J osztály konverziók (fehér), Védők versenyéig jutottak, vagy nem vettek részt (zöld), Kihívók (piros), Védők (Szürke), Replikák (fehér)

Építve	Név	Vitorla szám			Tervező	Az első tulajdonos és Yacht Klub	Rövid történet
1893	Britannia	1	K1		SCO George Lennox Watson	Albert Edward herceg, RYS	YRA az első hajó, ami át lett J-vé építve (1931). elsüllyesztve (1936)
1907	White Heather II	B1	7	K7	SCO William Fife III	Myles Burton Kennedy, Royal Albert YC	23mR átépítve J hajóvá (1930). kiselejtezve, az anyagát a Velsheda-hoz használták (1932)
1914	Resolute	J1			US Nathanael Greene Herreshoff	Henry Walters syndicate, NYYC	Universal rule 75-footer védő (AC1920). átépítve J hajóvá (1931). selejtezve (1939)
1914	Vanitie	I1			US William Gardner	Alexander Smith Cochran, NYYC	Universal rule 75-footer védők versenye (AC1920). átépítve J hajóvá (1931) selejtezve (1939)
1928	Astra	K2	JK2		ENG Charles Ernest Nicholson	Sir Adam Mortimer Singer, RYS	23mR átépítve J hajóvá (1931). újraszerelvényez (1987)
1928	Cambria	K4			SCO William Fife III	Sir William Berry, RYS	23mR refitted (1995, 2001).átépítve J hajóvá (2003)
1929	Candida	K8			ENG Charles Ernest Nicholson	Hermann Anton Andreae, RSYC	23mR átépítve J hajóvá (1931). felújítva (1989)
1930	Shamrock V	JK3			ENG Charles Ernest Nicholson	Sir Thomas Lipton, RUYC	Sikertelen kihívó (AC1930). felújítva a Pendennis shipyard által (2001).
1930	Weetamoe	1			US Clinton Hoadley Crane	George Nichols syndicate, NYYC	Védők versenye (AC1930, AC1934). kiselejtezve (1938)
1930	Yankee	2	JUS2		US Frank Cabot Paine	John Silsbee Lawrence syndicate, NYYC	Védők versenye (AC1930, AC1934, AC1937). kiselejtezve (1941)
1930	Whirlwind	3			US Lewis Francis Herreshoff	Landon Ketchum Thorne syndicate, NYYC	Védők versenye (AC1930).kiselejtezve (1935)
1930	Enterprise	4			US Starling Burgess	Harold Vanderbilt syndicate, NYYC	Sikeres védő 4:0 (AC1930). kiselejtezve (1935)
1933	Velsheda	JK7			ENG Charles Ernest Nicholson	William Lawrence Stephenson, RYS	restaurálva a Southampton Yacht Services (1997) által
1934	Endeavour	JK4			ENG Charles Ernest Nicholson	Sir Thomas Sopwith, RYS	Sikertelen kihívó 2:4 (AC1934). restaurálva a Royal Huisman (1989) által
1934	Rainbow	J5	J4		US Starling Burgess	Harold Vanderbilt syndicate, NYYC	Sikeres védő 4:2 (AC1934). védők versenye (AC1937). kiselejtezve (1940)
1936	Endeavour II	JK6			ENG Charles Ernest Nicholson	Sir Thomas Sopwith, RYS	Sikertelen kihívó 0:4 (AC1937). kiselejtezve (1968)
1937	„77C”-Ranger	J5			US Starling Burgess & Olin Stephens	Harold Vanderbilt, NYYC	Sikeres védő 4:0 (AC1937).kiselejtezve (1941)
2004	„77C”-Ranger	J5			USA Starling Burgess & Olin Stephens	John A. Williams, NYYC	„77C”-Ranger (1937) replikája, a Royal Denship által építve
2009	Hanuman	JK6			ENG Charles Ernest Nicholson	James H. Clark, NYYC	Endeavour II (1936) replikája, a Royal Huisman által építve
2010	„77F”-Lionheart	JH1			US Starling Burgess & Olin Stephens	Harold Goddijn	Eredeti design (model „77F”, 1937) építette Claasen Jachtbouw
2012	Rainbow	JH2			US Starling Burgess	Chris Gongriep, ZZV	Rainbow (1934)  replika építette Holland Jachtbouw
2015	Topaz	J8			US Frank Cabot Paine		Eredeti design (proposal „A”, 1935) építette: Holland Jachtbouw
2017	Svea	JS1			SWE Tore Holm	Thomas Siebel, StFYC	Eredeti design (1937) építette: Vitters Shipyard

A Frank Paine tervezte eredeti Yankee-t 1941-ben a háborús erőfeszítések részeként lebontották. A DNA megtartotta az eredetire jellemző, egyenes vonalú, egyszerű, tiszta design-t és flush deck elrendezést, és erőfeszítéseit a teljesítmény optimalizálásra fókuszálta az új JCA minősítési rendszer keretei között,  a J yachtok tervezése és építése terén eddig megszerzett több mint 35 évnyi tapasztalatai és az ez időszak során megvalósított 7 J  yacht reprodukció eredményeképpen rendelkezésére álló saját VPP programjainak valamint CFD és FEM analíziseinek felhasználásával.

