl fényes.

Ezt követően egy hónapunk volt a következő GP-ig. Edzéssel csak egy napot tudtunk eltölteni, amikor is egy erőszeles menet alatt elszakadt a bugspiccet feszítő drót, amit egy bugspicc törés és bliszter szakadás követett. A fennmaradó idő tehát a károk helyrehozatalával telt el. Jó magyar szokás szerint minden az utolsó pillanatban készült el.

Május utolsó hétvégéjén indultunk a

holland GP-re Bruinisse

-be. Hosszú és küzdelmes volt az út a helyszín is új volt számunkra. A három napos versenyre már a teljes európai élmezőny megjelent, beleértve a komplett angol mezőnyt is. Az első napon 20+ csomós szélre ébredtünk  és a rendezők nem voltak restek kivinni a mezőnyt. A három körös pályán az első háromban küzdöttünk egészen addig, amíg az egyik hátszeles veretés alatt az árbocunk meg nem adta magát és ketté nem tört. A vantni bekötés nemes egyszerűséggel kiszakadt az árbocból, elfáradt az anyag. Rutinosan mentettük ami menthető volt, így a vitorlák egyben megúszták a kalandot. A futamot hárman fejezték be, rajtunk kívül még egy angol csapat törte háromba az árbocát. Mivel az EB másfél héttel később kezdődött Franciaországban és a fennmaradó időre  a hajó Hollandiában maradt, így nem volt mit tenni nekiálltunk összelaminálni az árbocot. Másfél napos munka és a mezőny hathatós segítségével a második nap estére újra volt kis riggünk. Az időjárással „szerencsénk” volt, mivel az első napon csak az egy ominózus futam volt  a második napon pedig a még nagyobb szél miatt nem rendeztek futamot. A harmadik napon gyengébb szélre keltünk, sütött a nap és várható volt, hogy erősödni fog a szél. A klasszikus dilemma állt elő: kis vagy nagy rigget szereljünk ?  A mezőny nagy része kicsit választott, mi sokat hezitáltunk és végül úgy döntöttünk jó volna kipróbálni a javítást, így a kicsi mellett döntöttünk. Négy futam volt, hárman nagyot vállaltak és be is jött nekik. Dán barátaink behúzták a versenyt az angol Armada előtt. Mi  pár ponttal lemaradva  csak hetedikek lettünk, de ami örvendetes volt hogy a javítás bírta a strapát és az kis rigg állítása is kezdett alakulni. Így tehát vegyes érzelmekkel hagytuk ott a hajót és Hollandiát – másfél hétre hazarepültünk hogy mindenki elmerülhessen iskolai, munkahelyi feladataiban.

Június középén elérkezett az

EB

ideje, idén Franci országban, Carnac-ban került megrendezésre.  Repüléssel kezdtük az utat, majd összeszedtük a hajót és Bretaigne felé vettük az irányt. Szokásos menetrend volt a versenyen: első nap próbafutam, majd három nap versenyzés délután fél kettes rajtokkal, majd egy nap pihenőnap, és újabb  két versenynap a végén. Szokás szerint megérkezett egy konténer a  tengerentúli csapatokkal, Woodyval az ozzi élő legendával, Howie-val az amerikai többszörös világbajnokkal – akti ezúttal két aktuális világbajnok ausztrál legénység erősített.  Az angol csapatok is komoly nevekkel érkeztek, több hajóban is angol válogatott 49er-es legénységgel neveztek.

A próbafutamra ismét 25+ csomós szél várta a mezőnyt. Többen nem is vállalták a kockázatot hogy a verseny előtt kárt tegyenek a felszerelésben. Mi is csak egy kört mentünk, nem akartuk túl feszíteni a húrt, de szerencsére nem volt probléma, jól vizsgázott a javításunk és az először kipróbált reffelt kis grósz az extrém körülmények között is. A futamot végül csak Howie és Woody fejezte be, ami sokat mondó jel volt.

