Történetünk kezdete még a tavalyi Kékszalagra nyúlik vissza, ahol magyar részről, az MVSz és a Team Black Jack közreműködésével életre keltettük az Interlakes intézményét. Ennek megfelelően az idei soron következő nagy versenyen, a 2016-os Bol d’Or Mirabaudon már meg is tartotta a svájci Societé Nautique de Geneve klub az első fordulót. Svájcban mi képviselhettük hazánk és a Kékszalag színeit – sikeresen.

A megállapodás szerint a három nagy tókerülő verseny, a Bol d’Or, a Centomiglia és a Kékszalag rendezői delegálnak egy-egy csapatot, akik körbehajózzák a tavat, azonos típusú (jelen esetünkben Saphire 27) hajókkal.

.

A Saphire 27 főbb paraméterei

Hosszúsága 8m

Súlya 1300kg

44 m2 vitorlázat szél ellenében

4 alvóhely

Pauger árboc : igen-igen, hazai gyártás 

Felhúzható tőkesúly

Szendvics szerkezetű kompozit test

Felhúzható, beépített elektromos motorral felszerelve

http://www.saphireboats.com/

Kiérkezésünkkor meglepetésként ért bennünket, hogy komolyabb a nemzetközi érdeklődés, mint azt vártuk. A csapatversenyre bejelentkezett még a francia rendezésű Tour de Belle-Ile és a Centomiglia tengeri testvére, a Triestből induló Barcolana versenyrendező csapata is. Így a rajtvonalon a számos hajó és osztály mellett, egy komolyabb, versenyek közötti verseny is kezdett kirajzolódni.

Magyarország képviseletében: Team Kékszalag

Olaszország képviseletében:

Team Centomiglia

Team Barcolana

Franciaország képviseletében: Team Tour de Bell Il

Svájc és egyben a rendező klubot képviselve: Team Bol d’Or

A hajót, ami egy Saphire 27 One design hajó pénteken délután kaptuk meg, közvetlenül a gyártótól, Michael Tobler úrtól, aki elmesélte nekünk, hogy ő is járt már Balatonon, legutóbb 2015-ben az ORC bajnokságon. Bizton állíthatom, hogy a magyar vendégszeretet méltán világhírű, Michael nagyon jól érezte magát nálunk, és mindent megtett, hogy mi is hasonlóképpen érezzünk a svájci tavon. A hajón 4-en versenyeztünk. Nagy Attila és Szabó Zoltán mint trimmer, Michael Tobler taktikusként, Pénzes Botond Kristóf pedig a kormányosi poszton teljesítette kötelességét. A megállapodásunk szerint a hajón használt közös nyelv az angol lett volna, de volt pár derült pillanat, amikor Babilonban éreztük magunkat. Ugye a hajón mindenki több, legalább 3 nyelven beszélt folyékonyan, azonban ezek nem mindig voltak átfedésben. Előfordult, hogy egy-egy összetettebb feladat, utasítás angol nyelven érkezett, franciául kapott választ, majd egy-két kiegészítést már magyarul – németül – olaszul sikerült lereagálnunk. Aki ismeri a hosszútávú hajózás okozta kimerültség jeleit, az tudja, hogy a verbális képességeink igen hamar be tudnak szűkülni a fáradtsági szint növekedésével. Hosszú másodpercek teltek el, amikor csak néztünk egymásra: miért nem érti, amit mondok… Ám, nem csak a csapat, a remek hajó, a verseny maga is tartogatott meglepetéseket számunkra.

