Csak azt szeretném, ha a romantikus álmok mellett a valóság is beférne a szívünk mellé, mondjuk pl. az agyunkba. Jó lenne, ha reálisan felmérnénk helyzetünket, ennek megfelelően kigondolnánk a legjobb megoldást és azt a lehető leggyorsabban megvalósítanánk. Lássunk neki, hiszen nyolc év késésben vagyunk!

Amikor 2003 végén kezembe került a

„Tenni, vagy nem tenni?” című akadémiai jelentés

, egyszerűen nem hittem a szememnek. Azonnal éreztem és percek múlva már tudtam: ez a jelentés nem fedi a valóságot

és így a ráépülő Balaton-stratégia is hibás.

E jelentés a számokat tekintve, meglehetősen szűkszavú volt. Egyetlen adatoszlopot tartalmazott az 1921-2002 közötti időszak átlagos vízrajzi adatairól. Nem tüntette fel az 1921-1970 közötti évek, korábban már elkészült és felhasznált, összesítését, sem az utolsó 32 év –amire a megbízatása szólt- eredményeit. Csak egy eredményt közölt, kerülve minden összehasonlítást. Mivel az első ötven év adatait fejből tudtam és a leglényegesebb –az éves vízhozam- érték több mint tíz százalékkal alacsonyabb volt ennél, azonnal világossá vált, hogy az első 50 évvel szemben az utolsó 32 év átlaga mintegy 30 %-os csökkenést mutat! Ez a tény, valamint az először negatívba forduló vízháztartás és a klímaváltozás előrejelzései mind azt erősítették, hogy komoly bajba kerültünk.

A jelentés részletes vizsgálata azután igazolta a fentieket, azaz, hogy

súlyos hiba (ha nem


bűn) volt 32, egyre szárazabb év eredményeit egy nedvesebb 50 évvel „összemosni” és egy


ilyen alapra jövőképet rajzolni.

Aki ott volt 2004 februárjában az MVSZ konferenciáján, emlékezhet rá, hogy ezt a kérdést Honti Márknak (egyik szerző) már akkor feltettem. A válasza kellően rövid és cinikus volt: „Úgy gondoltuk, hogy több adat pontosabb eredményt ad.”

Nos, akkor

a pontosságról 7-8 év (nem egy történelmi időtáv) elteltével

:

–       A jelentés

évi 611mm

víztöbbletet állapított meg, az utolsó tíz év átlaga

280mmm.

–       „Hosszú távon a (víz)mérleg pozitív: a tóból

a csapadékkal egyenértékű felesleget


eresztjük le.”

Az utolsó tíz év csapadékátlaga

540mm

körüli, a leeresztés

250mm.

–       „A matematikai-statisztika eszközeivel sem az évi középhőmérséklet, sem

az évi


csapadék idősorában nem mutatható ki trend.”

Az 1970-ig tartó időszak 633 mm/év csapadék idősorában csapadék értékével szemben a mostani 540! Ez

15%-os


csökkenés, egy negatív trend!

–       A jelentés vizsgálja egy, a jövőben bekövetkező éghajlatváltozás (amiben már 30 éve éltünk?!) hatását és 90cm minimális szabályozási stratégia mellett megállapítja: „A hatás azonban a tó szempontjából egyáltalán nem végzetes: a

0 cm-es legkisebb


vízállás a klímaváltozás után is csak 5000 évenként egyszer fordul elő.”

A jelentés kiadásának évében (a szerinte még klímaváltozás előtti 2003-ban) a tó már kis híján produkálta ezt, 104cm-ről indulva természetes csökkenéssel 23-ig jutott. Ezt a 9 cm-es eltérést, szerintem, a következő 3-5 év alatt behozza.

–       Bár nem tartozik a vízháztartás problémaköréhez, de a jelentés célállapotot jelöl meg 2010-re az árvaszúnyog lárvák darabszámát illetően is. Eszerint, eddig két olyan év lehetett volna, mikor a tó felezővonalától keletre (cca. Boglár-Révfülöp) számuk nagyobb, mint 0. Az egyik biztosan a 2010-es Kékszalag volt, a másik hat pedig a többi, a hetedik pedig az idei, de ez már a 2025-g tartó időszak 0-s értékét rontja!