„Ezek a hajók versenyzésre születtek és ez az ötlet az új Yankee mögött.” mondta a tervező Jeroen de Vos, aki az eddig vízre bocsátott nyolc közül hét J yachton vitorlázott. ” A nagyon különböző hajókon való vitorlázás során szerzett tapasztalatainkból megtanultuk, hogy a nagyobb nem feltétlen jobb. A vízvonal hosszúsága a lényeg és nem a teljes hossz, így a Rainbow-hoz és az Endeavour-hoz hasonlóan az új Yankee is kicsi lesz, könnyű és nagyon mozgékony.”
A várható teljesítménynövekedés nem mindig összehasonlítható a vízen nyert méterekkel és talán fontosabb a fedélzet elrendezése, amelynek egyszerűnek és hatékonynak kell lennie.” – magyarázza Jeroen de Vos. ” Ha elrontják a startot, a versenynek szinte vége már mielőtt elkezdődne, így a legénységnek képesnek kell lennie arra, hogy gyorsan és egyszerűen kezelje a vitorlákat és a fedélzeti felszereléseket.”

Az eredeti Yankee 1930-ban komoly esélyese volt a védők küzdelmének, de nem volt olyan finomhangolva, mint riválisai. Részt vett az 1934-es Amerika Kupa tesztsorozatában, áttervezett riggel és orral, és sokkal versenyképesebb volt. A DNA legfrissebb optimalizációs tanulmánya után kétségkívül még gyorsabbnak bizonyul majd a vízen.

Mielőtt a J osztály létrejött volna, úgy tervezték a hajókat, hogy mind nagyobbak és nagyobbak legyenek. A Lulworth vagy a Britannia toronymagas rigjei törpévé varázsoltak minden mást. A késői húszas években alkották meg a Universeal Rule-t. Ez a formula szabályozta az új hajók méreteit és vízkiszorítását, hogy a lehető legkiegyensúlyozottabban versenyezzenek egymás ellen.
A szabály Nat Herreshoff ötletén alapult, amely lehetővé tette a vízvonal hosszának növelését a vitorlafelület csökkentése nélkül. Ezt kompenzálta egy nagyobb vízkiszorítás és egy 15 lábra korlátozott merülés.

Lulworth & Britannia 1925 © Beken of Cowes

A Universal Rules 1930-ban lépett hatályba. A jacht besorolását a vízvonal hosszával határozták meg, és ABC sorrendben kategorizálták. A „J” vitorláshajó 75 és 87 láb közötti vízvonalhosszat jelentett. Az új Bermuda árboc felépítése lehetővé tette a jachtok számára, hogy hatalmas vitorlafelületet alakítsanak ki.

A 30-as évek Amerikája jelentős anyagi előnyt élvezett, míg az angolok egy hajót, addig ők négyet tudtak kiállítani. A Nicolson tervezte, 1930-ban épült Shamrock V mégis veszélyes ellenfélnek számított. És mielőtt áthajózott az Atlanti Óceánon, hogy elhozza a Kupát, már túl volt 700 mérföldnyi tesztelésen és 22 versenyből 15-öt megnyert. Csiszolták, tuningolták, tesztelték.

Lipton 1929-es kihívására válaszul négy J hajót terveztek. Az Enterprise, Whirlwind, Yankee és Weetamoe egy hónapon belül épülni kezdett. Az Enterprise és a Weetamoe Herreshoff műhelyéből, míg a Yankee és a Whirlwind a Lawley&Son bristoli műhelyéből.

A Whirlwind volt a legforradalmibb a négy közül. Herreshoff olyan hajót tervezett, mely maximálisan kihasználta a Universal Rule adta lehetőségeket. Számos új ötletet ötvözött. Kísérletezett a hajótest formájával, berendezésével. A leghosszabb J volt és maradt is egészen a Ranger és az Endeavour II 1937-es megépüléséig.
De végül számtalan késleltető ok miatt, és mert éles menetben nehéz volt irányítani, végül lemaradt a védőként való kiválasztásáról.

A harmadik hajó, a Yankee volt a legjobb allround hajó. Hossza 125 láb, vízvonala 84 láb volt. Frank Paine tervezte. Nem volt elég hatékonyan beállítva, ezért lemaradt a a Védő címről, de részt vett az 1934 AC kísérleteiben.

A negyedik hajó, a Weetamoe, Clinton Crane tervezése volt. Annak ellenére, hogy a Yankee volt a legjobb allround hajó, a Weetamoe volt az Enterprise legnagyobb riválisa a Kupa védőjének kiválasztása során.

Shamrock V 1934 ©Beken of Cowes

Amikor a Shamrock V és az Enterprise végül találkozott Rhode Island szigetén, a rigjük óriási különbsége mellett a hajótestek formája nagyon hasonló volt. Az Enterprise kötélzete könnyebb volt, hatékonyabb boomot használt és a fedélzetén volt néhány csörlő. Ellenben a Shamrock V-ön nehéz volt a vitorlák kezelése. Azóta azonban sikeresnek bizonyult és még ma is vitorlázik.