Első nap:

Az előrejelzés 13 csomót jósolt, így mindenki nagy rigget szerelt.  Az időjárás viszont megtréfálta a mezőnyt és rajt előtt két órával erősödni kezdett a szél. Mindenki sietősen átszerelt, mi kivártunk, de utolsóként mi is megadtuk magunkat és lázas sietséggel átszereltük a kisrigget. Kiérve a vízre picit csalódottak lettünk, mivel mégsem fújt eléggé. Az első  futamra ez rá is nyomta a bélyegét, ráadásul becsúszott egy-pár hiba, megvoltunk még illetődve egy picit, így csak a 8. helyen futottunk be. A másik futamra picit erősödött és állítottunk is, így megindult a hajó, és ezúttal nem hibáztunk a 3. helyen sikerült befutni. A két futam után már tisztán láttuk hogy a tengerentúli hajók és egy angol csapat kiemelkedik a mezőnyből, őket nehéz lesz elkapni.

Második nap:

Rövidre fogva:  fújt. Annyira talán nem mint a próbafutamon, de a hullámok viszont nagyobbak voltak. A versenyrendező nem akarta kockáztatni a hajók és emberek épségét már a verseny elején,  így másik napra halasztották az aznapi futamokat. Mi szerelgettünk egy picit, szörföztünk majd egy bringás kirándulással múlattuk a napot.

Harmadik nap:

Egyértelműen nagy rigges kondíciók a futam előtt. Az elmaradás miatt négy kétkörös futamot terveztek a fennmaradó napokra, hogy meglegyen a tervezett futamszám. Szoros futamokat futottunk az egyre erősödő szélben. 4. hellyel kezdtünk, majd a második futamban rajt-cél győzelmet szereztünk!!!  Nagy meglepetés volt hogy tudtuk tartani a lépés a legjobbakkal. Az ezt követő két futamban két 4. helyet szereztünk, egyszer az utolsó helyről áthámozva magunkat. Ezzel összetettben a negyedik helyre léptünk fel tetemes előnnyel az ötödik előtt és nem sokkal lemaradva a második, harmadik után.

Negyedik nap:

Pihenőnap. Lorintbe látogattunk el, megnéztük a francia tengeri hajózás otthonát. Verseny szempontjából szerencsénk volt az időjárással mert egész nap szakadt az eső.

Ötödik nap:

A kisszeles nap. Négy futam 5,9,6,10 helyeket futottunk. Az leső három helyet leszámítva jó nagy körbeverés volt, így bőven maradtunk a negyedik helyen, az abszolut dobogó viszont elveszett. A versenyt eddigre már megnyerte az amerikai csapat, a második-harmadik helyért még folytatódott a csata. Mögöttünk is szoros volt az állás, négy hajó öt pontra volt egymástól.

Hatodik nap:

Két futam, part felöl fújó csapkodó erős széllel. Mindenki kis rigget szerelt, mi sem kockáztattunk és picit szereltünk Két hatodik helyet futottunk, ezzel megtartottuk a negyedik helyet.

A versenyt toronymagasan az amerikai Howie Hamlin nyerte ozzie világbajnok legénységgel kiegészülve.

Második lett John Woody Wining az ausztrál elő legenda és csapata.

Harmadik Jarrod Simpson az újdonsült Európa Bajnok, a legjobb angol csapattal.

Majd mi!!!! utánunk több angol csapat, dánok, németek, hollandok.

Nagyon boldogok vagyunk ezzel az eredménnyel, nehéz szezonkezdés után végre beérett a sok munka!

EREDMÉNYLISTA

Az egyetlen feltétel, hogy az ember ott legyen egész idő alatt és persze gondoskodjon az utazásáról.

Az ISAF korlátozott számban INGYEN szállást is biztosít.

A jelentkezéshez a következő dokumentumot kell kitölteni és elküldeni a Magyar Vitorlás Szövetségnek, amit nekik kell elküldeni az ISAF technikai bizottságának, akik a tesztet szervezik.

