További képek a Wild Joe Facebook oldalán.

A verseny Máltáról indul és megkerüli Sziciliát a Messinai szoroson, a Stromboli tűzhányó északi oldalán. Favignana, Pantelleria és Lampedusa szigetének megkerülésével érkezik vissza Máltára. A pálya légvonalban 606 mérföld és a rekordot jelentő menet a versenyen a régi 100 lábas Rambler tartja 47:55:13-al. Vagyis a leggyorsabbnak is két nap kellett, hogy körbeérjen.

Idén öt magyar hajó vesz részt a versenyen. Van miért drukkolni. Az egyik természetesen a wild Joe, mely bizonyos szélviszonyok között még az abszolút győzelmet is megszerezheti. Sajna jelenleg az előrejelzések csak a verseny második felére mondanak erős szelet. A Raffica Saling Team és Király Zsolt a Pendragont viszi. Ez egy Davidson 69 lábas, amivel abszolút sorrendben megnyerték az előversenyt. A 68 lábas Cassiopeát Nobilis Demeter viszi, míg a 40 lábas Lolitát Simó Béla és a 76 lábas Sunday Morningot Gál József.

A verseny weboldala: https://www.rolexmiddlesearace.com/
Yacht Tracker: https://www.rolexmiddlesearace.com/tracker

10:50-től élő közvetítés a rajtról a verseny weboldalán

Összefoglaló (2012.06.07-06.15.)

Ez az élmény bizonyítási vágyat ébresztett a srácokban és elszántan várták a Volcano Race végét másfél héttel követő Giraglia Rolex Cup versenyt. Ez a regatta 3 partközeli, un. inshore és egy parttól távoli – offshore futamok kombinációjából áll, mely két versenytípusban nyújtott teljesítményt külön is értékelik.

A csapat munkáját ezen a versenyen Bret Perry mellett egy másik, ausztrál származású illusztris vendég is segítette Paul McKenzie személyében, aki az atlantai Olimpiai Finn-es szereplése és a két A-Cat (katamarán) világbajnoki győzelme mellett magáénak tudhatja azt a rengeteg tapasztalatot is, amit a 2003-as Amerika Kupa részvétele során szerzett meg (AREVA Challenge Team, poszt: nagyvitorla állítás). Paul, francia lakos lévén elsősorban a helyismerete miatt stratégaként volt jelen, de sok apró mozzanatban, hajókezelésben és vitorlaállításban is tudott praktikus tanácsokkal szolgálni.

A versenyt megelőzően 3 napos edzéssel készültek a fiúk a megmérettetésre. Volt okuk bőven a gyakorlásra, hiszen most került először bevetésre az új „square top” nagyvitorla és azzal együtt a dupla backstay használata, ami új helyzetet teremtett. Egyrészt meg kellett találni a megfelelő beállításokat az új vitorlához, át kellett hangolni az árboc állókötélzetét (vantni-kat) is. Másrészt meg kellett tanulni a dupla backstay-el történő manőverezésnél a hozzá tartozó kötélzet és két új csörlő mozgatását, az előfeszítés ütemét és mértékét és a csapatmozgást a hajónak ezen a részén.

A nevezési lista alapján az „IRC 0” csoportban 22 hajó nevezett, de csak 13 indult a partközeli futamokon is, ebből 8 volt 60 láb feletti. A verseny egészére erős, 20-30 csomós szél volt jellemző, így az inshore futamokon is abban bízott a csapat, hogy nagyobb arányban lesznek futtatott, bő szeles szakaszok, ami a nagyobb hajókhoz képest előnyt tudott jelenteni a könnyű és gyorsan siklásba hozható Wild Joe számára. Az éles és futtatott-éles menetekben a vízvonalhossz a döntő, ezért a rövid cirkáló szakaszokkal kezdődő inshore futamokban arra kellet törekedniük, hogy a rajt után mielőbb tiszta helyzetbe kerülve, próbáljanak minél inkább az élmezőnyben maradni és később a futtatott menetekben előnyt kovácsolni jó vitorlaválasztással és jó hajókezeléssel.

Az adott napi etapot mindig a versenyre történő kihajózáskor közölték a versenyrendezők. Jellemzően a St Tropez-i öböl 30 mérföldes környezetében található sziklák, világítótornyok, vagy bóják voltak a kerülendő pályajelek, amit tetszés szerint széliránytól és erősségtől függően variáltak. Az első futamban óvatos, biztonságra törekvő rajtot követően 3-helyen sikerült felérni a cirkáló bójához, majd egy rövid hátszeles és egy éles menet után egy hosszabb hátszél következett, ahol siklásba hozva a hajót lekerülték az előttük haladó 78 lábas Baltic típusú versenyjachtot és St Raphael szikláit megkerülve egy utolsó éles menet után másodikként értek célba, ami az összetettben egy 5. helyet ért.

