Két magyar egység is ott lesz a rajtvonalon: Az Andrej Justin tervezésű  CODE8-ast Sárközy András kormányozza. A csapat tagjai: Kovács Éva, Alibán andrás, Ruby Viktor és Ruják István. A hajó a”Felméretlen, 6,5 méternél hosszabb egytestűek” kategóriában versenyez, ahol közel húsz ellenfelük lesz.  A CODE8-as sikert aratott Düsseldorfban a hajókiállításon. Ott hangzott el arra vonatkozó ígéret, hogy a hajó látható lesz a Rund umon is, és kipróbálható a verseny előtt.

A másik magyar egység az ötödik éve visszatérő Raffica Team Király Zsolt vezetésével. A hajó neve Paul Leibinger.

A Raffica csapat 2009-ben abszolút győztes volt a versenyen, a Rund um történetének első magyar elsőségét érték el. Az abszolút győzelemre ezúttal nem esélyesek már, hiszen nagyon megerősödött a gyors katamaránok létszáma, illetve nem is várható az ehhez szükséges gyenge szél. Esélyesek viszont továbbra is az egytestű hajók között.

A Raffica és egy másik német Libera – Markus Ficht hajója – komoly látványosságot jelentett a lindaui közforgalmi kikötőben sétájgatóknak, hiszen mindkét hajót a parton szerelte össze legénysége. A sétáló emberek daruzáskor is ott lehettek a hajók közvetlen közelében. Erre a rövid néhány órára a nap is kisütött, ami jelenleg nagy ajándék errefelé.

Az időjárás nem lesz túl kegyes a versenyzőkhöz. Napok óta szinte folyamatosan esik az eső és a hőmérséklet sem emelkedik még napközben sem tíz fok fölé. Éjjel maximum 8 fok várható, de szélben és két irányból érkező vízben feltehetően kevesebbnekl tűnik majd. Körben havasak hegyek, igaz ez nem látszik a nagyon alacsonyan gomolygó felhőktől.

Az időjárás előrejelzések nagyon változatosak, és több ponton bizonytalannok. Egy oklúziós front gázol majd keresztül a tavon és a mezőnyön.  A viharos erejű 20-30 csomós széltől a gyengébb tízcsomós tartományig mindenfélét ígérnek. Egy valamiben azonban egyetértenek: az eső komoly mennyiségű vizet küld a versenyzőkre felülről is.

A Fifty-Fifty katamarán is tervezte indulását. Be is nevezték csapatukat a versenyre, majd inkább úgy döntöttek, hogy a Wild Joe-val az egy héttel később sorra kerülő Rolex Giraglia Cup-ra utaznak. A remek időjárásról szóló hírek legalább örömet okozhat nekik. Feltehetően jól döntöttek.

Valamikor réges régen azért nyergeltem át a kosárlabdáról a vitorlázásra, mert nem szerettem futni. Egy ideig rendben is lett volna a dolog, hiszen a vitorlázásnak nem szerves része a futás, még ha nem is elhanyagolható. Azután jött a modellvitorlázás, ami ebből a szempontból nem tünt veszélyesnek.

De elmentünk Rogoznicába, ahol kb. 6 tengeri mérföldet kell gyalogolni az egyméteres hajónk nyomában. Persze ez hihetetlen rohanásba is át tud csapni kicsit komolyabb szél esetén.

Ez persze nem volt elég. Itthon is kellett csinálni ilyet. Ezért 2009 óta az év utolsó versenyén meg lehet kerülni Budapesten a Lágymányosi Öblöt.  Ez, tekintve, hogy max. 80 cm hajók indulhatnak is kicsit lassabb  és rövidebb, de mégis csak túraverseny.

És nem rég megérkezett az Orfűi Tókerülő, mely hosszában valahol a kettő között áll és gyakorlatilag mindenféle modellhajóval vitorlázható.