A jelentkezést érdemes minél hamarabb elküldeni, hogy még ingyen szállást lehessen szerezni.

isafequipmentevaluationsantandermnasailorapplicationform.doc

Tíz hajó volt várható, ami ebben az osztályban szép számnak mondható. Négy magyar egység mellett két német, egy dán, két angol és egy svájci hajó. A teljes tavalyi élmezőny. Végül a svájci csapat egy szárnytörésből nem épült fel a versenyig, így kilenc lett a rajtoló hajók száma.

Négy nap, tíz futam. Köztük az osztályban már elterjedt túrafutam, ami nálunk Tihany-kerülés lesz természetesen.

Csütörtök délután egy órakor volt az első rajt, kellemes 6-8 csomós keleti szélben. Két futam került megrendezésre. Mindkét futamot az angol PICA csapata nyerte, ezzel is mutatva hogy az új hajójuk jól működik és jelentős sebességfölénnyel rendelkeznek a teljes mezőnnyel szemben. Utánnuk a dánok ORIGINAL CHIA nevezetű hajójukkal két második helyet írtak magabiztosan. A további helyezésekért szoros csaták voltak az Angol HYDE sails, német EUROLINK és a két magyar hajó RAIFFEISEN Pfeninberger András és a LIBERTY ST Ujhelyi-Gáspár Miklós kormányzásával.

A nap végére egy jó pörkölt tette fel a koronát.

Pénteki napra egy túra és két pálya futam volt betervezve. Szerencsénkre a Balaton maximálisan velünk volt és napos, de erős északi szélre ébredtünk. A rajt közeledtével azonban csökkent a szél és az előrejelzés is gyengülést jósolt. A mezőny kis rigget szerelt, kivétel a LIBERTY ST akik nagyot. Ez nem volt meglepetés a mezőnynek, nem először kockáztatott a magyar csapat. Kivitorlázva a rajthoz úgy tűnt, hogy jó választás lesz a nagy rigg.

A túrafutam elrajtolt, az első pályajel Aszófőnél volt. Ide a dánok értek fel elsőként majd a LIBERTY ST és a PICA. A következő bója Öreg Tihany-i móló elé volt kitéve. A szél frissült de a nagy rigg bőszélben és a csőben fizetett, így Ujhelyiék átvették a vezetést. Borultak egyet a csőben de még így is vezettek. Azonban átérve a másik medencébe, 20 csomósra frissült a szél és a kis riggesek közelítettek. PICA átvette a vezetést de egy hirtelen szélrohamban ledőltek. Így a bójához a Liberty ért fel elsőként, de a nagy riggel nem sikerült a leejtés és egy klasszikus noisedive-ot adtak elő. Pár másodpercig a hajó a bugspiccen és az árbocon állt. Innen a Dánok és a PICA volt versenyben az első helyért amiből a dánok jöttek ki győztesen. Harmadik helyen a németek MAGIC MARINE csapata végzett, negyediknek jött be a LIBERTY, szerencsére épségben.  Ötödik lett a EUROLINK.

A szél nem csökkent, így a LIBERTY kénytelen volt egy futamot feladni és rigget cserélni a parton. Ez a futamot a PICA nyerte a következőt a dánok. A két német csatáját csak a második futamban a visszatérő magyar csapat törte meg. Szerencsénkre, erre a napra elkísérte a csapatot Fehér Sanyi kameráival így a felvételekkel mindenki találkozhat.

A nap végére a RAIFFESEN csapat által főzött körömpörkölt és a RedBull italakciók tették fel a koronát a Stég bárban.

Szombati napra három pályafutam volt előirányozva. Szerencsénket tetézve ismét gyönyörű idő és kellemes déli szél fogadta a mezőnyt. PICA csapata ezen a napon nem hibázott és mindhárom futamot megnyerve bebiztosította az összetett első helyet. Villantott a STÉG bár csapata Szépfy Márton kormányzásával és szépen helyt állt a BREEZE csapata akik még ismerkedtek a 18asozás rejtelmeivel. Szoros, izgalmas futamokat láthattak a nézők, a bója diagramok folyamosan hullámoztak. Egyenletes vitorlázást mutatott a LIBERTY ST, két második és egy harmadik helyet futva. Jól szerepelt a HYDE sails csapata is két harmadik hellyel de természetesen a dánok is jól helyt álltak. Este a fáradt csapat egy flekkennel próbálta feltölteni fáradt telepeit, köszönet érte az eFeF kft-nek, és hogy teljes legyen a gasztronómiai élmény, Nobilis féle pálinkákkal tettük tökéletessé az estét.

