Az volt az első gondolatom, hogy a 80-as 90-es évek szük választékú vitorlás filmjében mekkora amatörség volt, amikor a profi America Kupa skipper jól meghatározott parancsot adott: “Valaki menjen a spinnakerért!”

Nos, azóta messze jutottunk. A világ vitorlázása is, de a hazai vitorlázás mindenképpen. Ez a film bizonyítja, hogy lehetnek ennek a sportnak is kiemelkedő egyéniségei, komoly teljesítményei itthon.

Kollman András filmjében lúdböröztetően mutatja be Litkey Farkas pályáján keresztül a hazai vitorlázás elmúlt évtizedét.  Liberákkal, katamaránokkal, one design hajókkal. Rávilágít arra, hogy Farky úttörő módon változtatta meg a Kékszalagok ritmusát. És, hogy jelenléte mennyire meghatározó volt az elmúlt évtizedek vitorlázásában.

Azoknak is ajánlom ezt a filmet, akik nem feltétlenül szimpatizálnak Litkey Farkassal, mert a film profizmusa, a gyönyörű felvételek megmutatják azt, hogy mi is ma a hazai vitorlázás, a Balatont. És ne feledjük ebben a filmben mindannyian egy picit benne vagyunk.

Szóval mielött irány a Balaton, irány a mozi!

2013. május 21., 20:00 Toldi mozi

A Litkey csapat egykori boat-captainje, Ormándlaki Áron ebben az interjúrészletben azt meséli el, hogy mi a különbség a túrahajók és kihegyezett versenyhajók közt.

A filmet a díszbemutató után május 21-én lehet látni a Toldi moziban!


http://www.facebook.com/events/569685886397033/

„Akkoriban a felkészülés annyi volt, hogy átvizsgáltuk a hajót, a szálingvégeket ragtapasszal betekertük” – mondja Tuss Miklós veterán vitorlázó  az 1950-es évek Kékszalagos felkészüléseiről. Akkoriban a csapatok még nem egész évben a Szalagra készültek, viszont a verseny körül már akkor is akkora felhajtás volt, mint napjainkban. A Vitorlázó című dokumentumfilm a magyar vitorlázás két legendás alakjával, Tuss Miklóssal és Csuri Zoltánnal készült interjúkkal eleveníti fel a Kékszalag történetét.

Anna Tunnicliffe az Amerikai Egyesült Államokból, valamint Iker Martinez és Xabi Fernandez Spanyolországból.

Sajnos a spanyol duó nem tudott részt venni az eseményen, hiszen jelenleg a Volvo Ocean Race 1. szakaszán -a díjat tetézve- vezetik a mezőnyt. Martínez and Fernández már 1999 óta együtt vitorláznak, aranyat nyertek az athéni Olimpián 49erben, majd a 2005-6-os Volvo Ocean Race-en a movistar fedélzetén versenyeztek. 2008-ban visszaszálltak 49erbe és másodikak lettek a pekingi Olimpián. Ezután egy újabb VOR következett a  Team Telefonica fedélzetén, ahol harmadikak lettek. 2010-ben 49erben megnyerték a világbajnokságot, majd az IMOCA 60-as osztályban a Mapfre-val másodikak lettek a négykezes földkerülőn, a Barcelona World Race-en. A srácok igazán megérdemelték a díjat, bár nem tudtak az ünnepségen ott lenni, egy videot küldtek, amiben megköszönték a díjat és biztosítottak mindenkit, hogy meg fogják ünnepelni a győzelmet, de most fáradtak, mivel nemrég hagyták el a Földközi-tengert és jelenleg egy kemény éles menetben haladnak a Kanári-szigetek felé.

Tunnicliffe szerencsére ott tudott lenni az ünnepségen. Nem először nyerte meg a díjat, hiszen 2009-ben ugyanezért a teljesítményért nyerte meg az Év Vitorlázója kitüntetést, ő nyerte az ISAF világkupa sorozatot női párosversenyben. Tunnicliffe természetesen azért meg volt hatódva, megköszönte a csapatának, a családjának, a szponzorainak és mindenkinek, aki segített neki, hogy övé lehessen a kitüntetés.

Fotó: Diego Fructuoso, Daniel Forster