17-es csarnok CO1-es stand – Magyarország!
Hogyan keveredtünk oda.
Minden épkézlább vitorlázó tudja: ha hajókiállítás, akkor Düsseldorf. A legnagyobb európai bemutató. Egy nap alatt bejárhatatlan. 17 csarnok és még a legkisebb is a nagyok közé tartozna a budapesti kiállításon. Ha kihagyjuk a búvárkodással, kenuzással, vízi turizmussal, tengeri művészettel és egyéb érdekességekkel foglalkozókat, akkor is marad még 11 vitorlásokkal és motorosokkal teli kiállítóterem.
Egy nap alatt alaposan be sem járható. A helyiek és közelben élők takarékos és praktikus megoldása: eljönnek az első két nap valamelyikén. Ez ugye hétvégére esik. Fejenként 18 Euróért van idejük végigrohanni a csarnokokat. Majd hétözben délutánonként – kedvezményes áru, délutáni vagy 15 órától érvényes belépőkkel – már a feljegyzett, számukra különösen érdekes kiállítókat keresik fel, és akkor már alaposan átnézik ezeket a kiválasztott standokat. Más vélemények szerint hétvégéken jönnek a kishajók iránt érdeklődők, és hét közben a gazdagok, akik nagy hajót akarnak vásárolni. Ám ez utóbbi különösen sarkított vélemény.
Idén először kerülhet fel az alaposan megnézendők listájára egy magyar stand a 17-es csarnokban. Korábban is megesett, hogy láthattak Düsseldorfban a látogatók magyar terméket Russell Coutts 44-est vagy Baka Attila szép Harmincasát, de most hét magyar cég közös megjelenése már átfogó képet ad arról, hogy mi minden készül nálunk is.
Hét cég állítja ki termékeit. Ábécé sorrendben: Autoflex Kft, Code8, Flaar, Pata Marine, Pauger Carbon, Style Jacht és Stickl. A felsorolásból és látja az értő olvasó, hogy ők heten termékeikkel és tevékenységeik bemutatásával egészen jó, átfogó képet adhatnak a magyar szabadidős hajózást szolgáló iparról. Erről részletesen később.
Mennyire később? A következő kilenc napra elosztva folyamatosan, hiszen a továbbiakban minden nap jelentkezem a Düsseldorfi Hajókiállításról. Biztosan írok majd egy-két érdekességről, és más csarnokok látványosságairól, de tudva lévő, hogy aki dolgozik egy kiállításon, az látja a legkevesebbet az egészből. De lesz itt helyben is érdekesség bőven, hiszen a termékeink idevonzzák a láitogatókat, rendre találkozunk érdekes emberekkel.
Az első napon lássuk először az alapokat! A kiállítási részvétel a Nemzeti Külgazdasági Hivatalnak köszönhető. Kiss Balázs az üzletfejlesztési főosztály vezetőjével beszélgettem, aki itt van velünk Düsseldorfban.
– Hogyan született ez a lehetőség?
– A Nemzeti Külgazdasági Hivatalnak kormányzati szinten alapvető feladata mindenféle ágazatban, és a kormány stratégiájában a jártműipar különösen kiemelt terület. Én ezért az ágazatért felelek az exportfejlesztés szempontjából. A tevékenységünk során, amely természetesen kezdetben az ismertebb járműipari ágazatokra – gépjármű, vasút – irányult bukkantunk rá, hogy ismeretlenebbnek számító is területeken, piaci szegmensekben milyen jó magyar cégek dolgoznak. A sport- és szabadidő hajózás pontosan ilyen terület. Kevéssé ismert és reklámozott, illetve kevéssé támogatott.
– Hajós ember vagy?
– Nem. Ültem már vitorláson, élveztem,tetszik, de nem ismerem alaposan a világotokat. Viszont feladatom az ilyen rejtekező értékek felkutatása és a támogatás elindítása. Exportképes, különleges termékeket előállító, innovatív beállítottságú cégeket kerestem, és itt, a magyar hajóiparban – lehet, hogy ez meglep egyeseket – üdítően sokat lehet találni. És ekkor nem csak a sporthajózásra gondolok. Innovatív hozzáállás, és ennek eredményeképpen exportképes termék. Ez a két fő szempont, ami érdekel. – Ezek a cégek régóta dolgoznak az „igényesebb” piacokra – ha szabad ilyet mondani –, ami a minőségre kényszerít. Mivel a magyar piac kicsi, a törekvők előbb-utóbb a külpiacok felé fordulnak. – Ez nagyszerű, mertez azt is jelenti, hogy van még bőven rejtett lehetőség! Mindenesetre a Düsseldorfi Hajókiállítás kézenfekvő választás volt első alkalomra, hiszen ez a világ egyik legnagyobb ilyen seregszemléje. Itt jelen kell lenni! Mivel a magyar cégek aránylag kicsik és energiáik jelen piaci helyzetben különösen lekötöttek az előre haladás érdekében, sokat segíthet, ha a nemzetközi megismertetésükhöz hozzájárulunk.
–
Hogyan támogat a Külgazdasági Hivatal?
– Természetesen pénzzel. Jelen esetben egy nagy, a cégek szerint is remek elhelyezésű sziget-, vagyis minden oldalról szabadon álló, körüljárható stand bérleti díját állja a hivatal, ami összeségében komoly összeg. Biztos hogy ez levett némi terhet a most megjelenők válláról, esetleg éppen annyit, hogy elszánhatták magukat a részvételre
.