Vasárnapra két futam volt kiírva. Azonban reggel megérkezett a hidegfront és a meteorológia 35 csomós szelet jósolt. Némi halasztás után megtartottuk a díjkiosztót, így mindenki pihenten és nem utolsó sorban sértetlen felszereléssel indulhatott haza.

Győzött a PICA, második helyen a ORIGINÁL CHIA, harmadik a LIBERTY SAILING TEAM lett.

Nagy büszkeségünkre minden külföldi indulót lenyűgözte a Balaton és a Spartacus vitorlás egylet és már alig várják a következő évet amikor visszatérhetnek.

18 lábas szkiff. Erre minden vitorlázó szíve megdobban és tekintetével fürkészni kezd egy rohanó, pattogó hajót a vízen. A Balatonon ilyet leggyakrabban Földvár környékén lehet átélni de akkor is csak egy maximum két hajót lehetet látni edzés közben. Versenyben csak a nagyhajók között, a liberákkal viaskodva lehetet néha elcsípni.

Nagy dobásra készülnek a magyar szkiffesek.

2011. május 12-15. között a Spartacus Vitorlás Egylet megrendezi a 18ft Skiff Európai Grand Prix első fordulóját.

Tíz- tizenöt hajó várható, ami ebben az osztályban szép számnak mondható. Négy magyar egység várja a német, dán, angol és svájci hajókat.

Hogyan jutottunk el idáig: 2004-ben csatlakoztunk az osztályhoz első magyar sőt kelet-európai csapatként. Természetesen a Garda tavon. Rögtön szerelmesei lettünk ennek a barátságos, segítőkész csapatnak és belevágtunk a versenyzésbe.

Az évek folyamán részt vettünk az európai GP sorozaton a lehető legkülönböző helyszíneken: Olaszországban: Garda, Comó, Iseo tavakon, Szardínián; Franciaországban Carnac és Six four les paleges-ban; Németországban: Travenmüendében, Ammersee-n és végül, Dániában.

Ilyen lista után büszkén fogadtuk el a felkérést, hogy a 2011-es szezon a Balatonon induljon. Klubunk – Spartacus Vitorlás Egylet – elvállalta a rendezést, májusi időpont remélhetőleg szeles, de már meleg időjárással várja a versenyzőket.

Négy nap, tíz futam. Köztük az osztályban már elterjedt túrafutam, ami nálunk Tihany-kerülés lesz természetesen.

A Spari és Erdélyi Béla neve biztos háttér a verseny technikai oldalára.

Örömmel vettük, hogy Red Bull és a Dockyard
a verseny mellé állt, így lehetőségünk adódott, hogy Fehér Sanyi és az X-Trame Studió rögzíthesse a versenyt.

A verseny parti része is szépen kerekedik: A Stég bár várja a parton a nézőket és a futamok után a szomjas versenyzőket. Lesz zene és Red Bull kifulladásig. A megfáradt versenyzők ellátására az eFeF Kft. vállalkozott, az ő segítségükkel mindenki jól lakhat. Nobilis pálinkák kóstolása fogja feltenni a i-re a pontot.

Várunk minden sporttársat és érdeklődőt a vízen és a parton!

Liberty Sailing Team:

Ujhelyi-Gáspár Miklós, Majthényi Mátyás, Szépfy Zsombor

A 2010-es 18as Európai Grad Prix második és harmadik fordulója egy héten belül került megrendezésre. Mi csak északi összetettnek neveztük el. Kezdődött a Travenmüende Woche-val ahol négy napot versenyeztünk majd egy szabadnap, ami alatt a mezőny átköltözött három napra Dániába – Sonderburgba a Viking GP-ra. Jól kitalált rendszer mind a szabadnapok mind a benzinköltség szempontjából.

