Erre a célra számos ügyes eszközt találtak már ki. Ezek egyike az AIS-SART, amely az automatikus hajóazonosító rendszerhez (AIS) kapcsolódó vészjelző eszköz. A SART rövidítés = Search & Rescue Transmitter. Lásd SzkipperTippek Nr. 109. (2019. október 25.):

Most azonban egy hasonló, de nem az AIS-hez kötődő vészjelzőt mutatok. Ez A MOB+ Wireless Man OverBoard System személyes biztonsági felszerelés, nyakba vagy a mentőmellényre (sőt, a kutya nyakörvére vagy mentőmellényére) akasztható, illetve mint egy karórát, a csuklóra csatolhatóan használhatjuk. A viselője vízbe esését követő 6 másodpercen belül riasztójelzést ad a hajón felszerelt panelen. A riasztás akkor indul, ha az eszköz 10 cm-re a vízbe merül, illetve 25 méternél távolabbra kerül a központi egységtől. A riasztáson kívül le is állítja a hajó motorját, azaz úgy viselkedik, mint a hagyományos killkord, vagyis ha valaki egyedül hajózik, a hajója nem megy világgá. A MOB+ a 868 MHz (EU) és 915 MHz (USA) frekvencián tartja a kapcsolatot a hajó műszerfalába beépített központi panellel.

A rendszer működését az alábbi videó mutatja be:

Ez az eszköz a JACHTNAVIGÁTOR II. utolsó fejezetének egyik leges-leges-legutolsó témája. Az a gyanúm, hogy itt valami készül… Én nem tudom, mi…?

4 nap után ellehetetlenülésre hivatkozva kiszállt a hajóból és ott hagyta legénységgel együtt egy szemétdomb mellett, függetlenül attól, hogy a vállalása pirovác-ig szólt. Hirtelen kellett döntenem és félretennem mindent, miután megkért a tulajdonos, hogy húzzam ki Őket a csávából és vigyem el a hajót Horvátországba, persze ekkorra a tulajdonost már az előző „Kapitány” tökéletesen meggyőzte arról, hogy ezen a hajón semmi nem működik, ezért nem lehet vele továbbmenni. Megérkezve első feladatom az volt, hogy az alapvető dolgokat, amiket egy sokáig állt hajón kötelező elvégezni, megtegyem. Ezek közé tartozott, hogy a madárfészket kivegyem a bumm végéből, ahol a vitorla kötelei futnak, továbbá a kötelek kimosása édesvízben, hiszen a sok hónapos állásban, mind a sótól, mind a ráfújt portól összeállt, a kötélfogókat is fogkefével lehetett csak kimosni a benne lévő portól. Az sem ártott, hogy a biztonságot jelentő oldalkorláton lévő stift másik felére tettem karikagyűrűt, hogy a stift ne essen ki. Az akkumulátor csatlakozósarui sem voltak meghúzva, így a töltés nem volt 100%-os. Az később derült ki, hogy a reffelés (művelet, vitorlafelület csökkentése, vagy növelése) hiányában elszakadt Génoa helyére felhúzott tartalék vitorlához nem lett hozzáigazítva a fokroller(orrvitorla behúzó rendszer) madzagja, így viharban nem tudtam teljesen behúzni.

Mindezeket elvégezve biztonsággal tudtam elindulni. Nem a hajóval volt a baj tehát, a „kapitány” volt felkészületlen és talán felelőtlen is, hogy anélkül indult neki az útnak, hogy ellenőrizte volna mindazt, amit minimálisan ellenőrizni kellett volna indulás előtt. Egy nap alatt elértem az első megállót, Patrasz kikötőjét, másnap tovább indulva belekeveredtem egy jó kis szélcsendbe, ami miatt másnap estére értem Ithakába, Odüsszeusz otthonába. Itt töltöttem két éjszakát, innen a cél Othonoi lett volna, de szélcsend közbeszólt így lett Lakka, ahol egy gyors lefolyású fertőzés miatt 3 éjszakát maradtam. Itt léptem ki az országból, ami nem volt túl egyszerű, és még jó, hogy már van tapasztalatom. A Crew listát simán nem adták volna oda, amivel igazolom, hogy nem vagyok embercsempész.

