Jimmy Spithill az AC szinonimájává vált. 2010-ben ő volt a történelem során a legfiatalabb skipper, aki felemelhette az Auld Mug-ot – Ahogy a Kupát nevezik – és a sporttörténelem egyik legnagyobb talpra állásával védte meg három évvel később.
A júniusi Emirates Team New Zealand elleni 7-1-es vereséget követően Spithill szünetet tartott az AC-ban, és vitorlázó ambícióit a legalapabb vitorlázás felé terelte vissza.
„Szeretnék valamennyit kis hajóval vitorlázni” mondta Jimmy a rövid távú ambícióiról. „Részt vettem egy páros versenyen a saját klubomban, a Royal Prince Alfred Yacht Club-ban, ahol a versenytársak többsége az Ifjúsági Programból érkezett. Lenyűgözött a versenyzés színvonala és a lelkesedésük.”
„Valahol vicces az egész, mert ez az a szint, ahol kezdtem… vissza a gyökerekhez és vissza azokhoz a készségekhez, amelyek azokhoz a hajókhoz kellettek. Arra vágyom, hogy a saját örömömre vitorlázzak. Az AC programban egy 100 fős csapat áll mögötted, a vitorlázáshoz daruk, motorcsónakok, orvosok szükségesek. Az egy komplett hadművelet.”
„Jó szárnyalni egy kiteboardon, egy A Cat-en vagy egy Molyon, kimenni saját kedvünkre és visszajönni ezen az egyszerű módon. Ez van olyan élvezetes, mint egy hatalmas csapattal tenni ugyanezt.”
Annak ellenére, hogy a Kupa elvesztése után nagy nyomás nehezedett rá és megfogadta, hogy egyedül fog vitorlázni, valószínűleg nemsokára újra egy csapat lesz körülötte.
Várja a Sydney-Hobart rajtját év végén. Ez az a verseny, ahol nevet szerzett magának tini vitorlázóként elért harmadik helyével.
2014-ben második helyen végzett a Comanche-al, de 2015-ben visszatért a győzelem besöprésére. Még egyszer ezen a hajón tervezi a részvételt, nem sokkal Karácsony után.
„Az egyik dolog, amiért a következő AC szabályait várjuk, az az, hogy nagyszerű dolog lenne kijutni oda és ismét vitorlázni. Az AC kampány vége -függetlenül attól, hogy nyersz vagy veszítesz – egy kicsit depressziós időszak” – mondta
„Minden a nap rutin: menj edzésre, menj a vízre. Minden étkezés tervezett. A nap minden percét igénybe veszi és csak próbálsz találni egy kis időt magadnak. A határaidig vagy feszítve és közben függővé válsz az egésztől. És amikor vége, egyszerűen nem tudsz mit kezdeni magaddal. Mit csináljak most? Némi időt vesz igénybe, míg vissza tudsz zökkenni a normál kerékvágásba és a családi életbe. És tényleg hiányolod az edzéseket a jó társakkal.”
Mindezek fényében Spithill nem hajlandó nyugdíjba vonulni, és minden kritikára érzékenyen reagál, ami arra utal, hogy a vitorlázás csúcsán az ő karrierje már véget ért.
„Imádom, amikor az emberek azt mondják, hogy már nem tudok bizonyos dolgokat megcsinálni, talán túl öreg vagyok vagy esetleg eljött az időm.”
„Egész életemben az mondogatták nekem, hogy nem tudok dolgokat megcsinálni, de végül ironikus módon köszönetet kell mondanom nekik, hogy motiváltak.”
Jimmy Spithill „A Kupát kergetve: Az én America’s Cup utazásom” című könyve jelenleg magyar nyelven sajnos nem érhető el, és attól tartok, nem is lesz az.
forrás: https://sailuniverse.com/
]]>
Az ORACLE Racing bizonyára ezt vizionálja. Jimmy Spithill és csipet-csapata egyre jobban átérzi, milyen is az amikor ’hirtelen eléjük ugrik egy fal’ és orra esnek benne. Először a nemrég véget ért AC45-ös versenyen bukott látványosat az ORCALE csapat, most viszont a 72essel is sikerült orra esniük. Egy hete még csak valami olyasmit nyilatkoztak, hogy az nem is nyomja elég keményen, aki nem esik és ebben van is igazság. Most viszont már az előző kupa felkészülésére hivatkozik Spithill, ahol szintén hasonló nehézségekkel szembesült az amerikai csapat a 90 lábas trimarán egy-két edzését követően. Annyi bizonyos, hogy az amerikai sportolókra oly jellemző önbizalom és önfrankózás akár át is lendítheti a csapatot a nehézségeken, de erre még várni kell, mert most egy ideig a hangárba költözik a csapat romeltakarítás és szárnyépítés céljából.
hullámsír? fotó: Guilain GRENIER/Oracle Racing
Maga az esés benne volt a pakliban, hiszen 25+ csomós szél fújt, amihez erős szembeáramlás párosult az apály miatt, ez pedig sűrű, hegyes hullámokkal tarkított pályát jelentett. Állítólag a leejtés pillanatában a szárny is csapott egy nagyot, de hogy volt e technikai zűr a háttérben azt nem tudni.