A második futamon a pálya pont ellentétesen került kitűzésre, ami több éles menetet jelentett és az első rövid cirkálószakasz végén egy érthetetlen koccanás is hátráltatta a fiúkat. Nagy küzdelemben 3-nak értek csak célba, ami 11. helyet jelentett a handicap számítás alapján.

A harmadik és egyben utolsó inshore versenynapon nagyon koncentrált és szép vitorlázással a sebességfölénye miatt gyakorlatilag megfoghatatlan Jethou (Judel 60 +) mögött néhány perccel másodikként szelte át a hajó a képzeletbeli célvonalat, ami a számított eredményben 3. helynek felelt meg, így összesítésben a gyengébben sikerült második nap miatt az inshore versenyrészt 8-ikként zárta a Wild Joe.

A negyedik napon vette kezdetét a verseny fő eseménye, a légvonalban 242 mérföld hosszú offshore futam, ami a St Tropez-i öbölből indulva, a part mentén 30 mérföldnyit vezet Hyères felé, majd onnan a 130 mérföldre lévő Giraglia (Corsica É-i nyúlványának csücskénél található) szigetet megkerülve kell eljutni a további 80 mérföldre lévő Sanremo-ba.

Az előrejelzés változatlanul 30 csomó körüli értékeket mutatott, ezért a gyengeszeles hátszélvitorlák nagy részét kipakolták a hajóból. Egy utolsó megbeszélés kihajózás előtt és nekilendült a csapat a távnak, amiben a leghosszabb szakaszra a szél bő irányból ígérkezett, ezért mindenki izgatottan várta a Hyères-i pályajel utáni leejtést követő rohanást. A várható gyors befejezés miatt a csapatutasítás szerint mindenkinek végig a fedélzeten kellett lennie, tehát pihenés nélkül, sűrű cserékre készülve várták a délre kitűzött rajtot.

Délben ahogy a „Nagykönyvben” meg van írva, úgy lőtt ki a Wild Joe, a lehető legjobb pozícióban a rajt pillanatában, és az Esimit Europa 2-n kívül maga mögé utasítva az egész mezőnyt értek fel az első pályajelhez, amit közvetlenül gennaker felhúzás és siklás követett a St Tropez-i öbölből kivezető kardinálisok felé. Az Esimit Europa 2 óvatosan, bőszeles vitorla nélkül kezdett és hamar a Wild Joe mögött találta magát. A Giraglia első szakaszát abszolút első helyen teljesítette a csapat. A gennaker levételnél egy kisebb technikai probléma akadt azonban, aminek következtében 3 hajó is eléjük került. Az Esimit ellen alapvetően nem lett volna esélyük, de a Jethou és a 78 lábas Lupa -ha nem is sokkal, de meg tudták kerülni a Wild Joe-t. Innentől éles menet következett Hyères-ig az olykor 32 csomóra erősödő szélben, majd egy gyors kireffelést követően elérkezett a várva várt leejtés, majd a gennaker felhúzás és utána az eszeveszett rohanás, 7,5 órán keresztül a Giraglia-ig. A hajó sebességműszerén az első 5 órában 20 csomó alatti érték csak nagyon ritkán jelent meg. A csúcssebesség 28 csomó volt, amit egy 36 csomós széllökésben értek el a közben gigászi méretre fejlődött hullámok között táncolva. Mindenki nagyon élvezte az eszeveszett rohanást, még annak ellenére is, hogy néha komoly kihívást jelentettek a hullámok. Gyakorlatilag megállás nélkül vízzuhatag vonult végig a hajón, a srácok sokszor a hajó hátuljában is nyakig ültek a vízben. Az orrészbe ilyenkor csak nagyon indokolt esetben mehet ki bárki is. A trimmereken kívül mindenki a hajó leghátsó részén foglal helyet és erősen kapaszkkodva drukkol, hogy jól sikerüljön venni a következő hullámot, amik jöttek szüntelen. Két alkalommal a gennaker segédvitorla (un. staysail) használata miatt az első bowman-nek, Németh Áronnak előre kellett mennie, és többször hosszú másodpercekig nem látszott a hajón átzúduló víztől. Izgalmas pillanatok voltak… De előfordult, hogy a hajó hátsó traktusába visszahúzódó trimmereket is elsodorta némelyik hullám. (Ilyenkor természetesen mentőmellényt és kampós hevedert visel mindenki. Utóbbi segítségével a hajón végighúzódó biztonsági hevederbe, vagy bármely más fix pontjába beakasztva tudják a pozíciójukat biztosítani.)