A következő cél Dubrovnyik lett volna, ha az erős szembeszél nem szól közbe, teljesen kimerülve ki akartam kötni Othonoi szigetén, de ahelyett, hogy szélvédett lett volna (papírforma szerint) a kikötő, erősebben fújt a szél, mint a nyílt vízen, így visszamentem Korfu-ra. Ezzel a döntésemmel közel 20 óra utat dobtam ki az ablakon, amit visszafele közel 4 óra alatt abszolváltam, de persze a kikötő előtt két kilométerrel, már teljes szélcsend alakult ki, így a maradék távot, közel három óra alatt tudtam megtenni. Korfun két éjszaka után ismét elindultam Dubrovnyikba, de persze a szélcsend miatt Albánia és Olaszország között, ahol a legkisebb a távolság álltam két napot szélre várva.

Itt kezdődik az Adria. Én régről egy szép tiszta Adriára emlékszem, nem tudom mikor vált ekkora szemétteleppé. Kb. 100 méterenként volt valami hulladék a vízben. Emlékszem, mikor mentem vissza Dubrovnyikból, Mljet mellett haladva utolértem egy szemétszállító hajót, ami öntötte be a szemetet a tengerbe. A szél megérkeztével lassan eljutottam Horvátországig, magam mögött hagyva Albániát és Montenegrót. Egyik reggeli ébredésem alkalmával egy bagoly nézett velem szembe a tenger közepén, egy csoda volt. Ekkorra már teljesen lemerült az összes akkumulátor és a ködharangot használtam figyelemfelhívásként a többi hajó számára. Horvátországban Molunat kikötőben kényszermegállást kellett megejtenem, mivel már navigációm sem volt, így nem tudtam eljutni Dubrovnyikig, hogy bejelentkezzek az országba, de nem is lett volna biztonságos. Ezt persze kihasználta a helyi kardhatalom és jól megbírságolt, persze jogtalanul! Azt már nem voltak hajlandóak beleírni a jegyzőkönyvbe, hogy kényszermegállás volt. Hivatkoztak arra, hogy túl későn szóltam, miért nem vettem észre éjszaka a parton álló rendőrhajót és miért nem akkor szóltam nekik, amikor megérkeztem. Miért nem rádióztam nekik? erre egyszerű volt a válasz: Minden akkumulátor üres. Miért nem hívtam őket telefonon? Minden akkumulátor üres. Reggel miért nem egyből odamentem a hajóhoz? Én ott voltam, ahogy partra léptem és észrevettem a hajót, csak Ők nem voltak sehol. Amikor észrevettem, hogy a helyi kultúrközpont-ból (kocsma) odamennek a hajóhoz Én is egyből mentem. Majd ezt követően szétszedték a hajót, drogot keresve, mindeközben kábelen adtak 220V-ot, hogy tudjam tölteni az Aksikat. Miután nem találtak semmit és pénzt nem tudtak váltani közölték, hogy szedjem fel a horgonyt, kivontáznak a partra. A parton kérdeztem tőlük, honnan lehet áramot vételezni, ezt pitty-patty elintézték a kultúrközpontban, legalább töltődik a hajó. Miután lerendeztük egymást, elhajóztak.

Én persze rádugva a kocsmára, gondoltam mégsem kérhetem ingyen az áramot ezért a Juliskának adtam 10 kunát (ami bőven többszöröse a fogyasztott áram értékének). Délután másik főnök érkezett, aki nekiállt velem üvöltözni, hogy ki engedte meg, hogy használjam az áramot? Beszéld meg a rendőrökkel!!! Mondom, de ettől függetlenül kaphatok? Miért adjak neked! ez volt a válasza. Mert megkértelek és fizettem érte. Az semmi! Fogtam összetekertem a kábelt és otthagytam. Éjjel hallottam, hogy a mögöttem álló halászcsónak elment. reggel mikor jött vissza kb 50 méterről üvöltözött, hogy menjek el a fenébe onnan a hajóval ( vendég mólóról van szó) . Nyugodt fajta vagyok, de ez a horvátországi belépés kihozta belőlem a nyugtalanságot és elüvöltöztem neki, a hajó ugyan ott áll, mint amikor ö elindult, ja és a rendőrök tették ide, szóval itt marad. 2008-ban abbahagytam az Adriai hajózást, mert elegem lett a horvátok hazugságaiból, átveréseikből és visszaélésükből, valaki azt mondta, hogy ez már nincs. A tények azt mutatják, hogy rosszabbak lettek.

