Június 24-én, vasárnap véget ért a világ egyik legnagyobb kihívást jelentő vitorlásversenye, a 2017-18-as Volvo Ocean Race, miután a csapatok majdnem 1000 mérföldnyi vitorlázás után célba értek a hollandiai Hága városánál. A MAPFRE csapat az utolsó, 11. szakaszt 3 nap 3 óra 39 perc 25 másodperc alatt tette meg, így tegnap 17 óra 39 perc 25 másodperckor harmadikként ért célba. Az összesített pontszámok alapján a spanyol csapat így a második helyen végzett.

Az Alicante városában 2017. október 22-én útnak induló hét csapat közel 45.000 tengeri mérföldet – azaz több mint 83.000 kilométert – vitorlázott a Föld körül. Az elmúlt közel kilenc hónap alatt a MAPFRE csapat összesen 11 szakaszt teljesített, amelynek során öt földrészt és 12 országot – Spanyolország, Portugália, Dél-Afrika, Ausztrália, Hong Kong, Kína, Új-Zéland, Brazília, Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Svédország és Hollandia – érintettek.

© María Muiña 

Annak ellenére, hogy a végső győzelem nem az övék lett, a MAPFRE a verseny három szakaszán – a másodikon, a harmadikon és a nyolcadikon – győzedelmeskedett, ezzel a legtöbb szakaszt nyerte a Team Brunel mellett. Külön kiemelendő Xabi Fernández csapatának győzelme a nyolcadik szakaszon, amellyel bevonultak a nyílt tengeri vitorlázás történelmébe, hiszen komoly elektronikai nehézségek léptek fel a fedélzeten, a csapat azonban nem volt hajlandó feladni a küzdelmet. Leleményesen megoldották a javítást, hogy folytathassák útjukat a cél felé, majd a csodálatos visszatérést követően pár méterrel a cél előtt megszerezték az első helyet. Ezután a MAPFRE csapat erős pozícióban folytatta a versenyt az utolsó szakasz előtt, ahol a Team Brunel, a Dongfeng mellett ők voltak leginkább esélyesek a végső győzelemre. Az utolsó hajrában a MAPFRE végül a Dongfeng Race Team és a Team AkzoNobel mögött ért célba, így az összesített ranglistában a spanyol csapat a második helyen végzett.

Érdemes kiemelni, hogy a MAPFRE a verseny történetének eddigi legjobb spanyol eredményét érte el. 1981-ben a Joaquín Coello Licor 43 nevű csapata volt az első a spanyolok között, aki részt vett a Földkerülő versenyen. Az azóta eltelt 37 évben összesen 10 hajó képviselte Spanyolországot ebben a nagy kihívásban, ahol egészen eddig Galicia Pescanova (1993-ban) és Telefónica Blue (2009-ben) csapatai szerepeltek a legeredményesebben a versenyen, harmadikként célba érve.

Fotó: Ugo Fonolla/Volvo Ocean Race

A csapattagok egyöntetűen egyetértenek abban, hogy a Volvo Ocean Race-en másodikként célba érni lenyűgöző eredmény – főleg hogy elmondásuk szerint ez volt az eddigi legszorosabb és legnagyobb kihívást jelentő futam a Földkerülő verseny történetében.

Ahhoz, hogy így helytálljanak, nem kérdés, hogy a legmagasabb minőségű vitorlás öltözetre volt szükségük, amelyet a Helly Hansen biztosított számukra. A technikai öltözeteket gyártó norvég márkának két fő célja volt a Volvo Ocean Race-en. Először is olyan vitorlás felszerelést szerettek volna biztosítani a MAPFRE csapat számára, amely a legszélsőségesebb éghajlati viszonyok és nedves körülmények között is lehetővé teszi a versenyzők számára, hogy a legjobb formájukat nyújthassák. Másodszor pedig ez a Földkerülő verseny egyedi alkalmat biztosított számukra, hogy a termékfejlesztést a következő szintre emeljék. Ennek következtében minden egyes megállónál azonnali igazításokat, finomításokat és fejlesztéseket hajtottak végre a csapat felszerelésein. Mindezek pedig – a MAPFRE visszajelzései, illetve a Helly Hansen következetes termékfejlesztései – egy egyedülálló, a nyílt tengeri vitorlázáshoz alkalmas kollekciót eredményeztek, amely a 2019-es Ægir Offshore Sailing kollekcióban ölt majd formát.

A Volvo Ocean Race 8. szakasza május 8-án ért véget, a MAPFRE csapat elképesztő győzelmével. A négy óceánt, hat kontinenst és 12 nagyvárost érintő földkerülő vitorlásverseny rangsorában a spanyol csapat így összesítettben ismét az első helyre került.

A 2017/2018-as verseny összesen 11 szakaszból áll, amelynek során az egymással versengő hét csapatnak 45.000 tengeri mérföldet kell megtennie, 4 óceánt, 6 földrészt és 12 nagyvárost érintve. A 8. szakasz a brazil Itajaí városától indult, és egészen az Amerikai Egyesült Államokban, Rhode Island-en található Newport városáig tartott. Május 8-án, 10 óra 44 perc 29 másodperckor, 5700 tengeri mérföld megtétele után, 15 nap 17 óra 44 perc 29 másodperc vitorlázás után a spanyol MAPFRE csapat ért elsőként célba.