A Lupát hamar lehagytuk és a Jethou maradt csak előttünk, illetve a 70 lábas Ericsson (Volvo70) jelentett még kihívást a sebességpotenciál többlete miatt. Mivel nem volt nyomkövető rendszer telepítve a hajókon, csak sejteni lehetett a pozíciójukat. A sötétedéssel azonban már csak a taktikai támogató eszközökre lehetett támaszkodni és arra koncentráltak, hogy minél jobb sebességet lehetővé tevő irányokon vitorlázzanak a szélelőrejelzések figyelembevételével. A Giraglia után futtatott menetben közeledtek hasonló időjárási körülmények között a sanremo-i befutóhoz, azonban hajnalra gyengülni kezdett a szél, majd a cél előtt 5 mérföldre szinte teljesen megállt. Ezen a szakaszon az ellenfeleink –mint később elmondták- más vonalon haladtak, ezért jobb ütemben értek a part alá, ahol tovább kitartott a szél, ezért némi előnyre tettek szert velünk szemben.

Végül ‎19 óra 59 perc 58 másodperc folyamatos, pihenő nélküli vitorlázás után, reggel 8:19-kor, gyakorlatilag csak a megmaradt hullámok és az áramlás segítségével IRC számítás szerint a közel 120 indult egységből 6-ikként„sodródtak” be sanremo-i kikötő előtt kitűzött célvonalon.

A verseny komoly mentális és fizikai terhelést jelentett a csapat számárra, de minden tagja élvezte és elégedett az eredménnyel.

A következő megmérettetés a szeptember 3-8 között megrendezésre kerülő Maxi Yacht Rolex Cup – Mini Maxi világbajnokság, Szardínián.

A hajó augusztus 28-án indul Gaeta-ról Szardíniára, majd szeptember 9-én vissza Kremikbe, ahova szeretettel várják az érdeklődő vendégeket (telefon: +36 20 5550 700; e-mail:

marton.jozsa@gmail.com

).

A csapat:

Józsa Márton – skipper, helmsman

Kelemen Tamás – tactitian

Paul McKenzie – strategy

D’ Albini András – navigátor

Ante Vanjaka – mainsailtrimmer

Goszleth Marcell – traveller, helmsman

Bret Perry –keel, helmsman

Adorján Csaba – headsail trimmer

Aklan András – headsail trimmer

Perjés Bálint – headsail trimmer

Galgóczi Tamás – pit, grind

Mesterházy-Nagy Ákos – pit, grind

Németh Áron – bowman

Lukáts Csaba –  bowman, mast

Magyary-Kossa Zsolt – mast, bow

Király Csaba – grind, pit

Fényképek:

Wild Joe on Giraglia Rolex Cup, 2012

from

Wild Joe

on

Vimeo

.

Az első két futam sikereire építve nagy reményekkel indult a 18h00 órára halasztott rajtnak a magyar csapat, az erős szél és a hideg eső ellen is felvértezve. Különös módon a rajtot megelőző fél órában – egy esőfelhő hatására – teljesen elállt a szél és az egésznapos viharos időjárás maradvány-hullámzásán hánykolódva kellett helyezkedni a rajtvonalon. Komoly kihívás volt a többméteres döghullámzásban és gyenge szélben sebességben tartani a hajót, ezért különösen bíztató volt a remek rajt és jó pozíció. Később a fokozatosan erősödő szélben több vitorlacserével sikeresen tudtuk tartani a nagyobb hajókkal a tempót. Az éjszaka tovább erősödő szélben talán sikerült is csökkenteni a távolságot az élen lévő hajókhoz képest, amikor beütött a krach. A téli fejlesztések egyik fő eleme a billenő kíl hidraulikus rendszerének felújítása volt és míg a mechanikus elemekre nem volt panasz, úgy az elektronikus vezérlés meghibásodott. A vezérlési zárlat következtében megszűnt a kíl irányíthatósága, ami egy pillanat alatt vetett korai véget a versenynek. A csapat lélekjelenlétének köszönhetően sikerült a hajót stabilizálni és – a versenyt feladva – motorral eldulni a legközelebbi kikötő felé. Nagy csalódást jelentett a csapat minden tagja számára, hogy a saját teljesítményünktől függetlenül voltunk kénytelenek feladni a versenyt, de szerencsére sem a legénységben, sem a hajóban nem esett kár, pedig a helyzet meglehetősen éles volt.

A rajtkikötőbe visszatérve az elektronikus rendszer alapos ellenőrzését követően reményeink szerint most már megbízható lesz a kíl vezérlése és a hajó kész lesz a következő versenyre. A június elején Saint-Tropez-ban rendezett Giralglia Rolex Cup előtti edzésre készül el a fejlesztések egy második lépcsője. A jelenlegi – hidraulikával állítható – achterstag helyére csörlővel állítandó running backstay kerül, hogy az új 3Di square top nagyvitorlát lehessen használni. A tervezők számításai és a csapat reményei szerint ettől sokat javul majd a hajó teljesítménye és nem romlik az IRC előnyszáma.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Forrás: wjsailing