Emberi áldozat

Két éjszaka után továbbmentem Cavtat-ba, amit 29 óra alatt sikerült elérni, igaz csak 25 km volt. Beregisztráltam magam és a hajót. A regisztrációs hajóknak van egy külön rész oda kell állni 200 Kuna 15 percért, utána elzavarják a hajót és át kell állni öt méterrel odébb, csilliárdokért, plusz külön kell fizetni a vízért és áramért. Az ideiglenes megállónál amikor közölte velem a helyi H.. hogy álljak át, mondtam neki, hogy nem tudok, mert a mellettem álló hajó keresztbe dobta rám a horgonyát, látom. Nincs keresztben, menjek. Hát vért izzadtam, mire a 60 lábas hajó horgonyát felhúztam! Másnap továbbindultam Dubrovnyikba.

Út közben megmentettem egy sirály életét, szegénykém egy a horgászok által használt hármas horgokkal rendelkező mű csali áldozata lett és a csőrébe, illetve a combjába volt beakadva a horog, ami megölte volna kb húsz percen belül. Később két gyönyörű hal kezdett el körülöttem játszani és követtek, vagy öt órán át. Dubrovnyikban két nap kényszerpihenő volt, mert igaz a hullámzás megérkezett, de a hozzá tartozó szél nem. Nincs annál jobb, amikor horgonyon szélcsendben annyira hullámzik, hogy kapaszkodni kell az ágyba, hogy le ne essek. Látva, hogy hol horgonyzom, mellém állt több hajó is, hiszen innen kis csónakkal könnyedén elérhető volt a part. Az egyik hajó Német utasaival megismerkedtem és jóba lettünk egymással, és felajánlották, hogy kihúznak az öbölből. Ehelyett Slanoig tartó utam felét vontán tettem meg. Elbúcsúztunk egymástól és irány Slano, ami már csak 16km-volt. 11km-t gyorsan lefaragtam, de leállt a szél oly mértékben, hogy az utolsó 3.6 km-t 7 óra alatt tettem meg éjszaka, rettegve attól, hogy az áramlatok nehogy rátoljanak a sziklákra. Megérkezve véget ért az utazás. Swanti megérkezett új otthonába, közel ezer kilométert és egy hónapot maga mögött hagyva. Csak a meghirdetett időpontban felejtett el az aci marina kinyitni, mert a helyi városvezetés nem adja ki az engedélyt, ugyanis a marina bejárata nincs leaszfaltozva. De persze a városnak ez így megéri, hiszen a városfalra kötött várakozó hajók, a kis falu éves bevételét jó haszonnal biztosítják. Nagyon sok konklúziót vontam le az út során, és örülök, hogy ezekre nem a Földkerülő út alatt kell rájönnöm. De most már itthon és újra építhetem tovább a hajót, amivel idén mindenféleképp el akarok indulni.

Mi is történt? A tervek nem úgy alakultak, ahogy kellett volna, azaz nem alakult terv. Azonnal új megoldást kellett találni, a háttérben elindult egy párbeszéd, aminek eredményeként, egy legenda az EQUATOR 44 feléled: Gál József az Equator 44 vitorlással, 1991 és 1996 között feleségével és 3 éves fiával megkerülte a földet.

A mai megállapodás szerint, ennek a hajónak a sablonjában és tervei szerint készül az új földkerülő vitorlás hajó, a jelenlegi kornak megfelelően. A fedélzet és a belső elrendezés az új design-t követi és rengeteg fejlesztés lesz benne, amik a későbbiek során a vitorlás hajók fejődését jelenthetik.