Elképesztő, ahogyan a MAPFRE az utolsó 24 órában teljesített, hiszen hétfőn – amikor már csak 300 tengeri mérföld volt hátra – a spanyol csapat még az 5. helyen állt. Kedden reggelre viszont Xabi Fernandez csapata az élre tört, a Team Brunel, a Dongfeng Race Team és a Vestas 11th Hour Racing csapatokat maguk mögé szorítva. Még 500 méterre a céltól is fej fej mellett haladt a MAPFRE és a Team Brunel, végül 1 perc 1 másodperc különbséggel szelte át a célvonalat a MAPFRE.

„Ez hihetetlen” – nyilatkozta a skipper Xabi Fernandez pillanatokkal a célba érés után. „Nem is lehetnék ennél boldogabb. Mindig reménykedtünk, hogy előrébb kerülünk egy kicsit, de őszintén szólva mi magunk sem számítottunk rá, hogy megnyerjük ezt a szakaszt, szóval nagyon boldogok vagyunk. Tegnap éjjel elképesztő volt, ahogy minden összeállt, és ahogy mindenki a fedélzeten hihetetlen munkát végzett.”

A MAPFRE bravúros győzelme nagy hatással van az egész versenyre, hiszen így az összesített rangsorban megelőzték a Dongfeng csapatot, jelenleg 3 ponttal vezetve. Egy ilyen kihívásokban bővelkedő versenyen a szakértelem és az elhivatottság mellett kulcsfontosságú tényező a megfelelő felszerelés és ruházat, amelyet a MAPFRE számára a Helly Hansen biztosít.

A Volvo Ocean Race, a világ egyik leginkább erőt próbáló földkerülő vitorlásversenye, amely során a versenyzők nap mint nap saját korlátiakat feszegetik és néznek szembe az elemekkel. A jelenleg összesítettben a verseny második helyén álló spanyol MAPFRE csapat kapitányát, Xabi Fernandezt kérdeztük eddigi tapasztalatairól, a csapatról, illetve technikai felkészüléséről.

Mióta vagy profi vitorlázó – ez egy valóra vált álom számodra? Hogyan kezdődött mindez? Mit jelent számodra a vitorlázás?
Több mint 20 éve szentelem az életemet a vitorlázásnak. Az elmúlt 10 év egy roppant mozgalmas időszak volt, leginkább Föld körüli vitorlázással telt. Közben pedig meg is változtak a dolgok. Amikor fiatalabbak voltunk, arról álmodoztunk, hogy kijutunk az Olimpiára. Most pedig már az olimpiai vitorlázáson is túlnőttünk, és a nyílt tengeri vitorlázásig jutottunk. A vitorlázás mindig is többet jelentett számunkra, mint munka, nem csak nekem, de azt hiszem a teljes MAPFRE csapat számára is. Sok áldozatot hozunk a vitorlázásért. De természetesen a vitorlázás is rengeteget ad nekünk. Néha, amikor túl sokat vitorlázunk, meg akarnánk állni, hogy szünetet tartsunk. Amikor aztán pihenőidő van, már alig várjuk, hogy ismét visszatérjünk a vitorlázáshoz. A vitorlázás tehát eléggé meghatározó része az életünknek.

Az óceán vad hullámainak legyőzése vagy a nyugodt vizeken vitorlázás – melyiket kedveled jobban és miért?
Mindannyian szeretünk nehezebb kihívásokkal találkozni, legyen szó erős szélről vagy vad tengerekről. Az az igazság, hogy a Volvo Ocean Race-hez hasonló versenyeken sokkal több jó pillanatunk van, mint rossz. Hiszen passzátszéllel vitorlázni a lehető legjobb dolog.

Minden ember számára más az, amitől úgy érzi, hogy igazán él. Neked mi adja meg ezt az érzést, amikor vízen vagy?
A pénz! Haha! Valójában azt hiszem, akkor érezzük leginkább úgy, hogy igazán élünk, amikor egy kemény óceáni versenyen küzdünk a csapatunkkal. Kétségkívül ez a legjobb része az ilyen típusú vitorlázásnak. Úgy gondolom, hogy ha versenyen kívül vitorláznánk körbe a világot, az jóval nehezebb lenne. Szerintem a legjobb dolog, amit teszünk, az a versenyzés.

© Maria Muina I MAPFRE. In port race in Cape Town. Regata costera en Ciudad del Cabo.

Mi volt a legijesztőbb élményed a vitorlázóként?
Úgy gondolom, már nagyon sok nehéz helyzetet átéltünk vitorlázás, különösen nyílt tengeri vitorlázás közben. Nem mondanám, hogy kimondottan ijesztő volt, de rengeteg törés történt már a hajón, és számtalan nehéz helyzettel szembesültünk. Szerencsére, még soha nem volt olyan, hogy valakit elvesztettünk volna a fedélzetről. Talán nem az ijesztő a legmegfelelőbb kifejezés erre tehát, de sok stresszes helyzetet megtapasztaltunk már.