Szombaton kezdődött a verseny Travenmüendében egy pályán a assókkal és a 14 lábas szkiffekkel. Természetesen a skiffek átadták a kezdés jogát az assoknak így mi később kezdtünk. A 18asokból szép mezőny gyűlt össze, tizenhárom hajó: Dán, két angol, kilenc német hajó és mi.

Tehát

szombat

, erős szél 20 csomó körül. Kis rigget választunk, akárcsak az egész mezőny, nem érdemes már az elején kockáztatni. A pályára kifelé menet be is igazolódott, hogy jól döntöttünk. Fújt és hullámos is volt. Simán leértünk a rajthoz, levettük a blisztert és akkor reccs. Eltört a szárnyunk. A cső közepén…….

Szerencsére a másik takkon ki tudtunk menni, de így az aznapi versenynek vége lett. Három futamot buktunk. Este tízre sikerült összeépíteni a szárnyat a homokon. Jó volt az aznapi mérleg: 30perc vitorlázás, 10 óra karbonozás.

A mezőny többi részét is meggyötörte a nap. 13 indulóból első futamon kettő, másodikban három, harmadikban csak egy hajó futott be. Volt bugspicc törés, vitorla szakadás, felszakadt fej és egy megrogyott árboc. Szerencsére másnapra mindenki összeszedte magát.

Vasárnap

– gyengébb a szél. Rajtunk kívül mindenki kis rigget szerel. Már úgy is mindegy. Első futamban még soknak tünt a nagy rigg, csak harmadikak lettünk, a másodikból fockshott problémák miatt ismét kiálltunk a harmadikban viszont gyengült a szél és így egy hátszéllel simán nyertünk.

Hétfő

halasztással kezdődött,  három felé jött meg a seebrease. Még megvártuk az assokat így csak fél hat után rajtoltunk. Az első futamban rossz rajt után beszorultunk a kreutz bójánál, innen indult a kapaszkodás felfelé. Az ötödik helyen futottunk be, de többen korai rajtosak voltak így egy második helyett irtunk. A következő futamban már nem hibáztunk: rajt-cél győzelem.

Kedd

Teljes szélcsend egész nap. Délután díjkiosztó, ahol harmadik helyre hívtak ki. Nyert a Pica csapata Angliából, második a Dán GP Covers lett.

Szerdán

már Dániával, Sonderborggal ismerkedtünk, megittuk életünk legdrágább sörét és a hajót szerelgettük természetesen. Ide már csak hét csapat jött át, a német kezdő csapatok nem vállalták.

Csütörtök

16-18 csomós szél, nagy rigg. Három futam. Nagy csatában voltunk az angol Pica csapatával és a helyi dánokkal. Hárman elhúztunk a mezőnytől és szoros csatákat vívtunk. Végül egy harmadik, egy második és egy első hellyel zártuk a napot.

Péntek

25+ csomós időre ébredtünk. Egyértelműen kis rigg. Örültünk neki, ritka az ilyen és most legalább bepótolhatjuk az elmaradt travenmüendei napot. Aztán ezt is bebuktuk.

Õrület. Még ledöntve, felszerelve állt a hajók, éppen öltöztünk, amikor a mellettünk álló német csapat felállította és elfordította hajóját és eközben szárnyukkal elgörbítették és megrepesztették a szálingunkat. Mindezt annyira, hogy esélytelen volt elindulnunk.

A mezőny kiment, mi pedig gyors javításba kezdtünk. Sínbe tettük a szárnyat két karbon darabbal. Az első futam végére lettünk kész vele. Kemény futam volt, csak két hajó futott be, az első két borulással nyert. Volt megint árboctörés, vitorlaszakadás… Nem is lett aznap több futam. Legalább átlagpontot kaptunk és délután sikerült meghegesztetni a szálingot.