Ez egy újabb mérföldkő! Jövő héten elkezdődik a szállítás előkészítése. Részletek:

www.foldkerules.hu

A Magyar Vitorlás Szövetség (MVSZ) azon dolgozik, hogy a versenysport mellett az utánpótlásban és a szabadidősport területén is fejlődjön a sportág, valamint a teljesen amatőrök számára még vonzóbbá váljon a vitorlázás. Utóbbi területhez kapcsolódhat a Clipper Round the World népszerűsítése is. Megkezdődtek ugyanis az egyeztetések arról, hogy az országimázst erősítve, magyar hajó is versenyezzen hajó a földkerülő vitorlás viadalon. A Clippers Round the World fejlesztési igazgatója, David Cusworth tartott előadást Budapesten az egyre népszerűbb versenyről. Az eseményen ott volt Koczka Terézia, a Clipper önkéntes nagykövete, aki már teljesítette az embert próbáló versenyt.

„Egy nagyon népszerű amatőr földkerülő vitorlás versenyről beszélünk”

– mondja David Cusworth.

„Egy ilyen verseny alatt az ember átértékeli az életét, sokat tanul. Sokan ezért a tanulásért vállalkoznak a kihívásra.  Vannak multik, amelyek munkatársai részt vesznek a Clipper Round the World versenyen, és amellett, kollégáik jellemfejlődésére pozitívan hat a kihívás teljesítése, sokat profitálnak reklám és marketing terén”.

David Cusworth szerint a legfontosabb, hogy a Clipper Round the World versenyen indulók pozitív élményekkel zárják a kalandot.

„Ez a legfontosabb: az indulók ne csalódjanak. Pedig egy földkerülő, közel egyéves verseny nem könnyű, de a nehézségek ellenére mindenki pozitív élményekkel zárja a Clippert”

– tette hozzá David Cusworth.

Koczka Terézia 60 évesen döntött úgy, hogy nekivág a távnak.

„A Clipperen lehet csak egy-egy szakasznak is teljesíteni. Nem kötelező körbehajózni a Földet. Én nagyon sokat kaptam attól a 11 hónaptól. Sokat tanultam, és jobban megismertem magam”

– nyilatkozta Koczka Terézia.

A verseny történetében eddig 5 magyar részvevő volt, közülük ketten voltak Földkerülők. A Clippert a legendás vitorlázó Sir Robin Knox-Johnston alapította, aki elsőként hajózta egyedül, megállás nélkül körbe a földet 1968-69-ben. Ez az egyetlen olyan verseny, ahol amatőr részvevők versenyezhetnek a világ körül.

Megkezdődtek az egyeztetések arról, hogy magyar zászló alatt is versenyezzen hajó a Clipper Round the World vitorlás viadalon, a toborzásért felelős igazgató Budapesten tart előadást

.

A verseny történetében eddig 5 magyar részvevő volt (1 fő 2011/12-ben, és 4 2013/14-ben), közülük ketten voltak Földkerülők. Egyikük, Koczka Terézia, aki fejébe vette azt, hogy a Clipper önkéntes nagyköveteként inspirálja honfitársait arra, hogy vegyenek egy nagy levegőt és menjenek…”Mert aztán 20 év múlva nem azt fogják bánni, amit megtettek, hanem azt, amit nem”.

A Magyar Vitorlás Szövetség (MVSZ) az ötlet mellé állt, és 2015. március 17-én vendégül látja David Cusworth-ot (toborzásért felelős igazgató, Clipper Ventures) és Koczka Teréziát azért, hogy az esetleges érdeklődők konkrét információt szerezzenek a részvételről, és hogy megkezdjék a tárgyalásokat a magyar szponzorációs formáról.

A Clipper verseny egyedülálló a maga nemében. A legendás vitorlázó Sir Robin Knox-Johnston alapította, aki elsőként hajózta egyedül, megállás nélkül körbe a Földet 1968-69-ben. Ez az egyetlen olyan verseny, ahol amatőr részvevők versenyezhetnek a világ körül, az élet legkülönbözőbb területeiről és függetlenül korábbi vitorlás tapasztalatuktól. Nem feltétele a részvételnek a vitorlás tudás, ugyanis egy átfogó tréning program biztosítja, hogy még a legtapasztalatlanabbak is elsajátítsák azokat az alapismereteket, amik versenyzéshez és a hajós léthez szükségesek – olvasható a hunsail.hu összeállításában.

clipperroundtheworld.com

Forrás: MVSZ

Kedves Hajós Barátunk, Kapitány!