Orfű az idei évben gazdag programokkal várja a vizisport szeretőket és közöttük természetesen a modellvitorlázókra is számítanak. A hazai modellvitorlázás jelenleg legerősebb bázisa az elmúlt években jelentős fejlődést tudhat maga mögött. Télen, nyáron rendszeresen jelentős versenyek zajlanak a tavon.

Ennek egyik központi eseménye a tókerülő verseny és az utána következő Micro Magic EB válogató verseny.

A Tókerülő alapideje jelenleg  1:10:43 másodperc, melyet Ifj. Csóka László állított fel 10-es hajóval, ami persze megdöntésre vár.

Idén május 4-én kerül megrendezésre a harmadik Tókerülő, ahová a rendezők sok modellvitorlázót várnak.

Bővebb információt a verseny honlapján találhatnak:

http://www.tokerulo.hu

TBS Nagydíj – a versenyek versenye. Számomra. Valószínű azok nagy részének is, akik belekóstoltak itthon az szólóvitorlázás világába. Azt nem lehet elmondani milyen az, amikor egymagadba hajózól egy versenyen. Látod a naplementét, látod a napfelkeltét. Olyan szépségeket élsz meg, amit csak egyedül lehet. És nem mellesleg óriási kihívás akár csak körbeérni is.

Naplemente Keszthelynél

Napfelkelte Csopaknál

Erről a remek versenyről most megjelent a Hajó Magazin kiadványa, ami a „TBS Nagydíj – 11 év” címet viseli. Elérhető digitálisan 110 oldalon:


http://www.dimag.hu/magazin/

TBS_Nagydij_11_ev/2011

Kedvcsinálóként álljon itt Fa Nándor a kiadványhoz írt előszava:

Balaton-kerülő szóló vitorlásverseny TBS Nagydíj – 10 év

Előszó

Kalandos vitorlázó pályafutásom alatt nekem annyi örömet, embert próbáló és formáló élményt adott a szólóvitorlázás, hogy amikor világossá tették számomra, miszerint a hazai vitorlázás világában is csak az egyszemélyes teljesítmények terén maradt tér a magamfajtának, elhatároztam megosztom veletek ezt az élményt annak minden keservével, szépségével. Így született a Balatonkerülô egyszemélyes verseny ötlete, amibôl a TBS Nagydíj lett.

Immáron eltelt 11 esztendô, 11 verseny.Eleinte csak rendeztem ezeket a versenyeket. Mentem a mezőny mellett motorossal egyrészről a biztonság, másrészről a tiszta verseny érdekében és egyre erősebb lett bennem a belső kényszer, hogy ott legyek köztük.Megszületett a hajóm a Fahajó, amelyben igyekeztem szakmai ismereteimet, ízlésemet megvalósítani. Kicsit tengeriesre sikerült, amit évek alatt lépésrôl lépésre igazi balatoni hajóvá csiszoltam.Viszont úgy nézett ki, hogy a vitorlázókban nehezebben sikerül a sok évtizedes beidegződéseket a nemzetközi irány és színvonal felé terelni, kizökkenteni ôket a »mi kicsik vagyunk ehhez« felfogásból.

Igen zavart és zavar ma is, hogy az amúgy igen magas szintû szakmai tudás központi osztálypolitika hiányában belterjes hajóosztályokban kopik és vész el.Mára, ha kicsit lassan is de beindult az a fajta gondolkodás, fejlesztés, kitekintés a nemzetközi porondra, amit mindig is szerettem volna gerjeszteni.Látok már személyeket, akiknek van esélye fölkapaszkodni arra a TJV-re, amin a nemzetközi vitorlázó világ robog és így a 12. versenyre optimistábban készülünk, mint korábban tettük.Ez az összeállítás a 11 esztendônyi utat mutatja be képekben, tényekben.

Fa Nándor

Forrás: Hajó Magazin

Idén ismét csak rámjött a görcs, hogy indulni kell. Úgy tűnik minden öt évben szükségét érzem egy ilyen megmérettetésnek. Gondoltam én az elején. De a végére egész más gondolatok jutottak eszembe.