Hogyan készülsz fel a Volvo Ocean Race kihívásaira
…fizikailag és szellemileg?
Számomra az, hogy egy nagyon jó csapat és szakemberek vesznek körül, a lehető legjobb módja annak, hogy szembenézzek bármilyen kihívással, legyen az szellemi vagy fizikai. Természetesen a Föld körbehajózása során számtalan problémával és kihívást jelentő szituációval szembesülünk, amiket valószínűleg nem tudnék egyedül kezelni. Egy csapathoz tartozni, és megbízni azokban a srácokban, akik veled együtt vitorláznak, a lehető legnagyobb segítség mind szellemileg, mind pedig fizikailag. Nagyon erős a MAPFRE csapat.

…ami a felszerelést és a biztonságot illeti?
Az idei Volvo Ocean Race-en a Helly Hansen a lehető legjobb felszereléssel szponzorál minket, hogy megküzdjünk a kihívásokkal. Mindenféle körülménnyel szembesülünk a verseny során: meleg, hideg, nedvesség és szárazság. Nagyon fontos, hogy minden helyzetet uraljunk, és egészen a legkisebb részletekig minden rendben legyen. Természetesen a felszerelés és a ruházat kulcsfontosságú, hiszen nagyon sok időt töltünk a vízen, nem csak a versenyek alkalmával, hanem az edzések és a versenyekre való felkészülés során is. Ezért döntöttünk a Helly Hansen megbízható ruházatai mellett, amelyekkel nagyon elégedettek vagyunk.

Melyek a legfontosabb kritériumok számodra a ruházat/felszerelés kiválasztásánál?
Sokféle szempontot kell figyelembe venni, amikor egy ilyen úthoz választunk ruházatot. Az egyik legnagyobb támaszunk ebben saját tapasztalatunk, hiszen mindannyian körbehajóztuk már a világot, és tisztában vagyunk vele, mik az igazán fontos szempontok. Szóval, véleményem szerint nagyon fontos, hogy kényelmesen érezzük magunkat, és elengedhetetlen, hogy vízálló öltözetünk legyen, mert a fedélzet minden egyes nap minden egyes órájában vizes, nekünk viszont szárazon kell maradnunk. Szintén nagyon fontosak a belső és középső rétegek, amelyek melegen tartanak. A Helly Hansen minden szempontból tökéletesen megfelel, ezért viseljük ezeket az öltözeteket.

Melyek a kedvenc Helly Hansen termékeid a hajó fedélzetén, és melyeket ajánlanád egy ambíciózus nyílt tengeri vitorlázónak?
A kiszámíthatatlan időjáráshoz igazodó felszerelések, nadrágok és kabátok, valamint a vízzáró kabátok a legjobbak, mivel kényelmesek, elég nagyok, és kifejezetten szárazon tartanak.

© Maria Muina I MAPFRE. Cape Town practice race on board MAPFRE. / Regata de entrenamiento a bordo del MAPFRE en Ciudad del Cabo.

Az Ægir H2Flow Jacket elnyerte a Good Design és a German Design Award díjakat. Mikor viselted eddig a kabátot, és melyik tulajdonságát értékelted leginkább?
Az Ægir H2Flow kabát nagyon népszerű a MAPFRE fedélzetén. A Déli-óceánon, a leghidegebb útszakaszon is használtuk Cape Town-tól Melbourne-ig, valamint Melbourne-től Hong Kong-ig, a legmelegebb részen is. Légáteresztő és kifejezetten gyorsan megszárad, így meleg és nagyon hideg napokon egyaránt használhatjuk. Valóban nagyon jó termék, amit bárkinek szívesen ajánlanék vitorlázáshoz.

Milyen ambícióid vannak a MAPFRE-val az idei Volvo Ocean Race-en?
A MAPFRE csapattal közös ambíciónk és célunk nem kevesebb, minthogy megpróbáljuk megnyerni az idei Volvo Ocean Race-t. Ez az ötödik alkalom, hogy csapatként hajózzuk körbe a Földet, és ezek között volt olyan, amikor közel álltunk a győzelemhez, és olyan is, amikor nem igazán volt erre esély. Ezúttal felvérteztük magunkat a győzelemhez szükséges minden tapasztalattal, tudással és felszereléssel, így egyértelműen erre törekszünk.

Hogyan segítettél a ruházat fejlesztésében?
A legjobb része annak, hogy egy olyan márka szponzorál minket, mint a Helly Hansen, az, hogy a Volvo Ocean Race-re készülve már régóta elkezdtük együtt fejleszteni a ruházatot. Jól látható, hogy az általunk adott visszajelzéseket hogyan építették be a tervezésbe, és hogyan változtattak ezáltal a ruházaton. Jelenleg apró módosításokat végzünk, hogy igazán személyre szabottak legyenek. A csapatunkban többen is vannak, akik nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy használható visszajelzéseket adjanak, és úgy gondoljuk, hogy ezzel tényleg hozzájárulunk ahhoz, hogy mindenki jobb felszerelést kaphasson.