Szeretettel és nagy örömmel hívunk meg 2015.03.07-én (szombaton) tartandó egész napos szemináriumunkra a Márványmenyasszony Étterembe (1012 Budapest, Márvány u. 6.), melyet két sokat tapasztalt tengerész Bacsó Tibor skipper és Horváth Csaba skipper – Clipper Földkerülő Vitorlásverseny résztvevők – tartanak az óceáni vitorlázásról.

Ízelítő a szeminárium tematikájából:


– felkészülés Földközi tengeri és óceáni hajózásra

– a crew megválasztása és felkészítése

– hajó választás, tervezés, izgalmas helyek (okvetlen elkerülni-vagy nem kihagyható kikötés)

– leggyakoribb hibák (technikai-irányítási…) stb.stb.

A szeminárium részvételi díja/fő:

7.500,-Ft.

(ami a filmes-fotós előadáson túl, tartalmaz egy háromfogásos ebédet is)!

Tekintettel a nagy érdeklődésre és a helyek korlátozott számára, annak tudjuk a részvételt biztosítani és visszaigazolni, aki a részvételi díjat 2015.02.25-ig elutalja vagy irodánkban befizeti.

További információ:


Captains Kft.

info@captains.hu

A magyar Down Egyesület, és a szervezésben résztvevő minden támogató magánszemély és vállalkozás nevében szeretettel meghívunk az I. Down Wind jótékonysági tengeri vitorlás versenyre, melyet 2013 június 15 és 19 (szombat – szerda) között szervezünk Horvátországban, Biograd-ban, a Marina Kornati-ban.

A Down Wind szervezésének


előzményei:

2011-ben Olaszországban


találkoztunk először


kiválóan vitorlázó Down-szindrómás fiatalokkal


. Közülük nyolcan már a 2012-es trieszti 44. Barcolana versenyen,


a “La

Poste” óceáni versenyhajó legénységében is részt vettek. A Down Wind célja:

Szeretnénk, ha segítségetekkel a Down-szindrómás fiatalok integrációs lehetőségeinek sorába a vitorlázás közös élménye is felsorakozhatna. Egy olyan rendezvény-sorozatot indítunk el, amely az adomány-szerzés mellett a Down-os fiataloknak új tipusú tudást és ismeretet közöl. Olyat, ami nektek rutin, számukra pedig még maga az ismeretlen. A versenyző csapatok önállóan szerveződnek, a vendégek pedig velük, vagy külön kisérik a versenyt. A verseny- szakaszokon kívül tervezünk közös kirándulást, ismerkedést a hajóval, a vitorlázás technikájával, szépségeivel.

Kiírás

Az esemény Facebook oldala:

https://www.facebook.com/events/537463659630691/

Az előző hétvégén ugyan már megkezdődött a verseny, hiszen lezajlott az első kikötői verseny. Szemerkélő esőben mentek ki a csapatok a rajtra, de mire eldördült a figyelmeztető jelzés, az eső elállt és 10-15 csomós szélben vághattak neki a hajók az up&down pályának. A hajók, amik jól elkapták a rajtot, szinte egyszerre érkeztek a kreuzbójához, ami után az Abu Dhabi vezetett és végig meg is tartotta a helyét a célig. A második körben sajnos igencsak legyengült a szél, így a rendezőség rövidítette a futamot, mert a csapatoknak igencsak küzdelmes volt a hajók mozgásban tartása.

Az eredmény:

1. Abu Dhabi Ocean Racing

2. Puma Ocean Racing powered by BERG

3. CAMPER with Emirates Team New Zealand

4. Team Sanya

5. Groupama sailing team

6. Team Telefónica

A csapatok a hétvégi kikötői pályaverseny után már csak a vitorlák kiválasztásával, a hajó szerelgetésével, élelmiszer csomagolással és az időjárás elemzésével töltik az idejüket, mielőtt nekivágnak a 6500 mérföldes útnak, amit kb. 3 hét alatt fognak megtenni.