A 20 óra versenyzéssel töltött regatta fejenkénti jellemzői a mi oldalunkról:

1 szendvics

1 süti

1 alma

4 liter víz szájon át

sok-sok liter víz bőrön át

Kezdjük talán a rajttal. A partvonal sajátosságai miatt a rengeteg hajó (pontosan 522 induló) nem fér el biztonsággal egy vonalban, mint ahogy azt a Balatonon megszokhattuk, így egymás mögött, (elöl a rohanógépek – 400 méterrel hátrébb a hagyományos hajók) egy jóval hosszabb, kategóriánként széttagolt rajtvonalat tűztek ki a versenyrendezők. Mi a középen elhelyezett 2-es és 3-as bója közötti szakaszon rajtoltunk el. Másik érdekesség a rajttal kapcsolatban, hogy nem használják a hátszeles vitorlák felhúzására vonatkozó 3 perces biztonsági szabályt, ennek megfelelően nem is óvatoskodnak. Mivel épp hátszeles rajt volt, mi csak egy dologra figyeltünk: a biztonságra, de arra nagyon, hiszen nincs is kellemetlenebb érzés, mint ha a rajtot követően kiállni kényszerül az ember egy ütközés miatt. Így szándékosan 10 másodpercet benne hagytunk a rajtban, és mint az rögtön kiderült, határozottan jól tettük. A rajt pillanatában a rajtvonalon sorakozók szó szerint összeértek és egy nagy masszát alkottak, miközben a hajótest oly jellegzetes recsegését hallatták mindenhonnan. Szemeim előtt láttam peregni a sok dollár jelet, ahogy a következő héten viszik javíttatni a sok karcos, repedt oldalú bárkákat…

Ezt követően a feladat a tiszta szél elérése volt. Nem egyszerű, ha a pálya igen szűk és vannak körülötted közel ötszázan. De szerencsére az idő kegyes volt hozzánk, és gyors kishajónkat tisztább szélbe tudtuk manőverezni egy északi parti zivatarfelhő irányába. Ekkor még örültünk a kicsit hűvösebb, esős, friss időnek. Aztán elkezdődött a komolyabb, embert próbáló türelemjáték. Ekkor még az Interlake versenyben lévőkkel egy kupacban, alig 500m távolságban voltunk egymástól, nem tudott senki sem meglógni.

A táv közel azonos a Kékszalag távjával, így fel voltunk készülve a kitartó munkát igénylő versenyzésre, de egy idegen tavon mindig sokkal nehezebb vitorlázni. A Balatonon kinéz az ember a partra és meg tudja ítélni a távolságot, a várható időjárást, az ellenfelek sebességét a típusa alapján. Ezek alapján a saját pozícióját is meg tudja ítélni, ehhez pedig taktikát tud készíteni. Itt, mivel minden újdonságnak hatott, sokkal nehezebb volt a helyzet. A verseny alatt igyekeztünk végig motivátorunkra és taktikusunkra hagyatkozni, aki jobbanál jobb tanácsokkal látott el bennünket haladási irányunkat illetően, valamint az örök optimizmusát ragadóssá téve a nehezebb pillanatokban is kellően éberen tartott bennünket. A tó jellemzően egy kiflire (azaz croissantra) hasonlít, aminek az oldalából kiharapnak kisebb darabokat. Az idegen szem, első alkalommal még nem tudja, hogy melyik öbölben lesz a fordítóbója. Ez azért is fontos, mert nem mindig szabad behajózni az öblökbe, mivel ott jelentősen kevesebb szél szokott lenni, így nehéz onnan kihajózni. Ezekre, mint csábító, de veszélyes csapdákra tekintettünk. A vízmélységre szerencsére nincs gondja a vitorlázónak. Az átlagos vízmélység 100m körül van, a legmélyebb ponton 300m. Ellenben, Bouveret közelében lévő fordítóbójánál, a Rhone folyó hordaléka úszik a vízen, ami néha 5-6 méteres farönköket jelent. Kis szélben nehéz kerülgetni, mert alig halad a hajó, nem szívesen dobja el az ember azt a pár méter előnyét. Nagy szélben viszont nehéz észrevenni, mert gyorsan halad a hajó.