A szezon első versenye a Rolex Volcano Race, kellemesen ötvözi a különféle versenyfajtákat, pályafutamokkal és közepes illetve hosszú távú túra futamokkal. Merőben más megközelítés ez a tavalyi évi első Volcano regattához képest, ahol még egyhuzamban kellett teljesíteni a most két részre bontott távot. Kis létszámú, de annál magasabb szinvonalú mezőny gyűlt össze, a főbb ellenfelek csapatát világklasszis vitorlázók alkotják. Az 5-szörös America’s Cup nyertes Brad Butterworth a Jethou fedélzetén taktikus, Bouwe Bekking többszörös Volvo Ocean Race skipper pedig a Nilaya legénységét erősíti. Szintén nagy múltú Tommaso Chieffi az orosz lobogó alatt induló Swan 60-as, a Bronenosec taktikusa. Mivel a vezető egyéniségek hozzák magukkal a manshaftjaikat, így ezeknek a legénységeknek magja összeszokott profi vitorlázó.

A pályaversenyt a Nápolytól északra talalható Gaeta előtti öbölben rendezték, ahol a mezőnyben inkább kis hajónak számító Wild Joe-nak kedvezett a gyenge/közepes szél és a sima, hullámmentes vízfelület. Az edzőtáborban gyakorolt csapatfelállás és manőverek sokat segítettek, de mind taktikailag, mind technikailag sok tanulsága volt a pályafutamnak. Hiába, a legjobb edzés a versenyzés. Negyedikként futott a célba a Wild Joe és az előnyszámmal korrigált eredmény szerint ötödik lett. A jelenlegi konfigurációban sajnos a jobb eredményre nem volt remény, mivel az abszolút befutás szerinti értékelésbeli ellenfelek jelentősen gyorsabbak, az előnyszám szerinti értékelésben pedig még nehezebb lett volna ennél jobb eredményt elérni. Nagyon ígéretes, hogy a következő versenyre érkezik meg a hajó új „square top”-os nagyvitorlája, amellyel a csapat reményei szerint sokat gyorsul majd a hajó,de csak minimális ponthátránnyal jár.

A közepes távú túrafutam hozta meg a Wild Joe szerencséjét. A rövidnek tekinthető 100 tengeri mérföldes távot (Gaeta – Ponza – Capri) inshore felállásban, azaz teljes legénységgel teljesítette a csapat. A nagyon gyenge és változékony szélben a rajteljárást kisebb halasztás után tudták csak elindítani, de ez nem zökkentette ki csapatot. Remek rajttal indította a hajót Józsa Márton az első bója felé, melyhez a partvonal mentén szélcsíkok között cirkálva kellett eligazodni. Második pályajelként Ponza szigetét kellett bal kéz felől kerülni és az alkonyat ugyan meseszerű színeket adott a szigetcsoport vulkánikus sziklafalainak, de a szelet tovább gyengítette. Míg az első három hajó percekkel naplemente előtt változatlan takkon, gennakerrel tudta venni a szigetet, addig a Wild Joe percekkel naplemente után már csak több vitorlacsere után tudott a jó irányba haladni. Egyszerűen hangzik, de valójában egy vitorla közel nyolcvan kiló és a cseréhez először több embernek azt a fedélzetre kell hoznia, majd előre vinni az orrdeckre, ahonnal a bekötés után fel kell húzni. A vitorlacsere tíz percen keresztül folyamatos intenzív erőfeszítést jelent és a verseny időtartama alatt átlagosan 50 percenként cserélt vitorlát a legénység (14 vitorlacsere 11h57 menetidő alatt).

Az alkonyati bosszúság hamar kellemes meglepetéssé változott, amikor előttük a horizontra távolodó hajókat figyelve az tapasztalta Kelemen Tamás (taktikus) és Bret Perry (váltásparancsnok), hogy gyenge szélben kell rossz irányba élesen cirkálniuk, míg a Wild Joe ejtett kreuzban pont a befutó felé tudott haladni. A szerencséből hamar taktikai fölényt kovácsolt a csapat és az élen lévő (nagyobb és gyorsabb) hajók előnyét gyorsan csökkentette. Az előre jelzett, és később pontosan érkező szélerősödést is beépítették a stratégiába és így sikerült utolérni az élenjárókat.