Idén nők is vannak a fedélzeten. Kellett bármilyen új, speciális felszerelés számukra vagy a csapat egy részének?
Az, hogy nők is vannak most a fedélzeten, új kihívásokat eredményezett, többek között a ruházat terén is. A Helly Hansennek van egy teljes női kínálata, és a ruházat – csakúgy, mint a fedélzeten lévő férfiaknak – tökéletesen bevált számukra is.

Hogyan ünnepled majd az idei Volvo Ocean Race végét?
Ez az eredményektől függ! Remélhetőleg olyan jó eredményük lesz, amit megünnepelhetünk. Várjunk meg azonban, hogyan alakul a verseny.

Az UTC, az egyezményesen koordinált világidő, 1961-ben a greenwich-i középidőt váltotta. Ilyenkor nyáron a CEST időt használjuk Magyarországon, ami UTC+2 óra. A baleset helyszínén, a Horn-foktól Nyugatra a PDT-t használják, ami UTC-7 óra. Vagyis a baleset helyi idő szerint reggel 6-kor következett be és 6:42-kor jelentették a versenyirodának. Ez CEST, vagyis magyar idő szerint azt jelenti, hogy 15:00-kor történt a baleset és 15:42-kor jelentették be.

A baleset a Sun Hung Kai / Scallywag csapat szemszögéből:

Március 26-án 1400 mérföldre a Horn-foktól nyugatra, a Déli óceánon, a Sun Hung Kai / Scallywag elvesztette a fedélzetről John Fishert.

Annak ellenére, hogy a viharos időjárási körülmények között alapos és kimerítő keresést végeztek, nem találták meg.

„Ez az elképzelhető legrosszabb szituáció, ami a csapatoddal megtörténhet.” -mondta Tim Newton a Sun Hung Kai / Scallywag csapat menedzsere, aki David Witt skipperrel és Libby Greenhalgh navigátorral beszélt arról, ami hétfőn történt.

„Megtört szívvel vagyunk John családja és barátai iránt. Tudom, hogy David a legjobb barátját veszítette el. Ez pusztító.”

Newton azt kérte a legénységtől, hogy csináljanak egy időrendi leírást az eseményekről, hogy pontos jelentést tehessen az incidensről:

• Hétfőn, március 26-án a Sun Hung Kai / Scallywag a VOR 7. szakaszán versenyzett, Aucklandból indulva Itajai felé. Körübelül 1400 mérföldre voltak a Horn-foktól.
• Az időjárási körülmények, a 35-45 csomós szél, a 4-5 méteres hullámok és a vízpermet miatt erősen lecsökkent látótávolság. 15 perccel voltak napfelkelte előtt.
• A csapat egy reff alatt vitorlázott J2-es orrvitorlával. Az F0 vitorla fel volt húzva, de be volt tekerve.
• Nagyjából UTC 13:00-kor a hajó egy nagy hullámon leszörfözött, ami egy véletlenszerű halzoláshoz vezetett.
• John Fisher a fedélzeten volt a kokpitban. Elindult előre, hogy megigazítsa az F0 behúzó kötelét és ezért lecsatolta magát.
• Ahogy a nagyvitorla átcsapódott, a behúzó rendszer lesodorta Johnt a hajóról. A legénység úgy véli, hogy már nem volt eszméleténél, mire a vízbe esett.
• Túlélő ruhát viselt vízhatlan fejvédővel, kesztyűt és mentőmellényt.
• Egy JON bóját és egy mentőpatkót rögtön kidobtak, hogy megjelöljék a helyet.
• Időbe telt míg a hajót kontrollálni tudták és visszahajóztak arra a helyre, ahol John a vízbe esett.
• UTC 13:42-kor informálták a Versenyközpontot, hogy ember a vízben eljárást hajtanak végre és visszatértek arra a pontra, ahol ez történt.
• A Tengerészeti Mentés Koordináló Központ és az Alicante-i Versenyközpont segítségével több órás keresési műveletet hajtottak végre, de sem John-nak, sem a mentőpatkónak, sem a JON bójának nem volt nyoma.
• Az időjárási viszonyok romlása miatt azt a nehéz döntést kellett meghozniuk, hogy felfüggesztik a keresést a legénység épségének megóvása miatt.

Newton azt mondja, hogy a csapat zavart, de arra összpontosít, hogy a legénység és a hajó biztonságosan partra jusson.

„A helyzet még nem rendeződött a csapat számára sem. „-mondta Newton „A feltételek rendkívül nagy kihívást jelentenek, erős a szél és az előrejelzések durvuló tengerállapotot jeleznek. Mindenki arra fókuszál, hogy biztonságosan partra érjenek.”

„Miután azt elérték,  lesz időnk rá, hogy részletesen feldolgozzuk az eseményeket és biztosítsuk, hogy a Johnnal történtek által kapott lecke a versenyben lévő teljes flotta számára tanulságul szolgáljon. Ez nagyszerű öröksége lenne Johnnak, aki oly sok időt áldozott arra, hogy az élete során a tengeren megszerzett tudását és tapasztalatait átadja csapatunk fiatalabb tagjainak.”