Időjárás – Alapvetően kis szélre készültünk pár apróbb, rövid zivatarral. A gyenge alapszél bejött. Az apróbb zivatarok nem. Összesen négyszer áztunk el, és akkor nagyon. A legerősebb vihar éjszaka, hajnal 2-3 körül ért el bennünket 25-30 csomós lökésekkel, villámlással, özönvíz erősségű „vízszintesen hulló” több órás esővel. Mivel fontos volt, hogy könnyűek legyünk, kevés ruhát vittünk magunkkal. Szerencsére ebben volt pár vízhatlan (ez ugye relatív fogalom, amikor az alsónadrág is átázott már) ruha is. A viharok, szélváltók a balatoni viharokhoz szokott szemnek láthatatlanul csapnak le, rendkívüli gyorsasággal. Ez azt jelenti, hogy a hideg levegő lerohan a hegyek oldalán és az első látható jelük, és a megérkezésük között körülbelül egy perc telik csak el. Evian magasságában történt, hogy tökéletes nyugalomban 5-6 csomós hátszélben genakkerezünk bal csapáson, amikor Michael elképesztő sebeséggel elkezdi leszedni a genakkert. Nem értettük. Egy perccel később már 25 csomós szélben, reffelve krezuoltunk jobb csapáson. Tehát, ha nem vagy elég gyors a szerelésben, pórul járhatsz. Ezek mellett a hosszú, szélmentes órákban a szélvadászat és a navigáció tette ki az időnk jelentős részét. Szerencsére kéznél volt mindenkinek az okostelefonja, így az összes meteo oldalt és a Kwindoo-t böngésztük.

Mint már említésre került, figyeltünk a magunkkal vitt súlyra is, így nem terveztünk túl sok ennivalót vinni. Ezt erősen alábecsültük: fejenként egy szendvicset vittünk, ami 20 óra versenyzéshez igencsak kevéske. Szerencsére volt mindenkinél eldugva valamilyen magas cukortartalmú nassolni való, így azt igyekeztünk beosztani. Ám amikor a táv felénél elmentünk egy hatalmas Scherenkreuzer formájú hajó mellett, amin épp grilleztek és a finom illatok megcsapták az orrunkat, erősen elgondolkoztunk egy gyors kalóztámadáson. Szerencsére győzött a versenyszellem, és megkíméltük a szomszéd hajó ellátmányát.

A befutó a hajnali órákban történt. Genf felé közeledve ellenfeleinket már kellő távolságban tudtuk magunk mögött, így már nem kellett rájuk vitorláznunk, mint ahogy azt a táv első 2/3-ban tettük. Ellenben utolértük a mezőnyt, és a folyamatosan szűkülő tavon többszáz hajó között kellett ügyesen krauzolva haladni. Nem veszélytelen, viszont remekül lehet látni a szelet ilyenkor. Pontosabban nem a szelet, hanem hogy a víz melyik részén állnak a hajók, melyik részén haladnak, így a remek lehetőséget kihasználva az utolsó kilométereken majd 50 helyet sikerült javítani az amúgy sem rossz pozíciónkon.

A tényleges célvonalon való áthaladás már világosban történt, a rendezőség, hangosbemondón történő buzdítása közepette. A célvonalon áthaladókat egy kedves szó, megjegyzéssel üdvözölték, a dudaszó kíséretében függetlenül attól, hol végzett a csapat. A biztató szavakat meghallva mindenki fellélegzett a hajón: bent vagyunk! Hamarosan száraz ruhába bújhatunk, ehetünk és gratulálhatunk a Raffica csapatának. A liberás fiúk immáron véglegesen elhozhatták a vágyott kupájukat, hiszen öt éven belül már a harmadik alkalommal nyerték meg az egytestű kategóriát. Természetesen a gratuláció nem maradhatott el a Fifty-Fifty csapatának, a rendezőségnek, az ellenfeleinknek sem.