Szombat

Gyengébb szelet ígértek és a rajt előtti időben nem is fújt. A rajt után viszont megint 20 csomó fölé erősödött. A mezőny velünk együtt nagy rigget szerelt. Volt is kapaszkodás rendesen. Az első futamban elfordult a szél, majdnem egytakkos lett a pálya, ami a hátszelet igen érdekessé tette. Iszonyat sebességünk volt, vezettünk egy fél kreutzal majd a második hátszélben borultunk egyet, felállítottuk és mentünk tovább, bliszter fenn, még mindig vezetünk, amikor Zsabó eltűnik. Eltört a fém trapézhurok. Innen 49er feeling. Bliszter le, vissza Zsabóért két fordulóval. Nem volt egyszerű, de valahogyan sikerült. A harmadik helyen futottunk be. A befutó után a változatosság kedvéért megint szerelnünk kellett. A második futamról így lemaradtunk. A harmadikban mentünk két kört, majd a második borulás után a grosz megadta magát és mi végleg kimentünk a partra.

Nem egy sikertörténet, de a harmadik hely itt is meglett a végelszámolásnál.  Azért mi ennél többet szerettünk volna. Sajnos a hajón hullámokban mennek tönkre a dolgok és ez a hullám telibe kapott két versenyt.

Nyert a GP Covers, a helyi dán csapat, második a Pica lett. Utánunk pedig a német mezőny.

Gps track a dán versenyről:

www.syc.dk

Fotók travenmüende-ből:

http://www.triften.com/18footer_travemuende_2010

Fotók Dániából :

http://triften.com/18footer_sonderborg_2010

Egy kis ízelítő a hajóból:

Ujhelyi-Gáspár Miklós

www.skiffsailing.hu

Az ausztrál Gotta Love It 7 csapat győzelmével ért véget a múlt héten Malcesinében zajló 18 lábas skiff Európa-bajnokság, melyen Újhelyi Gáspár Miklós (Tyutyu), Majthényi Mátyás és Szépfy Zsombor, azaz a Liberty Sailing Team csapat az összetett ötödik helyezésével legjobb európaiként megszerezte az európa-bajnoki címet!

Seve Jarvin, Sam Newton és Scott Babbage, a Gotta Love It 7 csapata magabiztosan szerezte meg a végső győzelmet másik két honfitársuk, az ausztrál Grant Rollerson és John Winning csapata előtt. Jarvinék nyolc futamgyőzelmmel és két második helyezéssel, húsz pontos előnnyel zárták a 12 hajóból álló nemzetközi regattát. A három ausztrál egységet az amerikai Howie Hamlin csapata követte a negyedik helyen, őket pedig, mint legeredményesebb európai egység Tyutyuék, míg a hatodik helyet az angol Jarrod Simpson és csapata szerezte meg.

Annak ellenére, hogy hazánk még igencsak gyerekcipőben jár a skiff vitorlázás terén, hazai versenyeken a fiúk csak ritkán tudják megmérettetni magukat, osztályben pedig csak külföldön tudnak versenyezni, mától Európa-bajnokokat köszönthetünk a sparis Újhelyi Gáspár Miklós-Majtényi Mátyás és Szépfy Zsombor személyében. Gratulálunk!

E.B.

SSANGYONG 18 lábas skiff Világbajnokság, 2006. február 17-26. Sydney öböl, Ausztrália. A nevezettek száma 31. Sok ausztrál, angol, új-zélandi. Egy amerikai egy brazil, egy francia és egy magyar hajó.

A magyar hajóban Újhelyi-Gáspár Miklós, Majthényi Mátyás és az ideiglenesen magyarrá előléptetett Greg Paterson. A hajó neve Dinghy Solution.

A csapat jól mutatkozott be egy bemelegítő versenyen ahol a 4. helyen futottak be, úgy, hogy a verseny elején felborultak.

A verseny végeredményét nagyban befolyásolta, hogy két hajó kivételével a mezőny rossz pályán ment és igy a hivatalos befutási listán csak a két helyesen köröző szerepelt. Igy a fiúk 4. helye is elszállt.

17-től figyelemmel kisérjük a VB eseményeit és a magyar hajó szereplését. Kiváncsian várjuk, hogy a Blue Star-on szerzett hazai tapasztalat mit ér a 18 lábasok őshazájában.