A következő, egy sokmillió dolláros úszó roncsról készített jó hosszan elnyújtott videót perverz Oracle ellenszurkolóknak ajánlom. A mentésről szóló filmkockák már-már a
Sátántangó
című klasszikust juttathatják eszünkbe, bár azt talán kevésbé fájdalmas végignézni:
Mindenesetre megnyílt a lehetőség az ellenfelek előtt, hogy hátrányukat lefaraghassák, vagy akár némi előnyre is szert tegyenek a fejlesztésben, hiszen áll az ORACLE henger. Második hajója február előtt még senkinek sincs, tehát most lehet domborítani, indulhat a pszichés hadviselés a címvédő ellen. Ráadásul Spithillt nemcsak a két borulás nyomaszthatja, hanem a csapaton belüli – kifele egyelőre nem nagyon kommunikált – versengés közte és Ben Ainslie között, aki elkezdte kopogtatni Spithill vállát, hogy hahó, én is itt vagyok. Ainslie ugyanis egy verseny után úgy felvette az AC ritmusát, hogy csak azért nem nyerte a mezőnyversenyt San Franciscoban, mert a vasárnapi futam 3,3-as irreálisan magas szorzóval került számításra. Gyaníthatóan a párosversenyben is hamarosan felveszi a kesztyűt Spithillel.
Dean Barker már a két kormány közötti sprintet gyakorolja az ETNZ AC72-es edzésén. Az arcán az nem seb, hanem mikrofon. Fotó: Chris Cameron/ETNZ
Fotó: Erik Simonson © www.pressure-drop.us
Négy hete edzenek keményen San Franciscoban az Oraclesek és az eredmények szépen jönnek. Este 20:30 körül ismét egymásnak esik Coutts és a fiatal Jimmy Spithill a 2012-13-as AC szezon első párosverseny döntőjében. Utoljára a mester oktatott. Vajon ezúttal is így lesz? Élőben 20:30-tól.
]]>
ORACLE: A kétszeres olimpiai ezüstérmes katamarános
Darren Bundock
átveszi a varázspálcát Russell Couttstól és a Laseres Tom Slingsby taktikázik neki.
Russell Coutts
ezúttal csak a partról (na jó, esetleg hajóról) figyeli az eseményeket San Diegóban.
Spithill
a megszokott csapattal áll ki a pályára november 12 és 20 között.
ORACLE Racing Coutts (vagyis inkább Bundock)
Darren Bundock – skipper & kormányos
Tom Slingsby – taktikus
Murray Jones – szárny trimmer
Simon Daubney – orrvitorla trimmer
Simeon Tienpont – bowman
ORACLE Racing Spithill
James Spithill – skipper & kormányos
John Kostecki – taktikus
Dirk de Ridder – szárny trimmer
Joe Newton – orrvitorla trimmer
Piet van Nieuwenhuijzen – bowman
Bár AC-s rutintalanságuk miatt a végelszámolásban valószínűleg nem lesznek még jók (ne legyen igazam!), de pár futamon bizonyára villog majd a Groupe Edmond de Rothschild Extreme 40-es csapata
Pierre Pennec
vezetésével. Az Aleph–Équipe de France csapata alkalmazza Pennecet és rajta kívül csapatának még két tagját
Christophe Espagnon
és
Thierry Fouchier
személyében. Végre talán a franciák is beszállnak a versenybe.
A China Team leszerződtette
Phil Robertson
ékat Új-Zélandról a Waka Racingből. Ő és csapattársa Garth Ellingham már a 9. helyen áll a World Match Racing Touron. A kiwi srácok amúgy a WMRT legfiatalabb résztvevői. A kínaiak ezzel a húzásukkal valószínűleg most sem szakítanak hatalmasat, mert a rutin/összeszokottság mintha ismét hiányozna.
Egy ideje már felreppent a hír, hogy az Oman Air fontolgatja részvételét a 34. AC-n vagy legalább az AC Világkupa Sorozaton (ACWS). És ugye
Ben Ainslie
az idén már három X40-es versenyen is kormányzott nekik és hát megszerették egymást. Egy meg egy az kettő itt is, már ha összeadjuk valaha a két tagot. Ainslie feltett szándéka, hogy az olimpia után aláír valakihez a Kupában és ha Omán lenne a szerződés túlsó oldalán, azt Ainslie sem bánná. Bizonyos körökben azt is hallani vélik, hogy csak összejön a brit indulás is, de abból AC72-es már nem nagyon épülhet, hiszen a legtöbb csapat már a 72 lábas nagyhajó tervezésének végéhez közelít és lassan az építésébe is belefog.