John Fisher / Team Sun Hung Kai/Scallywag

A mai világban fatális véletlenek sorozatának kellett együtt állnia ahhoz, hogy a jeladókról, amelyek reményeim szerint mind az emberen, mind a a vízbe hajigált bójákon rajta voltak, nem tudtak érzékelni semmit. Nem tudjuk még a részleteket, de biztosan hamarosan további tények is napvilágot látnak.

Mint ismeretes, a Hongkongi befutótól 30 mérföldre a Vestas 11th Hour Racing egy halászhajóval ütközött. Az ütközés egy kínai halász halálához valamint a halászhajó elsüllyedéséhez vezetett. Ebben a helyzetben elképzelhető, hogy a VOR médiacsapata mennyire bizonytalan lehet. Szerencsére a Vestas bölcsen megbízott egy helyi ügyvédi irodát, amely a hajózási törvényekre specializálódott.

Ennyit sikerült eddig kideríteni:

A Vestas 11th Hour Racing az éjszaka közepén közeledett Hong Konghoz és kb. 2 órakor ütközött a halászhajóval. Nem világos, hogy ők mentek neki a halászhajónak vagy fordítva, mindenesetre az eredmény az lett, hogy a Vestason keletkezett egy hatalmas lyuk, a halászhajó pedig elsüllyedt. A halászhajó fedélzetén 10 ember volt és a Vestas legénysége kiváló munkát végezve kiszedte mindegyiküket a vízből, azonban kiderült, hogy az egyik kínai halász súlyosan megsérült. Őt a tengerészeti hatóságok légi úton kórházba szállították, ahol később elhunyt.

Az eset kapcsán eszembe jut néhány dolog – persze így utólag könnyű. Ha valaha közeledtél az éjszaka közepén egy olyan nagyvárosi területhez mint Hong Kong, tudod, hogy milyen nehéz kivenni, melyik fény van a parton és melyik fény van a vízen. Ez még nem volt akkora probléma, mert 30 mérföldre voltak. Még nagyon távoliak voltak a part fényei és ki lehetett venni a vízi fényeket, de már nem könnyen. A területen nagyon sok, szegény kínai halászhajó dolgozik.

Hong Kong közelében a hajózási forgalom

Néhányan megkérdezték, hogy miért nincs ezeken a hajókon AIS? Az AIS egy kisebb és nagyobb hajókon egyaránt használt automata nyomkövető, amely láthatóvá teszi a hajókat egymás számára. De lássuk be, viszonylag lehetetlen olyan hajókon AIS vagy egyáltalán pozíciófények megléte, amelyek számára a fedélzeten lévő WC is megengedhetetlen luxus. Az is jól ismert, hogy egyes halászhajók világítás nélkül dolgoznak. Ez a közöttük dúló verseny miatt van így. Egyszerűen nem akarják mások orrára kötni, hol halásznak.

A baleset időpontjában a Vestas 30 mérföldre volt a céltól és 16 mérföldre az őt követő Dongfeng előtt. Arról számoltak be, hogy 20 csomós sebességgel vitorláztak. Elképzelhető, hogy később kapcsoltak óvatosabb, biztonságosabb sebességre, hogy a Dongfeng nehogy utolérje őket – és azért tudjuk azt is, hogy a versenyzőknek nem is természetükből adódó dolog, hogy levegyék a lábukat a gázról. Remélem – sőt úgy gondolom, hogy a jogi következmények szempontjából nagyon fontos – hogy minimum egy, de inkább két ember állt őrszemként az orrban, erős fényszórókkal.
Ha csak a cockpitból és a radarral figyeltek, az rendkívűl súlyos következményekkel járhat, mert abban az esetben nem tettek meg mindent a megfelelő biztonságért. Ne feledjük, a baleset kínai felségterületen történt, ezért az eset a Kínai Tengerészeti Hatóságokra tartozik. A Vestas csapatnak egy hihetetlen jó ügyvédre lesz szüksége véleményem szerint, hogy felmentesse őket az emberölés vádja alól, ami a kínai törvények szerint sújtaná őket.

Mint legtöbben a vitorlázó közösségben, úgy én is kiveséztem a történteket, és el tudom képzelni, hogy ez milyen szörnyű minden VOR vitorlázónak, nem beszélve az elhunyt férfi hozzátartozóiról és barátairól. Az előző VOR-on a Vestas zátonyra futott. A cég megmentette a hajót és újra csatlakoztak a versenyhez. Az idei versenyen újra szponzroként a csapat mögé álltak és most ez a borzalmas baleset lett a vége :-(. Biztos vagyok benne, hogy a a Volvo-tól és Vestastól nem számíthatunk konkrét válaszokra, esetleg majd csak hosszú idővel a bírósági ügy lezárása után.