–       Nincs összhang a jelentés és az egyensúlyi tófelület változását taglaló háttértanulmány megállapításai között, holott mindkettő szerzője ugyanaz! E számítás értelme, hogy vizuálisan megmutatja, ha adott időszak klímája változatlan maradna, a tó lefolyástalan állapotban (nincs Sió) mekkora kiterjedésű lenne a vízgyűjtőjén. Számításai szerint az 1959-es 1730km2-vel szemben 2001-re ez az érték 988km2-re csökkent.

Ábrát is közöl

erről,

amiből kitűnik, hogy a helyzettel tisztában volt

. Ebből egy negatív trend rajzolódik ki (bár szerinte trendet az éghajlatban nem lehet kimutatni), ami

2025 körül

metszi a jelenlegi, 600km2-es tófelületet. Ez azt jelenti, hogy eddigre

elfogy a tó víztöbblete

. Saját számításaim szerint mára ez az érték 700km2 körül van. Ha valakinek az Aral-tó sorsa rémlene fel, nem téved nagyot.

–       Miközben eljut idáig, nem vizsgálja, hogy ezen egyensúlyi állapotot túllépve, hogyan alakulhat a tó sorsa. Sajnos, ha

a tó

nem képes már jelenlegi felületét megtartani, lapos téglalap keresztmetszetéből adódóan

új, kisebb felületet csak víztömegének 80-85

%-

ának elvesztése után tud csak találni

. Így nem helytálló bizonyos „hupizöldek” azon érvelése (és erről annakidején újságcikk is jelent meg), hogy nem a vízmélységet kell a hajókhoz igazítani, hanem azokat a vízmélységhez. E tartományban már az instabilitás az úr.

–       Miközben a jelentés kivételként kezeli a 2000-2003-as száraz időszakot, nem tekintett vissza az 1989-1993-as időszakra, mely először vitte tartósan 0 értékre a tó vízháztartását és így természetes, hogy mai helyzetünket sem volt képes látni. Készítése idején erősen befolyásolta a vízháztartással kapcsolatos gondolkodást, és ezt az akkori konferenciákon észlelni lehetett, hogy e száraz időszak előtt két igen nedves év volt, így eluralkodott a „velünk ilyen nem történhet meg” hangulat. Remélem ezt kinőttük már, mert helyzetünk kísértetiesen hasonló.

A tavalyi nagy víz után újabb negatív vízmérlegű évet valószínűsítenek az adatok, 2000 óta a hatodikat. Valószínű,


hogy az idei év –mely eddigi 272 mm-es csapadékával minden idők legszárazabbja- egy újabb vízhiányos időszak nyitánya.

Igazságtalan lennék, ha nem szólnék a jelentés eredményéről, arról, hogy az akkori kétségbeesett közhangulatot megnyugtatta és elhamarkodott döntésekhez nem nyújtott hátteret. Azt viszont túl nagy árnak tartom, hogy ennek fejében eltitkolta valós helyzetünket, leállította e területen még a jövőről való gondolkodást is. Nehéz feladat lesz a félrevezetett közvéleményt egy „új” helyzetre áthangolni, pláne, ha egy, a 2003-ashoz hasonló szituáció bekövetkezne. Talán egy őszinte helyzetértékelés segítene, olyan, mint amivel felétek most megpróbáltam élni.

Ui.:

Nov. 30.-án a Magyar Tudományos Akadémia illetékes albizottságának nyílt ülésén javaslatot (

tisztelt-albizottsag.doc

) tettem a Balaton vízháztartásának felülvizsgálatára és ennek eredményétől függően a jelenlegi Balaton-stratégia megváltoztatására! A javaslatot és mellékletét (

tanulmany.pdf

) az albizottság befogadta, és munkaprogramjába illeszti.

Fekete Péter

Független Balaton-szakértő

Az MVSZ Balaton megbízottja