Az előző két alkalomhoz képest most minden könnyedén összeállt. Varga Lajostól kaptam hajót, Szeremley Lacitól és máshonnan bőszeles vitorlákat. Nagyon hamar meglett minden és még időm is volt bevitorlázni a cájgot. Ennek ellenére vagy éppen ezért nem égtem 100%-on. Már egy héttel elötte lent voltam, hogy bevitorlázzam a hajót. Ez csak nyögve, nyelve sikerült és nem csak azért, mert egy hidegfront akadályozott benne. Furcsa érzés volt, hogy nem hevülök mégis menni akarok és csinálni.

Hajó összeállt vitorlák is rendben voltak és jópár bőszeles vitorla közül választhattam. Egész héten figyeltem az időjárás előrejelzéseket és a vége felé már pontosan látszott a helyzet. Legalább is délelött. Inkább abban reménykedtem, hogy gyengesszeles menet lesz, mert így talán tarthatóak az új fejlesztésű versenygépek, A Code8-ról kiderült pár nappal a rajt elött, hogy kizárt….És főleg nem gyenge szélben.No, de az embernek hinnie kell valamiben, én is így tettem.

A nevezéskor azért az kiderült, hogy minden idők legnagyobb mezőnye gyült össze és az innováció is meghaladja bőven  az eddigieket.. Ott volt egyszer a Code8, a Nelson, az újjá épített Fahajó, hogy csak a három legesélyesebb verdát említsem. Jelentős számű 8mOD, ki orsudárral, ki anélkül. Melges 24-ek, Elliott 770-ek, Egy gyönyörű szép  hajócska a Tofinou 8m, egy Delphia 24, egy svéd gyártmányú érdekes kis szerkezet és a Kisnagy Ember hajójával a Flaar 18-al. Összesen 23 résztvevő.

Jó verseny lesz, ez már látszott- És így is lett. Szerintem. De az hogy fejben nem vagyok oks teljesen, azt már az is mutatta, hogy a rajthoz kihajózáskor a puffereket is elfelejtettem beszedni. Az, hogy egy perccel benéztem a rajtot az már nem is volt érdekes. Ilyen hosszú menetben. Nagy gennaker fel és robogás lefelé az ötös környékén stabilizálódó szélben.

Azzal, hogy a rajtvonal lee oldalán sikerült eljönnöm megengedett némi nyugalmat a felfelé törekvő és a túloldalon rajtolokkal szemben. Jól is sült el a dolog, mert viszonylag elől tudtam veretni legalább Öreg-Tihanyig. Viszont késöbb már halzolni kellett volna és neki is készülödtem, amikor is megláttam, hogy a reacher shotja rá van tekeredve a gennaker negativ szárára. No, ha így meghalzolok, akkorát esek, mint Rossi a balkanyarban. Nem is tettem, inkább levettem a vitorlát. Ettől rögtön vert helyzetbe is kerültem, mert ezen akció közben elment az összes elektromosságom és nem tudtam a gennakert felhúzni lévén a csőben komolyabb manőverekre számítottam és nem mertem magára hagyni a hosszabítót.

Így értem ki a csőből, ahol végre felcibálhattam a reachert és középvizet tartva az egyre gyengülő szélben tartotam Keszthely felé. Ismét életre keltett elektromosséggal. Ment is szépen a dolog, úgy Révfülöpig, ahol is úgy tünt megnyugszik a szél és gyenge csobogóssá válik a menet. Még egy kis videót is felraktam a Facebookra, a nyugis menetről. Ott és akkor kitaláltam, hogy időnként kis videóban beszámolok az eddig történtekről. A film el is készült és éppen töltöttem volna fel, amikor is jött egy markáns pöff és lefetrengtem. Szép lassan vissza állt volna a verda, és akkor az orsudár megadta magát és a reacher már spinnakerként döntött le. Újra.

Eldobtam a szárát és a tetejét, majd visszacsempésztem a vízből. Az orsudár maradékát is megmentettem és tovább haladtam a sima fock-al. Ma már kicsit szégyellem, de tegnap álmodtam csak meg, hogyan lehetett volna megmenteni és használhatóvá tenni ismét a rendszert. Ez akkor ott nem jutott eszembe. Szóval tovább az elhúzó mezönnyel jóval lassabban. Igy sok esélyem nem volt, de valahogy nem is zavart. Fontosabbnak tünt körbe érni.