Még egy utolsó gondolat. Online fórumokon többen azt sugallják, hogy a történtekért a Volvo a felelős, mert a verseny útvonalának kialakítása során a saját kereskedelmi érdekeit a vitorlázók érdekei elé helyezi. Szerintem ez hülyeség. Ez egy veszélyes verseny, mindig is az volt, az útvonaltól függetlenül nagyon magas a valószínűsége a baleseteknek – az ilyen baleseteknek is. Ettől függetlenül nem lepődnék meg, ha a Volvo mint a verseny rendezője szintén érintetté válna a baleset miatti jogi hercehurcában. Pénzről van szó, a jogászok pedig szeretik a pénzt.

25 csomós szélben rajtolt a flotta és először hagyományosan pályaversenyt vitorláztak, azután nekivágtak az Ausztráliába tartó útjuknak, az egész verseny talán legkellemetlenebb és legszélsőségesebb körülményei közt.

A rajt a Cape Town Race Village előtt volt. Az erős szélnek köszönhetően kivételesen csak egy kört kellett megtenniük a pályán, egy cirkáló és egy bőszeles szakasszal, így a flotta 30 perc múlva már a Déli-óceánra tartott.

A baszk Xabi Fernandez által vezetett MAPFRE csapat rendkívül fontosnak tartotta, hogy az első pillanattól kezdve az élbolyban haladjanak. Elképesztő sebességpotenciált mutatva mind az első mind a második bóját másodiknak vették, és a Déli-óceán felé már első helyen hajóztak.

Bár már elhagyták Fokvárost, a flotta várja az első tipikus déli-óceáni frontot. Ha a jóslatok helyesek, szerdán fog megérkezni az első alacsony nyomású rendszer 40-45 csomós széllel és 8 méteres hullámokkal. A szakasz egyik legfontosabb döntése, hogy megkerülik-e a frontot vagy keresztezik.

Joan Villa, a MAPFRE navigátora elmondta: „A front megkerülése néha nagyon sok plusz mérföldet jelent. Valójában annyit,  amennyi ahhoz szükséges, hogy az erős szél határán maradjunk és ne menjünk bele. Néha érdemes persze belelépni és kicsit visszavenni a tempót, de ha nem kell túl hosszú utat csinálni, akkor elkerüljük inkább.”

A szakasz valószínűleg elég intenzív lesz. A flotta kb. két hetet tölt majd az óceánon. A verseny mindenki által leginkább várt szakasza ez.

Hét nap és 3000 mérföld megtétele után az AkzoNobel az Egyenlítő közelében hajózik az ötödik helyen, 13 mérfölddel lemaradva a vezető Donfeng Race Team mögött.  A Team AkzoNobel – ami egy nemzetközi, hét férfiból és két nőből álló csapat – a hét hajós flottában a vezető hajókkal párhuzamosan küzd a Fokvárosig tartó, 7000 mérföldes szakasz második felében is.

A lisszaboni – nem kifejezetten lassú – indulás után az első éjszaka piszok kemény küzdelmet hozott 35 csomós széllel és hullámos tengerrel, miközben nyugatra haladtak Madeira felé. A féktelen tempóra mi sem jellemzőbb, mint hogy a hajósok állandóan áztak a hajón átcsapó víz miatt. „Arra törekszünk, hogy az átlagsebességünket magasan tartsuk” mondta Nick Molloy (AUS) „Ha egy óra alatt fél csomóval gyorsabban tudunk haladni, mint mások, az jelentős különbség lesz, tehát igyekszünk kikerülni a nagy lefúrásokat amik lassítanak minket, de viszonylag sokszor előfordul még így is.”

Tény, hogy ezeken a hajókon a bimini tényleg indokolt lenne

Annak ellenére, hogy nagy rohanás volt, nem volt egyszerű a menet, mert a szélirány miatt sok halzolással tudtak csak az optimális irányba haladni. A négy órás váltásokban dolgozó legénység számára a nagy sebességű és taktikus rohanás kimerítő élmény, de élvezetes is. Bármilyen manőver, akár a halzolás, akár egy orrvitorla csere elég rossz hír a készenléti legénység számára, mert ki kell az ágyukból bújniuk, és a manőver alatt részt kell venniük a fedélzeti munkában, a rettenetesen vizes fedélzeten.

A hajó rohanása közben, november 6-án a legénység mégiscsak időt tudott szakítani Nicolai Sehested 27. születésnapjának megünneplésére, ami abból állt, hogy minden ceremónia nélkül a képébe vágtak egy krémes tortát.

November 6-án este a hét hajós flotta egymáshoz igen közel haladt. Az AkzoNobel a harmadik helyen vitorlázott, miközben arra készültek, hogy a következő szigetcsoport mellett elhaladjanak. Ez volt a Kanári szigetek. „Mindenki (a flottában) nagyon óvatos most, olyanok vagyunk mint a labdát kergető gyerekek” – magyarázta az őrség parancsnok Chris Nicholson (AUS).

November 9-én a szél elkezdett gyengülni, és a Lisszabon óta tartó őrült vágtatás megszűnésével a csapat tagjai végre lehetőséget kaptak, hogy egy kicsit pihenjenek és szárítkozzanak. A gyenge szelet kihasználva a legénység megjavította az eddigi károkat a hajón, többek között a hatalmas J1 orrvitorla szakadását és az egyik svertet a kettőből.