– Bizonyára nem véletelen, hogy először van ilyen nagy magyar jelenlét. Miért elsősorban vitorlás cégek kerültek a kiállítók közé?
– A Düsseldorfi Hajókiállításon a csarnokokban a standok tematikailag jól elkülönülnek, így praktkusan dönteni kell, ha egyetlen területünk lehet. A vitorlások közül érkeztek az első jelentkezők, és ezután ők hívták azokat, akik szintén készek voltak vállalni a további költségeket és fárdságot. Megjegyzem van ugyan közöttük motoroshajó is, egy elektromos meghajtással környezetvédelmi szempontból a vitorlások közé való hajó a Stickl Kft. révén. Mindenesetre biztos vagyok abban, hogy a magyar motorosgyártók között is találunk hasonlóan innovatív társaságokat. Sőt! Kérem is őket, ha olvassák ezeket a sorokat, hogy jelentkezzenek (info@hita.hu)
– Komplett kiállítást nem szokott finanszírozni a hivatal?
– Más ágazatokban ez előfordul. Igen ám, de ott egy 30 négyzetméteres területen rengeteg céget be tudunk mutatni. Hajózásban ez nem lehetséges, itt sokkal nagyobb a területigény. Ez a düsseldorfi stand 189 négyzetméter! Hét cég van itt és minden négyzetcentit kihasználtunk, anélkül, hogy szellősen lennénk.
– Milyenek a tapasztalataid a cégek együttműködési készségéről?
– Azt kell mondjam le vagyok nyűgözve, nagyon pozitív, amit látok. Úgy volt, hogy megbízunk egy céget a szervezéssel, installációval, de ez nagyon drága megoldás lett volna. Így a cégek egymással egyeztetve maguk valósítottak meg minden kiállítási feladatot, amiben központi szervezői szerepet Scholtz Petronella (Style Jacht) vállalt magára, amit külön kiemelten meg szeretnék köszönni neki. A résztvevők nem közvetlen konkurrensek, de akkor is nagyszerű dolog, hogy ilyen gördülékenyen, közösen megoldottak minden gondot.
– Manapság nagy divat, támogatott a klaszter. Ez esetleg egy spontán klaszternak tekinthető?
– Nem tudom, de az biztos, hogy nekik érdemes lenne folytatniuk egymással valamiféle egyttműködés a minél jobb nemzetközi megjelenés érdekében. A magyar hajósiparban – nem a szabadidő hajózásban – már alakult és jól működik a tönkretett magyar hajóépítés újra felépítését, felvirágoztatását célzó klaszter. Talán éppen hozzájuk kéne betagozódnia valahogy a szabadidő-, és sporthajózásban dolgozó, együttműködni képes cégek szövetkezésével. De az efféle irányok megválasztása az ő dolguk.
– Zárszóként még néhány szót az angol neve után gyakran HITÁ-nak nevezett hivatalról!
– HITA kormányzati hivatalként ugyanazokat a feladatokat látja el, mint amit korábban húsz évig az ITD Hungary végzett. Tehát befektetés ösztönzést végez, vagyis külföldieket igyekszik befektetőként az országba hozni, export és üzletfejlesztést támogat, esetleg tőkekihelyezést. Harmadik lábnak nevezném pedig azt, amikor beszállítók becsartonázását segítjük nálunk megtelepedett multikhoz. Nagyon ajánlom a cégeknek a részvételt kereskedelemfejlesztési pályázatokon, és kérem, hogy érdeklődjenek a lehetőségekről, mert minden igyekezetünkkel sem tudunk mindenkihez eljutni.
A következő napokban sorra bemutatom a kiállító cégeket és mesélek majd érdekes látogatókról, tapasztalatokról, mert az első benyomások alapján nyugodtan mondhatom, zajlik az élet a magyra standon Düsseldorfban. Ma például beszélgettem egy 64 éves Finnbe vágyó orosszal, akit majd Agárdon tanítgatunk tavasszal. Találkozhattam egy speciális, klasszikus kétárbocos vastestű hajójával joggal dicsekedő, jó értelemben kicsit bolond némettel, Samuel Manuard-ral az ismert francia szólóvitorlázóval, egy idős úrral, aki Paul Elvströmöt szerette volna utolérni fiatal korában, és egy fiatal német hajóépítő sráccal, aki csillogó szemmel nézelődött, és kérdezősködött hajóról hajóra járva, pedig a Hein-műhelyben dolgozik. Két holland hajóépítővel, apával és fiával, akik a Scholtz 8.8-ast nézték hülledezve, hiszen ők is hasonló hajót gyártanak, majd megnézve a munkát közelről szívélyes üdvözletüket küldték Imrének.
Vagy mesélhetek a lelkes kiállítás szervezőről! Na, azt még gyorsan megteszem:A hölgy harsány vehemenciával megdícsérte, hogy milyen okos volt az egyik hajót „megemelni”. Kezdetben értetlenkedve hallgattam,de leesett a tantusz. Mégsem csitult, amikor elmagyaráztam neki, hogy az nincs megemelve, csak rajta van a tőkesúlya… Ettől nem csüggedt, csak frappánsan annyit mondott: „Mindenestre látszik, hogy ezek tapasztalt és ötletes kiállítók!