A verseny végeztével jó pár vállveregetést begyűjtve a nagy tavak képviselőitől indultunk útnak a mi Balatonunk felé, ahol vár minket – és remélhetőleg a nagy tavak képviselőit is – a nagynevű Kékszalag. Biztosak vagyunk benne, hogy idén még többen fognak tudni arról, hol is van a mi tavunk, és legalább olyan jó élményekkel térhetnek majd haza tőlünk, ahogy mi érkeztünk haza a Genfi tóról

Az interlake versenyben elért Team Kékszalag eredmény:

117. abszolútban

48. előnyszámos összesítettben

3. Klubok versenyében (60 svájci klub indult)

1. interlake versenyében (5 induló)

1. Saphire osztályban (9 induló)

10. csoportban TCF3 (94 induló)

Remek verseny volt és annak tükrében, hogy a Raffica csapat is elhozta az arany tálat, kimondhatjuk: Svájcban nagyon komolyan veszik a magyar vitorlázót.

Fotó:

Michael Tobler – Saphire,

Sophia Urban – Maxcomm,

Nagy Attila,

Szabó Zoltán,

Pénzes Botond Kristóf

A Raffica Sailing Team csapata Király Zsolt kormányzásával megnyerte Európa legrangosabb tókerülő versenyét. A csapat öt éven belül harmadszor diadalmaskodott, így véglegesen elhódította a vándorkupát.

Magyar egység ilyen teljesítményt még nem ért el a Bol d’Or 78 éves történelme során.

A csapat hálás támogatóinak, szurkolóinak, akik segítségével győzedelmeskedhettek.


www.raffica.hu

A csapat:

Kormányos: király Zsolt

Csapattagok: Borsos M. Miklós, Cser László, Karácsony János, Kerekes Zsombor, Kiss Árpád, Kurucz Róbert, Nemes Attila, Mónus Gyula, Munka Márton, Pesti Gábor, Puskás Tamás, Sármay Bálint, Török László, Weidinger György

Motoros: Balázs Vili

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

A World Sailing, a vitorlássport nemzetközi szervezete, május 7-én egy gálavacsora keretében ünnepelte a sportág sikereit, Lausanne-ban, az Olimpiai Múzeumban, az est egyik főszereplője pedig Érdi Mária magyar vitorlázó volt.

A szervezet évközi meetingje épp most zajlik a Nemzetközi Olimpiai Bizottság otthonában, ahol a vezető tisztségviselők, arra is időt szántak, hogy visszatekintsenek az elmúlt 12 hónap sikereire és egy ilyen ikonikus helyszínen méltassák azokat, akik példaértékű sikereket értek el sportpályafutásuk során.

A szervezet úgy véli, jelenleg, a 18 éves magyar vitorlázó, Érdi Mária, becenevén Mári, testesíti meg leginkább a sportágban azt a teljes elkötelezettséggel és eredményességgel végzett kemény munkát, ami a vitorlázás élvonalába kerülés felé vezető utat jelenti.

Mári Optimistben kezdte majd Laser 4.7-be szállt, a 2014-es nanjingi Ifjúsági Olimpiai Játékokon Byte CII hajóosztályban vitorlázott, majd átült a felnőtt női egyszemélyes olimpiai hajóosztályba a Laser Radial-ba.

2015 év végén, a 18 éves vitorlázó Langkawiban, Malaysiaban részt vett az Ifjúsági Világbajnokságon és stílusosan meg is szerezte Laser Radial hajóosztályban az aranyérmet. Hatalmasat lépett előre a felnőtt mezőnyben a Trofeo Princesa Sofia versenyen, ahol kvótát szerzett a 2016-os riói olimpiára.