Miközben a javítások gőzerővel folytak, az éppen ügyeletes legénység teljes erőbedobással küzdött a második helyért a Vestas 11th Hour Racing (DEN/USA) ellen, és megpróbáltak közelebb kerülni a vezető Dongfeng Race Team-hez (CHN).

A Doldrumshoz közeledve a szél egyre bizonytalanabbá vált. Gyakran erős felhőszakadások és gyenge szelek váltogatták egymást. Miköben a csapat gyorsan próbálta megoldani a vitorlacserével járó munkákat, néhány költséges hibát is  vétettek. November 10-én a kommunikációs hiba azt eredményezte, hogy túl messze kerültek nyugati irányba a vezető pakkhoz képest, hat mérföld hátrányba kerültek a flottához képest, és a MAPFRE (ESP) meglógott.

A dolog rosszabbodott szombaton, amikor elvesztettek még egy helyet a holland riválissal, a Team Brunel-el szemben. Ekkor már 300 mérföld közelségben jártak az Egyenlítőhöz.

Bár az elmúlt napokban a dolgok nem mentek túl jól, a szakasz második harmadában a csapat még ütéstávolságban van a vezető hajótól. A hajó várhatóan november 13-án az első órákban keresztezi az Egyenlítőt, mielőtt a déli féltekén két hetes versengésbe kezdene.

Általában a flotta száraz kellemes passzát szelek között haladna, mielőtt a déli Atlanti-óceán hidegebb és erősebb szelei közé kerülne, de egy déli viharrendszer olyan bizonytalan légköri viszonyokat teremtett, hogy az időjárási viszonyok kiszámíthatatlanok és az elkövetkező 48 órában okozhatnak meglepetéseket.

Jelenleg a flotta várható érkezése Fokvárosba november 28 vagy 29.

Az Atlanti-óceánt a Földközi-tengerrel összekötő tengerszoros. Szélessége 14 km, mélysége körülbelül 300 m. A szoros északi oldalán Gibraltár és Spanyolország, a déli oldalán pedig Marokkó és Ceuta (Spanyolország Észak-afrikai exklávéja) található.

A szorosban a víz az Atlanti óceánból a Földközi-tengerbe áramlik. A Földközi-tenger vízháztartás egyenlege ugyanis negatív, a beleömlő folyók vízhozama és a tengerre hulló esővíz nem fedezi a tenger párolgása miatti vízveszteséget és a szoros nélkül a beltenger kiszáradna.

A Gibraltári-szoros meglehetősen forgalmas vízterület, hiszen a világ legforgalmasabb nemzetközi hajózási útvonala. A hajózást azonban nem csak a kereskedelmi hajók, hanem a szorosban keresztirányú forgalmat bonyolító komphajók is nehezítik. A komphajók Puerto de Algeciras és az afrikai Ceuta között járnak.
A legnagyobb nehézséget a szorosban az erős áramlások és árapály-áramlások okozzák. Az áramlások sebessége 2–5 csomó között változik és az árapálytól függően hol keleti, hol nyugati irányba tartanak; sőt, az áramlások néha ellenkező irányúak a partok mentén és a szoros közepén.

A Gibraltári-szoros legszűkebb részén forgalomválasztó zónát jelöltek ki Tarifa és Gibraltár között.

És hogy hogyan élte ezt meg a Dongfeng legénysége:

A hét VOR verseny veteránja Stu Bannatyne, sok mindent látott már és nem véletlenül kapta meg a Déli Óceánok Királya becenevet. Bevallása szerint az első szakasz első éjszakájára kihívást jelent a szoros. „Először besötétedett, ahogy közeledtünk a szoroshoz, majd az előrejelzések 30 csomós frissülést jeleznek az óceánra való kilépéskor” – így reffeltek – „Túl korai szakasza a versenynek, hogy kockáztassunk”

„Kellemes parti tenger állapot, a szél áramlással szemben fúj. Elég sok dolgunk van. A viharruhák jól vizsgázhatnak most.”

„Alapvetően csak túl kell éljük az elkövetkező órákat”

Tipikus hétfői érzelmek, bár a legtöbb munkahely valószínűleg nem ilyen.

A verseny egy 50 tengeri mérföldes út a sziget körül.

Legyünk őszinték, azok,  akik a világ leghosszabb versenyére készülnek, nem sokat tanulnak majd az 50 mérföldes parti vitorlázás során. Nincs nagy tétje és a kívülállók hajlamosak azt mondani, semmi látnivaló sincs. Valljuk be viszont, hogy a homokpadok, sziklák és az árapály izgalmas 50 tengeri mérföldes versenyt eredményezhetnek, hiszen ki szeretne utolsó lenni a Volvo Ocean Race flottából?

Leg Zero Sailing Training: AKZ,  Photo by James Blake/Volvo Ocean Race. 26July, 2017

A Vestas 11th Hour Racing korábbi Volvo Ocean Race nyertes navigátora, Simon Fisher nagyon sokat vitorlázott és versenyzett a Wight-sziget körüli vizeken. Az Around the Island Race egy igen híres „esemény” és igencsak trükkös. Az árapályok igen nagy jelentőséggel bírnak és ezek ideje komoly kihatással van a versenyre.