Sajnos az egyik utolsó vitorlacsere rosszul sikerült, hosszú percekig tartott mire a legénység urrá lett a helyzeten és újra el tudta indítani a hajót. Utólag elemezve, könnyen lehet, hogy ha ez a vitorlacsere jól sikerül, akkor akár még az élen is végezhetett volna a Wild Joe. Természetesen nincs értelme feltételes módban gondolkodni, de tény az, hogy az első befutó után 20 perccel ért a célba Wild Joe és több, mint 15 percet vesztett a rosszul sikerült vitorlacsere közben. Természetesen ilyen nagy nevekkel tűzdelt mezőnyben mindenki szívesen gondolt arra, hogy mi lett volna ha…

A hajnali befutó után pár órás alvást követően a napot a hosszabb, 300 mérföldes szakaszra való felkészülésre tölti a legénység. Ezen az előreláthatólag 16 órás futamon már váltásrendszerbe rendeződik a csapat. A navigátor kivételével a teljes legénység 3 ötfős csapatra oszlik. Amíg az első váltás szolgálatban van, addig a második váltás készenlétben van és a harmadik pihen, vagy alszik. A hajó menetben tartásához elegendő az ötfős váltáscsapat, a manőverekbe beszáll a készenlétben lévő váltáscsapat is. Ha nagy nehézségbe ütközik egy manőver úgymond „all hands on deck” helyzetben, vagy vészhelyzet esetén, a pihenésben lévő váltás is a fedélzetre jön.

Az erős szeles előrejelzésre miatt a rajtot a kitűzött 11h00 óráról késő délutánra halasztották, az így nyert órákat mindenki a felkészülésre tudja használni.

A hajók pozíciója élőben követhető a

http://www.ashweb.it/tracking/volcano2012.html

honlapon.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: Kurt Arrigo, Tony Costa



Forrás: wildjoesailing

Máltán került megrendezésre a héten, a Szicilia szigetét megkerülő több mint hatszáz tengeri mérföldes regatta a 32. Rolex Middle Sea Race. A hetven hajót felvonultató mezőnyben az összetett hatodik helyen futott be a Wild Joe, az első magyar csapat a maxi yachtok világában.

A megmérettetés október 22-én szombaton kezdődött. Ahogy az esélylatolgatások is jósolták, a versenyt a száz lábas – figyelemreméltó adat, a hajó hossza több mint 30 méter – Maxi Yacht az

Esimit Europa 2

(Maxi Racer, SLO 101)

nyerte

. Igor Simcic hajója – melyet többek között az orosz Gazprom támogat – 2 nap, 13 óra, 24 perc, 35 másodperc vitorlázás után elsőként haladt át a célvonalon. A csapat megismételte egy évvel ezelőtti sikerét, hiszen 2010-ben is ők nyerték a regattát, bár akkor pár órával hamarabb értek körbe. A hajó kormányosa nem kisebb név, mint a többszörös olimpiai érmes Jochen Schömann volt.

A

második

helyen a

Rán

(JV72, GBR 7236) futott be. A pazar vitorlás tulajdonosa sem akárki, Niklas Zennstrom, hiszen ő az a szakember, akinek a neve gyakorlatilag egybeforrt a Kazaa és a Skype létrehozásával és felvirágoztatásával. Ők október 25-én 11 óra 10 perckor haladtak át a képzeletbeli célvonalon. Vitorlázott idejük 2 nap, 23 óra és 40 másodperc, 22 másodperc, amivel a korrigált idő szerint akár a végső sorrendben az első helyet is megszerezhetik, hiszen ne feledjük.

A befutási sorrend mellett a verseny igazából az előnyszámok alapján a korrigált futási idővel adja ki a végső eredményt.

Erre pályázott a

harmadik

helyen befutó Anders Soriano csapata is az

Alegre

(Mills 68, GBR 6880) fedélzetén.  A mai nap folyamán 16 óra 16 perckor végeztek a 606 tengeri mérföldes kaland teljesítésével. Ők három nap, 5 óra, 46 perc, 28 másodperces időt futottak. És csak az összehasonlítás kedvéért, ez a hajó is, ahogy a Rán 21 méteres.

A

negyedik

helyen egy francia egység végzett a

Med Spirit

(Prototype, FRA 1575) majd 28 méteres hajójukkal. A hosszúság az egyik olyan tényező, mely jelentős mértékben kihat a vitorlások sebességére, így érdemes összehasonlítani, hogy Józsa Marci és csapata milyen komoly méretű hajók között vívja szinte emberfeletti küzdelmét a dobogóért. A francia egység 3 nap, 7 óra, 53 perc és 21 másodpercnyi időt szánt Szicilia megkerülésére.

Az

ötödik

helyre egy Volvo 70-es hajó érkezett, az

E1

(AUT 1876). Ők a táv utolsó harmadában szinte „lőtávolban” vitorláztak a Wild Joe előtt, ekkor vált igazán bosszantóvá a kezdeti három órás, illetve az előző éjszakai majd egy órás kényszerpihenő.

