\n
![](\"https:\/\/sailing.hu\/wp-content\/uploads\/2017\/07\/rundum01.jpg\")
\n<\/a><\/p>\n
\n \u00dagy d\u00f6nt\u00f6tt\u00fcnk, hogy v\u00edzre men\u00e9s helyett ink\u00e1bb esz\u00fcnk \u00e9s r\u00e1pihen\u00fcnk az este f\u00e9l nyolcas rajtra. Ekkor d\u00e9lut\u00e1n f\u00e9l h\u00e1rom volt \u2013 vagyis tizenh\u00e1rom \u00f3r\u00e1ja esett. A szuny\u00f3k\u00e1l\u00e1sb\u00f3l egyszer csak csendre riadtunk, mintha el\u00e1llt volna, b\u00edzni kezdt\u00fcnk egy szebb j\u00f6v\u0151ben. Az uzsonna alatt azt\u00e1n kider\u00fclt, hogy \u00e1br\u00e1ndk\u00e9pet kergett\u00fcnk, amikor sz\u00e1raz menetben rem\u00e9nykedt\u00fcnk. \u00dajabb \u2013 alapos – be\u00f6lt\u00f6z\u00e9s, kivitorl\u00e1z\u00e1s a rajthoz, k\u00f6rben\u00e9z\u00e9s, helyezked\u00e9s a vonal Lindau-t\u00f3l t\u00e1volabbi v\u00e9g\u00e9n, mert onnan friss\u00fcl. A jelz\u00e9sn\u00e9l j\u00f3 \u00fctemben l\u00e9pt\u00fcnk ki f\u00e9lsz\u00e9lben, kellemes temp\u00f3t ment\u00fcnk, \u00e9s szerencs\u00e9nkre nem keveredett f\u00f6l\u00e9nk n\u00e1lunk nagyobb haj\u00f3, aki hosszan takarhatott volna. A mez\u0151ny meglehet\u0151sen vegyes k\u00e9pet mutatott, a vonal Lindau fel\u0151li v\u00e9g\u00e9n k\u00fcl\u00f6n ind\u00edtott\u00e1k a katamar\u00e1nokat \u00e9s a nagyokat, a t\u00f6bbiek a l\u00e9nyegesen szell\u0151sebb v\u00edzi r\u00e9szen kezdhett\u00e9k a t\u00f3k\u00f6rt, ami az indul\u00f3k jelent\u0151s r\u00e9sze sz\u00e1m\u00e1ra Lindau \u2013 Romanshorn \u2013 Eichhorn (Konstanz) \u2013 \u00dcberlingen \u2013 Lindau \u00fatvonalat jelent, m\u00edg az eg\u00e9szen kicsiknek kimarad \u00dcberlingen.\n<\/p>\n
\n Alapvet\u0151en a d\u00e9li part k\u00f6zel\u00e9ben maradtunk, hol kreuzosabb, hol tomp\u00e1bb menetben haladtunk Romanshorn fel\u00e9. B\u00e1r a Code 8 gyenge sz\u00e9lre, illetve b\u0151szeles rohan\u00e1sra lett tervezve, magabiztosan tartottuk a l\u00e9p\u00e9st a k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk l\u00e9v\u0151kkel negyedsz\u00e9lben is. Ja, \u00e9s ha nem mondtam volna, esett \u2013 tizennyolc \u00f3r\u00e1ja. N\u00e9ha komoly lav\u00f3rok lass\u00edtott\u00e1k a halad\u00e1st, hol alattunk \u00f6tven, hol f\u00f6l\u00f6tt\u00fcnk harminc m\u00e9terrel indult meg valaki egy l\u00e1thatatlan sz\u00e9lcs\u00edkkal. Azt\u00e1n csere, \u0151k \u00e1lltak, mi robogtunk. K\u00f6zben d\u00f6ghull\u00e1mok. A sz\u00e9lir\u00e1ny radik\u00e1lis