A nemzetközi vitorlás szervezet 2015 februárjában hirdette meg a Youth Worlds Emerging Nations Program-ot, azaz az Ifjúsági Vitorlázás Feltörekvő Nemzedékeiért Programot (ENP), hogy segítse az ifjú tehetségeket és edzőiket tudásuk gyarapításában és edzésprogramjuk tovább fejlesztésében, melyekből hazájukban, a jövő generációi is sokat profitálhatnak majd. Érdi Mári tavaly Balatonfüreden, az egyik első európai ENP képzésen, külön edzési programban is részt vehetett a World Sailing kijelölt szakembereinek közreműködésével. A képzés ideje alatt a World Sailing végig követte Mári egy napját is, az erről készült videóból pedig bepillantást nyerhettünk a vitorlázó mindennapjaiba:

Időt szakítva sűrű olimpiai felkészülési programjából, a World Sailing meghívására, Érdi Mária is csatlakozott a gálavacsorához Lausanne-ban, ahol Gary Jobson Alelnökkel beszélgetett a színpadon, a világszervezet tisztségviselői, az Olimpiai Bizottság tagjai és a vitorlázás élvonalbeli sportolói előtt.

„Mikor elkezdtem versenyezni nem is igazán tudtam kik a világ legsikeresebb vitorlázói, de láttam, hogy a magyar sportolók milyen jól szerepelnek nemzetközi szinten is és én ugyan ezt akartam. Először magyarországi versenyeken vettem részt, majd külföldre mentem, most pedig már az olimpiára készülök. Egyszerűen imádom ezt a sportot” mesélte Mári.

Érdi Mária kiemelkedő teljesítményével hívta fel magára a figyelmet. Nyolcadik helyen végzett az élvonalbeli versenyzőkből álló flottában a Trofeo Princesa Sofia versenyen, kivívva ezzel a riói részvétel jogát, melyet egy 13. helyezés követett Hyéresben a világkupán. Ezek az eredmények a vitorlás világszervezet és a nemzetközi Laser Radial flotta reflektorfényébe helyezte a magyar sportolót.

„Nagyon jó, hogy mindig a legjobbakkal versenyezhetek és folyamatosan próbálok is tanulni tőlük.” – magyarázza Mári. „Ha előttük vagyok egy versenyen az meglehetősen nagy nyomást jelent és én nem akarok veszíteni. Ha valakit megverek egy futamban, elmondhatom egy olimpikont sikerült megelőznöm.”

„Míg meg nem szereztem az olimpiai kvalifikációt, az élvonalban lévő versenyzők közül nem igazán szólt hozzám senki. Nagyon jól versenyeztem Palma-n, ez volt az utolsó európai kvalifikációs verseny. A végén páran odajöttek hozzám és gratuláltak az egész heti eredményes teljesítményemhez. Mostmár szóba állnak velem.” – meséli Mári egy mosoly kíséretében.

Érdi Mária sportkarrierje meglehetősen hasonló, az osztrák Lara Vadlau útjához. Az ausztriai versenyző 2010-ben vett részt az Ifjúsági Olimpián, a következő évben már aranyérmet nyert az Ifjúsági Világbajnokságon, és 18 évesen kvalifikálta magát a 2012-es londoni Játékokra. Most 22 évesen, számos tapasztalattal a zsebében, Vadlau két világbajnoki cím birtokosa 470 hajóosztályban, és a riói játékok egyik aranyérem esélyeseként tartják számon.

Vadlauhoz hasonlóan, Érdi Mári is szerény és elszánt, egyetlen cél vezérli, elérni a legmagasabb szintet a vitorlázásban, egy olimpiai arany érmet, de pontosan tudja, ez nem lesz egyszerű feladat. Gary Jobsonnal folytatott beszélgetésének végén Mári elmondta „A vitorlázásban a legfontosabb, hogy soha ne veszítsd el a koncentrációdat. Az ifjúsági vitorlázásban még belefért pár hiba és akkor is a dobogón végezhettél egy versenyen. Egy felnőtt mezőnyben egyet hibázol és máris 20 helyet estél vissza. A lényeg az összpontosítás, és ez nem csak kint, a vízen töltött órákban fontos!”