Az összetett

hatodik

helyre hozta be éjfél magasságában Józsa Márton és csapata hazánk szeme fényét a

Wild Joe

-t. Amennyiben a korrigált időszámítás és a szerencse is melléjük szegődik, akár a negyedik hely is az övék lehet a kategóriájukban. A 18 méteres vitorlás fedélzetén hazánk legjobbjait két nemzetközi szakember is segítette az eredményes közlekedésben. Bár nem mai srác, a 2002-ben épült Wild Joe a világ egyik leggyorsabb 60 lábas vitorlása, melyet a világhírű Reichel/Pugh tervezőpáros elképzelései alapján az ausztrál Azzura Marine hajógyárban építettek, s mely akkor mérföldkőként vonult be az offshore vitorlázás történetébe, mint az első dönthető keel-lel rendelkező versenyvitorlás. A Wild Joe fedélzetén hajózó legénység:

Józsa Márton

, Kelemen Tamás, Bret Perry (AUS), Goszleth Marcell, D’Albini Andras, Ante Vanjaka (CRO), Hamrák Péter, Németh Áron, Magyary-Kossa Zsolt, Lukács Csaba, Adorján Csaba,  Aklan András, Király Zsolt, Galgóczi Tamás, Király Csaba és Pál István

Őket a

hetedik

helyen a sokáig páros verseny szimulációt játszó olasz egység a

Berenice Bis

(ITA 18989) követi, egy szerény, 25 méteres vitorlással.

Nyolcadik

helyen a Nikata (GBR 8200) hajózik. A közel 25 méteres jószág sokáig nyúzta Marcit és csapatát, de szerencsére idővel leszakadtak tőle is.

A versenyt eddig három hajó kényszerült feladni, egy német, egy olasz és egy máltai egység. A rekord idén nem forgott veszélyben. A 47 óra 55 perc 3 másodperces győztes időt még 2007-ben futották meg George David 90 lábas Rumbler (USA) nevű hajójával. A díjkiosztó ünnepségre október 29-én szombaton kerül sor Valettában a Mediterrán Konferencia Központban.

INFO:


www.wildjoesailing.com

Fotó: Rolex – Kurt Arrigo, Tumbász Hédi

Igor Simcic hajója 60 óra, 24 perc, 35 másodperc vitorlázás után elsőként haladt át a célvonalon. Ám a mezőny nagy része számára még nem ért véget a verseny.

Ahogy az várható volt, a Rolex Middle Sea Race győztese az Esimit Europa 2, Igor Simcic hajója 60 óra, 24 perc, 35 másodperc vitorlázás után elsőként haladt át a célvonalon. Ám a mezőny nagy része számára még nem ért véget a verseny.

A Wild Joe Józsa Márton vezetésével a déli hírek szerint Lampedusa szigetét hagyta el, miközben stabilan tartják a hatodik helyet. A sziget közelében újra volt térerő a helyi mobilszolgáltató révén, így a kormányos rövid beszámolóval is szolgált az eddigi helyzetről.

„A rajt és a kezdet remekül sikerült, nagyon bíztató pozícióban vágtunk neki a több mint 600 mérföldes távnak. A célunk a 2010-es eredményünk elérése, vagy akár az annál is jobb eredménye elérése volt. Az már az elején kiderült, hogy a 100 lábas Esimit Europe 2 azonnal az élre fog állni és kihasználja a méreteiből fakadó előnyöket. Már pedig aki elől megy, az kapja meg először az időjárási zónákat, és szép fokozatosan növelheti az előnyét. Így is lett. Ma kelet felé nyitottunk a rajt után, ami egy darabig jó is volt, a kettes jelet az Alegre előtt vettük. Majd a code0 használatával nála kissé tompábban, ám de gyorsan haladtunk. Mint utólag kiderült, a Szicilia a sarkánál a tompasággal szerzett szerény három mérföldes magasság különbség végzetes lett, mivel így maradtunk ki egy frissülésből, és a körülöttünk haladó élmezőny megszökött. Ez tetézte, a lassabb hajók nyugati osonása is a szigethez közelebbi útvonalon. Laza három óra hátrányt szedtünk itt össze, amit nehezesen sikerült le és feldolgozni. Szicília északi oldala a felzárkózás jegyében telt el. A csapat motivált volt és a nyakunkon lihegő Swan80-as legalább annyira nem hagyott nyugodni minket, mint az előttünk hajózó VOR70-es E1. Sziciliát ennek megfelelően szinte páros verseny környezetben kerültök meg és a későbbiekben nem sokat változott a helyzet. Pantelleria és Lampedusa között taktikailag is rendben ment minden és a gyengülésekben el tudtunk szökni páros partnerünktől. Az előnyünk két mérföldre nőtt vele szemben.  Mivel az előttünk haladó VOR 70-es hibázott ezen a szakaszon, így rajta is hoztunk egy keveset, de az ő előnye így is még tíz tengeri mérföld előttünk. Jelenleg jó tíz csomó a sebességünk és „lóversenyzünk” Málta felé. Ha a szél kitart, akár vacsorázhatunk is a parton. – fejezte be a telefonos beszámolóját Józsa Márton.”

A csapat hármas váltásban versenyez.