Amikor a nap megy le Keszthelynél

Az öröm az ürömben, az volt, hogy a szerelés közben feljutottam az északi part alá és ott folytattam az utam. Ami azt jelentette, hogy a Szigligeti öbölbe már az első ötben értem be, hiszen aki a déli partot húzta, az nagyon leragadt. És jött az üröm az örömben, amikor  jóval lassabbként lassan, de biztosan koptam lefelé. Az keszthelyi pályajelet már 9. helyen vettem síma vizen jöttünk-mentünk az Öbölben.

És jött az éjszaka. Pont. Elég nehezen tudok beszélni arról a koncepciótlanságról, tökölődésről amit az éjszaka elkövettem, de az eredmény másnap reggel magáért beszélt. Sőt valahol Révfülöp és Tihany között sikerült bealudnom. Hirtelen zörgésre ébredek, hopp, itt a szél! Ráhúzok, megindul a hajó. Végre! Csak egy kis idő múlva lett gyanűs, hogy ez a sötétség nem a Tihanyi szoros, hanem a Zala torkolata. Uppsz! Szép lett volna, ha megint Keszthelyen találom magam.

Az elalvásom körüli kavar a GPS szerint

Na szóval ez volt az éjszaka. Hallottam és láttam a közelemben reacherrel, széllel elrobogókat, de valahogy nekem nem akart jönni a labda. Vagy mindig kikerültem.Na és persze régi barátainkal is össze futottunk, pedig idén már nem gondoltam, hogy árvaszúnyog rajzás lesz.

Na hajnal már a Tihanyi szoroson túl ért, ahol is spinnakerrel, mert ez maradt orsudár nélkül(Bár a Lajos óva intett a használatától)  „rohantam” a feles szélben Füred felé. Azt gondolván, hogy esetleg reggel visszaáll a tegnapi északi. Vissza is állt. Kb. 3 percre.  Majd Almádi elött teljesen elállt. Meg nem tudom mondani, hogy mennyi időt dekkoltunk többed magammal ott, de jó másfél órát biztosan. Rövid szunnyadásokkal tarkított időszak volt, amikor is jött annyi szél, hogy átlökött a bóján. Ott egy kis forgolódás következett, majd egy enyhe keleti után beindult a déli szél. Innentől kezdve síma menet volt Füredig. Szerencsére a vége olyan izgalmas lett, hogy nem volt időm belealudni. Mégsem bírtam a bőszelesedő szélben a Melgessel és az Elliottal.

és napfelkelte már Almádi felé

Így lett a vége 18. mely nem egy nagy eredmény, de mindenképpen léleképítő verseny volt. És azt hiszem, hogy a TBS Nagydíj most került a helyére a fejemben. Az első alkalommal, 2001-ben egy Sudárral mentem és azt gondoltam, hogy ezzel oda lehet érni. Azóta is ez volt  a leghosszabb verseny és 36 óra után darabjaimra hullottam. Ez nagyon nagy kudarcélmény volt akkor és nem is indultam 2006-ig. Ott rendesen felkészültem jött is a labda, jól is mentem. Akkor úgy éreztem, hogy eltünt a motivációm, de most harmadik alkalommal rá kellett ébrednem, hogy az eredmény szinte lényegtelen, mert a körbekerülés önmagában egy TBS vagyis Tuti Biztos Siker, mert megcsináltad egyedül azt, ami másoknak még csapatban is nehezen megy a Kékszalagon.

És már tudom, hogy milyen hajóval kell jövőre indulni. Mert a jó helyezés ugyan másodrangú, de amíg esélyed van rá, addig küzdeni kell érte.

Minden más fontos közhasznú info a

www.szolovitorlazas.hu

oldalon elérhető

Fotó: Cserta Gábor, Beliczay Péter