Talán az egyik legfontosabb dolog a vitorlák kiválasztása, hiszen akár ezen is múlhat az első szakaszgyőzelem. Az időjárás előrejelzés ugyan sokat fejlődött az utóbbi pár évben, de még a legkifinomultabb modellek sem tudják 10 napnál tovább megjósolni a pontos időjárást, így a navigátoroknak ezen a hosszú, 20 napos etapon valószínű a napi időjárás előrejelzések alapján kell megtervezniük az utat.

A rajtig ugyan az elkövetkezendő napokra nem mondanak kellemes időt, de a rajt napjára már tisztul az idő és 10 csomó körüli keleties szélben rajtolhatnak majd a hajók.

Fotó: VOR

A Józsa Márton vezette Wild Joe maxi yacht a nyári szezon végeztével sem pihent. A szeptember végét az adriai képzéssel töltötte, melyben egy remek verseny is szerepelt a programban. A versenyen uralkodó szélerőt jól jellemzi, hogy az összesen 22 tengeri mérföldes távot több mint 4,5 óra alatt tettük meg (4,8 csomós átlag). Legnagyobb riválisunkkal – a 70 lábas, Shining névre hallgató maxival – mondhatni páros-versenyt vívtunk. De folyamatos fenyegetettséget jelentett az 58 lábas Marina Kastela is (Grand Soleil 56R, akivel a cresi vb-n meccseltünk sokat). A Shiningot több vitorlájuk (Top genua) és nyilvánvaló nagyobb helyismeretük ellenére szinte végig tartani tudtuk. Sajnos az utolsó szakasz neki kedvezett, ahol ki tudta használni sebességpotenciálját és a befutó előtt 200 méterrel elénk került, amin már nem tudtunk változtatni.

És a történet ezzel itt véget is érhetne, joggal feltételezve, hogy ez a két hajó kiemelkedve a mezőnyből osztozott az első két helyen, de az égi „rendező” másképp rendelkezett.

Történt ugyanis, hogy a szélcsendes időben végrehajtott jó rajt után ellenfeleinket tartva haladtunk a várt frissülés szélirányának megfelelően NY-felé tendálva és igyekeztünk védeni a pozíciónkat a szinte teljesen leálló szél maradékaiban. Solta és Brac között a mezőnyt lassan hátulról ránk fújta a szél és a várt frissülés nem NY felől kezdett terjedni, hanem a másik irányból. Egy szél-kifli alakult ki körülöttük, a kifli két szára közt az egyetlen szélcsendes területen küzdött egymással a két legnagyobb hajó 0 és 3 csomó közötti sebességtartományban mozogva, míg körülöttünk mindenhol harsogva rohantak a hajók, közülük 10 tetemes előnyre tett szert hozzánk képest.

Jól helyezkedve a két rivális előtt elsőként kaptuk meg a frissülést és megkezdhettük a szökevények becserkészését (fenekünkben a Shininggal). Mrduja szigetét megkerülve bizonytalan volt, hogy utolérjük-e mindegyiket a majd kilométeres hátrányból. Végül 2 hajót már nem sikerült megfogni, maradt a harmadik hely számunkra. A befutó így is nagyon izgalmas volt, gyakorlatilag 5mp-en belül futottunk be az utolsó előtti szökevénnyel, egy RC 44-essel- és a Shininggal.

Összességében egy érdekes verseny volt, gyönyörű helyszíneken vezetett végig a verseny, horvát barátaink is kitettek magukért az esti fogadáson, jól éreztük magunkat. Szégyenkezni nincs okunk, hiszen nálunk egy dimenzióval nagyobb hajó előzött meg. Inkább az volt meglepő, hogy ennyi ideig előtte tudtunk lenni. A szökevényekkel pedig nem lehetett mit kezdeni. Se nekünk, sem a Shiningnak nem termett babér. – Ilyen a vitorlázás.

Azért be kell vallani, az a tény bosszantott minket, hogy ismét egy olyan versenyt kellett teljesítenünk Wild Joe -fedélzetén, ahol nagyon nagy volt a szélcsendes időszakok aránya. A következő állomás Málta – picit tartunk is tőle, hogy Máltán egybe kapjuk meg az eddigi összes elmaradt szelet.

INFO:

www.wildjoesailing.com

Fotó: Tumbász Hédi