1. 
   Józsa Márton
   
   , Ante Vanjaka, Király Zsolt, Németh Áron, Király Csaba
2. 
   Kelemen Tamás
   
   , Goszleth Marcell, Aklan András, Pál István, Lukács Csaba
3. 
   Bret Perry
   
   , Hamrák Péter, Adorján Csaba, Magyary-Kossa Zsolt, Galgóczi Tamás

D’Albini Andras pedig igény esetén akár minden váltásban besegít. Az éjszaka folyamán egy zóna határon meglepetés is érte a Wild Joe legénységét. Közel tíz csomós genakkeres vágtatásnál kaptak egy 180 fokos szélfordulót, ami egy darabig nem tudta eldönteni, hogy tartós marad-e vagy sem. Ennek köszönhetően komoly időveszteséget szenvedett el a Marci csapat, ami hátráltatta őket a VOR70-es üldözésében.

Fotó: Tumbász Hédi, Kurt Arrigo

A csapat nagy része nem vett még részt ezen a versenyen, így minden szempontból új élmény volt. Felfoghatatlan mennyiségű -a nevezési lista szerint- közel 1800 hajó és embertömeg volt jelen, melyből az eredménylisták tanúsága szerint 1265 ért célba. Az esemény gyakorlatilag folyamatos, amolyan olaszos, szűnni nem akaró intenzív ünnepi hangulatban zajlott.

A csapat egy része a verseny elő napján érkezett a helyszínre (Trieste), így nem volt részese az azt megelőző este drámai eseményeinek, amikor egy hirtelen és elemi erővel érkező vihar megtépázta és átrendezte a a kikötőt, többek között a Wild Joe-n is egy kisebb sebhelyet ejtve, ami csak a srácok lélekjelenlétének köszönhetően nem lett nagyobb. Volt kötéllel vízben úszós gyakorlat is az öt fokos esti friss levegőn, ami több hajót, köztük kompokat csapott a partfalhoz.

A verseny előtti nap még egy utolsó ellenőrzés, hogy minden a helyén legyen másnap reggel és némi hajójavítás – csak a gél sérült meg a hajó fartükrének élén.

Vasárnap korán kihajóztunk, hogy legyen időnk bemérni a rajtvonalat. A pályajelekhez nem voltak GPS koordináták megadva így csak a kiírásban szereplő pályarajz alapján volt kilátásunk navigálni. Rajt előtt több ismerőssel is találkoztunk és örvendeztünk vala egymásnak. Itt voltak Farkyék a Code8-val és Czégai Petiék családias felállásban az Equilor nevű Assoval, trapéz nélkül.

Jól sikerült a helyezkedés – időben észlelve a rajt előtti szélváltozást és remek rajtot követően az abszolút 4. helyen vitorlázva érkeztünk az első pályejelhez (trapéz alakú pálya első, hosszabb szakasza után). Itt a folyamatosan elforduló szél miatt kisebb vitorlaválasztási zavarba kerültünk, de végül minimális időveszteséggel ki tudtunk jönni a helyzetből.

Csak egy orrvitorla cserét kellett volna végezni, mikor hirtelen bekövetkezett, amitől minden billenthető tőkesúlyos hajó legénysége tart – felmondta a kiel a szolgálatot és a szél felöli oldalról a szélalattira lendült át, amitől azonnal megállt a hajó és méltóságteljesen az oldalán fetrengve látványosan sodródni kezdett. A vitorlákat időben kiengedtük és minden óvintézkedést megtettünk, hogy minél kisebb döntőnyomaték lépjen fel, így komoly veszély nem volt, de kezdett belénk hasítani a felismerés, hogy itt vége a versenyünknek.

A generátor működtetéséhez szükséges motorindítást követően se volt egy darabig változás, de kis idő elteltével (pár perc) egy csapásra magához tért a rendszer és működni kezdett a kiel. Az orrvitorla cserét ezalatt gyakorlatilag végrehajtottuk és mentünk is tovább. Carlo Borlenghi persze jó érzékkel egyből ott termett helikopterével és megörökítette az eseményt az utókornak.

Sajnos az elszenvedett időveszteség miatt a 4. helyről visszaestünk a 7-8. helyre, de kategórinánkban még mindig vezettünk. Nehezítette viszont a helyzetünket, hogy két Farr 80-as szorításába kerültünk, amelyek nem voltak gyorsabbak, sőt… De jelentős zavarő tényezőt jelentettek, így nem tudtuk magunkat a befutóig tisztára vitorlázni.

Hátráltatott bennnünket az a kötél is, ami vélhetően a kiel meghibásodásának köszönhető korábbi fetrengés közben a vízbe sordódhatott és a kormánylapátra tekeredve beszorult. Ettől eleve nehezebben volt kormányozható a hajó, de néha önálló életet is élt. Mindettől függetlenül párosversenyt tudtunk vívni a Red Carpettel (Farr 80) és szinte betoltuk a célba, amely abszolútban a 11. helyet jelentette, de kategóriánkban a jó rajtnak és az erős első szakasznak köszönhetően megőriztük első helyünket (22 induló között).