A Solent – az Angol partok és a sziget közti csatorna – sok kihívást rejt. A hajók majd 5 métert merülnek, tehát a homokpadok igen nagy veszély jelentenek. A csatornában a tisztességes szél sokat forog és állandó manőverekre kényszeríti a csapatokat. A sziget takarásában simább vizek vannak, de forgolódóbb a szél.

Izgalmas verseny, mely során a csapatok más-más dologra fókuszálnak. Vannak, akik most állnak össze, és inkább a folyamatokra és a megfelelő csapatmunkára koncentrálnak mint a versenyen elért eredményre.

Volvo Ocean Race – Leg Zero

A MAPFRE új árbocának tesztelése Lisszabonban.

A Xabi Fernández vezette Spanyol MAPFRE nyerte a szigetkerülőt. A 3 óra 13 perc 11 másodperces idő rekordnak számít az egytestűek közt. A felújított Volvo Ocean 65-tel elért idő – mely egyelőre még nem hivatalos, a World Sailing Speed Record Council hitelesítésére vár – jóval a 100 lábas ICAP Leopard 3:43:50 idején belül van.

A déli 15-20 csomós szélben a hajók az apályt kihasználva hagyták el a Solentet. A rajtnál egyedüliként a legfrissebben alakult csapat, a Dee Caffari vezette Turn the Tide on Plastic reffelt. A többi csapat hamarosan követte a példájukat, mert a Solentben hamar erősödött a szél.

Nem volt meglepetés, hogy a top csapatok a MAPFRE és az őt szorosan követő Dongfeng és Brunel nyomvonalán haladtak. Bouwe Bekking meggyőző teljesítménye alátámasztotta, hogy a pár hetes felkészülés ellenére az előző VOR során vitorlázott 39000 tengeri mérföld aranyat érhet.

Mi is az Leg Zero?

Minden logikát nélkülözve, a Leg Zero egy négy versenyből álló sorozat. A hét nevezett csapat –
Team AkzoNobel, Dongfeng Race Team, MAPFRE, Vestas 11th Hour Racing, Sun Hung Kai/Scallywag, Turn the Tide on Plastic és Team Brunel – következő ütemezésben áll rajthoz:

Augusztus 2. – egy intenzív, 50 tengeri mérföldes sprint verseny a Wight-sziget körül.
Augusztus 6-án rajtol a híres Rolex Fastnet Race, amely jellemzően a legmenőbb technikákat vonultatja fel a 608 tengeri mérföldes part közeli versenyen. Ez a verseny történelmileg kiadós veszélyeket rejt és jelentősen próbára teszi a résztvevők idegeit.

Ezeket követően két olyan futam következik, amin kizárólag a Volvo Ocean Race csapatai indulhatnak.
Augusztus 10-én az angliai Plymouth-ból rajtol a 125 tengeri mérföldes verseny, hogy a csatornát átszelve a Francia St Malo-ba érkezzen a hét vitorlást számláló mezőny.
Augusztus 13-án a csapatok St Malo-ból vágnak neki a tengernek, hogy 770 tengeri mérföld megtétele után a Portugál Lisszabonba érkezzenek.

Utóbbi két futamon a világ legszigorúbb offshore One Design flottáját nem zavarják más versenyzők, és ezzel hivatalosan is megkezdődik a visszaszámlálás a 2017. október 22-én a spanyol Alicante-ből rajtoló Volvo Ocean Race-re.

Leg Zero, Delivery Sanxenxo-ból Gosport-ba, 3.nap, A MAPFRE fedélzetén. Fotó: Ugo Fonolla/Volvo Ocean Race. 2017 július 27.

Esélylatolgatások
A biciklisták a társaik kiálló bordái alapján próbálják megállapítani, hogy a versenytársai súlyuk alatt vannak. A focisták az ellenfél játékosain keresik a gyengeség árulkodó jeleit, az izomtapaszokat. A vitorlázóknál ezekkel szemben a fizikai erőnlét csak egy apró részlet. A tökéletes csapatmunka többet számít mint a bicepsz átmérője; továbbá az erős árapály és a szeszélyes szél nagyon megnehezíti, hogy pontosan felmérjük a hajók sebességét igazi tengeri körülmények között.

Dee Caffari, a Turn the Tide on Plastic kormányosa: “Mindenki különböző vitorlákkal versenyez. Van akinek régi vitorlái vannak , van akinek már a versenyre készült vitorlái, és van akinek ezeknek a kombinációja. Magam részéről a Leg Zero-t egy jó próbának tartom, ahol kiderül, a megfelelő embereket válogattuk-e össze.”

A francia Groupama Sailing Team, Franck Cammas kormányzásával,  és az Új-zélandi  CAMPER az Emirates Team New Zealand csapatával, az ausztrál Chris Nicholson kormányzásával. Fastnet Szikla kerülés, A Volvo Ocean Race 2011-12 9. szakaszán, Lorient-ből, (Franciaország) Galway-be (Írország). (Credit: IAN ROMAN/Volvo Ocean Race)