A vitorlás világszervezet tovább folytatja a feltörekvő nemzedékek támogatását, idén Uruguayban, Hollandiában szerveztek már ENP képzéseket. További, edzőket és vitorlázókat egyaránt segítő képzések lesznek még Dél-Afrikában, Szingapúrban és Új-Zélandon is a 2016-os Ifjúsági Világbajnokság előtt, melyet Aucklandben rendeznek meg december 14. és 20. között.

A fogadáson Lausenne-ban, Gary Jobson alelnök bemutatta a Paralimpiai Fejlesztési Programot (Paralympic Development Program, PDP) is. A PDP-nek köszönhetően a 2015-ös Para Vitorlázó Világbajnokság a versenyek történetének eddigi legsikeresebb eseménye volt. Rekord számú, 32 ország 140 vitorlázója versenyzett végig a három mozgáskorlátozottaknak rendezett megmérettetésen a PDP pedig segített iránymutatást, megfelelő edzési lehetőséget és financiális támogatást is nyújtani a vitorlázóknak.

Az olimpiák történetének nagy pillanataival körülvéve, különösen találó volt az olimpiát és a paralimpiát a középpontba helyezve befejezni az estét. Gary Jobson Alelnök, egy rövid videón keresztül, bepillantást adott a résztvevőknek abba, milyen fantasztikus is lesz a vitorlázás számára az előttünk álló riói olimpia.

Fotó: World Sailing és Érdi Mária



Forrás: Daniel Smith, World Sailing

Supergyors billenthető tőkesúlyos tavi versenyhajó

2004-ben építve Jo Richards (UK)

Teljesen felújítva 2011 (Psaros műhely, Genf)

11m x 4m x 2.7m

1700kg tőkesúllyal

17.5 m árboc a  Southern Spars-tól (2011)

Minden vitorla North 3DL 2011 (remek állapotban) + 240 sqm A2 Gennaker

Elektro-hidraulikusan billenthető tőkesúly

Teljesen karbon (minden!)

5 trapéz

Super gyors, Cento gyöztes 2009-ben, mindig a maximumot hozta a Bol d’or(Genfi -tó, Svájc) és más tavi versenyeken

Utánfutóval vitorlázásra kész állapotban

€ 100’000.- (Genfből, Svájc

Hívj vagy írj:

Jan Eckert, Tel. +41 79 437 32 45 vagy

jan.eckert@eu.jll.com

Érdekes „hajóra” bukkantunk  a minap. Ez a verda egy teljesen avantgard hajó. A Gonet & Cie egy 28 lábas szárnyas egytestű, mely építésénél az elsődleges cél az volt, hogy a legmodernebb technológiákat építették bele. A hajó a nevét a Pi formájú szárnyakról kapta. Természetesen az új megoldásoktól hemzsegő Genfi-tavon vitorláznak vele. De ami a mi szempontunkból sokkal izgalmasabb, az az, hogy a kápolnásnyéki Pauger műhelyben készült a test és az árboc is. Nyáron amikor a Pauger műhelyben jártunk, akkor készült a test éppen a hőkamrában.

LOA: 11, 185m

Hajótest hossz: 8,356 m

Szélesség: 7,602 m

Merülés: 1,50 m

Árboc hossz: 4,80 m

Levegő merülés:-) : 15,240 m

Nagyvitorla: 47 m2

Gennaker: 44 m2

Szárny hossz: 2,40 m

Súly: 320 kg

Legénység 3 vagy 4 fő

A felhasznált anyagok minden területen a legmodernebbek. A hajótesttől a vitorláig. Ez utóbbiból a nagyvitorla nem egy hagyományos szerkezet, hanem egy a hazai vitolraszárnyhoz hasonló, de nem leengedhető merevszárny.

A hajó oldala:

http://www.p28foiler.com/en/

A hajó látszólag trimarán, de az oldalsó testek csak az egyensúlyt segítik és nem érik a vizet, ha  ahajó kiemelkedik

Érdemes a képeket megnézegetni. Ez egy nem mindennapi hajó:

http://www.flickr.com/photos/p28foiler/