Befutó után a kikötőbe érkező hajókat a mólón végeláthatatlan embertömeg fogadta szűnni nem akaró tapsviharral, ami vígasztalt bennünket picit az elszenvedett balszerencsés hátrányunkért.

Farkyék 74 induló közül a 3., míg Czégai Petiék 229 közül a 4. helyen végeztek. Nekik is kijár egy nagy gratuláció!

A csapat:

Józsa Márton

2. Kelemen Tamás

3. Ante Vanjaka

4. D’Albini András

5. Németh Áron

6. Lukács Csaba

7. Magyary-Kossa Zsolt

8. Galgóczi Tamás

9. Aklan András

10. Adorján Csaba

11. Király Zsolt

12. Király Csaba

13. Pál István

14. Sármay Bálint

15. Rauschenberger Miklós

16. Vígh András

17. Szelényi Bori

A kielhiba kivizsgálása folyamatban… Folytatás következik, Máltáról.

Fotó: Carlo Borlenghi



Forrás: http://www.facebook.com/notes/wild-joe/barcolana-r%C3%B6vid-%C3%B6sszefoglal%C3%B3/260574427319966

A Józsa Márton vezette Wild Joe maxi yacht a nyári szezon végeztével sem pihent. A szeptember végét az adriai képzéssel töltötte, melyben egy remek verseny is szerepelt a programban. A versenyen uralkodó szélerőt jól jellemzi, hogy az összesen 22 tengeri mérföldes távot több mint 4,5 óra alatt tettük meg (4,8 csomós átlag). Legnagyobb riválisunkkal – a 70 lábas, Shining névre hallgató maxival – mondhatni páros-versenyt vívtunk. De folyamatos fenyegetettséget jelentett az 58 lábas Marina Kastela is (Grand Soleil 56R, akivel a cresi vb-n meccseltünk sokat). A Shiningot több vitorlájuk (Top genua) és nyilvánvaló nagyobb helyismeretük ellenére szinte végig tartani tudtuk. Sajnos az utolsó szakasz neki kedvezett, ahol ki tudta használni sebességpotenciálját és a befutó előtt 200 méterrel elénk került, amin már nem tudtunk változtatni.

És a történet ezzel itt véget is érhetne, joggal feltételezve, hogy ez a két hajó kiemelkedve a mezőnyből osztozott az első két helyen, de az égi „rendező” másképp rendelkezett.

Történt ugyanis, hogy a szélcsendes időben végrehajtott jó rajt után ellenfeleinket tartva haladtunk a várt frissülés szélirányának megfelelően NY-felé tendálva és igyekeztünk védeni a pozíciónkat a szinte teljesen leálló szél maradékaiban. Solta és Brac között a mezőnyt lassan hátulról ránk fújta a szél és a várt frissülés nem NY felől kezdett terjedni, hanem a másik irányból. Egy szél-kifli alakult ki körülöttük, a kifli két szára közt az egyetlen szélcsendes területen küzdött egymással a két legnagyobb hajó 0 és 3 csomó közötti sebességtartományban mozogva, míg körülöttünk mindenhol harsogva rohantak a hajók, közülük 10 tetemes előnyre tett szert hozzánk képest.

Jól helyezkedve a két rivális előtt elsőként kaptuk meg a frissülést és megkezdhettük a szökevények becserkészését (fenekünkben a Shininggal). Mrduja szigetét megkerülve bizonytalan volt, hogy utolérjük-e mindegyiket a majd kilométeres hátrányból. Végül 2 hajót már nem sikerült megfogni, maradt a harmadik hely számunkra. A befutó így is nagyon izgalmas volt, gyakorlatilag 5mp-en belül futottunk be az utolsó előtti szökevénnyel, egy RC 44-essel- és a Shininggal.

Összességében egy érdekes verseny volt, gyönyörű helyszíneken vezetett végig a verseny, horvát barátaink is kitettek magukért az esti fogadáson, jól éreztük magunkat. Szégyenkezni nincs okunk, hiszen nálunk egy dimenzióval nagyobb hajó előzött meg. Inkább az volt meglepő, hogy ennyi ideig előtte tudtunk lenni. A szökevényekkel pedig nem lehetett mit kezdeni. Se nekünk, sem a Shiningnak nem termett babér. – Ilyen a vitorlázás.

Azért be kell vallani, az a tény bosszantott minket, hogy ismét egy olyan versenyt kellett teljesítenünk Wild Joe -fedélzetén, ahol nagyon nagy volt a szélcsendes időszakok aránya. A következő állomás Málta – picit tartunk is tőle, hogy Máltán egybe kapjuk meg az eddigi összes elmaradt szelet.

INFO:

www.wildjoesailing.com

Fotó: Tumbász Hédi