Fotó: Americascup.Com
Forrás: innét-onnét
Az AC címvédő Spithill csapatának a meglehetősen nyögvenyelősre sikeredett hét után vasárnap azért sikerült megmutatnia, hogy nem kell leírni az ORACLE Racing első számú csapatát.
Vasárnap erős, pöffös szél várt a versenyzőkre Plymouth Sound öblében. A lökések elérték a 30 csomót (~55 km/h), amely még a rutinosabb csapatokat is próbára tette.
A verseny már a rajt előtt kezdődik – idézhetjük fel az örökérvényűt. Pár perccel a rajtot megelőzően a Team Korea tolatott, amit az Energy Team kicsit későn vett észre és az elkerülő manőver, a hirtelen leejtés borulásba torkollott. Loick Peyron csapata villámgyorsan visszaállította a verdát és kicsit tépázottan, de elrajtolt. Még akkor is a rajt előtt járunk, amikor az Artemis Racing orrára ráakadt az éppen manőverező Green Comm Racing fara és kormánya. A Green Comm emiatt kiállni kényszerült, az Artemis pedig lemaradt a rajtról, majd később ők is megbotlottak.
A rajtból a problémás egységeket elkerülve legjobban a két ORACLE Racing és Emirates Team New Zealand hajója jött el jól, akik végig domináltak a vezető pozíciót váltogatva egymás között. Coutts csapata az egyik bőszélben rossz oldalt választott és cirkáló szakaszban sem volt elég gyors, ami feltűnt nekik is, így szép lassan vissza is estek a harmadik helyre. Spithill ezen a napon nyugodtan, megfontoltan versenyzett és végül magabiztosan nyert.
Az első bójánál a China Team esett és folytatta a versenyt hetedikként befutva 6 másodperccel a limit előtt.
A becslések szerint 115 000 ember látogatott ki erre a partszakaszra, szóval még az is lehet, hogy beválik az új AC recept.
Az AC Világkupa Sorozat San Diegoba vándorol, ahol 54 nap múlva lépnek ismét színpadra a csapatok. Itt jegyezném meg, hogy Coutts lemond kormányosi pozíciójáról és átadja a rudat Darren Bundocknak.
Májusban pedig irány Velence!
Vasárnapi mezőnyfutam eredmények:
1. ORACLE Racing Spithill
2. Emirates Team New Zealand
3. ORACLE Racing Coutts
4. Aleph
5. Team Korea
6. Energy Team
7. China Team
8. Artemis Racing
8. Green Comm Racing
Szombati Párosverseny végeredmény:
1. Emirates Team New Zealand
2. Team Korea
3. Artemis Racing
4. ORACLE Racing Coutts
5. ORACLE Racing Spithill
6. Energy Team
7. Green Comm Racing
8. China Team
9. Aleph
Fotó: Ricardo Pinto és Gilles Martin-Raget/americascup.com
Erős széllel kezdődött az America’s Cup sorozatának második, plymouthi állomásán a verseny. Ahelyett, hogy belemennénk a részletezésbe, ajánljuk mindenkinek a vasárnapi 40 perces futamot, amit az ún. Speed Trial, azaz egy félszeles sebességi etap követett, ami erős szélben egyből nem ultragáz. Azoknak is ajánljuk, akik szeretnek erősszeles katamaránozást nézni és azoknak is, akik rühellik. Ugyanis volt itt minden a 20-30 csomós szélben: párosverseny a mezőnyversenyen belül, büntetés, sebességi összemérés, lefúrás, orrabukás, fetrengés.
Szóval itt a video, Híradó helyett ma ezt ajánljuk!
A második nap nagy vesztese az Artemis volt, aki vezető pozícióból satuba rakta magát az ETNZ és az ORACLE Spithill csapata közé, amikor valami elszállt a hajón és kiállni kényszerültek. Amúgy a legények az első hátszélben nem nagyon próbálkoztak a gennakerrel, az Artemis tekerte ki csak elöl és nagyot harapott vele. Az ETNZ is az élen hibázott, ráadásul fent a cirkálószakasz végén (videó 47:15), amikor egy forduló után nem bírták megindítani a hajót. Ezzel több hajó is megszenvedett, ugyanis a hajók túlságosan könnyűek, így nehezen mennek át a széltengelyen erős szélben, mert elfogy a lendület.
Hiába a sok borulás, az ETNZ és az ORACLE Spithill párosverseny volt ma a hab volt a tortán, mivel nagyjából a fél pályán át egymást kergették, hol messzebbről, hol pár méterre egymástól.
Spithill mutatatta viszont a leglátványosabb mozdulatot a nap végén (videó: 1:42:00), amikor a sebességi „Ki a legnagyobb király” menetben bekapott egy lórugást és csak majdnem borult, de a mentés brilliáns volt.
A verseny szerdán folytatódik, nálunk nézhető élőben a „Hét videója” helyén feltünő „Live videó”-ra kattintva 15 órától.
]]>