v\u00e1ltoz\u00e1s egyszer m\u00e9g a genakkert is felh\u00fazatta vel\u00fcnk \u2013 felejthetetlen \u00e9s lend\u00fcletes 30 m\u00e1sodperc volt. Ekkorra m\u00e1r er\u0151sen s\u00f6t\u00e9tedett, szembes\u00edteni kellett magunkat a t\u00e9nnyel, hogy bizony az els\u0151 p\u00e1lyajelet sem \u00e9rj\u00fck el az \u00e9j lesz\u00e1llta el\u0151tt. Abb\u00f3l pedig baj lehet, mert GPS alap\u00fa navig\u00e1ci\u00f3t nem hoztunk magunkkal. K\u00f6zben \u00fajabb sz\u00e9l \u00e9rkezett, melynek j\u00f6tt\u00e9t \u00edg\u00e9rt\u00e9k is \u2013 hossz\u00fa, balcsap\u00e1sos kreuzba kezdt\u00fcnk, pont szembe menve a kor\u00e1bban kialakult, olykor m\u00e9teres hull\u00e1mokkal. A komfort\u00e9rzet\u00fcnk kezdett cs\u00f6kkenni, \u00e9s arra is r\u00e1j\u00f6tt\u00fcnk, hogy a tulajdonk\u00e9ppen felsz\u00ednes haj\u00f3\u00f6sszerak\u00e1s sor\u00e1n nem tudtunk figyelni minden apr\u00f3 r\u00e9szletre. Mivel m\u00e9g kev\u00e9ss\u00e9 ismerj\u00fck a g\u00e9pet, cs\u00f6kkent magabiztoss\u00e1ggal folytattuk az utat. Hamarosan elhangzott a parancs: egy reff! M\u00e9g bele sem kezdt\u00fcnk, amikor: bocs, ink\u00e1bb kett\u0151! Gyorsan v\u00e9gezt\u00fcnk, a temp\u00f3 nem cs\u00f6kkent, Ruji becs\u00fclettel schottolt, de ajk\u00e1t p\u00e1r perc m\u00falva elhagyta a \u201eleekocsi teljesen lent\u201d kifejez\u00e9s. Este t\u00edzkor, r\u00f6vid tanakod\u00e1s ut\u00e1n \u201egyerekek, ez \u00edgy nem frank\u00f3, nagyvitorla le, visszafordulunk\u201d. Hajnali f\u00e9l egyre \u00e9rt\u00fck el Lindau-t, egykor m\u00e1r a zuhany alatt \u00e1lltunk. \u00c9s nem fogod elhinni, kedves olvas\u00f3, de m\u00e9g mindig esett \u2013 huszonn\u00e9gy \u00f3r\u00e1ja. Elaludni egy darabig nem tudtunk, \u00edgy viszont volt id\u0151nk \u00e1tbesz\u00e9lni a t\u00f6rt\u00e9nteket, tanuls\u00e1gokat levonni \u00e9s kicsit hallgatni Ruji sztorijait, amikkel kicsit felvid\u00edtott minket, l\u00e9v\u00e9n ugyancsak l\u00f3gott az orrunk. A Raffica f\u00e9l h\u00e1romkor \u00e9rt c\u00e9lba (els\u0151 egytest\u0171k\u00e9nt, amihez ez\u00faton is gratul\u00e1lunk), n\u00e9mileg agg\u00f3dtunk, hogy fel\u00e9bred\u00fcnk a sz\u00e1ll\u00e1sra val\u00f3 becsattog\u00e1sukra, de annyira kimer\u00fcltek voltunk, hogy erre nem ker\u00fclt sor. Mint ut\u00f3bb kider\u00fclt, hajnali \u00f6t \u00e9s reggel kilenc k\u00f6z\u00f6tt el\u00e1llt az es\u0151, de ezt mi nem \u00e9lvezhett\u00fck ki.\n<\/p>\n